Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

1987. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK PEST « MEGYE/] 5 A búcsúzásról nem esett szó Nyugdíjba ment Békés György, a PMKK igazgatója Békés György átveszi kollégái ajándékát Biczák Pétertől, a PMKK módszertani munkatársától. A festmény Bánovszky Miklós, szentendrei művész alkotása, amely a régi város egy szép részletét örökíti meg. (Csécsei Zoltán felvétele) ■ Heti filmtbgyzetp Majdnem szerelmi történet Minden korosztálynak • • Ünnep a rádióban Gazdag választékot.- csak­nem minden korosztály szá­mára színes programot kínál karácsonyra és az év vége ün­nepére a Magyar Rádió mű­sora. A legkisebbeknek a kará­csony és az újév hangulatá­hoz illő meséket és összeállí­tásokat sugároznak. A Ki ko­pog? december 2.3-i különki­adása nyilvános matinémű­sorban tekinti át a Luca-nap- hoz és a karácsonyhoz kötődő népszokásokat, népi játéko­kat, december 24-én délután pedig Körben az angyalok ül­nek címmel a mai magyar if­júsági irodalom jeles képvise­lői beszélgetnek a gyerekek­kel. A kicsiknek szól majd a Móra Ferenc meséjéből írt Sündisznócska lovagol című mesejáték, valamint Maeter­linck költői történetét feldol­gozó a Kék madár című mű­sor. A szeretet és a boldogság a témája Oscar Wilde immár klasszikusnak számító példá­zatának, a Boldog hercegnek, amelynek december 24-én lesz a rádiós ősbemutatója. A na­gyobbaknak készült Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma cí­mű művének rádiós adaptá­ciója, a Csutak színre lép mo­dern feldolgozása, valamint a karácsonyi színészmatiné, amelynek vendége Kútvölgyi Erzsébet, karácsonyi verseket és dalokat énekel. Nemcsak a gyermekek, hanem a felnőt­tek érdeklődésére is számot tarthat Járai János néprajz- kutató műsora, a Manók és törpék című, amely a skandi­náv mesevilágot mutatja be. A karácsonyi műsorkíná­latban a vidéki és külföldi tu­dósítók több alkalommal ad­nak színes hangképef' az..ün­nepi készülődésről és hangu­latról, a Szeretet sokfélekép­pen című december 23-i ösz- szeállításban pedig a magyar- országi felekezetek képviselői szólalnak meg. A felnőttek számára is több új rádiójáté­kot és adaptációt sugároznak: így Ember Mária: Egy boldog nő című nagy sikerű regényé­nek változatát, valamint a Déry Tibor írásaiból készült kétrészes műsort, Napok hor­dalékat címmel. A karácsony­fás ember című adás Nagy László költészetének kedve­lőit várja a készülékek elé: a jeles költőre édesanyja emlé­kezik. Megindító vallomás, két ember izgalmas művészi és emberi kapcsolatának fel­idézése lesz a Ruttkai Évával nem sokkal halála előtt ké­szült beszélgetés, amelyben a színésznő saját életére és La­tin ovit s Zoltánra emlékezik: az Ilyen nagy szerelem című című műsort december 25-én sugározzák. A december 31-én jelentke­ző Nem vicc! című program mindennapi emberi botorsá­gokat állít pellengérre, az es­ti kabaré pedig Sikerlista ’87 címmel a hallgatók szavaza­tai alapján ismétli meg az év legjobb kabarészámait. A zenekedvelőknek kínál csemegét A rádió dalszínhá­zának új bemutatója; Kálmán Imre: Marica grófnő című operettjének rádiós feldolgo­zása: Kincses Veronika, Kal­már Magda és Gulyás Dénes közreműködésével. A zenei főszerkesztőség másik műso­rát, a Karácsonyi bemutatók címűt olyan művekből állítot­ták össze, amelyek premier- jé valamilyen oknál fogva ka­rácsonyra esett. A zenei kíná­latból kiemelkedik majd a Budapesti fúvósegyüttes szil­veszteri hangversenye, vala­mint a Bécsi filharmonikus zenekarnak az osztrák fővá­rosból sugárzott koncertje Claudio Abbado vezényleté­vel. TERMÉSZETES, hogy egy lezárt életszakaszról múlt idő­ben szólunk. Mégis furcsán hatott, hogy mindenki így fo­galmazott. Róla egyébként is nehéz elképzelni, hogy való­ban nyugalomba vonul. Igaz ugyan, hogy a hosszú beteg­ség majdnem egy esztendőre elvonta a munkától, s néhány kilóval kevesebb lett, mégis: soha olyan fiatalnak nem lát­tam, mint tegnap délelőtt. A Pest Megyei Művelődési Központ ás Könyvtár színház- termében találkoztunk Szent­endrén, ahol a Magyar Könyv­tárosok Egyesületének Pest megyei szervezete szakmai ta­nácskozást tartott. Ott ült kedves közelebbi és távolab­bi munkatársai között. S mi­után az előadások befejeződ­tek — őt köszöntötték. Gyurka, Gyuri bácsi, így kezdték mondandójukat, s szinte egy sem akadt, akinek a hangja el ne csuklóit volna, s — uram bocsá’ — ne szö­kött volna könny a szemébe. Békés György, a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár tegnaptól immár nyugállományú igazgatója, jel­legzetes, töprengő testtartás­ban hallgatta őket. Érezte, tudta, hogy az ünneplő ruhás kollégák mind barátok, szava­ik szívből jönnek. Először Weisz Gábor, Vác város könyvtárának igazgatója kö­szöntötte az MKE Pest me­gyei szervezete nevében, majd pedig dr. Szabó József, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának osztályvezető-helyet­tese — együtt Turcsányi Im- rénével, az MSZMP Szentend­re Városi. Bizottságának tit­kárával. őket követte Sáron László, a Művelődési Minisz­térium könyvtári osztályának munkatársa és Perjési Barna, a Magyar Népművelők Egye- ■.3Ülete Pest Megyei Szerveze­tének titkára. Dr. Végh Károly, a PMKK igazgatója volt. az, aki ezt a szomorkásra fordult hangula­tot megtörte. Szinte kirobbant belőle: szó sincs búcsúzásról. Biztos abban, hogy a munka- kapcsolat folytatódni fog, hi­szen Békés György még bete­gen Is bejött, s sok jó ötletet adott. lseiiov. A szövegelemzésben jártas filológus legyen a tal­pán az, aki meg tudná mon­dani, hogy a Dráma a vadá­szaton című tévéfilmnek me­lyik mondatát írta a szerző­ként megjelölt Csehov, és me­lyik rögződött úgy, mintha szintén ez a kiválóság vetette volna papírra. A nyilvánvaló, de nehezen bizonyítható gya­nút ugyanis az ébreszthette az előfizetőkben, hogy a Sirály­nak, a Ványa bácsinak és a Cseresznyéskertnek a szerzője köztudomásúan nem merész­kedett olyan közel az erotiká­hoz, mint az az Esztergályos Károly által jegyzett történet­ből igencsak vaskosan kitet­szett. Anton Pavlovics, az or­vosból lett színházi ember ugyanis sokkal szemérmesebb volt annál, semhogy az ágyat tegye meg szereplőinek mű­ködési teréül. Az ő alakjai — tanú rá megannyi felújítás, újrajátszás és premier — sok­kal inkább a képzeletükben élték át azt, ami most, hétfőn este, ezen a rendkívüli adás­napon a képernyőre került. Igazságtalanság lenne azon­ban azt állítani, hogy ez a múlt századi Oroszországban játszódó szerelmi tragédia hűtlen lett volna az íróhoz: ugyanígy az sem igaz, hogy az átdolgozó és rendező mér­téket vesztve, ízlést sértve ta­gadta volna meg az alapmű­vet. Az eredeti hangulatot megőrizve rugaszkodott el at­tól. és csak ott és csak úgy adott hozzá a saját fantáziá­jából, ahol és ahogyan lehe­tett, kellett. Divatosan mond­va. kibontotta a régi szöve­get; ott duzzasztotta fel, ott fejelte meg, ahol a televízió­zás sajátos törvényei elvárják, ■ lehetővé teszik. Nem volt semmi túlzás az elfogódottságban. Tény, hogy Békés György olyan személyi­ség, akinek munkássága meg­határozó volt a megyében. Neki köszönhető Pest megye könyvtári hálózatának felfej­lesztése. Nemcsak az elhanya­golt intézetek jobbítására gon­dolok, hanem arra is, hogy a könyvtárak ügyét felkaroló megyi párthatározat születése ugyancsak az ő nevéhez fűző­dik. Pedig három és fél év­tizedes tevékenységéből mind­össze tizenkét esztendőt töltött Szentendrén ... ÓHATATLAN, hogy ilyen alkalommal ne idézzük föl a kezdetet. Miután kinevezését átvette, az első találkozáskor abban a bizonyos Krisztina körúti székházban semmi mást nem kért kollégáitól, mint munkát; tisztességes, fel­nőtt emberhez méltót. Mit adott cserébe? Mindig vitat­kozó, a jobbért a másikat is megbecsülő emberséget. Köz­vetlen, baráti légkört terem­tett. Hogyan is lehetne elképzel­ni ezt másként, ha évtize­dekkel ezelőtti kollégái — még Heves megyéből is — el­jöttek: mint például Orosz Bertalanná, a Heves megyei vagy Kocsis István, a hatva­ni könyvtár igazgatója. Ahhoz persze, hogy mindez ilyen szépen, mutatósán és a körülményekhez képest mér­téktartóan sikerüljön, olyan színészekre volt szüksége, mint akiket kiválasztott. Egy Kováts Adélra például, aki ezúttal is egyszerre volt gyö­nyörű és szenvedélyességében karakteres; a nézőnek nem le­hettek kétségei afelől, hogy a szó legszorosabb értelmében értve halálosan bolondul érte a férfinép. Gálffi László — őt újabban ritkán látjuk, visz- szatérésének ezért különösen örülhetünk — ezúttal is egy igen-igen eredeti figurát for­mázott, miközben úgy elraj­zolta önmagát, ahogyan azt az egészen nagy pályatársai szokták. Szirtes Ádám pedig úgy jelent meg a vénecske vőlegény ünneplőjében, hogy csak azt mondogathattuk: ez a múlt század végi atyuska, ez mozdulatlanság, ez Csehov. Janika. Csehov mindig is a reneszánszát élte s éli, míg ellenben a mi Csáth Gézánk csak újabban került az ér­deklődés fókuszába. Nyilván azért is. mert sokféleképpen kavargó világunkban divat lett a lélekelemzés, a mások karakterének szenvedélyes elemzése, ugyanígy az önmar- cangolás, s ha valaki, hát ép­pen ez a szintén orvosból lett író tudta, hogyan kell az ilyen személyiségvizsgálatokat drámává szélesíteni. A vállalkozó kedvéről híres szolnoki Szigligeti Színház a nem túlságosan nagy életmű­ből azt A Janika című tragi­komédiát választotta ki elő­adásra, amely az egyik leg­jellegzetesebb Csáth-írás. Egé­szen mai módon dúlnak-fúl- nak, vádaskodnak és érzeleg­Skaliczky Judit, az Orszá­gos Széchényi Könyvtár könyvtártudományi, módszer­tani központjának igazgatója azzal a kellemes meglepetés­sel szolgált — amely ugyan a szakemberek körében ismert lehet, de az olvasók között nem —, hogy Békés György munkásságának eredményes­ségét statisztikai adatok, el­végzett vizsgálatok is bizo­nyítják S elismerések, kitüntetések sora: Szocialista Kultúráért Érdemérem, Kiváló Népmű­velő, Szabó Ervin-emlékérem, Pest megye közművelődési díja és legutóbb a Munka Ér­demrend arany fokozata. Nagyon nehéz elképzelni ezek után, hogy az a közéleti lobogás, amely mindig is jel­lemezte — mostantól alább­hagy. Mosolyogva mondta: ennyi dicséretet sosem kap­tam aktív életemben, főleg a minősítéskor nem. Ha az egészsége teljesen rendbe jön, csupán akkor gondol további munkára. KOLLÉGÁIVAL, tanítvá­nyaival egyetemben igaz szív­ből kívánjuk, hogy ez a teg­napi búcsúztató valóban csak egy állomás, egy ünnepélyes pillanat maradjon — és sem­miképpen se befejezés. Venncs Aranka nek benne, s noha 1911-ben mutatták be — akkor megle­hetősen kis sikerrel —, olyan, mintha csak a minap rendel­te volna meg valamelyik dra­maturgia. Ahogyan a Dráma a vadá­szaton című adaptációban, eb­ben a rögzítésben is jobbnál jobb színészek — köztük nagy örömmel üdvözölt isme­retlen arcok — adták-vették a szót, jelezve, hogy van, azazhogy volna kikből válo­gatni a rendezőknek. Volna, bizony, volna ... Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk szemre­hányó, korholó szavakat: mo­zogjunk többet, változtassunk étrendünkön, mondjunk le ká­ros szenvedélyeinkről. Az Egészségügyi Világszervezet kiadta a jelszót: Egészségei mindenkinek kétezerre! Az Egyesült Államokban már szinte divattá vált egészséges­nek lenni. Bárcsak hazánkba is begyűrűzne ez a divathul­lám. Óhajtani valamit avagy ta­nácsokat adni persze köny- nyebb, mint a gyakorlatban harmonikusan élni, megtalál­ni testi, lelki egyensúlyunkat. Különösen akkor, ha környe­zetünk nem kínálja tálcán az egészségesebb életmód felté­teleit. Mindezt tudva, mégis egy olyan könyvet ajánlok fi­gyelmükbe, A természet pa­tikája címűt, amelyben dr. Oláh Andor is arra biztat A történet helyszíne egy bolgár kisváros, ahol nagyon nyugodt emberek élnek. Ér­zelmeiket elsősorban arcukról olvashatjuk le, mert csak olyankor szólalnak meg, ha ez már kikerülhetetlen. Nagy fel­adatot jelent megfelelni ilyen játékstílusnak, de a főszerep­lőket alakító színészek kiváló­an és minden mozdulatban hi­telesen teszik dolgukat. Ahogy hiteles a történet is, amiről már a cim sejteti, hogy a sze­relem csak ürügy egyéb mon­danivalóhoz. Az alapszituáció sokszor megírt, sokak számá­ra ismerős. A kisvárosi gyár igazgatójának fia és egy mun­káslány szerelmesek egymás­ba, de a papa minden esz­közzel szeretné ezt a kapcso­latot megakadályozni. Ha szükséges, a fizikai erőtől sem riad vissza,. de diplomáciai eszköztárába tartozik a ked­vesség, a meggyőzés, a kérés, a fenyegetés, valamint a ha­talmával való visszaélés. Nem a ’ társadalmi helyzet különb­sége okoz számára problémát, legalábbis nem elsődlegesen. Inkább az a meggyőződés, hogy egyedül ő ismeri a he­lyes utat, amit fiának be kell járnia. Csupán jó szándékból cselekszik, hogy megvalósul­jon álma. A fiúnak egyetem­re kell mennie, hogy feljebb léphessen a hierarchiában, de az első felvételi nem sikerül. Le kell vonni a megfelelő kö­vetkeztetéseket; szerelem és tanulás össze nem egyeztethe­tő tényezők. Mennyire igaz, hogy a po­kolba vezető út is jó szándék­kal van kikövezve! A szere­lem. ha egyáltalán azt lát­tunk a vásznon, gyenge a ha­A kung-fu eddig zárt vilá­gába immár visszavonhatatla­nul betört a gépi technika. Az új szuperzsaru már nemcsak kivételes testi adottságaival lát hozzá a banditákkal való le­számoláshoz. Ha úgy adódik, vízen és szárazon minden jár­mű értő kezelője és lőfegyve­rét is maximális biztonsággal használja. Nem magányos far­bennünket, változtassunk élet­módunkon. Mondjunk le az aggasztó méreteket öltő gyógyszerfogyasztásról és házi patikánkat az évezredek óta bevált gyógynövényekkel tölt­sük fel! Ebben a zsebkönyv­ben, amely a Nők Magazinja kiskönyvtár kötete, mintegy száz gyógynövénnyel ismer­kedhetünk meg, s azzal is, mikor, melyiket gyűjtsük. Be­pillantást nyerhetünk a nö­vényi gyógyítás történetébe. Elsajátíthatjuk a gyűjtés és konzerválás tízparancsolatát. Meglehet, hogy nem válik be­lőlünk szenvedélyes gyógynö­vénygyűjtő, sőt a fitoterápiás öngyógyítás boszorkánykony­hájának sem leszünk nagy­mesterei, az azonban bizo­nyos, hogy az olvasottak ha­tására kevesebb fájdalomcsil­lapítót avagy altatótablettát kapunk be. talommal szemben, szükség­szerűen bukásra van ítélve. A lány egyetlen fegyvere, mikor már mindent elvesztett — egy pofon. Ezután vonatra ül és elindul valahová. A pontos célt nem ismerjük, csak biza­kodhatunk, hogy megtalálja még a helyét. A fiú szótla­nul és tehetetlenül nézi — külső harmadikként — az ap­ja és a lány küzdelmét. Miért beszélek erről ilyen hosszasan? Hogy érzékeltes­sem a történet hétköznapisá- gát, azt, hogy mindannyiunk életében vannak olyan elvek, érzelmek, amelyekért meg akarunk küzdeni a túlerővel szemben is. Éppen ezért a film minden kockája ismerős számunkra. Tudjuk, hogy mi történik, mi történhet a kö­vetkező pillanatban, de a túl­zott hétköznapiság érdektelen­ségbe fullad. Azért menjek moziba, hogy azt lássam, amit mindennap észrevehetek, ha nyitott szemmel figyelem a környezetemet? Eduard Za- hariev filmje nem ráz meg, nem kavar föl, ellenkezőleg: azon csodálkozom, hogy mi­ért volt szükség ehhez a hét­köznapi történethez ilyen erő­teljes alkotásra. Hiszen, mint már az elején is említettem, a színészek tudásuk legjavát adták, a kamera szebbnél szebb képeket rögzített és a cselekmény a lehetőség szerin­ti legfeszesebb tempóban pe­reg a vásznon. A magyar né­ző mégis elégedetlen lesz, ám ha Bulgáriában effajta nemze­déki és társadalmi problémák­ról szólni még az újdonság erejével hat, akkor és ott en­nek a műnek létjogosultsága van. kasként száll harcba a gonosz ellen, hanem társak segítségé­vel. így érthető, hogy a Le­számolás Hongkongban igazi zsarutörténet, amelyben nem a hagyományos küzdősporté a főszerep. Azárt az is van ben­ne. hiszen az új sztár, Jackie Chan nem tagadhatja, hogy a nagy előd, Bruce Lee árnyé­kában kezdődött filmes kar­rierje. De a közönség már új hősöket, új arcokat kívánt, s velük jött az új stílus is. Mert ez a mű közönségfilm a ja­vából! Minden van benne, ami alkalmas arra, hogy a né­zőket a moziba csalogassa. Ennek megfelelően profimun­kát kapunk. Izgulhatunk és nevethetünk, miközben végig bizonyosak lehetünk abban, hogy hősünk sikeresen oldja meg nehéz feladatát. Egyik életveszélyes helyzet követi a másikat, akárcsak a lélegzet­elállító bravúrok. És eközben még arra is van idő, hogy ki­derüljön: korunk Grál-lovag- jai azért érző emberek, akik szeretnek és szenvednek. A történet természetesen ez­úttal is a kábítószer körül fo­rog. Sajnálatos viszont, hogy ezekkel a gengszterbandákkal egyelőre csak a filmvásznon sikerül megküzdeni, a valóság nyomasztóan, más képet mu­tat. De számot vetünk azzal, hogy éppen a hétköznapok gondjai elől menkülünk eh­hez a másfél órás kikapcsoló­dáshoz, tudván-tudva, hogy amit látunk, csak mese. An­nak viszont jó! Szabó Z. Levente fj/ smm-FIGYELŐ Akácz László Öngyógyítás gyógynövényekkel A természet patikája Leszámolás Hongkongban Jelenet a Leszámolás Hongkongban című amerikai filmből t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents