Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

ButiÄresß'ben Üresek már a raktárak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 28S. SZÁM 1937. DECEMBER 9., SZERDA Átlagos jövedelem, reális tervek Szélet mm lehet ülve gyártani Antal Józsefná és Balázsovits Józsefné — utóbbi a csoport­vezető — keze munkája nyomán már láthatóan alakul a székváz (A szerző felvétele) Penc határában, az ország­út mellett falatnyi kisüzem húzódik meg csendben, szin­te észrevétlenül. Ez a fóti székhelyű Vörösmarty Terme­lőszövetkezet vegyes lakatos­üzeme — tudomásunk szerint az egyetlen, számottevő lét­számot fogalkoztató ipari munkahely a kevesebb mint másfél ezres kisközségben. Faludi Jánossal, a részleg- vezetővel együtt összesen ti­zennyolcán dolgoznák a kis­üzemben. A foglalkoztatottak ötvenöt százaléka téesztag, a többi alkalmazott, az összes dolgozó közül tizenöt nő. Te­hát elsősorban a helybeli asz- szonyokat foglalkoztatják. A részlegvezetőtől még azt is megtudtuk, hogy kemping­székeket szerelnek össze, évente 180—190 ezer darabot. Ülve nem lehet székeket gyár­tani. Ez, ha nem is nehéz fi­zikai munka, nem is könnyű, hiszen a 40—50 dekás kala­páccsal egy-egy műszakban sok százszor kell lesújtani az összeerősítő szegecsekre. Da­rabbérben dolgoznak, tehát jó tempóban, ugyanakkor jó mi­nőségben. Ugyanis a kemping­székek jelentős hányada tö- késexport-cikk., Ilyenkor, té­len is gyártják, hiszen jövőre is lesz nyár, melég, napsü­tés, a pihenni vágyó emberek pedig mindenütt igénylik a jól bevált, praktikus ülőalkal­matosságokat. Ugyanakkor az is tény, hogy ezek az asszonyok nya­ranta ritkán engedhetik meg maguknak, hogy kempir.gszék- ben napozzanak, hiszen egy sincs közöttük, aki ne termel­ne málnát, szőlőt vagy más gyümölcsöt a családi kassza gyarapítása érdekében. A teljesség kedvéért arról is szólt Faludi János részlegve­zető, hogy Kösd határában a Cselőte-tanyán készítik a szé­kekhez az asztalt, s a felügye­lete, vezetése alá tartozó rádi kisüzemben trafólemezeket sorjáznak az emberek a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára megrendelésére. Folytathatnánk úgy a be­számolót a kis kollektíva Kisszövetkezet felvesz varrónőket, otthon dolgozási lehetőséggel is. Jelentkezni lehet Babko Mihálynénál személyesen, munkanapokon 16 órától. Cím: Ácsa, Kossuth Lajos u. 72. mindennapjairól, hogy a nem nagy létszám nem is hordoz önmagában nagy gondokat. Ez részben igaz is, mert meg­győződtünk róla, hogy jó a hangulat az üzemben. Ám az importkorlátozások azért időn­ként zavarokat okoznak az alapanyag-ellátásban. Az al­katrészeket a budapesti Fém- bútoripari Szövetkezet rétsági nagyüzeméből kapják össze­szerelésre. Magát a fémcsövet már Salgótarjánban gyártják, s bizony, azóta, amióta az nem importból érkezik, időn­ként késnek1- a szállítmányok. Ilyenkor egy-két napra leáll a termelés. r Azonban ezek a gondok még nem voltak akkorák, hogy a dolgozók megélhetését veszé­lyeztették volna, bár érte őket anyagi veszteség. A részlegve­zető szerint hosszú távon biz­tosított a foglalkoztatottak megélhetése, amit eddigi jó minőségű munkájuk is garan­tál. S mert a véletlen úgy hoz­ta, hogy nem sokkal megér­kezésünk után ebédeltek a dolgozók, amikor a kis' étke­zőben asztalhoz ültek, Falu- di János becsukta mögöttünk az ajtót, s kívül maradt. Így ő nem is tudja, hogy miről beszélgettünk tovább az asz- szonyokkal. Természetesen a munkahelyi hangulatról, az el­érhető jövedelmekről, a mun­kaellátottságról, s a tervezett személyi jövedelemadóról. Ami a hangulatot illeti, az­zal aligha lehet baj, erről viccekkel győztek meg bennün­ket a jó humorú asszonyok. A jövedelmek 4 ezer 500 és 5 ezer forint között váltakoz­nak, így, mint mondták az asszonyok, bár várakozással tekintenek az új év elé, nem hiszik, hogy a személyi jöve­delemadó veszélyeztetné meg­élhetésüket. Ugyanis a háztá­ji gazdaságban sem képesek akkora összeget megtermelni, ami már adóköteles lesz. Vagyis munkások, átlagos jövedelemmel, reális terveké kel, álmokkal, akik nagy egy­másrautaltságban élnek, s dol­goznak falujukban. Aszódi László Antal A vevő mustrálgatta a szek­rénysort, nézte elölről, nézte oldalról. Aztán egyszer csak odahívta az eladót, és szinte megrovóan mutatta neki a csak egy bizonyos szögből lát­ható karcolást az egyik ajtó felületén... Nem kell nagy fantázia ah­hoz, hogy rájöjjünk: ez mi­nimum öt hónappal ezelőtt történhetett. Ma — mint egy eladó mondta — mindent el lehet adni, olyat is, amit szé­gyellünk eladni. Akkor, ami­kor még a karcolást is meg­keresték a kedves vevők, a Naszály Áruház bútorosztá­lyán 25-30-féle szekrénysor között lehetett válogatni, és olyan három és fél; négymil­lió forintos alapkészlettel ren­delkezett ez az osztály. Az utóbbi időben viszont volt olyan nap, amikor 25 ezer fo­rintra apadt a raktárkészlet. A bútort árusító üzletek most abból élnek, ami bejön. Az ismert „eladva” cédula sem nagyon kerülhet rá a bú­torokra, mert a vevők már szinte a kapuban várják a szállító kamionokat. A pótló­lagos beszerzésre irányuló erő­feszítések nem járnak siker­rel. Sőt a bútorgyárak a szer­ződött mennyiséget sem tud­ják minden esetben szállítani, alapanyag-beszerzési nehéz­ségekre való hivatkozással. December első napján mint­egy félmillió forint értékű ko­lóniái bútor érkezett a Na­szály Áruházba. És aznap dél­utánra el is fogyott. S ha az az információnk is helyes, hogy a vásárlók zömét a von­záskörzetben lakók teszik ki, akkor elképzelhető, hogy hányszor utaznak be Vácra bútort keresni, mennyi időt, energiát fordítanak erre. Annyit, amennyi biztos meg­haladja az áremelés mérté­két. Mert a fogyasztói ár — a Magyar Közlönyben közöl­tek szerint — a bútoroknál belföldi termék esetében 2.6 százalékkal nő. És ha ez való ban így lesz, egy 50 ezer fo rintos garnitúránál 1300 fo­rintos többletet jelent. Ami­nek fejében viszont majd nem kell tülekedni, nem kell veszekedni — sőt. remélhető­leg, még válogatni is lehet. B. J. A labdarúgás itt eszköz is A nagv serlegen sok név elfér Ellentmondásos, feszült, ér­tékvesztésekben „gazdag” ko­runkban sokakban merül fel a társadalmi méretű orvosi kezelések várható eredményé­nek és hatékonyságának kér­dése. Mennyi ideig tart a gyógyulás, mennyire bírja a beteg a kezelést, milyen szö­vődmények, esetleges utóhatá­sok léphetnek fel? Elfogadott, tartós és tradicionális értékek, hayományok tűnnek el nyom­talanul. Vagy képesek-e ki- sebb-nagyobb közösségek, cso­portok öntevékeny módon, na­gyobb áldozatvállalásokkal is számukra fontos értékek meg­óvására, jobb időkre történő átmentésére? Feltétlenül akarni is kfell a gyógyulást, erősödött fokoza­tosan bennem az érzés a mi­nap. a városi szakszervezeti labdarúgó-bajnokság éremosz­Az általános iskolások Du­nakanyar népzenei versenyét rendezték meg a napokban a sződligeti általános iskolában. Szokolyától Dunakesziig het­ven diák nevezett be az ének és népi hangszer kategóriában. A zsűriben zenetanárok bírás­kodtak. Képviselte magát a két védnök is: a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya, valamint a megyei úttörő­szövetség. i1 Külön figyelmet érdemel az a kezdeményezés, amely létre­hozta ezt a találkozót és kö­vetendő lenne a megye más területén is. Galgamácsa, majd Sződliget után jó lenne, ha a megye más körzetei is létre­hoznák a népzene ápolásának ezt a fórumát — állapították meg a szakemberek. Hiányos — mondták — a népzeneképzés, abban azonban megegyezett a véleményük, hogy az iskolai foglalkozásba ez már nem iktatható be, ezt a feladatot a falusi művelő­dési házaknak kellene felvál­lalniuk. Vimcla Károly Szívet melengető volt látni a népi ruhába öltözött szoko- i lyaiakat Az alig 7 éves Gyurik Viktor (Szokolyáróí) ügyesen muzsi­kált furulyán Az énekes kategóriában zsűri előtt szerepel­tek a diákok (A szerző felvételei) Sánta Lívia és Botos Barbara, a váci Hámán Kató Általános Iskola tanulói citerán mutat­ták be hangszertudásukat i tó évzáróján. A zsúfolásig megtelt teremben közel húsz csapat tagjai és vezetői kap­ták fel fejüket velem együtt, amikor Kovencz Antal, a lab­darúgó-szövetség elnöke — ke­zében egy ütött-kopott serle­get szorongatva — bejelentet­te: Sporttársak, ritka szép ju­bileumhoz érkeztünk, a ser­leg betelt (mármint nevekkel), tizenötödik bajnoki évünket zártuk az idén ... S miközben a megiilletődött hangulatban gazdára találtak a háromosztályos, 37 csapatos labdarúgó-bajnokság érmei és ajándéktárgyai. A boldog és büszke arcokat elnézve ön­kéntelenül is a „Régi idők fo­cija” Minarikja jutott eszem­be. Mert hát ugye, kell egy csapat! De valóban kik ezek, ez a csapat, aki másfél évtizede szervez, irányít, rendez, ri- mánkodik, sír, nevet együtt? S mi az a több, ami képes összetartani a játékosokat, csapatokat, játékvezetőket, pá- lyamunkásokat, nézőket? Most mikor a sportolási lehetőség és kedv beszűküléséről, a tö­megsport alkonyáról beszé­lünk ... Talán az összetartozás igé­nye, ami ezt a bajnokságot élteti, mondja Kovencz Antal, a labdarúgó-szövetség elnöke. Miután a nagypályás játék­tér eltűnt, 1973-ban kispályán kezdték el kis csapattal, négy évre rá már 20, jelenleg a város üzemeinek 37 csapata, közel 400 játékossal játszik hétről hétre, három csoport­ban, tavaszi, őszi rendszer­ben. Az elmúlt másfél évtized alatt közel 60 csapatban öt­ezer játékos rúgta a bőrt, még kimondani is sok. De ami en­nél jóval többet jelent, kicsit közösséget is találtak a váro­si szakszervezeti bizottság és a városi TSH által szervezett bajnokságban. Kovencz Antal így emlékezik: — A reális igények ellené­re sem volt könnyű az út. Sokan segítettek a kezdetek­nél, hogy csak Csányi Feren­cet vagy Varga Istvánt említ­sem. S másoknak már többé nem tudjuk a segítséget meg­köszönni, így Várszegi Gyula és Madarász Laci bácsinak sem. Azonban, akik helyükre léptek, jó értelemben, szintén megszállottak. Sztankó Ferenc és Kucsák Gábor a kezdettől önzetlen szervezői a bajnok­ságnak. Aztán a többiek, Fá­bián Károly, Horchy György, Bernit Pál és Répási Lajos, rendkívül sokat tettek azért, hogy színvonalas bajnoksá­gunk ma már mérkőzésenként több száz emberit vonz a pá­lyára. — Persze így sem panasz­kodhatunk — veszi át a szót Kucsák Gábor, a bajnokság egyik szervezője és alapító tagja. — Bajnokságunknak rangja van a városban. Ti­zenöt éve megszakítás nélkül olyan csapatok szerepelnek itt, Segít a fóti tsz A rekord felvásárlási árak miatt Kösd és Rád környé­kén is az idén nagymérték­ben megnőtt a kis- és háztáji termelők málnatelepítési ked­ve. Ahhoz azonban, hogy to­vább javuljon a gyümölcs mi­nősége, új fajtákra van szük­ség. A telepítéshez kevés a szaporítóanyag, ezért is ma­radt el ősszel az új telepítés. A fóti Vörösmarty Terme­lőszövetkezet azonban — mint lapja, a Híradó írja —, a kis­termelőkkel most is tartja a kapcsolatot. Az elmúlt hetek­ben csak a váci térségben több mint 150 mázsa, azaz 15 tonna műtrágyát értékesített közöttük. Aktívaértekezlet Évzáró aktívaértekezletet tart december 14-én 14 órai kezdettel az MHSZ városi szervezetének épületében a Szakszervezetek Vác Városi Bizottsága. Az értekezlet keretében a résztvevők tájékoztatót hall­gatnak meg az MHSZ Vác városi szervezetének munká­járól, aktuális feladatairól, majd értékelik a szakszerve­zeti bizottság 1987. évben vég­zett munkáját. mint a FICE. a Kötöttárugyár, Városgazdálkodás, Hajógyár, és csapatunk, a VTK. Ez ki­csit a bajnokság hangulatát is jelenti. A VTK annyit jelent, mint veszteni tudni kell. Az eredményektől függetlenül ját­szani, az együttlét és a ba­rátság összetartó erejéért. — Nálunk több baráti tár­saságra épült csapat is ját­szik, s támogatójuk nem lé­vén, maguk viselik szerelésük és működésük költségeit. Itt kevés dolga van a játékveze­tőknek és a fegyelmi bizott­ságnak. Aki nem képes beil­leszkedni, azt a közösség ki­rekeszti, a csapatok túlnyomó többsége viselkedésével fegyel­mezi a többieket. Ez évben közel négyszáz mérkőzést szá­molva összesen öt kisebb fe­gyelmi ügy volt. — Akik e bajnokságot szer­vezik, szívügyüknek tekintik a sportot — mutat körbe a teremben Kovencz Antal —, azonban támogatóink segítsé­ge nélkül nem tudnánk létez­ni. A DCM heti három alka­lommal pályát és világítást biztosít, a városi szakszerve­zeti bizottság érmet és díja­kat, a városi TSH szervezési és technikai segítséget ad. így áll össze évről évre a kép, immár 15 éve. Az ez évi bajnokok és helyezettek még lázasan elemzik a történteket, mint a „nagyok”. S mint a nagyok, ők is megérdemlik, hogy nevük, eredményeik nyilvánosságra kerüljenek, íme: az A csoportban I. he­lyezett a Kötöttárugyár. II. helyezett a Kommunális üzem, III. helyezett a Kisvác csapa­ta. A B csoportban I. helye­zett a Mentők, II. helyezett a Műszaki Laktanya, III. helye­zett a VTK csapata. A C cso­portban I. helyezett Esze Ta­más SF, II. helyezett a Váci Biztosító, III. helyezett a Du­nai TV csapata. A három győztes körmér­kőzésének „szuper kupáját” a Kötöttárugyár csapata nyerte el. Ez ugyan a cél, de az idáig vezető út a lényeg. A játék, mely a sport örömét adja, a barátság közösségteremtő és összetartó erejét, A sikereket és kudarcokat, a megnyert és vesztett csaták életre nevelő emlékét. Az összetartozás él­ményét és örömét. — Mi csak amatőrök va­gyunk, de hinni kell, hogy képesek vagyunk körülmé­nyeink alakítására, s nem mint csendes szemlélődök, ha­nem mint aktív résztvevők — visszhangzott még fülemben sokáig vendéglátóim búcsú­mondata. S tiszta szívből re­mélem és kívánom,' hogy a Szakszervezetek Vác Városi Bi­zottsága által felajánlott új serleg jó nagy legyen, hogy nagyon sok név elférhessen még rajta! B. T. ISSN 0133—2729 (Váci Hírlap) Dunakanyar népzenei verseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents