Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1987. NOVEMBER 9., HÉTFŐ Az MSZBT szervezte Többet tudnak barátainkról A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordu­lójához kapcsolódó körzetbeli rendezvények sorát szí­nesítette az a hangulatos ünnepség, amelyet a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság monori koordinációs bizottsága és a monori úttörőelnökség rendezett pén­teken. Ezen az eseményen került sor a Tudjunk töb­bet barátainkról elnevezésű vetélkedő értékelésére, a különböző díjak átadására. A pályázatra beküldött rajzokból és irodalmi alkotásokból kiállítást rendez­tek, amely e héten még megtekinthető. Ünnepi beszé­det mondott Tóthné Fiel Marianna, az MSZMP Monor Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának titkára. A Tudjunk többet bará­tainkról című vetélkedő ere­detileg csak vonzáskörzeti szintűnek indult. Pénteken azonban a jutalmazottak kö­zött Pest megye más telepü­léseiről is akadtak iskolák, diákok. Hogyan lehet ez? — kérdeztük Magócsi Károlynét, az MSZBT monori koordiná­ciós bizottságának vezetőjét. Nehéz feladatok — Az öt feladatból álló ve­télkedőt eredetileg valóban csak a monori körzetben hir­dettük meg az úttörőelnök­séggel közösen — mondta Ma­gócsi Károlyné. — A jeles évfordulóra készülve az a cél vezetett bennünket, hogy az úttörőkorosztály is minél töb­bet megtudjon a szovjet nép életéről, munkájáról, művé­szetéről, ezzel is elősegítve a két nép barátságának erősíté- sét. Felhívásunkat eljuttattuk Pest megye általános iskolái­nak MSZBT-tag csoportjaihoz is és örömmel tapasztaltuk, hogy szívesen bekapcsolódtak közös játékunkba. Az április 4-én indított ve­télkedőbe végül 26 csapat ne­vezett be. Az egyes feladatok — melyet havonta kaptak a csapatok — az alábbiak vol­tak: egy 13+1 találatos totó kitöltése, mely főleg a Szovjet­unió történelmével volt kap­csolatos. Május hónapban a csapat minél több tagja — de legalább 10 fő — látogasson el a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába. A szervezés­hez kérni kellett a lakóhelyen működő felnőtt MSZBT-tag- csoport segítségét vagy olyan személyét, aki már járt a Szovjetunióban. Be kellett küldeni a látogatás idejét, a látottak rövid leírását, a résztvevők létszámát és azt, hogy ki adott segítséget. A nyár folyamán írni kellett egy levelet orosz nyelven egy szovjet pionírcsapatnak. A le­vélben küldeni kellett vala­milyen kedves kis ajándékot. A levél másolatát küldték be. Készíteni kellett egy képes híradót a Szovjetunió mai életéről. A híradóban be kel­lett mutatni a Szovjetunió po­litikai törekvéseit, a Szovjet­unió legfrissebb eredményeit, egy táj jellegzetes művészetét. A híradóról fényképet készí­tettek és ezt küldték be. Fel­adat volt még egy 5—6 per­ces ünnepi műsor készítése orosz nyelven november 7-re. A műsort elő kellett adni az iskolai ünnepélyen vagy raj­foglalkozáson, illetve orosz nyelvi órán. A műsor forgató­könyvét küldték be a csapa­tok. Tea, sütemény mellett — A teljesítményeket érté­kelő zsűri nagy örömmel ta­pasztalta, hogy a pajtások szívesen teljesítették a fenti feladatokat. Különösen a Szov­jet Tudomány és Kultúra Há­zában tett látogatás nyújtott mindenkinek nagy élményt. Idézünk a monori Munkásőr úti iskola tanulóinak itt szer­zett élményeiből: „Második állomásunk egy litván kera­mikus kiállítása volt. Csodás alkotásai közül az „Anyám emlékére” és a „Tavaszvárás” tetszett a legjobban. Ütünk ezután a könyvtárba vezetett, ahol sajnos csak kevés időt tölthettünk. Majd helyet kap­tunk egy koncerten, ahol több híres énekes és együttes ka­pott kitüntetést a két nép ba­rátságának elmélyítéséért. Kö­zöttük volt Csepregi Éva és Varga Miklós, akiktől egy-egy aláírást kaptunk. Miután átadták a kitünteté­seket, a Szovjetunióból érke­zett zenekar adott műsort. Nagyon kedvesek voltak, még Brahms egyik magyar táncát is előadták, amit a rádió is felvett. A koncertteremből ki­lépve ismét megcsodáltuk a ház szépségét és megnéztük a kerékasztal-tárgyalások szín­helyét is. Utána a teázóban megkóstoltuk a pirogot, néhá- nyan teát is ittunk a hatal­mas szamovárból. Ez a ki­rándulás nagyon tetszett, el­határoztuk, hogy a jövő tan­évben is elmegyünk néhány­szor. elsősorban vasárnap, amikor a Napocska ifjúsági filmklub vár bennünket”. A vetélkedő értékelésére valamennyi részt vevő csapat meghívást kapott. Ott adták át a legjobb eredményt elért hat csapatnak a jutalmat. Köszönet illeti Monor vonzás- körzetének felnőtt MSZBT- tagcsoportjait, akik komoly anyagi segítséget adtak a ve­télkedő sikeres megrendezésé­hez. (Az első helyezett csapat 2 ezer forintos vásárlási utal­ványt kapott.) A vendégcsa­patok tagjai tea és sütemény mellett ismerkedtek egymás­sal, a házigazda a monori Kossuth iskola MSZBT-tag- csoportja volt, de segített a helyi gimnázium is. — Munkacsoportunk meglá­togatott néhány iskolát és a helyszínen győződött meg a felkészülésről — mondta Ma­Labdarúgás A Magyar Ifjúság Kupáért A Monor Városi Jogú Nagy­községi KISZ-bizottság szer­vezésében lezajlott a Magyar Ifjúság Kupa területi döntő­je. A felnőtt férfi kategóriá­ban 10 csapat nevezett, két lépcsőben zajlottak le a mér­kőzések. A selejtező 3 cso­portjából négy csapat jutott a döntőbe. A döntő résztvevői voltak a Gomba Művek (Süly­sáp), a Pilis, a Sülysáp II., az Atom SC (Gyömrő). A döntőt az Atom SC csapata nyerte. Az ifjúsági fiú kate­góriában négy csapat neve­zett. Név szerint az Anony­mus SC (Pilis). Sülysáp, a Bimbó (Vecsés), a Lendület (Ecser). Ebben a kategóriában a Lendület csapata győzött. Mindkét kategória győztese a megyei döntőbe jutásért se­lejtezőt játszik. A felnőttek a nagykátai és a dabasi terület, az ifjúságiak a nagykátai te­rület győztesével. Mindkét csapatnak eredményes szerep­lést kívánunk. gócsi Károlyné. — Úgy érez­zük, hogy a vetélkedő meg­szervezése eredményes volt. Bízunk abban, hogy a barát­sági munka ápolásához ez is komoly formában hozzájárult. Gyerekek a békéről A munkabizottság vezetőjé­nek bizakodását különösen jól indokolja a bevezetőben már említett kiállítás, amelyet a 8—13 év közötti gyerekek, al­kotásaiból rendeztek. A leg­jobb irodalmi „műveket” — verseket és prózákat — hol­naptól Gyerekek a békéről felcím alatt lapunkban is ol­vashatják az érdeklődők. Elő­zetesen az aranyoklevelet ki­érdemelt kis szerzők névsora: Molnár Péter, Bartók Éva, Fehér Imre (mind Monor, Ady úti iskola), Kókai József Zsolt (Gyömrő, Kossuth isko­la), Szőke Éva (Vecsés, 3. szá­mú iskola). A csapatok — nagyon szo­ros — versenye pedig így alakult: Monor, Kossuth Lajos utcai iskola (43,3 pont), Páty (41,6), Monor, Munkásőr úti iskola (41,3), Gyömrő falusi iskola (41,3), Százhalombatta, 2. számú iskola (41), Pécel, Szemere Pál Általános Isko­la (41 pont). V. J. Gombán Gombán a tanácsházán fart fogadóórát november 9-én hétfőn 17-től 19 óráig Veresz- ki János Gomba, Bénye, Káva megyei tanácstagja. Ez idő alatt is várja választóit köz­érdekű kérdéseikkel, javasla­taikkal, bejelentéseikkel, egyéni panaszaikkal. Nyugdíjasoknak Beszámoló A vasutasok szakszerveze­tének monori nyugdíjascso­portja november 9-én, hétfőn 15 órai kezdettel tartja beszá­moló taggyűlését a művelődé­si központban (Bocskai u. 1.). Kezes dolgainkról A tettes többnyire ismeretlen AHÁNY EMBER, annyiféle — vallja egy régi közmondás Bizony ez így van. Olykor azonban úgy tűnik, hogy a rosszakról, a becstelenekről hallunk többet. Íme a példák: A monori József Attila Gimnázium bálján elloptak egy valódi bőrkabátot. Ugyan­ott a drága pénzen vásárolt számítógépekről leszerelték a csatlakozókat, majd rágógu­mival betömködték a kap­csológombokat. Az albertirsai diszkóban egy monori fiatal­ember márványfarmer kabát­ja tűnt el — amit azóta egy pilisi fiún is láttak már. A nyomozás folyik, igaz nehéz bizonyítani, hogy lopta vagy vette a fiatalember azt a bi­zonyos kabátot... A monori Ady Endre utcában elloptak egy motorkerékpárt. A ven­dégségben lévő motoros há­zaspár nyugodtan beszélgetett a háziakkal a konyhában, és csak távozáskor észlelték, hogy a konyhaajtótól két mé­terre felállított motort ellop­ták. Egy kislányt nemrégiben szakadó esőben elküldték a monori Forrás áruházba. Er­nyővel ment, de mire a pénz­tárnál fizetett, addigra a tás­kákat „őrző” pultról, a táská­jából eltűnt az esernyője. Az ernyő árán túl még az is bosszantó volt számukra, hogy mire hazaért, bőrig ázott, sőt, szétázott a frissen vásárolt élelem is. A monori Deák Ferenc ut­cai lakótelep udvarában egyik reggelre felhasogatták az ott felállított sátorgarázsokat. Ezt megelőzően rendszeresen le­szívták a benzint az autókból és letördelték a visszapillan­tó-tükröket,, az antennákat. Az egyik péntek estén, a Vigadó étterem előtti parkírozóban garázdálkodott valaki, aki minden ott álló autó antenná­ját megsemmisítette. A sötét­kék munkásruhában, kerék­páron menekülő tértit még én is láttam... Pár héttel ezelőtt a monori Strázsahegyen fel­törtek egy csomó pincét és víkendházat. A zsalugátereket felfeszegették és több helyen még a bútorokat is kipakol­ták ... A tettesek többnyire isme­retlenek. Főleg a kisebb kár­tevések esetén, amikor a ká­rosult nem is akarja zavarni a rendőrséget ilyen csip-csup ügyekkel. Engem azonban ép­pen ezgk izgatnak. A bőr- és farmerkabátok eltűnésére ugyanis még-még találnék va­lamilyen sántító magyaráza­tot, például azt, hogy szegény gyerek, biztosan régen szere­tett volna már egy olyat, de hát az anyagi lehetőségük lu­xuscikkek vásárlását még nem tette lehetővé. Mondhat­nám, de nem teszem, mert mentségükre semmilyen ma­gyarázatot nem fogadok el. Azt végképp nem értem, hogy miért hasogatják fel a sátorgarázsokat, a mozik, a buszok, a vonatok és az étter­mek székjeinek kárpitjait? Vajon miért törik le az an­tennákat, a nehezen növögető fákat, a kapuk elé kiültetett virágokat? Azt sem tudom megérteni, hogy diszkózás után miért kell betörni a klubkönyvtárak és a művelő­dési házak ablakait, és miért kell ugyanitt a táncparketten eltörni a sörösüveget? Válaszolhatnánk a fenti kér­désekre azt is, ez azért van, mert a szülők egész nap dol­goznak, a gyerek pedig kulcs­csal a nyakában ki van csap­va az utcára. Mondhatnánk azt is, hogy mert otthon a szép, lakótelepi, vékony falú lakásokban semmit nem csi­nálhatnak, hát így tombolják ki magukat. Magyarázhatjuk azzal is, hogy persze, bizto­san elvált szülők gyermekei, hisz ez mostanában elég diva­tos érv. Igaz, az utóbbinak van valami alapja is. Például a kettős nevelés. Mást mond és mást akar az anyuka, mást az apuka. Nem néz a tükör­be az egyik, inkább befeke­títi a másikat. BIZONY SOKSZOR ember legyen a talpán az a gyerek, aki tisztán akar látni szülei embertelen acsarkodásában. Ez azért is nehéz, mert álta­lában az a fél mosogatja leg­fényesebbre magát, aki a leg- bűnösebb a válásban, aki semmit sem tett azért, hogy együtt maradhasson a szét­esőfélben lévő családja. Van, aki a válás után nyu­godtan él más házában. Min­den ésszerű megoldást elvet­ve. Minden fizetség nélkül. Van, aki csak akkor engedi a gyerekeket a másikhoz, ha éppen kell valami. Tudok olyan esetet, aki nem engedi a másik nagymamához a gye­rekeket. Az olyan nagymamá­hoz. akitől csak szépet, jót és segítséget kaptak egész éle­tükben. Van, aki a saját szü­leit sem látogatja. Sisteregnek az átkok, szitkok és hazugsá­gok. Van, aki elveszíti min­den emberi tartását. És a gyerek ezt mind hallja és lát­ja. Tessék mondani, ezekért ki a felelős? Mi, a társadalom, vagy a rohanó élet? A fentiek ismét divatos ér­vek lehetnének. Pedig a fen­tiek oka csak az, hogy sokan elfelejtenek önkritikát gyako­rolni, emberségre, becsületre tanítani és jó példát mutatni. E hosszú eszmefuttatás után szeretnék egy másik példát is bemutatni. Október 17-én tél kettő körül elveszett — vagy ellopták? — egy iskolatáska a pilisi Szabadság téren. A táskában gimnáziumi tan­könyvek, ruhaneműk és isko­lai felszerelések voltak. Mi­után kiderült a hiány, azon­nal visszarohantak, tűvé tet­tek mindent a környéken, de a táska nem lett meg. A kö­vetkező nap estéjén viszont találtak egy táskát a monori Ady Endre utca 106-os számú háza előtt. Ugyanazt, ami Pi­lisen elveszett. Ácsai János aznap munkásőri szolgálatban volt, így a táskát a nővére vitte be, igaz, felbontani nem merte, mert egyesek időnként „idétlenkedni” szoktak velük, például szépen becsomagolt döglött macskát és galambot dobálnak a kertjükbe. Hétfőn délután, amikor hazaért, azonnal kibontotta a táskát, és az ellenőrzőben, valamint a személyi igazolványban talált címre azonnal kibiciklizett, ahol nagy örömmel várták és fogadták a jó hírrel. Igaz, az öröm mellett meglepetés is érte őket, mert hiányzott a táskából egy zöld vászonnad­rág és két számológép. Feltételezésük és következ­tetéseik szerint, az első meg­találó csak azt tulajdonította el, amire szüksége volt, amit használni tudott, a többit ki­dobta a monori árokpartra. Szerencsére a második megta­láló Ácsai János és nővére volt, akik azonnal visszajut­tatták a táskát és a bentlévő- ket a gazdának, így megkí­mélték őt a sok-sok szalad­gálástól. Hiszen jól tudjuk, mennyi időt emésztett volna fel a tankönyvek, füzetek, va­lamint a szemüveg, lakáskulcs és a személyi igazolvány be­szerzése. AZ ELSŐ „EMBERBEN” ugyanis még annyi betyárbe­csület sem volt, hogy a szá­mára értéktelen tárgyakat a tulajdonos udvarába dobja be... Ölvedi Kriszta Kulturális programok Ecseren hétfőn 10 órától a fogyókúrázók klubjának fog­lalkozása, 18-tól filmvetítés: Rázós futam. Gyomron filmvetítés a mű­velődési házban 18-tól: Élni és meghalni Los Angelesben (színes, szinkronizált ameri­kai bűnügyi film). Az úttörő- házban 14.15-től kispályás lab­darúgókupa 5-6-7-8. osztá­lyosok részére. Monoron 15-től a nyugdíjas vasutasok klubjának összejö­vetele, 17-től az, alkoholelle­nes klub foglalkozása. Vecsésen 16.30-tól női tor­na, 18-tól angol nyelvtanfo­lyam, a kertbarátkor és a ta­nácstagok klubjának összejö­vetele. Szépség és egészség Néni lehet elég korán kezdeni Az ember ősidők óta von­zódik a széphez, az egészsé­geshez. Sajnos manapság már egyre inkább van okunk fél­teni szép és egészséges kör­nyezetünket, sőt, saját egész­ségünket is. Nem véletlenül nőtt meg az oktatási és köz- művelődési intézmények sze­repe a helyes életmódra való nevelésben. Mert ugye egyér­telmű, hogy az óvodás és is­kolás korú gyerekek nevelése kecsegtet leginkább ered­ménnyel. Ebből a munkából a gyöm- rői Petőfi Sándor művelődé­si ház is kiveszi a maga ré­szét a különböző alkotó-, mű­vészeti és sportos jellegű szak­körök. klubok és foglalkozá­sok révén. Legutóbb a mű­vészi torna egyik klubfoglal­kozásán vettünk részt, hogy gyönyörködjünk a gyerekek szárnypróbálgatásában. Azon a napon vagy félszá- zan nyúzták magukat s a szőnyeget. Lelkesedtek, ki­melegedtek, egymást is igye­keztek tanítani, de a vezető, nevelő szerep érthetően Nagy Józsefnéé volt, aki láthatóan nagy igyekezettel, s szívvel- lélekkel foglalkozott kicsikkel is, nagyokkal is. Mint meg­tudtuk, a Pázmány utcai óvo­dában is ő tartja a művészi torna foglalkozásait nagy si­kerrel. Hogy miért jó, miért kell a művészi torna olyan gyere­keknek. akik közül alig egy- kettő tudná elképzelni, hogy valaha is, mondjuk, tornász­bajnok. vagy balettművész lesz belőle? A kifinomult, sportos testmozgással ki le­het alakítani az egyénnek legjobban megfelelő testsúlyt; a jó fizikai kondíció a szer­vezet ellenálló képességét nö­veli, segíti megteremteni a test és a lélek harmonikus egyensúlyát. S az sem utolsó dolog, hogy a szakember irá­nyításával tornázni, s egyál­talán jól mozogni megtanuló gyerekek alkatilag is formá­lódnak, vagy úgy is fogal­mazhatunk, hogy a felnőtt­kori külső-belső szépség alapjait rakják le napjaink­ban. S bármilyen hihetetlennek tűnik is, tény, hogy még a helyesen járás, séta, futás vagy ugrás, de még a tánc közben is (később) számít majd, hogy kj tanulta meg a jó testtartást. Ezek a gyere­kek biztos, hogy később fá­radnak el, ha kirándulás köz­ben sokat gyalogolnak, he­gyet másznak, ha felnőtt kor­ban munkagép fölé kell ha­jolniuk, vagy súlyokat kell megemelniük. S ugyan miért lenne baj az, ha ezek a szép kislányok az utcán szépen, nőiesen mennek, sétálnak? Mert, ha igaz, hogy ép testben ép a lé­lek, akkor fordítva is igaz: aki kiegyensúlyozott lelki éle­tet él, annak az a testtartásán is meglátszik. Mert, ugye egyáltalán nem hátrány a közösségi, társasági életben, vagy mondjuk ismer­kedéskor a jó fellépés, a jó megjelenés, vagy az, ha vala­ki egyenes gerinccel, felemelt fejjel tud és mer járni. Végül is az élet útvesztőiben való eligazodás is könnyebb, több sikerélményt sejtet, ha az em­ber jól kondicionált testileg, lelkileg egyaránt. Aszódi László Antal Takács Orsolya az egyszerű­nek látszó bukfencezést gya­korolja, miközben a többi gye­rek érdeklődéssel figyeli a mutatványt, hiszen a tanár néni mindenki produkcióját értékeli, s a kritikai megjegy­zésekből is lehet tanulni. (A szerző felvétele) ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents