Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

VOLT EGY ISMERŐSÖM, szövetkezeti elnök. Sokszor ismételgette, hogy ők nem csupán gazdasági szervezet­nek tartják magukat, hanem politikainak is. Politikai az elnök szóhasználatában körül­belül a következőket jelentet­te: szövetkezetük Gödöllőn működik, dolgozóik java ré­sze a városból kerül ki, éppen ezért kötelességük figyelni a település fejlődését, igényeit, s anyagi erejükhöz mérten részt vállalni azok kielégíté­séből. Az elnök, megválasztása előtt, az egyiík politikai szer­vezet apparátusában dolgo­zott. Arra gondoltam, noha nem kételkedtem felfogása egyéni megalapozottságában, hogy azért is vélekedik így. Szemléletét az évekig tartott politikai munka motiválta. Azért is hajlottam erre, mert másoktól viszont sok ellenke­zést tapasztaltam, amikor tá­mogatást kértek tőlük városi közcélokra. . Manapság még gyakrabban hallani, a nehéz gazdasági helyzet miatt egyre kisebb mértékben adhatnak támoga­tást a vállalatok, szövetkeze­tek iskoláknak, művelődési intézményeknek, sport- és más köröknek, csoportoknak, kluboknak. Első pillantásra hajlamosak vagyunk bólinta­ni, így igaz. Olyan körülmé­nyek között, amikor egyre nagyobb erőfeszítéseket keil tenniük a vállalatoknak, üze­meknek a talpon maradásért — ahogyan manapság elősze­retettel mondják — ki vár­hatná el, hogy külső szerve­ket támogassanak. De most is akadnak, akik másként vélekednek. A Gö­döllői Vegyesipari Szövetke­zet elnökét gyakran volt al­kalmam megfigyelni, amikor egy-egy összejövetelen beje­lenti, valamilyen formában hozzájárulnak bizonyos köz­ügy előbbre lendítéséhez. Et­től az elnöktől még egyszer sem hallottam olyat, hogy ők nemcsak gazdasági szervezet. De ő is számos társadalmi tisztséget visel, indítékai szin­tén eredeztethetők innen. Csakhogy mások még több szervben foglalnak helyet, mégsem ilyen a felfogásuk. Nemrég megnéztem a ve­gyesipariak új telephelyét, ahol a végéhez közeledik az átalakítás, majd rövidesen ideköltöznek ipari részlegeik, s kialakulhat egy színvonalas üzem. S mit ad isten, az új hely ismertetésének még a legelején szó esett a környék­beli lakosokról. A szövetke­zet központja korábban Gö­döllő centrumától néhány ug­rásra volt, a mostani a város szélén, távol az üzletektől. B udapesten hatalmas pla­kátok hirdetik: Erzsé- bet-bál az acsai kastélyszálló­ban. Az Eresébet-napi bált követi a Katalin-bál. Lesz ott minden. Tájjellegű ételek, italok, bálkirálynő-választás, tombola, lovaglás, séta a holdfényes parkban. Aki néhány évvel ezelőtt járt az acsaújlaki kastély­ban, csodálkozik a hirdetésen, helyesebben a rendezvényen. Meglehetősen rövid idő alatt újult meg az 1945-ig földes­úri hatalmat gyakorló Pró- nayak kastélya, amely emlé­keztethetne az úriszéki ítéle­tekre, az úr dolgára járás pa­rancsolataira, a feudálkapita- lista kizsákmányolás formái­ra, ám ezeket az emlékeket elhalványítja a jelen, mely­ben a felnövekvő nemzedék egyre kevesebbet tud apái, nagyapái keserves indoklá­saiból. Bizony nagyot változott itt minden, s az egykor kutyák meg cselédek által őrzött zártkörű rendezvények íme, plakáton hirdetett nyilvános mulatságokká változtak. Nem kell nemesi kutyabőr a belé­péshez, pusztán pénz kell hozzá, de az nem is kevés. Ne legyünk azonban elégedet­lenek. Valamikor, ha pénze lett volna a szegény embernek, akkor sem járhatta volna ki­világos virradatig a csárdást Ezért tartották szükséges­nek büfé kialakítását, ahol a mindennapi cikkeket dolgo­zóik mégvásárolhatják. De az­zal is tisztában vannak, hogy a környék lakói, nem kis számban idős emberek, ugyan­olyan távol vannak a belvá­rostól. A döntés: a büfé bi­zonyos időszakban az utca felé is nyitva, vásárolhatnak az errefelé lakók. Azt is hamar észrevették, hogy a környéket egy-egy esőzés alkalmával elárasztja a víz. Segítettek megcsinálni az átereszt. S nem lesz rossz az errefelé lakóknak, ha ide­vezetik a telefonkábelt, amelyre ráköthetnek, persze csak akkor, ha a város meg­kapja a harmadik konténer- központot. Évente ötven-hatvanezer forintot ad a szövetkezet a városnak, intézményeinek. Nem nagy összeg. Akik kap­ják, azoknak nagyon jól jön. Ennyit vagy ennél többet — a gazdasági egység méretei­től függően — mindegyik ad­hat. Amelyik ennyit sem en­gedhet meg magának, az rosszul működik, vélik a ve­gyesipariak. S ha meggondol­juk, milyen könnyen úsznak el milliók, akár a rossz dön­tések. akár a gyenge minősé­gi munka miatt, a hibás, se­lejtes termékek következté­ben. a kijelentés legalábbis elgondolkoztató. A vegyesipariak megnézik, mire adnak. A Vöröskereszt onkológiai szűrőkocsijára ad­tak. A művelődési háznak an­nak idején adtak, a gyerekek sportolására adnak, a patro­nált iskolának is, vagy annak, amelyikben sok itt dolgozó szülő gyermeke tanuk Az eb­tenyésztőknek vagy a horgá­szoknak nem adnák. Adnak a szociális otthonnak, a böl­csődének, s támogatnak önte­vékeny művészeti csoportot, s foglalkoztatnak amatőr fa­faragót. A SZÖVETKEZET TAGSÁ­GÁNAK hatvan százaléka legalább tizenöt éve dolgozik együtt. Alighanem ez is ma­gyarázza adakozási hajlamu­kat. Ha ez adakozás egyálta­lán. Hiszen valamilyen mó­don az is az övék marad, amit az iskolának, a művészeti csoportnak, a művelődési ház­nak adnak. Az iskolában ta­nul valamelyik társuk gyer­meke, a művelődési házba maguk is járnak, s az sincs kizárva, hogy egyszer vala­melyikük abban az otthon­ban, klubban tölti idejét, amelyet most támogatnak. S nem utolsósorban: a szebb, jobb körülményeket teremtő város mindenkinek, minden­kor Legsajátabb érdeke. Kör Pál vagy éppen a kanásztáncot az acsaújlaki kastély dísztermé­ben. Környékünkön néhány kas­télyt leromboltak a felszaba­dulás első hónapjaiban sza­badjára engedett indulatok­kal fűtött emberek. A meg­maradtak helyreállítására óriási erőfeszítéseket tesznek az illetékesek, mert felismer­ték — ha megkésve is —, hogy ezek az épületek törté­nelmi múltunk részesei, nem­zeti értékeink hordozói. Néhány hete Túrán jártam egy népesebb társasággal, és megnéztük az 1883-ban Ybl Miklós építette kastélyt, ame­lyet a felszabadulás után is­kolának alakítottak ' át. A község a 14—15. században Rozgonyi-, majd Báthori-bir- tok, a hatvani vár elestével kerül török uralom alá, de erősen megfogyatkozva túléli a hódoltságot, s a 18. század elején ismét gyors ütemben benépesül. A 18—19. század­ban az Esterházy-uradalom része, a múlt század elejétől legjelentősebb földesurai a Schossberger bárók. Csoportunkat Morvái Ist­Teljes gőzzel Öntöznek a megtisztult vízzel Laboratóriumban havonta vizsgálják a talajt A nagy építőanyag-kereslet miatt a Cement- és Mészmű­vek váci gyárának minden ke­mencéje égeti a mészkövet. Felső képünk tanúsítja: teljes gőzzel megy a DCM... Alsó képünkön: várakozók a DCM bejáratánál. Reményked­nek, hogy mielőbb tele kocsi­val térhetnek haza... (Vimola Károly felvételei) Ha egy kommunális kérdé­sekkel foglalkozó szakember látleletet készítene, igen sú­lyos kórt konstatálna legtöbb településünkön. Sajnos szép számmal vannak vesebajos városaink, amelyek jelentős kiválasztási gondokkal küsz­ködnek. A lakosok és az üze­mek növekvő szomját csilla­pítandó sorra fúrják a kuta­kat, bővítik az ivóvízhálózatot, ám a szennycsatornák hossza csupán töredéke a vízvezetéké­nek. Dőreség volna addig csa­tornákat helyezni a földbe, amíg a szennyvíztisztító nem épül föl, márpedig az ilyen nélkülözhetetlen beruházások meglehetősen sokba kerülnek. Nyilván az inkább csöppenő, mint csurranó forintok miatt húzódik el a kívánatosnál sok­kal jobban egy-egy építkezés. Sós Jánost, Cegléd Város Tanácsa elnökhelyettesét ab­ból az alkalomból kérdeztük a negyvenezer lakosú település „folyó ügyeiről”, hogy most adták át kibővített szennyvíz- tisztító telepüket. — Milyen előzményei vol­tak a bővítésnek? — A kimutatható ivóvízfo­gyasztás napi 12,5-13 ezer köb­méter. ám ehhez hozzá kell vennünk a város területének egyharmadát, amelynek por­táihoz még nem ért el a veze­ték. Ha a saját kutak hoza­mát is számításba vesszük, ennél jóval több vizet hasz­nálnak fel a polgárok. A ko­rábban létesített szennyvíztisz­tító csupán napi 3,5 ezer köb­méterrel tudott megbirkózni. Elképzelhető hát, hogy a töb­bi a város alatt szikkadt, il­letve az utóbbi években egy része kis méretű házi derítők­ben várja a szippantó kocsik érkezését. Miután Cegléd mélyfekvésű település, igen jelentős a talaj és az élővizek szennyezése. — Mikor tették meg a bő­ván — mint az épület felújí­tásáért felelős gazda — fo­gadta. Megmutatta a feltárt pincerendszert. Tájékoztatott bennünket, hogy a tervek sze­rint hol lesz a kaszinó, merre épül a középkori stílusú étte­rem, a játékterem, s hol le­het az oszlopok közé elhú­zódva csendesen poharazgat- ni. Megnyitotta az ajtaját egy leendő lakosztálynak is. Tényleg minden nagyon szép lesz. Minden nagyon jó lesz. Lehet, hogy strandmedence is épül, amit a túrái hőfor­rás vize táplál. Elmélkedésre, töprengő és alkotó gondolko­dásra biztat az elhanyagolt­ságában is szép park. Látszik mór, legalábbis a felújított tető láttatja, hogy ez a kastély is eredeti szép­ségében ragyog majd. Szinte látom a plakátokat, a pros-- pektusokat, amelyekben far­sangi bálokat hirdetnek a tú­rái kastélyszállóban. Vala­mennyien jelentkezhetünk, csak legyen pénzünk a mu­latság költségeire. És ha a pénzünk engedi, a kastély tornyából végignézhetünk a Galga menti községek ottho­nain, amelyekben békésen al­szanak a hajnalban indulók, s minden percüket munkával kihasználók. Felfedeztünk egy harmadik kastélyt is, amelyet most ke­rítettek körbe, s ahol alig pár hete kezdték el a felújí­tási munkálatokat. A fenyő­haraszti Podmaniczky-kastélyt a Chemolimpex vásárolta meg a tangazdaságtól. Ami­kor szerettünk volna a kerí­tésen belül jutni, őr állta utunkat. Igaz, sok-sok veszély leselkedett ránk. hiszen min­denütt építkeznek. Végre en­gedélyt kaptunk, hogy szét­nézzünk. Bizony, ide is mil­liók kellenek. Csak maga a gondnoki lakás belekerül há­rom-, négymillióba. Hogy a kastély mennyibe, azt nem tudtuk meg. — Majd a vég- elszámoláskor kiderül — mondta kísérőnk. H a erőm lesz, s tíz év múlva a főváros utcáin sétálok, mennyi plakáttal, hirdetéssel találkozhatok: Er- zsébet-bál Ácsán, maskarás farsangolás Túrán, versenvló­tulajdonosok majálisa Fenyő- haraszton. Csak úgy hemzsegnek a mulatni vágyók a végre min­denki előtt megnyitott kasté­lyok báltermeiben. Csak pénz kell. Fercsik Mihály tütéshez szükséges előkészüle­teket? — Az 1970-es évek köze­pén kezdődött a tervkészítés, majd 1978-ban indult meg a kivitelezés. Az akkori költség- vetés szerint 220 millió forint­ból kellett volna a munkát megvalósítani. A város veze­tői és a szakemberek arra gondoltak, ha már létrejön a tisztítómű, miért ne lehetne a szennyező anyagoktól meg­szabadított vizet ismét hasz­nosítani ? Akkor vetődött föl a mezőgazdasági öntözés gon­dolata. Ezt az ötletet figye­lembe véve napi 9,5 ezer köb­méter teljesítőképességűre ter­vezték a bővítendő tisztítót és ezer hektár folyamatos öntö­zésére készültek. — A kivitelezés megkezdése óta kilenc év telt el. Miért mentek ilyen vontatottan a dolgok? — A beruházás fedezetét ne­héz volt előteremteni, noha a városi tanácson és a vizet hasznosító termelőszövetkeze­ten kívül a megyei tanács, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, továbbá az Országos Vízügyi Hivatal is bekapcsolódott az anyagi áldozatvállalásba. Eddig még egyetlen beruházásnak sem vált a javára, ha hosszan el­húzódott. Itt is 345 millió fo­rintra hízott végül a számla végösszege. Ilyen hosszú tá­von a költségnövekedés elke­rülhetetlen. — A kapacitás adatai kö­nyörtelenül jelzik, hogy még ezek után sem lehetnek túlsá­gosan elégedettek. — Valóban nem. Első lépés­ként a szennyvízcsatornákat kell a földbe helyeznünk, ám ehhez jórészt a lakosság anya­gi hozzájárulása szükséges. A Puskin utca lakói jó példával jártak elől, ők már túl van­nak ezen a nem olcsó mulat­ságon. A déli városrészre is vannak előkészített program­jaink. — Az öntözési próbák mit mutattak? — A megtisztult víz tározó­ba kerül, ahonnan — főként a nyári hónapokban — szük-\ ség szerint kijuttatják a föl­dekre. Elővigyázatosságból olyan növényeket kell ezeken a táblákon termeszteni, ame­lyek nem kerülnek közvetle­nül emberi fogyasztásra. Pél­dául vetőmagtermesztésre, hib­rid kukorica előállítására nagy­szerűen alkalmas. — Ugyan­akkor azt is figyelembe kell venni, hogy a talaj egy idő elteltével elzsírosodhat, szer­kezete megváltozhat. Ezért nélkülözhetetlenek a havonta végzendő laboratóriumi talaj- vizsgálatok. A próbaüzem bebizonyította, hogy a vízke­zelés a káros anyagokat teljes mértékben kiszűri, és valame­lyest a zsírmennyiséget is csök­kenti. A termelőszövetkezet még a vízhasználat mellett visszatérítést is kap az OVH- tól. Tamasl Tamás Keményen dolgoznak Náthás volt a lemez Egyre emelkedik a ceglédi Kossuth Gimnázium leányka­rának ázsiója. A rangos ese­ményeken elért sikerekben komoly érdeme van a két szó­lóénekesnek: Béres Ágnesnek és Zboray Adriennek. Béres Ágnes: — Olyan csa­ládban nőttem fel, ahol min­dig nagyon fontos volt a mu­zsika. Mindenki zenél: édes­apám a zeneiskola igazgatója, édesanyám zongoratanár, s a testvérem is a zenei pályát vá­lasztotta. Nyolcéves korom óta zongorázom. Ha jól emlék­szem, az irodalmi szakkörben énekeltem először. A Görög Ilonát játszottuk. Mivel a test­vérem korábban szintén éne­kelt, azt gondolták, hogy én sem okozok csalódást. Szóval ez az egész a véletlenen mú­lott. Zboray Adrienn: — Nálam úgy kezdődött, hogy az édes­anyám felfigyelt egy újság- hirdetésre: a Magyar Rádió Gyermekkórusa új tagokat keres. Jelentkeztem és felvet­tek. Hetente két próbánk volt, amelyek nagyon jó hangulat­ban folytak. Kétszer lehettem Japánban. S eljutottam Spa­nyolországba, az NSZK-ba, Bulgáriába. Ausztriában a té­vében szerepeltünk a Lehár- expressz című műsorban. Ta­lán nem szerénytelenség, ha elmondom, megtiszteltetésnek tartottam, hogy egy ilyen együttesben szólót énekelhet­tem. S ez a lehetőség megada­tott nekem a Népek dalai cí­mű lemezen — a nevem olvas­ható is a borítón. Alaposan meg voltam fázva, ezért be- lémtömtek egy csomó barna színű gyógyszert. Béres Ágnes: — Egy jó kó­rusban énekelni nem kis fele­lősség. Ha a szólista elrontja — főleg egy versenyen —, ak­kor kész .. . Elvész negyven- egynéhány ember kemény munkája. Zboray Adrienn: — Közöt­tünk nincs konkurencia. A karnagyunk. Soltész Nagy Lászlóné dönti el, hogy egy- egy dal melyikünk hangjához illik jobban Béres Ágnes: — Jutka néni megbízhatónak tart. Pedig én lámpalázas vagyok. De ha ér­zem. hogy valaki izgul értem, az biztonságérzetet ad. Általá­ban akkor oldódik bennem a feszültség — bár a lábam még remeg —, amikor énekelni kezdek. Tudom, hogy ha izgu­lok: elrontom. Ezért fékezem magam, s képes vagyok erre Zboray Adrienn: — Én is szörnyen izgulok minden fel­lépés előtt. Amikor már hal­lom a zenét, a hangomat, eny­hül a belső láz, de nem múlik el. Egyébként iszonyatos pró­báim vannak. A legutóbbi hangversenyt megelőző napok­ban sem voltam a hangom­nál. Az a szerencsém, hogy a koncert engem mindig feldob. Béres Ágnes: — Ez a kórus­munka nem nagy megterhelés számunkra. Bár mindannyian elfoglaltak vagyunk, az ter­mészetes, hogy egy fellépés előtt több a próba. Jutka né­ni annyira szuggesztív,. nagyon tud lelkesedni, és ez minden­kire átragad. Jó a próbák hangulata. Zboray Adrienn: — Igazán fontos eseményre készülünk, n kórus életében ez lehetne a csúcs. A jövő év júniusában szeretnénk indulni az egyik legrangosabb európai verse­nyen, a debreceni Bartók Bé­la kórusfesztiválon. Tehát ke­ményen kell dolgoznunk. Béres Ágnes: — A zene mel­lett igen kevés idő jut másra. Ám mindennap olvasok, akár van időm, akár nincs. S per­sze, zenét hallgatok, és min­denfélét gyűjtök, például cső- kipapírt. Zboray Adrienn: — Én is habzsolom a könyveket. Most tanulok kötni. A zene az, ami igazán pihentet. Rajongok a Beatles és a Dire Straits együt­tesért. Nemrég a tévében mu­tatták John Lennont, a barát­nőim idetelefonáltak: nézed’ Persze, mondtam, épp ezért ne zavarjatok! Béres Agnes: — Ügy érzem hogy nem lehetnék zongorista mert ahhoz nem vagyok elég tehetséges. Viszont, ha az éne­ket valamivel párosítanám Elsősorban pedagógus szeret­nék lenni. Az esélyek? Ki tud­ja ... Mindenképpen megpró­bálom. Zboray Adrienn: — Még nem lehet tudni, hogy milyen lesz az énekhangom. Opera­énekes szeretnék lenni, vagv legalábbis az énekkel foglal­koznék szívesen. S ezért min­dent elkövetek. Ha ez az ál­mom nem válik valóra, akkor éneket tanítanék, lehetőleg olyan diákoknak, akiknek az énekóra nem nyűg, mert sze­retik a zenét. Fehér Ferenc Megnézik, hegy mire Az adakozó szövetkezet Nem kei! kutyakor Kaszinó és lakosztály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents