Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
6 1981. NOVEMBER 1., SZOMBAT A világ teljesítményt értékel Beszélgetés Füller Istvánnal, az CWB e-nökSielyettesével Az Országgyűlés szeptember 17-1 ülése elfogadta a Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramját. Ebben a dokumentumban olvashatjuk, „alapvető jeladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz". Ennek az alkalmazkodásnak a mikéntjéről és irányairól beszélgetett szerkesztőségünk képviseletében Mészáros Ottó az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesével, Müller Istvánnal. Egyszerre van Jeten • Létezjk egy sematikus gondolkodásmód, ennek hívei szerint, ha fejlesztés, akkor az egyenlő sok-sok kiadható pénzzel. A több forint valóban több eredmény lenne, lehetne? — Ügyelnünk kell a határvonalakra, mi az, ami elsősorban anyagiak függvénye, s mi az, ami másféle fedezeti forrásokat követel. Ez a határvonal — és a kérdés is erre utalt — ma nem eléggé éles, sem az irányításban, sem a végrehajtásban. A sematikus gondolatmenetnek persze vannak távoli eredői, amikor a fejlesztésben a ráfordítás (a kiadás) dominált és nem a hozam. Adott időszakban ennek volt jogosultsága, ám nem számoltunk kellő mértékben a kedvezőtlen hatásokkal, a többi’ között a termelési és a termékszerkezetben felhalmozódó feszültségekkel, a szakképzés háttérbe szorulásával és így tovább ... • ... amivel ma viszont már nem lehet nem szembenézni... — ... igen, és azzal együtt, hogy pénz is kell! Szemlélet- váltásra és forrásteremtésre egyszerre van szükség tehát, ami nem egyszerű teendő. A technika egy része sok pénzt követel. A számítástechnikában például két-három esztendőnként ugrásszerű változásokra kerül sor, amik minőségében mást hoznak mindig, mint amit felváltanak, tehát nem valami egyszerű cseréről van szó. És ez csupán egyetlen terület! A fejlesztési lépések egy része tehát — amiket nem hagyhatunk ki — eszközigényes, s ezt tudomásul kell venni. Ma már széles körben szerzett nemzetközi tapasztalatok mutatják, nincsen korszerű, azaz fejlett ipar elektronika nélkül. • Ma viszont a termelőágazatok mindegyikében azt hallani, nincsen, nincsen pénz, gyakran még az egyszerű ú.i- ratermelésnek sem jön össze a fedezete. Ez a helyzet és az elektronika említése nem két világ jelzökövei? — Azt, hogy ma a termelő- ágazatokban miféle „világok” vannak jelen, aligha lehetne egyhamar csokorba szedni. Napjainkat az jellemzi, hogy a magyar gazdaságban egyszerre, egymással párhuzamosan van jelen a korszerű és a rendkívül elavult. Ismét csak egy utalásnyi példát. Hazánkban a szó korszerű értelmében vett gyártástechnológiát nagyon mértéktartóan oktatnak, azaz a mit és hogyan kell megújítani, folyamatosan felfrissíteni kérdései helyett legjobb esetben is a szakemberek az adaptáció egy-egy részletével foglalkoznak ... Q ... kiszakítva a technológiai. technikai folyamból egy maroknyit, s értetlenkedve, ugyan megoldódott egy gond, de termelődött helyette kettő. — Van ilyesmi is. Olyan is, hogy az a kis pénz, ami ösz- szejön fejlesztésre, szétaprózódik, éppen azt oldják meg belőle, amire futja, azt veszik meg, amit kapni lehet, de a termelő nem gyűjtött, félve attól, valamilyen hirtelen támadt szükség miatt a szabályozás elvonja a pénzt. Nekem meggyőződésem egyébként, hogy a viszonylag kisebb ösz- szegű fejlesztési célú pénzeket is lehetne (kellene!) hasznosabban forgatni. Nagy tartalékok rejlenek a gépek, berendezések kiegészítő korszerűsítésében, mechanikus, pneumatikus vagy elektronikus megoldású félautomatizálásában, ami csekély ráfordítással tetemes termelékenységemelkedést eredményezne adott munkahelyeken, azaz az egy főre jutó termelés növelése nem okvetlenül egyenlő az új eszközök megvételével... 9 ... ezt azonban nehéz elfogadtatni, beláttatni, hiszen az iparban és más termelőágazatokban is az ilyen, pótlólagos és kiegészítő fejlesztéseket meglehetősén lebecsülik, némelyeknek szinte derogál ilyesmivel foglalkozni. — Egyetértek. Ez egyben érzékelteti a lehetőségeket, a feladatokat is. Ilyen és hasonló okok miatt vélem elengedhetetlennek a jelenleginél pontosabban megjelölni, mi az, ami a vállalatok körébe utalható a fejlesztési teendőkből, s mi az, ami a fejlesztési politika körébe tartozik. Ez utóbbit nem lehet elvárni a vállalatoktól, ez a gazdaság- politikának fontos eleme, amely terelőként működik, mutatva, jó irányban keresi, építi-e a holnapját a termelő. Tanulni egymástól 0 Ez a terelés, gondolok itt a meglehetősen nagyszámú központi fejlesztési programra, a hatodik ötéves terv idején a vártnál kevesebb sikert hozott. Jelenleg (a hetedik ötéves tervben) kilenc ilyen kiemelt program van. Nem sok még mindig ez? — Áttörést valóban nem sikerült a hatodik ötéves tervhez képest végrehajtani, s bár azóta valamelyest nőtt a koncentráció, a tapasztalatok azt mutatják, a jelenlegi pályázati rendszerek is túlságosan széles kört fognak át, azaz célszerűnek mutatkozik kevesebb kiemelt feladatra összpontosítani a felhasználható pénzt. S az a fontos, hogy a központi forrásokból származó forintok a vállalati pénzeket tereljék, segítsék a társadalmilag kívánatos irányokba, azaz úgy összegeződjenek, hogy egyben hatásosságuk is megnövekedjék. Amihez persze sokféle feltételt kell még megteremteni ... • ... a többi között erre Is kitér a Minisztertanácsnak a bevezetőben említett munka- programja, de kitől várható el ezeknek a feltételeknek a létrehozása? — Ha szabad így felelnem, akkor is—is. Az irányítás érintett szerveitől is, a gazdálkodóktól is. Szomorú például, de tény, hogy Magyar- országon lényegében nincsen szellemi termék-forgalmazás, úgy néz ki, hogy nem akarunk egymástól tanulni, mintha az szégyen lenne. A szellemiter- mék-forgal mazás rendszerét, országos kereteit érthetően nem a vállalatokon kell számon kérni, ám azt, hogy ha meglesz ez a rendszer, élnek-e vele a gazdálkodók, már valóban számon kérheti rajtuk a tulajdonos, azaz a társadalom. 6 Végül rájövünk arra, amire már régen rá kellett volna jönnünk, hogy a szellemi tőke a legfontosabb tőke a termelésben? Milyen fejlesztési irányok tükrözik ezt? — A többi között éppen a gödöllői agrobiológiai centrumról szóló döntés is érzékelteti, hogy a fő irányok egyike a biotechnológia, azután az elektronizálás ... • ... amihez persze elengedhetetlen a felhasználók, azaz a gazdálkodók fogadóképességének a növelése, amivel ma különösebben még nem büszkélkedhetünk. — Büszkéi kedésre különösebb ok valóban nincsen, mert ahogyan az anyagokkal, az energiával, a tudomány eredményeivel is meglepően pazarló módon bánunk a gazdaságban, holott mást sem hallani, mint azt, mennyire szegények vagyunk, forrásaink milyen vészesen szűkek. Az iparban például 1986-ban az összes ráfordításoknak a 68.6 százalékát tették ki az anyag- és energiaköltségek ... • .. . é9 a bérköltségek ugyanakkor a kilenc százalékot sem érték el, egészen pontosan 8,9 százalékot tettek ki. .. — ... igen, erről van szó, hogy az anyag (és benne az energia), illetve a bérköltségek Ilyen viszonyszáma ellenére, mintha a fő figyelem é3 mindenütt, a bérre terelődne, miközben alig hallani valamit a létező, felhasználható anyag- és energiakímélő, hulladékszegény technológiákról. Pedig ezeknek a konstrukciók kialakításától a gyártósorokig, a tárolásig, egyre fontosabb szerep kellene, hogy jusson, hiszen gyakran egyetlen, hulladékszegény technológiával dolgozó célgép, berendezés többet hozna a termelő konyhájára, mint ilyenolyan, látványosnak szánt, de félbemaradó, a technológiai láncba zavarforrásokat beültető fejlesztés. fi tartalékok értéke O Amint rengeteg tartalék rejlik (rejlene) a technológiai munkamegosztásban, de még az egyszerű kooperációkban is. — Egyetértek. Sőt, megtoldom azzal, hogy szinte nincsen olyan terület, ahol ne lennének tartalékok, hiszem amennyi termelő, annyiféle tartalék, sajátosság. Naivitás lenne tehát azt remélni, a Minisztertanács munkaprogramja varázspálcaként egyszerre csak megvilágítja, itt a tartalék... A gazdálkodónak a tartalékaival is gazdálkodnia kell... 9 ... gyakran egész ügyesen teszik ezt, amikor a rosz- szab’o időkre gondolva, eltitkolják .., — ... hiszen a tartalékok újratermelődnek, más minőségben és más fokon, de ismét létrejönnek. Valójában ez ad okot szerény bizakodásra, hogy a szűkös lehetőségek ellenére is mód van keresni és meglelni a műszaki fejlesztés, fejlődés kisebb és jelentősebb útjait. Abból a keserves tapasztalatból kell kiindulnunk, hogy a világ nem vár reánk, nem sokat törődik azzal, milyen gondjaink vannak. A világ teljesítményeket értékel. S ezek a hazai teljesítmények az erők (a szellemi erők) és az eszközök (az anyagi eszközök) mainál jobb összefogásával kétségtelenül növelhetők. S ebben a növekedésben a műszaki fejlesztésnek és fejlődésnek meghatározó szerep kell, hogy jusson. Egy élénk vita után — és előtt? Úgy, ahogy mindig kellett volna Megmondom őszintén, csalódtam, amikor először foglalhattam helyet a Parlament sajtópáholyában. A t. ház a családjogi törvényt tárgyalta, éppen elhangzott az expozé, az első hozzászólások, amikor mozgolódás támadt. Eleinte alig lehetett észrevenni, de aztán nyilvánvalóvá vált, hogy szép lassan ritkulnak a sorok. De hová szállingózhatnak a képviselők? Utánuk eredtem, s mit látok?: kinyitott a Parlament étterme. A hivatalos ebédszünetig meg legalább egy óra volt hátra, de ez egyáltalán nem zavarta a képviselők egy részét. Legendaként emlegetik, hogy egyszer régen, a miniszteri expozé kellős közepén terjedt el a hír: banánt lehet kapni a büfében. És persze erről senki sem akart lemaradni,.. Azért jutnak eszembe ezek a dolgok, mert !«?utóbb, az őszi ülésszakon vegre úgy dolgozott a parlament, ahogy mindig is kellett volna. Felkészülten, felelősen vitatkozva, s meggyőződve a döntés helyességéről. S ekkor kiderült, hogy az éremnek van egy másik oldala is. Gyakorta lehetett ugyanis hallani, hogy á kormány nem támaszkodik eléggé a parlamentre, s ez a passzivitás oka. Van ebben némi igazság, de szerencsére a helyzet azóta megváltozott. Ugyanakkor arról nem esett szó, hogy maguk a képviselők sem tettek meg mindent azért, hogy érdemi vita bontakozzék ki. Ezt a felelősséget pedig nem lehet áthárítani senkire. De hogyan látszik mindez belülről nézve? 'it Erről beszélgettünk Fetter Gyulával, Pest megye 23-as választókerületének képviselőjével, a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat főművezetőjével. Fetter Gyula 33 éves, s immár a második parlamenti ciklusát tölti. — Ha abból indulunk ki, hogy a legutóbbi ülésszak sokkal harcosabb volt, mint a korábbiak, akkor azt hiszem, hogy ez egyben kritika is. Továbbgondolva: a jelenleginél sokkal jobb, végrehajthatóbb, hosszú távra szóló törvényeink lehetnének, ha a képviselők előbb ébrednek. Egyetért velem? — Részben. A legutóbbi választások alkalmával, amely már a többes jelölés szellemében zajlott, sok új képviselő került be a parlamentbe. Ez a demokrácia kiszélesedésének eredménye, amitől mindenki azt várta, hogy megváltozik a hangnem az országgyűlésen. De képzelje magát egy újdonsült képviselő helyébe. Világos, hogy nincsen semmilyen tapasztalata, s ráadásul gyakran alig ért a napirendre kerülő témához. Ez természetes, hiszen egészen más a foglalkozása, nem érthet mindenhez. Feltételezzük, hogy komolyan veszi a dolgát. Akkor részt vesz a törvényjavaslat benyújtását előkészítő bizottsági üléseken, konzultál a választóival, kikéri a szakemberek véleményét. De még mindig nem biztos, hogy tisztán lát. Nehezen igazodik el a jogi megfogalmazások között és nem kap meg minden információt. Mondok egy példát. Amióta képviselő vagyok, az ősszel tudtam meg először, hogy mennyi az ország adósságállománya. Eddig ezt hivatalosan nem közölték velünk. Enélkül pedig nem lehet várni, hogy például a költségvetési vitában felelősen állást foglaljunk. Gála és tárlat Gyermekek a Békéért Gyermekek a békéért címmel nagyszabású gálaműsornak ad otthont holnap, vasárnap a Pesti Vigadó. A Hetven év a békéért, című, vigadó galériabeli kiállításhoz kapcsolódó programra azokat a fiatalokat hívták meg, akik a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, az Országos Béketanács, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Magyar Televízió ifjúsági és diákmüsorok osztálya felhívására rajzokon, festményeken örökítették meg a békéhez fűződő gondolataikat. Dargay Attila filmrendező elnökletével rangos szakmai zsűri válogatta ki a mintegy hétszáz rajzból, festményből a a legsikeresebbeket, amelyeket a Vigadóban mutatnak be a látogatóknak. A gálaműsor résztvevői Is a gyermekek köréből kerülnek ki. A délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvényen a bemutatkozók színpadi produkcióikkal fejezhetik ki a béke ügye melletti elkötelezettségüket. A rajzkiálljtás anyaga egy, a béke gondolatait is kifejező albumban jelenik meg, amelyet a Szovjetunióban is bemutatnak. A rajzok és festmények ifjú alkotóit a gálaműsoron, ünnepélyes külsőségek között jutalmazzák meg. A legsikeresebben dolgozók személyesen ismerkedhetnek a Szovjetunió életével, kulturális kincseivel; társaik különböző tárgyjutalmakban részesülnek. — Azt hiszem, erről a problémáról már múlt időben beszélhetünk. Magam is láttam, forgattam azt a segédanyag tömeget, amit a képviselők kézhez kaptak a kormányprogram és az adóreform napirendre tűzése előtt. Az országgyűlési bizottságokban felelős kormány- tisztviselők válaszoltak a felmerült kérdésekre. Aki akart, rendesen felkészülhetett. Nem egy képviselő mégis információhiányra panaszkodott, a sajtónak is kijutott a kritikából. Miért? — Mind igaz, amire hivatkozik, hiszen a korábbinál tényleg jobb feltételeket teremtettek számunkra. A gyakorlatban is éreztük azt, amiről Grósz Károly beszélt az országgyűlésen: a kormány ezentúl jobban kíván támaszkodni a parlamentre. Azonban olyan rendkívüli fontosságú dolgokról kellett döntenünk, hogy ugrásszerűen megnőtt a képviselők, a közvélemény információéhsége. Nyilvánvaló, hogy partnerek akartunk lenni a vitában, hiszen ha mi döntünk, miénk a felelősség is. Ezt pedig csak akkor vállalhatjuk, ha nincsenek homályos pontok. Most is akadtak ilyenek. Vegyük például a törvényjavaslatokat, a már említett bonyolult jogi megfogalmazásokat. Valamennyi paragrafushoz kaptunk magyarázó szöveget, ha rákérdeztünk, újabb kiegészítéseket, de meggyőződésem, hogy rossz volt a sorrend. Először a törvényjavaslatot ismertették velünk, s csak utána azt, hogy mire való, miért van arra szükség. Ügy gondolom, hogy először a lényeggel kell tisztában lenini, -s csak utána jöhetnek a részletkérdések. — Szólni kell arról is, hogy igen gyorsan futattak át a törvényjavaslatok a különböző fórumokon, szinte napon,ta vetődtek fel újabb kérdések, kerültek be az anyagokba kiegészítések vagy éppen kimaradt valami, amit korábban stabilnak hittünk. Ezt nehéz volt nyomon követni, ami nemcsak a képviselőket zavarta. Emlékszem rá, amikor egy időben, de különböző helyszíneken tanácskozott az Országgyűlés jogi, illetve szociális bizottsága. Az egyik ülésen a pénzügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy még kidolgozás alatt állnak a szociálpolitikai intézkedések. Néhány méterre onnét, egy másik teremben egy másik miniszterhelyettes pedig ismertette azokat. Ezt a másnapi sajtóból tudtam meg. Éppen ezért én például nem hibáztatom a sajtót, hiszen azt tükrözte, ami volt. — Szóval a sok Információ ellenére is úgy éreztük, _ hogy nem vagyunk biztosak néhány dologban. Ez tetten érhető volt a parlamenti vitában és a szavazásnál is. Több képviselő az utolsó pillanatig fontolgatta, hogyan szavazzon? Jómagam is közéjük tartozom. A kormányprogrammal, a forgalmi adó bevezetésével egyetértettem. Ezekbe beleláttam, tudtam, hogy miről van szó. A személyi jövedelemadó szükségességét, hatásait, következményeit azonban nem tudtam teljesen felmérn/i. Jelenlegi ismereteim alapján jobbnak tartottam volna, ha csak két év múlva vezetik be, amikor már megvalósulóban, van a kormányprogram, működik a forgalmi adó. Ezért szavaztam nemmel, de mondom, nem vagyok szakember. Ezért tartják úgy a képviselők, hogy még több információra lesz szükségünk a jövőben, összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozhattunk, mint korábbam, de azért még van javítanivaló. Az utolsó simítások Az átadás előtti napokban szintezték Soroksár határában az M0- ás autópályát átívelő új közúti felüljárót. A nyolcvanméteres híd le- és felhajtó szakaszával együtt nyolcszáz méter hosszú. Üzembe helyezésével az 5- ös fő közlekedési út szintben elkerüli az épülő körgyűrűt.--------—* — Gondolom, ez a képviselőkre is vonatkozik, ök is felkészülhetnek még jobban, a mostaninál is aktívabbak lehetnek. Egyébként ezúttal is láttam képviselőket eltünedezni a büfébe, az étterembe ... — Ennek igen prózai okai vannak. Vegyük például az első szünetet, ami 20 perces. A két büfét egyszerre rohanja meg 380 ember. Mire sorra kerülnek, már csak arra jut idő, hogy gyorsan belapátolják a szendvicset, ledobják az üdítőt, azután irány az ülésterem. Az ebédszünettel hasonló a helyzet. Régen másfél óránk volt erre, most csak hatvan perc. Korábban a vendégeinket is beiinvitálhaittuk az étterembe, most nem. Ezért sokan kimennek velük a városba, egy közeli étterembe, s bizony nem érnek vissza egy óra leforgása alatt. így aztán megesik, hogy néhányan már akkor e! szállingóznak, amikor képviselőtársaik még nem fejezték be mondandójukat. — Eddig a prózai okok, de akadnak komolyabbak is. Az ember nem bírja túl sokáig egy helyben, az egyébként nem túlságosan kényelmes székeken, amikor mondjuk már tizedszerre hallja ugyanazt. Amikor a képviselőtársa rosz- szul építi fel a beszédét, mert közben nem változtat rajta, hanem ismétli az előtte szólókat, s mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy felhasználja a rendelkezésre álló húsz percet. Mi tagadás, ez egy idő után unalmas. És az sem tetszik, hogy vannak, akik „kifelé”, a televízió nézőinek szer repelnek. Bármennyire megváltozott a hangnem a legutóbbi ülésszakon, mégis akadtak ilyen felszólalások Is. Ezért úgy van, ahogy mondja: a képviselőknek is van min javítaniuk. 1 ★ — Esetleg már a következő ülésszakon, decemberben, amikor a jövő évi költségvetés kerül napirendre? — Igen, bizonyos, hogy megint érdemi vita lesz. Alaposan fel kell készülnünk. Meggyőződésem, hogy a parlamentben kialakult légkör tartósnak ígérkezik, s folytatódik a következő ülésszakokon. S akkor valóban jó törvényeket alkothatunk. Kövess László
