Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁN Ä Szovjetunió minden haladó erő Meghízható szövetségese is támasza Zászlófelvonás, megemlékezések — Díszfinnepsíg az Operaházban A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére péntek délután ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták Budapesten a Magyar Népköztársaság állami zászlaját a Parlament előtt. Ugyancsak ünnepélyesen, katonai tisztelgéssel vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Az, évforduló alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága pénteken esté díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az elnökségben foglalt helyet Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Berecz János, Csehák Judit, Hámori Csaba, Havasi Ferenc, Maróthy László, Övári Miklós, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai, Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Fejti György, Lukács János, Németh Miklós, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai, Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke, Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, valamint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a Központi Bizottság, a HNF Országos Tanácsa és az MSZBT Országos Elnöksége nevében köszöntötte a Politikai Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány tagjait, a diplomáciai testület, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport megjelent képviselőit, a társadalmi szervezetek vezetőit. Ezt követően Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, a díszünnepség szónoka lépett a mikrofonhoz. Lázár Györgynek, az MSZMP ÚJ TÁRSADALOM ÉPÜLT FEL VISSZATÉRÉS A LENINI ESZMÉNYEKHEZ dulópontja azoknak az évszázadunkban kibon takozó, a világ arculatát átformáló változásoknak, amelyek megtörték az imperializmus egyeduralmát, új távlatot nyitottak a társadalmi haladás számára, elindították a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet napjainkban is tartó folyamatát. Szovjet-Oroszország győzelmesen, erkölcsileg-politikailag megerősödve került ki a belső ellenség és 14 tőkés ország intervenciós csapatai ellen vívott élethalálharcából. Ám a megpróbáltatások ezzel nem értek véget. A nagy történelmi vállalkozás: az új társadalom építése előtt ott tornyosult a múltból örökölt elmaradottság, a szegénység és tudatlanság, a polgárháborúban szétzilált gazdaság minden — szinte leküzdhetetlen- nek látszó — nehézsége. Tisztelet és megbecsülés illeti azokat a munkásokat, ■ parasztokat és értelmiségieket, akik a mérhetetlenül mostoha körülmények között, ellenséges környezetben, de igazuk tudatában képesek voltak rá, hogy úrrá legyenek a nehézségeken. helytállása, a fasizmus felett aratott győzelme megbecsülést és tiszteletet váltott ki mindenkiből, aki szívén viselte az emberi civilizáció fennmaradásának sorsát. Soha nem látott mértékben megnövekedett a szocializmus vonzereje. Európában, majd Ázsiában — később pedig az amerikai és az afrikai földrészen —, a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok egész sora lépett a haladás útjára, és ma már csaknem egy és háromnegyed milliárd ember munkálkodik egy új társadalmi rend megvalósításán. Mindezek nyomán gyökeresen átalakultak a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió, a szocialista országok és a békeszerető emberek kitartó erőfeszítései megteremtették a hidegháborús éveket felváltó enyhülési folyamat kibontakozásának objektív alapját. A világ népei nincsenek többé tehetetlenségre kárhoztatva, védtelenül kiszolgáltatva az imperializmus, a monopoltőke kényének-kedvének. A Szovjetunió, a világrendszerré vált szocializmus minden haladó erő megbízható szövetségese, támasza lett. fetiföáitelpttesének beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársnők és elvtársak! A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját ünnepeljük. Azok előtt tisztelgünk, akik a lenini bolsevik párt vezetésével megdöntötték a kizsákmányoló osztályok uralmát, életre hívták a világ első munkás-paraszt államát — kezdte beszédét Lázár György. Emlékezünk a' százezernyi magyar internacionalistára, azokra, akik osztálytestvéreik oldalán részt vettek a forradalom vívmányainak védelméért folytatott harcokban. Köszöntjük igaz barátunkat, a hazánkat felszabadító Szovjetuniót, köszöntjük Lenin ügyének mai folytatóit. A hét évtized alatt elért eredményekhez szívből gratulálunk, az átalakítást, a további fel- emelkedést szolgáló tervek megvalósításához sok sikert kívánunk! Az orosz proletariátus forradalmának győzelme az emberiség újkori történetének mindmáig a legjelentősebb, legnagyobb hatású eseménye. A nagy október volt a kiinAz erőfeszítés, az áldozatos munka nem volt hiábavaló. A szovjet hatalom, a szocialista tervgazdálkodás útjára lépve, példátlanul rövid idő alatt erős ipari bázist épített ki, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, nagy lépést tett előre az életviszonyok gyökeres átalakítása, az anyagi és kulturális felemelkedés útján, és minden haladó ember elismerését kiváltó eredményeket ért el a Szovjetunió népei és nemzetiségei egyenjogúságának megvalósítása terén. Megcáfolhatatlan ténnyé vált Leninnek az az előrelátása, hogy a szocializmus egy országban is felépíthető. A történelem azonban rövidre szabta a békés építőmunka korszakát. 1941 nyarán, a villámháborús győzelmektől megittasult hitleri Németország hadigépezete orvtámadást indított a világ első szocialista országa ellen. A sok nemzetet, nemzetiséget egyesítő Szovjetunió ezt a megpróbáltatást is kiállta. Az antifasiszta koalíció tagjaként, a harcok fő terhét viselve, győztesen vívta meg honvédő háborúját. A szovjet nép hősi Az igazsághoz az is hozzátartozik, ezért szólni kel] róla, hogy a nagy sikerek és a nagy győzelmek hét évtizedes útja buktatóktól, sőt tragédiáktól sem volt mentes. A marxi—lenini eszmók vulgari- zálása, a törvénytelenségek, a demokratikus normák durva megsértése, a voluntarizmu.s és a dogmatizmus súlyos károkat okozott, a szovjet népnek, a szocializmus ügyének. A Szovjelunió Kommunista Pártjának elévülhetetlen' érdeme, hogy a történelmi jelentőségű XX. kongresszuson feltárta azokat, a szocialista rendszer lényegével összeegyeztethetetlen torzulásokat, törvénytelenségeket, amelyeket a sztálini személyi kultusz okozott, hozzákezdett felszámolásukhoz; és példát mutatva ösztönzést adott arra. hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom is megszabaduljon e súlyos tehertől. Ma minden korábbmál kedvezőbbek a feltételei annak, hogy — okulva a múlt hibáin — végérvényessé váljon a lenini eszmékhez való visszatérés. Kedves elvtársak! Mint a 70 év előtti dicső napokban, a Szovjetunióban ma is világtörténelmi jelentőségű változások mennek végbe. A nagy október szellemi hagyatékára építve, elindult és lendületesen folytatódik az a forradalmi átalakítás, amelynek Á megújulás, a minőségi változások legfontosabb területe a gazdaság. Testvérpártunk központi bizottsága ez év nyarán a XXVII. kongresszus iránymutatását alapul véve, a gazdasági rendszer radikális reformja mellett foglalt állást. A termelési viszonyok olyan átalakítását határozta el, amely az adminisztratív eszközökkel szemben előnyben részesíti a közgazdasági szabályozást, teret enged az áru- és pénzviszonyok érvényre juttatásának, a gazdasági élet demokratizálásának, hogy ezáltal hatékonyabbá váljon a termelő- egységek működése, valós szerephez jusson a jobb munkában való kollektív és egyéni érdekeltség. Az átalakításnak ez az irányvonala azt a felismerést tükrözi, hogy a társadalom létalapját jelentő termelés korszerűsítése, a tudományosműszaki forradalom kibontakoztatása csak gyökeresen új módszerekkel valósítható meg,. és a megújulás nem korlátozódhat csupán a gazdaság területére. Egyre nagyobb teret nyer az a felfogás, amely szerint a szocializmusban rejlő lehetőségek kiaknázásának elengedhetetlen feltétele a tömegek alkotó munkájára való támaszkodás, a demokrácia és a szocialista önigazgatás sokoldalú fejlesztése, az öntevékenység ösztönzése, a fegyelem és a rend megteremtése. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az elmúlt két évben hatalmas munkát végzett annak érdekében, hogy elméletileg is megalapozza a társadalmi fejlődés meggyorsításának koncepcióját. Tanúi lehetünk annak, hogy a szovjet társadalomban lépésről lépésre, a vélemények olykor szenvedélyes ütközése Ügy vélem, aligha kell bárkit is meggyőzni arról, hogy a Szovjetunióban kibontakozó folyamatok ösztönzést adnak, ériékes tapasztalatokkal szolgálnak a szocialista országok hasonló törekvései számára is. Ez érthető, hiszen az élet — bár eltérő mértékben, eltérő módon — a szocialista országokban csaknem ugyanazokat a kérdéseket tűzte napirendre. A feladatok közel azonosak. A gyakorlati módszerek megválasztásakor azonban figyelembe kell venni a konkrét helyzet konkrét követelményeit, az egyes országok nem zeti sajátosságait és adottsá gait. Ami a példa erejével hat. az a szovjet párt szemlélet- módja, elvi következetessége, elméleti igényessége, s az is, célját a XXVII. kongresszus abban jelölte meg. hogy minőségileg új szocialista társadalmat kell teremteni. A program vezérelve — „több szocializmust” és .. több demokráciát” — nemcsak a szovjet emberek helyeslését és támogatását nyerte el, de élénk visszhangra talált a nemzetközi közvéleményben is. révén újfajta gondolkodás és viselkedésmód születik. Javul a társadalmi közérzet. A szovjet emberek meggyőződtek arról. hogy az átalakításnak és a megújulásnak nélkülözhetetlen eszköze a nyíltság, a hiányosságok bírálata, a demokratizálás. Felismerték és elfogadták, hogy nem részleges javulásra, félintézkedésekre van szükség. Csak a teljes és mindenre kiterjedő megújulás hozhatja meg a kívánt eredményt. A mélyreható átalakulás szükségességéről szólva, testvérpártunk felhívása, amelyet a 70. évforduló alkalmából intézett a szovjet néphez, így fogalmaz: „...a megváltozott körülmények között ismét megmérettetik társadalmunk dinamizmusa, az a képessége, hogy lépést túd-e tartani a haladás ütemével. Gazdaságunk most tesz vizsgát hatékonyságból, abból, hogy mennyire fogékony az élenjáró technológiák alkalmazására, a jó minőségű termékek előállítására, meny- nyire veszi fel a versenyt a konkurenciával a világpiacon. Erkölcsünk, egész életmódunk vizsgázik abból, hogy képes-e folyamatosan fejlődni és további értékekkel gazdagítani a szocialista demokráciát, a társadalmi igazságosságot és a humanizmust.” Az átalakítás történelmi szakaszát elemezve ünnepi beszédében Mihail Gorbacsov nagy nyomatékkai ismét aláhúzta: „...a szocializmust új minőséggel kell felruháznunk; ahogy mondani szokták, új életet kell belélehelnünlc, ennek érdekében pedig a társadalom életének minden oldalát, mind az anyagit, mind a szellemit alapjaiban kell megújítanunk, s rendszerünk humanista jellegét a legteljesebb mértékben fel kell tárnunk.” hogy bátran elveti a dogmává merevedett, megcsontosodott módszereket, hogy a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásával mutat irányt a megújulás számára. Közvéleményünk, népünk, a magyar kommunisták, ahogyan erről Kádár János elvtárs Moszkvában, a 70. évforduló ünnepi ülésén szólt, kezdettől fogva nagy szimpátiával, egyetértéssel és érdeklődéssel fogadta a Szovjetunió átalakítási programját. és teljes sikert kíván annak végrehajtásához. Az átalakításnak megvan a maga logikus nemzetközi ve- tülete is. A mai szovjet külpolitika abból indul ki, hogy napjainkban nincs más választási lehetőség, mint a küA GAZDÁLKODÁS RADIKÁLIS REFORMJA A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS UTJÁN lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. A fegyverkezési verseny nemcsak veszélyes, de értelmetlen is, mert a nagyhatalmak egyikének sem lehet reménye arra, hogy erőfölényre tegyen szert: az atomháborút nem lehet megnyerni, a biztonság csak egyetemes lehet. Ez a megközelítés, amely az emberiség sorsáért érzett felelősségről tanúskodik, az elmúlt két esztendő során mind több támogatóra talált és gyakorlati eredményeket hozott. Újra felélénkült a kelet—nyugati párbeszéd. Különösen nagy jelentősége van annak, hogy megegyezés született az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozókról, kézzel fogható közelségbe került a rövid és közepes hatótávolságú rakéták teljes felszámolását kimondó szerződés aláírása. Remény van rá, hogy — ha az Egyesült Államok, a NATO vezetői is jó szándékot tanúsítanak a kompromisszumokra — a világ elindulhat a teljes leszerelés felé vezető úton. A nagyhatalmak mellett a kis és közepes országok is felelősek a nemzetközi helyzet alakulásáért, ők is sokat tehetnek a feszültség enyhítéséért, a nemzetek közötti együttműködés előmozdításáért, Am; minket illet, abból a meggyőződésünkből indulunk ki. hogy a Szovjetunió kezdeményezéseinek támogatása, szövetségi rendszerünk egyeztetett külpolitikájának ■ képviselete egyaránt szolgálja alapvető nemzeti érdekeinket, s a béke, az enyhülés egyetemes ügyét. SZÁMÍTUNK A NEMZET ÖSSZEFOGÁSÁRA Saját pártunk történelmi tanulságai is azt bizonyítják, hogy a szocializmusnak is szüksége van a folytonos megújulásra. A szocializmus építésének gyakorlata is kitermeli a maga sablonjait, olykor megreked a régi módszereknél, kritikátlanul megtűri az elké- nyelmesedett magatartásformákat, egyszóval kitermeli a maga konzervativizmusát. Mi sem térhetünk ki az elől, hogy a kor követelményeihez igazodva — vállalva az esetleges tévedések kockázatát is — új megoldásokat keressünk ismert problémáinkra. Tisztában vagyunk vele, hogy a megszokott viszonyoknak újakkal való felváltása bonyolult, s nemegyszer gyötrelmesen nehéz feladat. A múlt keserű tapasztalataiból okulva, pártunk arra a felismerésre jutott, hogy a szocialista társadalom sikeres felépítése érdekében vállalni kell a reformok megvalósításának felelős és nehéz feladatát. A reformok, mint a fejlődés törvénj'szerű velejárói, teremtik meg a korábbról örökölt és az újonnan keletkező ellentmondások feloldásának lehetőségét, a továbblépés, a megváltozott követelményekhez való alkalmazkodás feltételeit. Így volt ez az ellenforradalmat követő konszolidáció éveiben, így volt a 60-as évtized második felében, amikor először érzékeltük, hogy kimerülőben vannak a fejlődés extenzív tartalékai, s így van ez ma is, amikor egy alapvetően megváltozott világgazdasági helyzethez kell hozzáigazodnunk. A feladat nem kisebb, mint az, hogy gyökeresen megújítsuk, a kor színvonalára emeljük nemzeti teljesítményünket, . mert csak így van esélyünk arra, hogy meghaladjuk a közepes fejlettséget, hogy helytálljunk az országok gazdasági versenyében. Osztjuk szovjet barátainknak azt a felfogását, hogy a gazdasági reformnak az intézményrendszer reformjával, a társadalom további demokratizálásával kell egybekapcsolódnia. Gazdasági nehézségeink leküzdésének, a jövő megalapozásának ma ez a legfőbb feltétele. Pártunk Központi Bizottsága ez év júliusi állásfoglalásában egyforma súlyú és együttesen végrehajtandó feladatnak minősítette a gazdaság modernizálását — a szerkezetátalakítást, a műszaki haladás meggyorsítását — a gazdasági, társadalmi reformfolyamatok továbbvitelét, és sürgetően igényli a politikai intézmény- rendszernek a XIII. kongresz- szuson elhatározott továbbfejlesztését. A Központi Bizottság állásfoglalását alapul véve, a kormány kidolgozta és az Országgyűlés elé terjesztette a végrehajtás munkaprogramját. A munkaprogramot jóváhagyó Országgyűlés magáévá tette azt a követelményt, hogy megőrizve szocialista rendszerünk humanizmusát, meg kell teremtenünk a racionális gazdálkodás társadalmi feltételeit, el kell sajátítanunk a hatékony gazdálkodás tudományát. Ez nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy kibontakoztathassuk a szocializmus kétségtelen előnyeit. A feladat világos, a végrehajtás rajtunk, mindannyiunkon múlik, azon, hogy ki hogyan támogatja és vesz részt a maga posztján a kibontakozás programjának a megvalósításában Meggyőződéssel vallom, hogy céltudatos, újítószellemű műn- kával, társadalmunk alkotó erőinek mozgósításával, nemzeti összefogással meg tudjuk oldani jelenlegi feladatainkat, ahogyan megoldottuk a korábbiakat is. AZ EMBERI FEJLŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársnők és elvtársak! Hetven évvel ezelőtt új korszak kezdődött el a történelemben. Egy új út nyílt meg az emberiség számára, amely a szabadság birodalmába vezet. Ez az út járatlan, nehéz akadályokon kell keresztülvergődni, olykor kerülőket is kell tenni, hogy közelebb jussunk a célhoz. Ä nagy október hősei vállalták az áldozatot és a felelősséget, hogy megtegyék az első lépéseket ezen az úton. A mai ünnepen tisztelettel gondolunk rájuk és mindazokra, akik a Szovjetunióban és a világ más országaiban azóta is híven szolgálják az ember felszabadításának ügyét. Ezen az úton halad a mi népünk is. A hétköznapokon érezzük a társadalmi viszonyok fejlesztésével, a termelés szerkezetének átalakításával járó. a tapasztalatlanságból. olykor emberi gyengeségekből adódó terheket. Mégis, visszatekintve a már megtett útra, népünk jogos büszkeséggel állapíthatja meg: hazánk, a Magyar Népköztársaság az emberi haladásért vívott küzdelemben az élenjárók közé tartozik, volt értelme a munkának, a küzdelemnek, az előbbre jutás ért hozott áldozatoknak. Az előttünk álló feladatok se ígérnek könnyű éveket, hiszen a haladásért mindig meg kell küzdeni, az élet ingyen nem ad semmit. Erősítsen bennünket az a tudat, hogy munkánkkal és az elkerülhetetlen áldozatok vállalásával is jó ügyet szolgálunk: hazánk felemelkedését és egyben az általános emberi haladást is. A nagy október évfordulóján, a haladó emberiség ünnepén bizakodással tekintünk 9 jövőbe. Erre jó okot ad a szocialista eszmék térhódítása, a szocialista világrendszer megerősödése, a felhalmozott tapasztalatok hasznosítása és a napjainkban kibontakozó erőteljes megújulási folyamat is. Az ünnep alkalmából köszöntöm népünket, szovjet barátainkat és a világ minden haladó emberét, szívből kívánva, hogy munkájukat, küzdelmüket koronázza teljes siker. Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a nagy október diadalmas eszméje, a szocializmus és a béke! A beszéd elhangzása után ünnepi gálaműsor következett.
