Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

XXXI. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM furiní 1987. NOVEMBER 30., HÉTFŐ Viktor Karpov nyilatkozata a TASZSZ-nak Lelisteség a továbblépésre Az aláírásra gyakorlatilag kész KHR—HHR-megál- lapodás létrejötte után egyre nagyobb jelentőségű a kérdés, miiyen megállapodás születik a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a Hadászati támadófegy­verek (HTF) kérdésében — mondotta Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium leszerelési és fegyverzet- korlátozási főosztályának vezetője a TASZSZ tudósító­jának. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok vezetői még 1985 novemberében Genfben meg­állapodtak arról, hogy kívá­natos hadászati támadófegy­vereik 50 százalékos csökken­tése. A decemberi washingto­ni csúcstalálkozón átfogóan elemzik majd a kérdéskört. Ennek érdekében mindenek­előtt meg kell határozni azo- (Folytatás a 2. oldalon.) Tél előtt az erdőkben Mint minden évben, így az idén. is ilyentájt kezdődik a felkészülés a természet nyu­govóra térése előtt. A legfon­tosabb feladat a kitermelt fák fedett helyre szállítása, hogy a hó és a fagyok ne tegyenek kárt az értékes anyagban. De itt az ideje annak is, hogy az erdő állatvilágát télen élelem­mel lássák el. Ezért az etető­ket rendbe hozzák, s feltöltik a tárolókat. Így van ez a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság 33 ezer hektárnyi területén is. A munkálatokról és az erdő­gazdaság legfontosabb tevé­kenységéről képes riportunk a 3. oldalon. Tárolókba vontatják a szálfákat Orosz Károly befejezte görögországi látogatását A kormányfő tegnap este hazaérkezett ^ Grósz Károly, a Miniszter­it tanács elnöke — aki And- ^ reasz Papandreunak, a Gö- t; rög Köztársaság miniszter- ^ elnökének meghívására hi- $ vatalos látogatást tett Gö- $ rögországban — vasárnap ^ hazaérkezett Budapestre. Kíséretében volt Kovács László külügyminiszter-he­lyettesi Melega. Tibor külke­reskedelmi miniszterhelyettes, Vincze Imre belkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Hollci Imre, hazánk athéni nagykövete, aki állomáshelyén maradt. Grósz Károly fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Maróthy László, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Várkonyi Péter külügymi­niszter. Ott volt Eleftherios Froios, a Görög Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Ezt megelőzően, szombaton délután Athénból a Kréta szi­geti Iráklionba utazott Grósz Károly. A nap folyamán a magyar kormányfő látogatást tett a Koriv.thoszi-csatornánál, ahol felavatta Tiirr Istvánnak és Gerster Eélának, a Korintho- szi-csatorna magyar kezdemé­nyezőinek és .tervezőinek em­léktábláját. Grósz Károly és kísérete végigha.iózqtt a csa­tornán. majd megtekintette a korinthoszi óvárost és a mú­zeumot. Szombat délután a magyar miniszterelnök a görög légi- társaság különgépén utazott Krétára. Grósz Károlyt And- reasz Papandreu görög mi­niszterelnök búcsúztatta az athéni nemzetközi repülőtéren katonai tiszteletadás melleit. Miniszterelnökünk vasárnap Kréta szigetének történelmi és archeológiái nevezetességeivel ismerkedett. Görögországi lá­togatásának utolsó napján Grósz Károly és kísérete először a iráklioni Héraklész Múzeumot tekintette meg. In­nen a közeli Knósszoszba uta­zott, ahol megnézte a minószi királyi palotát. A MÁV az idén összesen 180 kilométeren keríthetett sort pályakorszerűsítésre, eny- nyire futotta a beruházási ke­retből. Több jelentősebb mun­ka már be is fejeződött, így például a Rákos—Pécel kö­zötti vonal mindkét vágányá­nak átépítése. Ez.en a szaka­szon lehetővé vált, hogy akár 160 kilométeres óránkénti se­bességgel közlekedjenek a sze­relvények. Ugyancsak befe­jeződött a Szabadba ttyán— Lepsény közötti vonalszakasz Befejezéséhez közeledik a Ferencvárosi pályaudvar rekonstrukciója. OKTALAN T ízezredik a nagy remé­nyű, de kevés ered­ményű sóhajtások so­rában? Lehet. Sóhajtsuk el mégis, újra, reményt fel nem adva, mert kö-zos nagy kincsünkről, nyelvünkről van szó. A jajszót, amint tüske serkenti ki a vért, úgy váltja ki a hírlapíró­ból az iratcsomag. Kezébe adták, olvassa, ismerje meg jobban a szándékokat, me­lyek a testületet vezérlik, s melyekből a legfőbbeket a papírok is magukon hord­ják; a város tanácsának ülésére készültek. Oktalan­ság lenne a toliforgatótói hamis mércével közeledni a sokszorosított anyagok­hoz. Valamilyen mércének (valami minimumnak) azonban lennie kell(ene). Mindenkor, minden ügyben. A napirend első pontját adó téma írásbeli feldol­gozása még hagyján, csu­pán a sajnálatosan már szokványos csúfságok, ron­tások, romlások kandikál­nak ki a lapok közül. Ami azonban a napirend máso­dik pontját alkotó téma­körben papírra került... ! Csak itt, csak most? Az álkomolykodásnak, az üres fogalmakkal bű­vészkedő tudo-mányosko- dásnak és az alanyt, állít­mányt könnyedén mellőző nagyvonalúskodásnak va­lami képtelen elegyét ke­verték ki az anyag készí­tői. Délutáni már az óra­mutató sétája, ezért nehéz a megemésztése a fűrész­porként ható szövegnek, hiszen korábban, a másik halyen ... előtte, délelőtt... és reggel... 1 És szinte minden napon, szinte min­denütt, tisztelet a nagyon ritka kivételeknek. Egyéb­ként művelt, okos emberek váltanak át valami elké­pesztő, stílusnak vélt zagy- vaságra abban a pillanat­ban, amikor — írásban vagy szóban — hivatali, hivatalos szöveget fogal­maznak. Teszik ezt azért, mert úgy gondol(hat)ják. ha világosak, akkor nem elég komolyak, ha érthe­tőek, akkor nem elég te­kintélyesek, ha első hal­lásra, olvasásra felfogható az. amit mondottak, írtak, akkor az nem hat fontos­nak, figyelemre érdemes­nek. Hiú remény lenne szeb­ben, tömörebben kimonda­ni a lényeget, mint ezt a következő citátum szerzője tette. „A nyelv, ha oktat, tudatlanságtúl szabadít: ha énekel gyönyörködtet: ha dorgál jobbít: ha bíztat szűvesít: ha bátorít vigasz­tal: ha fenyeget tartóztat. A nyelvnek köszönjük, hogy a vad és oktalan mó­don élő emberek városok társaságába szállottak és emberi életet tanultak. A nyelv oka, hogy a bölcs tu­dományok terjedtek.” A szerző csodálatos nyelvünk csodálatos tehetségű műve­lője, Pázmány Péter. S mer(het)jük-e kérdéssel megzavarni bölcsességét, azt tudakolva, vajon akkor is, most is könnyen elve­szíthető jegy volt-e az ok­talanság. avagy éppen an­nak adott menlevelet gyak­ran a sarzsi, a hivatal, a nevükben, képükben föl­lépő komolykodás? Továb­bi, meg nem kerülhető kér­dés az is, miként lehetsé­ges úgy gyarapítani ma­gunk körül a tárgyi világ javait, hogy közben szel­lemi értékeink, kincseink egv része, s közülük is el­sőként a szépen beszélt anyanyelv homokként pe­reg ki kincstárunkból?! A képtelenség megjele­nése mindennapjainkban az, amikor számítógépelő. videózó, diszkózó ifjaink egy része már-már képte­len egyetlen összefüggő' és értelmes mondatot kialakí­tani szavaiból, s ugyanak­kor divatos (még) a tánc­ház. a népművészet némely elemének dédelgetése, em­berpalánták népesítik be a nyári ilyen-olyan, de vég­ső soron közművelődési tá­borokat ... Milyen furcsa táncot járat velünk itt a valóság? Talán-tálán senki sem születik nyelvművelőnek és nyelvrontónak. hanem — kiszolgáltatva környezeté­nek — fokozatosan • rájön napi tapasztalatai alapján, hogy az értékek mai, meg- kergült sorrendjében nin­csen helye az anyanyelv­nek! S azért jut ilyen ta­pasztalatokra az oktalanja, mert látja, a felnőttek vi­lágában senkinek sem függ az értéke, rengja, emberi tekintélye attól, vajon mi­lyen birtokosa a közlés, te­hát a több emberrel való érintkezés legfőbb eszközé­nek. a nyelvnek, s még kevésbé függ ettől foglal­koztatási előmenetele, jö­vedelme, boldogulása. L ehetetlen ilyen össze­függés óhajtása? S az miért nem tartozik a lehetetlenségek (a meg nem engedhető dolgok) kö­zé, amikor köztisztet vise­lő emberek sem szóban, sem írásban nem képesek megértetni magukat? Miért ad okot ribillióra a nyelv romlása, ha nem ad okot ugyanerre a hivatalosan tűrt, tudomásul vett nyelv­rontás, a tanárképzés mód­szertanától a politikai do­kumentumok szövegszer­kesztőinek felelősségén át egészen odáig, hogy édes­anya. édesapa a munkahe­lyen és odahaza hogyan be­szél?! Mindezek tudatában nem oktalanság-e csupán a nyelv világának kerítésén belül keresni az okait an­nak, hogy egyre nehezeb­ben értjük meg egymást?! Mészáros Ottó teljes átépítése: itt a korábbi 80 helyett 120 kilométerre nőtt az elérhető sebesség. Korszerűsítették a leromlott állapotú pályát Hatvan és ■Selyp között is. Miskolctól Felsőzsolcáig ugyancsak az idén építették át mindkét vá­gányt. Dinnyés és Székesfe­hérvár között a napokban fe­jezték be az építkezést, ezzel lehetővé vált, hogy Tárnoktól Lepsényig 120 kilométeres se­bességgel közlekedjenek a vo­natok. Mezőtúr és Gyoma tér­ségében folytatódott a békés­csabai fővonal átépítése, s fo­lyamatosan végzik a lajosmi- zsei vonal korszerűsítését. Jó néhány állomáson is re­konstrukciókat végeztek az elmúlt hónapokban. Az egyik legnagyobb munkát a Ferenc­városi pályaudvar átépítése adja. Befejeződött a moson­magyaróvári, a mezőtúri és az albertirsai állomás felújítása, ..több pályaudvaron még foly­nak a munkálatok. Az utasok kényeimének növelése érde­kében több vasútállomáson — jgy Bqlatqnleüén, Tekeres- pusztán. Öcsén, Rákosligeten — előre gyártott eíerrtekbpl magasított peront építettek; ■ Az állagmegóvási, fenntar­tási munkák sorában 100 ezer talpfát és ugyanennyi beton­aljat cseréltek. ki, 300 ezer méternyi új sínt fektettek le. A vasúti építmények fenntart tására és a hidak állagának megóvására összesen csak­nem másfél milliárd forintot fordítottaké • Vizuális művészeti hónap A fővárosi és a Pest megyei amatör művészek szakmai- módszerlani tapasztalatcseré­jére, alkotásaik széles körű bemutatására, az amatőr moz­galom eredményeinek átte­kintésére ad alkalmat immár egy évtizede a vizuális mű­vészeti hónap, amelynek idei megnyitóját a budapesti Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban tartották. Egyúttal itt tárják a közönség elé azt az iparművészeti kiállítást, ame­lyet az idei amatőr művészeti pályázatra érkezett legszebb egyéni és csoportos munkák­ból — kerámia, textil, bőr, fém és tűzzománc alkotások­ból — állítottak össze. A ta­vasszal több műfajban meg­hirdetett pályázatra mintegy 300 iparművészeti tárgy, vala­mint csaknem félezer fotó s négyszáz diakép érkezett. MA: Nem Btéfkiifük, ”A megyében 77 cigányte- Mtíniííftin, lep volt> ma csak 29 van, ntsnem mfCSlUk a többinek a lakói em­berségesebb körülmények közé kerültek. A népcso­port 70 százaléka már óvodába járatja gyermekét. Az országban először mi szerveztük meg a családgondozó hálózatot. Mint a mostani találkozó is bizonyítja, szí­nesebbé vált a kulturális élet, ami által felszínre ke­rülnek az igazi értékek.” (3. OLDAL) EBé&GcflGiff&ésSir® > ~ Az előzmények, a jó so­rozat után felfokozott volt metes ok — jogosan — a csapattal szembeni várakozás. A nagy tét, a lehetőség és az előbb már említett idegi fáradtság azután bánítólag hatott. Az ellenfél rutinos csapat volt, magabiztosan tartották megszerzett előnyüket. Arról azonban, amiről az újságok írtak, hogy leiskoláztak,bennünket, hogy alá­rendelt szerepet játszottunk, véleményem szerint -szó sem volt.” , (L OLDAL) ilfaxatf »'Természetesen nemcsak a kidobott to­rn . rintok-idegesítenek- Első- és ütolsósor­©iw ban is az, hogy amiért fizetek,, afpiárt fontosnak tartom , az újságot, attól, megfosztanak. Nem olvashatom, amire' kiváncsi vagyok, amiről okvetlen aznap tájékozódnom kellene. Utólag pedig mit ér az információ?” (3. OLDAL) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Rákos és Pécel között — Tárnoktól Lepsényig Vaspályán nagyobb sebességgel

Next

/
Thumbnails
Contents