Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

Műterme a természet tmrm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1987. NOVEMBER 28., SZOMBAT A népi ellenőrök vizsgálták Magánkereskedők és a szabályok Szolgálják-e a lakosság jobb ellátását? A 80-as évek forradalmi változást hoztak a kereske­delemben. Egyre többen váltottak magánkereskedői en­gedélyt, különösen az úgynevezett butikok száma gya­rapodott országszerte, így szőkébb pátriánkban . is. „A magánkereskedők tevékenysége és a működésükre vo­natkozó jogszabályok betartásának ellenőrzése” — ez volt a címe annak a saját vizsgálati anyagnak, amelyről a Monori Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén tárgyalt. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a magán- kereskedők tevékenysége mi­ként szolgálja a lakosság jobb ellátását, és hogy működésük során mennyire érvényesülnek a magánkereskedelemre, az árubeszerzésre, a bizonylato­lásra, valamint a fogyasztói árak képzésére vonatkozó ren­deletek előírásai. A népi el­lenőrök a vizsgálatba bevon­ták az illetékes tanácsok szak- igazgatási szerveit,‘a HNF ak­tíváit és a FŐT megbízottait. Jobb ellátás Gyomron a Csillag presszó­ban és a Steinmetz kapitány utca 34. szám alatti zöldség­gyümölcs boltban. Monoron a Kossuth Lajos utcai autóal­katrész-üzletben és a Petőfi ut­ca 13. szám alatti divatáru­boltban, Pilisen a Rákóczi ut­cai virágüzletben jártak a né­pi ellenőrök, a vizsgálat ezek­re az egységekre terjedt ki. A vizsgálat összegezett meg­állapításai szerint a monori vonzáskörzetben több mint 400 magánkereskedelmi egy­ség működik, csak Monor mű­ködési területén meghaladja a kilencvenet. Tevékenységük igen sokrétű, néhány szaktnát kivéve általában kiterjednek a belkereskedelem valameny- nyi területére. Jelentős a szá­muk a zöldség-gyümölcs-, vi­rág-. élelmiszer-csemege, ve­gyesboltoknak, a butikoknak, de vannak vas-műszaki, autó­alkatrész-boltok, továbbá presszók, büfék, pecsenyesü­tők stb. A vizsgálati anyagok alap­ján megállapítást nyert, hogy a magánkereskedelmi egysé­gek számának növelésével ja­vult a lakosság e” tása. több és jobb minőségű áru áll a vevők rendelkezésére. A ki­szolgálás színvonalában is kedvező változás következett be. Egészséges konkurencia alakult ki az állami, a szövet­kezeti és a magánkereskedel­mi egységek között. A magán kereskedelmi egy­ségek — általában — betart­ják a vonatkozó k> »szabályi előírásokat — szögezte le a testület elé került összefog­laló jelentés. Negatívum ese­tenként a fogyasztói érdekvé­delem hiánya, amely a ma­gasabb egységárak felszámítá­sában nyilvánul meg. Laza a bizonylati fegyelem, sok eset­ben hiányoztak a beszerzési alapokmányok, amelyek a fo­gyasztói árak helyes kialakí­tásánál nélkülözhetetlenek. A magánkereskedők szak- képzettsége eltérő, általában megfelelő. A telephelyre és a nyitva tartási időre vonatkozó előírásokat betartják. Több egységben alkalmazottat is foglalkoztatnak a tulajdono­sok. A munkacsoportok a helyi ellenőrzést próbavásárlással kezdték. Említésre méltó mennyiségi és egységárbeli eltérést nem állapítottak meg. Az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy a bolti dolgozók odafigyelnek az idegenekre — tehát, ha nem a megszokott vevő (vendég)-körhöz tartozók jelennek meg — ilyenkor a mérésnél és a számolásnál jobban vigyáznak. Hiányzó bizonylatok A pilisi virágboltban a fel­számított fogyasztói árak he­lyességéről nem tudtak meg­győződni, mivel a boltvezető a beszerzések nagy részét számlákkal vagy saját bizony­latokkal nem tudta igazolni. A magántermelői beszerzésekről bizonylatai egyáltalán nincse­nek. A monori autóalkatrész­üzlet eladóterében kihelyezett áruknál a fogyasztói árak csak részben voltak feltüntetve. Ugyanitt felújított alkatrésze­ket is kínálnak a vevőknek, de ezekre nem írják rá a vevők tájékoztatására, hogy felúj í- tc tt (nem új!) termékről van szó. A pilisi boltban csak a kardvirág, szegfű, gerbera és a művirágkoszorúk árai vol­tak feltüntetve — jól látha­tóan. A két gyömrői egvségnél. valamint a monori divat-aján­dék. bazárboltban a számlákat rendben levőnek találták a népi ellenőrök és segítőik. Az önbizonyiati tömbök — kivé­ve a pilisi virágüzletet — mindenütt megtalálhatók és hitelesítettek. Az árak képzése általában megfelel a jogszabályi előírá­soknak. Általában 10—20 szá­zalék közötti fogyasztói árrés­sel számolnak. Pilisen előfor­Kulturális programok Ecseren szombaton 19 órá­tól Katalin-bál, vasárnap 14- től a nyugdíjasklub foglalko­zása. Gyomron ma zeneoktatás, 9-től gépiármű-vezetői • tanfo­lyam, 13-tól karate, 19-től diszkó, holnap 14.30-tól tár­sastánc-tanfolyam, 15-től a színjátszókor próbája, filmve­títés szombaton 17.30-tól: Hu­bertus vadászat, vasárnap 16.30-tól és 18.30-tól: 48 óra (színes, szinkronizált ameri­kai bűnügyi film). Monoron ma és holnap lé­től 18-ig Balogh Gyula festő­művész vásárlással egybekö­tött kiállítása, szombaton 8.30-tól német nyelvtanfo­lyam gyerekeknek, 9-től kara­te és angol nyelvtanfolyam, 10-től NB tl-es női asztalite­nisz-mérkőzés, 10.30-tól és lé­től angol nyelvtanfolyam, 17- től az Ady úti óvoda szülői munkaközössUének zártkörű bálja. Vecsésen ma 13.30-tól ifjú­sági, 14.30-tól felnőtt dzsessz- balett, este diszkó. dúlt 40—100 százalék közötti árrésfelszámítás is. A megvizsgált öt kereske­delmi egységnél az idén mind­össze egy ellenőrzés volt, a gyömrői Csillag presszóban. A pilisi virágboltban kilenc éve jártak utoljára a tanácstól, a monori divatáruboltban pedig négy éve... A tanácsi képviselők el­mondása szerint 1985. január 1-je óta nincs egységes ren­delkezés a magánkereskedők adminisztrációját illetően. Kü­lönösen gond az átalánydíjas adót fizetők adminisztrációja körül kialakult nem egységes és nem egyértelmű rendelke­zés. Jogok, kötelességek A monori NEB-ülésen meg­fogalmazódott: a tanácsok szakigazgatási szervei nem él­nek megfelelően ellenőrzési jogkörükkel a magán kereske­delmi egységekben. Igaz, en­nek objektív és szubjektív okai vannak. A kereskedelmi ügyintézők szakképzettsége kí­vánnivalót hagy maga után, nagy a leterheltségük, mert általában úgynevezett kapcsolt munkakörben dolgoznak. Ez sem lehet azonban aka­dálya annak, hogy a jövőben rendszeresebbé, hatékonyabbá váljanak az ellenőrzések ezek­ben az egységekben. A ma­gánkereskedői engedélyek ki­adásakor figyelmet kell fordí­tani az érintettek megfelelő tájékoztatására, jogaik és kö­telességeik ismertetésére egy­aránt — szögezte le a Monori Népi Ellenőrzési Bizottság. Gér József Az igazat, nem csak a valódit Furcsák az ilyen találkozások első pillanatai. Leple­zetlenül méregetjük, egymást, saját emlékkockáink és a másik érett arcvonásai mögött kutatjuk a huszon-egy- néháiiy évvel ezelőtti volt diáktársat. Azt hiszem, ne­kem van nehezebb dolgom, hiszen Balogh Gyula — azóta festőművész — időközben erős, tömött, dióbarna szakállt növesztett. Ezért azután nem is csodálkozom, hogy eleinte csupán folyton vibráló, elkalandozó vagy egy-egy tárgyba kapaszkodó tekintete tűnik ismerősnek. Az is talán csak azért, mert az maradt annyira nyílt, érdeklődő, mint a hajdani 14—18 éves kamaszoké. Ké­sőbb — jóval később —, amikor kilépek a puhaságával is melegítő szobából az egykedvűen szemetelő, hideg esőbe, tudom, Balogh Gyula gondolatában, művészet- filozófiájában is sokkal többet őrzött meg diákkorunk frissességéből, mint mi, többiek. — Megmondom őszintén, én annak idején, a monori gim­názium egyik D. osztályában nem is sejtettem, hogy a ve­lünk párhuzamos A. osztály­ban egy leendő festőművész bontogatja a szárnyait... — Egyáltalán nem csodá­lom. Gyerekkoromban nekem ugyanis átlagos vagy az át­lagnál alig valamivel nagyobb volt az érdeklődésem a raj­zolás, festészet iránt. Persze az én véleményem szerint ez úgy van, hogy mindig utólag lehet rámutatni arra, hogy valakinek valamihez már a k­kor különleges érzéke volt. De hogyha abból az illetőből például fogtechnikus lesz, ak­kor a gyerekkori rajzait nem is emlegetik. Egyébként pedig utólagos igazolásnak használ­ják, hogy lám a Pistike már akkor is milyen kis ügyes volt... Hát, jártam azért szakkörök­be, például a Kossuth iskolá­ban Csák Andráshoz, de azt hiszem, valóban valahogy túl későn kezdődött ez az egész. Például a gimnáziumban is rajzolgattam, rajzolgattam, de talán nem igazán meggyőző­déssel. Többet jártam például a sportszakkörbe, mással is foglalkoztam. Azután harma­dik, negyedikes koromban tet­tem egy próbát és bementem egy pesti szakkörbe. w — Inspirált valaki, vagy ak- kof érett meg benned a do­log? — Igen, igen. Ügy m- - dogatták, hogy próbáljak meg szakkörbe járni, fejleszteni a tudásomat. Azután el is men­tem Rákosligetre, mert az volt itt a legközelebb vagy nem is tudom, azt a címet kaptuk meg. Ez azután nagyon jól sült el, mert azóta baráti kap­csolatom van az ottani társa­sággal, az ottani szakkör­vezetővel, Tóth Tiborral. S ez­zel a közösséggel, akikkel együtt voltunk úgy heten- nyolcan a hatvanas évek vé­gén, alapítottuk meg a gyulai művész telepet. Az idén les? húsz éve ennek, s a mai na­pig is megvan. Húsz-harminc­ra tehető a? állandó tagság, de van egy 10-12 fős magja — főleg a régiekből — ennek az alkotó közösségnek. — Hatással voltak vajon ők rád? Tehát meghatározó volt a szerepük abban, hogy me­lyik festészeti irányzattal kö­telezed el magad? Esetleg az itthoni környezet, az indíttatás volt a döntő? & — Hát igen, a kérdésed jó, csak nehéz megválaszolni. A hatások tulajdonképpen in­direkt módon érvényesültek. Például amiből a főiskolán hiányom, hiányérzetem volt, később azt kezdtem el csinál­ni. Valószínű csak szórakozás­ból mentem oda. De nem is az a lényeg, hanem mindig az volt az érzésem, hogy van egy folyamat, aminek mi sohasem érünk, megyünk el a végére, mintha megállnánk félúton. Mindig ugyanaz ismétlődött, úgy, hogy elmondhatom azt, négy-öt éves munkával végeztük el, amire két év is elegendő lett volna. Ez a kri­tika ner arra az évfolyamra nézve kritika, hanem az egész főiskolai képzésre. Szóval épp emiatt a hiány­érzetem miatt éreztem egy nagy űrt. s kezdtem egy na­gyon határozott irányba elin­dulni, de akkor még annyira bizalmatlan voltam, hogy négy-öt évig egyáltalán nem állítottam ki semmit. Hiszen egészen más szempontok sze­rint folytattam a tanulmányai­mat, egy- számomra akkor még teljességgel ismeretlen területen. Akkor már nem Pes­ten laktam, hanem Szent­endrén, ahol tíz évig bérel­tem egy műtermet. Gyakor­latilag ott és a gyulai művé­szeti telpen, az ottani közös­ség hatása és az én egyéni öt­leteim formálták a munkás­ságomat. Tehát megint csak azt mondom, szerencsés dolog volt, hogy Rákosligetre keve­redtem. mert ott akadtak né- gyen-öten, akikkel .azonnal Kukkantc-feszfivál Újságirósereg Gombán j/árhatóan újságírók serege V lepi el ma, szombaton Gombát. A kihegyezett tollú riporterek és tudósítók a hí­rek szerint a helyi Fáy And­rás Művelődési Házban és a Fáy András iskolában építik ki bázisaikat, de valószínűleg a község más pontján is fel­bukkannak majd. Az érdek­lődő nagyérdemű azonban csalódni fog, ha a tévéből, rá­dióból, napilapokból jól is­mert sztárokat keresi közöt­tük. Közülük a Gombára ér­kező újdondászok szemében még a viszonylag fiatalabb év­járathoz tartózó pályatárs is a múlt élő emlékének, a ro­hanó idő meg-megféhezőjének tűnik, akinek hamarosan át kell majd adnia a stafétabo­tot — és az írógépet meg a fényképezőgépet, kamerát a sarkát taposó nemzedéknek. A fesztivál helyszíneit min­den bizonnyal élénkítő, szel- lempezsdítö gondolatok nyar- galásszák keresztül-kasul, mint a betöretlen csikók. A közhelyek alighanem messze riadnak, mint a kalitkából ki­szabadított énekesmadarak. Az új kor leendő hírhozói joggal fülelnek mindenre, jog­gal kukkantanak be minden­hová, lévén az egész napos Kukkantó-fesztivál erre fel­kért, és szeretettel fogadott vendégei... S ha valaki elég­gé el nem Ítélhető módon nem értené a fesztivál okát. elne­vezését. annak elárulom: a rendezvény szerzője és ünne- peltje egy személyben, ponto­sabban egy példányban a 4092. Dózsa György úttörőcsa­pat Kukkantó című lapja, amelyik épp most jelenik meg századik alkalommal. Ez a tény adta az ötletet, hogy erre a napra meghívják a környék — a monori körzet és Pest megye — hasonló diákújságjainak szerkesztőit és munkatársait egy baráti — mondhatni munkatalálkozó­ra. A rendezők sok érdekes programmal, meglepetéssel készültek, de elsősorban még­is tisztelt ifjú kollégáinkon múlik majd. mennyire teszik izgalmassá, élménydússá, em­lékezetessé a Kukkantó-feszti- vált. A művelődési házba érke­zőket már reggeltől a Gomba környéki tájat bemutató vi- de.ívetítés és a Kukkantó ré­gi számailól összeállított bön­gészde várja, majd (remélhe­tőleg) pontban 10 órakor Ré­vész György csapatvezető kö­szönti a megjelenteket. Utána Pintér Erzsébet, a Monori Vá­rosi Jogú Tanács művelődési osztályvezetője mond rövid be­szédet, majd a meglepetést!) következik. Ezután Fazekas Eszter, a Kukkantó főszer­kesztője meghirdeti a Ripor­ter kerestetik vetélkedőt, amely egyéni lesz ugyan, de két—két fős csapatok nevez­hetnek. Lapunk jelen lévő képvise­lőjét valószínűleg ettől a perc­től kezdve fogja majd rági- csálni a sárga irigység, mert a művelődési ház és az iskola különböző termeiben a szer­kesztőség mellett lesz video­stúdió. lapozgató, sokszorosító- technikai. bemutató, lesznek szövegszerkesztő-gépek. szá­mítógépes és szellemi játékok. A leendő riporterek tehát vá­laszthatnak, hogy videomag­nóval. a GEOS, a Newsroom, a TVC-MP 80 szövegszerkesz­tő rendszerrel dolgoznak-e majd. Közben készül majd a lap különkiadása, amelyet Czeg- lédi János alapító — és Far­kas Eszter jelenlegi főszer­kesztő állít össze. Ebéd után teaház és fórum keretében kerül, sor a Riporter kereste­tik vetélkedő második fordu­lójára. amelyben a zsűrinek nemcsak azért lesz dolga, mert dönteni kell a várható sok rátermett pályázó sorrendjé­ről. hanem mert nekik is vá­laszolniuk kell maid a leendő riporterek kérdéseire. A Kukkantó-fesztiválon la­punk is képviselteti ma­gát azzal a nem titkolt szán­dékkal. hogy elsők között csaphassunk le a legifjabb te­hetségek írásaira, amelyeket reményünk szerint, olvasóink is megismerhetnek majd V. J. megértettük, és ma is teljesen megértjük egymást. — Kiket említenél meg kö­zülük? — Szakái Ágnes festő, Tom­pa Emőke keramikus, Maros­vári György festő. Rácz Kata­lin szobrász, Albrecht Júlia szobrász, Székelyhídi Attila, aki gyulai, de mindjárt az el­ső években találkoztunk. Az a kép ott a falon épp az övé, ami tehát önmagában is bi­zonyítja a szorosabb kapcso­latainkat. — Mindezzel együtt én to­vábbra is úgy érzem, hogy nemcsak véletlen vagy főleg nem kényszermegoldás, hogy most hazaköltöztél Monorra. Bár tudom, igazából sohasem szakadtál el ettől a környék­től, hiszen képeid bizonyít­ják, a vasadi, csévharaszti táj is kedvenc tereped. — Igen, ez így van. Elég nagy kerülőt tettem, s hogy most itthon vagyok, lehet vé­letlen is, de amikor Pesten voltam, én valahogy akkor se tudtam elhinni, hogy Pesten is fogok lakni. Persze Pest, a város, műtermi munkára na­gyon jó hely, sokan csodál­koznak is rajtam. De én mos­tanában, és amíg bírom, kint dolgozom á helyszíneken, min­den festményem ott is készül. Kérdezték is már régebben, hogy fotók után készülnek-e, vagy összerakom magamban a részleteket és akkor készí­tem-e el a teljes képet. Nem... — ... tehát te az a festő vagy, akit olvasmányainkból, filmekből ismerünk. Aki felál­lítja valahol kint a szabadban az állványt, előtte a vászon és a legvalódibb természet. Ä W — Igen. Tudniillik rá kellett jönnöm, hogy ami nem úgy készül, az valahogy soha nem az igazi. Szóval jó, jó, de lát^ szik, hogy azoh valami ki van találva, valami művi. A köz- vétlenség nincs benne azok­ban a képekben, szinte árul­kodnak, hát persze, hogy árul­kodnak a kiagyaltságról. En­gem mindig az érdekel, s úgy, ahogy meglátom, az az ember és az a környezet, vagy az em­ber a környezetével együtt. Ez elég ritkán jön össze, nem mindig sikerül megfesteni, mert az emberekben van vala­miféle alapvető bizalmatlan­ság. Ami persze általában eiég hamar oldódik, s Csévharaszt, Vasad környékére részben ezért is járok nagyon szíve­sen. Az esetek többségében, ha odajön egy laikus, bármit mond, kérdez, az biztos egé­szen más lesz. mint amire én gondolok, s nagyon sokszor akkor döbbenek rá a lényegre arra, hogyan foghatom meg az igazi valóságot. Mert egy festő önmagával nagyon rit­kán lehet elégedett. — A jelenlegi festmény- vásárlással egybekötött kiál­lításod a monori művelődési központban november 22-én nyílt, i még egy hétig, decem­ber 6-áig lesz látogatható. En­nek sikerével mikor lennél elégedett? — Most itt 25-30 akvarellem lesz látható és megvásárol­ható, részben, hogy eloszlas­suk a hasonló, papírképekkel szembeni ellenérzéseket, rész­ben, hogy minél több ember számára legyenek elérhetőek. A kiállítást pedig akkor tar­tanám sikernek, ha a jó képe­ket vásárolnák meg Ügy ér­tem. hogy azokat, amiket én is jónak tartok. Van köztük leg­alább tíz. amit szívem szerint nem adnák el, de hát a festő is a piacról él. Tehát, ha azokat a képeket veszik meg, akkor azt. mondom, hogy az itteni közönség a legjobb a világon. Vereszki János Gyomron Áramszünet A Gyömrői Nagyközségi Ta­nács illetékeseitől kapott tá­jékoztatás szerint 1987. de­cember 2-án. szerdán 8.30-tói 14 óráig az áramszolgáltatás a település egész területén szü­netel. A lakosság megértését kérik. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlapi *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents