Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

3 Ji 1987. NOVEMBER 28., SZOMBAT Gyógyír a szerződésbe adás? A CSAVART MESTEREI A tulajdonos diktál — a bérlő vitázik £ Időről időre hallatnak magukról az agglomerációhoz í tartozó települések, jelezvén, hogy változatlanul gond- jaik vannak, sőt, az esztendők múlásával csak halmo- ^ zódnak, s csekély a lehetőség azok megoldására. A íő- ^ város közelsége csábító a munkaalkalmat és jobb fizc- ^ tést remélő lakosságnak, ugyanakkor összehasonlítási alap a budapesti boltok sokasága. Ugyanezt az árubő- p séget, színvonalat igénylik lakóhelyükön is, pedig ehhez í általában nincsenek meg a megfelelő feltételek. E műhelyben kapnak díszlécet az ajtók. Előtérben Zeller Gi­zella betanított munkás. a divat nemcsak az öltöz­ködésben változik, hanem a lakberendezésben is. Bútor­stílusok honosodnak meg, majd eltűnnek, a kolóniái azonban marad. Lakásban, irodában egyaránt elegáns, te­kintélyes. Bizonyára éppen ezért kedvelik sokan. Sikeré­hez azonban hozzájárul még tartóssága, s a kézi munka becsülete is. A Visegrádi Fa­ipari Kisszövetkezetben kicsi, de szakmáját szerető és értő csapat foglalkozik e munka- igényes bútor gyártásával. Mindig nemleges volt a válasz A nem titok titka Dr. Draveczky Éva ideggyógyász külön engedéllyel akupunktúrás terápiát alkalmazott Pécsett. Bevezetőül feljegyzéseiből idézünk. „Elküldtem több ízben is az Orvostovábbképző Inté­zethez bizonyítványomat és kértem a Szovjetunióban szerzett reflexterápiás diplomám honosítását- Minden alkalommal nemleges választ kaptam. Nem az elutasí­tás volt számomra a meglepő, hanem az, hogy senki sem kér érdemi beszámolót arról, hogy a Szovjetunió­ban hogyan zajlik a témával kapcsolatos képzés.” Egyenes? A csavart oszlopot géppel ké­szíti Herold József Jó güzü lett Az MTESZ Budapest, Fő ut­cai székházának előadótermé­ben több mint száz orvos volt jelen. Konjunktúrája van a távol-keleti gyógymódnak. Dr. Draveczky Évával, a szünet­ben egy csendes szobában be­szélgettünk az akupunktúrás kezelésről. Arról kérdeztem először, hogy mikor került ke­zébe a gyógyító tű? — A Szovjetunióban 1966- ban végeztem el az orvosi egyetemet. Ideggyógyász let­tem. A diploma kiosztásakor neurológiai professzorom tíz akupunktúratűt és néhány oroszra fordított Dzsu-lain- könyvet ajándékozott nekem. Annyit mondott csak. hogy elég jó giizüt lát bennem ar­ra, hogy ezt az ősi kínai te­rápiát megtanuljam. Akkor nem tudtam sokat a gyógy­módról. Tradicionális és kí­nai. Nem is vettem a kezem­be a tűket. Egyszerűen nem volt bátorságom. Aztán olvas­ni kezdtem a kínai könyve­ket. Pulzusdiagnózis — Nem úgy volt tehát, mint ahogy hírlik:< néhány orvos öt-hat szúrási pontot ismerve nehéz pénzekért hozzákezdett a „gyógyításhozDoktornő, ön mikor szúrta be az első tűt páciense talpába vagy fülcim­pájába? — Moszkvában, 1984-ben. Ekkor ugyanis újra kikerül­tem a Központi Reflexterápi­ás Intézetbe. Csodálatos idő volt. Hallgattuk Durinjan pro­fesszort, vizsgáztunk és bete­geket kezeltünk. Idegi és lel­ki panaszokkal, gyomorfekély- lyel és szívritmuszavarral, ve- sebántalmakkal és migrénnel. Tudja, a betegség megállapí­tása a legnehezebb: a diag­nózis. Ezt a kínaiak a pulzus tapintásából meg tudják ten- nii Senki más! Még a japá­nok sem. Mi is más módszer­rel dolgoztunk, s dolgozunk. Moszkvádban beszúrtuk a tű­ket a megfelelő meridián vo­nal pontjaira, lerajzoltuk és bevittük a professzornak, ö változtatott, ha jobb gyógyke­zelési módot gondolt. Szakvizsgát tettem és dip­lomát kaptam, s ismét jöttem haza. — Milyen az ősi, tradicio­nális gyógykezelés és a mo­dern európai terápia kapcso­lata. Kizárják egymást? — Korántsem. Akit valami­lyen betegség miatt már el­kezdtek gyógyítani, annak folytatni kell ezt. Mellette megkíséreljük az akupunktú­rás kezelést. A beteg maga ér­zi, hogy egy idő után már nincs szüksége mondjuk az orvosságra. Az akupunktúra lényege: a szervezet védekező mechanizmusát mozgósítani a betegséggel szemben. Nem mesélek magának csodaesete­ket. Ez nem kuruzslás. De már gyógyultak meg — legkülön­bözőbb nyavalyákból — bete­gek akupunktúrás kezeléssel. Hangsúlyozni kell azonban: nagyon nagy tudást, gyakor­latot és állandó képzést kí­ván a gyógymód. — Képzésről és gyakorlatról beszélt. Hogyan áll ez hazánk­ban, hisz az érdeklődés óriá­si? — Az első lépéseknél tar­tunk. A Magyar Biofizikai Társaság karolta fel az aku­punktúra ügyét. Bár az okítás nem feladata, felismerte a tár­saság, hogy az elmélyült ku­tatáshoz szükség van az ala­pokat ismerő szakemberekre. A társaság 1986 októberétől Budapesten itt az MTESZ szék­házában havonta egyszer elő­adást rendez. — Korunk pestise az AIDS, s az ettől való félelem nem befolyásolja a gyógyítást? — Nem. Hiszen vértelen és sterü körülmények között dol­gozom. A kínaiak hisznek ab­ban is, hogy az AIDS gyó­gyítható akupunktúrával. Az AIDS ellen A doktornő nemcsak az elő­adásra készült, hanem a be­szélgetésre is. Számba vette a lehetséges kérdéseket és leír­ta válaszait. A kérdések ter­mészetesen mások voltak, de egy válaszaként Juhani Nagy János könyvéből írt ki egy részletet: „A kínai orvosok szilárdan hisznek abban, hogy az AIDS akupunktúrával gyógyítható. A távol-keleti országban már tizenhárom tagból álló orvos­csoport alakult a betegség ta­nulmányozására. Vezetőjük, Csen Csao professzor kijelen­tette: az AIDS a szervezet immunrendszerének betegsé­ge. Az akupunktúra éppen a védekezőrendszerre és az ide­gekre hat.” Ru. L. Az ajtók pontos illesztése Kunstár Ferenc asztalos fel­adata (Vimola Károly felvételei) Alsófalusi zavar Evek óta feszültséget okoz Dunaharasztiban az élelmi­szer-ellátás. A nagy távolsá­gok miatt minden egyes bolt különösen fontos a helybe­lieknek. Idős a lakosság, az ott élőknek körülbelül az egy­negyede túl van a nyugdíj- korhatáron és nem szívesen száll HÉV-re, buszra, hogy tá­volabbi helyekről szerezze be a háztartásbavalót. S bár ál­lami, szövetkezeti és magán­kereskedés egyaránt van a nagyközségben — majdnem húsz kisebb-nagyobb egyseg. hús-, kenyér- és zöldségbolt —, mégis jócskán akad ellá­tatlan terület Dunaharaszti­ban. A feszültségeket fokozta az idén, hogy a nyári szabadsá­golások után — amikor a bol­tok a legváratlanabb időpon­tokban zártak be vagy tértek át az egy műszakos üzemelte­tésre — nem nyitott ki az Opál Kereskedelmi Vállalat két kisüzlete. Ezzel az alsófa­lusiak gyakorlatilag élelmiszer nélkül maradtak. — Zavar keletkezett — me­séli Fodor Antalné tanácsel­nök. — Hamarjában mozgó­árusítást szerveztünk a Nyu­gat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat segítségével. De a la­kosságot nem elégítette ki, hogy csak tejet és kenyeret vásárolhatott, szerettek volna más élelmiszerhez is hozzá­jutni. Szeptemberben megbe­szélésre hívtuk a vállalatot. — Az Opál létszámgondok­ra, a bérleti jogviszony ne­hézségeire, gazdaságossági megfontolásokra hivatkozott — folytatja Bagi Józsefné kereskedelmi előadó. — Meg­értjük mi a szempontjait, mert manapság minden gaz­dálkodó szervezet a minél na­gyobb haszonban és a minél kisebb költségráfordításban gondolkodik. A tanácsnak van ellátási felelőssége, ez tény. Ezt a feladatunkat azonban csak a kereskedelemmel fog­lalkozók segítségével oldhat­juk meg. Kezdődik nálunk a gáz- és belvízprogram, elviszi a pénzünket és a hitellehető­ségünk jó részét. Kisrol^áltatottak — Egykor azt terveztük, hogy meghatározók leszünk a településen — kezdi dr. Thanhoffer Imre, az Opál igazgatója. — A tanács azon­ban nem nekünk adta a piac­téri területet ABC építésére, hanem a Taksonyi Áfész-nak. Azután szó volt arról, hogy a Tüzép helyén nekünk lesz áruházunk, ha a megyei ta­nács is támogat bennünket. Csak ígéretet kaptunk, ezért ott építkeztünk, ahol több volt a segítség. Utólag azt mondom, hogy szerencsére. Ugyanis ha elkészült volna az ABC, most legalább 30 dolgozót fel kellene vennünk, amikor a meglévő boltjaink­ból is hiányoznak vagy hú­szán. Bár az átlagkereset itt nagyobb, mint a vállalat egész működési körzetében, mégsem találunk munkaerőt. Tipikus agglomerációs kér­dés ez — mondja az igazgató, de mindjárt hozzáteszi: nem ez okozza számukra a leg­több fejtörést. — A Dunaharasztin lévő 11 egységünkből négyet nevez­hetnék nagyjából megfelelő­nek. A többi kicsi, korszerűt­len, ráadásul magánszemély­től béreljük. S amióta a bér­leti díj a felek megállapodá­sán múlik, ki vagyunk szol­gáltatva a tulajdonosnak. Sokszor annyit kér, hogy rá­fizet a vállalat. Vagy meggon­dolja magát és felmond. Így jártunk az említett két bolt­tal is. Egy harmadiknál pe­dig csak év végéig szerződ­tek velünk. Kockázatos ezért bővíteni, átalakítani az egy­ségeket. előfordul, hogy nem is járul hozzá a tulajdonos. A köjál viszont feltételekhez kötötte a további üzemelte­tést. ennek teljesítése körül­belül 3 millió forintba kerül a vállalatnak. Káosz és piszok Természetesen ennyit vál­lalnak. mert arról nincs szó, hogy ki akarnának vonulni a területről. Ám további fej­lesztésre egyelőre nem gon­dolnak. nemcsak a pénzszű­ke miatt, hanem, amint az igazgató többször leszögezte: a piactéri ABC-vel a Tak­sony és Vidéke Áfész bonyo­lítja le a legnagyobb forgal­mat Dunaharasztiban. Igen ám. de ott sincs minden rendben. — Zsúfoltság, káosz és pi­szok — jelenti ki kerek perec Vargáné dr. Pető Terézia vb­titkár. — A ráckevei népi el­lenőrök és a köjál egyaránt talált szabálytalanságokat: többletszámlázást, lejárt sza­vatosságú tejtermékek árusí­tását, nem megfelelő tárolást. Mi egy közepes áruházat láttunk, már ami a padló tisz­taságát és az elszórt szemetet illeti. Az egyik hűtőből folyt a víz, a másikban egymáson hevert a mirelit húskészít­mény és a fagylalt. A sava- nyúságos vödrök födetlenül áll­tak. A húselőkészítőben a vízcsap már működött, de kö­rülötte csempe nélkül árvál­kodott a csupasz fal. A rak­tárak tömve műszaki cikkek­kel. — Itthagyott a takarító­nőnk — fogad Szlama Már­tonná üzletvezető-helyettes. — Egy se marad nálunk két hónapnál tovább. Nem bírja ezt az iszonyatos forgalmat, és csak 2000 forintot tudunk fizetni. A dolgozók kapnak ugyan takarítási pótlékot, de gondolja el, összesen 500 fo­rint jut 13 embernek. Szak­képzett eladót nem kapunk, 16 éves kislányok járnak át Délegyházáról, a szorzótáblát sem ismerik. Részmegoldások — És ez az áruház télen­nyáron folyamatosan két mű­szakban állja a strapát — te­szi hozzá Bereczki Attila, az áfész kereskedelmi osztályá­nak vezetője. — Ilyen lét­számmal nem vállalták a jö­vedelemérdekeltséget, szoros üzemeltetésben pedig képtele­nek vagyunk több fizetést adni, kötnek a szabályozók. Megpróbálunk a feltételeiken változtatni: kicseréljük a hűtőberendezést, elvégezzük a szükséges javításokat, de az első adandó alkalommal szer­ződésbe adjuk az üzletet. Mást nem tehetünk ... Hát igen, szerződéses üze­meltetésnél egyszeriben nincs létszám- és bérkérdés. Per­sze ha akad vállalkozó. Már­pedig ennek a 600 négyzet- méterével ma már kicsinek bizonyuló ABC-nek kell még ió ideig állnia a vásárlók ro­hamait. Egyelőre még csak terv a Tüzép-telep helyén az áfész-téesz-sütőipari összefo­gással épülő áruház éppúgy, mint a vasúton túl majdan tanácsi beruházással készülő élelmiszer- és zöldségesbolt. De ha lesz is egyszer pénz megvalósításukra, akkor még mindig ott vannak a bérle­ményben lévő kisboltok, ame­lyekre a jövőben is szükség lesz. S ezzel újrateremtődnek a viták a tulajdonos és a bérlő, vagvis az Ónál Keres­kedelmi Vállalat között. A ta­nács igyekszik elsimítani eze­ket a perlekedéseket, úav tű­nik, most egy Mőm sikeresen Tóth Andrea Három évtized mérlege Vizeink története Megjelent a KSH új kiad­ványa, a Vízgazdálkodási sta­tisztikai zsebkönyv, amely át­tekintést ad az ágazat csak­nem három évtizedes fejlő­déséről, az ország vízkészleté­ről és ennek felhasználásáról, a közüzemi víz-, csatorna- és fürdőszolgáltatás alakulásáról, valamint az ár- és belvízkárok elhárításának munkálatairól Az adatokból egyebek között kitűnik, hogy 1980 óta a ve­zetékes ivóvízzel ellátott tele­pülések száma 1551-ről 1887- re, a közüzemi vízzel ellátott lakosoké 8 millióról 9 millió fölé növekedett. Magyarország vízháztartásá­nak sajátossága, hogy felszíni vízkészletének 95 százaléka érkezik be külföldről, s mind­össze 5 százaléka keletkezik az országon belül. A beérkezt folyóvíz nagy részét azonban nem nyáron kapja az ország, amikor a legnagyobb szüksége volna rá. Ezért víztárolók épültek. A vízért folytatott küzdelem mellett az ágazatnak állan­dóan készenlétben kell állnia az ár- és belvíz okozta károk elhárítá«á ra. Ezért folyóink mentén 4233 kilométer hosz- szú árvédelmi fővonal épült. fíreg barátom meséli: — Legkedvesebb húgom férjének, tehát legkedve­sebb sójoromnak annyira megbetegedtek az ízületei, hogy sürgősen gyógyfürdő­re küldte az orvos. Nem egy napra, sem kettőre, mert az mit sem érne, ha­nem teljes három hétre. Vonakodott a sógor: így drága doktor úr, úgy drá­ga doktor úr, halasszuk ta­lán télre az egészet. Ugye­bár, ilyen dologidőben ne­hezen szabadul el otthon­ról az emberfia. Ugye, ott vannak az állatok, ott a szőlő, a gyümölcs, a zöld­ség, gondozni kell azt, drá­ga doktor úr! De az orvos­sal nem lehetett megalkud­ni, szigorúan megírta a hé­vízi beutalót. Van egy fiuk a sógoréknak, de nagyon messze lakik, s eléggé el­foglalt ember, a paraszti munkához sincs hajlama, hát ilyen tekintetben őrá nem számíthatnak. Feluta­zott hozzánk a sógor, erő­sen bicegve, s erősen bú­nak eresztve a fejét. Hime- zett-hámozott, csürte-csa- varta a szót, de nagy ke­rülővel rátért a témára. Nem lenne-e kedvünk egy kis tanyasi levegőt szívni, mert ugyebár ez a cudar helyzet állott elő ővele. Dolgozni nem kell, sok Hűtlenség mindent elrendez ő ad­dig. legfeljebb Erzsiké, mármint az asszonyom, se­gít egy picit a főzésben meg a ház körül, én meg pihenhetek egyet, csak az a fontos, hogy addig is le­gyen ember a háznál. Per­sze, annyira ismer a só­gor, nem fogok unatkozni, összenéztünk az asszony­nyal, s egyszerre mondtuk, hogy megyünk, mert kö­telessége az ember fiának segíteni a másikon, még ha idegenről lenne szó, akkor is. Nekem csak egy gondom volt: a kutyám. A szívem­hez nőtt. kiskutyám. Kis korcs, szerelem gyerek le­het, azt sem tudom, milyen fajta. Nem tudtam, mit te­gyek vele addig. Nálunk, a panell-lakásban is nyugod­tan viselkedett, de előfor­dult, hogy egy napra, két napra kölcsön kellett .adni a szomszédnak. Ott letép­te a tapétát, szétszaggatta a díszpárnát, és sirt. sírt egész éjszaka a gazdája után. Végül is magunkkal vittük. Neki sem árt egy kis nyaralás azon a vég­telen területen. Két-három napig nem mozdult el a tanya udvará­ról. Aztán tovább merész­kedett. Talán a negyedik napon este se jött meg. Reggel sem találtam. Kere­sésére indultam, sehol nem találtam. Nyoma azért nem veszett, mondták, lát­ták erre meg amarra. Míg ott voltunk, mindenhol kerestem. Nem. került elő. Ma sem került elő. Csak hírek keringenek róla, mint hajdan a futóbetyárról. Ál­lítólag valaki majdnem el­kapta, de belemart a kezé­be. öreg barátom felnevet. S úgy beszél a hűtlen eb­ről, mint az apa a nagyfiú­ról, akit valamiért nem tud megkötni a szülői ház. — Nem mondom, anyagi­lag jobban járt. Arrafelé több a csirke, a kacsa, a li­ba. a pulyka. Tehát több a csont is. De amúgy! Se tévé, se mozi, se színház, se diszkó .., C nevet, nevet a saját tréfáján. Ám titkol- hatatlan keserűség árnyal­ja a nevetését. Elképzelem öreg barátomról, milyen keserűen nevethetett olyan­kor, amikor az emberi hűt­lenség ütötte mellbe Mert tudván tudom, nincs em­ber, aki megússza ilyen csapás nélkül. Simon Lajos i

Next

/
Thumbnails
Contents