Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-26 / 279. szám
kszkföldi barátság Tárt kapu a Kodály-módszernek ' Képzeljük magunkat a hajdani vándorlegények helyébe, akik országról országra jártak, hogy meglássák, miként művelik mesterségüket hét határon túl. Biztos voltak sokan, akiket a kalandvágy fűtött vagy egyszerűen csak ki- íívánkoztak. Ki abba a gondolattal is átfoghatatlannak tűnő ezerdimenziójú valamibe, ami csak akkor válik valósággá, ha benne van az ember. El kellett menni, hogy néhány év múlva visszatérve saját magukról, hazájukról is többet tudjanak. Megtanuljanak összehasonlítani, képesek legyenek kívülről látni saját népük életét és nem utolsósorban, hogy megismerjék a hazavágyódás szívszorítását. Szerencsések, akiknek manapság sikerül utazni, ha csak hetekre is. Igaz, egyszerű turistaként nehéz belelátni más népek életébe. ::wj Ä váci Hámán Kató Általános Iskola gyermekkarának tagjai „szerény” életkoruk ellenére már meglehetősen tapasztalt utazók, . talán kicsit életformájukká is vált indulni és érkezni. Spanyolországban elért sikerükről röviden már beszámoltunk — október végén a tolosai kórusversenyen elsők lettek —, s bár utazásuk tényleges célja maga a verseny volt, az a bizonyos vándorlegényi élmény- gyűjtés igazából utána következett. Sok helyen megfordultak már Európában, de ilyen fogadtatást nem kaptak sehol. Mindenki kíváncsi volt a Magyarországról érkezettekre. Látni, hallani akarták őket. Szerencsés volt, hogy hírük korábban érkezett. A helyi sajtó — ami többféle napilapot jelent — még az érkezés előtt cikket jelentetett meg a kórusról, kiemelve, amit karnagyukról, Hajnóczy Katalinról, és az itt, általuk képviselt Kodály-módszerről tudni kell. A kitűnő szereplés után természetes, hogy még inkább megélénkült a közvélemény figyelme. Majd minden estére fellépésekét szerveztek a gyerekeknek. Kisvárosok gyönyörű templomaiba éppúgy várták őket, mint egyetemi koncertpódiumra. Ilyen elfoglaltak még nem voltak egyik úton sem. Délelőtt próba, este koncert, majd vendégség. Ha netalán nem volt fellépésük, akkor bemutatóórát tartottak az ottani iskolásoknak. Vajon mi a titka az óriási érdeklődésnek? Kik ezek a lelkes, végtelenül temperamentumos és szélsőségesen érzelmes emberek? Már hallottunk róla, d'é el is magyarázták: ők a baszkok. Más etnikum, ezért nem is szeretik, ha összetévesztik az ország déli részén élőkkel, a spanyolokkal. És valóban, sajátos, a spanyolhoz nem is hasonlító nyelvük van, amit Franco diktatúrája alatt nem gyakorolhattak, de megőrizték, és vigyáznak rá ma is. Azokban az években megszüntették a nemzetiségi iskolákat is. Három éve kezdték újjáéleszteni, ismét megnyitni kapuikat. Mindezt akár az oktatás reformjának is tekinthetjük. Nyitottak és ők is járják a világot, így találtak a magyar gyerekekre, akiktől többet várnak pillanatnyi látványosságnál Az ő népdalkincsük egyelőre rendszerezetlen. Az ének-zene oktatás a miénkhez képest gyermekcipőben jár, ezért szeretnék adaptálni a kodályi módszert. A szakemberek szerint ez megvalósítható, de előbb föl kell tárni népzenéjük gyökereit. Ehhez hosszas és kiterjedt kutatómunka szükséges. Nincs kizárva, hogy segítséget éppen magyar hozzáértőktől kérnek. A fellépések sikerei és a bemutatóórán látottak bizalmat teremtettek. A néhány együtt töltött nap pedig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a magyarokra általában is meleg szívvel gondoljanak. Talán véletlen, hogy nemzeti színeik megegyeznek a miénkkel, de ki tudja? Állítólag rokonság is felfedezhető a két nép között. Ügy tartják, valamikor a nép- vándorlások idején őseik a Kaukázus vidékéről indultak el hazát keresni, míg ide nem érkeztek az Atlanti-óceán partjához. Somorrosíróban, egy óceánparti kisvárosban, ahol a gyerekek az utazás második felét töltötték, családok várták őket. Izgatott gyerekek és.szülők, akikhez kettesével kerültek. Legalább olyan élmény volt ez a találkozás a leendő „szülőkkel”, „testvérekkel”, mint néhány napja a verseny. Erről a néhány napról és a fantasztikus sikerű zárókoncertről, ahol ember ember hátán állt, a polgármester szenvedélyes hangú beszédet mondott, és egy baszk népdal előadása után bravózó, éljenző kiáltásokkal ugráltak fel helyükről a hallgatók, egy következő írásunkban számolunk be. D. Z. jovore 7 A világnap lángja, füstje Csökkenő ellenállóképssség ilönös lény az ember. Tud- ja, mondja, sőt hiszi a tudomány állításait, mégis ellenére cselekszik. Különösen olyan dolgokban, melyek valamilyen rejtett élvezetet tartalmaznak, szóval a mániák világába tartoznak. A nem cselekvők, a nem mániások hisznek abban, hogy az ellentábort (szerintük a mániá- kusokat) meg tudják menteni a rossztól, a veszélyestől. Ezért azután különféle napokkal, vele kapcsolatós jelszavakkal igyekeznek hatni. Az természetesen kérdés, hogy milyen eredménnyel. Sokszor estünk mi is ilyen hibába. Rendszerint akkor váltottunk jelszavakra, napok rendezésére, hetek szervezésére, mikor magunk sem tudtuk, hogy mit kellene cselekednünk. Az eredmények? Ki tudná felmérni? Nemrég volt a dohányzás elleni világnap. Iyenkor a szokásosnál is többet beszélnek a dohányzás ártalmairól. Ezzel kapcsolatosan olvastam, hogy a különböző légszennyeződések mennyire ártalmasak a tüdőre. Sőt, a felmérésekre hivatkozva, melyet osztrák és német területen végezitek, kiderült, hogy a legegészségesebbnek tartott ózon (ózondús levegő) kisebb koncentrációban ártalmasabb, mint a nitrogén- oxid. A kén-dioxid is csak ez utóbbit követi. Mint ismert, a nitrogénoxid egyik forrásaként a konyhai gáztűzhelyeket említik, melyek rontják a lakás levegőjét, s károsabbak, akár az utca szennyezett levegőjénél is. A felmérés szerint az ártalmak csak második okozója a dohányzás. -Különösen veszélyesnek tartják a gyerekekre nézve. Mert a dohányfüstben nem csupán a nikotin káros, hanem olyan, benne található anyagok is, melyek hatásukkal csökkentik a szervezet ellenállóképességét a kórokozókkal szemben. Ezek nem könnyen bomló anyagok, melyek megtelepednek a légutakban, és különféle gyulladásos folyamatot okoznak. edves dohányzók, ha el- mulasztották volna azt, hogy a nem dohányzás világnapján letegyék a „fegyvert”, a nem dohányzókra és a maguk egészségére való tekintettel — közeleg az új esztendő, mely szintén' alkalmas arra, hogy újév hajnalán megfogadják: nem gyújtunk rá többet! R. L. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 273. SZÁM 1987. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK Három nap alatt döntöttek Milyen lesz a kettes számú út? Kívül hagyva a világ zaját, egy maroknyi közlekedési szakember ült össze a kommunális költségvetési üzem tárgyalójában egy térképekkel, tervekkel „körültapétázott” teremben. El kellett dönteniük, hogy a 2-es számú főút Vác térségében való /ejleszté- sére érkezett 12 pályamunka közül melyik a legmegfelelőbb. A pályázatot közösen fogalmazták a Közlekedési Minisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Vác Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság. Céljuk volt, hogy komplex javaslatokat kapjanak a város területén átmenő főút kapacitásának növelésére, valamint hálózati kapcsolatainak fejlesztésére, beleértve az új kompkikötő helyét is. Pályázat útján Vállalatok, intézmények vezetőit kérték fel a pályázati részvételre, vagyis, hogy jelöljenek ki munkacsoportokat erre a feladatra. A pályázati kiírás igen szigorú és részletes volt. Szigorú abban a tekintetben, ahogy megszabta a lehetséges jelenetkezők körét. Nem konkrét személyeket zárt ki. csak annak a lehetőségét csökkentette minimálisra, hogy személyes összefonódások lehessenek bírálók és pályázók között. A kiírás pontosan és részletesen közölte a tervezés szempontjait, mindazokat a tényezőket; amelyek befolyásolhatják az egyes megoldásokat, és azokat az elvárásokat is, amelyek támpontokat adnak a munkához. Csúcsidőszakban A legfontosabbak közülük talán az anyagiak voltak, ez alapvetően meghatározza, beszűkíti a lehetőségeket. Nem lehetett tehát álmodozni, cso- dautakat, XXI. századi felüljárórendszereket, alagutakat kiötleni. Sőt szerény megoldások között is előnyösebb az, amelyik több ütemben valósítható meg. Így a lehetséges építkezés évekig is elhúzódhat a végső megvalósulásig. S még valami, ami sajnos lehűtheti az örömünket: az építkezés elkezdésének időpontja A rendezési tervekig Építési korlátozás A Dunakanyar, sajátos, a fővároshoz közeli helyzete és intenzív igénybevétele miatt, a Balaton után a legtöbb területrendezési problémával küzdő idegenforgalmi terület lett. Számos helyen rendkívül kedvezőtlenül alakult a területfelhasználás, és általában nem kielégítő az építési fegyelem. A zártkertben és az egyéni tulajdonú mezőgazdasági területeken mindinkább az üdülőépítés és a magánüdülési igények kielégítése jellemző. A Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): november 26-án fél 6 és fél 8 órakor: Élnáakarás (szovjet), november 27-én fél 4 órakor: Arlechino kalandjai (amerikai), november 27- én és 28-án fél 6 órakor: Az időlovas (amerikai), november 27- én fél 8 órakor: Chikara árnyéka (amerikai), november 28- án és 29-én fél 4 órakor: Tomboló ököl (hongkongi), november 29-én fél 6 órakor: Öldöklés San Franciscóban (amerikai), november 28-án és 29-én fél 8 órakor: Meztelen ököl (amerikai). Video- program (a kamarateremben): november 26-tól 29-ig. a bejáratnál kihelyezett időpontokban vetítik: A halál keze (hongkongi), Dupla negatív (amerikai) és A Sárkány útja (hongkongi). Elöbb-utóbb mindenki harmincéves lesz — aki megéri. Helyesebben ez a határozatlanság nem a korra vonatkozik, hiszen az idő mindenki számára egyformán múlik. Inkább arról van szó, hogy korábban, vagy későbben beletörődünk létünk korlátaiba. Nem, tudjuk, mások hogyan vannak vele, de mi, szellemi munkát végző fiatalok így érezzük. Kik vagyunk mi? Micsodák? Szívünk szerint azt mondanánk, még pályakezdők. Izgatottan hallgatjuk különféle fórumokon: vajon mások is annak tartanak-e még bennünket? Aligha. Pedig bizony itt- ott jó volna a kedvezményekből részesülni. Munkánkkal ugyanis vagy nem érdemelhettük még ki a jussot, vagy ha igen, akkor sem kaptuk meg. Létezésünk korlátáit nem csak és főleg nem abban látjuk, hogy ma kevesebbet vagy egyáltalán nem járunk moziba, színházba, s a hegyek láttán már meg sem dobban a szívünk, nem érezzük, merre vezet a völgyekben, a-gerinceken a turistaösvény, Sokkal inkább az a baj, hogy a kibocsátó iskolát hat-hét éve elhagyva tudásunk alapján még mindig pályakezdőnek érezzük magunkat. Vannak persze sokan, okik ennyi idő alatt is szép tudományos karriert futottak be, Belefogna-e megint? akiknek felfelé ível a pályájuk, ám a felsőfokú tanintézetekből kikerülő tízezrekhez képest az az arány kicsiny. Közhelyszerű az a gyakori megfogalmazás, hogy a fiatalok önmaguk képzése, ismereteik szinten tartása, ne adj’ isten bővítése helyett arra kényszerülnek, hogy otthonteremtésükön fáradozzanak. Nem is nagyon tetszik nekem ez a szöveg. Az otthonteremtés mindig a fiatalokra várt. Igaz, ha sokáig várt rájuk a feladat, megöregedtek. Az otthonteremtésen mindig fáradozni kellett. Szokás megkérdezni egy ház elkészülte után, belefogna-e még egyszer a gazdája. A válasz is szokásos, nem. Pedig 'ha nem zárnánk le a kérdést egy újabb kérdéssel, hanem kicsit várnánk, hadd gondolkozzon az a másik, hamarosan hozzátenné, de megérte! Ami pedig az otthon- teremtés kényszerét illeti, hát ez a belső kényszer egyidős az emberrel. A gondok forrása ott van, hogy az igények és a technika, az építészet követelményei hihetetlenül megnőttek. Ugyanakkor érvényes ez a tudásra, a tudományra is. Pedagógusok, közgazdászok, mérnökök és társaik e kettős szorítást érzik terhesnek. Amikor egy általános iskola igazgatójával a tanoda bővítéséről beszélgettünk, meglepetésemre a tanítók, tanárok lakáshelyzetével is foglalkozott. Ügy vélte, hegy ez is hozzátartozik az iskolépítéshez. A számlákban nem jelentkezik, de amíg a fiatal pedagógus fúr-farag, falaz, addig nem kerül könyv a kezébe. Az egyéni érdeklődésen kívül gazdasági szükség- szerűség is odavezeti a pályakezdőt, hogy többet költsön szerszámokra, bar- kácseszközökre, mint könyvekre, folyóiratokra, előadásokra. Csak gazdagodik vele az ember, ha magyartanár létére megtanulja a csőszerelvények nevét. Ilyen egyértelmű volna az erénye a szükségnek? Nem baj, ha időnként eljutva a könyvtárba az Ezermestert is forgatjuk a többi olvasmány között. Bizonyos önbizalmat ad nekünk, ha bebizonyítjuk, ha lassabban is. de néhány alapvető szakmunkát el tudunk végezni otthonunk körül. De ki pótolja közben a mi hiányzó munkánkat? Balázs Gusztáv tájvédelmet figyelmen kívül hagyó zártkerti építkezések, az egyéb, beépíthető mezőgazda- sági területek üdülőterületté válása már ma is súlyosan veszélyezteti az üdülőkörzet alapvető idegenforgalmi adottságainak hasznosítását, fokozza a zsúfoltságot, s távlatban is megoldhatatlan infrastrukturális ellátási feszültséget okoz. A fentiekre tekintettel — az építésügyi miniszter utasítása alapján — a magánszemélyek tulajdonában, illetve használatában, a tanácsok kezelésében és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti vagy egyéb szövetkezeti tulajdonban levő földrészletekre átmeneti telekalakítási és építési korlátozás lép életbe. A tilalmat a folyamatban levő ügyek esetében is alkalmazni kell. A tilalom az érintett területek rendezési terveinek elkészültéig áll fenn. Az átmeneti korlátozás nem érinti a mező- és erdőgazdasági nagyüzemek építési tevékenységét, és nem vonatkozik a meglevő épületek korszerűsítésére. A telekalakítási és építési, tilalom 1987. november 24-én lépett életbe. Ezt a tanácstestület ülésén dr. Bóth János tanácselnök jelentette be. is kérdéses, az anyagi lehetőségek függvénye. Bár az elfogadott pályamű- • nek helyet hagytak Vác általános, rendezési tervében, a megvalósításra pénz híján a következő tervidőszakban sem kerülhet sor. Annak ellenére, hogy a 2. sz. út kapacitásának terhelése csúcsidőszakban már most is megközelíti teljesítő- képessége határát. Ennek ellenére üdvözölnünk kell a kezdeményezést, hiszen ennyivel is közelebb kerülünk a megoldáshoz. A megoldáshoz, ami a praktikus szempontok mellett figyelembe veszi a városkép megőrzésének szempontjait, történelmileg kialakult szerkezetét. Ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül a növekvő zajterhelés és a levegőtisztaság kérdéseit sem. Kétféle megoldási javaslatot vártak a kiíró intézmények: a várost elkerülő útterveket, és egy másikat a városon belül meglevő úthálózat ésszerű módosítását, egyirányúsításo- kat, útszélesítéseket alkalmazva. A zsűri első feladata volt összeállítani o bírálati szempontokat. Ezt 11 pontban meg is tette, s kezdődhetett az egyes munkák értékelése. A végső sorrend eldöntése előtti szünetben kérdeztük a zsűri elnökét, dr. Töröcsik Frigyest, a Közlekedési Minisztérium munkatársát: — Mennyire reálisak a pályázatok? — Meg lehetünk elégedve, színvonalas munkák érkeztek. A tervezők tartották magukat a legfontosabb feltételhez: az egyszerűséghez, olcsósághoz. — Volt olyan terv, amelyik kifogástalanul minden pontjában vitathatatlan volt? Esetleg többen is találtak hasznosítható ötleteket? Eredményhirdetés — Volt amelyik kiemelkedett a többi közül, de hibátlanról nem beszélhetünk. — Ezek szerint lehetséges, hogy a végső terv több helyről merít majd? — Hogyne, erre van lehetőség. — Talán a pályadijat is a felhasznált ötletek arányában osztják szét? — Természetesen minden felhasznált adalékot jutalmazunk, de hogy mi lesz a végeredmény, vagyis lesz-e első vagy nem, és a továbbiakban miként alakul a sorrend, ezt még nem tudom megmondani. Az eredményhirdetés után, ami december 9-én lesz, már pontos választ adhatok erre is — válaszolta a zsűri elnöke. A döntésről természetesen mi is beszámolunk, s ismertetjük a győztes pályaművet. Dudás Zoltán Az adóról - iparosoknak Az új adórendszer 1988. évi bevezetéséről és az ezzel kapcsolatos feladatokról tartott előadást Vámosmikolán, a művelődési házban a helybeli, valamint a Perőcsényben, Kemencén és Bernecebarátiban működő kisiparosok számára Ivor Andrásné, a nagymarosi KlOSZ-alapszervezet titkára. Tájékoztatta a kisiparosokat az adózás rendszeréről, a vállalkozói adóról, fizetésének módjáról. Szólt a bizonylati fegyelemről, a kötelező adminisztráció pontosságáról, annak jelentőségéről. Az előadó elmondta azt is, hogy a kisiparosok mikor kaphatnak kedvezményt, és hogyan kapcsolódik össze a fő- és a mellékállásból származó jövedelem. A tudnivalók elsajátítását segíti, hogy erről a témáról újabb előadást hallhatnak december 2-án, illetve 9-én Vácon, és a jövő évtől kezdve minden körzetben fogadónapokat tartanak. ahol további tájékoztatást kaphatnak a kisiparosok. A kisiparosoknak számolniuk kell a fokozott ellenőrzéssel, de. tevékenységükben számíthatnak segítségre is. K. G. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) *
