Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
1987. NOVEMBER 24., KEDD mmrr • m ie/ 5 Hosszúra nyúlt a beszélgetés Gazdasági vállalkozás a TIT-ben Sokszor írtunk már a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezetének új, úgymond korszakalkotó kezdeményezéseiről, s talán éppen ezért a hitelüket és súlyukat elvesztették a szavak. Meggyengültek, s akkor nem jönnek segítségükre, ha valóban komolyra fordul a helyzet. Jön tehát a farkas ... ? Hát valahogy úgy ... Meglátogattam a TIT megyei székházában Jónás Zoltán titkárt, aki Balogh Lász- lóné főmunkatárssal együtt gondterhelten fogadott. — Most aztán igazán szükségünk van az újságírókra és minden segítőtársra, bár eddig is rájuk szorultunk a propagandában — mondotta Jónás Zoltán homlokredőzve, mosolytalanul. — Bizonyára az anyagi helyzet: jövőbeni várható szorításáról van szó, ugye? — Hát bizony. Most még jobban fog szorítani a cipő, mint eddig — folytatta a megyei titkár. — Éveken keresztül vitatkoztunk arról, hogy a kultúra áru-e. Szükségtelen volt ebben a kérdésben komolyan állást foglalni, hiszen a gyakorlat biztos fogódzó: o kultúra pénzbe is kerül. A társulat eddig is vállalkozó jellegű társadalmi szervezet volt, amely alapvetően kulturális szolgáltatásokból tartja fenn magát. A bevételekből támogatjuk bizonyos rendezvények egy részét, az előadók továbbképzését. A szervezőknek a szerződések megkötése előtt eddig is pénzügyi kalkulációt kellett készíteniük. amiben benne foglaltatott az előadók tiszteletdíja, az utazási és egyéb járulékos költségek, s még arra is kellett gondolni, hogy 20—25 százalék szervezési hányad megmaradjon a társulat bevételeként. Az ismeretterjesztésre fordítható anyagi támogatások közül fontos pénzforrások a városi, a körzetközponti, a a nagyközségi és a községi tanácsok. De hogy most mi lesz, amikor a tanácsoknak is csökkent a költségvetésük ..., éppen ebben a helyzetben megszületett stratégiánkról szeretnénk tájékoztatni a közvéleményt. Többet keli lapátolni — Az eddigiekben mennyi volt az összbevételük és ennek hányadrésze a más intézményektől kapott támogatás? — Az elmúlt évben 5,6 millió forint volt az összbevételünk, ebből 340 ezer forint a központi támogatás, a tanácsoké pedig körülbelül egymillió. A tanácsokkal hosszabb távú megegyezéseink vannak az együttműködésre, de nem merek rá megesküdni, hogy a jövőben is bírni fogják. A másik oldalon annál többet kell — elnézést a kifejezésért — lapátolni —, minél kevesebb lesz a tanácsi támogatás. — Ügy tudom, a TIT már jó néhány éve — ugyanúgy, mint egy vállalat — tanfolyamok szervezésével nyereségessé kívánt válni, tehát a mostani helyzetet nem fogadták önök készületlenül, — Tény, hogy évek óta próbáltuk a klasszikus ismeretterjesztés mellett azokat a területeket megkeresni, ahol az egyéni érdekeltség és a gazdasági egységek szükségletei praktikus ismereteket adó TIT-tanfolyamok szervezését hívták életre — mondta Balogh Lászlóné, maga elé terítve egy paksamétát, amelyben a közelmúltban, illetve a következő év kezdetétől meghirdetett tanfolyamok felhívásai sorakoznak. — Erről egy kicsit részletesebben szeretném, ha írna, mert ezekkel kívánjuk ajánlani magunkat, pontosabban azokat a tanfolyamainkat, amelyek a felmérések szerint nagy érdeklődésre tartanak számot, de esetleg kevesen tudnak róluk. Adózási tanfolyam indul — Hallottam, hogy az eddigiekben is sikeres volt a kazánfűtői Érden és Ráckevén. Hasonlóképpen Dunavarsány- ban a kisállattenyésztő gazdaképző kurzus ... — Valóban. Éppen ezen felbuzdulva — folytatta Balogh Lászlóné — ezeket újra meghirdetjük. A kazánfűtői tanfolyamot például most Budapesten, a megyei TIT székházában, a Karinthy Frigyes utca 3-ban rendezzük meg. Indítunk titkárnő-, irattárosképző, képesítés nélküli tanárok felvételére előkészítő, munka- védelmi oktatók továbbképzését szolgáló, sőt a vállalati ön- kormányzatok tagjai számára is tanfolyamokat, hogy a legfontosabbakat emeljem ki. Mindezekről bővebb információt telefonon vagy levélben kaphat az érdeklődő: a 850-492 vagy a 852-411/171 telefonszámokon. Levélcímünk: 1502 Budapest, Postafiók 173. — Van egy új szolgáltatásunk is — szólt közbe Jónás Zoltán —, mégpedig a kisvállalkozók számára. A Pénzügyminisztérium egyik munkatársa az adózásról tart kétszer négyórás tanfolyamat Vácott. Már az eddigiekben is jelentkeztek harmincán. Erre biztosan nem fogunk ráfizetni. Nyelvtanárokat keresnek — Nem okoz a nagy anyagi szorultságban még nagyobb problémát az, hogy a TIT-elö- adók közül a rendkívül sok nyugdíjas — félve a jövő évi adózástól — nem vállal tanfolyamvezetést? — Sajnos igen! Az egyszeri előadás nem eredményez plusz adókötelezettséget, hiszen mindenképpen 2000 forintnál kevesebb a tiszteletdíj. A hosz- szabb tanfolyamok esetében, gondolok itt a legfontosabbak- ra, a nyelvtanfolyamokra, más a helyzet. Ebben az esetben egyelőre valóban megoldhatatlan feladat előtt állunk. Más megyékben hosszú évtizedeken keresztül a megyeszékhelyen szervezett nyelviskola biztosította és biztosítja a jövőben is a folyamatos munkát. Nálunk ismert okok miatt — mármint hogy nincs megyeszékhelyünk — az elmúlt 30 év alatt nem alakult ki a szervezett nyelvoktatás. Pontosabban az agglomerációs körzetből a fővárosba bejáró több száz ezer ember a budapesti lehetőségekkel élt. Vannak olyan körzeteink persze, ahol jók a nyelvtanulási lehetőségek; így Szigetszentmiklóson, Százhalombattán, Szentendrén és Vácott, megfelelő a szaktanárokkal való ellátás. A jó tanár — ugye mondani sem kell — alapfeltétel. Éppen ezért gondoltunk arra, hogy a megalakuló Pest Megyei Nyelviskolába olyan, nem pedagógiai végzettségű, de a nyelvet jól beszélő műszaki értelmiségieket is szívesen látnánk, akik a megye 14 körzetében legalább a kezdő és középhaladó nyelvtanfolyamok vezetését elvállalnák. Ezúton kérjük és várjuk a jelentkezéseket, akár itt a székházban, akár a városi titkároknál. A hosszú, a jövőbeni gon dókat latolgató beszélgetésből talán ezek voltak a legfontosabb ötletek, gondolatok, amelyek bizonyítják, hogy a TIT életképes szervezet, a vállal kozás szellemében — a több szőrös megújulás után — még mindig tud új dolgokat kezdeményezni. Ujj írisz Utánfutók méhkaptárokhoz A méhészek munkájának könnyítésére új eszközök gyártását tervezi a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat. A szakma régi gondján enyhít, hogy Sárost János budapesti méhész ötlete nyomán speciális kaptárszállító utánfutót fejlesztett ki. Méretei olyanok, hogy a méhész egyszerre 65—70 kaptárt szállíthat a helyszínre. Nagy az érdeklődés az új eszköz iránt, mivel a kistermelők más árufélék továbbítására is használhatják. Az utánfutóra egyébként a kaptárakat sínen gördíthetik fel. A méhek szállításához újfajta konténereket is kialakítottak. A Hungaronektár és a Kecskeméti Méhész Áfész szakemberei kísérletképpen műanyag kaptárakat terveztek, százat el is készítettek belőlük, és néhányat az idei nemzetközi méhészeti világ- kongresszuson, Varsóban be mutattak; már külföldi érdeklődés is van iránta. Statisztika — gyorsabban A Központi Statisztikai Hivatal az idén összesen 33 évkönyvet adott közre, s ezek a korábbiaknál néhány hónappal röv-idebb idő alatt láttak napvilágot. Az idei évkönyvek egy része az igényekhez igazodva új fejezetekkel bővült. Az összefoglaló statisztikai évkönyv p'Idául ezúttal első ízben tartalmazza a pénzintézetek, a kötvényforgalom, a nyelvoktatás adatait... A KSH jövőre a szakmai és megyei évkönyvek jelenlegi tematika szerinti közzétételét tervezi, s továbbra is tartani kívánja az adatszolgáltatás gyorsaságában az idén elért eredményeket, amelyek nemzetközi összehasonlításban is megállják helyüket Mindennapos nehéz feladat Fejük felett nincs tető Napjainkban a* életünkre a gyorsan változó meghatározás illik rá a leginkább. S ha bárkit megkérdeznénk, valószínűleg a legtöbben az egvre erőteljesebb áraemelkedéseket. mások az érdekvedelem erősítésének szükségességét tennék, illetve teszik szóvá. Mert az átalakulások olykor ellentmondásokat Is hordoznak. Ezek feloldásából a szakszervezetek is kiveszik részüket. Országos pávaköri találkozó Ajkán Aranyos együttesek a megyéből A mozgalom ma is szélesedik .Negyedik alkalommal adott negyvenhármán szerepeltek otthont a közelmúltban az emberarcú város létrehozásáért Hűd János emlékéremmel kitüntetett Ajka városa a szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek területi bemutatójának és minősítő versenyének. A seregszemle rendezői : a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa legnagyobb örömére minden várakozáson felül kétszázhúsz csoport jelezte részvételét az idei rendezvénysorozaton (1984-ben még csak 142-en indultak). Ajkán a Nagy László városi művelődési központ színpadán a megyei bemutatókon továbbjutott együttesek közül műsorukkal a Veszprém Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége és a Fogyasztási Szövetkezetek Veszprém Megyei Szövetsége vendégeként. A kétnapos találkozón Győr-Sopron, Fejér, Komárom, Pest, Vas, Zala, Szolnok és Veszprém megyéből érkezett több mint ezer népi énekes és zenész bemutatójának sikere megmutatta, hogy a pávaköri mozgalom ma is egyre szélesedik. A nemzetiségi pávakörök színesebbé, gazdagabbá teszik a rendezvények sorát. Pest megyéből a bagi Ta- risnyás együttes, a mogyoródi Pávakör, a pilisszentkereszti Szlovák Nemzetiségi Pávakor és a szadai Népdalkor arany minősítést ért el. Szöveg és fotó: Mészáros József Köztudott, hogy a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének, a Medosznak 1976-ban a termelőszövetkezetekben is megalakították az alapszervezeteit. Ezek a közös gazdaságok alkalmazottait tömörítik. Hogyan, miképpen? Ennek jártunk utána két termelőszövetkezetben. Örökös küzdelem Praszna Béla, a berneceba- ráti Börzsöny Tsz szakszervezeti alapszervezetének titkára így fogalmaz: — A természettel való örökös küzdelem, a létért folytatott harc végigkísérte a parasztság munkáját. A mező- gazdasági termelést, a falu •helyzetét napjainkban is befolyásolják a természeti adottságok, a gyorsan változó szeszélyes időjárás. Sajnos a mezőgazdasági termelés fölött nincs tető, így az embereket sem lehet megvédeni az időjárás viszontagságaitól. Ám amitől meg lehet óvni, abban a szakszervezetnek is szerepet kell vállalnia. — Ezért is alakítottuk meg alapszervezetünket mindjárt az indulásnál, 1976-ban — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovacsik Józsefné, , a szak- szervezeti alapszervezet gazdasági vezetője. — Mivel a szövetkezetünk a 3500 hektáros területével a kisebbek közé sorolható, taglétszámunk sem túlságosan magas, mindössze nyolcvanan vagyunk szervezett dolgozók. Ez a szám azonban állandó, stabil. Mert itt Pest megye csücskében, közel a. csehszlovák határhoz az emberek nem nagyon válogathatnak a munka- alkalmak között. — S hogy milyen ügyekbe szólhat bele a szakszervezeti bizalmi a termelőszövetkezetben, ahol a végső döntés mégiscsak a szövetkezeti demokrácia fórumaira van bízva? — teszi fel a kérdést szinte önmagának Praszna Béla: — Nálunk tulajdonképpen sok mindenbe. Például a szövetkezet vezetősége nemrégiben hozzájárult, hogy a szak- szervezeti tagok béréből fizetéskor levonhassuk a tagdíjat, amit az OTP vámosmikolai fiókjában nyitott csekkszámlánkra utalnak át. Ezen ösz- szeg 45 százalékával mi gazdálkodunk, a többit befizetjük a Medosznak. Ez az egyik része a dolognak, a másik pedig, hogy a munkaA szadai népdalkor. A Tarisnyás együttes Bagról (balra). A pilisszentkereszti Szlovák Nemzetiségi Pávakör anyanyelvén bemutatott műsorával aratott nagy sikert (jobbra). helyi közösségek ülésein is kikérik véleményünket, például a bérezés kérdéseiben. Így szót emelhetünk a szakszervezeti tagok érdekében, ha a szükség úgy hozza. Itt a szövetkezetben tehát nincs baj, jól működnek a demokrácia fórumai. Mégis tele vagyunk aggodalommal az ország, és benne saját sorsunk iránt. — Sokszor nehéz helyzetben van a szakszervezeti titkár és a bizalmi is — veszi vissza a szót Kovacsik Józsefné —, mert választ kellene adni a napi kérdésekre. Ez nem mindig sikerül. Gyakran segélyekkel igyekszünk enyhíteni a bajba jutott emberek gondjain, csak hát az erre fordítható pénzünk is kevés. Tavaly például sokan szültek és jöttek, segítsünk rajtuk egy kis anyagi támogatással. Az esetek többségében nem utasítottuk vissza a kérelmeket, mert a termelőszövetkezet vezetősége is kiutalt valamit erre a célra, de a pénz még így is kevésnek bizonyult. Ugyanakkor a falu is kihalófélben van, sok az idős ember, sok a temetés. Erre is kellene a segély, az ősszel meg a gyerekek beiskolázására, de erre nincs pénz. Valahogy helyre kellene tenni ezeket a dolgokat is. Együtt a szakvezetőkkel — Több megbecsülés illetné a szakszervezeti tisztségviselőket is — vág kolléganője szavába Praszna Béla. — Nem vagyok anyagias, évente 1 ezer 500 forint tiszteletdijat kapok munkámért, illetve kapnék, ha lenne rá miből. Igaz, nem is a pénzért, hanem meggyőződésből csinálom ezt a munkát, de mégis csak elgondolkodtató, hogy már három éve nem 'vehettem fel e csekély összeget, mert akkor még any- nyi segély sem jutott volna a rászorulóknak. — A gazdasági, társadalmi életben lejátszódó változások nemcsak új lehetőségeket teremtenek, hanem , új igényeket is támasztanak velünk szemben — mondja Székud- vary Imréné, a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet szakszervezeti alapszervének titkára. — E változásokat vizsgálva nem túlzás azt mondani, hogy a most kialakuló körülmények — legalábbis a mi szövetkezetünkben — lehetővé teszik, hogy a szakszervezet valóban az alapvető feladatai szerint dolgozzon. Nemrégiben válaszottunk új elnököt a szövetkezet élére, . aki jó szellemű, a dolgozók érdekeit messzemenően figyelembe vevő ember. A csaknem 3000 dolgozó közül 700 tagja a szakszervezetnek. Ez meghatározója a termelőkollektíva belpolitikai életének. — Ha a kezdet kezdetén voltak is súrlódások az együttműködés megfelelő formáinak kialakításában, ma már elmondhatjuk, hogy a szakszervezet képviselője ott van minden lényeges döntés meghozatalánál — tájékoztat dr. Tisza András, a szövetkezet elnöke. — A gazdaságban ugyan a szociális, a kulturális bizottság határoz a jóléti és a kulturális alan felosztásáról, de abban már benne van a szakszervezet véleménye is. Ugyanígy nem képzelhető el a munkaverseny, az újítómozgalom szervezése a szakszervezet közreműködése, sok esetben irányító szerepe nélkül. Szűkös keretek — Ez mind igaz — vág az elnök szavába Székudvary Imréné —, de nálunk is gond, hogy a segélyezési keretünk szűkös. Igaz, a jogaink gyakorlására különösebb panaszunk nem lehet, az üdültetés viszont mindig feladja a leckét nekünk. A beutalók — amellett, hogy kevés van belőlük — soha nem arra az időszakra szólnak, amikor a mezőgazdaságban a dolgozók legszívesebben pihennének.., B. Zoltán István
