Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 277. SZÄM Ára: forint 1987. NOVEMBER 24., KEDD Sevardnadze—Shultz találkozó Intenzív tárgyalások Genfben A szovjet és az amerikai külügyminiszter hétfő délelőtt a genfi szovjet misszió épületében tartott első megbeszélése a tervezettnél egy órával tovább — főbb mint négy óra hosszat — tartott. Eduard Sevardnadze és George Shultz először 30 percig négyszemközt tanácskoBefejezcdött az uruguayi látogatás Németh Károly Argentínában Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn befejezte uruguayi látogatását és magyar idő szerint délután tovább utazott Argentínába. Németh Károly fogadására a repülőtéren megjelent az argentin kormány valamennyi tagja, köztük Dante Caputo külügyminiszter. Az ünnepélyes fogadtatás után az Elnöki Tanács elnöke szálláshelyére, a városközpontban lévő Plaza Hotelbe hajtatott, ezután megkoszorúzta az argentin függetlenségi harc hőse, San Martin tábornok emlékművét. Délután megkezdődtek a hivatalos megbeszélések. Németh Károly az elnöki palotában, a Casa Rosadában kétoldalú és nemzetközi kérdésekről tanácskozott Raul Al~ fonsín államfővel. Megbeszélésükön jelen volt Klein Márton, hazánk Buenos Aires-i nagykövete és Arnaldo Manuel Üstre, Argentína budapesti nagykövete. Ezt követően az elnöki palota fehér termében bemutatták elnökünknek az Argentínában akkreditált diplomáciai testület misszióvezetőit. A továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke udvariassági látogatást tett az Argentin Legfelsőbb Bíróság elnökénél, majd ellátogatott az argentin kongresszusba. Este Raul Alfonsín és hitvese díszvacsorát adott Németh Károly és felesége tiszteletére a Buenos Aires-i városi tanács dísztermében. ★ Németh Károly Uruguayban tett látogatásáról Montevideó- ban közös közleményt adtak ki, amint arról tegnapi számunkban említést tettünk. A közlemény egyebek mellett megállapítja, hogy az államfők szívélyes, a kölcsönös megértés légkörében folytatott tárgyalásaikon megvizsgálták a két ország kapcsolatainak helyzetét és bővítésük lehetőségét. Véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről, egyebek között a latin-amerikai térség békéjével és biztonságával összefüggő kérdésekről. ' A magyar—uruguayi kapcsolatokat áttekintve kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a kölcsönös előnyök atap- jáf megvalósuló árucsere bővítésének. Országaink arra törekszenek, hogy feltárják és az eddiginél teljesebben kihasználják a lehetőségeket az együttműködés hagyományos területein és korszerűbb formákat is alkalmazzanak, mindenekelőtt a textilipar, az orvosi műszergyártás, a biotechnológia új és perspektivikus ágazataiban. A két ország közötti kapcsolatok szélesítése céljából ösztönzik a vállalatok és intézmények közötti közvetlen együttműködés megteremtését az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatások és a légi közlekedés területén. Az együttműködés megkönnyítése érdekében előirányozták a kettős adózás megszüntetéséről szóló megállapodás megkötését. Egyetértettek, hogy célszerű megvizsgálni a műszaki együttműködés lehetőségeit abból a célból, hogy szakmai (Folytatás a 2. oldalon.) zott, majd utasításokat adott a szakértőknek, akik külön tárgyalásokat kezdtek. A délelőtti ülésről csupán annyi vált ismeretessé, hogy a szakértők két munkacsoportot alakítottak. Az első a közepes hatótávolságú és a hadműve- leti*harcászati nukleáris rakéták leszerelésére vonatkozó szerződéssel, a második a szovjet—amerikai csúcstalálkozó napirendjének más kérdéseivel, például regionális ügyekkel foglalkozik. A külügyminiszterek sem a találkozó megnyitásakor, sem a délelőtti ülés befejeztekor nem nyilatkoztak az újságíróknak. A hosszúra nyúlt délelőtti megbeszélés miatt a délutáni üiés csak az esti órákban kezdődött az amerikai képviselet épületében. A külügyminiszteri találkozó hétfői napja munkavacsorával zárult. A késő délutáni ülés megkezdése előtt George Shultz újságíróknak kijelentette, hogy a délelőtti megbeszélés, az eddigi külügyminiszteri tanácskozásokhoz hasonlóan „nyílt, építő és tárgyszerű" volt. Eduard Sevardnadze egyetértett ezzel a véleménnyel. Az amerikai tömegtájékoztatási eszközök igen részletesen számolnak be a szovjet és az amerikai külügyminiszter találkozójáról. Több hétfő reggeli lap, így a The Washington Post és The New York Times is egyaránt azt emelte ki, hogy a találkozót nem valamiféle „válsághelyzet” miatt tartják, a találkozót Shultz már a miniszterek legutóbbi, washingtoni találkozóján is javasolta. Értesülések szerint az amerikai külügyminiszter elsősorban a helyiszíni ellenőrzés kérdéseiben még fennálló nyitott kérdések rendezését irányozta elő. Jelentések szerint Shultz azt javasolja, hogy a két fél három év alatt semmisítse meg közepes hatótávolságú nukleáris eszközeit, s ezt követően további tíz éven át tegye lehetővé az ellenőrzést. Javasolja továbbá, hogy (Folytatás a 2.. oldalon.) Hazánkba érkezett Alekszej Antonov Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozata elnökének meghívására hétfőn Budapestre érkezett Alekszej Antonov miniszterelnökhelyettes. a bizottság szovjet társelnöke. #nV#ónf A Pest Megyei VenÍfu rorvenr ^ dégiátó-ipari váiiaax ellenőrzés Utón • lat vezérigazgatója arról tájékoztatta a megyei NEB-et, hogy a korábbi mulasztásokért felelős gazdasági és kereskedelmi Igazgatók már nem dolgoznak a vállalatnál, az újak viszont szabályzatokat és belső utasításokat adtak ki a törvényes rend helyreállítása érdekében.” (3. OLDAL) Gazdasági vállalkozás U TIB “ben zonyos rendezvények egy részét, az előadók továbbképzését. A szervezőknek a szerződések megkötése előtt eddig is pénzügyi kalkulációt kellett készíteniük, amiben benne foglaltatott az előadók tiszteletdíja, az utazási és egyéb járulékos költségek, s még arra is kellett gondolni, hogy 20-25 százalék szervezési hányad maradjon a társulat bevételeként.” (5- OLDAL) Debreceni „Tehát 4-l, jelentős vereség. B m I •'! Mégis azt mondom, hogy jól kCntraakClOK vizsgáztak a váci játékosok. Elsősorban azt figyeltem, hogyan hatnak rájuk a gólok. Aki valaha kergette a bőrt a zöld gyepen, az tudja, hogy milyen indulatokat tud kiváltani egy-egy találat. Nos, a három-nullás hazai vezetés után sem hallottam hangos szót, nem észleltem törést a lelkesedésben, hanyatlást az akaratban.” (7. OLDAL) Elméleti konferencia Szocialista gazdaságpolitikánk Berend T. Iván előadása a megyei pártbizottságon Bercnd T. Iván előadását tartja. A képen mellette (balról jobbra): Lénárd László és Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkárai, Krasznai Lajos, valamint dr. Balogh Pál, a megyei pártbizottság titkára. (Hancsovszki János felvétele) Az idei oktatási év második elméleti konferenciájára került sor tegnap a megyei pártbizottság székházában. A jelenlévőket — köztük Berend T. Iván akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, aki A szocialista gazdaságpolitika múltja és jelene címmel tartotta meg előadását — Krasznai Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának első titkára köszöntötte. A véleménycserén többek között ott voltak a megyei pártGYAKORLAT S emmi meglepő nincsen benne, sőt teljesen szokványos az eset: titkárt keres végrehajtó bizottságának Pilisszentiván Község Tanácsa. A valamikor nagy megtiszteltetésnek számító, és éppen ezért nehezen elnyerhető, sokféle feltételhez kötött állás betöltése — nem csak egy olyan kisközségben, mint Pilisszentiván, hanem bárhol másutt — egyre nehezebb. Volt olyan eset, amikor hosszú-hosszú hónapokon át vb-titkár nélkül dolgozott a nagyközség tanácsa, mert a háromszor meghirdetett pályázatra egyetlen jelentkező sem akadt... ! S ha ez kivételes esetnek számítana, akkor is figyelmet érdemelne, de mert eléggé jellemző a megyében. maga a tény ugyanúgy intő jel, mint a belőle leszűrhető tanulság. Amiért nagyító alá tesz- szük a pilisszentiván! példa ürügyén a helyzetet, az a nyers realitás megjelenése a pályázati feltételek között. Mert igaz ugyan, hogy a községi tanács szükség esetén, szolgálati lakást is tud adni a tisztség betöltőjének. ám ennek ellenére a keserves valóság beismerése húzódik meg a szerény igényben, legalább kétéves tanácsi gyakorlata legyen a Jelentkezőnek. Az természetes. hogy (mert törvényi előírás) a jelentkezőtől a tanács államigazgatási főiskolai vagy jogtudományi egyetemi végzettséget követel, de természetes-e az a bizonyos szerény követelmény, a kétesztendős gyakorlat, mint legkevesebb? Tapasztalt államigazgatási szakemberek mondják, legkevesebb öt év kell ahhoz, hogy valaki jártasságot szerezzen az államigazgatási munkában. Akkor most? Akkor most tudomásul kell venni a kialakult állapotokat, s be kell érni a két esztendővel (nem csak Pilisszentivánon, hanem általában rákényszerülnek erre a tanácsok), mert még ezzel a minimummal együtt is gyakran kétséges, lesz-e jelentkező. Azzal a képzettséggel ugyanis, amelyet egy végrehajtó bizottsági titkártól (a jogszabálynak megfelelően) megkövetelnek a tanácsok, nagyon könnyű máshol, magasabb jövedelemmel és kevesebb munkaterhelést vállalva elhelyezkedni. A tanács ma — és ezt sok helyen megfogalmazzák a megyében, de elsőként is a városokban és az agglomerációs övezet településein — egész egyszerűen versenyképtelen más népgazdasági területekkel szemben, ^.zokkal a vállalatokkal, szövetkezetekkel, intézményekkel stb. szemben versenyképtelen, amelyeket (valamilyen formában, a terület gazdájaként) szemmel tart, felügyel...! Furcsa helyzet. Talán van igazság abban a vélekedésben. amelynek hangoztatói szerint sok esetben szinte megalázó szituációba kerülnek a tanácsi tisztségviselők (nem csak a végrehajtó bizottság titkára, hanem az elnök, az elnökhelyettes is), amikor távozó apparátusi munkatársaik a marasztalásra azzal felelnek, de hogy hiszen ott több lesz a jövedelmem, mint itt bárkié ... S persze, ebben a bárkiben a tisztségviselők is benne vannak. Aligha véletlen tehát, hogy a végrehajtó bizottsági titkárok körében egyre több a nő (hiszen a nők mindig a rosszabbul fizetett foglalkozások vállalói!), s amint egyre gyakrabban tapasztalhatni a megyében, közöttük is mind többen vannak az egészen fiatalok, nemhogy a tanácsi. hanem az életpályát is szinte most (két-három éve) kezdők . ..! Náluk nem csak a tanácsi, hanem az élettapasztalat is szerény, folyamatos gyarapításra szorul. Amit már felelős beosztásban kell megvalósítani, s bizony, a botladozások, a kezdéssel elkerülhetetlenül együtt járó tévedések, hibák következményeit (végső soron) a lakosság viseli. Amire persze némi cinizmussal rámondhatjuk, hogy (végső soron) a lakosság alakította olyanná, amilyenné az államigazgatási munka presztízsét (erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt), akkor tehát viselje a következményeit, de ez veszedelmesen demagóg állítás lenne. T ermészetellenesen hosz- szú ideje hangoztatjuk a magasan képzett, erkölcsiekben és anyagiakban kellően megbecsült, viszonylag kis létszámú államigazgatási apparátus kialakításának szükségességét ahhoz képest, ami és ahogyan történt eddig. Mert nem sok történt, s ami mégis, abban is több volt a rögtönzés, az ideiglenesség, mint a hosszú távú megfontolás. A teendők növekedése. a tanácsok jogkörének erőteljes kiterjedése törvényszerűen hozza magával, hogy a régi feltételek mellett a megsokasodott feladatokat vállalók és végrehajtani megpróbálok körében elkezdődik a kontra- szelekció folyamata... Mészáros Ottó bizottság tagjai, a politikai és társadalmi szervezetek vezető tisztségviselői, a vállalatok és a termelőszövetkezetek képviselői, a vezető propagandisták is. Bérend T. Iván, aki gazdaságtörténészként eddigi tevékenységével • hozzájárult mai reformelképzeléseink kialakításához, tapasztalataink ösz- szegzéséhez és feldolgozásához, ezúttal a jelen gondjainak tükrében értékelte gazdaságpolitikánk legfontosabb állomásainak jelentőségét és tanulságát. Részletesen elemezte a foVdulat évétől, tehát 1948-tól azokat a politikai állásfoglalásokat és megvalósulásukat, amelyek meghatározó szerepet töltöttek be országunk életében. Kiemelte: amikor 1948-ban a széles körű tapasztalatokra épülő szovjet gazdaságirányítási modellt vettük át, ennek számos előnyét érezhettük. Az akkori hangsúlyozottan gyors iparosítás révén hazánk viszonylag rövid idő alatt sok területen felszámolta azt a mérhetetlen elmaradottságot, amely a fel- szabadulás előtt jellemezte. A szakkörökben importot pótló iparosítási politika néven ismert fejlődési irány fő jellemzője az önellátásra való támaszkodás volt. Ez az ösz- szességében helyes elképzelés azonban egy sor ellentmondást is magában hordozott. Ezek közül máig is ható az alapanyaggyártás nagyarányú bővítése, a feldolgozás háttérbe szorítása. A hazai gazdaság fejlődésének későbbi szakaszában, a hatvanas években azonban egyre gyakrabban kellett ösz- szemérni az itthoni teljesítményeket az élenjáró külföldi országokéval. A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk így erőteljesen vetette fel a struktúra- átalakítás elindítását, majd meggyorsítását. Az MSZMP 1957-ben meghirdetett megújulási programja, majd az 1988-as új mechanizmus többkevesebb sikerrel — külső és belső ellentmondások sora közepette — szolgálta ezt a célt. Bár többször deklaráltuk, hogy a legfontosabb kritérium a minőség, gondokat okozott: olykor erősebben, máskor gyengébben hatva, de visszavisszatért a mennyiségi szemlélet. Elodázott döntéseink, a korábbi konkrét helyzet megkívánta, átmeneti kompromisszumaink ezert napjainkban ismételten felvetették az átfogó reform megvalósításának gondolatát. Ennek kezdeti lépésein már túlvagyunk, de sok még a tennivaló. A sikerre ugyan nincs garancia — emelte ki Berend T. Iván —, de céljaink megvalósításához ezúttal sokkal kedvezőbbek a nemzetközi feltételek. S tudatában vagyunk annak is, hogy legfontosabb lépéseink el- odázhatatlanok, bár óva intett attól, hogy bárki is azt higgye: elég bizonyos automatizmusokat és mechanizmusokat mozgásba hozni, s a hazai gazdaságban ezek máris kikényszerítik az igényelt változásokat. A továbblépés kulcsa ezúttal egyértelműen a társadalmi szinten összehangolt, egy irányba mutató cselekvés. F. Z. Jegyzőkönyv aláírása Kínai küldöttség Liu Jí kínai kereskedelmi miniszter és Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter az 1988-as magyar—kínai belkereskedelmi választékcseréről szóló jegyzőkönyvet írt alá. A megállapodás értelmében ‘ a kölcsönös szállítások értéke eléri a 400 millió forintot. Liu Ji, aki Medgyessy Péter pénzügyminiszternek, a rrmgyar—kínai gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozata elnökének meghívására november ÍR. és 23. között küldöttség élén tartózkodott hazánkban, hétfőn elutazott Budapestről.
