Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-19 / 273. szám

1987. NOVEMBER 19.. '’SÜTÖRTÖK Villanófény Ismerősöm mondta el a mi­nap, hogy útközben kiégett kocsijának egyik égője, iga­zoltatták és 300 forintra bün­tették a műszaki hibáért. Igaz, az esős, ködös időben nem volt kedve ott helyben kicse­rélni az alkatrészt. Inkább azt vállalta volna, hogy haza­érve elvégzi a munkát. A rend szigorú Őrének azonban nem felelt meg ez a lehetőség. Magam is fizettem már ott­hon felejtett villamosbérletem, elszakadt vontatókötelem miatt. Ha megszegtük a szabályt, így van rendjén! Hogy miért jutott mindez eszembe? Mert a kezembe ke­rült a Pest Megyei Hírlapnak az a száma, amelyben kollé­ganőmmel képriportban szá­molunk be a város forgalmas helyein fekvő szemétlerakatok- ról. Ezek mind a lakóházak kertjében találhatók. Kiváncsi ember lévén, vé­gigmentem az akkori útvona­lon. Egy kivételtől eltekintve mindenütt a riport idején meglévő mocskot találtam. Az eltelt idő alatt tehát nem tör­tént semmi. Vélem, hogy újabb helyeket is fel tudnék fedez­ni. örömmel mesélik a városi tanács illetékesei, hogy a Lu­kács-fivérek útja csatorna- rendszerének átépítésével meg­szüntették a Bükkös-patak szennyezését. Ismert képző­művészünk ennek hallatán kézen fog, elvisz a vízfolyás­hoz, s mutatja, hogy az évek óta tartó szennyezés bizony folytatódik. Hallom, hogy a Felszabadu­lás-lakótelep szélén álló Aranyszarvas kocsmában tűr­hetetlen állapotok uralkodnak. A tulajdonossal azonban nem tudnak mit kezdeni az illeté­kesek. Mit szólhatnék a felsorolt példák tapasztalatán? Azt, hogy változatlanul a jogkövető ál­lampolgárokat éri utol a tör­vény szigora, ök azok, akik fizetnek kiégett izzóért, a ha­táridőn túl egy nappal befi­zetett telefonszámláért, vitat­ható közterület-foglalásért. Má­sok viszont éveken át szem­beszegülhetnek a közakarat­tal, mert akiknek érvényt kel­lene szerezniük a jognak, azok kézlegyintéssel intézik el a dolgot: ezekkel úgy sincs mit tenni! SZENTENDREI ^títian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA * Évfordulóra készülnek Lőpavilon és múzeum Felújítás Pócsmegyeren A Magyar Honvédelmi Szövetség jövőre ünnepli fennállásá­nak 40. évfordulóját. Az előkészületek máris megkezdődtek a jubileumi megmozdulásokra. Szocialista hazánkért címmel ve­télkedőt rendeznek, amelyre a szövetség újságjában megjele­nő rejtvény megfejtésével lehet nevezni. A területi elődöntő­ket a városi bajnokságok, a gödöllői megyei elődöntő, majd Monoron a döntő követi. A legjobbak jutnak el az országos vetélkedőre. A versenyzők elméleti tudását történelemből, földrajzból és politikai ismeretekből mérik fel. Gulácsi Tamás, az MHSZ szentendrei városi titkára el­mondta, hogy jövőre szükebb pátriánkban is új létesítmé­nyek átadásával ünnepük a 40. évfordulót. Pomázon a Kossuth tér 6. szám alatt, a volt sütőüzem épületét mint­egy 300 ezer forintos társadal­mi munkával átalakították, s kialakítottak ott egy 16x6 mé­teres termet. A helyiség al­kalmas légfegyveres lóverse­nyek és pingpongcsaták lebo­nyolítására. Ezenkívül terve­zik, hogy filmeket vetítenek, tanfolyamokat tartanak és tini- diszkót rendeznek az új bázi­son. A létesítmény közelében található a nemrég átadott idősek klubja. Az MHSZ ve­zetői azt tervezik, hogy sakk­versenyeket tartanak majd a kedves szomszédoknak. Meg­alakítják a nagyközségben a modellezők és a tartalékosok szakosztályát is. A Kossuth tér 6-tól nincs messze a gyermek- és ifjúság- védelmi központ sem. Ennek a Elektronizált államigazgatás Számítógépes mintaváros? A megvalósítás elején tartanak Az utóbbi évtizedben a tanágsigazgatási munkában is utat tört az elektronika, jelentős fejlődés indult meg az ügyvitelszervezés és a gépesítés korszerűsítésében. Az országban 1985-ben mintegy 500 mikroszámítógép szolgálta a tanácsi munkát. A rendszerek fejlesztése 1986-ban felgyorsult. Szentendrét Pest megyében az egyik kísérleti városnak jelölte ki a Pest Megyei Ta­nács, s így nyílt lehetőség két számítástechnikai szakember alkalmazására. Tavaly novem­bertől ez év márciusáig a Csongrád megyei példa alap­ján gépre vitték A tanácsok gazdálkodásának számitógépes könyvelési rendszere című programot. Ezen időtől kezdve az adatok naprakészek. A cso­port által kidolgozott törzs- adattár pedig mintául szolgál több Pest megyei tanács szá­mára is. Mi mindent végeztek eddig a város tanácsánál, segítségül híva a masina memóriáját? Kijelölték az építési telkek vevőit, a nemzetközi eszkimó- indián sportjátékok ered­ményét értékelték, feldolgoz­ták mintegy 1100 adatlap anyagát, s most egy beszámol- tatásos árellenőr7.és adatlapjait feldolgozó programot munkál­nak ki. A továbbiakban az az elképzelés, hogy az egyes szak­területekre önálló rendszere­ket telepítenének. Ezt a koncepciót támogatja a me­gye is. Szentendrén kidolgoz­nának egy számítógépes rend­szert és azt elterjesztenék a megyében. Ha a tanácsnál fel tudnának készülni egy na­gyobb teljesítményű gép be­fogadására, remény lenne ar­ra is, hogy országos minta- várossá váljunk. A másik vonal a szoftverek fejlesztése. Mivel az ország­ban ezek kidolgozása sok eset­ben párhuzamosan, térben és időben egymástól elkülönülve történik, szükségesnek látszik egy egységes rendszer kifej­lesztése. A szentendrei szak­emberek már el is készítettek egy integrált tanácsigazgatási modellt. Budapest közelsége miatt településünk informati­kai mintavárossá lehet. A helyi szakemberek elkép­zelte rendszer moduljai fel­ölelik az anyakönyvvezetés, a a munka- és egészségügy, a sport-, a lakásgazdálkodás, az adó, a hagyaték, a gyámügy, az építés, a kisajátítás, a város- rendezés, a közmű, a közleke­dés, a társulások, az iktatás és a pénzügy teljes területét. Persze mindehhez már egy központi minigép telepítésére van szükség. Ez a modell a 90- es évekre terjedhetne el. Meg­valósulása esetén rend terem­tődne abban a káoszban, amely az alkalmazott géptípusok és szoftverek soraiban fellelhető. Az eddig felsorolt koncep­ciók természetesen még a megvalósítás elején vannak. Az viszont már konkrét tény, hogy a jövő esztendő elején az ügyiratkezelés és a nyilván­tartás egyes részei városunk tanácsán már számitógépesítve lesznek. Az Omnibusz Utazási Iroda autó­busz különjáratot szervez Szom­szédolás elnevezéssel. Csehszlová­kiába. Útvonal: Szentendre—Vác— Ipolyság (Sahy)—Léva—Szentend­re. indulás december 3-án, reggel 6 órakor Szentendréről, a Volán­busz autóbusz-állomásról. Útikölt­ség (egy vacsorával): személyen­ként 350 Ft. Jelentkezni lehet az Omnibusz Utazási Iroda fiókirodá jában, a szentendrei Volánbusz autóbusz-állomáson vagy a (26) 10-080-aa telefonon. kertjébe kispuskás lőteret épí­tenek. Még ebben az évben megrendezik az első versenyt. Így Pomázon biztosítva lesz minden feltétele a honvédel­mi sportok gyakorlásának. Szentendrén is aktív a szer­vezet. A Felszabadulás-lakóte­lepen az immár megszűnt autó- cross-szakosztály egy dupla ga­rázst bérel. A megüresedett helyiségben kialakítanak egy légfegyveres lőpavilont. Ez a későbbiekben a városgazdál­kodási vállalat honvédelmi klubjának ad otthont. A terv az, hogy a bevétel 40 százaléka azé lesz, aki a lőpa­vilont üzemelteti, a 60 száza­léka pedig az MHSZ-é. Remé­lik, hogy a tanács a jövő esz­tendőben a Felszabadulás-la­kótelep környékére nem ad ki engedélyt magánlövöldésnek a letelepedésre. Az MHSZ pavi­lonjában ugyanis 5 forintért háromszor használhatják a légpuskát a betérők. Ugyanez a maszeknál minimum a dup­lája. Gulácsi Tamás azt mond­ja, hogy a gyerekek egy bizo­nyos korban nagyon szeretné­nek légpuskával célba lőni. Ezt teszik lehetővé olcsón az új pavilonban. A szövetség szentendrei köz­pontjában ezekben a napok­ban készül az emlékmúzeum. Nemcsak a helyi, hanem a Pest megyei relikviákat isösz- szegyűjtik. Nem zárt helyisé­get akarnak, hanem nyitottat, ahol a gyerekeknek honvé- delmineveiés-órákat lehet tartani. Az eddig felsoroltakkal pár­huzamosan, teljes erővel foly­nak a munkák Pócsmegyeren is. A tanács segíti az ottani lő tér fekpadrendszerének és te­tőterének a felújítását, Itt Is társadalmi munkások dolgoz­nak. A kerítéshez az anyagot az MHSZ megvette. A szigeti honvédelmi klub megérdemli a támogatást, hiszen az elmúlt esztendőben megyei bajnokok voltak, és szép sikerrel kép­viselték szűkebb hazánkat az országos döntőben is. Iskolájuk van - de üres Gazdasági szempontok győztek Lassan tíz esztendeje annak, hogy a pilisszentlászlói fel­ső tagozatosokat Szentendrére, a Lenin úti iskolába irá­nyították. Akkoriban a körzetesítés volt a jelszó, ezzel vélték meglódítani a közoktatás lógó lőcsü, cammogó szekerét. A kis falu vezetőit, a szülőket, a tanárokat győzködték, érvelve a jobb lehetőségekkel, a szlovák nyelvtanítás színvonalának emelésével, a városban fel­lelhető nagyobb perspektívával, a tökéletesebb szakos ellátással, de legfőképpen azzal, hogy a kis létszámú osztályok indítása gazdaságtalan, s ellentmond az akko­ri oktatási törvénynek. ponta kétszer buszozni kény­szerülnek, délutánonként a zsúfolt menetrend szerinti já­ratokkal. A tanulók igazán so­sem tudtak beilleszkedni négy év alatt a szentendrei közös­ségbe. Ezzel szemben a pilis­szentlászlói iskola szép. tágas és üres. A község akarja, hogy a gyerekek hazakerüljenek. A Lenin úti, közismert ne­vén izbégi iskola már 1979- ben sem rendelkezett torna­teremmel, szükségtermekben is tanítottak, egyszóval a tárgyi feltételeket enyhén fogalmazva sem lehetett az átlagosnál jobbnak minősíteni. A pilis­szentlászlói gyerekek falujuk­ban tágas, jó karban levő is­kolát, összeszokott tantestüle­tet hagytak. Természetesen a tanárok egy része is más terü­letre ment dolgozni. Az akció­nak sem Szentendrén, sem a hegyi községben nem örültek. Az utóbbi esztendőkben a változások hatására ismét fel­erősödött azoknak a hangja, akik otthon szeretnék látni a gyerekeket. Egyre többen mondják, hogy saját iskola nél­kül lényegesen gyengül a kis­települések megtartó ereje, s ma már az oktatási törvény is egészen másként rendelkezik a kis létszámú osztályokról. Szakmai éryek Dr. Juhár Jánosné, a Szent­endrei Városi Tanács művelő­dési, ifjúsági és sportosztályá­nak tanulmányi felügyelője meggyőződéses híve a pilis­szentlászlói felső tagozatosok minél előbbi visszatelepítésé­nek. Kidolgozta a részletes ter­vet is, s ismertette azt a Pest Megyei Tanács művelődési osztályával. Egy ideig úgy tűnt, nem lesz akadálya annak, hogy ez év szeptember 1-jétől előbb az 5. és 6., a későbbi években a többi osztály is ott­hon kezdjen. Csak két tanár és 250 ezer forint kellett vol­na ahhoz, hogy a körzetesí­tést fokozatosan visszafordít­sák. Jelentkezett a két tanár, elkészítették a tantárgyfelosz­tást, de az előzetes ígéretek ellenére kiderült, hogy nincs meg a 250 ezer forint. Dr. Juhár Jánosnénak tucat­nyi pedagógiai-szakmai ér­ve van a mellett, hogy a pilis­szentlászlói gyerekeket otthon tanítsák. Egyebek mellett az, hogy a Lenin úti iskola túl­zsúfolt, a tanulók szlovák nyelvű oktatása, vagy első, második, vagy ötödik, hatodik órában máris Pilisszentlászlón folyik, a nebulókat ötödikes korukban kiszakítják a meg­szokott környezetükből, s a Lenin úti iskolában kénytele­nek őket különböző osztályok­ba szétszórni. A délutáni fel­ügyeletük megoldatlan, a köz­séghez kevésbé kötődnek, na­Az utolsó simítások Jobb köriümények Mit írt le ezzel kapcsolat­ban Nagy Dezsőné, a Lenin úti iskola igazgatója? Idézünk egy idén május 20-án kelt le­veléből. „Mi megmásíthatatlan tény­ként vettük tudomásul 1979- ben a pilisszentlászlói felső ta­gozatos tanulók ideirányítását. Máig ismeretlen előttünk, hogy kinek, kiknek a kérésére indult el a folyamat, és kik döntöttek ebben. A legilletékesebbek a szülők, nemigen kérték ezt, mert a végrehajtás időszaká­ban tele voltak tiltakozással, még a szlovák szövetséghez is írtak az ügyben. A gyerekek sokkal jobb tárgyi körülmé­nyeket hagytak ott, mint ami lyenbe jöttek. Elsősorban a tanteremhiány és -méret, illet­ve a tornaterem hiánva oko­zott gondot. Ott egy stabil ne­velőtestületet oszlattak fel, itt egy szélrózsa minden irányá­ból érkező pedagógusokból ál­ló, különböző ' életvitelekhez, követelményekhez szokott ne­velőtestület fogadta őkét. Erre a közösségre várt az a háládat- lan feladat, hogy — saját meg­győződése ellenére. — elfogad­tassa a szülőkkel a döntés he­lyességét. Ebben az akkori já­rási hivatal és a városi tanács művelődési osztályának veze­tője segített. Azóta sem tud­juk elérni, hogy azok a gye­rekek, akik alsósként még szinte teljes létszámmal nap­közisek voltak, délutánra itt maradjanak napköziben, szak­körben, korrepetáláson. Volt olyan év. amikor 18 hetedikes izbégi tanulót kellett átirányí­tani városunk központi iskolá­jába, hagy fogadni tudjuk a pilisszentlászlóiakat. Ez ron­totta az itteni lakosok közér­zetét, és nem segítette a bar,á- ti kapcsolatok kialakulását. So­kat töprengtünk, beszélgettünk arról, hogy kinek jó ez? Csak magunk között, mert többszöri kérésemre (városi fórumon, ta­nácsülésen) sem ültek le ve­lünk e témában beszélgetni a döntést hozók. Pilisszentlász­lón maradt egy szép, 150 gyer­meket befogadni képes önálló iskola. Jelenleg 29 tanulóval, hét nevelővel. A Lenin úti ál­talános iskola negyedik osztá­lyából az ötödik osztályba ér­kező közösségeket évente fel kell oszlatni és átszervezni a létszám-arányosítás miatt. A közösségi nevelés folyamata megszakad. A más életvitelhez szokott kis létszámú csoportok tanulói általában 30—35-ös lét­számú osztályba kerülnek, ahol az egyéni bánásmód — amire olyan nagy szükségük lenne — minimálisan érvénye­sülhet.” Idézet a Köznevelés 1987. október 16-i számából: „1945 óta felére apadt az iskolák száma. Az iskola munkahely is. Az infrastruktúra egyik ele­me, a pedagógusok, értelmi­ségiek, a helyi társadalom szerveződésének alapvetően fontos tényezője. A hetvenes évek körzetesítési kampánya is oka annak, hogy az aprófalvas térségek olyan módon vesztet­ték ed funkcióik egy részét, hogy a tanyarendszerhez vál­tak hasonlatossá.” Ha lenne pénz.. Szabó Ferenc, a Szentendrei Városi Tanács művelődési, if- sági és sportosztályának a ve­zetője a körzetesítés egyik végrehajtója volt. — Az 1974-ben megjelent miniszteri utasítás létszámhoz kötötte az új osztályok indítá­sát. Pilisszentlászlón mindösz- sze 4—5 gyerek járt együtt. A demográfia sem mutatott emel­kedést. Nagy volt az egy ta­nulóra eső fajlagos költség. Az összevonást — bár a szakrend­szerű oktatás ellen hatott — meg kellett kezdeni. Előbb a szentendrei alsóbb tagozatoso­kat akartuk Pilisszentlászióra vinni, onnan a felsősöket a Lenin úti iskolába hozni. A megye nem. hagyta jóvá az el­gondolást. A dolog elaludt. Amikor a városban a fel­szabadulás-lakótelepi iskolát átadták 1979-ben, lehetőség nyílt a pilisszentlászlói gyere­kek fogadására. Többmenetes tanáé: hozás kezdődött. A szü­lők nem akarták... — És mi volt a véleménye önnek? — A körzetesítés nem hasz­nált a községnek, de a gazda­sági szempontok nagyon erő­sek voltak, nekünk el kellett fogadni. — Most mi a véleménye? — Az új oktatási törvény alacsony osztálylétszámot szab meg. Ha lenne pénz, vissza kellene vinni a gyerekeket Pilisszentlászióra. Stark Ferenc, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi önálló osztályának a vezetője: — Akár státussal is támo­gatjuk a nemzetiségi nyelv ok­tatásának jobbítását. A jelen esetben ezt Pilisszentlászlón látom megoldhatónak. Az álláspontok ismerete után teljesen érthetetlen, hogy miért vannak még mindig a pilisi község tanulói a Lenin úti iskolában. Videoegyesiilet Üres kazettáért műsoros A végéhez közeledik a pomázl HÉV-álIomás felújítása. Az épület két oldalán álló parkok rendbetétele után a jármű­forgalom elől elzárt rámpa útburkolatának felújítására ke­rül sor. A Hazai Fésűsfonó pomázi gyára előtti átjáró a gyalogosok számára nagyon fontos. Nemcsak az üzem dol­gozói közlekednek itt. hanem összeköti a nagyközség déli és északi részét is. A KISZ városi bizottságá­nak az a terve, hogy megala­kít egy videoegyesületet. Ho­gyan képzeli ezt Ginter Lász­ló. a városi titkár? — Többször beszélgettünk már a fiatalokkal arról, hogy a video eredeti funkciója a szolgáltatás volt. Recepteket, főzési tanácsokat, nyelvokta­tást és egyéb hasznos informá­ciókat közvetített. Aztán vet­te át az uralmat a film. Nos ez még nem is lenne baj, ha a kezdeti törekvésekből akár egy fikarcnyi is megmarad. Ne­künk az az elképzelésünk, hogy vegyítjük az eredeti funk­ciót az új elképzelésekkel és kiépítünk egy videotéka-háló­zatot. A KISZ-bizottságnak van egy csaknem 60 darabos kazettatára. Megindítanánk ezek cseréjét. Aki tagja kíván lenni az egyesületnek, az belép egy üres kazettával, ezért cse­rébe, minimális összegért, mondjuk 20 forintért, elvihet egy műsort. Abban bízunk, hogy ezért a kevés pénzért sen­ki nem fogja átmásolni a sza­lagot. hanem inkább folytatja a cserét. Az egyesületnek azok is tagjai lehetnek, akiknek nincs videójuk. Fő célunk az, hogy a fiatalok megtanulják a video okos használatát. Ter­vezzük, filmankétok, beszélge­tések rendezését. Akit a videó- egyesület érdekel, az jelent­kezhet a KISZ városi bizottsá­gán. Az oldalt frta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents