Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
^Íiírfttp 1987. NOVEMBER 16. HÉTFŐ Nem harmadrangú állampolgárok Közelebb kerül a tanya Nagykáta központjába érve az utazó három-, négyszintes* lakótelepi jellegű, városias házakat lát, ám ez a fajta építési mód alapvetően nem tudott gyökeret verni a településen. Mégis elsősorban ennek a néhány épületnek köszönhető, hogy Nagykátán közel kétszáz tanácsi lakás található. Ezeket a költségvetési üzem kezeli. Már esztendők óta nem épül célcsoportos otthon a városi jogú nagyközségben, s úgy tűnik, az egyéb korszerű, helytakarckos beépítési formák sem tudnak teret hódítani Nagykátán. — Évekkel ezelőtt kisajátított a tanács egy területet a Temető utcában, hogy lakásokat építsen — mondja Lend- vai Gábor tanácselnök-helyettes. — Eredetileg egy kétszáz lakásos épület került volna oda. A terv meghiúsult. Később úgy képzeltük, hogy korszerű, sorházas lakónegyed alakulhatna itt. ötvenkét otthon szerepelt a tervben, ám annak ellenére, hogy a tanács a közművesítési költség nagy részét átvállalta volna, nem nagyon kapkodtak a telkek után az építkezni vágyók. Elsősorban talán annak tudható be az érdektelenség, hogy a körzetközpontban még akad építési telek, ha nem is közvetlenül a centrumban, de viszonylag jó helyen. Több terv van a tanács asztalán ezekben a hónapokban is, például az úgynevezett ószőlői részen parcelláznak hamarosan, a tervek már megjárták az összes hivatalos utat. Tulajdonképpen szimpatikus a nagykátaiak döntése, amely- lyel nem erőltetik a helyi hagyományoktól merőben idegen telepi jellegű építési formát. Amelyet egyébként sok más település a városiasodás egyetlen útjának, látványos módjának tart. Nagykátán már azért sem gondolhatnak erre a formára, mert kiterjedt tanyavilággal rendelkeznek, s merőben idegen a településszerkezettől. Ugyanakkor a külterületeken élők alapvető igényeinek kielégítése sokszor aránytalanul nagy feladatok elé állítja a tanácsot. Kőzúzalék a vasúttól így beszél erről Lendvai Gábor: — Nagy eredményeket értünk el az útépítésben, hiszen 1986-ra teljesítettük a VII. ötéves tervben szereplő útépítéseket. Ugyanakkor tartozunk utakkal a tanyás vidékeknek. Például Nagykáta és az úgynevezett Erdőszőlő között kell megépítenünk, hiszen a jelenlegi földúton gyakran hetekig nem lehet gépjárművel közlekedni. Az építéshez szükséges kő negyven százaléka már megvan, és jövőre a vasúti rekonstrukció során felszabaduló követ is megkapjuk a MÁV-tól. Így lényegesen kisebb költséggel készülhet el az út. A Közlekedési Minisztériumiól pedig ígéretet kaptunk arra, hogy amennyiben elkészítjük a pormentes út alapját, az aszfaltozást átvállalják. Ha mindez elkészül, a négy és fél kilométeres úton közelebb kerül a tanya a településhez. Szegényes kisboltok Természetesen a külterületen élőktől követel anyagi áldozatokat ez a beruházás, s az igazsághoz tartozik, nem törődtek bele könnyen, hogy nekik mélyebben kell a zsebükbe nyúlni az aszfaltútért, mint valamelyik nagykátai utca lakóinak. Kétségtelen, nehéz beletörődni a tanyán élőknek abba, hogy létszám- hiány miatt sokszor hetekre zárva az amúgy is szegényes áruválasztékot kínáló bolt, hogy a góygyszerért, olykor egy villanyégőért vagy cipőfűzőért is be kell utazni, esetleg gyalogolni Nagykátá- ra. Mindezekért érzik úgy, s hangoztatják minden fórumon a tanyaiak, hogy harmadrangú állampolgárok. S ezt megcáfolni, bizony elég nehéz. ■ ■ — Nagyon szeretnénk javítani a tanyák áruellátásán — mondja a tanácselnök-helyettes. — Tény, hogy a kis áfész-boltok gyakorta tartanak zárva. Mind Erdőszőlőn, mind Egreskátán gond ez. Ugyanakkor érthető az áfész érve is, hiszen kis forgalmú, egyszemélyes boltocskák ezek, amelyeknek a korszerűsítésére nem sok remény és mód van. Keressük a megoldást, hiszen a tisztességes alapellátásra a külterületeken élőknek is joguk van. M. K. Veszélyforrás a gyógyszer is Sok gépjárművezető akkor is volánhoz ül, ha az idegrendszerére ható gyógyszert — altatót, nyugtatót — vett be; pedig a közlekedési balesetek 10—15 százalékáért az ilyen jellegű gyógyszerek a felelősek. Ezt állapították meg felmérésükben az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács munkatársai. Azt vizsgálták ugyanis: a gyógyszerek miként befolyásolják a közlekedésben részt vevőket, s a különböző hatású nyúgtatóknak, altatóknak és más készítményeknek van-e szerepük a balesetek keletkezésében. A gyógyszerek egy része rontja a látásélességet, csökkenti a reflexidöt, a meg- figyelöképességet, ezért az ilyen gyógyszert szedőknek ideiglenesen kerülniük kell a járművezetést. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács felméréséből kitűnik, hogy a gépkocsivezetők többsége nem fogadja meg az orvosok tanácsát, a gyógyszerekhez mellékelt figyelmeztető tájékoztatókat pedig — különösen a terjedelmesebbeket — nem olvassák el, vagy ha igen, akkor sem veszik figyelembe az útmutatásokat. Mintegy kétszáz gépkocsi- vezető halálos balesetének okait elemezve kimutatták: háromnegyed részük valamilyen gyógyszert szedett, s csaknem 34 százalékuk alkoholt is fogyasztott a baleset előtt. Egy másik felmérésben tehergépkocsi-vezetőket vizsgáltak meg, s több mint 50 százalékuknál olyan gyógyszerek maradványait mutatták ki, amelyek hatással lehettek a vezetésre. A sofőrök többsége este, lefekvés előtt vett be altatót, vagy nyugtatót, s ezek hatása nem múlt el reggelig. Néhányan pedig közvetlenül az indulás előtt szedtek ilyen jellegű gyógyszereket. A gyógyszerek nemcsak a gépkocsivezetőkre hatnak: a gyalogosok magatartását is befolyásolhatják a közlekedésben. A gyógyszerfogyasztás elemzésekor kiderült, hogy a gyermek- és a felnőttgyógyászatban, a járóbeteg-kezelésben egyaránt alkalmaznak olyan készítményeket — például Belloid drazsé, Radipon, Sevenaletta, Bilagit —, amelyekhez mellékhatásként szédülés, rossz közérzet, fáradtság társulhat. Az ilyen okokra visszavezethető balesetek 90 százalékát a 60 évnél idősebb emberek és a 10 év alatti gyermekek okozzák. Festékszagot árasztó falak Tessék itt a ház, rendezze be! Emelkedtek az árak, módosultak a tervek Jövő időben MIÉRT TERMÉSZETES? HOSSZÚ PERCEK ÓTA beszélgetek a tanácselnöknővel. Készséges' és határozott, tud új híreket mondani községéről. Egy idő után mégis felteszem a kérdést: mi bántja? Szinte megválasztása óta ismerem, de nem egészen ilyennek. Mintha fáradt, gondterhelt lenne. Néhány kitérő szóval próbál leszerelni, de meggondolja magát. Keserűen meséli el, mi is nyomasztja. Évekkel ezelőtt a szomszédos községtől örökölték meg a telepet, amely jóval közelebb fekszik hozzájuk, mint a másik településhez. Csupán a vasút választja el őket. Nem volt nagy hozomány a telep a fiatal községnek, de ahol tudtak, gondoltak rá, a fejlesztésre fordítható forintok egy része mindig odakerült. A gázvezeték-építésből azonban kimaradtak a telepiek, hiszen csupán a porták . tulajdonosainak harmada szavazott a gázra. Hiábavaló volt minden rábeszélés, úgy tűnt, a lakosság hajthatatlan. A községben építeni kezdték a vezetéket. Többéves hadiállapot köszöntött rájuk; hol itt, hol ott volt forgalomelterelés. Egyszer a csővezeték volt hiánycikk, máskor meg a nyomásszabályozó. Mindenki fellélegzett a községben, amikor betemették az utolsó munkaárkot is, s a há,tuk mögött tudhatták a többéves, sok kilincseíéssel, idegeskedéssel járó építkezést. Ám idén februárban megjelentek a telepiek; ők is gázt akarnak. Akartak volna akkor, amikor a falu — hangzott a tanácselnöknő válasza. Egy füst alatt lényegesen egyszerűbb lett volna beszerezni a szükséges engedélyeket, elkészíttetni a terveket, megnyerni a kivitelezőt. Elsorolta azt is, mi minden, hány jóváhagyás szükséges a gázvezetékhez a fogyasztói megállapodástól a bányaműszaki felügyelőség engedélyéig. Aztán ... elterjedt a telepen, hogy azért nem lesz gázuk, mert én nem akarom — panaszolja keserűen az elnöknő. Belevágott hát a gázügybe, mert mint mondta, nem engedheti meg, hogy ilyen vádakkal kikezdjék. Végigjárta az engedélyeztetés minden lépcsőjét, s elérte — amiben szinte senki nem hitt, aki egy kicsit is ismeri a gázvezeték körüli procedúrát —, hogy még az idén sor kerülhessen a telepen a beruházásra. Hogy közben az illetékesek izgágának, erőszakosnak nevezték — amiért újra és újra próbálkozott, míg csak rá nem untak, s inkább engedtek a hálózat továbbépítésére vonatkozó kérésének —. arról nem sokat tudott a telepi közvélemény, vagy ha tudott, egyszerűen nem törődött vele. Talán természetesnek találták a dolgot. NEMCSAK A TANÁCSIAK kezelték megértőén és rugalmasan az ügyet. A gázszolgáltató, a tervező, a kivitelező, a takarékszövetkezet mind azon volt, hogy mihamarabb haladjon a telepiek dolga. Ennek ellenére a tanács még a nyár elején minden érdekeltet figyelmeztetett a tanácstagok közvetítésével, hogy ezen a télen még ne számítsanak a gázra. Egyszerűen képtelenség, hogy egy-két hónap alatt befejezzenek minden munkát. A hivatalos iratokra pedig csak a nyár derekán került pecsét. A napokban mégis azt kiabálja át nekem az utca túloldaláról az egyik telepi tanácstag; ugye decemberben gázzal fűthetünk, mert már nagyon fázunk? Májusban szóltunk, hogy vegyenek tüzelőt. S akkor éppen a taA diagnosztikai alapvizsgálatokhoz ina már nélkülözhetetlen az ultrahangos készülék — mondja ma, s mondta már egy évvel ezelőtt is dr. Gódor Ferenc, a dunakeszi szakorvosi rendelő igazgató főorvosa, a városi tanács egészségügyi osztályvezetője. A korszerű új szakrendelőt, melyet az év végéig már minden valószínűség szerint átadnak a város, Göd és Fót, összesen majdnem hetvenezernyi lakosságának, ezzel is el akarják látni. lak között, szakemberek társaságában, akik körében megkezdődött a technológia átadása. Fazekas Sándor és Keresztes István, a berendezések két tervezője — a Mediterv GT- től — kalauzol végig a réginél sokszorosan nagyobb épületben. Külön is felhívták a figyelmemet arra, hogy a ház tervezői szakítottak a régi orvosi színekkel. Uralkodó az okkersárga, a világoskék, ami nem elhanyagolható a betegek közérzete tekintetében. Sok szállítója van a háznak. Köztük egyik legjelentősebb a Chirana csehszlovák vállalat fogászati kezelőegységeivel, sterilizátoraival. A Medicor a röntgenosztály teljes felszerelésével, orvosi rendeltetésű lámpákkal. A röntgenvizsgálatokra akár most is sor kerülhetne már. Vannak olyan betegségek, melyek gyógyítása nagy tapintatot, intimitást igényel. Különösen egy kisvárosban, ahol ismerik egymást az emberek. Bár nincs rá példa, nem kötelező, mégis másik váróból és bejáraton lehet bejutni például az idegosztályra. — Ha a kórházépítési irányelvekre gondolunk, tudnunk kell, hogy az már húsz éve készült — mondják —, s nemcsak ma, de sohasem lehetett mereven, csak ember- centrikusán alkalmazni. Hosszú listát készítettem az érdekes berendezésekről, keleti és nyugati szállítóikról, amelyek között bútoraival ott található a fóti Műanyag- és Faipari Kisszövetkezet. A fizikoterápiára egy NSZK-beli cégtől került a csúcstechnikát jelentő négyrekeszes gal- vánfürdő, ami helyett ugyan hazai vagy szocialista piacról kellett volna vásárolni, de a kínálat nem felelt meg a villamos biztonsági szabványnak. (Ezeket bizony jó lenne egységesíteni a KGST-országok- ban. Rendkívüli esetekre berendeztek egy kis műtőt is. A mozgásszervi betegeket kü- lön-külön kezelőfülkékben gyógyítják majd. Dr. Gódor Ferenc azt mondja: jó. hogy úgy döntött a pártbizottság meg a tanács, inkább elhalasztják az átadást. nem adják át november 7-én, de legyen kész minden. ö is azt vallja: így legalább gondosabban felkészülhetnek a betegek fogadására, meg még a személyzetet is be kell tanítani a bonyolult műszerek kezelésére. Szeptemberben a tanácsülés elé került jelentésben is A jó emberi kapcsolatok, no meg a hivataliak is arra valók, hogy amikor közös gondok keletkeznek, lehessen róluk beszélni, együtt keresve a megoldást minden érdekelttel. A vállatok vezetői is azt akarják, hogy minél jobb feltételek között gondoskodjanak dolgozóik egészségéről. Ezért vállalták, ha már nem telik erre a drága műszerre a 110 millió forintos beruházásból, akkor legyen meg a támogatásukkal. Nem tekintették a javaslatot „tarhálásnak”, ha valami az emberélet védelmét szolgálja. Hiába próbálta valaki rossz- májúan annak minősíteni. Egyelőre még a régi házban szorgoskodnak Dunakeszi szakorvosai, egészségügyi dolgozói, ahol később majd zeneiskola lesz a mindenki lép egyet elve alapján. A muzsika tanárai pedig egy faházból költöznek ide. Egyelőre még az új rendelő leendő személyzetével tárgyalnak bérről, kikérő levélről. Van, akit nem akarnak átengedni ide a másik helyről, ezért inkább felmond, mert a modern technikájú új gyógyítóintézet nagyon vonzó. A megnyitásról egyelőre jövő időben beszélünk. Pedig egyszer már megírtuk, hogy november hetedikén átadják, mert eredetileg erről volt szó. Nem sikerült. Normán felül Nem bántam meg, hogy a főorvos invitálására beszálltam a Wartburgba, s pár perc múlva ott találtam magam a festékszagot árasztó, friss fa«ácstag kérdezi ezt, akit felkértünk a telepiek tájékoztatására? Csoda, ha fáradt és csalódott vagyok? Ha azok az emberek sem tudják, vagy akarják átérezni, megérteni a nehézségeinket, akik első kézből kapnak információt. Viszont az egyik idős bácsi kérésén már csak mosolyogni tud. Mint mondja a tanácselnöknő, a település — a helyi költségvetéshez mérten — nagy fába vágta a fejszéjét. Ráadásul az épülő létesítményhez szükséges valamennyi anyag beszerzését maguk vállalták. Ez még békeidőben sem egyszerű feladat, a mostanában dúló építőanyag-felvásárlási láz idején pedig egyenesen hamvába holt ötletnek látszott. Mégis sikerült szinte minden anyagot — téglát, cserepet, ajtót ablakot — beszerezni, hála a megyei tanácstag hathatós közbenjárásának. Amikor már szépen gyűlt az építkezés helyszínén az anyag, akkor meglátogatta az elnöknőt az a bizonyos idős bácsi, kérvén, adjon neki néhány száz téglát a tanács. Nekik semmiség újat venni — mondotta —, csak megrendelik és kész. Ez az eset már nem is bosszantja, csupán azt példázza, hogy mennyire nincsenek tisztában az emberek azzal, milyen erőfeszítéseket, mennyi utánajárást, kilincselést, olykor rendeleti „átértékelést” követel a tanácsi munka. NYILVÁN NEM SORSSZERŰ, hogy kikezdték a telepiek, hogy a rosszindulatú megjegyzések szárnyra kaptak. Próbálom az okokat keresni, vagy még inkább a hangadókat. Nem tudom, ki az, nem is érdekel — válaszol az elnöknő. Nem akar magánháborút vívni, ráadásul olyanokkal nem, akikkel nem állhat szemtől szembe, hiszen a pletykát, a rosszindulatot nem lehet fülön fogni, pláne meggyőzni. Reménykedik, ha majd a telepi árkokat is betemetik, ha ott is gázláng melegíti az otthonokat, felenged körülötte is a légkör. Móza Katalin megfogalmazták. hogy a PÁEV-nek eredetileg január 30-ig kellett volna átadnia a területet, hogy aztán jöhessenek a szerelők. Ám ahogy az már nálunk lenni szokott, hónapokat késtek az építők. Ezután, mint egy vasútvonal állomásai között, itt is felborult a menetrend. Erről beszélt a helyszínen Spilák István, a beruházást bonyolító Pestber osztályvezetője, Barkóczi Zoltán műszaki ellenőr; ■ szerintük most majdnem 90 százalékos a készültség. December 18-ig, a város felszabadulásának 43. évfordulójáig, amikorra az új átadási időpontot tűzték ki, a legtöbb orvosi műszer a helyére kerül. Ami nem, anélkül már meg lehet kezdeni a gyógyítómunkát. Egy hónapig állt A szerelők is szereltek volna, ha lett volna, mit. Ám több szállító késett, nem egy vállalkozóval gondok voltak. — Volt olyan munkaterület, melyet augusztus 15-re kellett volna átvenniük, de még november 7-re sem lehetett — mondja Ármai Péter, az OMKER alvállalkozójának, a Kórházszerelő Kisszövetkezetnek a villamosmérnöke. — Előfordult, hogy a berendezést szállító sofőr így tűnődött: Nem tudom, miért csak most küldték ezt a rakományt, amikor már egy hónapja ott állt az udvaron. ' — És mit eredményez a beruházások elhúzódása? A kérdésre sok tényt sorakoztat fel Kerekes István és Fazekas Sándor. Ezt a tevékenységet csak jól összehangolt team folytathatja. De ilyen csoportot — a szerteágazó ismeretekkel rendelkező szakemberekből — egyelőre nehéz ösz- szehozni. A tervezés 1984-ben kezdődött, a kivitelezés 1985-ben. Közben az árak emelkedtek, a tervet módosítani kellett, pedig az komplett egész volt. Így az akkor átlagon felüli színvonal most valamivel alacsonyabb, de így is megfelel a követelményeknek. Ha lehetne, Fazekas ßändor a sorrenden változtatna. Itt a ház, tessék berendezni — mondják nálunk. Holott a világon mindenütt a technológiához szabják az épületet. Villási László tanácselnökhelyettes most már a történtek ellenére optimista. Reméli, hogy január első napjaiban megkezdődhet a gyógyítómunka. A tanulságokat azonban le kell vonni, hogy máshol, máskor figyelembe vehessék. Kovács T. István Új repülőbázis. A MÉM Repülőgépes Szolgálatának új üzemeltető- és ellátóbázisát adták át a napokban Telekgerendáson. Az új központ tizenkilenc repülőgépes növényvédőbrigád munkáját segíti — üzemanyagtól az alkatrészellátásig. Magyarországon a levegőből művelt négy és fél millió hektáros terület mintegy egyötöde ehhez a tizenkilenc brigádhoz tartozik. Uruszuly Tibor szerelő munka közben.
