Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-10 / 265. szám
1987, NOVEMBER 10., KEDD Szájtátva Rábízzák Továbbképzésén vannak a kollegák, mondja a vékonyka, bakiis kinézetű tanárnő, megelőzendő a kérdést, ö akkor miért van itt, hozzátoldja a közoltekliez, én maradtam, mert sok a munkám és különben sem volt kedvem. A sok munkából most éppen csak annyi latszik, hogy címkéket ragaszt fel a kísérletek eszközéül szolgaló pipettákra. Amit, gondolom, különösebb nehézség nélkül néhány nebuló is megtehetne, ám ha a tanárnő úgy gondolja, ő tegye, akkor tegye. Ami meg a kedvet illeti, az tényleg magánügy, magánjogi birtok, ahová idegeneknek tilos a bemenet. Valóban joga az ifjú (a pályán harmadik esztendeje levő) pedagógusnak, hogy legyen vagy ne legyen kedve a továbbképzéshez. Ami kötelező volt korábban, azt az új okta* tási törvény rábízza a pedagógusra. Döntse el ő, részt kíván venni a továbbképzéseken, avagy távol marad azoktól. Szájtátva áll az ember, milyen egyszerű is felnőttként kezelni a — felnőtteket. A kötelező részvétel ugyanis nem szavatolta fizikai és szellemi jelenlét társulását, sőt éppen mert kötelező a dolog, a fizikai jelenlét megtakarítása sem volt megoldhatatlan, indok, ok, magyarázat, kifogás akad ezerféle. Ha most viszont az érintett maga dönti el, marad, megy, akkor valószínű, a jelenlét tényleg jelenlét lesz, a szó szoros és mindenféle értelmében. Ez jó, ebben nincsen semmi elgondolkoztató. Abban már inkább, amit (kérdések nyomán) a tantestületekben hallani. Nevezetesen azt, hogy éppen azok a kollégák maradnak távol, akiknek (titkok nincsenek sem a tantestületen belül, sem a gyerekek előtt) a legna- gvobb szükségük lenne a to- vábbkénzésre a szakmai gyarapodásra. S immár másodszorra áll száitátva a hírian- író, mert nem érti, bogv mit nem értenek a csodálkozók. nem érti. hogv ebben a távol- maradásban mi a — véletlen? MOTTÖ Szovjet kulturális seregszemle Művészi vallomás A magyar közönségnek igazi művészi élményeket, értékes szórakozást és minden eddiginél frissebb és, szélesebb tájékozódási alkalmat nyújtott a szovjet kultúra napjainak most lezárult egy hónapos rendezvénysorozata. A kulturális-művészeti kapcsolatokban a tartalmasabb és rugalmasabb együttműködési formák további lehetőségeire hívta fel a figyelmet a baráti ország kulturális seregszemléje. Egyebek között ezt emelte ki Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. A kulturális szemle legkiemelkedőbb és legizgalmasabb rendezvényei — mondotta — a konkrét műalkotásokon, a művek sajátos világán keresztül adtak áttekintést és meggyőző információkat a Szovjetunióban kibontakozó társadalmi-kulturális folyamatokról. A szovjet művészetpolitika megújulását különösen jól szemléltette a kulturális napok filmprogramja. A korábban problematikusnak ítélt filmek széles körű bemutatása jelzi, hogy mind a művészi alkotómunkában, mind az erről szóló tájékoztatásban ma már nagyobb nyíltság érvényesül. E filmek — köztük a Raszputyiin-regónyből készült Búcsúzás, Abuladze Vezeklése, Alekszej Germánnak a Barátom, Ivan Lapsin című munkája — ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy lehet olyan maradandó művészi produkciókat alkotni, amelyeknél a művészi érték és a közönség érdeklődése egybeesik. E munkák szemléletükben, problémalátásukban, őszinteségükben, a társadalomkritikai mondanivaló nyílt vállalásában szervesen folytatják a húszas évek filmművészetének leghaladóbb hagyományait. Ugyanebben az összefüggésben emelhető ki a Művészet és forradalom 1910—1932 című kiállítás, A magas művészi színvonal, a minden eddiginél nagyobb közönségérdeklődés jellemezte a seregszemle zenei és színházi produkcióit is. Így a Nagyszínház műsorát — amely ilyen parádés szereposztásban Moszkvában is ritkán látható —, s a világhírű szólisták és együttesek vendégjátékait. A mindvégig telt házakat vonzó estek bizonyítják, hogy e hangversenyek és színházi előadások a hazai évad kiemelkedő eseményei voltak. E látványos programok hátterében számos olyan rendezvényre is sor került, amelyek a két ország kulturális, illetve oktatási együttműködésének továbbfejlesztését és erősítését szolgálják. A magyar és szovjet intézmények vezetői közötti megbeszéléseken, a kerékasztal-tanácskozásokon, a művészeti szövetségek, s az együttműködő egyetemek tapasztalatcseréin megfigyelhető volt az a határozott és kölcsönös szándék, hogy e kapcsolatok még intenzívebbé és tartalmasabbá váljanak. Ami a kulturális-művészeti együttműködést illeti: közös a szándék, hogy a kulturális csere folyamatában nagyobb szeMinden pedagógusnak jut ülőhely A padlástérben nem tanítanak Kevés az, ha van egy túlzsúfolt középiskolájuk, hiszen egy-egy ilyen intézménynek a tanításon kívüli funkciója lehetne; közművelődési feladatokat is illenék ellátnia. Ehhez azonban a szó valódi és átvitt értelmében is tér kell. Ilyen térhez jutott most a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola. Akantisz Marcell, a Nagykátai Tanács elnöke és Povázson Sándor, az iskola igazgatója ecsetelte számunkra az építkezés — szokás szerint nem egyszerű — történetét, valamint az intézmény terveit, elképzeléseit. Tanítás csak októberben — Iskolánkba 510 tanuló jár, nyolc gimnáziumi és ugyanannyi szakközépiskolai osztályba. A gyerekeket helyből, Nagykáta térségéből, szűkebb pátriánkból, a környező megyékből és a fővárosból vesz- szük föl. A távolabb lakóknak kollégiumi helyet is tudunk biztosítani — kezdte Povázson Sándor. — 1985-ig majdnem minden alkalmas jelentkező az intézmény diákja lehetett. Ám mind a megyei, mind a helyi vezetés úgy látta, hogy az 1987 és 1995 között tetőző demográfiai hullám miatt bővíteni kell a lehetőségeinket. A megyei oktatási hálózat továbbfejlesztési koncepciója részeként tavaly március 1-jén kezdődött el az építkezés. — Mi szerepelt az elképzelésekben? — Hat tanterem, konyha, éttrem és hőközporit — vette át a szót Akantisz Marcell. — Miután maga az iskola is közel negyvenesztendős, o régi épületet szintén korszerűsíteni kellett. A költség 53 millió forint volt, amelyhez a fedezetet a megyei tanács, illetve a nagyközség biztosította. A kivitelező a budapesti Kultu- rinvest volt, amely verseny- tárgyaláson nyerte el a megbízatást. A műszáki átadásra több ütemben került sor. Gyakorlatilag október közepén vehettük birtokba az eg;sz iskolát. Kabinetrendszer — Mit jelent az önök életében ez a felújított, kibővített középiskola? — Nevelotestülétünk mind az ötven tagja nagy türelemmel és megértéssel viselt« az építkezés megpróbáltatásait, de megérte, mert az átalakítással például az iskolához métó, korszerű, 12 ezer kötetes könyvtárat nyertünk és segíti majd a nevelő-oktató tevékenységet. Olyan tanári szobánk van most már, ahol minden pedagógusnak jut ülő- hely, s az iskola vezetősége, pórzügyi apparátusa ugyancsak megfelelő körülmények közé került. Csodálatos érzés, hogy nem tanítunk a padlástérben, hogy a kabinetrendszer eredményeként a szaktanárok felének saját terme van. — Az el soroltakon túl milyen minőségi vátozást jelentenek a kényelmesebb körülmények? — Nálunk is — mint másutt — egyre nagyobb az igény a különféle fakultációs rendszerek bevezetése iránt. Az ilyen tárgyak oktatása pedig csak kiscsoportos foglalkozásra alkalmas termékben valósítható meg igazán. Ezért öt nagy és ugyanannyi kis termet létesítettünk. 'A differenciált képességfeljesztés fontos feladat, ezért akár három diák számára is indítunk fakultációt. Ilyen rendszerben tanítunk angolt, németet, oroszt, olaszt, gépírást és számítástechnikát. Amire nagyon büszkék vagyunk: évente öttíz tanulónk tesz középfokú nyelvvizsgát. Tavaly az egyik diákunk, Madai Gabriella, felsőfokú minősítést ért el angolból. — Milyen az egyetemre felvettek aránya? — Az egyes tanévektől függően harminc és hetven százalék között mozog. Legutóbb a harmincat sem érte el, ám azt megelőzően 70 százalékos volt. — Az intézmény tárgyi felszereltsége megfelelő ? — Az oktatás számos területén használhatjuk például a videóberendezésünket és -kameránkat. Az albertirsai Micsurin Tsz a gyakorlati képzésünk bázisa. A bővítés során segítségükkel 4 miliő forintos értékben korszerű gépműhelyt hoztunk létre, ahol a kertészképzésben részt vevő tanulóinkat tudjuk oktatni. — Vállal-e szerepet a gimnázium és szakközépiskola a körzet közművelődésében? — Együttműködünk a helyi művelődési központtal, a sportirányítással és a TIT-tel. Rendezvényeiknek eddig is helyet adtunk és ezután — bővült lehetőségeink figyelembevételével — még inkább így lesz. Nyitottak vagyunk minden program számára. fi lehetőség adott A község és az iskola vezetőjével folytatott alapos, részletes beszélgetés tanulságaként azt kell mondani, hogy jó helyre került az 53 millió forint. A diákok, az iskola dolgozói még a nyári szünetben is segítettek, az első hívásra ott voltak, hogy takarítsanak, költöztessenek, csinálják, amit éppen kell. Most valamennyi helyiség azt a célt szolgálja az intézményben, amelyért létesült. Megvannak a mind hatékonyabb munka tárgyi feltételei, s a hallottak alapján a szemének sem hiányoznak. Kiváló a kapcsolat a tanács és az iskola között, a tantestület pedig lelkesedéssel és nagy akarással szeretné kihasználni a jó körülményeket. Körmendi Zsuzsa a máról repet kapjon a tömegtájékoztatás, a kulturális értékek propagandája, a művészetkritika, a jó reklám. Kölcsönös a törekvés továbbá arra, hogy a kormányközi kereteken kívül bátrabban és szélesebb körben éljünk a kereskedelmi jellegű csereformákkal. Ez várhatóan érinti majd a könyvkiadást, a hanglemez-forgalmazást, s a hangversenyszervező intézmények munkáját: rugalmasabb, egyszerűbb munkakapcsolatot és -módszereket fog eredményezni. Az idei szovjet kulturális seregszemle magas színvonala egyébként arra is ösztönzőleg hat, hogy 1990-ben, amikor viszonzásként a magyar kultúra és művészet mutatkozik be Moszkvában, hasonlóan gazdag és széles választékot kínáljunk a szovjet közönségnek — mondatta a miniszterhelyettes. Tavaszy Noémi tárlata mm November végéig tart nyitva Budapesten a Ferencvárosi Pincetárlatban az a kiállítás, amely Tavaszy Noémi festő-grafikusművész válogatott alkotásait mutatja be. A tárlat hétfő kivételével 13-tól 18 óráig tekinthető meg a IX. kerület, Mester u. 50. szám alatt. (Csécsei Zoltán felvétele) Jobban szervezett tanácsi munkával Az embert látni az ügyek mögött Ki szeret ügyfél lenni? Panaszával, kérésével, kérdésével hivatali folyosókon névtáblákat böngészni, előadók ajtaja előtt várakozni? Talán nincs ember, aki erre a kérdésre igennel felelne, bár például a tanácsházán intézendő ügyek dolgában a tanácsra járási kedv fordított arányosságban van a település népességével. Minél kisebb egy község, annál könnyebb és egyszerűbb intézni az ügyeket. Pedig ezeken a helyeken egy dolgozó több munkakört is visz, nagy a leterheltség, gyakran a szakmai felkészültség is hibádzik. Mégis, talán a közvetlen, mindennapos kapcsolat teszi — ügyfél és ügyintéző közt —, hogy mintha köny- nvebben és gyorsabban mennének a dolgok, mint máshol. Bűvös harminc nap — Ahol a tanácsi dolgozó egyetlen pillanatra sem. felejti el, hogy az jigyek mögött emberek állnak, s ennek szellemében kezeli az iratokat, végzi az igazgatási munkát, ott már nagyot léptek előre az ügyfélszolgálati munkában — mondja dr. Kiss György, a Pest Megyei Tanács igazgatási osztályának vezetője, akivel első hallásra kissé száraz témáról, a tanácsi ügyfélfogadásról, az ügyintézési határidők gyorsításáról beszélgetünk. — Ez az a pont, ahol nagyon sokat tehet a tanács a tömegkapcsolatok érdekében. Hiszen minden állampolgárnak jogos igénye a gyors, bürokráciamentes ügyintézés. A legtöbb emberben a bűvös harmincnapos határidő él, és sajnos sok ügyintéző is úgy gondolja, a legkisebb, legegyszerűbb igazgatási munkára is ennyi' ideje van. Pedig a jogszabály szerint harminc napon belül érdemi határozatot kell hozni. Ám Könnyebb a tanulás az angol nyelvi laborban nem minden ügyet zárnak le ilyen határozattal. — A közelmúltban a Pest Megyei Tanács ajánlást fogalmazott meg a helyi tanácsoknak a rövidített határidejű ügyintézés témájában, javasolva, hogy tanácsrendelet keretei között szabályozzák, melyek azok az ügyek, amelyeket az eddigieknél gyorsabban intéznek. Miért volt erre szükség, amikor a megye esztendőkkel ezelőtt mutatott fel eredményeket ez ügyben? — Már hat esztendeje, az 1981. évi I. törvény alapelvként fogalmazta meg az államigazgatási szervek számára a gyors és egyszerű, bürokrá- ciamentes, kulturált eljárás követelményeit. Ezután nem sokkal a Pest Megyei Tanács vb-titkára és a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkára együttes irányelveket adott ki az ügyintézési határidő rövidítéséről. A megyében a tanácsi szervek 1985-ben a százhúszezer konkrét első fokú határozat csaknem hatvankét százalékát, 1986-ban a közel kétszázötvenezer határozat ötvenhárom százalékát hozták meg tizenöt napon beiül. A múlt évben a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke irányelvben foglalta össze azokat az ügycsoportokat, amelyek esetében indokolt a rövidebb határidő megállapítása. A lényege, hogy bővíteni lehet és kell azoknak a feladatoknak a körét, amelyeket az ügyfél jelentkezésekor azonnal el lehet végezni, ilyen például a lakcím ki- és bejelentése, a helyszíni szemlét nem igénylő hatósági bizonyítványok kiadása, anyakönyvi okiratok kiállítása, a lakcím-tudakozódás teljesítése vagy a haláleset bejelentésének tanúsítása. Igaz, hogy ezek nagy részét már régóta- a legtöbb helyen azonnal intézik, de azzal, hogy tanács- rendeletbe foglalják, garantálják az ügyfél számára a mindenkori gyors ügyintézést. Munkaerőgondok — Köztudomású, hogy a helyi tanácsok súlyos munkaerőgondokkal küzdenek. Kevés a valójában jól felkészült, nagy rutinnal rendelkező dolgozó. Az igazgatási teendők naprakész, képzett szakembereket kívánnának, míg sok helyen folyton cserélődő gárdával kell helytállni a szakigazgatásban. Ilyen körülmények között van-e realitása, létjogosultsága a gyorsított ügyintézésnek? — Feltétlenül van. Ám ezt megvalósítani csak jobb munkaszervezéssel lehet — válaszol dr. Kiss György. — Először is a helyben letudható feladatokat nem szabad halogatni. S azt is meg kell tanulni végre, hogy ne toljon félre egyetlen tanácsi irtózó sem úgy egy ügyiratot, hogy semmit nem tett vele. Ha hosszabb határidő áll rendelkezésre, nyolc vagy tizenöt nap, akkor is valamit kezdjen az aktával, mielőtt egy másikhoz nyúl. Persze az érdemi munkához nyugodt körülmények kellenek. Ám ahol egyre-másra jönnek az ügyfelek, ott ez nehezen elképzelhető. — A megoldás tehát az ügyfélszolgálati iroda lenne, ahol az érdeklődők minden kérdésükre választ kaphatnak. Ám ilyen szervezet mindössze huszonnégy van a megyében. — Valóban, több ügyfél- szolgálatra -lenne szükség, s nem is mindig az a legjobb megoldás, ahogy éppen megvalósítják. A bankrendszerű forma kulturált ugyan, de itt éppen úgy zavarják egymást ügyintézők és ügyfelek, mintha a beszélgetés egy irodában folyna. Ilyen körülmények között nehéz átgondolt határozatokat fogalmazná. Sok helyen elegendő egyszemélyes ügyfél- szolgálatot tartani. Hiszen az emberek hetven százaléka kérdez, kér, bejelent, kérelmez, s nem szükséges, hogy érdemi ügyintézővel találkozzon. Az ügyfelekkel kapcsolatot tartó dolgozót el kell látni a legkülönfélébb nyomtatványokkal, jogszábályokkal, rendeletekkel, beadványmintákkal, hogy minden hozzá fordulónak pontos választ tudjon adni. Átveheti a beadványokat is, s ha úgy látja, akkor ügyintézőhöz küldheti az érkezőt. Természetesen nem szentírás ez-a forma, hiszen vannak települések, ahol a népesebb ügyfélszolgálat vált be, de az előbbi nagyon jól szolgálhat például a nagyközségekben. Több önállóságot — Mit jelent az, hogy a megyei tanács csupán ajánlja a helyi tanácsoknak a rövidített határidejű ügyintézésről szóló tanácsrendelet megalkotását? — Elsősorban önállóságot. Természetesen a városok, városi jogú nagyközségek jó, ha meg is alkoitják ezt, míg a községek általános érvényű határozat formájában is rendelkezhetnek. Mindenesetre azt várjuk, hogy ne mechanikusan határozzák meg a gyorsított ügyintézésbe vont témaköröket. Ahol lehetőség van az általunk például 15 napos határidőnél szerepeltetett ügy nyolc napon belüli intézésére, ott így rendelkezzenek, bevonhatnak vagy kihagyhatnak témacsoportokat aszerint, hogy milyenek helyben az igények és a lehetőségek. A lényeg, úgy szabályozzák, hogy a vérgehajtás során valóban érezzék az ügyfelek az egyszerűsítést, a gyorsítást. Móza Katalin
