Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-10 / 265. szám

1987. NOVEMBER 10., KEDT A vagyonvédelem hézagai Tanuló viszi a pénzt a postára Egyetlen jóérzesű ember sem akarhatja, hogy elher- dáiódjck gondatlanságból, nemtörődömségből, netán egyéni haszonszerzésből a mindannyiunk közös mun­kálkodásával evek hosszá során felgyülemlett társa­dalmi vagyon. Hiszen létfeltételünk, további sorsunk alakulásának kulcsa értékeink őrzése, óvása. Különö­sen fontos ez most, gazdasági gondjaink közepette. Tudván tudjuk ezt, helyeseljük és elfogadjuk, mégsem fogynak cl a lapokból a sikkasztásokról, lopásokról szólj beszámolók. S ha ehhez hozzászámoljuk azokat a tud tosan vagy akaratlanul elkövetett kisebb-na- gyobb munkahelyi szabálytalanságokat — amelyek ta­lán sosem lepleződnek le —, akkor bizony nem állít­hatjuk, hogy mindig szilárdan „működne'’ kötelcsség- és felelősségérzetünk. Általánosságok „Tavaly országosan csak­nem 183 ezer bűncselekmény vált ismertté. Fest megyében 14 600. A társadalmi tulajdont több mint 30 ezren károsítot­ták meg, 7,2 százalékát Pest megyében ... a kár megköze­líti a 60 millió forintot.” — hangzott el azon az aktívaér­tekezleten, ahol rendőrt, ügyészt, bírót, népi ellenőrt, pártmunkást. gyárigazgatót és állami vezetőt gyűjtött ősz-, sze a társadalmi . tulajdonért érzett közös aggodalom. Ott is megállapították: a vagyon el­leni vétkek felderítése nem csak a hivatásos bűnüldözők feladata, a megelőzésben és feltárásban fontos szerepe van az állami és társadalmi szer­vezeteknek. A tulajdonféltés­nek naponta kifejezésre kell jutnia a gazdálkodó szervek­nél. A társadalmi tulajdon elleni cselekmények 38 százaléka a belkereskedelemben kelet­kezett 1986-ban. Az előző év­hez viszonyítva 17,9. százalék­kal nőtt a káresetek száma, az okozott kár pedig 19,2 száza­lékkal. Ezen belül a szövet­kezeti kereskedelemben 17,4 százalékkal több bűncselek­ményt tártak, fel. Ennél is el- gondpHíoztalóbb, -. hogy a -ke­letkezett kár , 45,0 százalékkal emelkedett.:, Mindez a belső rend még meglévő r hézagaira és- a vagyon őrzésének hiá­nyosságaira figyelmeztet. Sajnos nem minden áfész-ra jellemző, hogy megfelelően és körültekintően alkalmazná a vagyonvédelemmel összefüggő belső szabályzatokat. Üzleti munkarendjük sokszor csupán általánosságokat tartalmaz, ahelyett, hogy az, adott üzlet­típusra határozna meg konk­rét feladatokat. S ahol létezik és hozzáférhető is ez a fontos ügyirat, ott sem biztos, hogy ismerik és betartják az abban leírtakat. Márpedig a leltár­hiányok döntően erre vezet­hetők vissza. Az előírások és a gyakorlat közötti különbség tetten érhető az áruátvételkor is. Általá­ban nem követelik meg, hogy ilyenkor ketten képviseljék a boltot, pontatlanul állítják ki a szükséges bizonylatokat, hiá­nyoznak az áruátvételt igazoló aláírások, számlabélyegek. S nemegyszer kétséges a rak­tárba kerülő áruk sorsa, gon­datlan tárolás miatt megvál­tozik minőségük, állaguk, mi­re a vásárlók elé kerülnek. Hiányos ellenőrzés A gyakori leltárhiányok, az így keletkezett jelentős össze­gű károk jelzik, hogy nem eléggé hatékony még a szö­vetkezeti belső ellenőrzés., a vezetői számonkérés. Ez csak részben magyarázható lét­számgondokkal és a nagyfokú leterheltséggel. Ugyanis majd­nem minden áfész-nél az el­lenőrzési osztályra hárul a leltározás lebonyolítása, így szinte minimális idő jut tény­leges feladatuk ellátására. Van, ahol ezen már segíteni próbálnak és a leltárfelvétel­lel kapcsolatos teendőket meg­osztják a kereskedelmi osz­tállyal. Az üzletek vagyonának megállapításakor — ha a lel­tárban eltérések mutatkoznak — .inkább csak a, hiányokat vizsgálják, az okokat nem ne­vezikmeg. így; csupán közve- tetf olzónyuekhoz Jutnak.1 ami a szigorú felelősségre vonáshoz kevés. Azért valamivel követ­kezetesebbé vált mostanában az érintettek számonkérése, különösen a kirívó eseteknél. Gyakrabban élnek az áfész-ek az áthelyezés, vezetőváltás, elbocsátás lehetőségével. Ugyanakkor azonban rákény­szerülnek arra, hogy szakkép­zetlen munkaerőt alkalmazza­nak — a nagy összegű leltár­hiányok 80 százaléka ilyen boltokban keletkezik. Megté­rülésük pedig igen lassú. S ha ezek ismeretében arra gon­dolunk, hogy az új adórend­szer miatt a szokásosnál is nehezebb, és nagyobb odafi­Prcfilváltás vagy -bővítés? A kolóniái mégis marad Bútorboltjaink választékát látva kevesen szólnak meg­elégedéssel a hazai kínálatról annak ellenére, hogy a hírek szerint az ipari termelésünk egy százalékát produkáló szakágazat fellendülőben van. Ezt azonban mi, vásárlók, egyelőre nemigen érezzük. Legszebb bútoraink zöme külföldön talál gazdára, s amit kinéztünk magunknak a bútorgyártók katalógusaiban vagy a BNV pavilonjaiban, még jó ideig nem vagy csak igen kis tételben kerül itthon az üzletekbe. Igaz, a válasz­ték és mennyiség szerény mértékéhez jócskán hozzájá­rul az is, hogy az iparághoz tartozó vállalatok és szövet­kezetek jelentős része gyárt­mányszerkezetének váltására kényszerült, vagy profilvál­tásra adta az utóbbi időben a fejét — természetesen gazda­sági, értékesítési gondjainak enyhítését célozva meg ezzel így nem meglepő, hogy me­gyénk kis számú bútorgyártói­nak egyike, a? ceglédi Stylus Faipari Kisszövetkezet is a hagyományostól eltérő termé­keivel mutatkozik mostanában be, s tegyük hozzá, nem kis sikerrel. A kisszövetkezet vezetői, ide­jében ismerték fel, hogy a mutatós, ám csupán egy szűk vásárlóréteg igényeit kielégí­tő kolöniálbútorok értékesí­tési lehetősége csökkent. S ha a piac telítődéséről ugyan még nem is beszélhetünk, sürgető kényszerré vált, hogy a másfél évtizedes múltra visszatekintő koloniálgyártást más tevékenységgel egészítsék ki. E profilbővítés oly jól si­került, hogy két-három év el­teltével a ceglédiek munká­jának zömét ma már a szál­lodai, színházi berendezések készítése adja. Idei 48 millió forintos termelésükből várha­tóan 26—28 milliót e tevé­kenység hoz majd. Az utóbbi időben egymást követik a Jó­zsef Attila Színház felújításá­hoz szállított széksorokhoz hasonló berendezések megren­delései. A közeljövőben lát­nak hozzá a Játékszín, illetve a Bartók Cyermekszínház né­zőterének felújításához, a Puskin mozi széksorainak cseréjéhez, sőt ez évben még egy jelentős munka vár rá­juk: megkezdik a Hotel Pen- ta hét lakosztályának felújí­tását is. Ám a Stylus életében, ha a látszat ugyan mást mutat, nem következett be gyökeres fordulat. Ügy vélik, hogy a kolóniáinak van jövője. Mert ha a honi piac telítődik is idővel, a nyugati vásárlók kö­rében bútoraik továbbra is népszerűek, kelendőek. gyelést igénylő tennivaló vár év végén a kereskedelemre, logikusnak tűnik e hiányossá­gok minél sürgősebb orvos­lása. Drága a riasztó A felelősség megállapításá­nak formalitása, gyakori el­maradása az egységek áru­forgalmi elszámoltatásánál is előfordul. Amikor nem veszik számba a készletek kezelése­kor keletkezett kárt, érték- csökkenéseket, hanem azokat a leltárfelvételkor dokumen­tálják. S rendszerint az e módszert alkalmazóknál fe­dezhető fel, hogy hiányzik a napi bevételt összesítő jegy­zőkönyv. így az esetleges be­töréskor nem bizonyíthatják az eltulajdonított összeg nagy­ságát. A bevételek postázása sem éppen szabályszerű: tás­kában, nejlontasakban szál­lítják. megesik, hogy a tanu­lót szalasztják vele a postára. Bár az új üzemeltetési for­mák jótékonyan hatottak az áfész-ek gazdálkodására, de még inkább felszínre hozták az ügyintézés hibáit, sőt, egy sor újabb, nemkívánatos jelen­séget is. A szakcsoportok elég­telen számviteli, elszámolási rendszere és a következetes ellenőrzés elmulasztása egyes szövetkezeteknél súlyos kö­vetkezményekkel járt. Ma már jóval gondosabb ez a tevé­kenység. A boltok szerződésbe adásánál — kihasználva a jogszabályi hézagokat — a nagyobb haszonhoz jutás hely­telen döntéseket eredménye­zett a szövetkezeteknél és szabálytalanságok sorozatát az üzletvezetőknél. A rendezet­len tulajdonviszony miatt la­zább ezeknek az egységeknek az adminisztratív nyilvántar­tása. ami megkönnyíti a visz- szaélést. Az így szerzett' ke­serű tapasztalatok birtokában igyekeznek az áfész-ek a rea­litásokhoz igazítani üzletpoli­tikájukat. Manapság nem túl sok pénz jut a vagyonvédelemhez szük­séges biztonsági berendezések felszerelésére, korszerűsíté­sére. Hiszen egy közepes nagyságú bolt riasztóval való ellátása is komoly beruhá­zásnak számít, beszerzésük a fejlesztési alapot érinti. Jó­szerivel csak a nagyobb egy­ségeknél, áruházakban gon­dolhatnak ilyen kiadásra, ugyanakkor az áfész-boltok többsége nem ezek közé so­rolható. S ez a tény cseppet sem vigasztaló, tudván, hogy tavaly több mint kétszeresére nőtt a betöréses lopások szá­ma Pest megye áfész-einél. Ezért mindenképpen kell len­nie olyan megoldásnak, amellyel még a szűkös lehe­tőségek között is biztonságo­sabban őrizhetők az üzletek­ben,. raktárakban lévő érté­kek. Tóth Andrea Tömegek harca, mindennapja I Érdekes és fontos állítással gazdagodik a Pest megyei múzeumi hálózat. A Munkásélet és -mozgalom Pest megyében című kiállítás nagy igényű vállalkozás. Ha a megelőző, a megyéből 'szár­mazott internacionalisták tevé­kenységét bemutató — mely­nek summázata e kiállításnak is része — felhívta a figyel­met arra, hogy a magyaror­szági, és ezen belül a Pest megyei munkásmozgalom mi­lyen sok szállal kötődött a XX. században a nemzetközi munkásmozgalom és más ha­ladó, demokratikus, antifa­siszta mozgalmak egyetemes törekvéseihez, felhívta a fi­gyelmet e kapcsolatok gya­korlati megvalósításában ki­emelkedő szerepet játszott egyénekre, úgy ez a mostani kiállítás elsősorban a töme­gek harcát és mindennapjait igyekszik bemutatni. Kevés ilyen kezdeményezés van még az országban, amelyik a poli­tikai küzdelmeket megpróbál­ja beágyazni a természetes életmódbeli, szociális, egész­ségügyi környezetbe. Pest megye munkásmozgal­mának gazdag hagyományai vannak. Bár az utóbbi évek­ben számottevően gyarapodott a munkásmozgalom történe­tét bemutató dokumentum­kiadványok és tudományos feldolgozások száma, itt még a munka dandárja hátravan. Ám az eddigi eredmények, meg éppen ez a mostani ki­állítás is, lehetővé teszik a íö vonalak megrajzolását. Pest megyében is, mint Ma­gyarország sok más megyé­jében, a munkásharcok töme­gessé, átfogóvá nem az ipari, hanem a mezőgazdasági mun­kások mozgalmaival lettek. Ez egy alapjában agráror­szágban természetes. Az azon­ban már igazán magyarorszá­gi sajátosság, hogy az agrár­munkások, a mezőgazdásági fiíncstelének mozgalmai­mennyire közvetlenül a szo­ciáldemokrata munkásmozga­lom hatására bontakoztak ki. Igazából semmilyen más, nem szocialista eszmei irány­zatnak nem volt számottevő szerepe sehol az országban az agrárproletárok mozgalmá­ban. Erre Pest megye külö­nösen ékes példát mutat. Bár még nem foglalták el a tudo­mányos közvéleményben az őket megillető helyet Békés, Csongrád és Szabolcs-Szatmár megyék hasonló mozgalmai mellett, az eddig feltárt do­kumentumok, a kiállításon bemutatott anyagok is világo­san mutatják, hogy a Pest megyei agrárproletár-mozgal- makat szocialista eszmék ve­zették. A szocialista munkás­ság eszközeit alkalmazták, követeléseit vették át nem is annyira a megyei, inkább az országos és különösen a fő­városi szociáldemokrata moz­galmi sajtó hatására. 1897-ben az egész megyét átfogó aratósztrájkok robban­tak ki béremelésekért, más szociális és politikai követelé­sekért. Az agrárproletárok az ipari munkások módjára tár­gyaltak megbízottaik útján a földesurak, a birtokosok kép­viselőivel. Követeléseiket is úgy foglalták írásba, mint az ipari munkások. így volt ez az 1905-ös agrárproletár- megmozdulásoknál is. Ekkor például a ceglédi mezőgazda- sági munkások, akik ekkor segédmunkásként építkezések­nél dolgoztak, követelték, hogy bizalmi férfi rendszerü­ket — ez a magyarországi szociáldemokrata munkásmoz­galom sajátos szervezeti for­mája volt — a munkaadó is­merje el, hogy csak helybeli és szervezett munkást alkal­mazzanak, 13 éven aluli gyermekeket nem, hogy má­jus 1-jén nem kötelezhetők munkára stb. Várkonyi István, a ceglédi születésű földmunkás, a ma­gyar agrárszocialista mozga­lom egyik kiemelkedő veze­tője, aki kezdetben a szociál­demokrata pártban tevékeny­kedett, éppen Ceglédről in­dította el a szociáldemokrata párt agrárpolitikájával elége­detlenkedő, szocialista érzel­mű agrárproletárokat, tömörí­tetté új pártjába, a Függet­len Szocialista Pártba. A pol­gári demokratikus szabadság- jogokat, de a korábbi szociál­demokrata követeléseken túl­lépve, már a föld paraszti kézre juttatását is követelő programjuk a Földművelő cí­mű lap segítségével csakha­mar országosan elterjedt, és különösen nagy hatást váltott ki Szabolcs-Szatmár megyé­ben. Még kellően nem elem­zett források szerint az ottá- ni mozgalmakban is nagy szerepük volt a Pest megyé­ből ott munkát vállaló agrár­proletároknak. A századfor­duló évei volták a szocialista jellegű agrárprolétár-mozga- lom fénykora itt, Pest me­gyében is. I Az uralkodó oszíf,yo.k rendkívül szociáldemokrata munkásmoz­galom egyre szélesebb körű elterjedése mellett a megyé­ben is. találunk nyomokat az MSZMP tevékenységére 1925 Után. A munkásmozgalom fel­lendülésében, rrajd az illegá­lis kommunista mozgalom megjelenésében a két világhá­ború között még nagyobb sze­repet játszott a főváros közel­sége, a munkásmozgalomban, de különösen az illegális kom­munista mozgalomban igen elterjedt munkásmozgalmi túrák és kirándulások. Á fő­városi munkásság és az otta­ni illegális kommunisták tit­kos, de mégis legális találko­zóhelyei közül több a megye területén feküdt. Ez, meg a munkások napi kapcsolata a tővárossal, fontos összetevője volt a megyei munkásmozga­lom újjáéledésének. A sok-sok munkásmegmoz­dulás, sztrájk közül országos hírre és jelentőségre emelke­dett ez időben a pilisvörösvá- ri bányászok — 1600 embert megmozgató — 1928. novem­ber 22. és 1929. január 14. kö­zött vívott hősies sztrájkhar­E kiállítás érdekes anya­got mutat be a Fényszedéssel készül Egyre több kiadvány szedését végzik a legkorszerűbb fénysze- dési technológiával a Dabasi Nyomdában. Az új gépek alkal­mazásával nemcsak gyorsabb és hatékonyabb a gyártás, ha­nem szebbek, magasabb színvonalúak lesznek a könyvek is (Erdősi Ágnes felvétele) kegyetlen terrorral próbálták letörni az agrárproletár-moz- galmakat. A Pest megyei fő­ispán egy országos értekezle­ten, amelyet a miniszterelnök hívott össze 1895-ben, lényeg­re törően fejezte ki az ural­kodó osztályok álláspontját. Szerinte „a katonaság, csend­őrség jelenleg az egyedüli eszközök a mozgalom elleni cselekvésre”. Az alispán sze­rint pedig azért kell elegendő létszámú karhatalomról gon­doskodni, nehogy a nép vér­szemet kapjon a hatóság cse­kély erejét látva. Az ipari munkások mozgal­mai — jóllehet a megye nem tartozott az ország különösen iparosodott megyéi közé — is hamar kibontakoztak még a múlt század legvégén, de kü­lönösen a század elején. El­sősorban az építőiparban, a vas- és fémiparban dolgozók, továbbá bányászok mozgalmai voltak a számottevőek. Az SZDP szervezetei hamar elter­jedtek, és még 1918 előtt a Földmunkások Országos Szö­vetségének helyi csoportjai mellett nagyobb helyeken a Mémosz, a Famunkások Szövetsége, az Ácsmunkások Országos Szakegyesülete és a Vasúti Munkások Országos Szövetsége is létre tudott hoz­ni helyi csoportokat. Az élén­külő munkásmozgalom kö­vetkezménye volt, hogy a megyében az 1918—1919-es forradalmak igen élénk vissz­hangra találták és a munká­sok és a szegényparasztok ak­tívan bekapcsolódtak a Ta­nácsköztársaság politikai, gazdasági, honvédelmi felada­tainak megoldásába. Sok olyan, másutt nem ismeretes tényt tártak fel a dokumentu­mok, amelyek különösen iz­galmasnak mutatják a Ta­nácsköztársaság megyei küz­delmeit. A földosztásra való törekvés, a direktóriumok szociális összetételének a vizsgálata érdekes megyei sa­játosságoknak tűnnek például. A fehérterror a megyét sem kímélte és természetesen visszavetette a munkásmoz­galmat, amelyik azonban csakhamar magához tért. A felszabadulás utáni munkás- mozgalomról, a népi demok­ratikus forradalom győzelmi­ről és a szocialista építés kez­deteiről is. Külön méltányolni kell a rendezőknek arra irányuló tö­rekvését, hogy képet adnak a munkáséletmódról, a paraszt­életmódról. Közismert, hogy ez milyen nehéz dolog. A munkásság és a parasztság viseletéi, tárgyai sokkal ki­sebb mértékben maradtak fenn, mint az uralkodó osztá­lyoknak még sokkal régebbi századokból is származó em­lékei. Ez teljesen természetes. A szegény népnek nem volt lehetőségé 'és' módja sem használati .tárgyait, sem a vi­seletéi, ruházatát átmenteni az időknek, mért áÓdig' kel­lett viselnie, használnia, amíg viselhető, használható volt. Ezenkívül elég későn indult meg nálunk a nép, de külö­nösen a munkásság viseleti tárgyainak tervszerű gyűjtése. Ez utóbbi tekintetben még ma is óriási hiányaink, most már nyugodtan mondhatjuk, pótolhatatlan hiányaink van­nak. Mert, inkább csak né­hány neves néprajzi kutató önfeláldozó munkája ered­ményeként, de a paraszti vi­seleti anyag, a paraszti élet­módot bemutatni képes tár­gyi anyag az ország több nagy múzeumában gazdagon megtalálható. E kiállításnak is egyik legérdekesebb, érték­adó része az életmódról két­ségkívül az Örkényi paraszt­család 1910 körüli szobabe­rendezése. A munkások éle­tét bemutató tárgyi anyag azonban az egész országos múzeumi hálózatban igen ke­vés. Ezért sokszor — mint itt is — arra kényszerülnek a rendezők, hogy áttételesén, fénykép vagy írásos anyag segítségével próbálják pótolni a hiányt. Bár ez természete­sen nem olyan plasztikus és nehezebbé vagy körülménye­sebbé teszi a téma bemutatá­sát és megértését, de sokszor kétségkívül érdekesebb. Így azt kell mondani, hogy e ki­állításnak is különlegesen ér­dekes és gazdag anyaga — éppen a régi életmód megis­merése szempontjából — pél­dául a cselédkönyvek, az ag­rárproletárok szerződései, az ipari munkások munkaköny­vei, a kőbányászok munka­naplói. | Talán lehel remél,ni:,fó a kiállítást szervezők: az MSZMP Pest Megyei Bizottsága és a Pest Megyei Múzeumok Igaz­gatóságának dicsérendő és máris eredményes törekvése a munkásélet bemutatására sok látogatót arra késztet majd, hogy bocsássa a köz javára, adja át a múzeumok­nak ilyenfajta emlékeit. (Dr. Molnár János, a Párttörlé- neti Intézet igazgatóhelyettesének beszéde a Budakeszi Munkás- mozgalmi Múzeum kiállításának 1987. november £-i megnyitóján.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents