Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM 1987. OKTOBER 5„ HÉTFŐ — A pártbizottsági ütés vitája Felelősen gondolkodni, tenni A legutóbbi városi pártbi­zottsági ' ülés vitáját aligha­nem zsurnalisztikái túlzás nélkül nevezhetjük rendha­gyónak. Rendhagyó volt már maga az írásos beszámoló is. amelyet korábban ismertet- , tünk. Rendhagyó volt a Pász­tor ljtván első titkár által hozzátett szóbeli kiegészítés is, amelyet a végrehajtó bi­zottság megbízásából terjesz­tett elő. Rendhagyó volt. de miben? Alighanem stílusában, a fo­galmazás keménységében. a szókirriondás eddig nem ta­pasztalt mélységeiben. Felve­tődött a kérdés, valóban sö­tét-e, s milyen sötét a kép; nem kellene-e az eredmények­kel „világosabbá” tenni a be­számolók által megmutatott világot? A testületek azonban éppen az őszinteség miatt vál­lalták e ma meg szokatlanabb ■ formát, ugyanis bíztak — bíz­hattak — a párttagság politi­kai érettségében. Keli az információ Tóth Dénes tanácse'.nökhe­lyettés — az első hozzászóló — Felsősorban a megnehezülő ■tanácsi gazdálkodásról szólt, majd az ellentmondásokat fe­szegette. — Jó a ténymegálla­pítás. s jók az elérendő cé­lok. Ám lesz-e hozzájuk illő, megfelelő szabályozórendszer? Kevesebbet lehet majd el­osztani. tehát újra kell csi­nálni a terveket, amiket vi­szont el kell tudni majd fo­gadtatni a testületekkel is. V>És ehhez már egyáltalán nincs bőséges érvanyag, an­nak ismételgetésén túl, hogy nincs pénz. meg hogy nehéz J a gazdasági helyzet. Baj az is, W hogy jelenleg igencsak széles p skálán mozog a helyzetmeg- f ítélés, a teljesen borúlátótól a majdnem-optimistáig. Jó len­ne végre a teljes igazságot hallani mindenünnen! Dr. Bodnár Ferenc, az egészségügyi alapszervezet titkára tapasztalatait említet­te: valóban távlatvesztés, le- hangoltság tapasztalható. Ez­zel kapcsolatban feladat, hogy amit tudunk, tegyünk meg, például a lakásgazdálkodás­ban, tanácsi telkek közműve­sítésében. Nem ártana a köz­munkáról sem elgondolkodni, még most, mikor nem szorít annyira a gond. Túri György, a Volán TBF igazgatója a nap talán leg­nagyobb hatású hozzászólását tette meg. Kemény szavakkal, de valami hatalmas belső hit­tel beszélt a feladatokról, any- nyira meggyőzően, hogy kevés híján megtapsolták. — A problémákat már sok­oldalúan megvitattuk, ebben nagy az egyetértés. Az lenne az igazi, ha a végrehajtás kö­rül is kialakulna ez, ám pon­tosítani is kell, hiszen anélkül a pártalapszervezetek maguk­ra maradnak. Jelenleg kiszá­míthatatlan a káderkérdés, mintha nem lenne meg a ve­zetőség fogadókészsége. Már­pedig személycserék nélkül, a régi emberekkel az új fel­adatoknak nem lehet nekivág­ni mindenütt! Az elemzések megalapozottsága — a tények fényében — kérdéses; hiszen akkor most sem lennének olyan mondatok, hogy „akkor égy láttuk’’, „az adatok azt mutatták”. Sokkal jobban kell a helyi együttműködést kiaknázni — folytatta Túri György —, hi­szen efölött szinte magunk dönthetünk, s óriási tartalé­kokat rejtenek ezek a csator­nák is, hiszen még nincsenek valós piaci viszonyok, s a monopolhelyzetben lévő vál­lalat csomó előnyt élvez. A perifériára önhibájukon kívül szoruló embereket vissza kell hozni, de ki fogja ezt megten­ni? Gazdasági kényszert és szocialista humánumot hogy lehet majd összeegyeztetni? Túri György végül határo­zottan leszögezte, meg lehet nyerni az embereket a való­ban létező, még ha homályo­san is sejlő távlatok felvillan­tásával, de csak következetes munkával, végrehajtással. Exportjog Dr. Varga András, a Toldi iskola gazdasági igazgatója, egyben a Marxizmus-Leniniz- mus Esti Egyetem közgazda­ságtan-tanára is úgy látta, a sok problémán úrrá kell len­nünk. El kell jutni odáig, hogy előbb a célokat ismer­jük meg, majd csak utána alakítsák ki az oda vezető szabályzókat s a terveket. Ezt követően az információéhség­ről beszélt. Két esztendővel 1968 előtt már mindenki ma­gyarázta az új mechanizmust. Most úgy tűnik, a szakembe­rek sem ismerik ki magukat még a hozott törvényekben, ez pedig a kibontakozás gát­ja lehet. Gimes Tibor, a konzerv­gyár pártbizottságának titká­ra a vállalati munkáról szólt, ismertetve, hogy szeretnének önálló exportjogot szerezni. Dr. Balogh Pál, a megyei pártbizottság titkára elmond­ta, a pártélet még mindig nem eléggé alapszervezet-centri- kus, s ebben a megyei irányí­tás is hibás. Ennek ellenére Ez jóval több, mint a meó Belső átszervezéssel minő­ségbiztosítási szervezetet ho­zott létre a Rábaíext Győri Textilipari Vállalat. Jelenleg termékeik felét — az idén 800 millió forint értékben — a fejlett tőkés piacon értékesí­tik. A gazdasági kibontakozás­sal összhangban levő hosszú távú vállalati célkitűzésük, hogy továbbra is a külföldi piacon maradjanak, sőt növel­jék eladásaikat, főleg Nyugat- Európába, a tengerentúlon és Japánban. Ennek feltétele, hogy megfelelő gyártási kul­túrával rendelkező, megbíz­ható minőségű terméket szál­lítsanak vevőiknek. Most a fenti piaci követelmény válla­laton belüli szervezetét terem­tették meg. A minőségbiztosítási szer­vezet, a gyártás sőrán felme­rülő minőségi problémák ter­melésközpontú megoldását szolgálja. A korábban többhe- lyütt- működő laboratóriumok összevonásával központi vegyi laboratóriumot alakítottak ki, amely a vegyi folyamatokban érintett területek ellenőrzése mellett termelést segítő tevé­kenységet is folytat, mégpedig új vegyi technológiák kidolgo­zásával és bevezetésével. A szervezethez tartozik a minő­ségfejlesztési és az oktatási csoport is. Az előbbi tevé­kenysége a pamutkelmék hasz' nálati értékének, viselési tu­lajdonságainak tökéletesítésé­re irányul, az utóbbi a dol­gozók képzését, munkavégző képességének javítását szol gálja. A minőségbiztosítás te­hát több a készáru minősité- sénél, noha a szervezetnek a meó is részét képezi. már megvan a felismerés, hogy a régi gazdaságpolitikai módszertár kimerült, s meg­van a szándék a cselekvésre. Ez nem megy a konfliktusok vállalása nélkül, ám fel kell hagyni a kishitűséggel, s a részeredményekből kell új tő­két kovácsolni. Rácz Zoltán, a Trakisz leányvállalat igazgatója, arról beszélt, nem jó, ha kiélezett a gazdasági és pártvezetők kö­zött a helyzet. Hangsúlyozta: már a szinten tartáshoz is meg kell újulni, de nemcsak a gazdasági, hanem a pártve­zetőknek is. Zug a fülünk Kollár Sándor, az egyik la­kóterületi alapszervezet titká­ra szerint a pártbizottság az utóbbi fél esztendőben nyi­tottabbá vált. Ezt követően arról beszélt, a tagkönyvcse- re folyamán egyfajta tagre­víziót is végre kellene hajta­ni. A munka szerinti elosz­tásban tovább kellene lépni, ám ennek realitása nehezen fogadható el, ha csökken az életszínvonal, hiszen ez szin­te automatikusan értékeli le a fő munkaidőt. Kalo József szintén az in­formációéhségről beszélt, majd a város szociálpolitikai eredményeit ismertette. Úgy fogalmazott: a társadalom érett arra, hogy ismerje a sa­ját problémáit, s szembenéz­zen azokkal a maguk konk­rétságában, általánosítás­mentesen. Pásztor István összefoglaló­jában elmondta: — Zúg a fü­lünk a félrevert harangok lár­májától, a zengésben szinte alig lehet meghallani az igazi bajokat, az igazi problémákat. Rendet kell tennünk, ez közös felelősségünk, egyben köte­lességünk! A városi pártbizottság egy­hangú szavazással fogadta el feladattervét. B. O. Amikor delel a gulya Ők két falat között pihennek A nap már magasan állt, a réten delelt a gulya, a karám­ból kitört két szilaj csikó pa­tái nyomán felvágódott homok sziporkázott a levegőben. A tanya bejáratánál vastag, hor­gonyzott nyomócsövek fehér­lettek, a tágas udvaron tyú­kok kapirgáltak. Teljes volt a tanyavilágra jellemző háborítatlan csönd és béke. Csak akkor elevene­dett meg a vasút-dűlői porta, amikor a három kutya észre­vette az idegent. Mocsok, a gubancos fekete kerítő ért oda elsőnek, de hamar rájött, hogy nincs mit hajtani. A porból alig kilátszó tacskó „emberevőnek” bizonyult, a legöregebb gubancos csak ér­deklődve szimatolgatott. Az elébem siető mozgékony, mosolygós asszonyka lecsití- totta a mindenáron „vereked­ni akaró” miniebet, s beve­zetett a ház jóleső hűvösé­be. Délidő lévén, odabent jól megterített asztalnál a tizen­nyolc éves nagy fia ebédelt. A férj csak úgy futtában, állva kapta be a vasárnapinak is beillő ebédet, s már sietett is vissza a gyümölcsösbe, ahol a téeszbeli kollégái még pakol­ták a pótkocsiját, ő ugyanis traktoros a Haladásnál. A szilva aztán a Tszker közvetí­tésével eljut a dánosi hűtő­házba, a konzervgyárba, s különbözőképpen feldolgozva az ország szinte minden ré­szébe. Mindennapi dolgaikról, éle­tük folyásáról kérdeztem a ház asszonyát, Káldi Pálnét. Szívesen beszélt magukról, munkájukról, gondjaikról és örömeikről, miközben foly­tatja a tálalást a kemény munkában megéhezett férfiak­nak. Elmondja, hogy tizenkét tejelő tehenet tartanak a cse- mői November 7. Termelőszö­vetkezettel szerződésben. Van még három saját borjújuk, két csikó, egy anyakoca, hat malac egészíti ki a jószágál­lományt, s az a néhány szár­nyas. ami megmaradt az idei nevelésű ezer baromfiból. S mivel a jórészt önellátó tanya nem lehet meg föld nél­kül, tartozik a házhoz egy- holdnyi, ugyanannyit bérel­nek, s még egy hold háztájit művelnek, ami a férje után jár a helyi közös gazdaságtól. Főleg répát, burgonyát, kuko­ricát termelnek, de egy na­gyobb darab földben már má­sodvetésű a napraforgó. A kis szőlőskert az idén jobb termést hozott mint ta­valy, igaz jobban meg is tud­ták kapálni. Némi bor lesz a szőlőből, jó hazai, de nem sok, csak annyi, amennyi illik az asztalra a jó ebédhez. A kör­Káldiné könnyedén fordítja el a kétszáz literes vashordót. Ná­luk még az itatás is látványosságszámba megy (A szerző felvétele) tét azonban nem volt érdemes eladni, mert öt forint nem pénz kilójáért. Így a körtét inkább elajándékozták az is­merősöknek egy-két ládán­ként. Ám mert délben is jóformán csak két falat között van pi­henés, kimegyünk kettesben a rétre, ő itatni, én gyönyör­ködni a munkájában, a szép, egészséges gulyában. Egyszer csak a gazdasszony váratlan figyelmeztetése tor- pantott meg, vigyázzak, ne­hogy a villanypásztor drótja megrázzon. Mindjárt el is mondta Káldiné, hogy a ta­vasszal vették tízezer forintért, s be is vált, mert csak az el­ső napon törtek ki a jószágok, többé nem. A kutyákat azóta csak a behajtásnál használják terelésre, s nyughatatlan, fia­tal Mocskos be is mutatja tu­dományát, előbb a teheneknél, majd a csikóknál; kell hát a csitító szó. A huzalnégyszögön belül egy különös fogathoz megyünk, amibe vályút építettek be, s a kétszáz literes vashordóból könnyednek látszó mozdula­tokkal vizet önt az asszony az inni érkező teheneknek. Visszafelé a házhoz szintén a másodvetésű napraforgó közt megyünk, s közben mondja Káldiné, hogy a ház­tartás, a tanya jól fel van szerelve gépekkel. Két fúrott kútból öntöznek, s itatják a jószágot, a legelőre a vizet a lajtkocsival hordják. Két fe­jőgépük is van, a bicikli, a motorkerékpár arrafelé szok­ványos közlekedési eszköz, de ha minden jól megy, autót is vesznek hamarosan. A köz­ponti fűtést is szeretnék meg­csináltatni, s akkor már iga­zán nem lesznek hátrányban Ifjúsági sikerek gerelyhajításban A nagykőrösi atléták az utóbbi időben nagyszerű sike­reket értek el, sorrendben a következőket: A fővárosban Újpesten ren­dezték az országos utánpótlás ügyességi csapatbajnokságot. A teljes magyar élvonal ott volt. Számonként-egyesületen- ként 5-5 főből a legjobb 4-4 eredménye számított. A körö­sieknek nem volt tartalékuk, s közöttük egy utánpótláskorú fiatal volt, a többiek pedig if­júságiak. Fiú gerelyhajításban — 16 csapat között — a Nk. Kgy. Kinizsi (Lajter Sándor 56,28; Parázs György 53,96; Kolozsi Béla 50,64 és Tóth Sza­bolcs 44 méter) remekül helyt­állt, és 51 méter 37 centiméte­res átlaggal (ami megyei csúcs is egyben) a második helyen végzett. Lajter az egyéni érté­kelésben 77 főből a második legjobb eredményt érte el. A kinizsisek tíz olimpiai és 54 or­szágos bajnoki pontot értek el ezzel. Külön érdekesség és ér­tékmérő, hogy a Pest megyeiek közül a legjobb 8 közé csak ők kerültek be. A szintén a fővárosban, a BEAC—MAFC-pályán rende­zett országos utánpótlás-kupa- viadalon fiú gerelyhajításban (24 fős mezőnyben) a remek formában levő Lajter Sándor 56,62 méterrel második lett. Ezerkétszáz indulója volt Budapesten a serdülő B kor- csoportos atléták országos egyéni bajnokságának. A Kini­zsis fiatal gerelydobók az 1974-es évjáratúak között érté­kes helyezéseket értek el. A leányoknál (22 induló közül) Pörge Rita 35,50 méterrel má­sodik lett, s csak versenybírói figyelmetlenség vette el tőle a magyar bajnoki címet. A fiúk­nál (szintén 22-en voltak) Sza­bó Károly tíz métert javított eddigi legjobbján, és 44,80-as, kitűnő eredménnyel ő is a má­sodik helyen végzett. Mindket­tő aranyjelvényes szintű ered­mény, és 5-5 olimpiai és 10-10 bajnoki pontot is jelent a Ki­nizsinek. Pécs volt a színhelye a Pan­nónia Kupa felnőtt atlétikai viadalnak, amelyet öt külföldi ország dobóinak részvétele nemzetközivé tett. A rétsági gerelyhajítók folytatták siker- sorozatukat. A férfiaknál (21 induló): Palotai Lászlót csak finn előzte meg, és sérült kö­nyökkel, 69,74 méterrel 2., Lajtner Sándor, még ifi (56,70- nel 9. lett, és Szűcs — vállsé­rüléssel — 53,80-at dobott. A nőknél (10-en voltak): 4. Zsuf- fa Dóra 41,12 méteres dobással. DIÁKFOCIRAJT Az 1987—88-as tanévi me­gyei IV. korcsoportos diák (kö­zépiskolás I—II. évfolyamos) labdarúgó-bajnokság déli cso­portjának nyitó fordulójában kettős mérkőzésre került sor az Ifjúsági-sporttelepen. Nk. Toldi—Nk. Gimnázium 2-0 (1-0). Pécsi Zoltán jó játé­ka döntött. Góllövők: Tóth N. és Kiss R. Monori Szakmunkásképző— Nk. Szakmunkásképző 4-0 (2-0). A két kapus közötti kü­lönbség döntő volt. KERÉKPÁRTÚRA A 3 napos Pest megyei ke­rékpáros-akció részvevői át­haladtak többek között Nagy­kőrösön is. A Cegléd felől ér­kező túrázókhoz a konzervgyár Il-es telepénél közel háromszáz helyi fiatal (Petőfi- és Kos- suth-iskolások) csatlakozott, s a városközponton és a Szolno­ki úton a vásártérig négy ki­lométert kerekeztek, szép tö­megsport-demonstrációként. A túrakerékpárosok tovább ha­ladtak: Törteién át Abony fe­lé. TESTÉPÍTŐK Testépítő (body building)- taníolyam indul a tisztasági fürdő strand mögötti épületé­nek kondicionálótermében. Alakformálás, kondicionálás, eszközös erőfejlesztés a cél. Nők és férfiak egyaránt jelent­kezhetnek, a helyszínen, folya­matosan minden hétfőtől pén­tekig, 17.30 órától. HÉTFŐ Labdarúgás. Kinizsi-sport­telep, 15.30: Turbó—MJ. For­tuna, 16.30: PIK—Pedagógu­sok; Vági-lakótelepi pálya; 15.30; Tormás—Bundesliga, 16.30: Konzervgyár Il-es telep —P.ückwerz Rt.; Petőfi isko­lai pálya, 16.30: Törteli Tsz— Nyársapát, körzeti kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. a falubeliekhez képest. Bár laktak már a faluban is, Nyársapáton, meg egy másik tanyán is, amíg még bírják erővel, kint maradnak, leg­feljebb a gyerekek miatt köl­töznek be, ha a dolgok úgy alakulnak. A fiú kádárnak tanul, a ti­zenhat éves lányuk baromfi- feldolgozónak a „Toldiban”, A kislány tanulmányi eredmé­nye olyan jó, hogy az iskola és a Barnevál javaslatára ta­vasszal az NDK-ba utazik ta­nulmányútra. Ismét benn a házban az anyagiakra is sort kerítünk, s igaznak bizonyul az, amit a falubeliektől hallottam, hogy havonta 40—50 ezer forint is házhoz jön. Csakhogy azt ke­vesen tudják, hogy amikor vásárolnak, egy-egy alkalom­mal 30 ezer forintot is kiad­nak tápért, a répacsík majd­nem százezerbe került, így havonta nem sokkal több ma­rad meg tízezer forintnál. Pe­dig van ám munka egy akko­ra háztájiban; maguk ültet­nek, vetnek, kapálnak, ka­szálnak, betakarítanak, silóz­nak, etetnek, itatnak, fejnek, takarítanak, naponta tejet szállítanak, és még ki győzné sorolni a teendőket. Mindezt persze nem panaszként mond­ják, de jó, ha tudja a vendég is, hogy soha sem hullott ölükbe még a manna. Aztán meglepetéssel tapasz­talom. hogy a nagy lekötött­ség ellenére is megvan a csa­ládnak a maga világra való kitekintése. A televízió mellett ott van mindennap a Pest Megyei Hírlap, s előfizettek a Szabad Földre, a Képes Újság­ra, a Nők Lapjára, és még több más újságra is. S ha meglesz a gépkocsi, akkor nemcsak a gyerekek mennek kirándulni az iskolával, hanem együtt a család, még akkor is, ha egy napnál tovább nem lehetnek távol a tanyától a jó­szág miatt. Amíg lehet, amíg még meg­éri, kint maradnak a ta­nyán ... Aszódi László Antal ■ Anyakönyvi ■ Hírek Született: Kolozsvári József és Tamás Edit József, Klinkó László és Károly Terézia Ni­koletta, Kecskés Ambrus és Várkonyi Mária Regina, Ko­vács János és Kollár Andrea Anita, Zentner Zoltán és Jan­kó Margit Zoltán, Fehér-Deák Péter és Tóth Katalin Péter, Horváth Tibor és Erdődi Má­ria Angéla nevű gyermeke. Meghalt: Fabók István (Gó- gány dűlő 8.); Gulyás Istvánné Lajos Juliánná (Kazinczy u. 14.); Mocsai Sándorné Bátor Petronella (Koszorú u. 16.); Fehér Pálné Márton Judit (Pálfái Bánom dűlő 24.); Ver- bó Zoltán János (Abonyi u. 19.); Varga László (Vak Boty- tyán u. 7.). Mozi Nagyteremben: Gyanútlan gyakornokok. 5 és 7 órakor. Stúdióteremben: Hurrá, nya­ralunk. Fél 6-kor. A kertmozí filmje a nagy­teremben: A bolygó neve ha­lál, 9 órakor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap,

Next

/
Thumbnails
Contents