Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-28 / 254. szám

1987. OKTOBER 28., SZERDA 5 TgíTve!0 w K Tá ALLITOTERMEKBOL Művészet — számtalan változatban A Szentendrei tárlat 1987 című bemutatkozás novem­ber végéig látható a Szent­endrei Képtárban. Immár hatvan esztende­je, hogy megalakult a Szent­endrei Festők Társasága. A szentendrei festészet törvé­nye régen is a függetlenség volt; ma még inkább áthat­ja a munkákat a szellemi szabadság igénye. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének kisebb-nagyobb csoportok, amelyek rokon eszmények alapján alkot­nak. Az első a természet- elvűség; főként azon festők körében, akik még a nagy­bányai elvek alapján neve­lődtek. Ilyenek: Kántor An­dor, Gráber Margit, Pirk János, Onódy Béla. Meg­bízható hagyományaik ma is örvendeztetnek. A má­sik nagy csoport indító­mestere Barcsay Jenő. ök a konstruktivisták, akik a szerkesztés szigora alapján komponálják képi gondo­lataikat. Bari Árpád: Mementó * Árnyalatokból A különböző alkotóelemek léte határozza meg a festő egyéniségét. Balogh László aszketlzmusa nem engedélyez önmagának semmilyen portyát egy tisztázott konstruktivitá- son kívül. Deim Pál a rendszer boltozatát őrzi, innen indul fel­derítésre. Az új alkotásban nem tűri régi önmagát. Bartl József a színre összpontosít, míg Lukoviczky Endre a tér­re. Kocsi* Imre pedig a natu­ralista látszatot használja fel új lehetőségek kiaknázására. A kert sok virágával örven­deztet, ez a kiállítás a művé­szet számtalan változatával. Egyed László dátummal jelölt rajzi jegyzetei minimális esz­köztárral törekszenek arra, hogy elkerüljék a feledést. Meglepetés Bánovszky Miklós váltása. A szentendrei festé­szet nesztora--*- miközben Pirk János őrzi önmagát — kubisz- ti-kus megújulásra törekszik. Pirk is, Bánovszky is más úton, más fogalmazással leli meg horizontját, pedig hasonló szemlélettel indultak. A világ és a művészet árnyalatokból szerkesztődig így halad előre. Miháltz Pál munkássága kü­lön sziget. Ezen belül az Erl­könig — vízszintes és függőle­ges tagolásával — a festészet purista eszközeivel megérez­tet valamit az öregség félel­meiből. Rejtve, de méeis tisz­tázottá«. Anna Margit szür- realisztikus mesevilága úgy hu­mánus. hogy a halállal gúnyo­lódik: az elmúlással — nem az emberrel. A mai szentendreiek harma­dik csoportia a belső látvány­hoz igazodik, s a raizi konst­rukció kapuin beiül tár fel kin­cseket abból a tartományból, amelyet tegnap még irraciona­lizmusnak neveztünk, de ma már tudjuk: ez is a kor, az ember valósága. Többféle igazság Ennek a művészi maga­tartásnak elkötelezettje Sza­kács Imre és részben Magyart Márton is, aki mintha rácso­dálkozott volna Hincz Gyula kaleidoszkópszerű vibrálásá­ra. Kaponya Judit álomszerű légiességgel indít kettős port­rét: egy hajdani szerelem élő­nek maradt izzását. Beck Ju­dit remegő felülettel idézi Szentendre — a lelkűiét nem ismételhető önvalóját. Káka Ferenc külön törvényalkotás, Remsey Iván — miközben a Provenci várfalakról elmél­kedik — nem lép túl saját fes­tői országán. Külön változat Jávor Piroska, Gavrilovits Sándor és Kótay Tamás. Őszintén, a színek és formák fegyelmével mondja ki-ki a maga festői monológját. Mint például Buhály József, Szántó Piroska. Lois Viktor Ef Zám- bó István radarja alapján tá­jékozódik; ezúttal jobban, mint választott „mestere”. Asz­tal Csaba. Sziits Miklós, Csor­ba Simon, Bereznai Péter, Krizbai Sándor, Gubis Mihály értékes változatokat hoztak létre. Akárcsak Bálint Ildikó, aki a nápolyi őszről lehelt halk és finom színvallomást. Jók a szobrok. Meghökken­tő Holdas György Torzója, szellemesen elmélyült Asszo- nyi Tamás éremdoboza Bar­tókról, egészséges hevület hatja át Raj ki László Láng­ját. Olyan ez a szentendrei tár­lat, mint a világ. Szimultán. Több igazságot kutat, más-más álmokkal, képi rendszerrel, vá­lasztott változatokkal. Ezért, csak ezért közelítik meg közö­sen a művészet ma érvényes horizontját, amelyet régi foga­lommal az embert és a társa­dalmat szolgáló szépségnek nevezünk. Közkinccsé tenni Szíj Rezső, a neves műgyűj­tő, irodalom- és művészettör­ténész egyre inkább közkincs- csé avatja egyedülálló magán- gyűjteményét. Ez immár egy évtizedes folyamat munkássá­gában, amely felgyorsult fele­sége, Kovács Rózsa elhunyta után. Nemes szándéktól át­hatva, arra gondol, hogy elő­deihez — Déri Frigyeshez, Ráth Györgyhöz, a soproni Storno családhoz, Hepp Fe­renchez és másokhoz — mél­tóan nagy gonddal őrzött kin­cseket adjon át a közösségnek. Köztudott, hogy bibliofil köny­vei, első kiadásai oly ritkasá­gok, hogy nyolcezer kötetes könyvtárát már 1965-ben vé­detté nyilvánították. Évekkel ezelőtt ötszáz színes reproduk­ciót adományozott a gödi Né­meth László Általános Iskolá­nak. a kecskeméti Ráday Mú­zeumnak 3636 rajzot és grafi­kát adott át: a XX. század ma­gyar képzőművészetének ke­resztmetszetét. Csorna városá­nak is több száz festményt niándékozott határainkon túl élő magyar festők és szobrá­szok alkotásaiból. A moson­magyaróvári Szíj Rezső—Ko­vács Rózsa Múzeum — amely 1984-ben létesült — a gyűjtő jóvoltából szeptemberben újabb hatvan művel gyarapo­dott. A jeles műgyűjtőnek újabb tervei vannak. Szíj Rezső Bern­jén. Attila monográfusa. Szám­talan Demjén-művel rendel­kezik, amely alapja lehetne Dunaharasztin a Demjén-gyűj- temónyinek, hiszen ott élt és alkotott a fiatalon elhunyt Munkácsy-díjas festőművész. Százhalombatta is teret adhat­na a kortárs magyar képző­művészeti gyűjteménynek Szíj Rezső adományaiból, hiszen ez nagyban szolgálná kultúránk és a munkásművelődés ügyét. Mindez lehetőség; valóság szü­lethet belőle. Losonci Miklós Tudásuk legjavát nyújtották Népdalkörök megyei minősítője Isaszegen A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár ren­dezésében Érden és Isaszegen került sor a közelmúlt na­pokban a népdalkörök és népzenei hangszeres együt­tesek Pest megyei minősítő hangversenyére. Előzetesen huszonhat együttes nevezett be, ám a két hangversenyen már csak tizenkilenc jelent meg. Az érdi bemutatón hat, az isaszegin pedig tizenhárom csoport tett tanúbizony­ságot felkészültségéről, művészi szintjéről. Minden korosztály A rangos esemény alkalmá­ból az isaszegi Dózsa Művelő­dési Otthon örömmel vállalta a házigazda szerepét. Már ko­ra reggel nagy sürgés-forgás volt a művelődési ház környé­kén. Egymás után érkeztek a saját és büszkén hordott nép­viseletükben az együttesek. A csoportok a sorsolás sor­rendjében mutatták be műso­rukat, a közönség s a három­tagú felkért zsűri előtt. Az el­nöki tisztet Dévai János, a Magyar Rádió népzenei osztá­lyának szerkesztője, tagjai pe­dig Kovács Lajos, a KOTA Pest megyei titkára és Eredics Gábor a Népművelési Intézet munkatársa voltak. A színpadra lépők igazi amatőr lelkesedéssel és ter­mészetes izgalommal igyekez­tek tudásuk legjavát nyújtva előadni műsorukat. Már az ele­jén oldott lett a hangulat, amely csak egyre fokozódott. Az élményt nyújtó zene hall­gatása mellett öröm volt lát­ni az idősekkel egy sorban a középkorúakat, és az utánpót­lás reménységét: a felnövekvő ifjúságot. A több órán át tartó bemu­tatót követően a sokoldalú, gazdag zenei világú műsor ér­Házról házra járnak Könyvterjesztő fiatalok A fogyasztási szövetkezetek iskolaszövetkezeti csoportjai­nak könyvterjesztési versenyt hirdetett a Szövosz, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa és a Könyvértékesítő Vál­lalat. Az első helyezett isko­laszövetkezet ötezer forint ér­tékű könyvutalványhoz jut, s további díjak is vannak. A kistelepüléseken végzett könyvterjesztő munkáért kü- Iöndíjat ajánlott fel a HNF Országos Tanácsa. A versenyt — a tavalyi sikerek nyomán — az idén már második alka­lommal írták ki. Hazánkban jelenleg az áfész-ek 540, a takarékszövet­kezetek pedig több mint 100 iskolaszövetkezeti csoportot működtetnek. Ezek részvételé­vel zajlik a verseny. A Szö- voszban a könyvterjesztési verseny eredményeként köny­velik el, hogy növekszik az áfész-ek könyvforgalma. Az is­kolás fiatalok csoportjai gyak­ran házról házra járva ajánl­ják a szépirodalmi, a termé­szettudományos, a szakmai, az ismeretterjesztő és a sport­tárgyú könyveket. A Heves megyei Mészöv által patronált iskolaszövetkezeti csoportok például külön versenyt vív­nak a könyvterjesztésben, és azt tervezik, hogy december­ben megrendezik a szövetke­zeti ifjúsági könyvnapokat. R A DIÓFIGYELŐI CSALÁDI TÜKÖR. Ahány­szor csak Monoron járok, mindig megakad a tekintetem egy házon. Sajnos nem azért, mert olyan szép! Azon ámul­dozom, hogyan lehet egy ilyen kétszintes lakon annyiféle mű­népi építészeti elemet alkal­mazni. Bőségesen akad még hasonló példa megyénkben másutt is. Csupán amiatt em­lítem ezt az egyet, mert több­ször utazom errefelé. Igaz, Juhász Judit szerkesz­tő, tekintettel a közelgő ha­lottak napjára az irántuk ér­zett tisztelethez kapcsolta fél­órás műsorának mondanivaló­ját. (Az utóbbi időben mind tartalmasabb, s mélyebben elemző a Szombat reggeli ma­gazinszerű adás, amely egyre nagyobb hallgatóságot vonz. A Tömegkommunikációs Ku­tató Központ legfrissebb ada­tai szerint már 1 millió 200 ezer ember kíséri figyelem­mel.) Nem akarom felidézni az il­letékesek nyilatkozatait arról, hogy miért szemetesek a teme­tők, gondozatlanok a sírok. Több, mint szomorú: temet­kezési kultúránkról akkor be­szélünk legvalószerűbben, ha a főnévnek fosztóképzős for­máját használjuk. De hát hogyan is állunk akkor az élők iránti tisztelet­tel? Van-e összefüggés akö­zött, hogy milyen körülmé­nyek között nyugosznak ha- lottaink, s milyen körülmé­nyek között élünk mi ma­gunk? Amikor Kaszás Károlyt, a műszaki egyetem középület­tervezési tanszékének adjunk­tusát. hallgattam, akkor ka­landoztak el gondolataim, s jelent meg lelki szemeim előtt azon bizonyos monori épület. Az építész azt magyarázta, hogy a családi házakra néhol még tornyot is „ragasztanak”, jóllehet e rész funkciótlan, hasznavehetetlen — legfel­jebb hálni járhatnak belé. De a lak legalább különbözik a szomszédétól. Tisztában vagyok azzal: nem egészen jogos tőlem a csúfolódó hang. Hiszen az (új)gazda(g) az uniformizálás ellen van. A baj az, hogy ily módon mégsem lesz különb, legfeljebb öt centivel maga­sabb, túldíszített a háza. S semmiképpen sem az adott te­lepülés szép építészeti arcu­latának a kialakítását segíti. BELSŐÉPÍTÉSZET. Mint a legtöbb lakásvárományos há­zaspár, annak idején jártuk az áruházakat, böngésztük a bú­torokról készült színes kiad­ványokat. Kiválasztottuk, az­tán kivártuk, amíg megérke­zik. Addig a szőnyegpadlón ülve nézegettük: milyen jól el­tékelése nem kevés gondot je­lentett a zsűrinek. Tagjai egy­más között jó szándékú vita után hozták meg igazságos döntésüket. Az eredményhirdetést nagy izgalommal várták a csopor­tok, s az ott maradt érdeklődő közönség. A zsűri elnöke elő­ször elismerését fejezte ki a minősítőre való felkészülésért, s az azt megelőző szorgos munkáért. Értékelő gondola­taiban előremutató szakmai tanácsok hangzottak el, majd Szabolcsi Bence szép gondola­tát idézve — Mindent meg kell tennünk, hogy a zene, de csakis az igazi zene a gondol­kodó ember lényévé, szellemi táplálékává váljon — nyújtot­ta át az okleveleket. Minden együttes olyan eredményt ért el. amellyel jogot szerzett az országos minősítésre való je­lentkezéshez. A kellemes han­gulatú megyei minősítő hang­verseny dalosokhoz méltóan, nótázással — a kartali asz- szonykórus búcsúdalával: az Isten veletek isaszegi lányok kezdetűvel — fejeződött be. Értékes útra való Az együttesek távozásával azonban nem zárult le a minő­sítő programja. Ezután követ­kezett a művészeti vezetők szakmai tanácskozása, ahol a zsűri tagjai minden részletre odafigyelve értékelték a cso­portok felkészültségét. S a majdnem négy órán át tartó beszélgetés megszívlelendő út­ravalót adott. Felhívta a fi­gyelmet a lényeges tenniva­lókra; a gondos műsorválasz­tásra, a csokrok összeállításá­ra, a szövegmondás pontossá­gára, a szép hangulatváltásra, a hangok összecsengésére, a szólisták kiválasztására és még számos egyéb feladatra. Amatőrök elismerése Ügy véljük, nem volt hiá-' bavaló a hosszan tartó felké­szülés. A két minősítő hang­verseny kapcsán mód nyílott több mint kétszáz amatőr mű­vész számára, hogy önmaga örömére, mások gyönyörköd­tetésére daloljon, s ez már megérte. A tizenkilenc együt­tes közül egy minősült (Érdi Művelődési Központ citeraze- nekara), tizenegy jól minősült (nyársapáti asszonykórus, Ta­mási Áron népdalkor Buda­pest, Százszorszép citeraegyüt- tes Bp., sárkeresztúri pávakör, kerepesi pávakör, nagybör­zsönyi pávakör, letkési pá­vakor, fóti menyecskekórus és citerazenekar, zsámboki asz- szonykórus, Kék Szivárvány népdalkor Túra, isaszegi Dó­zsa Művelődési Ház asszony­kórusa és hét kiválóan minő­sült (a dunavarsányi népdal­kor, inárcs-kakucsi népdal­kor, veresegyházi népi hang­szeres együttes, ipolytölgyesi pávakör, kartali asszonykórus és a gaIgahévízi pávakör) el­nevezésű oklevelet kapott. Bízunk abban, hogy a si­keres bemutatkozás után még nagyobb kedvvel készülnek majd az 1988-ban, Szentendrén megrendezésre kerülő népdal­körök és népzenei együttesek 5. országos minősítőjére. Ehhez örömteli szereplést és sok si­kert kívánunk! Apágyi Istvánné fér majd a szobában. Amikor kicsomagoltuk, s elhelyezni próbáltuk, kiderült, hogy leg­feljebb a szoba fér el benne. Tudom, a reklámkön yvben szerepeltek adatok, am.kalap­ján lehetett volna méricskél­ni. Eligazíthat a Lakáskultú­ra című folyóirat, én azon­ban mindezt édeskevésnek tartom. (Nem a folyóirat árát!) Nekünk, panellakoknak ugyanis nincs könnyű dol­gunk, ha az otthonunk laká­lyossá tételére kerül sor. Ép­pen ezért szívesen fogadunk mindenfajta ötletet. Ilyesmire számítottam vasárnap este a Bartók rádióban. Bár a téma nem ezzel volt kapcsolatos, mégis érdemes volt odafigyel­ni. Modern belső, korhű külső címmel Pongrácz Judit be­szélgetett Vági Ervinnel, a Győr-Sopron Megyei Tanácsi Tervező Vállalat belsőépíté­szével, akinek régi épületek belső berendezése a feladata. A bútorok modernnek mond­hatók, mégis illenek az ódon hangulatú házakba. Örömmel vettem, hogy a műemlékvédelméről szintúgy híres megye még ezekre az „apróságokra” is figyel. Csak azt nem értem, hogy e tanul­ságos húsz percet miért nem egy hallgatottabb időpontban és adón sugározták? Vennes Aranka A TIGAZ Gödöllői Üzemigazgatóságának budaörsi szolgáltatási üzeme felvesz budaörsi telephelyre mérlegképes könyvelői képesítésű gázdíjszámlázási csoportvezetőt, középiskolai végzettségű gázdíj-elszámoltatót, gépíró adminisztrátort, vasipari szakmát szerzett hálózatfenntartót, C-kategóriájú jogosítványt szerzett hivatásos gépkocsivezetőt, Budakeszi községbe gázszerelőt. Bérezés: a kollektív szerződés szerint. A vállalat dolgozói részére pébégáz- vagy földgázkedvezmény. Jelentkezni lehet személyesen vagy levélben, a TIGÁZ budaörsi szolgáltatási üzemében, cím: Budaörs, Ifjúság u. 19. 2040. (Pf.: 90.) Telefon: 669-528. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Szerelvény- és Kovácsoltáru Gyára azonnal felvesz közép- vagy felsőfokú végzettségű szakembereket gépgyártás-technológusi munkakörbe Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet levélben vagy személyesen az ISG személyzeti és oktatási főosztályán, Csille Jánosné személyzeti előadónál, levélcím: Budaörs 2. 2042, telefon: 851-355, 135-ös mellék.

Next

/
Thumbnails
Contents