Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

1987. OKTOBER 27., KEDD Kedvezően alakul Idegenforgalom Az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közzétett -érté­kelése szerint, az év első ki­lenc hónapjában 15 millió 575 ezren keresték fel hazánkat. Az előrejelzéseknek megfele­lően, még szeptemberben, te­hát az utószezonban is fokozó­dott az érdeklődés Magyar- ország iránt. Ebben szerepe volt a kedvező, nyárias idő­járásnak is. Ez alatt az egy hónap alatt csaknem kétmil- lióan látogattak hozzánk, egy- harmadával többen, mint ta­valy ilyenkor. Továbbra is a szocialista országokból érkezik hozzánk a legtöbb turista, de a tőkés országokból dinamikusabban emelkedik a forgalom. A rubel- elszámolású országokból 9,7 millióan látogattak Magyar- országra. A nem szocialista országok közül a legtöbb láto­gató továbbra is Ausztriából érkezik hozzánk. Szájtátva LASSÚ VÍZ Bizonyára kitelne egy vá­roska téli tüzelője abból a sok-sok jelentésből, újságcikk­ből, tudós tanulmányból, ame­lyet a nők helyzete megköny- nyítésenek szükségességéről írtak, írtunk össze. S e köny- nyitések sorában az elsők kö­zött foglalt helyet a leányok, asszonyok munkahelyi beosz­tásának javítása, a váltómü- szakos rend felülvizsgálata, le­hetséges ésszerűsítése. A nagy nekiveselkedés nem volt eredmény nélküli.. . ! A megyében 10—11 százalékkal csökkent a váltóműszakban dolgozó ipari munkásnők szá­ma. Taps? Ne! Mert ez a mér­séklődés kereken tíz év alatt ment végbe. No persze, akkor is eredmény. Több, mintha nem történt volna semmi sem. Történt. Elsősorban nem azért, mert az érintettek ennyire a szívükön viselték a nők dol­gát, hanem mert szervezési, technológiai stb. okokból mér­séklődött a váltóműszakos munkahelyek aránya a mun­kahelyek Összességén belül. Azaz a „nőpolitikái intézkedé­seknek” — ami olyan jól hangzik ugye — ez a fajtája nem került valami sok erő­be, külön figyelembe. Egé­szen más irányból ható okok­nak engedve ment végbe a változás, külön haszon, ha rá­aggathatták a feliratot: nőpo­litika ... Nőpolitika ide vagy oda, a megye iparában ma is sokkal jellemzőbb a nőkre a váltó­műszakos foglalkoztatás, mint a férfiakra! Ennek — és száj- tátva fogadható a magyará­zat — ágazati, szakmai, azaz strukturális okai vannak. Az­az a szakemberek előbb em­lített vélekedése szerint a nők elsősorban olyan területeken dolgoznak, ahol hagyományos rend a váltóműszak. S ha ha­gyományos, kinek jutna eszé­be firtatni, más területeken miért nem teremtenek ilyen hagyományt? Például azoknak a férfiaknak, akiknek lassú víz módjára sikerült partot mosniuk, azaz a nőknél na­gyobb mértékben csökkente­niük soraikban a váltóműszak terhét... MOTTÓ Levett kalappal a ház körül Kossuth Lajos mint szőlősgazda A falu népe megakadályozta az átépítést Kossuth Lajost nagyon megviselte az 1840-es évek elején a börtön. Kiszabadulása után orvosai falusi csendet ajánlottak neki, s ráadásul ahhoz, hogy indulhasson a választásokon, Pest megyei birtokkal kellett rendelkeznie, így aztán valamilyen megfe­lelő eladó telket keresett ma­gának. Besze Jánosnak volt egy kis birtoka Tinnyén. Néhány éve vásárolta a Somogyiaktól, de mivel nem értett a gazdál­kodáshoz, felajánlotta Kos­suthnak. Egy egész sereg ősi, nemesi család lakott akkori­ban Tinnyén: a Sántha, a Csehfalvi, a Vásárhelyi, a Si- mancsics, a Setét, a Koltay, a Kiros, a Miskey, az And- rássy, a Horváth — hogy csak néhányat említsünk. A Besze-féle birtok 200 hold kö­rül volt. Három település ha­tárában oszlottak szét a föl­dek. B>tok a Kutyahegyen Kossuth és Besze 1843-ban kötötte meg az alkut. A vé­teli összegről nem sikerült adatot szereznem. Annyit azonban tudok, hogy 1906-ban Tinnyén egy hold föld 600 ko­ronába került, míg másutt 3— 500 koronába. A birtokhoz tartozott a még ma is meg­lévő földszintes kúria rácsos fakerítéssel. Pellargónium és tulipán nyílt előtte és az ud­varán. Eredetileg 4 szoba, 1 konyha volt benne. Négy ab­laka nézett az utcára. Az ud­varon voltak a melléképüle­tek. Jobb oldalon lakott a cse­lédség. A kúria folyosója sö­tét és komor volt, de gyere­kek zsivajától hangos. Ott élt az öreg Kossuthné is és reg­geltől estig ki nem esett a kezéből a kötőtű. A birtokot Kossuth Lajos feleségének hozományából vá­sárolták. Volt egy mindene­sük, Katicának hívták. Az 6 nővére volt a legidősebb Kos­suth gyermeknek, Ferencnek a dajkája. Kossuth nagy kedvvel fo­gott a gazdálkodáshoz. A Ku­tyahegyen talált egy elhanya­golt szőlőt. Minden tőkét ki­dobált belőle és az országba akkor bekerült — és igen drá­ga — rajnai rizlinggel tele­pítette be az egészet. Az új gazda vitorlavászonból szaba- tott magának bő zubbonyt, s ehhez nagy karimájú szalma­kalapot. viselt; ebben dolgo­zott. Egészsége lassan javult, ezért kényelmesen, meg-meg- állva bandukolt fel a mere­dek úton a szőlőjébe. Birto­ka jászfalusi részének útjai mellé eperfákat ültetett, hogy selyemhernyóit táplálhassa. A selyemipar akkor kezdett ter­jedni az országban, így Kos­suth sem akart kimaradni a selyemgubó-termelésből. Előszeretettel vett részt a falu közbirtokosainak ülésén, ahol felszólalt, vitázott. Sze­rette, ha ő maradt a győz­tes, ezért a többi birto­kos nem nagyon kedvelte. Szo­rosabb kapcsolatban csak a Vásárhelyi családdal volt. Ve­lük néha összejártak, kártyáz- gattak és a kúria udvarán fel­épített tekepályán nagyokat kugliztak. Amikor 1845-ben Tinnyén- megírta az 50 éves jubileu­mát ünneplő József nádort köszöntő beszédét és azt két órán keresztül elmondta, hatal­mas sikere lett! Már másnap az egész országban nyomta­tásban terjesztették a köszön­tőt. A dölyfös tinnyei urak már keresték a híressé vált birtokos társuk barátságát, de Kossuth betegségére hivatkoz­va sorra visszautasította meg­hívásaikat, s továbbra is csak a Vásárhelyi családdal tartot­ta a kapcsolatot. A kétórás beszéd egyébként annyira ki­merítette. hogy vért hányt, s napokig nyomta az ágyat. Ritkán hagyta el falusi ma­gányát, inkább hozzá jártak. Rendszerint este hintókon ér­keztek a vendégei. Legtöbb­ször a kis kerti házacskában tanácskoztak, ahol három­négy ember fért csak el. A beszélgetések mindig német nyelven folytak, hogy az urak körül forgolódó cselédség ne tudja, miről beszélgetnek. Tinnyéről Budára Lapalapítási tervei miatt Kossuth egyre többet utazott Pestre, majd végleg oda is költözött. Onnan írt Vásárhe­lyi Sámuelnek — a közbirto­kosok akkori fejének —, hogy adjon igazolást tinnyei bir­tokának értékéről. Erre azért volt szüksége, mert a Hazai Takarékpénztártól kölcsönt akart felvenni a Pesti Hírlap kauciójára, „hogy a bécsi uraknak ne legyen semmi okuk az újságengedély meg­tagadására". A kölcsönügylet valószínűleg nem jött létre, de a Pesti Hírlap mégis meg­kezdte diadalmas pályafutását. A tinnyei birtok pedig 1847 elején gazdát cserélt; Sántha István költözött bele. Kossuth Budán, az Űri ut­cában vásárolt az árából há­zat magának. A szobák falait, itt is — mint Tinnyén — hó­fehérre meszeltették, bár ez akkor nem volt divat a fővá­rosban. A berendezés elég sze­gényes volt. Kossuth mondta egyszer: ...szobáink legfőbb díszei a falak mellé állított gyermekágyak voltak ... Tinnye lakói — még 1848- ban — az egykori ízbég ut cát Kossuth utcának nevezték el Vásárhelyi Sámuel javas­latára. Az új utcanévadásból hatalmas ünnepség lett. A szomszéd falvakból, Pestről és az ország minden részéből érkeztek a híres vendégek. Nagy hordók tetejéről szóno­kolt Erdélyi János, Lukács Móric és más, akkor közismert nagyságok. Emlékház lehetne A birtok és a kúria sok ké­zen ment át. Először Sántha Péter ijrökölte, később kefcté- oszlott. Platthy nógrádi ügy­véd végrendeletében másnak hagyta a földet és másnak az épületet. 1867-ben Pest vár­megye tisztikara Beöthy La­jos alispán vezetésével ki­ment Tinnyére, s levett ka­lappal járta körül a házat. Ezt követően Szokoly Viktor kezdeményezésére gyűjtést rendeztek. Ennek eredménye a terméskőből faragott obeliszk a ház előtt. Az 1900-as évek elején Leit- geb mérnök vásárolta meg a kúriát. Azonnal át akarta épí­teni, de a falu megakadályoz­ta. Kossuth tinnyei lakóhelye még most is áll. Érdemes len­ne megvásárolni és egy Kos- suth-emlékházat kialakítani belőle. Ügy tudom, jelenlegi tulajdonosa szívesen elad­ná... Kosa Pál A mesesorozatok az oktatásban Cicamica, Frakk és a többiek Nagykőrösön néhány évvel ezelőtt felújították azt a szép hagyományt, hogy a pályakezdő pedagógusok nyilvános székfoglaló előadást tartanak. Idén, a rendelkezésre ál­ló tíz-tíz percben tizenhatan léptek a többiek elé, hogy beszámoljanak kutatási eredményeikről. Ez többnyire a szakdolgozat témájával azonos, de előfordul, hogy a gyakorlati munka során felmerülő problémákra kere­sik a választ. Az iskola és a család kapcsolata ugyanúgy szóba került, mint a város pedagógiai története. Jerus- káné Herényi Erzsébet, a Petőfi Sándor Általános Isko­la tanítója pedig a televíziós mesesorozatokról készített elemzést. Az uralkodó képernyő — Hogyan fordult érdeklő­dése a téma felé? — Magam is nagyon szere­tem a mesését. Megtestesíti az emoen vagyakat, így rajtam Kivin is nagyon sok minőit ve- leKeaiK hasonlóan. Ezért már igen korán elhatároztam, uogy szaiuioigozatomöan érin­tem a prooiemat. név eiező utón, munka menett vegeziem ei a zsambeKi toisKoiát, es mi­vel egy diákotthonos intéz­ményben dolgozom, tapasztal­hattam, hogy mennyire ural- uodova vált a képernyő. Ha csak két választási ienetőseg van a szabadidő eltöltésére, akkor is a televízió nyer min­den más elfoglaltsággal szem­ben. Es hogy miért éppen a sorozatok keltették fel a fi­gyelmemet? Amikor eldöntöt­tem, hogy ezt a két területet Összekapcsolom, szerkesztet­tem egy kérdőívet azoknak a diákoknak, akikkel később is végig együtt dolgoztam. Ebben az is szerepelt, hogy melyik mese a kedvencük. Ez alapján választottam ki később azo­kat a sorozatokat, amelyeket elemeztem. — Tehát a Futrinka utca, a Frakk, a Süsü és a Stop! a sztár? — Nagyjából igen, leszámít­va az utóbbit, amelynél túl­zottan kidomborodik az okta­tó szándék. Kifejezetten azért választottam, hogy ilyen jelle­gű is legyen. Ami érdekes, hogy ugyan a legkedvesebb figura a Nagy Ho-ho-ho-hor- gasz, de az egész sorozatot te­kintve megoszlanak a véle­mények. A vizsgálat során ké­sőbb rajzolni és mesélni is kellett a kedvenc mesealakról vagy jelenetről. Nagyon szép rajzok születtek. Meglepő volt, hogy milyen jól eltalálták a színeket még olyanok is, akik csak egyszer vagy két­szer látták színes televízión az adást. f/ii'ícr szabad ugatni? Kiváncsi voltam arra, hogy az olvasási szokásokat a tévé­zés mennyiben változtatja Tornaóra a parkban meg. Tapasztalataim alapján azokat a mesekönyveket, ame­lyek történeteit filmen is megnézhetik, inkább csak az alsósok keresik. De a hetedik­nyolcadik osztályos tanulók ugyancsak szívesen vesznek ki a könyvtárból mesekönyve­ket. A legnépszerűbb szerző Benedek Elek. A nagyobb gyerekek sem szégyellik egy­más között, hogy meséket ol­vasnak, illetve néznek. Az Esti mese megtekintése számukra valóságos szertartás; nagyon ritkán maradhat el. És a já­tékaikban — egymás között — a különböző rajzfilmek fi­guráinak neveit osztják szét. — Mi o jelentősége, a szere­pe ezeknek a sorozatoknak az oktatásban? — Ahogy már előbb is em­lítettem, a rajz- és a fogalma­záskészséget egyaránt lehet fejleszteni közös megbeszélés­sel. Sőt, így felszínre hozhatók azok a közvetített értékek is, amelyeket ezek a sorozatok tartalmaznak. Éppen a Közle­kedj okosan! kapcsán az is le­mérhető, hogy minden sokkal hatásosabb, ha nem direkt formában, hanem rejtett mó­don teszik. A Futrinka utca például tökéletes leképezése annak, hogyan, milyen lépése­ken keresztül illeszkedik a gyerek a családba, illetve egy közösségbe. Ahogy Cicamica és Morzsa kutya megtanítják a kis kutyakölyköt a minden­napi viselkedés szabályaira — például, hogy nem szabad mindig ugatni (helyesebben: lármázni), mert ez zavarja a szomszédokat. Vagy nem sza­bad engedély nélkül csinálni valamit, mert veszélyes lehet, vagy másnak kárt okozhat. Szerintem ezt mind-mind meg lehet és meg kell beszélni a kisdiákokkal. A Frakkból azt is megtanulhatják, hogy a he­lyes ítéletek a tapasztalat és életbölcsesség alapján szület­nek. Főként férfiszerepek — Pont az említett két so­rozat dolgozza föl a minden­napi elet apró-cseprő ügyeit, es ezáltal nem igazodik úgy a mese klasszikus szabáiyainoz, mint például a Süsü. Nem za­varó ez? — A gyerekek számára mégis megmarad a mesesze- rüseg. Attól, hogy bár tökéle­tesen emberszeruen viselked­nek a szereplők, azért csak ál­latok. És ezek az állatok be­szélnek. Frakk pedig esernyő­vel ugrik le a létra tetejéről, ami mind olyan fordulat, amely által megőrzik a mese- jelleget. Sokkal nagyobb prob­léma, hogy ezeknek a soroza­toknak a hősei, illetve a po­zitív értéktartalmakat hordo­zó figurái szinte kizárólagosan férfiszerepeket testesítenek meg. — És azok a rajzfilmsoro­zatok, amelyeket délutánon­ként vetítenek, például a Miki egér, a Tom és Jerry nem köz­kedveltebbek a magyaroknál? — Egészen más kategóriába tartoznak, a gyerekek saját megfogalmazása szerint is. Ki­zárólagosan szórakoztató sze­repük van. Igaz, semmiért el nem mulasztanák, hogy meg­nézzék őket. Az egyéb soroza­tokkal szemben pedig inkább a magyarokat kedvelik. Pon­tosabban, pár perces rajz­filmként vagy sorozatként ezeket részesítik előnyben, az egész estét betöltő mesefil- metonél viszont a külföldie­ket. Sajnos, jelenleg ebből van több, mert új sorozat már ré­gen született. Szabó Z. Levente Ellenőrzés a közutakon Mérik a kipufogó gázokat Ne lepődjenek meg az autó­sok, ha közúti ellenőrzéskor nem a jogosítvány vagy a forgalmi engedély iránt érdek­lődnek az ellenőrök, hanem a kipufogócsőből kiáramló gázo­kat vizsgálják, e hónap elejé­től ugyanis érvényben van a közlekedési miniszter új ren­deleté a gépjárművek által ki- bocsátható szennyező anyagok megváltozott — szigorodott — határértékeiről. Az új szabályozásra azért volt. szükség, mert a legutóbbi — 12 évvel ezelőtt született — közúti környezetvédelmi ren­delkezés óta sokat változott a járműpark nagysága, összetéte­le, a forgalom sűrűsége. Az akkori 580 ezer személygép­kocsi, százezernyi teherautó és a tizenhatezres autóbuszpark helyett, ma már 1,6 millió személyautó, 200 ezer teher­gépkocsi és 26 ezer autóbusz közlekedik a hazai utakon. Egyre több gondot okoz — a jelentős részben elöregedett, korszerűtlen — járműpark környezetszennyezése, különö­sen a városokban, ipari kör­zetekben, ahol a levegő amúgy is sok káros anyagot tartalmaz. Ezzel párhuzamo­san fokozódik az igény a tisz­tább, egészségesebb környezet iránt. Az új rendelet kidolgozása­kor figyelembe vették, hogy a hazai gépjárművek többsége környezetvédelmi szempont­ból nem felel meg a kor­szerűbb járműparkkal rendel­kező országokban általános nemzetközi követelményeknek. Éppen ezért, ha a korábbinál szigorúbbak is, a nemzetközi előírásoknál valamivel eny­hébbek az újonnan megálla­pított szabályok. A rendelkezés egyik legfon­tosabb célja, hogy csak kor­szerű, környezetkímélő jármű­veket hozzanak be az ország­ba. Az úgynevezett típus- vizsgálatok során — több egyéb műszaki mutató mellett — szigorúan elemzik a for­galomba állítandó járművek káros égéstermékeinek (ben­zinüzeműeknél: szénmonoxid, szénhidrogén, nitrogénoxidok; dízeleknél pedig: korom) mennyiségét, s csak a követel­ményeknek megfelelő gép­kocsik kapják meg az üzemel­tetési engedélyt. Az államközi szerződések alapján behozott új_ járművek megfelelnek a szigorúbb előírásoknak, kivéve a kétüteműeket: az általuk ki­bocsátott szénhidrogének mennyisége magasabb az en­gedélyezettnél. A rendelet ki­vételt tesz ezekkel az autók­kal, hiszen beszerzésükről — egyéb vásárlási lehetőség hiá­nyában — nem tud lemondani a magyar külkereskedelem. A VII. ötéves tervidőszakra lekötött Trabantokat, Wart­burgokat és Barkasokat az új szabályok ellenére behozzák az országba. A rendelettel elérendő má­sik cél, hogy a már forgalom­ban lévő járművek kevésbé szennyezzék a környezetet. En­nek érdekében vezették be a közúti ellenőrzéseket, melye­ket a rendőrök, illetve a taná­csok közlekedési felügyeletei­nek szakemberei végeznek. Magánszemélyek (illetve a 200-nál kevesebb gépjárművet üzemeltető vállalatok) eseté­ben, ha az ellenőrzésnél a megengedettnél nagyobb határ­értéket mérnek, 30 napos határidőt kapnak a tulajdono­sok gépkocsijuk rendbehoza­talára. A kijelölt műszaki ál­lomásokon, szervizekben kell igazoltatniuk, hogy járművü­ket megfelelően beállíttatták. Amíg az időjárás engedi, a parkban tartjuk a testnevelésórá­kat — vallja Jarosiné Szabó Ilona, a dömsödi általános isko­la tanárnője. A második bősek is élvezik a játékkal egybe­kötött órákat. (Csécsei Zoltán felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents