Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
MAGAZ H-■*’ - i '-:*íé ■' • V ■ ' X!: Szűcs Mariann: Három, miniatűr Kérdés Mint egy elhasznált mozijegyet, úgy tépdessük szét a szavakat, és szűnünk meg beszélni. Megbeszélni sem tudunk, mert nincs időnk vagy sok a lejáratott annyi-szó. Szóval annyi, na és, megminden. Hömpölyög belőlünk az izé, a tudod-ez-a-dolog, a téma, a „hosszú” és a többi kukába való félmondat, nyegle szószörny. Villamoson, buszon, süppedő plüssben, idegen szagú albérletben, félbemaradt egyetemmel, ránk nem hasonlító, de ránk tukmált gyerekkel, egy izzadt rock and roll után, alatt, előtt és mindig, ha zörömböl a tévé, a számítógép, a video, megszöknek tőlünk a szavak. Tátogunk, hörgünk, kurjantunk, nyöszörgünk, és belliül a fejünk, ököl csattan felkiáltójelek helyett, a retorika érdekében még biztosítótűt is szúrunk az orgánumunkba. Próbálkozunk, de belénk szorul az igyekezet, az igeidőzet. Ragozunk val-vel, de nincs nak-nek. Csak a kérdés bunyog belőlünk, ha mégis szótértünk: ÉS AKKOR MI VAN? Körülvesznek a hirdetések Negyvenéves, elvált, mindegy-kinek-a-hibájából, valaki ragadja már meg az alkalmat! Nyugdíjas keresi magasabb nyugdíjas magányát. Kutyasétáltatást veszettségre vállal elszakadt póráz. Többszemélyes fagylalt. Helló, Leó! Minden dobozban egy szakács van elrejtve: aki megtalálja, és beküldi a szakács anyajegyét, az sorsoláson vesz részt. Minden boldog nyertes kezet szoríthat a centrum hetekkel. Nyugodtan megboldogulhat, ha ügyvédi munkaközösségünkre bízza magát! Fiatalok, MÁV a VÁR! Hello, Leó! Sziti grill, drill! Domusz, glóbusz, ibusz, turiszt. Proper, prognózis, pro primo, pro secundo, pro sztata. Skáia kópé, su-su, a bűvös sugár. Lassacskán világosodik a művelt nép emblémája; a kultúra odamondva. A bőrünk fénylik A bőrünk fénylik, néha elkel rajta egy kis púder. A szemhéjon démonján sugárzik a lila vagy a zöld festék. Van borotválkozás előtti, utáni, sőt még közbeni krém is. A fiúk különbül ragyognak egy-egy aluljáróban, mint a lányok. Fürdősók, habok, masszázsok, szauna-partik, fogyókúrás teák, testépítő szalonok, autogén foglalkozások, önvédelmi tanfolyamok és szoláriumok. Minden van, amitől fényesebbek lehetünk, minden rendelkezésünkké ál,l, ami,,elnyeli fáradt mozdulatainkat és egymásért kapaszkodó szavainkat. i Ilyen fényes, társaság nem volt eddig. Csupa épek vagyurtk! Nekünk például semmi sem drágább, mint a személyi számmal ellátott, nyilvántartott önmagunk. Nem is csoda, hogy körülöttünk jobbra- balra kidőlnek az ellenfeleink, és bedőlnek a kételkedők. Szüléink vagy reszketeg szenilissé válnak, vagy csak egyszerűen egyik napról a másikra elhunyt áldozatokká. Legföljebb annyira telik nekünk, hogy lélekben adózzunk, a többi kell az otépére, a gépkocsi befizetésére, vagy az új konyhabútorra. Utolérhetetlenek vagyunk! Mi ugyanis azt tudjuk pontosan fölmérni és értékelni, ami van, persze másnak. Önmagunkkal szembeni igényünk így válik fölöslegessé és haszontalanná. A bőrünk fénylik, de talán nem is ez a legfontosabb. Mi olyan remekül szabottak vagyunk, hogy bármelyik percben előléphetnénk egy reklámfilmből; frissen vigyorgó marionettként. Vagyunk, ilyen fénylő bőrrel, ilyen jól ápoltan a társadalom új pillérei. Meg kell felelnünk a hétköznapok ravasz elvárásainak, tehát nem lehetünk kicsinyesek. Nem lehet drága sem anya, se apa, sem gyerek, se nevelés, sem barát, se élet. Mint régen a ridegtartású marhákat, közös gyerekeinket kicsapjuk a napköziotthon mezejére... és bőrünk, amire hajdan olyan büszkék voltunk, hogy fénylett, végül lassan elszürkül. Ágh István: így történik Apám szeméből a szemedbe anyám szeméből a szemembe micsoda messzi sugár planéták tüzelnek egymásra így történik kezem hasamra való lelőtt madárrá változása Besze Imre: Védj meg Védj meg magamtól, körém bujdosó! Fáradt testemtől óvd a holnapot, pajzsom vagy te s álmokat hozó betű-órák, hús papír-napok. Burkold magad köré a fényt — hiába: áttör azon az égi árnyék, hiszen csak annak rossz, ki vár, ha szentül tudja, hiába vár még. Figura Garai Gábor: A barkafa A barkafán november közepén vöröslenek már halkan a rügyek, s mire a nyírfákról is a levél lepereg, s csak fenyők sötétlenek kint a kertben, ezüst- és lucfenyők — ő készülődik koratavaszi első pompájára (nem bontja ki bimbóját — épp ettől előkelőbb a többinél) de ha Húsvét korán van — és sehol egy rügy, bimbó vagy virág — ő kiáll ezüst-szürke prém-ruhában (hisz gyakran fagy, reggelente kivált!), s fölvillantja, bár minden ködbe vész, hogy: lesz itt tavasz, lesz itt ébredés. Jehoda János: G arait Sajtóban olvasom a felhívást AKI MEGTALÁLJA, JELENTKEZZEN! Meteorit hullott a földre s bár nem tudják a becsapódás pontos helyét csupán körvonalazottan (nálunk minden így van különben ha tudnák nem hívnának fel erre-arra — egyszerűen megtalálnák minden rendkívüli gyökerét) kérik az űr-összetétel vizsgálatának tárgyában kitűzött célprogram keretein belül annak beszolgáltatását hisz Mo.-on a Kaba község határában lehullt ún. kabait-on kívül a megadott címnek szüksége van többre is Jellemzői: — a légkörbe hatolva felizzva fényvillanás — szokatlanul fényes — — fénytünemény — tűzgömb — mennydörgésszerű hang kíséretében — meglehetősen nehéz — feketére égett Gyanítom: a „kilyukadt ózon-pajzs alatt” Garai Gábor — Te voltál az! 1987. szept. 15. ■ r } K.'V« •. t- f (Ny \ r- Cj v Köves István: Ingázók harmincnégy sorosa Már szürkül a háttér, a lomha állomás lassan beleolvad, te vársz, ahogy írtad: kicsit szorongva, merev szájjal, bénán, engem is feszít a félsz a ragacsos-szirupos-légypapír-szavaktól, akár a katonabanda harsog a léptünk a csillogó okker kavicsokon, megkerüljük a kerékvágta hasítékba gyűlt pocsolyát, de addig sem engeded el a kezem csak a kapu előtt már, beszívom az új kerítés nyersfa- és kátrányillatát, rágyújtok lopva míg matatsz a szárral, felizzik a cigaretta, terelsz befelé, megcsap a meleg, a várakozó otthonoké, középen dupla ágy, fölötte szentkép. Krisztus az olajfák hegyén, az ágy végében asztal, terített, a kopott szék megroppan alattam, a komód tetején megremegnek az almák ahogy elrobog a pesti vonat, hadarva kérdezel valamit, jössz-mész, mozgásod kimérten lendületes, rumot tolsz elém a metszett pohárban, magadnak keveset töltesz, kínálsz, hogy egyek, ízlik a főztöd, lassan bepárásodik a szemed, habzik a sör a szűknyakú pohárban, Szécsi Pál recseg a megvénhedt lemezen, amíg megbontod az ágyat, fogast adsz ruhámnak, leoltod a lámpát, csak a kályha rostélya világít, kapaszkodón szorítom fagyos kezedet, bőröd ma is tejes még, szemhéjjad áttetsző szirom, ahogy föléhajlok felnyögsz, aztán zokogva magadra rántasz, vergődsz mohón, fuldokolva, Szécsi is kifogy a dalból, pörög a lemez, kattog a tű ... Még szürke a háttér, a lomha állomás resten beleolvad, bámulunk a gyapjas ködbe, tudjuk, elindult értem a vonat, megvetted a sört is az útra, zsebemben az új cigaretta, hallgatunk már, csak a szemed becéz, a szerelvény sikítva fékez, föllépek, ablakhoz furakszom, belepirulsz, ahogy integetsz, most valamit szólnál, fontos lehet, apró léptekkel utánam szaladsz, de gyorsít a gép, fordul a pálya, megállsz, dacosan, akár az íj, igy látlak búcsúzón, kedves, hátracsapod emlékmű-hajadat, lobogó zászló maradsz, messziről irányt mutató ... Bent már osztják a kártyát, a rossz füst megköhögtet, nézek kifelé a hajnalodó semmi-világba, megint messze megyek, távolodom tőled, hideg verejték homlokomon, nyitom a sört, rád gondolok, a mocskos ablakon angyalok könnye pereg... Varsa Zoltán: Joplin imája esténként a rock és a füst ringatása gyerünk. Janis! gyerünk! dobd be magad! zuhanj a lüktető tömegre, gyerünk...! kivérzik hangot, átüt gitárok villámain, a zene gyűrött drapériáin, ezen az ócska éjszakán, jajgató imákon és káromkodásokon gyerünk, Janis! gyerünk! mutasd meg nekik! érintsd meg őket! oldozd fel őket! hiszen szabadnak születtek, higgyék, hogy szabadok sirasd el őket... ez a blues értük zokog gyerünk, Janis! vinnyogj és sikolts, szorítsd magadhoz őket, légy fuldokló reményük, agyongyötört vágyuk, félholtra vert magányuk szájukon csók, arcukon űzött mosoly ... gyerünk, Janis! gyerünk! te árva kócbaba még, még! gyerünk! zihál a föld, az ég... alvad a fény. tekintetedben fázik a szeretet, sikolts még, sikolts még, sikolts... gyerünk, Janis...i
