Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

198”. OKTOBER 23., PÉNTEK Kezdjünk hozzá Megelőzés Élni keli vele Keménykötésű idős ember állt a szónoki asztalnál. Mondták neki, hogy foglaljon helyet, úgy is válaszolhat a kö­zönség kérdéseire, de köszön­te szépen. Ö már csak feláll, így szokta megadni a tisztele­tet azoknak, akik kérdezik. A nyolcvannyolcadik szüle­tésnapját ünnepelték. A fiai azt mondták: Látnunk kellett volna, hogy dirigálta az őszi szüretet. Emberek alkatától is függ, hogy ki milyen hamar öreg­szik, gyengül, s kit mennyire edzenek meg, akár az élet nagy viharai is úgy, hogy mennél többet szenved, annál erősebb lesz. Azt azonban nem árt meg­szívlelni, amit ez a ma is tisz­ta logikájú, gyönyörű magyar beszédű öreg mondott. Ö so­hasem tétlenkedik. Ha a köny­vet elunja, megy az udvarra, keres magának fizikai mun­kát. Aki nyugdíjasán úgy gon­dolja: dolgozott eleget, míg aktív volt, most már pihen, az hamarabb tönkremegy. Prevenció — jutott eszem­be a szó az előadása alatt. Nemrég emlegették ezt, a meg­előzés gondolatát az idősekről való gondoskodásról tárgyal­va, s többen azon meditáltak, hogy lehetne megmenteni az embereket az évek múltán kö­zeledő öregség kellemetlen betegségeitől, sokakat a ki­szolgáltatottságtól. Vagyis ki kellene találni a tervszerű fel­készülés legjobb módszereit. Addig, amíg nem késő — gondolom én is — tudatosul­hat mindnyájunkban. Kezde­ni pedig már a gyerekkorban kell, megszívlelve annak a szakembernek a tanácsát is, aki nemrég a Fóti ősz rendez­vényén azt ajánlotta: Ne kor­látozzuk a gyereket virgonc- ságában, fusson, nyüzsögjön, az a jó. Élni kellene vele, de úgy, hogy valaki segítene a tanácsaivai a kiválasztásban. Az orvos és a testnevelő kö­zös dolga ez. DUNAKESZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Nemcsak a pénzért dolgoznának A vállalat inkább fizet Ha azt a szót halljuk, re­habilitáció, többnyire egy po­litikai korszak hibáinak a ki­javítására gondolunk. Ez az idegen szó azonban nemcsak azt jelenti, hogy valakinek visszaadják a jó hírét, becsü­letét, korábbi jogait. Orvosi szóhasználat szerint így jelö­lik, s így fogalmazza meg a hivatali nyelv is az egészsé­gükben károsult személyek ál­lapotuknak megfelelő mun­kába állításával kapcsolatos intézkedéseket. Nem időztek sokat a napi­rend mellett a részvevők a nemrég megtartott tanácsi végrehajtó bizottsági ülés al­kalmával. Vita nélkül jóvá­hagyták azt a tájékoztatót, amely szerint utoljára 1986- ban mérték fel városszerte, hogy az így rászorulóknak milyen munkahelyeket lehet felajánlani. Másfél' százan vol­tak akkor olyan helyzetben, hogy a város vezetőd indo­koltnak látták szociális fog­lalkoztató és bedolgozási le­hetőségek megteremtését. A foglalkoztató jelentősége azóta éppen abban áll, hogy ott azok juthatnak keresethez, akiket a vállalatok nem fo­gadtak. Az ide vonatkozó ren­delet alapján azóta a körzet 40 munkahelyén is létrehoz­ták a rehabilitációs bizottsá­got. Ezek nagy figyelmet for­dítanak a megváltozott mun­kaképességű dolgozók munka­köreinek kiválasztására, em­beri gondjaik megoldására. Az sem ritka ma már. hogy az eredeti foglalkozásában talál­ják meg azokat a könnyítése­ket, melyek alapján az illető eleget tehet a követelmények­nek, s új feladat begyakorlá­sára sincs szüksége. Az úgynevezett helyi reha­bilitációs bizottság városi tes­tület, amely néha nehéz ese­tekkel küzd meg. Előfordult, hogy nem találtak megfelelő munkát olyan személyeknek, akiknek az egészsége nagy­mértékben, hivatalosan 50 szá­zalékban csökkent. A har­minc—negyven százalékosnak minősített egészségi állapot ebből a szempontból sem könnyű eset, ahogy ezt a bi­zottság jelzi, mert gyakran csak többszöri próbálkozás után tudják az ilyen dolgozó­kat munkához juttatni. Ügy vélik, a mind szigorúbbá vá­ló gazdasági körülmények kö­zött ez a jövőben még nehe­zebb lesz. Mi a teendő? Segítséget ad­ni szakmai képzés formájá­ban, a szociális gondok meg­oldásában. A társadalmi gon­doskodás mellett az egyénnek is érdeke, hogy alkalmassá váljék új, egészségéhez viszo­nyítva megfelelő feladatok tel­jesítésére, vegyen részt, ha kell, átképzésben. Mint az köztudott, a válla­latok létszámuk 3 százalékáig kötelesek megváltozott mun­kaképességűeket foglalkoz­tatni. Ha nem, fizetniük kell a rehabilitációs alapba. A vál­lalatoknál végzett felmérések tapasztalatai szerint ez a ren­delet nem érte el a célját. In­kább fizetik a hozzájárulást, mint megrokkant embertár­sainkat alkalmazzák. Amel­lett, hogy ez a tény szomorú, elgondolkodásra is bőven ad okot. Katedrától a hivatalba Vargabetű után hazai pályán Szakemberhiánnyal és mos­toha körülményekkel nézett szembe még az év elején a Fóti Tanács, ha a közművelő­dés bokros teendőit vette sor­ra. Elment a művelődési ház igazgatója, akii jött volna he­lyette, kevesellte a pénzt. KlOSZ-titkár lett Gáspár Pé­ter tanácsi művelődési főelő­adó, ugyanakkor a művelődési ház munkatársai közül még más is elköszönt. A tanácsházán sikerült ha­marabb pótolni a hiányzó kar­mestert, Sipos János szemé­lyében, aki éppen annyira mondhatja magát fótinak, mint budapestinek, mert hosz- szú ideje itt tanította már Bu­dapestről kijárva a testneve­lést az 1. sz. általános iskolá­ban. Régi, válogatott kerékpá­ros versenyző, a községben is­mert közéleti személyiség, a rádióban sporttudósító. — Mivel volt a legtöbb dol­ga január óta? — Megszokni, hogy az em­ber hivatalban dolgozik, ami még mindig nem történt meg teljesen, de a kollégák sokat segítenek. Közben elő kellett készíteni, irányítani kellett a Fóti ősz lebonyolítását. — Milyen a mérleg? — Azt hiszem, jó. Szép volt a nyitány, a szüreti menet. A filklórműsorban külföldiek is szerepeltek. A fóti menyecske­kórus és a citerazenekar ven­dége volt a lévai néptánc­együttes. A fóti szüreten mint­egy kétezer-ötszázán vettek részt. Felvonulás után a mű­velődési házban Magyarország­ból kezdődött névadója, a Ma­gyarország szerkesztősége mű­sorával. Támogatója a Papír- feldolgozó Szövetkezet volt. Ügy vélem, a hagyományt méltó módon folytattuk, de több propaganda kellett volna. Az anyagi siker is megvolt, mert 10 ezer forint a rendez­vények haszna. — A művelődési házra kö­rülbelül 800 ezer forintot köl­tött idén a tanács — informál a főelőadó. — Festés, mázolás volt, felújították az elektromos berendezéseket. Most készü­lünk bevezetni az intézmény önálló gazdálkodását. A művelődési házban elő­ször Micinger Margit igazga­tóval ismerkedünk meg, aki nagy vargabetű után érkezett haza. Egyelőre dolgozni, de Eszmecserék a körzetekben Tanácstagi beszámoló Október 26-án. 18 órakor. Rónai Árpád. 12. vk. Pataki Péter. 13. vk. Körösi Cs. Sán­dor iskola. Garas u. 26. Né­meth Zoltánné. 14. vk. Jurtin Lászlóné. 15. vk. 5. sz. óvo­da. Garas u. 28. Csobai Lász­lóné. 16. vk. Rákos Andor. 17. vk. Makk Zoltán. 18. vk. Körösi Csorna S. isk. Nyilas Imréné. 27. vk. Ilovai Julian­na. 28. vk. Horváthné Szent- léleki Katalin. 29. vk. 1. sz. ált. iskola. Táncsics M. u. 4. Kovács János. 45. vk. Ka­rinthy u. 2. Lehóczki Sándor- né. 46. vk, Klaibán Sándor. 53. vk. Építőipari Szöv. Ka­rinthy u. 2. Csontos László­né. 47. vk. Lisztes Imréné. 48. vk. 2. sz. ált. isk. Károlyi u. 23. az édesanyjával együtt hosszú évek után vissza is szeretne települni, mert itt született. Időközben egyetemi tanári diplomát szerzett, korábban üzemi népművelő volt. Kollé­ganője — aki éppen a női tor­nához szab laticel alátéteket, hogy a tornászoknak ne a hi­deg parkettán kelljen gyako­rolniuk — Rötfalusi Mariann, művészeti vezető, aki eddig Budapesten tanított. A régiek közül itt van Bánhalmi Gá- borné előadó, ök hárman szer­vezik a ház programját, a nyelvtanfolyamokat, a sza­bás-varrás kurzust, nagyon bíznak abban, hogy elnyerik a közönség támogatását, felpezs­díthetik a helység szellemi éle­tét Nehéz dolog a közösságieremtés Olykor a sok is keveset mutat A megbeszélt időpontnál ko­rábban érkeztem meg a fóti párt- és tömegszervezeti szék­ház elé. Maradt hát időm sé­tára, nézelődésre. Talán utol­só tartalékait küldte a nap fényes sugaraiból, melyek megragyogtatták a dombolda­lakat. Rőtvörös lombkoronák, megsárgult kukoricások szí­nezték a tájat, s aki beleme­rült a csodálkozásba, eltűnőd­hetett. Milyen lesz itt öt, tíz év múlva, ha beépítik az or­szágút túloldalán elterülő szántók, gyümölcsösök he­lyét? Talán sajnálni is lehet egy kicsit, habár tudjuk, hogy kell a telek, hiszen Kisalag és Fót, a központi település között itt lesz a nagyközség központja. Most is jönnek Itt ám, de mikor? Mennyi minden történik még addig. Mert mindenhez pénz kell. Kedvező gazdasági környe­zet. Erről már Magyari Mi- hálynéval, a nagyközségi párt- bizottság titkárával beszélget­tünk az irodájában. Szem­ügyre véve a mintegy 15 ezer lelkes település mai helyze­tét, társadalmi rétegződését. A leírt szám is csak a pilla­natnyi állapotot fejezi ki, mert a vonzás, a betelepülési kedv tovább tart, s főleg az or­szág keleti feléből érkeznek még mindig az emberek. Év­tizedek óta az történik, hogy a végre lakáshoz jutó, fejük fölé otthont teremtő családok helyén újra benépesülnek al­bérlőkkel a sufnik, szerszá- moskamrák, s mindenféle el­képzelhető zugok, amikben drága pénzért a későbbi jobb élet reményében húzzák meg magukat az érkezők. A ván­dorlás elsősorban a fővárosi munkahelyek miatt alakult ki, s jelzi azt is, hogy oda­haza még mindig kevés a munka, vagy jóval kevesebb az érte járó fizetség, mint Budapesten. Ezt a betelepü­lési lázat csak az csillapíthat­ja, ha a fővárosi ipar szerkeze­tének átalakulásával kevesebb utánpótlást kívánnak majd a munkahelyek. Igaz, ez me­gint másfajta ellentmondáso­kat hoz magával. A település fejlesztésében, a közéleti-társadalmi aktivitás­ban, a közösséghez való vi­szonyban meghatározó, hogy jelentős rétegek más földraj­zi helyet, gyermekkori emlé­keket hagytak maguk után, alacsonyabb a szakképzettsé­gük, más-más tájegység for­málta kultúrájukat. Ezzel kell számolni, s ha úgy tetszik, ebből is ki kell bontakozni, erősítve az idetartozás érzé­sét, hogy mindenki a maga közösségének érezze azt a kö­zeget, amelyben él, s fótinak érezze magát. Ahhoz, hogy ez így legyen, lakás kell, jó, iga­zi, otthonos légkör. Alap a gazdaság Sokféle kisebb gazdasági egység. szolgáltatószervezet működik itt, Budapesttől ko­Melegek a lakások csival negyedórái járásra, me­lyek munkáját külön is érde­mes lenne elemezni. De most csak a legnagyobbakról esik szó az országos jelentőségű Piért-raktárházon kívül, amely egymaga több, mint másfél milliárdos forgalmat bonyolít le. Fót szempontjá­ból, a község sokoldalú támo­gatásán kívül az a legna­gyobb jelentősége, hogy mun­kaalkalmat teremt a helyi és környékbeli lakosságnak. A Papírfeldolgozó Ipari Szövet­kezetnek az elért eredmények megtartására kell törekednie, mivel ott az eredményes, ra­cionális gazdálkodás követ­keztében ma már kevesebb a belső tartalék, ezért nagyobb fejlődést nehezen tudna elér­ni — mondja a pártbizottság titkára, hozzátéve azt is, hogy a tőkés export növelése meg a papíripar által gyártott, szállított, vagy nem szállított alapanyagtól függ. A Vörös­marty Termelőszövetkezet gazdasága szilárd. A szabályo­zók változása, az állami támo­gatások csökkentése viszont komolyan befolyásolja majd a helyzetüket, s erre időben fel kell készülniük. — Gondolom, talán nehe­zebb is lesz a pártirányítás, változnak a módszerek. — Igen — reagál a meg­jegyzésre Magyari Mihályné. Érdemes is azon elgondolkoz­ni, hogy lehet-e azt monda­ni teszem fel a tsz vezetősé­gének, hogy ennyivel, vagy annyival növelje a nyereségét, csökkentse a veszteségét. Azt hiszem, hogy nekünk nem ez a dolgunk, nem a döntéseket kell átvállalnunk, hanem azt kell vizsgálnunk: milyen a po­litikai hatásuk az adott kö­zösségre, a népgazdaság egé­szére. A gazdasági egységek­ben dolgozóknak kell meg­mondaniuk, hogyan, merre, hogy miként lehet az eredmé­nyeket javítani. Ilyen szem- pontpól jól támaszkodik a belső erőkre például a Mű­anyag- és Faipari Kisszövet­kezet is. Ezrek jövője A gazdasági szervezetek eredményeiben főleg úgy ér­dekelt a község, hogy a jobb kondícióban levők többet tud­nak áldozni a falu dolgaira. Ezekre visszatérve mondja még a pártvezető: — Nehéz és nagy feladato­kat, befektetéseket igénylő do­log a közösségteremtés. Néha a kisebb eredményeket is ku­darcként éljük meg, pedig azokat is meg kellene becsül­ni. A gazdaságok támogatásán túl 1990-401 segít majd ben­nünket az is, hogy ide fizetik a személyi jövedelem utáni adót. Bár kérdés, hogy az ideiglenesen bejelentettek pénze kinek a kasszájába ván­dorol. Mert az állandó lakos most is csak 8 és fél-10 ezer, s az a bizonyos központi tá­mogatás, az úgynevezett fej­kvóta az ideiglenesek után az állandó lakhelyükre megy, bár az emberek itt kapják a szol­gáltatásokat. Nagy lemaradást kellett be­hozni, ezért látszik kevésnek ebből az a sok, amit Foton tettek a fótiak önmagukért, egymásért. Megkezdődött a fűtési szezon. A Dunakeszi Távfűtő Műveknél a fűtőrendszer átvizsgálása után beindították azt a két kazánt, amely mintegy kétezer lakás fűtését látja el. Kupái Gábor fűtő egy csőcsatlakozás tömítését vizsgálja át. Ismét a régi poszton A fiatalok képviselője Számok után érdeklődöm, mert így szoktam meg, ha va­lamit valamihez viszonyítani akarok. Gödön viszont nehéz ezt a módszert alkalmazni, ha azt akarjuk megtudni, a tele­pülésen élő fiatalok közül há­nyán tagjai a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség­nek. A kép nem lehet iga­zán tiszta amiatt, hogy mint minden korosztályhoz tartozó munkavállalók, a fiatalok is sokfelől érkeznek, sokfelé utaznak innét naponta. Meg­lehet, hogy a Ramona Kötő- ipari Szövetkezet Sződligeten lakó dolgozója a falujában él szervezeti életet, míg az itt lakó bejáró munkás újpesti alapszervezetben vált KISZ- taggá. Ezért lehet már ma is és lesz még ezután bonyolult vál­lalkozás az, amibe Barancsi Zoltánné Piros Judit, másod­szor is belevágott. Egyszer ugyanis már volt titkára a nagyközségi KlSZ-bizottság- nak, amikor 1984-ben megvá­lasztották. Akkor a Pest Me­gyei Tanács egészségügyi gyermekotthonában dolgozott, s aktív KISZ-esként 1981-ben többedmagával már alapszer­vezetet hozott létre. Általános laboráns asszisztens szakmát tanult, érettségizett a gyer­mekotthoni évek alatt. Volt KISZ-iskolán. elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet. Férjhez ment, most már édesanya lett, s köz­ben ism^t visszahívták, mert mint lapunkban is hírt ad­tunk róla, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára lemon­dott. Természetesen azért számo­kat is tud ismertetni. Gödön 11 alapszervezetben 210 fiatal él szervezeti életet, s készül­nek létrehozni a tizenkette­diket. Augusztus 31. óta ismerke­dik az ügyekkel. Lassan ha­ladva, mert közben rengeteg napi dolgot kell intézni. A fiatalok régi témája a lakás, a telekvásárlás, az otthonte­remtés igyekezete. A pedagó­gusok kaptak a szolgálati la­kásokból, az OVIT-nál dolgo­zók is részesültek valameny- nyivel. Ám ez mind édeske­vés. Ráadásul az a baj, hogy a KISZ nem is vállalkozhat akciókra a körülmények is­meretében. Telek akkor vár­ható, amikor parcellázzák majd a strand környékét. Ez előreláthatólag 1990—92-ben lesz, addig várni kell, s ez nem könnyű. Rövid távon is sok érdekes ötletet dédelget, s készül el­fogadásra ajánlani testüle­tének az új titkár. Papír- és írószer-árusítással foglalkozó iskolaszövetkezet, tanszercso- mag-árusítás a jövő iskolaév kezdetén. Különféle szakta­nácsadások bevezetése fiatal szakemberek segítségével. És az ifjúság igényeinek, véle­ményének közvetítése, ha kell még információs jelentések útján is, amit nem szeretnek készíteni az alapszervezeti ve­zetők. Rá kell hát őket szok­tatni. »1 Péntektől péntekig — Budapest, Mátyásföld. Az üzemi MSZBT-csoportok in­dulnak- látogatóba 29-én dél­előtt 10 órakor a mátyásföldi múzeumba. A kirándulás szer­vezője a Mechanikai Labora­tórium MSZBT-tagcsoportja. — Két szovjet film. A szovjet kulturális napok ke­retében október 26-án és 27- én mutatja be a József Attila filmszínház a Veszélyes őrjá­rat és a Vészjelzés a tenger alól című filmeket. — Sport. A DSE október 18-i mérkőzéseinek eredmé­nyei. Serdülők. DSE—Váchar- tyán 14:0. Ifi: DSE—Váchar- tyán 16:3. Felnőtt: DSE—Vác- hartyán 4:0. 210 néző. A fel­nőtt csoport a körzeti baj­nokság második helyén áll. Az oldalt illa: Kovács T. István Fotó: Vimola Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents