Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

„Már véisii kezemmel...” Aranylakodalom Szobon A Halai szívű, örökifjú pár..« A tanuk között, a köszöntőt hallgatva ... Aranylakodalomra kaptam kedves meghívást a szobi idő­sek klubja vezetőjétől, Miha- lik Mártonnétól: két idős klubtagjuk, a Tóth házaspár érte meg a házasságuk ötve­nedik évét. Az 1911-ben Romhányban született és csaknem őslakos Tóth Mihály, géplakatos volt, és 1941-ig 40 évet és 2 hó­napot dolgozott a MÁV Du­nakeszi Járműjavítóban. Ka­tona nem sokáig volt, a MÁV 1944 augusztusáig mentette fel, ekkor vohultatták be, de 1945 májusában leszerelt. Fe­lesége, lánykori nevén Bakter Erzsébet, szobi „bennszülött”, soha nem élt máshol. Apja, bátyja borbély volt. Az 1912- ben született Erzsi (néni) szü­lei hamar elhaltak, és ő 14 éves korától együtt fodrászko- dott bátyjával. Találkoztak, megszerették egymást, 1937-ben egybekel­tek. Három gyerekük szüle­tett, sorrendben: Ilonka, Gab­riella, Lajos. Mind itt élnek Szobon, mind a hárman itt vannak meg a vök, a meny, az öt unoka ... A tíz órakor kezdődő ün­nepélyre kilenc után már csaknem mindenki együtt van: az idős klubtársak is ünne­pi díszben. Szépen terítve, az asztalok roskadoznak. Az ér­kezőket rántott csirkével és valami különlegesen készített franciasalátával és kávéval várják. A két örökifjú ün­nepi esküvői ruhában, a ta­núk is. a családtagok is csok­rokat szorongatnak. Átvonul a násznép a dísz­terembe — az épületben lé­vő zeneiskola nagytermébe —, ahol megkezdődik az ünnep­ség. Kmetty Zita szavalja Ro­bert Burns John Anderson című ideillő, szép versét — és már megjelennek az első könnyek. A népszerű anyakönyweze- tőnő, Marika — Boros Jó­zsefire — szívhez szóló beszé­det mond. Most már szapo­rodnak a könnyek, olyan szép a beszéd, olyan felemelő az alkalom. Beszédét Ady Endre gyönyörű verséből vett idé­zettel fejezi be: „Már vénülő kezemmel fogom meg a ke­zedet . Nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked, / De a kezedet fogom és őrizem a szemedet.” A ceremónia úgy folytató­dik, mint a fél évszázad előt­ti: fogadalomtétel, az alka­lomhoz módosított szép szö­veggel, majd az örökifjú pár aláírja az anyakönyvet he­lyettesítő díszes emlékköny­vet. Utána következnek a ta­núk: a vőlegényé Kőbányai Györgyné, hűséges barátnő­jük, a menyasszonyé Mihalik Mártonná, a klub vezetője (aki mellesleg munkatársaival — ahogy mondani szokták — éjt nappallá tett, sikerrel a sikerért, dicséret érte nekik!), utána gyűrűváltás és a szoká­sos csók! A virágok, csokrok ármádiá­ja: a gyerekek, az unokák, a klubtagok, a barátok és az anyakönyvvezető-testület ne­vében emlékplakettel Marika, gratulál Kőszegi lmréné ta­nácstitkár és Német Sándorné szociális előadó. Bevonulnak és ünnepi műsort adnak a kis zeneiskolások Baloghné Vajda Klára tanárnő vezetésével. Pukkan a pezsgő; két koszo­rúba gravírozott 50-es szám a nászajándék kristálypohara­kon. És egy gyönyörű, nagy kerámiaváza ... Immár az idősek klubja tár­salgójában ünnepel, gratulál, koccint a násznép, a klub tag­jai, a család, a tanácsiak, a meghívottak. Körbejárnak a süteménykülönlegességgel megrakott tálak, tovább emel­kedik az emelkedett hangu­lat... A fiatal szívű párnak min­denki sok szerencsét, egészsé­get kíván — és amit az anya­könyvvezető mondott: — Tíz év múlva ünnepel­jük ugyanitt a 60. évfordu­lót, a gyérnántlakodaJmat! Fazekas Mátyás Az alábbi eset nem Vácott tör­tént, de bárhol megtörténhetett volna. Tj'gészen biztos, hogy ennek 1J a dolognak van magyará­zata. Egyszer például, igaz, már régebben, a tanács pénz­ügyi osztályvezetője egészen részletesen elmondta nekem — magánemberként —, hogy mi mindent kell abszolút ér­telmetlenül és feleslegesen csi­nálniuk, és ez olyan bonyolult volt, és olyan tekervényes spi­rálokban vezetett felfelé és bogozódott össze mindenfélé­vel, hogy el is kezdtem jegyez­ni. Hátha egyszer még szüksé­gem lesz rá, hátha egyszer még el kell magyaráznom va­lakinek, hogy amit per pilla­nat sérelmesnek érez, az miért elkerülhetetlen. Aztán har­madnap a saját jegyzeteimből már egy árva szót sem értet­tem. és azóta sem tudok elma­gyarázni senkinek semmit ez­zel kapcsolatosan, aki véletle­nül hozzám fordul. Azt kérdezte például a mi­nap egy férfi, hogy lehet az, hogy az adóbefizetés nem évül el, de viszont a visszatérítés már igen. Merthogy volt az ö fiának még évekkel ezelőtt egy illetményföldje, ő legalábbis úgy tudja, hogy az volt, mert a gazdaságtól kapta, ahol dol­gozott. De ez a föld csak egy évig volt meg, mert a gyerek más munkahelyet keresett, ahol ilyen már nem járt neki. És akkor, amikor már a földet is rég elfelejtették, jött egy le­vél, hogy fizessék be utána az adót. Nem fizették be, letiltot­ta a hivatal a fiú fizetéséből. Eddig érti — mondta a férfi. Onnantól már nem. hogy nem is olyan rég érkezett egy má­sik levél: pár száz forinttal túlfizették az adót. Megörül­tek nagyon, a gyerek épp ka­tona. be is mentek: akkor ké­rik vissza a pénzt. Azt mond­ták nekik: azt már nem kap­A Topánban Magad, uram Ülünk a Tulipánban. Hogy mi a Tulipán? Ter­mészetesen egy eszpresszó. Ne tessék keresni, álnév. Váci álnév. Különben is nem csinálok reklámot egy olyan vendéglátó egység­nek, ahol szeszes italt is lehet kapni. Van elég a Tulipánon kívül is. Szóval ücsörgünk, amikor hirtelen bizarr ötletem tá­mad. — Mit szólnál ahhoz — kérdem Ivó barátomat, aki­nek csupán becsületes ne­ve az Ivó, mert szeszt nem iszik —, ha a Parlament előtt vagy a fehérek temp­loma előtt halat árulná­nak? — Meg vagy te hábo­rodva? — kérdezi nemes egyszerűséggel, — Miért? — Gondold el a halsza­got, a szemetet, ami egy piac után marad! — Ez némileg érthető, piac után mindig marad némi piszok és szemét. — Ha csak némi szemét maradna! Különben té­vedsz, mert például Finn­országban ... — Már megint Finnor­szággal jössz, ez a má­niád! — Mániám? De különben mi is úgy tartjuk, hogy a finnek távoli rokonaink, — No jó. Mi van tehát Finnországban? — Szóval, Helsinkiben például az Elnöki Palota előtt, igenis árulnak halat. Sőt, igen élénk piac mű­ködik. délután egy óráig. S akkor — ha nem is va­rázsütésre — a piac be­zár. Nem telik el fél óra, és a palota - előtti tér kö­vezetéről akár enni is le­het, olyan tiszta lesz. Sen­ki meg nem mondaná, hogy ott röviddel ezelőtt piac működött. — És ki takarítja el a szemetet, a kommunális üzem? — Szó sincs róla, min­denki maga. mert a sze­méthordás adónövelő té­nyező, s ott mindenki ma­gának takarékoskodik. — Akkor mégiscsak ro­konai vagyunk a finnek­nek ! — Hogy érted ezt, az előbb még... — Mert, nyilván tőiülc származik az a közmondás, hogy mindenki söpörjön a maga háza előtt! R. L. hatják vissza, az már elévült. De akkor miért van nyilván­tartva? Es miért hívták jel rá külön a figyelmüket, ha úgy sincs értelme az egésznek? Ezt én sem értettem, de biztosan van rá valami magyarázat, mint ahogyan arra is van, amit közvetlenül ez után panaszolt a szerkesztőségben a 73 éves F. Jánosné. Azt mesélte el az idős asz- szony: A 85 éves ura megörö­költe egy ház egyhatod részét. A házban más lakik, ez az örökség nekik pontosan annyit jelentett, mint amikor valaki­nek a kezébe nyomják a nem létezőt, hogy nesze semmi, fogd meg jól, de viszont rövide­sen megjött az ilyenkor szoká­sos papir is az illetékhivatal­tól, hogy fizessenek 331 forin­tot. F. Jánosné — mivel az ura már járni is csak kínkeserve­sen tud — felment a tanacs pénzügyi osztályára, hogy hát nekik ez a kis pénz igen nagy összeg, egy nyugdíjból ketten élnek, az örökség is csak pa­píron van. nem lehetne-e el­engedni ezt a 331 lorintot? A tanácsnál igen kedvesek vol­tak, mondták, meg föl is írták, hogy méltányossági kérelmet kell fogalmazni. Hazaballagott F. néni, meg­tanácskozták a papával, a pa­pa azt mondta, ne fogalmazza­nak semmit sehova, muszáj lesz ezt úgyis kifizetni. F. né­ni visszament a tanácshoz: jön a karácsony, adjanak neki csak annyi engedményt, hogy két részletben fizesse be a pénzt. Kapott is két csekket, az egyik­kel elment a postára, aztán vissza a tanácshoz, hogy meg­mutassa: ő már az egyik rész­letnek engedelmesen és lelki- ismeretesen eleget tett. Meg­dicsérték nagyon: jaj, F. néni, VÄC 1 t/fírfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXÍ. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1987. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK Ülésezett a fogyasztók tanácsa Örökzöld téma: az alkatrész Dr. Nagy Endréné elnökle­tével tartotta októberi ülését a váci fogyasztók tanácsa a párt- és tömegszervezetek székházában. A napirenden az importalkatrész-ellátás hely­zete szerepelt, a garanciális és egyéb javításoknál. A tanács­kozásra meghívták az Autó­javító Kisvállalat, az Elektro­akusztikai Kisvállalat, vala­mint a Kemencei Vegyesipari Szövetkezet képviselőit. Ez utóbbi három szolgálta­tóegység nemrégen számolt be a városi tanács végrehajtó bi­zottsága előtt tevékenységéről. Érdemes felidézni az ott el­hangzottakat, elsősorban azo­kat, amelyek az alkatrészel­látás helyzetével, gondjaival foglalkoztak. A lakossági alapellátás szempontjából kiemelt szol­gáltatások az elektroakuszti­kai, híradástechnikai és ház­tartási kisgépjavítás, a mező- gazdasági kisgépek és a gép­kocsik javítása. A kemenceiek váci szolgáltatóbázisa számára óriási gondot jelent az alkat­részhiány • — elsősorban a szocialista országokból im­portált alkatrészek hiánya. Az egyenetlen alkatrész- ellátásra panaszkodtak az Elak képviselői is. Mint az előterjesztésben js szerepel, sok az időszakosan hiányzó alkatrész, nem megoldott az idősebb berendezések tarta- lékalkatrész-ellátása, és bi­zonytalan az importból szár­mazó alkatrészek érkezése is. Komoly gondot jelent, hogy a bizonytalan beszerzési lehető­ségek miatt a vállalatnak készletezni kell, ami jelentős pénzeszközöket is leköt. Gya­korlatilag a készletezés miatt az éves nyereségnek körülbe­lül 50 százaiéira fekszik alkat­részekben ! Alkatrészproblémát okoz a készülékek sokfélesége, a részegységek egymással nem helyettesíthetősége. (És nagyon gyorsan emelkednek az al­katrészárak is.) A panaszbe­jelentések, reklamációk döntő többsége az alkatrészhiány miatt elhúzódó javításokból ered. — Hasonló az autójaví­tó problémája is: az alkat­részellátás országos szinten sem megoldott, ráadásul ne­hezíti a helyzetet, hogy a kisvállalat sok típus — szinte Csorba-kiállítás Pencen Az idei múzeumi és mű­emléki hónap keretében Pen» cen, a Falumúzeumban meg­nyílt Csorba Tibor tanár-író- festőművész emlékkiállítása. Jakus Lajos nemcsak képző- művészeti alkotásait vitte kö­zönség elé; érdekes leveleket, fényképeket és más dokumen­tumokat , is felkutatott a két évvel ezelőtt elhunyt művész életéből. ha minden adófizető állampol­gár ilyen lenne! Karácsony el­múltával befizette a másik részletet is, megvan mind a két csekkszelvény, túl voltak hát nagy nehezen a 331 forin­ton — és akkor augusztusban levonták a nyugdíjukból ka­matostul. Szaladt volna F. néni a ta­nácshoz, ha tudna még szalad­ni, de ö is nehezen jár, így csak fölvánszorgott a lépcsőn, és akkor azt mondták neki, hogy nem tehetnek semmiről, nem ők tiltatták le, hanem az illetékhivatal. Hogyhogy? Hát januártól augusztusig nem ért volna oda az a pénz? Az bi­zony meglehet. Most október eleje van, F. néni azóta meg­tudta, hogy jár neki vissza a pénzből, lehet menni érte az OTP-be. Ment az OTP-be, vit­te a személyi igazolványát, de ott meg arról értesülhetett, hogy ő nem illetékes felvenni a pénzt, hanem csak az ura. De hát az meg nem tud jár­ni... — keseredett el F. néni. Nem baj, mondták neki, akkor postára adják. (Utóbb én is megtudhattam: az ilyen, ren­delkezésre tartott összeget, legyen az akár csak húsz fo­rint is, senki ember fia nem veheti fel csak akinek a ne­vére szól.) F. néni azóta várja a pos­tást, aki F. bácsi nevére viszt a pénzt. He a szabály az szabály. Szabályok nélkül itt áll­nánk az anarchia kellős köze­pén. pedig pénzügyekben ezt pláne nem engedhetjük meg magunknak. Hogy az állampol­gár nem érti? Hogy jár-kel. dúl-fúl, értetlenkedik, vagy előbb-utóbb megpróbál kibújni a szabályok alól? Az meg már az ö dolga ... Papp Rezső megnyitó beszé­dében a tisztelet és a kegye­let hangján idézte fel emlé­két. Beszélt az első világhábo­rú után vagonlakóként Vácott élő, héttagú Csorba családról. Tibori'ól, a képzőművészeti főiskola hallgatójáról, majd a bölcsészettudományi kar hall­gatójáról. 1940-ben kötött há­zasságot a lengyel származású Hankával, és amikor meghí­vást kapott a Jagelló Egye­temre, Varsóba költöztek. Gyermekkora óta szenvedé­lye volt a festészet. Művei megjárták Észak- és Nyugat- Európa, New-York, Washing­ton galériáit is. Sok munkája örökíti meg a magyar és a lengyel földek szépségét. Ma­gas szintű állami kitüntetések birtokosa volt. 1985. december 5-én dobbant utolsót megfá­radt szíve. Alkotásai őrzik emlékét. Rendezési tervek Október 22-én, azaz ma 17 órakor lakossági fórumra ke­rül sor a váci nyomdában. Philipp Frigyes, Vác város fő­építésze Kisvác rendezési ter­veiről beszél az érdekelteknek, és természetesen válaszol is a feltett kérdésekre. (A fórum helye: Dózsa György út 53.) Ugyancsak lakossági fórum keretében ismerkedhettek meg az elképzelésekkel, beépítési tervekkel az Alsóvárosban la­kók és a deákváriak is. Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 22-én fél 6 és fél 8, október 23-án csak fél 6 órakor felemelt, Il-es helyár­ral vetítik A házibuli folytató­dik című francia filmvígjáíé- kot. — Október 23-án a Kor­társ filmklub előadása fél 8 órakor kezdődik, s A kém cí­mű jugoszláv kalandfilmet játsszák. — Október 24-én és 25-én fél 6 órai kezdettel meg­tekinthető, kettős helyárcn a Volt egyszer egy Vadnyugat című amerikai western. — A gyerekek részére október 23- án, 24-én és 25-én a Mátyás, az igazságos című magyar rajz­film a fél 4 órai előadás mű­sora. mindegyik szocialista ország­ból származó gépkocsi — ja­vításával foglalkozik. A fogyasztók tanácsa ülé­sén elhangzott beszámolókból és a hozzászólásokból ki­tűnt, hogy az autójavítás te­rületén azért kedvezőbb a helyzet, mint volt 1986-ban. De a raktári készlet mértéke kötött, s nincsen anyagi fede­zet sem a nagymértékű be­szerzésre. A Híradó útj üzem saját erővel, bontásból nyert anyagokkal igyekszik csök­kenteni a hiánycikkek számát. A televíziónál, háztartási gépeknél s más tartós haszná­lati tárgyaknál sok gondot okoz a megfelelő, külföldről behozott alkatrészek hiá­nya. A Ramovill részben ked­vezőbb helyzetben van, de sok esetben ott sem zökkenő- mentes az anyagbeszerzés. Te­levízióknál három fekete-fe­hér és két színes készülék áll rendelkezésükre, ha 30 napon túl nem tudják megjavítani a beadottakat. Fontos, hogy a közönség őrizze meg a vásárláskor ka­pott jótállási okmányokat, a pénztári blokkot, és alaposan tanulmányozza át az. útmuta­tásokat. Ismerje meg a beje­lentési határidőket, egyes tar­tós cikkeknél — például mo­torkerékpárnál — az évek múlva is fennálló alkatrészcse­re-lehetőséget. A fogyasztók tanácsa felhívta a szolgálta­tók figyelmét, hogy ha lehet, javítsák meg a hibás alkatré­szeket, ne várjanak újra, ez­zel is gyorsul az átfutás ideje. Szó esett a Fogyasztók Kivá­ló Boltja megtisztelő címekről. A váci fogyasztók tanácsa legközelebbi ülésén, november 12-én azt vizsgálja, hogy, a helyi kiskereskedelem hogyan segíti elő az egészséges táp­lálkozás és a diabetikus ét­rend biztosítását. Ezzel kap­csolatban szívesen fogadják a lakosság észrevételeit, javasla­tait. P. R.—B. J. Ma temetik Juhász Árpádot Juhász Árpád főtanácsos­nak, a Vác Városi Tanács nyugalmazott adóügyi cso­portvezetőjének temetése ma csütörtökön délután három órakor lesz Vácott, az alsóvá­rosi temetőben. Pályaválasztó lányok és fiúk! Az Egressy Gábor Műszaki Szakközépiskola az 1988—89-es tanévre felvesz jó tanuló, általános iskolát végzett fiatalokat automatika és elektronika szakra A tanulók ,a negyedik év végén szakmunkás-, az arra rátermettek pedig az ötödik év végén technikusképesítést szerezhetnek. Érdeklődni lehet minden kedden 9 és 18 óra között, Nagy László tanárnál személyesen. Cím: Budapest, Egressv út 71. 1149. Telefon: 631-677 vagy 836-140. ISSN 0133—2758 (Váci Hírlap) / Az ügyfél kálváriája

Next

/
Thumbnails
Contents