Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

1987. OKTOBER Í2„ CSÜTÖRTÖK

S

Tárgy tervezési pályázat

Megszépíteni a karácsonyt

A karácsonyi ünnephez kapcsolódó tárgyak tervezésére hirdet pályázatot képző- és iparművészek számára az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Gléria, a Néprajzi Múzeum és a Design Center.

A pályázat célja, hogy a művészek a tárgyak hagyományos körének, mondanivalójának — karácsonyi szokások, ünnepi étkezés, ajándék- csomagolás — újrafogalmazásával és új javaslatokkal — a feledésbe merült szokások felújításával,' új anyasok bevezetésével — segítsék a családi ünnep megszépítését, tárgykultúrájának színvonal- emelését.

A pályázatra a Művészeti Alap képzőművészeti szakosztálya és a fiatal iparművészek stúdiója tagjai jelentkezhetnek, jeligés munkákkal: ötlet-, illetve vázlattervekkel, makettekkel. A bírálóbizottság elnöke Miklós Pál művészet- történész, tagjai pedig a meghirdető intézmények munkatársai. Á pályamunkák beadási határideje november 25.

Az Iparművészeti Múzeum minden beérkezet pályaművet kiállít december 4-től január

6-ig. Az eredményhirdetés december 11-én lesz. A kiállítás időtartama alatt a közönség- díjra a látogatók szavaznak: e díjat jövő január 6-án adják át.

Szentendrei szobrász alkotása Gödöllőn

Korunkat kifejező művészet

Gondolom, sokan együtt örültünk annak, hogy a fegyveres erők napja alkalmából rendezett ünnepségen a Gödöllői Városi Rendőrkapitányság épületének bejáratánál felavattuk Rózsa Péter szentendrei szobrászművésznek, a rendőrkapitányság bejárati homlokzatára megálmodott, megtervezett és szépen kivitelezett acélreliefjét.

A megyei rendőrkapitányság vezérlésének széles látókörű, emelkedett, igényes, a jövőt is jól egyengető stílusa, átgondolt mecénási feladat- vállalása hozta létre ezt a képzőművészeti alkotást, késztette a megyei pártbizottságot, a megyei tanácsot, Gödöllő Tanácsának vezetőit, a megyei múzeumigazgatóségot arra, hogy kö2ös politikai, erkölcsi, anyagi támogatással a rendelkezésre álló erők Összefogásával, a gondolat megszületésétől közreműködjenek a megvalósítás, az elhelyezés legvégső fázisáig.

Oldva a zord felületet

Nem volt . könnyű helyzetben sem a megrendelő — az új épület gazdája —, sem a felkért művész, hiszen itt már egy befejezett homlokzat állt, eléggé zord, merev falakkal, felületekkel, félelmet keltő komolysággal.

A feladat tehát kettős volt: részben humanizálni az épületegyüttes homlokzatát, olyan gondolatisággal, formai, motívumbeli megoldással, hogy egyben a ház funkcionális feladataira utaljon. Részben pedig mindezt úgy kellett tennie, hogy tartalmilag, formailag ne legyen direkt, ne az uniformizálható általánosságból induljon ki, kerülje a figurális díszítőelem-megoldásokat, ugyanakkor ne legyen verbális, de legyen korunkat modern eszközökkel kifejező és időt álló. A függőleges, két felszabdalt felületre lehetőleg úgy kellett dolgoznia, hogy a kettő szerves egységet alkosson és az összekötő elem biztosítsa az épület megjelenésének zavartalanságát, harmóniáját. A művésznek itt a nagy nyilvánosságnak szánt alkotások tudatformáló szerepének tisztázásából, abból a számvetésből kellett kiindulnia, hogy a közvetlenül érdekelt közösség milyen összefüggésben látja az ilyen jellegű, funkciójú alkotásokat. Azt kellett kigondolni: hogyan válhat alkalmassá a mű az adott körülmények között arra, hogy közönséget szervezzen. Jelen esetben az épületdíszítő

A balassagyarmati Komjáthy Jenő kör antológiája

Vallomások a városról

„A Balassagyarmaton működő, magáról egyre többet hallató irodalmi társaság a programját már azzal egyértelművé teite, hogy Komjáthy Jenő nevét vette fél annak idején.”

— írja — egyebek között — előszavában Baranyi, Ferenc költő.

A Komjáthy kör közösségi és egyéni ars poeticáját igazán csak most fogalmazta meg

— országos nyilvánosság előtt

— ebben a szolid kiállítású, művészi értékű illusztrációkkal ékes könyvecskében, a Bőrünkön a betűk című antológiában.

Az antológia költőinek doyenje a kétszeres József Attila díjas költő, Jobbágy Károly, aki itt született 1921-ben. Az élet zajától a halál csöndjéig című önvallomása talán most és itt fogalmazódott meg először ilyen elégikus hangú curriculum vitaeben.

Utána. illetve mellette, együtt és külön-külön is dicséretre méltók a kettő- és egykötetes költőtársai, a fiatalabb generáció képviselői: Ónagy Zoltán (MÁV-oktató- tiszt), Karácsondi Imre (Pesten élő költő, aki nem is olyan régen még gyarmati lakos volt) és T. Pataki László (újságíró, akinek decemberben tartották ripor tkon ^premierjét Balassagyarmaton, és aki most Fráter Erzsébetről írt monodrámát).

De sorolhatnám a többi tehetséges és rokonszenves költőt, novellistát: Adám Tamás MAV-oktatótisztet, aki Bőrömre írom a verset című munkájával címadója lett az antológiának, Csikász István hivatásos előadóművészt (13 éve a balassagyarmati családi intézet igazgatója), Radnai Kety- kó István, a MÁV Budapesti Igazgatóságának munkatársát, Újlaki Attila szécsényi műszerészt, Gyenes István magán- vállalkozót, dr. Zonda Tamás budapesti ideg- és elmegyó- gyászt, valamint a kör Benjáminját, Matúz Gábor műtőssegédet, akiknek verseit, írásait napilapokból, irodalmi és művészeti folyóiratokból és különböző antológiákból (Ébresztő Idő, Istentenyerén ülünk, Szabadj elző, Napsütésben, Elkísérnek a csillagok) már sokan ismerhetik.

A Bőrünkön a betűk cím sok mindenre utal egyéni és közös emberi világunkban. A mintegy 34 kötött és izgalmas korszerűségű szabad verset, monedrámát, karcolatot és novellát, rangos, neves képzőművészek illusztrálták, ugyancsak sokféle formanyelvén. Farkas András, Réti Zoltán mesterek mellett, jelentkeztek a kortárs művészet fiatal tehetségei is: Nagy Márta, "Csemmczky Zoltán (ő tervezte a szürrealisztikus borítót) és Karmann János.

Bátorító figyelmet és hangulati kapcsolódást érdemel a Bőrünkön a betűk című balassagyarmati antológia és elismerést a szerkesztő Banos István és a lektorok: Alföldy Jenő és dr. Kerényi Ferenc is.

Elekes Éva

alkotás esztétikai, társadalmi, gyakorlati, funkcionális feladata a társadalom védelmének megfogalmazása; az állampolgárok bizalmára, felelősségére, fegyelmezettségére való apellálás.

Ritmikus formákkal

Rózsa Péter szobrászművész több helyen valósított meg sikerrel hasonló elképzeléseket. Ezek sorában feltétlen említenem kell a Pest Megyei Tanács épületén látható 1919-es domborművét, a Lábatlant Papírgyár előtti Papíröntőket, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola épületegyüttesén a Három tavasz című alkotást, az Óbuda Termelőszövetkezet központi bejáratánál a Kéz és kalász című kompozíciót és kiemelten a százhalombattai Barátság emlékművet, amelyet hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján avattunk fel. Ez az alkotás is olyan szobrászati absztrakció, amely képileg érzékelhetően, figura nélkül fejez ki történelmi eszményt és éppen ezért nem variálható, nem ismételhető. Egyszeri megoldás éppen úgy, mint a Gödöllőn látható két szimbólum: a csillag és a címer — fegyelmezett, ritmikus formákkal körülölelve. A horizontális és vertikális motívu mok zárt rendje, fegyelmezett szinkópái a gondolatiság ön- törvényei szerint alakultak s még feszesebbé teszi mindezt maga az anyag — az acél —, amely keménységével, színével, megmunkálásával ugyancsak tartalmat hordoz.

Gazdagodó fantázia

Rózsa Péter munkáján érezzük a plasztikai alkotóerőt, az új társadalmi igényekkel, új építészeti környezettel, újfajta térrel számoló és új téralkotásra képessé váló, gazda- godó szobrászati fantáziát, gondolatiságot, igényességet és kvalitást.

Ezért örülünk a művésszel együtt sokan megyénk és ezen belül Gödöllő gyarapodásának s ezért kívánjuk őszinte becsüléssel, hogy Rózsa Péter acél épületdíszítő alkotása sokáig hirdesse a művész jobbra, szebbre való törekvését.

Bihari József

Tv-figyelő

Reklám. Csokornyakkendős, | klubzakós műsor Soha nem volt televíziónk háztáji mindentudója, a T eleráma — nyilván tudatosan és szándékosan egy kenetlenül hagyott téglafal előtt társalkodik ügyeletes vendégeivel Vitray Tamás —, így hát. általában a benne elhangzottak sem valami himnuszos öndlcséretek, hanem épp ellenkezőleg: a nem mindig jeles bizonyítvány diákosan őszinte magyarázatai. Noha rendszeresen a legkevésbé figyelt adásidőben látható ez a sorozat, az az előfizető, aki csak egyszer is belehallgatott, kötelességének érzi követni, hiszen olyan ez a csevely, mint egy színházi társalgó traccsparti ja: előbb- utóbb kiderül belőle, hogy ki lesz a Hamlet, illetőleg, hogy kit írt fel késésért, jelenet közben való ki szólásaiért az ügyeletes ügyelő.

Lám, legutóbb is milyen őszintén esett szó ebben a most emlegetett műsorban a képernyőre kerülő reklámokról. Egyrészt arról, hogy kik és hogyan hirdethetnek — hirdetnek — a hang- és kép- továbbításnak ezzel az eszközével, másrészt meg arról, hogy valójában hány percet rabolnak el e kedvcsináló mutatványok. Mind a képkereskedés, mind a besorolás felelőse igen őszintén beszélt, elismerve, hogy az időzítések dolgában Van még mit tanulni, hiszen nem mindig a legjobbkor és szintén nem mindig a legpontosabb kezdéssel, végzéssel veszik igénybe türelmünket ezek a spektákulumok. (Különösen a mind népesebb videózó társaságot bosszantja, ha a felvételre kiszemelt filmek vagy előbb vagy később kezdenek peregni, mert így mindenképpen hiába fut a tekercs.)

Bárhogyan is hegyezhette a fülét azonban a Telerámák híve, a reklámok minőségéről — azoknak is a grafikai, rajzfilmes megvalósításáról — nemigen esett szó. Arról tehát, hogy az egyik nagydobra verést Oscar-díjra javasolná a dobozgazda, a másikat meg nézni sem bírja, mert olyannyira hozzá nem értő kezek készítették. (Ismét zárójelben, emlékeztetőül: az

energiafelügyelet W-s reklámja a mélypont, de a szerencsére mostanában nem látható kecskeméti Tüzép-micsoda sem kutya.)

Kikívánkozik tehát a kérdés: a hirdetéseket, mint a milliók elé tárt látványosságokat ki és hogyan bírálja el? Van-e egy erre szakosított zsűri — mint ahogyan volt, de tapasztalhatólag már nem működik a táncdal- és sanzonszöveg-bizottság —, vagy csak úgy ütre-puffra lehet felvállalni mindent.

S egyáltalán nem ok meg alkalom nélkül tudakoljuk mindezt, hiszen éppen a napokban volt olvasható, hogy a BKV (a Budapesti Közlekedési Vállalat) éppen nem regulák nélkül árusítja újabban autóbuszainak, villamosainak — hamarosan pedig a metrókocsiknak is — a derék táji felületét. Ott bizony csak

olyasmit lehet kínálgatni, amit lektoráltak, hozzáértő személyek sokszorosításra alkalmasnak találtak. S lássuk be: nem is bántja a szemet egy betűtípus, egy grafikai bravúr sem, hanem ellenkezőleg, igenis tetszenek ezek a városképet megélénkítő, a házfalakon, az üzletportálokon díszelgő feliratoknál sokkal de sokkal ízlésesebb jelek, jelképek, szócsoportok.

Miért hogy nincs a Szabadság téren egy széptani főkapitány — egy látványesztétikai direktor —, akire nyugodtan rá lehetne bízni a döntést: ez mehet, amaz meg nyugodjon békében a maga bádogdoboz- fedele alatt?! Fájlaljuk, mert tapasztaljuk: ilyen férfiú vagy asszonyság nem létezik. Vagy ha mégis lenne, gyönge kezű, langyos jellem; abszolúte nem tudni, mit csinál...

Emlékek. Bezzeg jól kifun- dálták azokat a muzeális értékű jeleneteket, amelyek az Emlékek a magyar játékfilm történetéből című új sorozatban kerültek a nosztalgiázó nézők elé. Ha egyikük-mási- kuk csak kismesteri ügyességre vall, akkor is ott a nyoma rajtuk a hozzáértésnek. Nem ok nélkül kerülnek elénk újból meg újból, s nem haszontalanul szórakozzuk el a velük töltött perceket. Pláne úgy, hogy közbtn meg-meg- szólalnak az időközben aggastyánná, nagymamává vénült sztárok, dirigensek. Kiváló ötlet volt ez a vállalkozás; jó tetszési indexét jósolhatunk neki.

Akácz László

Heti filmtegyzeti

Két választás Magyarországot1.

Mádi Szabó Gábor és Blaskó Péter a Kovács András-film egyik jelenetében

Nem a film tartalmi lényegét illető kérdés, de rögtön le kell szögezni: előfordulhat, hogy a mozinéző nem a fenti címen találja majd meg a heti moziműsorban Kovács András új alkotását. Lehet, hogy Utóvédharc címen fut, de az is lehet, hogy a közismert Mikszáth Kálmán- regény, a Két választás Magyarországon kölcsönvett címe marad a film főcímén. Ám az is csak egy-két hétig, mert (nálunk eleddig szokatlan módon) közönségpályázatot hirdettek a film végleges címére, s ha majd a pályázat győztesét megtalálják, az általa javasolt címet kopíroz- zák rá a film kópiáira. Hogy ez az ötlet egyszerűen csak valamiféle újitás, a filmek és a közönség közti jobb kapcsolat útjainak keresése-e vagy arra szolgál, hogy növelje a film közönségvonzását, nem tudom — de talán nem is érdekes. Viszont meg kellett említeni, mert előfordulhat, hogy a nem eléggé tájékozott nézőt megzavarja ez a szokatlan megoldás.

És bizony kár lenne, ha a nézőt nem a film fontos mondanivalói foglalkoztatnák, hanem ez a cím körüli tohuva- bohu. Kovács András új munkája ugyanis igazán érdekes alkotás. Ha akarom, azt is mondhatom: folytatás. Folytatása a húsz évvel ezelőtti Nehéz embereknek, a Falaknak, folytatása Kovács András egyfajta filmkészítési stílusának, egy műfaji megoldásnak.

Miről van szó? Arról, hogy annak idején éppen 6 érzett rá talán legelsőként a filmeseink közül a társadalomban végbemenő nagyon fontos változásokra, mozgásokra. Ö vette észre, milyen konfliktusok keletkeznek az éppen meginduló gazdasági reformok nyomán, mennyi akadállyal, akadékoskodással és megfontolt visszahúzó erővel kell megküzdenie annak, azoknak, akik egy elkerülhetetlen társadalmi mozgást kívánnak segíteni.

Azt is mondhatnánk: Kovács András ezekben a filmjeiben a nagyobb demokratizmust, a szélesebb körű véleménynyilvánítás jogát, az emberi, politikai, termelési kapcsolatok és viszonylatok jobb megszervezését sürgette, ezekről mondott véleményt, készített látleletet. A módszer elkerülhetetlenné tette, hogy e filmekben sok legyen a publicisztikai vonás, a riportszerűség, sok direkt, nem a művészi áttételekben érvényesülő véleményt fogalmazzanak meg — egyszóval, kissé formai újdonságot is jelentettek ezek a filmek.

Más kérdés, hogy ez az újdonság két évtizeden át is meg tudott-e maradni újdonságnak. Azaz: egy ma is ilyen módszerrel készített film eléggé hatásos, átütő, eléggé figyelmet vonzó tud-e lenni?

A kérdésekre az új film többféle választ ad. E válaszok közül mindenesetre a legérdekesebb a választott téma — ezúttal a két évvel ezelőtti, úgynevezett többes jelölései választási szisztéma körüli problémák. Annak idején már maga a több jelöltet is megengedő rendelkezés is éles vitákat váltott ki, s még több vita indukálódott aztán a választások körül. Az elképzelést, amely egyértelműen a demokratizmus erősítését célozta, gyakran nem sikerült konfliktusok nélkül áttenni a gyakorlatba. Néha szélsőséges esetek is előfordultak, olyanok is, amilyenről most ez a film szól, hogy ti. egy érdek- kapcsolatokkal összefonódott, a vezetői posztot s a vele járó hatalmat szinte magántulajdonnak tekintő réteg hogyan, miféle manipulációkkal próbálja megakadályozni, hogy egy spontán módon jelölt, tehát az érdekkörön kívülről jövő ember bekerüljön a listára, sőt, ne adj’ isten, még be is fusson. Elszomorító és felháborító mesterkedések tanúi vagyunk, s ha innen nézzük, kétségtelen: Kovács András megint roppant fontos témához nyúlt, megint ugyanazt feszegeti, mint korábbi müveiben.

De a válasz másik fele már kevésbé problémátlan. Nemcsak ott mutatkoznak bajok, hogy ez a riport- és dokumentumszerű módszer, ez a pub- lieisztikus hangvétel eleve inkább csak láttat és nem elemez, nem indokol, nem ás a figurák felszíne alá, nem beszél a miértekről vagy nem eléggé meggyőzően beszél róluk. Az is problematikus, hogy a sok hasonló esetből összesűritett cselekményben egy sor olyan mellékszál is felbukkan — a nemzedéki konfliktusoktól a nyílt korrupcióig, a machiavellista rideg célratöréstől a koncnak odadobott kisember tragédiájáig —, amelytől a film nem gazdagabb vagy sokrétűbb lesz, hanem csak kuszább. Talán egyfajta fontossági sorrend megállapítása jobban kiemelte volna a fő problémát, mint ez a teljességre törekvés. És mindenképp segített volna a nagyon fontos mondanivaló átélésében, ha a film — ha lehet ezt mondani — művészfilmebb, azaz elmélyültebb, ábrázolóbb.

Mindezekkel együtt is azonban, a Két választás Magyar- országon (maradjunk ennél a címnél) fontos, jelentős alkotás. És talán még az is lehet, hogy a társadalmi mozgások gyors követésére ez a forma, ez a hangvétel az egyik legalkalmasabb megoldás ma is.

Schimansky felügyelő

Egy ismert képlet, ezúttal NSZK-változatban: a túlbuzgó rendőrfelügyelőt egy kényes ügy kapcsán felfüggesztik, mire — véletlenül (?) épp újságíró barátnőjével egyetemben — magánháborút kezd az igazság kiderítésére, és, bár hullák maradnak a nyomában, ez sikerül is neki.

Az utóbbi hetekben két film is — A zsaru szava és az Élni és meghalni Los Angelesben — ebből a típusból váló volt. A most bemutatott filmhez képest mindkettő abszolút profi munka, a műfaj méltó képviselője. Ez az NSZK-film ugyanis az unt sorozatok, a Derrick, a Tetthely és társaik mozifilm-változata, csak egy kicsit még hosszabb s még unalmasabb.

Takács István