Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 244. SZÄM 1987. OKTÓBER 21., SZERDA Mária Terézia vörösnek látta Az épületet meg kell menteni Vörös ház. Különös név egy magtárnak, a választás mégis indokolt. Mikor 1721-ben gróf Althann Mihály Frigyes váci püspök elrendelte egy gazda­sági épület emelését, a munká­latokat nápolyi mesterekre bízta. Csakhogy a munkások szaktudásukon kívül ízlésüket is magukkal hozták, így lettek a falak a nápolyi királyi pa­lota mintájára vörös színűek. Sajnos, jelenleg egyedül az épület jelzője őrzi ezt a törté­netet. Az eredeti szín igen­igen megfakult, úgy hogy he­lyesebb mostanában vöröses házról beszélni inkább. A be­járatot egy ideje iadúcolás ék- teleníti. Nagy darabokban hiányzik a vakolat. És ahogy lenni szokott, a romlás nem korlátozódik a külcsínre. Vala­mit tehát tenni kellene! Mel­lesleg ezt mór megpróbálták néhányszor. Múzeum a tervben — Az építmény sokáig a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat kezelésében állt, ám fenntartása gazdaságtalan­nak ítéltetett — mondja dr. Kovács Tibor, a tanács titkársági osztályának vezető­je. — A városi tanács 1978- ban úgy döntött, átveszi az épületet. Az eredeti tervekben múzeum létesítése szerepelt. Ehhez mindenekelőtt az ak­koriban bent lévő bérlőket kel­lett kihozni. Végül is 1979-ben költözött be a restaurálómű­hely és itt kerültek elhelye­zésre a múzeum által össze­gyűjtött gépek, szerkezetek. Elkészültek az átalakítás do­kumentációi is. de mivel a ki­vitelezés körülbelül 80 millió forintra rúgott volna, a dolog kútba eset. Felvetődött, hogy az épület megmentése érdekében új el­képzelésre álljunk át. Olyan városi ellátási célt kerestünk, amely egyben biztosítaná az épület felújítását. Így kör­vonalazódott egy bevásárló- központ létesítésének gondo­lata. Az 1985-ös teho-program- ban ez a reálisan megvalósít­ható elképzelések között sze­repelt. Megkerestük a Vak Bottyán Múzeumot, hogy a kiköltözés­sel járó elhelyezési igényeket megbeszéljük. Végül megálla­podás született. E szerint a múzeum egy Sztáron Sándor utcai épületért cserébe vissza­adja a Vörös házat. A kiürítés határideje október 31. Kíváncsi vagyok azért, mi lesz novembertől. Azt hiszem a 84-es viszonyokhoz képest nem csökkent az építőanyagok ára. A 80 millió 80 millió ma­rad — jó esetben. A tervek viszont változatlanok. Ezekről a tervekről kérdeztem Phillipp Irigy est, Vác város főépíté­szet. A beszélgetés külön ér­dekessége volt, hogy Phillipp Éngyes egyetemi diploma­munkája a jelenlegi piac re­konstrukciójával foglalkozott. üj elképzelés: piac De lássuk a jövőt í ^ vőros általános rende­zési tervében a Vörös ház táv- iátokban mint piac szerepel Az épületen belül a teljes hasznos terület körülbelül 2500 négyzetméter lenne, ehhez jön meg a 2000 négyzetméternyi “í^ar. A végsö állapotban egy 3000 negyzetméteres parkoló i ,®,a^aa a gépkocsikat. Az át- f alakítás várhatóan négy ütem­ben valósulna meg. Mindenek­előtt a kaput kell helyreállíta­ni, a cserepeket kicserélni a badogosmunkákat elvégezni egyszóval a legfontosabb fel­adat pillanatnyilag az állag­megóvás. Bár az épület gázüzemű lesz, a kéményeket építészeti elemkent továbbra is meg- hagynák. Közülük a veszélye- seket a cserép alá fogjuk visszabontani. A későbbiekben kerülne sor az elárusítóhelyek kialakítására. A főút melletti összekötő^ szárny kétszintes el­rendezésű. Az épület alsó, bol- tozatos, fedett tereiben áru1- sítóasztalok behelyezésével a piaci funkció könnyen meg­oldható. Itt biztosítanánk he­lyet kisebb, zárt üzlethelyi- segeknek is. A felső szinten meg szeretnénk növelni a lég­teret a padlás felé, ide további árusítóhelyeket tervezünk. — És mi történik a külső falak színével? Vörös ház ma­rad a Vörös ház? — Természetesen igen. Az eredet! tonus megőrzése ér­dekeben faldarabokat raktunk ei mintának. Mellesleg a Vörös háznak és a siketek in- tezetenek hajdanán niegegyp- zett a színe. Legalábbis Má­ria Terézia még a két épületet ugyanolyannak látta, amikor az utóbbiban — amely vala­ha püspöki palota volt — vendégeskedett. — Persze voltak, akik ki- fogasoltók a piac áthelyezését teszi hozzá Ritecz György tanácselnök-helyettes. — Féltek a parkolási gondoktól, a 2-es ut szomszédságától. Az elő­zőekből kiderült, parkolóhely bőven lesz. Az épület homlok­zatán nem változik semmi, a főút felől csak gyalogosan le- het f leendő piacra jutni. Az áruellátássá) kapcsolatos szál­lítás hátulról történne, eszerint forgalomnövekedés csak az ol­dalsó kis utcákban várható. Annyit hallani mostaná­ban a takarékosságról. Szük­Hörcsőgprém Tőkés piacra szállítják Az Alföldön megkezdődött a hörcsögcsapdázás őszi idé­nye. Békésben és a szomszé­dos megyék nagy területein a Mezőberényi Áfész szervezi a „vadászatokat”, gondoskodik a felvásárlásról, és külön mel­léküzemágat létesített a felvá­sárolt bőrök kikészítésére, il­letve finomított, az exportigé­nyeknek is megfelelő prém­táblák gyártására. A hörcsögcsapdázásnak évente két idénye van: a ki­tavaszodástól május végéig tartó és az október—novem­beri. Természetesen a tavaszi bőrök az értékesebbek, hiszen ekkor a rágcsálók még dús téli bundájukat viselik. A Mezőberényi Áfész a tavaszi idényben nyolcszázezer darab kiváló minőségű bőrt vásárolt fel, az ősszel ennél jóval ke­vesebbre számítanak, de az idei mennyiség így is megha­ladja az egymillió darabot. Az áfésznek ez a tevékeny­sége igen jövedelmező, hiszen a finomított prémtáblákat ki­zárólag tőkés piacokon érté­kesítik: ebben az évben mint­egy negyvenmillió forint érté­kű hörcsögprémet exportál­nak. Emellett természetesen nem elhanyagolható a hör­csögcsapdázásnak a mezőgaz­dasági haszna sem, hiszen a rágcsálók veszedelmes pusztí­tói a gabonamagvaknak. séges belevágni egy ilyen költ­séges átalakításba? — Magát az épületet minden körülmények között meg kell menteni, ez nem szorul külö­nösebb magyarázatra. A piac­funkciót inkább jobb híján házasították ehhez, mégis úgy érzem, a döntés helyes. A je­lenlegi piacot uralják a ma­gánkereskedők, az őstermelők­nek alig van helyük. A fel­hozatal talán éppen ezért gyenge. Állandó parkolási gondokkal küszködünk arra­felé. A Vörös ház átalakításá­tól tehát ezeknek a prob­lémáknak a megoldását vár­juk. Költségfedezet — Már csak az a kérdés, honnan lesz pénz minderre? — Több elképzelésünk van. Lehetséges, hogy a felújítási munkálatokat egy nagyobb cég irányítaná, majd az átadás után üzemeltetné is. Ugyanak­kor ötletként felvetődött, hogy a felújítások elvégzése gazda­sági társulás formájában is történhet. Puhatolódzó tárgya­lásokat folytatunk azokkal az állami cégekkel és magánsze­mélyekkel, amelyek, illetve, akik a leendő piacot használni szeretnék. Felajánlottuk, hogy járuljanak hozzá az átalakítás költségeihez négyzetméteren­ként 20 ezer forinttal. Ennek fejében a munkálatokat olyan szinten végeznénk el, hogy csak a közvetlen berendezése­ket kellene az elárusítóknak saját zsebből beszerelni. — Ha ez a terv valósulna meg, ilyen hozzájárulásból kö­rülbelül 25—30 millió forint jönne össze. További 20 millió forint szerepel erre a célra o városi tanács VII. ötéves ter­vében. A hiányzó összeg pedig a megyétől, a Belkereskedelmi Minisztériumtól és a Mű­emlékvédelmi Felügyelőségtől várható támogatásokból kere­kedne ki. A Vörös ház teljes rekonstrukciója előre látható­an csak valamikor a kilenc­venes évekre lesz készen. Falusy Zsigmond Szolidaritási nap Barátság — földrészeken át A barátság fontos dolog an­nak, aki belekóstolt, nehezen tud meglenni nélküle. Nem mindennapos, ha a barátokat földrészek választják el egy­mástól. De ez is lehetséges! Ezt évek óta bizonyítják a vá­ci Hámán Kató Általános Is­kola és a vietnami Thai Binh városbeli Minh Thanh iskola kollektívája. A gyerekek leveleznek egy­mással, ismeretlenül is érdek­lődnek egymás élete felől. Ar­ra szinte semmi esélyük, hogy valamikor is személyesen ta­lálkozzanak egymással. Még­is érzik, tudják egymást. Vietnami—magyar szolidari­tási napot tartottak a zeneis­kolában, amelyre városunk­ban dolgozó vietnami munká­sokat és a vietnami nagykö­vetség rangos képviselőjét is meghívták. Színes műsort ad­tak a gyerekek, amelyben ének, próza, vers is volt, de diavetítés és néhány filmkocka is színesítette a délutánt. A vetitővászonról a távoli ország gyönyörű tájai, a világ nyol­cadik csodájának nevezett tengeröböl nézett a vendégek­re. Nagy sikere volt a magyar nyelven előadott vietnami népdalnak, aminek éneklésé­hez a vendégek is csatlakoz­tak. A kölcsönös köszöntők elhangzása után a Hámán Ka­tó iskola ajándékot nyújtott át, melyet a vietnami gyere­keknek küldenek, egy színes televíziót. Fagytűrő borszőlőfajták Befejeződött á szüret a Szőlészeti és Borászati Kuta­tóintézet Kecskemét mellet­ti, Miklós-telepi kísérleti par­celláin, ahol több mint 160 fajtajelölt vizsgázott az idén, a tíztőkés miniparcellákon az új nemesítésű borszőlőfajták némelyikét már több év óta figyelik, értékelik a kutatók. Sokféle igénynek kell megfe­lelni a jövő szőlőfajtáinak, éppen ezért 15-féle vizsgálati adat kerül egy-egy fajtajelölt törzskönyvi lapjára, fontos a szárazságtűrő-képesség, a fagyállóság, az érési idő, a gyümölcs minősége, s hogy az új borszőlőfajták olyan testes, zamatos bort adjanak, ame­lyek versenyképesek lehetnek a nemzetközi piacon. A meg­figyelt fajták közül egész sor jól elviselte az elmúlt teleken gyakori 25—30 fokos hideget is, ezeknek megkezdték az üzemi szaporítását. Az újonnan szelektált sző­lőkkel az idén újabb kísérleti parcellákat telepítenek be a több mint százéves múltú Miklós-telepi nemesítőállomá son. Október végi piac Virág minden mennyiségben Az őszi hónap ellenére szí­nes képet mutat a váci köz­ponti piac. Paradicsomhalmok pirosodnak, zöld salátafejeket kínálnák, retek is van bőven úgy, mint a legmelegebb nyári hónapokban. Amibői nagyon sok van: a szőlő. A bornak való 16—17 forint, a csemegeszőlőért 32— 42 forintot is elkérnek. Almá­ból is szép a kínálat, 12—14 forint kilója. A zöldségfélék standján a fehér répáért 20, a sárgarépáért 12—14 forintot kérnek. A káposzta 7—8, a kelkáposzta 8—9 forint. A vi­tamint pótló saláta fejenként 5—7 forint. Paprikát láttunk 12 forintért, paradicsomot 12— 20 forintért. Solti András piaci felügyelő állandó összehasonlítást vé­gez: az 1986 októberi árakat méri az ideiekhez. Ami na­gyon drága lett, az a burgo­nya. Tavaly 6—7 forintért le­hetett szép fajtát kapni, igaz, az idei kínálat is megfelelő minőségileg, de elkérnek érte 12—13 forintot is. Közeledik a halottakról való megemléke­zésnek a napja. A piaci nap­ra most helyet kérnek már a koszorúárusok is. Virág már egy héttel előbb is volt, nagy mennyiségben. Az októberi húsellátás jó. A PENOMAH üzlete, a gödi Du­namenti Mgtsz árusító helyei állandó utánpótlással igyekez­nek kielégíteni a keresletet. Halat nem árusítanak hétfő­től péntekig, mert a halász­szövetkezet tagjai a tavaknál dolgoznak, esetleg az utolsó napon jelennek meg a szokott elárusítóhelyen. Az iparcikk- kereskedők felütik sátraikat a hetipiacok napjain. Egyelőre — december 31-ig — a falak mentén s a többi kijelölt he­lyen árusíthatnak, fokozva a központi piac zsúfoltságát. fi túlfogyasztás miatt Szigorú bérszabályozás Az igazi reformlépés az lenne — vallják a közgazdá­szok —, ha a bérszabályozó­kat a piaci értékítélet válta­ná fel. Ha a gazdálkodó jól felfogott érdekből csak any- nyit fizetne az alkalmazottai­nak, amennyit a munkájuk a számára megér. Ehhez azon­ban — állítják a szakembe­rek — a gazdasági környezet még nem érett meg. Tehát jövőre igenis lesz bérszabá­lyozás, s nem is akármilyen: központi, ezen belül pedig a bérek tömegét szabályozza a kormány a gazdálkodók döntő többségénél, és a béren fölüli kereseteknél enged bi­zonyos szabadságot a válla­latoknak. A központi bérszabályozás meglehetősen szigorú, hiszen a vállalatok teljesítményétől függetlenül egységesen 3—4 százalékos emelésre nyújt le­hetőséget. A 3—4 százalék egyelőre csak egy tervezett mérték, de az már biztos, hogy ennél magasabb nem lesz. A központi bérszabályo­zást csak átmenetként veze­tik be. De hogy meddig tart ez az átmenet? Egy évig vagy esetleg tovább? A vál­lalati szakemberek azt vall­ják, hogy egy esztendő is sok, mert ennyi idő éppen elég ahhoz, hogy kellő ösztönzők híján csökkenjen a hatékony­ság. A szabályt alkotók azon­ban nem is fogalmazhatnak másként, mint hogy a szigorú központi beavatkozásra a bé­reknél mindaddig szükség lesz, amíg a gazdasági kör­nyezet nem hangolja össze más módon a jövedelemter­melést a fogyasztással. A tervezett béremelés való­jában nagyon kevés. Bár így is akadnak — akik szerint minden minimális emelést végre lehet hajtani differen­ciáltan. Azaz a vállalatnak fontos szakemberek kapjanak többet, míg a kevésbé fonto­sak ... ha úgy tetszik, sem­mit. Csakhogy a vállalatveze­tők többsége ezt kizárólag el­méleti, semmint gyakorlati le­hetőségnek tartja. Éppen ezért döntöttek úgy a szabályt alkotók, hogy mégiscsak hagynak egy bizo­nyos sávot a gazdálkodóknak, amelyen belül a teljesítmé­nyektől függően emelhetik a kereseteket. S ez a sáv a bé­reken felüli kifizetések, mint például a nyereségrészesedés, a jutalmak. A képlet tehát a következő: tegyük fel, minden száz forintból 95 forint az alapbér és 5 forint a mozgó­bér. A jövő évi bérszabólyozók a 95 megemelését szabályoz­zák központilag, s aki az elő­írt százalékot túllépi, azt olyan súlyos büntetőadókkal sújtja, hogy a túllépésre gya­korlatilag nincs is lehetőség. Ám a fennmaradó 5 forintot a vállalatok a teljesítmé­nyeiktől függően emelhetik, tehát a jövedelmezően gaz­dálkodók jobban, míg a kul­logok kevésbé. A félreértések elkerülése végett: a kerese­teknek a béreken felüli ré­szét ugyan nem szabályoz­zák egységesen, központilag, de szabályozzák. Például úgy, hogy előírják: egységnyi ter­melési növekedés, egységnyi I nyereségnövekedés esetén ennyivel nőhet a mozgóbér. A valóságban a számítási módozatok persze sokkal ösz- szetettebbek. Az elv szem­pontjából azonban az a fon­tos, hogy teljesítményektől függően nőhetnek a béreken felüli keresetek. S jogos a kérdés: miért az 5 forint, és miért nem inkább a 95 fo­rintnyi jövedelmi rész emelé­sét kötik a teljesítmények­hez? Mert ha el is fogadjuk azt, hogy a feltételek még nem értek meg a szabályozók megszüntetéséhez, akkor is igaz az, hogy már a közel­múltban is, 1985 januárja óta léteznek a reformtörekvések­hez a központi előírásnál közelebb eső bérszabályozási formák. Mint például a jelen­leg még érvényben lévő egyé­ni bérszínvonal-szabályozás. Ezek a formák azért nem tarthatók fenn, mert az ár- és adóreform, amelyet ja­nuár elsején vezetnek be, olyan mértékben változtatja meg a vállalatok teljesítmé­nyeit mérő mutatókat —■ többek között a nyereség tar­talmát —. hogy azok nem ha­sonlíthatók össze a korábbi évek mérőszámaival. S ha pedig így van, semmiképpen sem tehetők függővé egy ilyen torz összehasonlítástól a bérfejlesztési lehetőségek. A bérszabályozók 1988-ban várhatóan a gazdálkodók 80 százalékánál írják elő a bé­rek tömegének emelési kor­látáit, és csupán a megmara­dóknál szabályozza az átlag­béreket. Amióta szakemberek vitatkoznak arról, hogy bér­tömeg vagy átlagbér, azóta hangzik el érvként: az átla­golás arra ösztönzi a válla­latokat,^ hogy kis fizetésű, kevésbé jól dolgozókat is fel­vegyenek. mert az ő „bér­megtakarításukból” finanszí­rozhatják a kiugróan magas jövedelmeket. Ha viszont a berek tömege után kell adóz­ni, akkor mindegy, hogy há­nyán keresnek ugyanannyit, következésképpen bérnövelés­re ad lehetőséget a felesle­gessé váló emberek elküldése. Ma. amikor a munkaerő át­csoportosítása — a gazdaság szerkezet-átalakításának nyo­rnán - kimondottan népgaz­dasági cél, mindenképpen ez utóbbinak kell érvényesülnie. Általában. De kivételt kell tenni például a villamos- energia-iparral, a postával, bizonyos szolgáltató ágaza­tokkal; ahol eleve olyan ke­vesen vannak, hog£ a lét­számcsökkentésre ösztönzésük mindenképpen a szolgáltatá­saik színvonalának a romlá­sával járna. Világos, hogy az 1988-ban bevezetendő központi bértö- meg-szabalyozás nem reform- íepes. Viszont egy korláto- ohií Ide!g segítséget nvújthat n’ h°gy összhanoba ke­llőn az egymástól elszakadt termelés es fogyasztás. Hogy ezt nem a vállalatoknál, ha- nem például utólag, az adó- „1 «ellene szabályozni '> Hogy mennyire nem könnvű a kerdesre választ adni, bi- Z0I?.y!tía az adóreform ország- gvulesi megerősítését meg­előző nagy társadalmi vita. ” E. E. Vetőmag-kezelési eljárás A termésbiztonságot növelő vetőmag-kezelési eljárással, az úgynevezett inkusztrálással ja­vítják a vetőmagvak minősé­gét az MTA martonvásári Me­zőgazdasági Kutatóintézete Sok érdeklődő Cukorbetegek klubja A Vác Városi Tanács V. B. egészségügyi osztálya és a Szőnyi Tibor Kórház és In­tézményei egészségnevelési csoportja által szervezett cu­korbetegek klubja októberi rendezvényét tartotta a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban. ­A nagyszámú hallgatóságot dr. Barta Györgyi városi fő­orvos, a klub vezetője köszön­tötte, majd dr. Tóth János belgyógyász főorvos „A szív- infarktus és a cukorbetegség” címmel tartott előadást. Nagy sikere volt a Dunakeszi Kon­zervgyár diabetikus termékei bemutatójának és kóstolójá­nak is. A cukorbetegek klubja 1987. november 18-án tartja követ­kező rendezvényét a Madách Imre Művelődési Központ 34. sz. termében, 17 órától. Az érdeklődők meghallgathatják dr. Mátrai Sándorné gyógy­szerész előadását „A cukor- betegség korszerű gyógyszeres kezelése” címmel. Minden ér­deklődőt szeretettel vár a rendezőség. kísérleti gazdaságának erdő­háti vetőmagüzemében. Az el­járás soréit a szemet való­ságos második maghéjként védő különleges anyagokkal vonják be annak érdekében, hogy biztonságosabb !égvén a kelése, s jobban elviselje a vetést követő esetleges kedve­zőtlen hatásokat. A módszer bevezetésére, a szükséges technológia megte­remtésére csaknem 10 millió forintot költöttek. Az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával az NSZK-ból szerezték be azokat az alap­gépeket, amelyekből kialakí­tották a vetőmag-feldolgozás technológiájába illeszkedő in- kusztráló gépsort. A különbö­ző berendezéseket vezérlő automatika egészíti ki. ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap) t

Next

/
Thumbnails
Contents