Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
Közös dolgainkról Végre itt is megmozdult a föld Miből fakad a megnyugvás, elégedettség? Panaszkodott egy idős asz- szony, hogy méltatlanul bántak vele. Az eladó, egy fiatal nő, kocsmai hangon oktatta ki arról, hogy miért nem veszi vissza tőle az üres üvegeket. Nem is az a baj, hogy dólgavégezetlenül vissza kellett cipelnie a súlyos szatyrot, hanem a sértő hang, amellyel illették. Amikor kérte a panaszkönyvet, kerek perec megtagadták tőle. Kérdezte, mit csináljon, hová forduljon. Eligazítottam, de ezúton hívom fel T. bolt vezetőjét, hogy köteles — panaszkönyv hiányában — az idős asszony bejelentését, panaszát írásba foglalni, ha már elmulasztotta a saját érdekében elrendelt vásárlók könyvének rendszeresítését. A továbbiakban a bejelentés egy másolatát (példányát) át kell adni a vásárlónak. Ha tehát megtagadja a panaszkönyv átadását, önmaga munkáját nehezíti meg, és nem bújhat ki a felelősségre vonás alól. Természetesen, ha őt marasztalják el. Még valamit el kell mondanunk, mert sokan nem ismerik az ide vonatkozó rendeletet. Sajnos, a szóban forgói sértő hangnemet használó eladó sem. A belkereskedelmi rendelet kimondja: „A visz- szaváltási kötelezettség tehát minden, az üzletben a visz- szaváltás időpontjában vagy azt megelőzően árusított üvegtípusra kiterjed. A vállalat vagy a bolt nem korlátozhatja az üvegvisszaváltás időtartamát, legyen az szombat, netán vasárnap.” Vidéki ismerősöm látogatott meg az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár időszakában, s invitált, kísérjem el a vásárvárosba, mert nála hagyomány végigenni (nem végignézni !) a lacikonyhák finomságait. így kerültem abba a helyzetbe, hogy szenvedő alanya lettem, bőkezű (s nagy gyomrú) ismerősöm szenvedélyének. Kezdtük azzal, hogy befrüs- tököltünk. A kisüstire császárhúst és vadászkolbászt ettünk, de olyan csábos volt a szomszéd bisztróban a la- cipecsenye, hogy csak hűtött sörrel tudtuk az emésztést elősegíteni. Utána, igaz, megnéztük az új szovjet „Zsa- port”, megcsodáltuk Porsehe- karosszériáját, de nem tudni, miért, valószínű, az ámulattól, ismét megéheztünk. Beültünk egy étterembe, s előételként ismerősöm tejfölös vargányát rendelt, homoki borral. Én megmondom Kellemetlen sarok A beteglátogatók bajai A z élet néha különleges ^ eseteket produkál. íme egy a sok közül: A koros beteg már hetek óta kórházi bentlakó, s persze minden látogatáskor izgatottan várja a családtagjait. Az idős feleség meg is érkezik többé-kevésbé pontosan, úgy, ahogy a kórházi járat is befut. Ideges, törődött, fáradt, s kell vagy fél óra, mire any- nyira összeszedi magát, hogy aggódó érdeklődéssel kifaggassa élete párját, hogyan változik az állapota, javul-e közérzete. Ám legutóbb furcsa dolog történt. A nyugdíjas asszonyka csapzottan, falfehéren botorkált be a kórterembe, s szinte belerogyott — férje mellé — az ágyba. A látogatóból hirtelen ápolásra szoruló beteg lett, többen tüsténkedtek körülötte, mint nagyvizit idején a bent fekvők körül ... Rosszulléte elmúltával csak azt hajtogatta: nem a kórházi autóbuszjárattal utazik haza, bármekkora kerülőt is kell tennie, s nem is' száll föl rá többet. „A vágóhídra szánt állatokat ném zsúfolják úgy össze szállításkor, ahogy minket a Volán azon a buszon” — fakadt ki a fáradtságtól, kimerültségtől remegve. S akik a látogatók közül vele együtt utaztak, ugyancsak nem fukarkodtak az egyetértő jelzőkkel. Tulajdonképpen ennyi a történet, hiszen a látogatási idő lejártával az egészséges hozzátartozók, barátok, ismerősök elmentek. A betegek pedig ott maradtak a kórteremben ki- sebb-nagyobb bajaikkal, s az eset kapcsán támadt gondolataikkal. Legnehezebben persze a rosszul lett asszony férje tudott napirendre térni a dolog fölött. A betegtársak közül akadt, aki saját hasonló tapasztalatait ecsetelte, a másik a frissen kapott olvasnivalóba mélyedt, volt aki szédülésre panaszkodott. Es volt aki egyszerűen a fal felé fordult, fülére húzta a takaróját, ezzel is jelezve, ö most nem kíváncsi ilyen külvilági dolgokra, ö beteg, azért van kórházban, tehát a hétköznapokat tessék innen kizárni.., Gondolom, csupán a rend kedvéért kell megerősítenem az olvasó és az érdekeltek sejtését: a történet helyszíne a kerepestarcsai Flór F erenc kórház volt, és a látogatók a Volánbusz monori pályaudvaráról indult — délutáni — járattal utaztak. Az idős asz- szony, akit annyira megviselt ez az út, az egyik gyömröi megállóban szállt fel, s nem hogy nem kapott már ülőhelyet, hanem jószerével levegőt sem. Egy másik utastárs — kicsit kaján — véleménye szerint: út közben csupán azért nem esett össze senki, mert nem volt rá hely ... Láthatóan viccnek szánta, mégsem nevetett senki a szemléletes poénon. Itt egy kis szünetet tartottam, mikor ezt a jegyzetet papírra vetettem, mert kétségek kezdtek gyötörni. Mi haszna lesz. ha mindezt papírra vetem? Kis lapunk — hitem és tapasztalatom szerint — egyébként sem tartozik a Volánbusz helyi vezetőinek (nem a sofőrökre gondolok) kedvenc olvasmányai közé. Hiszen — ugye tudjuk? — őket is millió gond, probléma, szabályozó sújtja, kimondva és kimondatlanul is nyereség- érdekeltek, számtalan elvárásnak kell megfelelniük. (S csak úgy mellékesen: a magasabbról érkező „ejnye-ejnye” mélyebben érintheti a zsebeiket is.) Meg azután hallottam — mert mondták — nemegyszer, hogy a gazdaságosság a személyszállításban is alapkövetelmény. S kedves morgolódó utastársaim, egyszerű belátni: akárhányszor is számolnak meg bennünket, akkor is olcsóbb 100—120 embert egy autóbusszal szállítani, mint kettővel. A vállalatnak. (Mert állóhelyre szóló jegyet már csak futballmeccsre lehet váltani.) Régebben — hasonló esetben — épp egy bennfentes biztatott: keressem meg az üres autóbuszban azt a valamikor annyira szembeötlő feliratot, hogy ülőhely ennyi, állóhely annyi, szállítható személyek száma összesen ... Nem találtam meg, pedig a kis tábla ma is ott van mindegyikben. Csak máshol, mint azelőtt. Lizával továbbra is bizony^ tálán vagyok. Annyiszor vetettük már papírra ezt a témát, azt is mondták, többször tartottak az illetékesek utasszámlálást, tehát körültekintően döntöttek úgy, hogy egyetlen autóbusz is elég a kórházi látogatók számára. Igaz, az utasok mást mondanak. Magam is ágyhoz kötött lévén, nem tudok nyomban utánajárni a dolognak. Hallgatom a szomszédom egyenletes, mély szuszogását: lám milyen jót tett a fülére húzott takaró, ő valóban nem vesz tudomást a hétköznapi csip-csup dolgokról. Nekem meg egyre az jár az eszemben: talán nem csak ő van így? Vereszki János őszintén, ezt a menüt kihagytam, de a rakott káposztát és sonkás kockát nem tudtam elpasszolni, szeretem is, meg olyan jóízűen falatozott mellettem atyámfia, hogy nem szabadkoztam sokat, ne mondja, hogy a monoriak egybélűek. Az igaz, hogy az isteni tö- pörtyűs pogácsát és a meny- nyei hosszúlépést már nem kellett volna elfogyasztanom, de nem ez tette be az „ajtót”, hanem a serpenyős rostélyos meg a jó forró káposztás tészta. Jóllehet ném tudtam mindet megenni, szégyelltem is magam. Ez lett^volna azonban a kisebbik baj, a fő gondom az lett,’ hogy egy hétig nyeltem a szódabikarbónát, s szedtem a Bilagitot, rá sem tudtam nézni a zsíros kenyérre. Ismerősöm ellenben azzal búcsúzott és heccelődött, hogy legközelebb megtetézzük a vásári kvantumot, mert ezért nem kell sorba állni, itt a legkisebb a tolongás. Mert mindez nem tartós fogyasztási cikk, se nem építőanyag. Végezetül egy ,jó hír annak, aki még nem tudja: Monoron. a Rákóczi-telepen a kis ABC megfiatalodott. Bővítették az eladóteret, külön helyen árusítják a húskészítményeket, felvágottakat, kényeret. Szakosítva vannak a sokféle 'árucikkek. így a vevő könnyen megtalálja, amit keres. A hűtőpultban tej, tejtermékek, mirelit-húskészítmények. két pénztár — hadd ne soroljuk tovább. A több százezer forintos felújítás már nagyon indokolt volt. A vásárlónak jobb a közérzete,, a boltnak nagyobb az árukínálata, következésképpen a bevétele is. Mindenki jól járt tehát, s ha hozzáteszem: a szomszédban megkezdték a 12 tantermes iskola alapjainak munkálatait — teljes az örömünk. Végre ezen a „földrészen” is „megmozdult a föld!”. k Hörönipő Jenő ŐRI íwitm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM 1987. OKTOBER 19.. HÉTFŐ Ä párt-végrehajtóbizottság tárgyalta (I.) Fejlődik a szociális gondozás Ülést tartott a napokban az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Végre hajtó Bizottsága. Napirendjén egyebek között a vonzáskörzet egészségügyi helyzetének megbeszélése szerepelt, s azoknak a főbb feladatoknak a meghatározd sa, amelyek a Politikai Bizottság 1986-os és a Pest megyei pártbizottság 1987' es határozataiból mondhatni egyenesen következnek. Először magáról a jelentésről szóljunk — amely egyébként, kiegészítve, pártbizott sági ülés elé is kerül majd. E szerint Monoron és vonzás- körzetében a? elmúlt években a párt- és tanácsi vezetés megkülönböztetett figyelmet for dítot-t az egészségügy fejlesztésére. Az alapellátás területén megkezdődött a korszerű egészségügyi központok kialakításának folyamata — Gyomron például gyermek-egészségügyi központot hoztak létre, Mendén a tanácsadó, Pilisen a .körzeti rendelő korszerűsítése, bővítése szerepel a közeli tervekben. Ügyeleti rendszer A 43 orvosi körzetben egy orvosra átlagosan 1966 lakos ellátása hárul. (A megyei átlag 2198). Az éves betegforgalom fokozatosain csökken — s ezzel egyenes arányban no vekszik a folyamatos ellátás ban, gondozásban részesülő A nevelőotthonban Együtt is ünnepelnek Makai Gusztáv, Bakó Ildikó, Nagy Lászlóné megbízott igazgató és Tóth Lajosné jó egyetértésben művészkednek az egyik tanteremben, hogy valóban finom legyen a névnapi finomság (A szerző felvételei) Egy akkora gyermekintézményben, mint a gyömrői kisegítő iskola és nevelőotthon, mindig történik valami, ami felkelti a gyerekek figyelmét, s izgalmas sürgölődésre, kí- váncsiskodásra készteti őket. Az ünnepeket együtt tartják meg az iskola, az otthon falain belül. A „hivatalos” rendezvényeket sajátjaikkal is színesítik, megünneplik a gyerekek névnapját, vagy például farsangról, húsvétról, karácsonyról, mikulásról saját rendezvényeikkel emlékeznek meg; önmaguknak, a pedagógusaiknak, és nevelőiknek egyaránt nagy örömet okozva. Legutóbb az egyik összevont névnapi ünnepség elő- Tóth Lajosné gyermekfelügye- készületeit lestük meg az is- ,ö Eakó ndikó kezét vezetve kola ralai kozott, s néhány , . „. , . , „ pillanatot megörökítettünk fo- ma?yarazza’ tanítja a kislany- tókon. nak a tortakrém elkészítéséA. L. A. nek módját betegek aránya. (1985-ben ez öt-hatszáz főt jelentett körzetenként.) A gondozottak több mint egyharmada szív- és érrendszeri, illetve keringésszervi bajokkal küzd, tizenhattizenhét százaléka mozgás- szervi és idegrendszeri megbetegedésben szenved. A körzeti orvosi ellátás színvonalát a jelentés megfelelőnek ítélte. Hogy- a jelző helytálló lehessen, abban a szakmai irányítás javulása és a tanácsok egyre növekvő anyagi ráfordításai jelentős szerepet játszottak. Az elmúlt időszakban fokozatosan fejlődött a körzeti orvosi ügyeleti rendszer, jelenleg négy központi ügyeleti szolgálat (Monoron, Gyomron, Sülysápon és Vecsésen) biztosítja a körzet lakosságának 74 százaléka részére a magasabb szintű sürgősségi ellátást. Az anya- és csecsemővédelem területén is mennyiségi és minőségi fejlődés tapasztalható, a koraszülések aránya azonban sajnálatos módon évek óta változatlan. 11 ezrelék körül van. Csökken, de még mindig magas a 20 ezrelékes csecsemőhalálozás. Az óvodás- és iskoláskorosztály körében néhány éve a kötelezőn kívül is végeznek szűrővizsgálatokat a rejtett betegségek felderítésére. A járóbeteg-szakellátásban tárgyi és személyi változások segítették ugyan a fejlődést, mégis területi aránytalanságok, egyes szakmákban tartós orvoshiány veszélyezteti az ellátás színvonalát. Pedig a szakorvosok száma az elmúlt években megduplázódott, s tíz részmunkaidőben foglalkoztatott orvos is segíti a beteg- ellátást. Az erőfeszítések ellenére hosszú ideje betöltetlen egy tüdőgyógyász és két sebész szakorvosi állás. Monoron a gégészetre, Gyomron a belgyógyászatra pályakezdő orvosokat állítottak be, szakképzettségük megszerzéséig helyettesítésükről kell gondoskodni — ez sem ideális állapot. Minimális siker Komoly gondot jelent, hogy a selejtcserére érett, illetve elavult nagy értékű műszereiket — például a röntgenkészülékeket — saját erőből vagy akár tanácsi pénzből pótolni igen-igen nehéz. Monoron és vonzáskörzetében az elmúlt években javult ugyan az ellátás feltételrendszere, az egészségügyi dolgozók többsége is hivatástudattal látta el munkáját — ennek ellenére a lakosság egészségi állapota nem javult kellőképpen. Az utóbbi 20 év során Monoron, de a vonzáskörzetben is a megyei átlagnál is nagyobb mértékű a halálozások aránya, s az okok között vezető helyen szerepelnek a szív- és érrendszeri, a daganatos, az emésztőrendszeri megbetegedések. Elismerést és ösztönzést érdemelnek azok a kezdeti lépések, amelyek az egészség megvédését, megőrzését célozzák. A már említett gyermek-szűrővizsgálatok mellett a tüdőszűréshez kapcsolódva elkezdődött a célzott egészségügyi szűrés is, melynek lényege a tünetmentes, idült bétegek felmérése, kezelésük időbeni megkezdése. Lényegesen növekedett a körzetben a nőgyógyászati daganatokat kiderítő vizsgálatok száma, megkezdődött a szájüregi rák és rákmegelőző állapotok kiszűrése. Az 1935-ben létrehozott alkoholizmus elleni bizottság tevékenységében is mutatkoznak kezdeti eredmények. A munkahelyeken megalakult rehabilitációs bizottságok is tudják a dolgukat, de a fög- lalkoztatás lehetőségeinek rendkívül korlátozott volta miatt csak minimális eredményt képesek elérni. Dinamikusan fejlődik a házi szociális gondozás, az idősek klubjaira alapozva várhatóan már az idén befejeződik a gondozási központok' kialakítása. A 12 hivatásos gondozó mellett 130 társadalmi, illetve tiszteletdíjas gondozó is közreműködik. Politikai súlyú A lakosság egészségi állapotának javítása nem szűkíthető le az egészségügyi ellátás fejlesztési feladataira — állapítja meg a jelentés. Ennek jegyében fogalmazódtak a szinte névre szóló feladatok is, amelyeknek felsorolása a pártvégrehajtóbizottság elé kerülő írásos anyagban terjedelmesebb helyet foglal el, mint maga a jelentés. A pártszerveknek és -szervezeteknek, a tanácsi testületeknek, a munkahelyeknek, a közoktatási és közművelődési intézményeknek, a társadalmi és tömegszervezeteknek csakúgy jut tennivaló bőven, mint a vonzáskörzet egészségügyi vezetésének. Mert ott tartunk — hangzott el egy hozzászólásban —, hogy a probléma politikai súlyú kérdéssé változott. A témához kapcsolódó kérdésekre, hozzászólásokra hétfői számunkban visszatérünk. K. Zs. Kulturális programok Ecseren hétfőn 10 órától a fogyókúrázók klubjának foglalkozása, 17-től német nyelvtanfolyam, 18-tól filmvetítés. Gyomron, a művelődési házban filmvetítés 17.30-tói: Lándzsák hajnalban (színes, szinkronizált angol kaland- film). Monoron a művelődési központ galériájában 10-től 18-ig Detzky Júlia festőművész tex- tiilíesitményeinek kiállítása, 16- tól a nyugdíjas filmklub vetítése, 17-től az alkoholellenes klub összejövetele, 18-tól a vasutas nyugdíjasklub TIT- előadása, 18-tól kondicionáló torna és a kertbarátkor összejövetele. A filmszínházban 18- tól és 20-tól: Kicsorbult tőr (magyarul besélő, színes amerikai krimi). Pilisen az asszonyklub és a fúvósszakkör foglalkozása. Vecsésen 16.30-tól és 18-tól női torna, 18-tól angol nyelv- tanfolyam. • Kirándulás Nyugdíjasaknak Az üllői Ságvári Endre Művelődési Ház nyugdíjasklubja háromnapos autóbusz-kirándulást szervez Ungvár — Munkácsra 1987. december 2-án. Teljes ellátással a részvételi díj kétezer forint. Jelentkezni lehet Béki Fe- rencnénál Üllő, Öcsai u. 26., és Zódor Sándornénál Bimbó utca 39. szám alatt. •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
