Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1987. OKT0F.ER 14., SZERDA Türelem, türelem Hatvan-nyolcvan vonal évente A világ viszonylatok kérdése, „...nem olyan mély, mint egy kút, nem olyan tág, mint a dóm kapuja, de azért meg­járja. Holnaptól minden titkodat rám bízhatod: hallgatok, mint a sír" — mondja sebére szorított kézzel Mercutio, va­lahol a harmadik felvonásban, majd kileheli a lelkét. Való­ban, viszonylatok nélkül nemhogy halni, élni sem tudnánk. Az öröm csak így öröm, a távolság távolság, a seb seb. Min­den „ahhoz képest” nyer értelmet. Elviselhetőbbé válnak dol­gaink, ha látjuk: akadnak azért rosszabbak is. De mit te­gyünk, amikor a jobbak vannak szem előtt? Pártoktatás Évnyitó konferencia Az 1987—88-as pártoktatási év évnyitó konferenciáját ok­tóber 14-én 15 órai kezdettel rendezi meg az MTESZ szék­házában (Vác, Köztársaság út 19.) az MSZMP Vác Városi Bizottsága. A konferencia témája: a gazdasági-társadalmi kibonta­kozás programjával kapcso­latos feladatok a pártpropa­gandában és agitációban. Előadó: dr. Molnár József, az MSZMP KB Politikai Főisko­lájának tanára. Áramszünet Az ÉDÁSZ váci kirendelt­sége értesíti a fogyasztókat, hogy a hálózati rekonstruk­ciós munkák miatt, október 15-én 8 és 15 óra között áramszünet lesz Vácott, a deákvári városrészben. Az áramszünet az alábbi terüle­tet érinti (a Vörösmarty téri transzformátorház körzeté­ben): Eperfa utca, Somogyi utca, Bottyán utca, Alsó utca, Szivárvány utca és az általuk határolt területek. A kirendeltség mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkákat 15-én, csü­törtökön elvégezzék, amennyi­ben azonban ez mégsem sike­rülne, 16-án délelőtt is áram­szünetre kell számítani. A kemencei Vörös Hajnal vadásztársaság a közelmúlt­ban tartotta évadnyitó közgyű­lését. Mivel a fácán vadászata hamarosan megkezdődik, így a gyűlés megtartása előtt „be­melegítő” koronglövészetet tartott a tagság. Itt a vadászok összemérték tudásukat, majd a lövészet eredményét megvitat­ták, értékelték. Koronglövészet után a va­dásztársaság elnöke beszámolt a legutóbbi közgyűlés óta el­telt időszakról, megemlítve, hogy a felvett négy fiatal va­dász beilleszkedett a társaság­ba. így jó vadászokká válhat­nak. Szigorú fegyelemre hívta fel a figyelmet, hiszen a lő­fegyverrel bánni tudni kell. Majd a gazdasági vezető szá­molt be a társaság anyagi helyzetéről, melyet kielégítő­nek ítélt meg. A gyűlésen több szarvas- és őztrófeát mutattak be. Ezekről Ijesztő adatok, tények, meg­döbbentő tragédiák, figyel­meztető számítások és prognó­zisok hívják fel figyelmünket az emberi környezet romlásá­ra, a természeti körfolyamatok egyensúlyában bekövetkezett kedvezőtlen változásokra. Mi lesz a földünkkel? Mi lesz az emberiséggel? Lesz-e ember­hez méltó élet a jövőben? — teszik fel világszerte a kér­dést, amikor a víz, a levegő, a talaj szennyeződéséről, a mérgező és radioaktív ártal­makról szóló hírek jogosan fokozzák az aggodalmat és az érdeklődést e valóban világ- probléma iránt. Gyakran elhangzik, hogy a környezetvédelem tulajdon­képpen embervédelem, és az életbe, a jövőbe vetett hit és felelősség kérdésével van leg­inkább kapcsolatban, ezért az optimista életszemlélet alkotó­eleme. Vagy másként: a ter­mészet szeretete, az élet szere­tet«. A környezetvédelem egy­re kevésbé képzelt feladat, annál is inkább, mert lassan a 24. órába lépünk. Végre kezdjük felismerni, hogy a környezetvédelemben a mi környezetünk, a mi hazánk védelméről van szó. Ez azon­ban csak a környező valóság­ra vonatkozó helyes ismeretek elsajátítása révén — egy sor természeti és társadalmi jelen­ség lényegébe behatolva, azt felfedezve — valósulhat meg. Mindez feltételezi a cselek­vést, az öntevékenységet, fel­kelti a kíváncsiságot, a mégis-1 — Svédországhoz hasonlít­va Magyarország telefonellá­tottsága gyenge, a hazai kö­rülményekhez képest viszont Vác előkelő helyet foglal el — tájékoztat Molnár Sándor, az Észak-Pest Megyei Táv­a vadászmester előadást tar­tott, hiszen a lövészetük már meg is kezdődött. Kímélni kell a kapitális, szép, formás állá­sú agancsosokat, mert azoktól várhatnak jó utódokat. Lehe­tőleg csak a selejt szarvasbi­kát és őzbakot kell apaszta­ni, illetve kilőni, mondta. A tervet mindenképpen teljesíte­ni kell, de nem mindenáron. Sőt az őzgida kilövési terve és ennek teljesítése gondot okoz­hat. A gyűlésen szóba került, hogy a területen több száz hektár napraforgó van, amely jó búvóhelyet ad mind a szarvasnak, mind a disznó­nak, így a kilövésük nem könnyű, de a betakarítás után a terület beláthatóvá válik. A közgyűlés több hozzászó­lással. majd vadászvacsorával fejeződött be. és mindenki nagy reményekkel távozott el. Csömör Nándor mérési, a felfedezési kedvet, és ilyen tevékenységre ad al­kalmat. Feladataink azonban ma már nemcsak nemzetiek, ha­nem nemzetköziek is. A folyók vizei, a levegő nem ismer hatá­rokat, a vizek, a levegő szeny- nyezői útlevél és vízum nél­kül is belépnek más országok­ba. Ezért nem elegendő csak egy-egy országnak cselekedni, hanem minél teljesebb nem­zetközi összefogásra van szükr ség a környezetünk védelmé­ben. A fentiekből következően éppen ezért örömmel üdvö­zölhetjük a környező szocia­lista országoknak, valamint hazánknak azon lépéseit, me­lyek felismerve a veszélyt, komplex környezetvédelemre irányulnak. Ebbe a sorba il­lenek bele iskoláink azon tö­rekvései, hogy környezetvé­delmi szakköröket hozzanak létre és működtessenek anyagi áldozatok árán is. Szép kez­deményezések indultak el Szo- bon és az Ipoly völgyében, de Vác vonzáskörzetének más területein is. A legfontosabb pedig az — ami minden kezdeményezés gyújtópontjában van —, hogy a tanulóifjúság érezze és tud­ja, hogy a jelen színes prog­ramjával, a környezetvédelmi munka gazdag lehetőségeivel az értelmes, emberhez méltó élet jelenét és jövőjét bizto­sítja. Dr. Bartha Gyula közlési Üzem vezetője. — Jól követhető mindez a statisz­tikában. A száz lakosra jutó vonalak száma a megyében 2,5, az országos vidéki átlag ennek kétszerese, a váci adat pedig 10,6. Területünkön egye­dül Szentendre előzi meg e tekintetben a várost. — Mégis sokan várnak te­lefonra. Őket, azt hiszem, nem nyugtatják meg a kimutatá­sok. — Valószínűleg így van, ám nem szolgálhatok túl jó hí­rekkel. Pillanatnyilag a váci telefonközpont kapacitásának 85 százaléka foglalt. Ez azt jelenti, hogy még körülbelül 500 számot áll módunkban ki­adni, amelyre 2 ezer 300-an várakoznak. Mondanom sem kell, hogy az igénylők tábora az idővel csak nőni fog. A jövőben viszont az eddig meg­szokott fejlesztési ütem lelas­sul, abbamarad. A VII. öt­éves tervben központbővítés nem szerepel. Az igazsághoz tartozik, hogy a posta épülete további be­rendezéseket amúgy sem tud­na fogadni, a gépterem be­telt. Az 500 számmal tehát úgy fogunk gazdálkodni, hogy tudjuk, a várható igények ki­elégítése csak innen biztosít­ható. Túl sok lakásállomás fel­szerelésére nem lehet számí­tani. Évente valószínűleg 60- 80 új vonalat fogunk a há­lózatba kötni, nagy részük azonban közületi vagy nyil­vános ^észülék lesz. — Ha már olyan korláto­zottak a lehetőségek, nem le­hetne mindet egyszerre be­kötni? — A kapacitás egy részét érthető okokból nem használ­hatjuk fel azonnal. Bármikor adódhat olyan helyzet, teszem azt, egy új rendelő megnyitá­sa, ahová vonalat szükséges biztosítani. De a többi tele­fon felszerelése sem egyszerű. Hiába lehetséges elméletben az állomást felállítani, ha eh­hez hiányoznak a kábelek. És ez nem csak a családi házak­nál, a régi városrészek eseté­ben van így, gyakran a lakó­telepek építésekor sem gon­dolnak a tervezők a telefon­ra. Ezért fordulhat elő, hogy a panelházakba költözők a le­adott készüléküket nem tud­ják visszakapni. — Ezek szerint a posta, ha akarna sem tudna újabb vo­nalakat üzembe helyezni? — így igaz. Hozzá tehetem, rengeteg olyan feladatunk van, melyek megelőzik az új tele­pítéseket. Mindenekelőtt a már felszerelt készülékek za­vartalan használatát kell le­hetővé tennünk. Ehhez figye­lembe vesszük a forgalom nagyságát, a vonalak terhelt­ségét. Mivel a helyi híváso­kon kívül a környékbeliek is Vácon keresztül jutnak Bu­dapestre, majd onnan az or­szágos hálózatba, fontos, hogy az itteni központ mielőbb fel tudja dolgozni ezeket. Elsőd­leges célunk tehát a teher­mentesítés, mellyel rengeteg panasz szűnne meg. Sződli- geten például megesik, hogy csak 10-15 perc alatt szaba­dul fel egy városi vonal. — Sződliget eszembe jut­tatja a környékbeli települé­seket. Amit a kielégítő váci telefonellátásról mondott, itt mennyiben érvényes? — Sajnos sok helyen, töb- ' bek között Vácdukán, Vác­hartyánban, Püspökszilágyon, szinte őskori állapotok ural­kodnak. A vonalak csupán a posta nyitva tartási ideje alatt „élnek”, vagyis az esti órákban és a hét végén hiába próbálkoznának a telefontu­lajdonosok. Legsürgősebb te­hát az ilyen községek, falvak ellátottsági szintjét felfejlesz­teni a váciéhoz, a városi bő­vítés innen nézve másodlagos probléma. — Nemrégiben sok szó esett a telefonkötvényekről, il­letve arról, hogy a kötvény- vásárlók előbb-utóbb telefont kapnak. Vácott lesz-e telefon- kötvény? — Nem, sőt a posta az el­következő években máshol sem tervezi új kötvények ki­bocsátását. Az eddigiek visz- szafizetési kötelezettségei a VII. ötéves terv nagy részét már leterhelték. De Vácott egyébként is értelmetlen len­ne ez a megoldás, tekintve a rendelkezésre álló kapacitás szűkösségét. Tehát a jövőben, ami a te­lefont illeti, ne számítsunk sok jóra. Türelem, türelem, türe­lem, mást nem lehet pillanat­nyilag mondani. Telefonál­junk a szomszédból, Ismerő­söktől vagy az utcáról. És bízzunk a szerencsében, hát­ha a kiválasztott 500 közé kerülünk. Csakhogy bizako­dással .tele van a padlás. Te­lefon kéne. Falusy Zsigmond Kórházi információ A váci Szőnyi Tibor Kór­ház főbejáratánál, a földszin­ti büfé szomszédságában in­formációs szolgálat kezdte meg a működését, segítve a betegek látogatására érkező vagy az egyes osztályokat ke­reső érdeklődők eligazítását. Szeptember végén utazott egy csoport a fóti Vörösmar­ty Mgtsz-bői tizennyolcadik morvaországi csereüdülésére. Az autóbuszos kiránduláson huszonnyolcán vettek részt, zömmel a váci körzetből: Fői­ről, Dunakesziről, Vácról és Kosáról, meg két házaspár Veresegyházról, egy Rákospa­lotáról. A kellemes utazást még kel­lemesebbé tette a busz veze­tője, Hajdi Imre, aki egyben a jó hangulatról is gondos­kodott. Ö maga huszonegyed­szer tette meg már ezt az út­vonalat: Komáromon, a Vág völgyén át, majd a Fehér- Kárpátok dombjai között, Olo- mouc mellett a vendéglátó termelőszövetkezet központ­jáig: Troubelicéig. Itt az újonnan épült, mo­dern szövetkezeti székház ebédlőjében fejedelmi ebéddel várták a csoportot, rövid kö­szöntővel és ismertetővel egy­bekötve. Majd tovább buszoz- tunk a Jesenkíky hegység lá­bánál lévő Václavov település modern üdülőházába. (Václa- vovot lefordítottuk Lászlófal- vára... Az üdülőházban ké­nyelmes szobák, jó étterem, hangulatos bár fogadott ben­nünket. Václavov is 385 méter ma­gasan van, de amikor kirán­dultunk a legmagasabb csúcs­hoz, ami 1000 méter felett van, a gyönyörű fenyvesek közt ugyancsak éreztük az éles levegőt. Éreztük és él­veztük. Ellátogattunk híres Olvasóink írják Vadászok közgyűlése A jövő érdekében Környezetünk védelmében Gyermekfestmények a Ismeretlen világba Igaz, volt már amatőr mű­vésznek is kiállítása a könyv­tári galériában, de mégis el­sősorban a hívatásos festőké, grafikusoké volt a parányi ki­állítási tér. Arról is tudok, hogy gyermekszemeknek szánt mesekönyv-illusztrációkat tet­tek a falra, de gyermek festők képeit még nem látott a galé­ria közönsége. Most ez is meg­történt ... Tavasszal indították azt a festőszakkört a Madách Imre Művelődési Központban, amelynek sajátos tematikája volt. Burkus József rajztanár vezetésével az absztrakt, vagyis a nem figurális kif jezési for­mákkal ismerkedtek. A féléves munka termését rendezték fal­ra immár másodszor — a mű­velődési központ Madách Ga­lériában történt első bemutat­kozás után. A bemutatott képekkel nem akarják megváltani a világot, inkább csak illusztrálni sze­retnék, hogyan lehet színekkel és formákkal kifejezni belső hangulatokat, érzéseket. Ugyanez a kifejezési eszköz al­kalmas arra is, hogy a tanár által megadott feladatok sze­rint már tudatosan használják a képi építőelemeket. Vannak ugyebár hideg és meleg színek, lágy és kemény formák. Mindezekből sajátos világok keletkezhetnek szigo­rú belső törvényekkel. Lehet az félelmetes, barátságos lágy, kemény, szúrós avagy bárso­nyos tapintású. A kiállításon szereplő ké­pek szigorúan válogatottak, te­hát nem került falra minden­kinek a munkája, csak a leg­jobbak. Ezért néhány név többször is szerepel. Talán te­hetségek bukkannak felszínre egy ilyen kísérlet nyomán? Könnyen lehet. A képek érté­kességéhez nem férhet kétség. Ha nem is anyagilag, de minő­ségükben, látványukban min­denképpen. Az esztétikai érték mindennek az alapja, és ez már itt-ott föllelhető. Ösztö­nösen találtak rá a gyerekek. Az esztétikum egyik mércéje maga a szem: nézhető-e a kép, vagy sem? Ha eligazodunk rajta, mindegy hogy kellemet­len vagy fölemelő a látvány, csak közöljön valamit. Ha mégsem, legalább mutatósak! Hangulatos színeik, izgalmas formáik garantálják érdekes­ségüket. Megunhatatlanok! „Mire jó, hogy firkálni ta­nítják a gyerekeket, ahelyett, hogy megmutatnák nekik, ho­gyan kell élethűen visszaadni egy arcot vagy egy szép tá­jat?” — kérdezhetik egyesek konzervatívan. Mire jó? így, maguktól sokkal alaposabban tanulják meg a képi kifejezés ábécéjét. Magabiztosabban kezdhetnek egy figurális kom­pozíció összeállításához is. Mondhatnánk, hogy ezt a lép­csőt nem is lehefklhagyni.de ilyen messzire nem merészke­dünk. arról viszont bárki meg­győződhet, hogy nem idegen a gyerekektől ez a világ, ösztö­nösen értik közléseit, s ha mindez tudatosra fordul, nagy kincs lesz a birtokukban. Fel­tárul előttük egy addig isme­retlen világ szemlélete és gya­korlata egyszerre. Dudás Zoltán Belányi László, a Vácott élő bőrművész örömmel újságol­ta, hogy egyik alkotása elju­tott dr. Pesta Lászlóhoz, az Országgyűlés korelnökéhez, a szociális és egészségügyi bi­zottság elnökéhez. A közel­múltban köszöntötték őt nyolc- vanötödik születésnapján. Ebből az alkalomból mint Vác város egyiik díszpolgárát — aki mindig szívesen emlék­szik vissza itt töltött ifjúkori éveire — dr. Olajos Mihály, a városi pártbizottság első tit­kára és dr. Both János ta­nácselnök kereste fel. Belányi László egyik alkotását nyúj­tották át a város ajándéka­ként. A népművészeti baráti kör gondozásában megjelent Mű­vészeti Tárló megkapó írást Születésnapi köszöntő Bőrképen a Gombás hídja közöl Belányiról, aki dombo­rítja, magasnyomásisal és fi­nom metszéssel, hasítással ala­kítja domborművé képeit. Al­kotásai a bőrmetszet remekei. Legkedvesebb alkotásaiként említi a Vác történelmi emlé­keit, műemlékeit megörökítő sorozatot: a tanácsháza épüle­tét, a Kőkaput, a fehérek templomát. Sorrendben leg­utolsó a Gombás-patak hídja. Egy méter a szélessége, ez a legnagyobb méretű ebben a csoportban. Munkássága után állandóan érdeklődnek. Minap egy Pécs melletti bőrgyárból írtak, s kérték: kiállítás keretében mutassa be az „alapanyagot készítő üzem” dolgozóinak élet­művét. P. R. Tsz»csereüdüStetés Szép tájak, új barátok üdülő-gyógyhelyük, Karlova Studánka mellé. Élmény volt kirándulásunk Olomouc (Olmütznek ismer­jük) ősi városába: hét évszá­zadon át volt a morvák fő­városa; az Orloj harangjátéka a prágai párja a városháza falán. Katedrálisában van Eu­rópa állítólag legnagyobb or­gonája. Még három érdekes, régi várost látogattunk meg: tet­szett Sumperk, régi városhá­zával, ódon utcáival, Stern- berk vára, múzeuma, kivált­képp az óraműzeum — csak az eső nem, ami aznap el­kapott bennünket —, és Uni- cov városka, ahol különösen kitűnt a bolti eladók végtelen kedves szolgálatkészsége. Mert hát persze, vásárolhattunk is, mi tagadás. Kedvünkre volt János, azaz­hogy Janó, a kísérőnk, külö­nösen amikor egy „várroncs”- ra hívta fel figyelmünket. Kedves volt a végig velünk tartó két háziasszony a tsz- től: Dása és Libusa. A termelőszövetkezet figyel­mes vezetősége mindent meg­tett. hogy jól érezzük ma­gunkat Csehszlovákiában; nyilván ugyanazt teszi velük a fóti vezetőség is, amikor ők jönnek Magyarországra. Tartottak a végén egy szak­mai napot is. A lóistállóknál volt sétako- csizás, és szép Diána lovu­kon lovagolni is lehetett. A központi telepen láttunk ser­tés- és tehénistállókat, gépál­lomást, napelemes fűtést. A földeken pedig a laikusnak az tűnt fel leginkább, hogy a hatalmas egybeszántott táblák közt minden fát meghagytak. A központi irodaépület mel­lett van a tanácsháza nemrég elkészült épülete; maga a ta­nácstitkár mutatta meg a fő­városi színvonalú épületet, há­zasságkötő teremmel, tanács­kozó-díszteremmel, modern irodákkal valamennyi községi intézmény számára, sőt szol­gáltatórésziegekkel, férfi-női fodrászattal. A nyolcadik napon élmé­nyekkel és emlékekkel meg­rakodva indultunk vissza Űjabb szép tájakat, újabb ba­rátokat ismertünk meg. Fazekas Mátyás peIü A Pest Megyei Fémipari Vállalat II. sz. gyáregysége (Sződliget), azonnal felvesz raktárvezetőt, üzemi középvezetőket, férfiakat és nőket betanított munkásnak. Jelentkezés a gyáregység igazgatójánál, illetve a munkaügyi előadónál. ISSN 0183-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents