Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

Mint almák a fáról Nagy riadalom a vasútállomáson A vészfék fogantyúja a kezében maradt A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1987. OKTÓBER 12., HÉTFŐ Az erdészeti üzemben Biztatóak az idei kilátások ^ Tíz és fél ezer hektár birodalma van a Nagykunsági ^ Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Monori Erdészeti Üze- | mének. A nagykátai, monori és dabasi körzetet felölelő ^ végtelen erdőrengetegben mindig akad tennivaló, így ^ az idén is. Szöőr Levente, a monori erdészeti üzem $ igazgatója elégedett az eddig eltelt háromnegyed év ta- $ pasztalataival, gazdasági eredményeivel. Ez derült ki a ^ vele folytatott beszélgetésből is. A hat-húszas — 3510-es szá­mú — vonat azon a pénte­ken is jelentős késéssel in­dult. Ráadásul az eső is esett, hát nem éppen jó hangulat­ban indultak haza Budapest Józsefváros pályaudvarról az éjszakás .műszak után az in­gázók. Kocsiról kocsira Amikor Rákoshegyen és és Rákoskerten általános is­kolás korú gyerekek szálltak föl a szerelvényre, s egyik kocsiból a másikba rohangál­tak ajtókat csapkodva, hát nem voltak hálásak a szun­dikáló, fáradt, álmos utasok. Akik fölébredtek bóbiskolá- sukból, morgolódtak, szidták a fiatalokat, majd elkezdtek beszélgetni, újságot olvasni, vagy hárman-hárman összeül­ve ultival igyekeztek agyon­ütni az időt. Szóval nem voltak népsze­rűek a hangoskodó gyerekek, mégis, amikor Maglódon fel­tépte a kupé ajtaját egy asz- szony, s kétségbeesetten kia­bálva kereste a gyerekét, a legálmosabb utasok is talpra ugrottak. Akik kinéztek a nagy hirtelenjében lehúzott ablakokon, megdöbbentő dol­goknak voltak szem- és fülta­núi. A maglódi vasútállomás pe­ronján műanyag vödrök pat­zt mondja az egyik ta­nácskozáson az ügyben illetékes vezető — nevezete­sen a Duna Élvegy monori raktárbázisának igazgatója —, hogy az előtte lévő kimutatás szerint a mai napon 35 mil­liós csökkenés mutatható ki a szeszes italok forgalmazásában az általuk ellátott területen. Hozzáteszi a jelen levő te­rületi kereskedelmi vezető: igen, ezt ők is észreveszik, bár inkább csak az égetett szeszes italok forgalmazásá­ban, mert a bor például még elég rendesen fogy. Hurrá! — mondja (magában) a hallga­tó, aki jól ismeri az égetett szeszes italoktól felajzott csa­ládapák útját a kedélyes kor- tyolgatástól a — már bocsá­nat — véglényállapotig. Aztán meghallgat egy má­sik tanácskozást, ahol ugyan­csak szó esik az alkoholfor­galmazásról — meg természe­tesen a fogyasztásról, mely­nek csökkenését az átlag ál­lampolgár jártában-keltében nemigen veszi észre. A jelen­lévők egyike felteszi a kér­dést: ha valami csoda folytán képet és valódi adatokat le­hetne kapni a bögrecsárdák és zugkimérések forgalmáról, vajon képesek lennének-e he­lyesen értékelni az állami forgalmazásban bekövetkezett egyébként örvendetes apa­dást? A hozzászóló példát is mond: Üllőn már évek óta harcolnak a zugkimérések el­len. Az utóbbi egy hónap alatt hatot derítettek fel, ki­rótták a tíz-tízezer forintos pénzbírságokat, és a küzdel­met változatlanul folytatni kí­vánják. — Hogy csinálják? Van a dolognak valami titka? — kérdezi a hallgató a tanács­kozás szünetében, mert tud­ja, hogy az ügyben az üllőiek a körzetben ama bizonyos fehér hollót képviselik, meg az egy fecskét is, amely a környéken mégsem csinál ál­talános nyarat. — Nagyon jól, nagyon ala­posan meg kell szervezni a rajtaütéseket. Ennyi az egész. — De hát... Mindig azt hallani, hogy a zugkimérések­ben iddogálók, fizetövendégek pillanatok alatt vedlenek át kacsingató baráttá, rokonná, családtaggá, jó szomszéddá, akik csak úgy beugrottak, akiket csak úgy megkínál­tak ... Hogy lehet az ellen­kezőjét bizonyítani? Az üllői tanácselnök kész­séggel elmondja. Én nem mondom el. jobb, ha a tipp csak az ellenőrző hatóságok berkeiben terjed el, és remél­hetőleg valóban elterjed, togtak, a gyerekek úgy po­tyogtak a mozgó szerelvény egyik kocsijának lépcsőjéről a betonra, mint almák a fáról. A forgalmista, a szabad utat jelző táblával a kezében ott állt a szerelvény mellett, de mintha nem is ezen a világon élne, semmit sem vett észre az egészből. Pedig a Rákosmezeje Ter­melőszövetkezet földjeire pa­radicsomot szedni igyekvő gyerekeken teljesen elhatal­masodott a pánik, amikor le­szállás közben elindult a vo­nat. Akik a lépcsőn marad­tak, igyekeztek volna vissza­felé a kocsiba, de a hátul le­vők nem tudták, hogy mi tör­ténik elöl. s tovább tülekedve sok társukat lelökték a már mozgásba lendült szerelvény lépcsőjéről. Mögöttük az ugyancsak pánikba esett anyuka kétségbeesetten keres­te gyermekét azok között, akik fönt maradtak, majd az ab­lakon nézett ki, az esőtől sí­kos betonon egymásra zuhanó gyerekek után. A többi utas elég hamar magához tért az iszonyatból, s torkuk szakadtából kiabál­tak a gyerekeknek, hogy ne ugorjának. Mások a mozdony- vezetőnek, a forgalmistának kiabáltak, hogy állítsák meg a szerelvényt, de mindhiába. A gyömrői Nyeste Gyula hiá­ba húzta meg a vészféket, az mert odalép a Monori Tanács elnöke is és azt mondja: — Szeretnék veletek bögre- csárdaügyben alaposan be­szélgetni ... Hallgató újólag megereszt magában egy halk hurrát, tudva, hogy hínáros, iszamos, átláthatatlan szövedékes már az ügy, amelybe a hatóság végre belelépni készül, hogy kissé felkavarja. És eltűnő­dik. Arról például, hogy bög­recsárdákról beszélgetve vala­ki egyszer elmondta neki: megpróbálta megszámolni a Monoton leginkább közismer­teket, és úgy százhetvennél hagyta abba. Ezekből azokat nem kellene bántani — mondta még az akkori beszél­getőpartner —, akiknek ma- nipulálatlan, tisztességes bora van, és ha valaki a szomszéd­ban vendéget vár, hát elad­nak neki egy-két litert. Mert hát Monoton ugye, ott a nagy szőlőhegy, mit csináljon a borával, aki kedv­telésből, hozzáértéssel meg­termeli, megfizeti érte az adót — de meginni nem tud­ja? Az emberek ismerik egy­mást. Tudják, ki az, aki a haszonért lihegve, még a söprűből is lét kutyul, akinek mindegy, hogy négygyerekes családapa issza el a konyha- asztalánál az eszét és az utol­só ingét is. Tudják — és meg is mond­ják, következésképp maga a felderítés nem is nagy dolog. A felelősségre vonásig kelle­ne eljutni. Mert éppen azok a minden áron, bármi áron haszonra törekvő kimérések azok a helyek, amelyekre a legkönnyebb becsábulni, ahol már oly mindegy, hogy nagy­ivá a vendég vagy alkoholista — a háttér senkit nem érde­kel. árpedig a háttér az, hogy a veszélyeztetett gyere­keknek hatalmas százaléka a szülök alkoholizmusa miatt veszélyeztetett. S hogy ebből kilábalni nemcsak vesződsé­ges, hanem az esetek nagy részében reménytelen is. Megint üllői példa: az utóbbi években egyetlenegy alkoho­lista szülőt sem volt képes al­koholelvonó kúrára kötelezni a tanács, pedig végigpróbál­gatta az összes procedúrát. Megesett, hogy épp az egészségügy mondta ki az áment: az áldott jó ember tán iszik — de nem, még nem látszik a máján, úgy­hogy ... Én nincs kiút. De tán nem is a kiutat kellene keresni. Hanem magát az utat lezárni. Biztos, határozott kézzel, jó erősen. K. Zs. a kezében maradt, s a vonat minden további nélkül fel­gyorsult, s el is hagyta a mag­lódi vasútállomás területét. Mondani sem kell, hogy el­szabadult a pokol, elszabadul­tak az indulatok a vonaton, miközben valaki beszaladt Maglódon a vasútállomásra, hogy telefonáljanak a Rákos­mezeje Téeszhez, hogy küld­jenek azonnal kocsit a fönt maradt gyerekekért Nyaraló­ra. Hogy volt-e tanár, vagy szülő a gyerekekkel, azt a nagy kavarodásban nem lehe­tett megállapítani, de ha mégis, sajnos semmit sem ért az ő felügyeletük. Talán ők is pánikba estek? Nem először Nos, ennyi azt hiszem ép­pen elég az eset érzékletes le­írásából. Elsőként Nyeste Gyula, gyömrői lakos számolt be a maglódi vasútállomáson történtekről, majd a szintén gyömrői otthonukban felkere­sett Madas Károly és Horváth Béla is megerősítette szavai hitelességét. De ugyanezt el­mondhatná a gyömrői Dorogi Benjámin, vagy S. Jánosné maglódi lakos, akinek iskolás gyerekei egyenesen a paradi­csomföldről vitték haza a hírt. Ám a legmegdöbbentőbb a dologban, hogy utóbb kide­rült, nem ez volt az első ilyen eset. Ugyanis október elsején majdnem ugyanaz megismét­lődött, csak éppen a gyömrői vasútállomáson. A mozdony- vezető ugyanúgy nem figyelt az utasokra, de a forgalmis­tára sem. Mert amikor a ta­nulmányi kirándulásból ha­zaérkező ötödikes Maka Ma­rianna és osztálytársai le akartak szállni a vonatról, az még a talpuk alatt elindult! A forgalmista hiába jelzett, sí­polt, a mozdonyvezető csak jó félszáz méter után állította meg a szerelvényt, miközben a fönt rekedt gyerekek rémül­ten kiabálták, hogy húzza már meg valaki a vészféket, mert nem tudják, hogy hol szállhatnak le legközelebb. Maka Marianna azt is el­mondta, hogy ez a veszélyes helyzet már tavaly is előfor­dult, nem egy tanulmányi ki­rándulásukból hazatérőben a gyömrői vasútállomáson. S ha belegondolunk, hogy vannak olyan gyorsított vonatok, amik például csak Nagykátán állnak meg, elképzelhető a vonaton rekedő gyerekek ré­mülete, hiszen ismeretlen he­lyen, az esti órákban magukra hagyatva kénytelenek meg­várni a visszafelé tartó má­sik szerelvényt. A közelmúltban a metrón történt hasonló eset, amikor a Blaha Lujza téren egy isko­lás csoportot kis híján elsza­kított a pedagógusokból és szülőkből álló kísérőktől a vonatvezető, az ajtók indoko­latlanul erőszakos és váratlan becsukásával. Ezek után érthető a fel­háborodott utasok kérdése: „Mi történt a közlekedési dolgozókkal?! Választ várva S milyen kérdést tegyen még fel a tollforgató, akinek a lakásán keresték — talán pedagógusok vagy szülők? — a paradicsornföldet, a szüre­telő gyerekeket?! Mi ez az óriási fejetlenség, és felelőtlenség?! Bizony jó lenne mihama­rább választ kapni a feltett kérdésekre az arra illetéke­sektől ... Ecscren hétfőn 10 órától Raplis Péter, zenés színjáték gyerekeknek és a fogyókúrá­zók klubjának foglalkozása, 17- től német nyelvtanfolyam, 18- tól filmvetítés. Gyomron a művelődési ház­ban filmvetítés 14.30-tól: Ala- din és a csodalámpa (színes, szinkronizált japán rajzmese- film), 17.30-tól: Halálcsapda (színes, szinkronizált angol krimi), 18-tól az idős Pál Mi­— Mik voltak az idei leg­fontosabb feladataik? — A sok-sok boleros teen­dőn kívül kiemelten foglalko­zunk a fakitermeléssel. Idei tervünk 45-48 ezer köbméter fa kitermelése. Ügy néz ki, hogy teljesíteni tudjuk a kis­sé feszített tervet. — Exportra is termelnek fát? — Már huzamosabb ideje szállítunk tűzifát és papírfát osztrák, jugoszláv és olasz megrendelőknek. Ebben az év­ben 8 ezer köbméter kiter­melt fát kellene külhonban értékesítenünk. Ennél ugyan jóval többre lennénk képesek, de az exportálási nehézségek ezt egyelőre nem teszik lehe­tővé. — Mi ennek az oka? — A bonyolult exportügy­intézés. A faexportálással fog­lalkozó külkereskedelmi válla­latok meglehetősen bürokra­tikusán intézik ügyeinket. Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatnom, hogy rendkívül bizonytalanná vált a külpiac, valami félelmetes anarchia uralkodott el ezen a téren. Je­lenleg is 2 ezer köbméter ex­portképes tűzi- és papírfa vár szállításra telepeinken. Egyébként érdemes export­ra termelni, mert a külföldi partnerek jó árat fizetnek ér­te. Viszont — a már előbb Körzeti labdarúgó-bajnok­ság: Mende—Albertirsa 7-2. Mende, 300 néző, vezette: Eperjesi. Az első fordulóban elmaradt bajnoki találkozót hét köz­ben játszották le Mendén. A hazaiak nem bíztak semmit a véletlenre, hiszen rövid idő alatt kétgólos vezetésre tettek szert. Mindkét találat Székely nevéhez fűződik, aki ezen a találkozón főszereplő volt. A vendégek joggal bosszankod­tak még ekkor, mert mindkét gól kapushibából született. Az Albertirsa 2-0 után szépí­teni tudott, ezután azonban zsinórban jöttek az újabb gó­lok. 2-1 után a Mende soro­zatban négy gólt lőtt, 6-1 után válaszoltak a vendégek, majd nem sokkal a befejezés előtt alakult ki a 7-2-es végered­mény. Csak azok számára megle­petés éz az eredmény, akik nem látták az összecsapást. A hazaiak idei legjobb játékuk­kal fektették két vállra el­lenfelüket. Játékosaik nem is­mertek elveszett labdát, űzték, hajtották ellenfelüket. S nem hály baráti kör találkozója a tájháziban. Monoron 10-től 18-i.g a mű­velődési központ galériájában Detzky Júlia festőművész tex­tilfestményeinek kiállítása, 18- tól a cigány közművelődési klub foglalkozása és kondicio­náló torna, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Cutter útja (magyarul beszélő, színes, amerikai krimi). Pilisen az asszonyklub és a fúvósszakkör összejövetele. említett nehézségek miatt — mégsem tudjuk kivitelünket növelni. Ma már nehéz fejben tarta­ni, hány külkereskedelmi vál­lalaton keresztül intéződik az export. A sok bába között el­vész a gyerek, így válik ne­hézkessé a dolog. Szigorúbb szabályozásra lenne szükség ezen a területen, hogy meg­szűnjön az exportszállítások rögtönzés jellege. Érdemes arról is szót ejte­ni, hogy az exportszállítmá­nyok vontat'ottsága miatt ne­künk saját készletre kell ter­melnünk, s ez nem kis koc­kázatot jelent. — A fakitermelésen kívül milyen egyéb feladataik vol­tak az idén? — Üj erdő telepítésére az idén nem került sor, mivel .egyelőre elfogytak azok a te­rületek, amelyeken új erdőt lehetne létrehozni. A földcse­rék és földátvételek nyomán viszont jövőre sor kerülhet né­hány hektáron telepítésre. Legnagyobb feladatunk volt az erdőfelújítás, amelyet év­ről évre nagyobb területen végzünk el. Ez azt jelenti, hogy erdő után erdői hozunk létre. A korábbi években 160-180 hektáron, az idén vi­szont már 230 hektáron tör­ténik erdőfelújítás területün­kön. mellékesen szép akciókat is vezettek. A vendégek csalódást okoz­tak, nagyon tompa együttes benyomását keltették. A ha­zai csapat és a mezőny leg­jobbja Székely volt, aki négy gólt szerzett a hétből, s volt egy gólpassza is. Az egész mendei csapat di­csérhető, az Albertirsából vi­szont senki sem játszott átla­gon felül. A mérkőzés után — a már „kiegyenesedett” tabellán — a két csapat helyezése a 7. for­duló után: A Vecsési Sportegyesület kézilabda-szakosztálya foly­tatja a tavaly elkezdett kupa­sorozatát. így állítván emléket Kertész Gábornak, aki sok évig volt a szakosztály veze­tője, s aki már sajnos nincs az élők sorában. A villámtornára felnőtt női és férficsapatokat várnak. A kétnaposra tervezett viadalt a bajnokság befejezése után — november 14-én és 15-én — rendezik meg Vecsésen a Petőfi téri általános iskolában. Mi­vel szabadtéri pálya is van ebben az intézményben, s tor­naterem is, így az időjárástól függően játsszák a mérkőzé­seket. Nevezni lehet október 31-ig az alábbi címre: Farkas Sán­dor Vecsés, Toldi Ferenc ut- j ca 45., 2220. Nevezési díj csa- I A talajelőkészítési munkák­kal lényegesen jobban állunk, mint tavaly, hiszen három új nagy teljesítményű lánctalpas gépet vásároltunk. Három kül­ső vállalkozó is bekapcsoló­dott a talajelőkészítésbe, így reményünk van arra, hogy még a tél beállta előtt — te­hát megfelelő időben — befe­jezzük ezt a fontos munkát. A jobb termőhelyeken — a téli fagy előtt — lombleve- lűeklkel (akáccal, nyárral) újít­ják fel az erdőt. A kevésbé jó termőhelyeken — tavasz- szal — pedig erdei- és fekete- fenyővel. Változatlanul arra törek­szünk, hogy több nemesített és fajtaminősített csemetét ül­tessünk ki, mert ezek jobb. minőségű és nagyobb mennyi­ségű fát adnak egy hektáron. — A tápiószecsői és csév- haraszti feldolgozó üzem fel­adatairól is hallhatnánk rövi­den? — Mindkét helyen parkett­frízt gyártunk, éves szinten a két üzem összesített teljesít­ménye 5-6 ezer köbméter fa feldolgozása. A parkettfrízen kívül szőlőkarókat és támlá­kat is előállítunk. — Túl a háromnegyed éven, milyen kilátásaik vannak az éves terv teljesítésére? — Erdészeti üzemünk a vállalati rangsor elején van évek óta. Szeretnénk ez.t a pozíciót megtartani, s erre jó 'esélyühk van mbst iá. Az'Elő­zetes számítások szerint száz- hatvan tagú kollektívánk ké­pes arra, hogy az év végén 11-11,5 millió nyereséget pro­dukáljon. Annak ellenére js optimis­ták vagyunk, hogy ezekben a hetekben a fapiac nagyon le­lassult, partnereink egyszerűen befagyasztották vásárlásaikat. A jövőre életbe lépő — ben­nünket is érintő — szabályzó­rendszer-változásról még nem tudunk sokat. Annyit azon­ban leszögezhetünk: felada­taink semmivel sem lesznek kisebbek, s még nehezebb közgazdasági feltételek között kell munkálkodnunk eredmé­nyeink megtartásáért. Az üzemterv érdekében az Erdészeti Szolgálat jövőre el­végzi erdőterületünkön a kü­lönböző vizsgálatokat, górcső alá vesznek' minden erdőrész­letet. Az ő útmutatásaik alap­ján kell elkészítenünk az ütemtervet, amely ezentúl nem 10, hanem 15 évre szabja meg feladatainkat. Gér József patonként 200 forint, amelyet a helyszínen kell majd befi­zetni. A találkozókat körmérkőzé­ses formában játsszák le, a jelentkező együttesek számá­tól függően, Az első helye­zett női, illetve férfigárda el­nyeri a Kertész Gábor Ku­pát, amely egy évig marad a birtokában. Tavaly, a vecsési női és a nagykőrösi férfiegyüttes hódí­totta el a vándorserleget, így az ő részvételük máris biz­tosra vehető. A rendezők kiilöndíjat aján­lottak fel a legtöbb gólt do­bó női és férfijátékosnak, a legjobb kapusnak és a leg­jobb mezőnyjátékosnak. —ér (ISSN 0133—2G51 (Monori Hírlap) Kellemetlen sarok Kiút vagy útlezárás? Aszódi László Antal Kulturális programok Labdarúgás Hengereltek a merjelek 2. Mende 7 5 11 25-12 11 3. Albertirsa 7 5 11 16-14 11 G. J. Kertész Gábor Kupa ’87 Várják a jelentkezéseket \

Next

/
Thumbnails
Contents