Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
Heti kérdésünk i az, amit nem szeret? — Az öregséget, azt utálom a legjobban. Ezt őszintén mondom. Mert nincs meg az, amiért ennyit dolgoztak. Azt mondják, minden kornak megvan a maga szépsége. Most nem látok benne szépet. — Kiss Istvánt, a gödöllői Volánbusz aszódi kirendeltségének vezetőjét éppen rossz hangulatban találom. — Nem szeretem, hogy olyan kusza, bonyolult a gazdasági helyzet. Hiába próbálják kormányszinten rendbe tenni, ez lent nem látszik. Meg a bürokráciát utálom. Ezt nyugodtan leírhatja. — Egy picikét nehéz a kérdés. Nem szeretem, ha a vevőt nem tudjuk azzal az áruval kiszolgálni, amit keres. — Szóládi Imre, a gödöllői áfész- áruház cipőosztályának vezetője csak a szakmai gondokat sorolja. — Ebben sajnos nem mi vagyunk a ludasak, elég sok problémát jelent országosan is az áruellátás. Voltak krónikus hiánycikkek, például a bébiáruk. Nem mi tehetünk róla. Sokszor hivatkoztak a Szombathelyi Cipőgyárban keletkezett tűzre, de ezt már kiküszöböltük. jön az áru. Nem szeretjük, ha nem azt adunk a vevőnek fazonban, formában, árban, amiért eljött hozzánk. Azonkívül az sem jó, hogy szortimentben, számcsoporton belül kapjuk a lábbeliket, a méreteket nem mindig úgy, ahogy mi megrendeljük. Ilyenkor hiába mondjuk a vásárlóknak, mi nem ezt rendeltük. — Például nem szeretjük, ha itt a büfénél ráültetik a gyerekeket a pultra, ahol mások esznek. — Sári Pálné Gödöllőn bolti eladó, először a munkahelyi problémákról beszél, majd szóba jönnek az otthoniak. — Az sem tetszik, hogy a házunk kukájába autóval hordják mások a szemetet. Hiába szólunk, mindig jönnek újabbak. A gyerekeknél nem szeretem, ha kétszer- háromszor kell elmondani valamit, mire megcsinálják. Azonkívül haragszom a bürokratikus ügyintézésre és az igazságtalanságra. Ez utóbbi szerintem a legcsúnyább dolog a világon. Segédedző mezőgazdászok A Gödöllői Agrártudományi Egyetem testnevelési tanszéke kihelyezett tagozatú segédedzőképző tanfolyamot indít minden sportágban. A tanfo- lyan egyéves, 88 elméleti óra meghallgatása után hat tantárgyból vizsgát tesznek a résztvevők. Ezután, sportágtól függően 1988 nyarán, 5—10 napos gyakorlati táborozáson gyarapíthatják tudásukat. A tanfolyam sikeres elvégzése után segédedző minősítést kapnak a sportbarátok. A részvételi díj, a kurzus önköltsége egyetemi hallgatóknak ezer, a dolgozóknak 1500 forint. Érdekesség, hogy a termelőszövetkezetekkel tanulmányi szerződést kötött leendő gépészeknek és mezőgazdászoknak ezt a költséget a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa átvállalja. Ezzel is bizonyítva számolnak vele, hogy a községekbe kerülő fiatal szakemberek a helyi Útszűkület Egyébként sem sztrádá- nyi széles a Körösföi utca Gödöllőn, ám az Erzsébet park felől úgy száz méterre, jobbról és balról a há- nyavetin parkoló gépkocsik még inkább szűkítik.. Sejtem, hogy az áfész-irodába érkező kocsik tulajdonosai az elkövetők. Igaz, nincs kiépített parkoló. Ám az úttest és a járda közötti terület rendezésével és körültekintőbb beállással enyhíteni lehetne a gondot. m. m. sportélet alakításából is kiveszik részüket. Az elképzelés megvalósításáért, vagy fogalmazhatnánk úgy, a gyakorlat szélesebb körben való elterjesztéséért a TOT az anyagi áldozattól sem riad vissza. Remélhetően a közvetlen érintettek sem hagyják kihasználatlanul a lehetőséget. A tanfolyam első előadása október 20-án lesz a GEAC-sportcsar- nokban. LLOI Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1987. OKTOBER 10., SZOMBAT Nem várnak újabb sztrádára Több lesz a vállalati vagyon Ezeket a fákat, fenyőket, lombhullatókat másoknak ültették. Túlélték gazdájukat. Másutt ez nem meglepő. Egy üzem területén még igen. A Pest Megyei Duna Volán Vállalat gödöllői üzemigazgatóságának központi telephelyén sétálva gondolkodtam el ezen. Nem régen még a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat birtoka volt mindez. A KKMV felirat már csak itt-ott fedezhető fel egy- egy gép oldalára mázolva. S akár hiszik, akár nem, miután az első felszámolás megtörtént vidékünkön, már nem is tűnik ez az egész olyan szokatlannak. Mint ahogy az is természetes, hogy az új gazda nem gondol most arra, egyszer számára is véget érhet az út. Éppen ellenkezőleg, a gazdasági növekedése tervein dolgozik, részben már azt valósítja meg. Egy nappal az új központi telephely ünnepélyes átvétele előtt még egy átvétel történt, a Budalakk tartálygépkocsiA lengyel kapitány emléke A műemléki és múzeumi hónapnak az aszódi Petőfi Múzeumot érintő eseményeiről néhány nappal ezelőtt adtunk előzetest. Am körzetünkben sok múzeum található. Az isaszegi falumúzeumhoz például hozzátartozik egy múzeumbaráti kör. A falumúzeum húszéves fennállására emlékeznek ünnepélyes keretek között október 11-én délután három órai kezdettel. Ekkor kiállítás is nyílik. Néhány nappal később a régebbi múltba tekintenek vissza. Isaszeg nevét román kori műemlék temploma mellett a község határában lezajlott csata fémjelzi, amely sikeres része volt az 1848 49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának. Október 17-én, 11 órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek az ismeretlen lengyel kapitány sírjánál. Ezzel az eseménnyel köszöntik a Bem József lengyel kulturális egyesület és az isaszegi múzeumbarátok köre között fennálló baráti kapcsolat tizenöt évét. A műemléki és múzeumi hónap isaszegi programjai, október utolsó napján a múze- umbarátkör közgyűlésével zárulnak. A 16 órakor kezdődő összejövetel helyszíne természetesen a falumúzeum. parkja került hozzájuk. A jövőben ugyanis külön figyelmet kívánnak szentelni a speciális fuvareszközök beszerzésére és foglalkoztatására. Ebben a szakmában a fuvarpiac körül fqrog a világ. Az pedig változékony. Egy- egy beruházás közelsége eldöntheti a gazdálkodás eredményességét. Amikor a mai cég elődje 1968 decemberében megszerveződött, a váci, aszódi és gödöllői gépjármű-állomány 260 darab körül mozgott és típusösszetételében, teherbírásában a maitól teljesen elütő képet mutatott. Az üzem zömében fixes kis- és középteherbírású gépjármű- parkkal rendelkezett. Harc a fuvarokért Döntő fordulatot hozott az 1972—73-ban beindult sztrádaépítés. Megjelentek az üzemigazgatóságnál az erre a feladatvégzésre alkalmas nagy teherbírású billenős eszközök. A vonzáskörzetben lévő, meghatározó nagyságú feladatnak köszönhető a hetvenes évek közepén a kiegyensúlyozott, egyenletes gazdálkodás. Akkor érte el az üzemigazgatóság a történetében egyelőre egyetlen Élüzem kitüntetést. Az évtized derekától kezdődően az üzem bővülése, fejlődése leállt, A piacpp megjelent a konkurencia valamennyi válfaja, a célfuvaro- zás, a közületi, a szövetkezeti és magánfuvarozás kiszélesedése és fellendülése kiélezetté A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Fiataloknak: diáktanya, Szombati dili, 16 órakor. Üj formák időseknek, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő és vad- gazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen. A régi Gödöllő, ka- marakiállítés, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente története, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Október 11-én: Gödöllő, művelődési ház: Fiataloknak: diáktanya, videó, 16 órakor. Üj formák időseknek, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi Petőfi múzeum és a kerepestarcsai kiállítóterem műsora megegyezik a szombatival. EMLÉKEZÉS. Aznap reggel figyelmeztettek a rádióban, ha oly helyen járunk, ahol a vértanúkra emlékeztet valami, főhajtással tisztelegjünk. Előtte nap este Gödöllőn intettek emlékezésre. Mert bizonyos napokon, bizonyos helyeken emlékezni illik. A szobrok előtt, a sírbolt előtt, a fejfa előtt, az emléktábla előtt. Miért éppen ott? Ott érződik leginkább nagy eleink szelleme? Példamutatásuk kisugárzása erősebb ott, ahol földi maradványaik nyugszanak, ahol kőbe, bronzba, márványba mintázott alakjuk áll? Engedjék meg, hogy ellent- mondjak. Engedjék meg, hogy a magam módján, alkatomnak, szellememnek, észjárásomnak legjobban megfelelő módon emlékezzem. Adassék meg a jog, hogy ne csak bizonyos napokon, helyeken emlékezzem. Bizonyára mindenki egyforma abban, hogy eszébe jutnak halottak szerettei, kik már nincsenek, tanítói, példaképei, ismerősei, munkatársai. Sosem a halottak, persze. Az élők. Ügy jelennek meg, egykor volt élő valóságukban, egy szavuk, mozdulatuk, mosolyuk, a hajuk, szemük, arcuk, járásuk. S akiket csak szellemükben ismertük, írók, költők, hősök, államférfiak gondolataikkal kopogtatnak be hozzánk. Mindennapi apróságok szabadult ki, gondoltam, jól ápolt, tisztán tartott jószág. Egy darabig még nézelődött, aztán elballagott. Mivel naponta járok arra, mind többször láttam a kutyát. Kezdtem figyelni. Gyakran értem oda úgy, hogy még nem volt ott. Kisvártatva azonban megérkezett. Néha lassan, néha sietős léptekkel. Ha álltak a megállóban, közéjük ment, mindenkit megmustrált, de nem szólt semmit. Amikor senki sem tartózkodott a megállóban, leült a várósziget sarkába és nézelődött. Körülbelül két hónapja megy ez így. A kutya keres valakit, vár valakit. De az nem jön. A kutya állapota romlik. Egyre soványabb, szőre szürkül, koszosodik. A szeme fájdalmat tükröz. A buszmegálló egy kis erdőcske szélén van. Lehet, hogy a gazdája itt tette ki? Kitette, s azt mondta, jól van, kutyuskám, maradj szépen, gazdi nemsokára itt lesz. A kutya elhitte. Azóta vár. Csendesen, türelmesen. Miért van az, hogy mindig azokra várunk oly kitartóan, akik nem jönnek? MEGVALÓSULT ALMOK. Évek óta mást se hallok, minthogy valakinek nem sikerült megvalósítania az álmait. Vagy sikerült. Különösen, ha építészekről van szó. Lehet, hogy az építészek különleges emberek, akiknek nem olyanok az álmaik, mint a közönséges halandóké. A közönséges halandó többnyire rosszat álmodik. Fiatalabb korban szépeket is álmodik. Egyben azonosak az álmok: kuszák. Furcsán keverednek helyszínek, az udvar benn van a szobában, a padlás mintha a pince volna. Az ablak az ajtó helyén, vagy éppen a mennyezeten. Ha ezeket az álmokat megvalósítanánk, olyan házakat építenénk, amelyek sok mindenre jók volnának, csak lakni nem lehetne bennük. Szerencsére az építészek nem így álmodnak. Bizonyíték rá a szép számú gödöllői építmény. Valameny- nyi kifogástalan, minden a helyén, tökéletesen használható. Hogy a buszmegállóban hetek óta törik a rosszul lerakott betonlapot? Ne tessék mondani. Egy betonlapot csak nem álom szerint csinálnak? Betonlapot közönséges tervezés, számítás szerint készítenek. A számításba mindig csúszhat hiba. Kör Pál tette a fuvarokért folytatott harcot. Ez, az olajárrobbanás és az üzemigazgatóságnak a nagyvállalaton belül elfoglalt helye a nyolcvanas évek elejére olyan helyzetet idéztek elő, hogy a teherfuvarozás megszűnt eredményes üzletágnak lenni. Háromszor annyi Ez nem jó. Nem kopogtatnak, nem kell nekik kopogtatni, hiszen bennünk, velünk vannak. Nem szólok a közös emlékezés ellen, dehogy. A közös emlékezés mindig akkor a legmélyebb, amikor valamilyen oknál fogva nagyon időszerű. Amikor nagyon jelen idejű. Azon az estén mutatta a tévé az aradi emlékezőket. Szív- bemarkoló volt a tömeg látványa. Különös melegséget éreztünk irántuk. De nemcsak azért, mert az aradiak emlékműve körül álltak némán, csendesen, hanem azért, mert tudjuk, melegségre van szükségük. Itt az ősz, közeleg a tél, lehűlnek a szobák. Hideg telepszik a házakra. S ahol süvít a havasi szél, nehéz fölmelegedni. A KUTYA. A kutyával két hónapja találkoztam először. Odajött a buszmegállóba, mintha ő is utazni óhajtana. Föllépett a várószigetre, nézelődött a távolba, szemügyre vette az utasokat. Állt és várt. Fekete kutya. Közepes termetű, arányos fölépítésű. Én nem szálltam föl a buszra, vártam valakire, oda beszéltük meg a találkozást. A kutya sem szállt föl. Talán a szomszédos házból Az egyszerű újratermeléshez szükséges nyereség hiányában 1982-ben az időközben 360 gépkocsira duzzadt park fokozatosan sorvadni kezdett és a kevés új beszerzés miatt elöregedett. Ezek voltak azok a fő indítékok, melyeket a gazdasági vezetés észlelt és utána egy minisztertanácsi rendelet lehetőségét kihasználva az önálló egységként való gazdálkodás engedélyezéséért folyamodott. Az 1936-ban megalakult Pest Megyei Duna Volán Vállalat három üzemigazgatósága az előző évben összesen negyvenmillió forint veszteséget szenvedett. És mekkora változás: 1987-et — ahogy ma látják —, körülbelül háromszor ennyi nyereséggel zárhatják! Legelőször is felmérték a külső hatásokat és a belső helyzetüket. Szomorúnak tűnt a kép, fejtette ki Bodnár Béla üzemigazgató a munkásgyűlésen, hiszen a gazdálkodást nehezítő tényezők felsorolása igen hosszú listát alkotott és ezzel szemben a pozitív változásokat tartalmazó papírlapjuk — a szervezeti változás hosszú távon kamatozó tényétől eltekintve — üresen tátongott. A vállalkozási és üzletpolitika kialakításakor nem lehetett stratégiai cél a szervezetben és eszközben is leépülő megoldás, amely egyenlő az önfelszámolással. A KKMV telepének megvásárlása fontos lépés volt az alkalmazkodás feltételeinek megteremtésében. Ez az üzleti vállalkozás nem a vállalati vagyon felélésével járt. A Dózsa György úti telephely értékesítését követően a mérleg többletet mutat majd a KKMV-telep megvásárlása előtti állapotához képest, hangzott el. Vámszabad terület? Az üzemigazgatóság ipari tevékenysége már 1986-ban kétszerese volt az előző évinek. Beindult a raktározás. A vállalkozási és üzletpolitika alapeleme továbbra is a te- herárufuvarozás nyereséges művelése. De kiemelten foglalkoznak az aszódi telephely hasznosításával is. Nagy fantáziát látnak annak vámszabadterületté való nyilvánításában és egy nemzetközi vegyes vállalat létrehozásában. ötletekben tehát nincs hiány az üzemigazgatóság történetének harmadik évtizede előtt, s most abban bíznak, hogy a feladatok sem hiányoznak majd. B. G. Mikó István-est Ez az arc ismerős címmel láthatnak az érdeklődők zenés műsort az aszódi helyőrségi művelődési központban október 12-én este hét órai kezdettel. A főszereplő valóban ismerős, ha máshonnan nem, a televízióból. Mikó István Jászai Mari-díjas művész lép a pódiumra a színházteremben. Az előadásban közreműködik Nyerges Ferenc és a Pastorale együttes. A klubtagok számára hatvan forint a belépőjegy ára. a diákok tíz forinttal olcsóbban juthatna* . be. A többi érdeklődő 80 forintért vásárolhat jegyet. ■ SínUMnCCYItTM Álmatlanul Elromlott a vekkeróránk. Látszólag csekély dolog, számunkra mégis nagyon fontos. Ettől függ minden reggeli fölkelésünk, munkába, vagy bárhová idejében érkezünk-e. Ezért is fordulhatott elő, hogy azon a pár éjszakán, míg az órát nem javították meg, kicsit talán a késéstől való félelemtől is — álmatlanul hánykolódtam az ágyon. Közben, ahogy lenni szokott, mindenfélén járt az agyam. Forgolódás közben eszembe jutott az Esti Hírlap egyik olvasói levele, melynek írója a villamoson jegy nélkül utazó külföldiekkel szemben méltánytalan magatartást tanúsító kalauzról informál bennünket. Nekem már nem újdonság, hallottam büntetésből éppen eleget. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy egyszer én is fölkerülök a megbüntetettek listájára. A kerepestarcsai kórháznál szálltam fel a HÉV-re. Az erre utazók tudják, ez is pénztár nélküli állomás, jogosan kérhetnek jegyet a szerelvényen az innen jövő-menők. Jött is a kalauznő hamarosan. Átadtam neki tíz forintot. Visszakaptam belőle .kettőt. Jegyet nem adott, mivel Zsófia-ligetnél álltunk, le kellett szállnia indítani. Indulás után újra bejött a mi kocsinkba, de már félem se nézett, nem kaptam jegyet. Szó nélkül hagytam magam mellett elmenni. Bezzeg az ellenőr már nem volt ilyen félős.' ö az Erzsébet-parknál csatlakozott útitársainkhoz. Először tőlem kérte a jegyet — a kocsi végében ültem. Természetesen nem tudtam eleget tenni kérésének. A végállomásig volt ideje megírni a száznyolc forintról szóló csekket. Mentegetőzésemre csak annyit mondott, beszéljem meg a kalauznővel, miért nem adott jegyet, őt nem érdekli. Álmatlanul forgolódom, s villan a kép, ahogy a végállomáson ők ketten kedélyesen beszélgetitek. Talán szóba jöttem én is, megtárgyalták az én ügyemet is. Mert én, mondani sem kell, egy szót sem mertem kérdezni egyikőjüktől sem, ott lapult a személyi igazolványomban a befizetendő csekk. Áthelyezem magam a jobb oldalamra, így már azt is eldöntőm, én voltam a hibás. Nekem kellett volna elkérnem azt a fránya jegyet, a kalauznőnek volt elég dolga, nemhogy eszébe jusson a nekem való tartozása. Újabb helyezkedés, újabb gondolatmenet után tisztán látom, ez csak a véletlenen múlott. Hiszen az ellenőr elmondta, végig velünk utazott. Ezt tehát tudhatta — egész biztosan — a kalauz- nő is. Ezért hajlok arra a véleményre, hogy nem szándékosan tette, amit tett. Minden a véletlen műve volt. Véletlenül szálltam fel a kórháznál, ahol véletlenül nincs pénztár. Véletlen volt az is, hogy éppen megállóba érkeztünk, a pénz odaadása és a jegy oda nem adása között. Még mindig nem alszom, folytatom magammal az eszmecserét. Akaratlanul kerültünk valamennyien, az ügy szereplői ebbe a helyzetbe. Mindenki végezte a dolgát, ráadásul jól, azon az apró másodpercen múlott minden, amikor én nem mertem elkérni a kifizetett jegyet. Jogos tehát a büntetés. Hanyatt fekszem és elmélázok, aludni már úgysem érdemes, itt a hajnal. Le kell hogy vonjam legalább magam számára a tanulságot. Bátortalanságom miatt ezentúl csakis a kocsi belsejébe ülök majd, talán ott nem hagynak magamra a kalauzok, nem lesz semmiféle állomás. Addig, míg ez az eset megtörténik, csak a mindenütt felállítandó pénztárakban bízhatom. Almomban is. Fekete Zsuzsa ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)