Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

Akikre! keveset beszélünk Bajban méretik meg a barátság Ha kezükben a boldogulás kulcsa Pillanatfelvétel a Benke család életéből, a reggeli idején. A két nagyszülő között a tündér: kisunoka. (A szerző felvé­tele) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 227. SZÄM 1987. OKTÓBER 1„ CSÜTÖRTÖK A polgári védelem élenjárót Még jobban akarnak dolgozni Egyszerű, de nagyszerű mun­kások. Ez a megfogalmazás a legfiatalabb országgyűlési kép­viselőtől származik. Nagyon találónak érzem az olyan em­berek esetében, mint amilyen a gyömrői Benke János. Ö is jngázó, mint a munkáképes la­kosság többsége a községben. Egy másik megfogalmazás szerint a fővárosba bejáró dol­gozók kétlakiak. Hiszen az al­vás idejét, az otthon töltött- hétvégeket, szabadnapokat nem számítva, életük nagyob­bik felét töltik el a munka­helyen, oda és vissza az uta­zással. Gyakran éri is az a vád ezeket az embereket, hogy csak a pénzt hajszolják, hogy csupán aludni járnak haza, la­kóhelyük közösségi dolgaival mit sem törődnek. Szerintem esete, s embere válogatja, hogy ezek a vádak kire ille­nek rá. Benke Jánosra bizto­san nem. De talán kezdjük az elején. Benke János negyvenegy­ben, Balkán született, másfél évtizedig élt a fővárosban, hatvanháromban nősült, s kis­lányukkal nyolc éve költöztek Gyömrőre. Lányuk közben felnőtt, férjhez ment, Kittike, a két és fél éves unoka, a család szemefénye lett, nem is kell mondani, hogy meny­nyire bearanyozza a nagyszü­lők életét is. Benke János 1966-ban vette fel a munkát az 1/2-es Volán Vállalatnál, már hivatásos jo­gosítvánnyal ment oda dolgoz­ni teherautó-sofőrnek. Azóta járja szép hazánk tájait, út­jait, mégpedig nagy szenve­déllyel, mert a vezetés a csa­lád mellett élete értelmévé vált. S hogy mennyire szereti, s érti hivatását, arra bizony­ság a többszörös kiváló dol­gozói elismerés; a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést annak idején maga a minisz­ter adta át neki. Tizenkét éve a harminctagú szocialista bri­gád vezetője, munkásőr más­fél évtizede, jelenleg szakasz­parancsnoki rangban. Ezek az adatok mind azt bizonyítják, hogy igazi közösségi ember, aki megtalálta a maga helyét otthon, Gyomron is, de válla­latánál is. Ugyanakkor ő és kollégái bizonyság arra, hogy az igazi brigádmozgalom, a jó csapat­szellem nem veszett még ki. Mert amikor üzemi baleset érte — egy vontató elgázolta —, s életveszélyes sérüléseket szenvedett, brigádja egy em­berként ajánlotta fel, hogy folytatják az alig elkezdett p’gészen biztos, hogy ennek a dolognak van magyará­zata. Egyszer például, igaz, inár régebben, a tanács pénz­ügyi osztályvezetője egészen részletesen elmondta nekem — magánemberként —, hogy mi mindent kell abszolút ér­telmetlenül és feleslegesen csi­nálniuk, és ez olyan bonyolult volt, és olyan tekervényes spi­rálokban vezetett felfelé és bogozódott össze mindenfélé­vel, hogy el is kezdtem jegyez­ni. Hátha egyszer még szüksé­gem lesz rá, hátha egyszer még el kell magyaráznom va­lakinek, hogy amit per pilla­nat sérelmesnek érez, az miért elkerülhetetlen. Aztán har­madnap a saját jegyzeteimből már egy árva szót sem értet­tem, és azóta sem tudok elma­gyarázni senkinek semmit ez­zel kapcsolatosan, aki véletle­nül hozzám fordul. Azt kérdezte például a mi­nap egy férfi, hogy lehet az, hogy az adóbefizetés nem évül el, de viszont a visszatérítés már igen. Merthogy volt az ő fiának még évekkel ezelőtt egy illetményföldje, ő legalábbis úgy tudja, hogy az volt, mert a gazdaságtól kapta, ahol dol­gozott. De ez a föld csak egy évig volt meg, mert a gyerek más munkahelyet keresett, ahol ilyen már nem járt neki Es akkor, amikor már a földet is rég elfelejtették, jött egy le­vél. hogy fizessék be utána az adót. Nem fizették be, letiltot­ta a hivatal a fiú fizetéséből. Eddig érti — mondta a férfi. Onnantól már nem, hogy nem házépítést Gyömrőn, Amíg ő kilenc hónapig betegállomány­ban volt, a brigádtagok tető alá hozták a Benke család otthonát, s ami a legszebb a dologban, csupán egy köszö- nömért. Szoros is a kapcso­lat brigádvezető és a kollégák között, rendszeresen megláto­gatják egymás családját Benkéék, mint minden vidé­ken élő család, ?kis háztáji gazdaságot tartanak fenn, a 800 négyszögöles telken szinte minden megterem, ami a konyhára kell, az idén négy hízó gazdagítja majd a család étrendjét. Egyik kollégája, Ba­lázs Ferenc vállalja mindig a böllér szerepét, s Túri Sándor a segédből! ér. Ám mert a munkatársak többsége főváro­si lakos, vállalták többüknek, hogy gyömrői gazdaságukban sertést hizlalnak. Egy-egy disznótor alkalmával aztán igencsak megelevenedik az amúgy csendes ház. ::::: S ha már előbb leírtam, hogy Benke Jánosra nem jel­lemző sok kétlaki ember sa­játos nemtörődömsége szűkebb környezete, lakóhelye dolgai iránt, akkor meg kell említe­ni, hogy itthon is Igazi kö­zösségi embernek bizonyult. Még tavaly augusztus 20-ikán, majd az idén május elsején és az alkotmánynapi ünnepsé­gen nemcsak aktív résztvevő, hanem az előkészítés, a szer­vezés. a lebonyolítás egyik vezetője volt. Segített az anyagbeszerzésben, a ponyva­sátrak felállításában, de be­állt az utcák futballmérkőzésé­ben is egy csapatba, s ami­kor a felnőttek megirigyelték a gyerekektől a zsákban futás örömét, a többiekkel együtt ő is rajthoz állt, de az éjszakai táncversenyről sem hiányzott. Az amatőrök szervezte, ren­is olyan rég érkezett egy má­sik levél: pár száz, forinttal túlfizették az adót. Megörül­tek nagyon, a gyerek épp ka­tona, be is mentek: akkor ké­rik vissza a pénzt. Azt mond­ták nekik: azt már nem kap­hatják vissza, az már elévült. De akkor miért van nyilván­tartva? És miért hívták fel rá külön a figyelmünket, ha úgy sincs értelme az egésznek? Ezt én sem értettem, de biztosan van rá valami magyarázat, mint ahogyan arra is van, amit közvetlenül ez után panaszolt a szerkesztőségben a 73 éves F. Jánosáé. Azt mesélte el az idős asz- szony: A 85 éves ura megörö­költe egy ház egyhatod részét. A házban más lakik, ez az örökség nekik pontosan annyit jelentett, mint amikor valaki­nek a kezébe nyomják a nem­létezőt, hogy nesze semmi, fogd meg jól, de viszont rövide­sen megjött az ilyenkor szoká­sos papír is az illetékhivatal­tól, hogy fizessenek 331 forin­tot. F. Jánosné — mivel az ura már járni is csak kínkeserve­sen tud — felment a tanács pénzügyi osztályára, hogy hát nekik ez a kis pénz igen nagy összeg, egy nyugdíjból ketten élnek, az örökség is csak pa­píron van, nem lehetne-e el­engedni ezt a 331 forintot? A dezte majális, majd az új ke­nyér ünnepe szinte elképzel­hetetlen lett volna nélküle, vidámsága, mozgékonysága jó például szoglált a felszabadul­tan, de kulturáltan szórako­zol, ünneplők előtt. Azt hiszem érdemes őt. és a hozzá hasonló öntevékeny gyömrőieket követni, mert jó példájukkal bizonyították, hogy a kétlaki emberek igen­is jól érezhetik magukat ott­hon, otthonukban, falujukban, ha kezükben tartják saját ma­guk és közösségük boldogulá­sának kulcsát. Aszódi László Antal Teniszezők Rendezzék a tagdíjat A Monori Tömegsport Egye­sület vezetősége kéri a tenisz- szakosztály tagjait, hogy az idei bérletek tagdíjait sürgő­sen fizessék be Vass Tamásné gazdasági vezetőnél — napon­ta 8-tól 13 'óráig. (Cím: Mo­nori Tanács, Monor, Kossuth Lajos utca 78. I. emelet.) Kulturális program Gombán az' autós kertmo­ziban 20.15-től: Aranyeső Yuc- cában (színes, szinkronizált olasz vígjáték). Monoron a művelődési köz­pontban 14-től 20-ig Linómet­szet címmel kiállítás a galé­riában. Pilisen a sakkszakkör tartja tanácsnál igen kedvesek vol­tak, mondták, meg föl is írták, hogy méltányossági kérelmet kell fogalmazni, azt küldeni az illetékes hivatalba. Hazaballagott F. néni, meg- tanácsliozták a papával, a pa­pa azt mondta, ne fogalmazza- nak semmit sehova, muszáj lesz ezt úgyis kifizetni. F. né­ni visszament a tanácshoz: jön a karácsony, adjanak neki csak annyi engedményt, hogy két részletben fizesse be a pénzt. Kapott is két csekket, az egyik­kel elment a postára, aztán vissza a tanácshoz, hogy meg­mutassa: ő már az egyik rész­letnek engedelmesen és lelki- ismeretesen eleget tett. Meg­dicsérték nagyon: jaj, F. néni, ha minden adófizető állampol­gár ilyen lenne! Karácsony el­múltával befizette a másik részletet is, megvan mind a két csekkszelvény, túl voltak hát nagynehezen a 331 forin­ton — és akkor augusztusban levonták a nyugdíjukból ka­matostul, lett belőle ötszázhat­van forint. Szaladt volna F. néni a ta­nácshoz, ha tudna még szalad­ni, de ö is nehezen jár, így csak fölvánszorgott a lépcsőn, és akkor azt mondták neki, hogy nem tehetnek semmiről, nem ők tiltatták le, hanem az Mint lapunk más helyén már beszámoltunk róla, a fegyveres erők napján kitün­tették a polgári védelmi mun­kában élenjáró egyéneket és közösségeket. Élenjáró Pa­rancsnokság címet, oklevelet és zászlót kapott a monori polgári védelmi parancsnok­ság. Élenjáró Üzemi Parancs­nokság cím birtokosa lett a gombai Fáy András Tsz kol­lektívája. Ezeket az elismeré­seket a megyei ünnepségen ad­ták át. A körzeti megemléke­zésen — Gombán — ismertet­ték azit, hogy ugyancsak a me­gyei ünnepségen Kiss Tibor- né (a Veruszöv elnöke) a Polgári Védelem Élenjáró Pa­rancsnoka, Retter László (az ALsó-Tápió Menti Áfész üzlet­vezetője) Élenjáró Rajparancs­nok elismerést vehetett át. Gombán — a helyi ünnep­ségen — Honvédelmi Érdem­érem kitüntetést kapott Ujj István és Molnár József, a Fáy András Tsz elnöke, illet­ve ágazatvezetője, továbbá Retter László. A megyei törzs­parancsnok jutalmát vehette át Böszörményi András, a Fáy András Tsz nyugdíjasa, aki az üzemi törzsparancsno- ki teendőket látja eL Ezek a magas szintű elisme­rések is jelzik, hogy a von­záskörzetben az utóbbi időben megpezsdült a polgári védelmi munka, amely igen fontos he­lyet foglal el mindenna­pi életünkben. Nagy Sán­dor százados, a monori pol­gári védelmi törzspa­rancsnok szerint a gombai termelőszövetkezetben hosszú évek óta igen magas színvo­nalú a polgári védelmi munka. A közelmúltban új raktárai alakítottak ki, ahol megfele­lően tudják tárolni a külön­böző anyagokat, technikai se­gédeszközöket. Ugyancsak a gombaiak di­cséretére válik, hogy a men­tesítő állomást szakszerűen tudják — adott esetben —fel­állítani. SOk-sok összetevőjét lehetne még felsorolni az el­ért sikereknek. Azt például, hogy Gombán folyamatos a illetékhivatal. Hogyhogy? Hát januártól augusztusig nem ért volna oda az a pénz? Az bi­zony meglehet. Most október eleje van, F. néni azóta meg­tudta, hogy jár neki vissza a pénzből, lehet menni érte az OTP-be. Ment az OTP-be, vit­te a személyi igazolványát, de ott meg arról értesülhetett, hogy ó nem illetékes felvenni a pénzt, hanem csak az ura. De hát az meg nem tud jár­ni... — keseredett el F. néni. Nem baj, mondták neki, akkor postára adják. (Utóbb én is megtudhattam: az ilyen, ren­delkezésre tartott összeget, legyen az akár csak húsz fo­rint is, senki ember fia nem veheti fel, csak akinek a ne­vére szól.) F. néni azóta várja a pos­tást, aki F. bácsi nevére viszi a pénzt. Én meg elképzelem, hogy ha F. bácsi, ne adj’ isten kórházba kerül, ki veszi majd át? Mert ha F. né­ni átveheti, miért nem vehet­te át az OTP-ben? De ha még­sem veheti át, akkor vissza­utalják vajon, és kezdődik elölről az egész? I le a szabály az szabály. Szabályok nélkül itt áll­nánk az anarchia kellős köze­pén, pedig pénzügyekben ezt pláne nem engedhetjük meg magunknak. Hogy az állampol­gár nem érti? Hogy jár-kel, dúl-fúl, értetlenkedik, vagy előbb-utóbb megpróbál kibújni a szabályok alól? Az meg már az- ő dolga ... K. Zs. polgári védelmi kiképzés, az előadók nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is igye­keznek elsajátíttatni a tudni­valókat. A monori polgári védelmi parancsnokságon Nagy Sán­dor mellett Kristófné Füri Edit lakosságvédelmi főelőadó végzi ezt a szép munkát. Az utóbbi napokban zsúfolt volt az ő programjuk is. Részt vet­tek például a megyei fegyve­res testületek lövészversenyén, ahol Kristófné Füri Edit — a nők között — első lett pisz­tolylövésben. Eredményével nagyban hozzásegítette a me­gyei parancsnokságot, hogy elnyerjék az MSZMP Pest Megyei Bizottsága által fel­ajánlott vándorserleget. A monori parancsnokság munkáját figyelemmel kíséri az MSZMP Monori Városi Jo­gú Nagyközségi Bizottsága és a Monori Tanács. Ez a figye­lem abban is megnyilvánult az utóbbi időben, hogy többször beszámoltatták őket. tájékoz­tatást kértek tőlük munkájuk­ról. Volt miről beszélniük. Ar­ról például, hogy folyamato­sabbá vált ez a munka, a fel­adatokat jó színvonalon telje­sítik. Az idén országos törzspa­rancsnoki szemlét tartottak a területen. A monori parancs­Kézilabda, megyei férfi I. osztály: Gyömrő—Tököl 29-23 (14-8), Gyömrő, 200 néző, ve­zette: Falu, Ihász (jól). Gyömrő: Szabó István — Szabó Imre (5), Tavasz B. (1), Szécsi L. (1), Nagy J. (3), Horváth L. (4), Szél Sz. (9), csere: Szellő J. (kapus), Bara­nyai P. (3), Barabás M. (3), Kiss Z., Érsek T. A hétvégi kettős forduló el­ső találkozóján rendkívül sok hibával játszott a hazai gár­da. Nem a góllövéssel volt a baj, sokkal inkább azzal a megszámlálhatatlan helyzettel, amit kihagytak a fiúk. Az ide­gekkel sem volt minden rend­ben. A kelleténél talán többet vitatkoztak a pályán, s ahogy az lenni szokott, még inkább akadozott a játék. Feltűnő volt a két lövő gyengécske formá­ja. Igaz, most inkább az előkészítésben jeleskedtek, de ott is voltak kihagyásaik. Sze­rencsére Szabó István kapus és Szél Sz. kimagasló játéka megoldotta a problémát. Alig- slig vétettek hibát, s ha egy kapus megfogja a megfogható- kat, továbbá egy-egy bravúrt is bemutat, s ha egy beálló kilenc gólt lő, már nagy baj nem lehet. A győzelem biztos volt, a gólkülönbség — a ki­hagyott abszolút helyzetekre figyelemmel — hízelgő a végig igen sportszerű vendégekre. A két kimagasló teljesítmény mellett Baranyai P. és Bara­bás M. érdemel még dicsére­tet. Ifi: Gvömrő—Tököl 18-12 (7-4). Góldobó: Szellő Z. (7), Somogyi G. (4), Murva! L., Matyó L., Tuskán A. (2—2), Gál A. (1). Budakalász—Gyömrő 13—28 (3-17), Budakalász, 150 néző, vezette: dr. Basa A., Tóth J. (jól). . Gyömrő: Szabó István (2) — Barabás M., Tavasz B. (5), Szécsi L. (I), Nagy J. (4), Horváth L. (4), Szabó Imr^ (5), csere: Szellő J. (kapus), Baranyai P., Szél Sz. (5), Pá­dár Zs. (2). A szombati halo- ványabb teljesítmény után a vendéglátó, harmadik helyen álló Budakalász, a szép számú gyömrői szurkoló, jó néhány váci vezető és egynéhány nagyhangú hazai szurkoló nokségon kívül ellenőrizték a monori Mezőgép Vállalatnál, a Veruszövnél és a gom­bai Fáy András Tsz-ben folyó munkát is. A szemle jó minő­sítéssel zárult. Az áprilisban megtartott gyakorlatot a mo­nori parancsnokság tagjai ki­válóan hajtották végre. A sikerekhez hozzájárult a városi jogú nagyközségi pa­rancsnokság törzskiegészítő ál­lománya — amely a Monori Tanács dolgozóiból áll — jó és összehangolt munkája is. Kü­lönösen sokat tett ezen a te­rületen dr. Csernus J. Alán egészségügyi főelőadó és Kai- denecker Mátyás műszaki­mentő főelőadó. — Az elért sikerek után nem ülünk a babérjainkon — hangsúlyozta Nagy Sándor százados, monori törzsparancs­nok. — Fő feladatunk ezután is a kiképzések gyakorlatiasab- bá tétele, az alegységek mun­kájának színvonalasabbá téte­le. A lakossággal is meg kell értetnünk és ismertetnünk a polgári védelmi munka cél­ját, fontosságát. Számítunk mindenkire, akik a polgári vé­delmet szívügyüknek tekin­tik, akik segí tenek, ha a hely­zet úgy kívánja. Mert sajnos váratlan hely­zetek mindig adódhatnak ... G. J. olyan harminc percet látha­tott, amire aligha volt még példa ezen a pályán. A ven­déglátó játékosok egyszerűen képtelenek voltak felfogni, mi történik a játéktéren. Szinte lesöpörték a pályáról a hazai kedvenceket, akik három gól­juk közül kettőt hetesből, egyet pedig szerencsés körül­mények között lőttek. Csak felsőfokon szólhatunk a bajnokesélyes Gyömrő csa­patáról. Hibátlanul, gyorsan, kiismerhetetlenül és eredmé­nyesen rohamoztak, kifogásta­lanul védekeztek. Kár lenne bárkit is kiemelni, nem volt gyenge pontja az együttesnek. Ezt még a váci vezetők is el­ismerték. Most érthetetlen csak igazán, a tavaszi vereség hazai pályán a Budakalász- tól, mert az igazi tudásbeli különbség most mutatkozott meg. Ha marad a forma, már­pedig miért ne maradna, a bajnokság megnyerése nem lehetetlen. A szurkolók külön szót ér­demelnek. Buzdításuk már Vácott is nagy támasz volt a fiúknak. Most is szóltak a do­bok, kereplők, s zengett a ,.Hajrá Gyömrő!” Szép volt fiúk, szép volt szurkolók! Ifi: Budakalász—Gyömrő 9-7 (7-4). Sötétedés miatt a második félidő kilencedik per­cében befejeződött a találko­zó. Kár! Góldobó: Tuskán A. (3), Szellő Z. (2), Somogyi G., Ablonczy B. (1—1). G. L. Saját adóügyeinek szakértője lehet! Megjelent az „Adózási mindentudó” az Országgyűlés ál­tal elfogadott törvény alapján. Ebből mindenki megtudhatja, mennyi a személyi jövedelemadó­ja. Szerzője dr. Kupa Mihály. Kik kapnak adómentességet, kedvezményt? Betétkamat, oszta­lék. kötvény és kedvezményes kamatok! Hogyan alakul a nyűg- díjasok . nagycsaládosok adója? írók. újságírók, művészek, felta­lálók, egyéni és társas vállalko­zók adói. Láthatatlan jövedel­mek. borravalók adózása. Min­denkinek szól a míntentudó! Kapható a hírlapárusoknál. Ára: 19 Ft. .(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) összejövetelek Hengereltek a gyömrőiek Jegyzet Az ügyfél kálváriája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents