Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

Társalgás és apró Gyakran utazom vasúton, de annyira nem. hogy bérletet vegyek. A pénz­tárban viszont nem mindig megy simán a jegyváltás. Pár percünk volt még a vonat indulásáig, a pénz­tár előtti sor azonban nem haladt. Az emberek kezd­tek türelmetlenkedni. A jegykiadó hölgy éppen is­merősével társalgót! a bel­ső helyiségben, és figye­lemre sem méltatott min­ket. Egy idős úr/már több­ször megjegyezte hangosan, hogy hány perce vár itt, de hatást nem ért ei vele. Egyik fiatalember is meg­unta már a várakozást, ud­variasan megkérte a höl­gyet, hogy adjon jegyet, mert elmegy a vonata. 1 A pénztárosnő gorombán visszakiáltott: „Nem tud várni egy kicsit?!”, és be­csukta a kisablakot. Foly­tatta a beszélgetést, a sor pedig zsörtölődve feloszlott. Kénytelenek voltunk jegy nélkül utazni. Szerencsére nem találkoztunk a ka­lauzzal, nem kellett bünte­tést fizetnünk ... Ez az eset már régebben történt, most csak azért jutott eszembe, mert is­mét hasonló bosszúságom volt a váci vasútállomáson. Kicsit késve érkeztem az állomásra, pár perccel a vonat indulása előtt. Gyor­san a pénztárhoz mentem. Aprópénzem volt a jegyre, de ezt nem fogadta eí a pénztáros. A trafikhoz kül­dött, hogy váltsam be na­gyobb pénzegységre, s az­után jöjjek vissza. Kértem, hogy fogadja el, Ärt le­késem a vonatot. Ö meg­ingathatatlan volt. Bevál­tottam, visszamentem, meg­vettem a jegyet, kimentem a peronra. A vonat el­ment ... Az utamat a megvásá­rolj vonatjegy ellenébe» autóbuszon tettem meg, s közben azon gondolkodtam, hogy szerepel-e valamilyen utazási szabályban, hogy a vasúti pénztárakban csak bizonyos pénzegységeket fogadhatnak el. Pölcz Csaba A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1887. SZEPTEMBER 30., SZERDA Alapkövetelmény: a hivatástudat I. Új épület, régi típusú gondok Ismerősöm mesélte egy mentősélményét. Röstellkedve kezdte: „Nagyon sietnem kel­lett, ezért éppen kapóra jött az a szirénázó mentőautó. Sietős lehetett neki, mert a vörös zászló is kibontva lebe­gett, és a fényszórói is vilá­gítottak fényes nappal. Gon­doltam, utat tör magának, és én a közelében maradva autómmal, felvehetem a tem­póját. Alighogy átszaladt a feje­men ez a gondolat, el is szé­gyelltem magam: Hogy hasz­not húzzak valakinek a kárá­ból? Le is vettem a gázról a lábam, nem igyekeztem a nyomában maradni. Ennek el­lenére sem növekedett a tá­volság kettőnk között. Nem volt nagy forgalom, az idő is szép volt, mégis csak cammo­gott a fehér Nysa.” Ismerősöm később gondol­kodott el a történtek miértjé­ről: „Talán az üzemanyaggal takarékoskodott a vezető? Ha a beteg életéről volt szó, ez lehetetlen! Akkor mégis miért?” Sokáig megválaszo­latlan volt ez a kérdés, ma­radt a rosszízű feltételezés a takarékoskodásról. Nemrég cáfolta meg ezt a váci men­tőállomás garázsmestere, La­ka ti Zoltán. Indításra készen, az udvaron állnak a frissen javított gépkocsik. (A szerző felvétele) Elliiiiíft Rákóczi András Fekete zászló lebeg a vá­ci főposta Marx térd homlok­zatán. Hatvannyolc éves bo­rában hosszú és súlyos be­tegség után elhunyt Rákóczi András, a hivatal nyugdíjas vezetője. Fiatal kora óta dolgozója volt ennek a fontos intéz­ménynek. Főpénztáros volt, később Cegléden hivatalveze­tő. Vácott 25 évig irányította a postások munkáját. Tizen­két évvel ezelőtt betegsége miatt korkedvezménnyel nyug­díjba ment, de még utána Is be-toejárt, segített az ünnepek megnövebedett forgalmának idején. Aktív párt- és társa­dalmi munkás volt, amíg ei'e- je, egészsége engedte. Több­ször kitüntették, a szakmi­nisztérium kiváló dolgozója volt. Halálának hírét nagy rész­véttel fogadták a régii mun­kahelyén, emlékét kegyelettel őrzik ismerősei, barátai. Ham- vasztása után szűk családi körben helyezik végső nyuga­lomra. — Valóban van bizonyos érdekeltség az üzemanyag­megtakarításra — mondta —, de az semmiképpen nem olyan mértékű, hogy befolyá­solhatná a vezetőt, súlyos sé­rültet szállítva. Mindennél fontosabb az emberi élet! Ha az a kocsi valóban olyan las­san ment, csak egyetlen oka lehetet, olyan sérültet szállí­tott, akinek ártott volna a rázkódás. — Elárulhatom, az említett eset nem ebben a megyében történt, az országnak egy más, távoli pontján. Önök, azt hiszem, egészen sajátos helyzetben vannak itt, megye­székhely híján! — Igen, Pest megye az egyetlen, ahol nincs megyei mentőállomás. Az északi és a déli térségében külön van egy- egy telephely, a ceglédi és a váci. — Három éve adták át az állomásukat, itt a kórház, az SZTK és a vérellátó közvet­len szomszédságában. Szép, új épület. Meg vannak elé­gedve? — Sajnos azt nem mond­hatjuk! Többoldalas lista Bizonyos helyzetek kü­lönösen előnyösen hatnak gondolkodásunkra. Lehet, hogy ez önöknél másképp van, de jómagam többet okosodom az ajtók, abla­kok mázolása sc-rán, mint az iskolában. A létrákon vígan fütyülő igazi festők példája is tanúsítja, meny­nyire függetleníteni tudják szellemi tevékenységüket magától a konkrét munká­tól. Ha én nem fütyülök, akkor éppen átfogó prob­lémákon rágódom. És saj­nos mostanában az utóbbi a gyakoribb. Pompás helyzet még a lakásberendezések utáni futkosás is. E percek, órák, napok alatt igazabbnál iga- zabb gondolatok születnek bennem. Legutóbb például a fürdővíz árát értelmez­tem. A legtöbb ember a fürdővíz szó hallatán nem a Balatonra gondol és vol­taképpen nem is a fürdő­vízre. hartem a gyerek­re, awAt kiöntenek vele. De maradjunk csak a fürdő­víznél! Ennek egv alapvető feltétele van. A fürdőszoba — mondhatnák. Az is. de azt a világ legkönnyebb feladata megépíteni Terv, tégla, köfőanyag és kész az egész (Ám, ezt. rsa.k. akkor meri kimondani az épít­tet ha valóban elkészült a munka ) Nagyobb dolog megszerezni a Hirdőkádat Igen de a negyedszázad alatt, amióta kötelező új Mibe tegyük 2 vizet lakások építésénél fürdő­szobáról is gondoskodni, az emberek igénye elérte azt a szintet, amikor meghatá­rozott nagyságú és színű fürdőkádra vágynak, mi több, ehhez hasonló színű mosdóra, vécécsészére, polcra, szappantartóra és bizony altestmosóra. vagy ahogy kérni szoktuk, bidé- re is. Nagy kívánság ez? Hajaj, de még mekkora! A mesebeli tündér a há­rom kívánságot rögtön összevonná kettőnek, ha a megkérdezett ilyen óhajjal lépne elé: én ei.őször is ezeket szeretném megvásá­rolni. Tündérek csak a mesé­ben vannak, a magyar valóságban a Tüzéppel találjuk szembe magun­kat. Van állami és van ma­szek Tüzép. önmagában ebben nincs kivetnivaló. Ám a gyakorló építkező az évek hosszú tapasztalata során — miközben több­ször kér határidő-halasz­tást hitelezőjétől, az OTP- fő« — ráébred, arra, hogy az elosztóhelyek bővülésé­vel nem jár együtt a ter­melés bővülése Azaz a több Vüzéptől nem lesz több építőanyag. Akkor mire jó az egész? M- igazolja a plusz egy láncszemet? Az. hogy a ma­szek, szombaton is nyitva tart és hétköznap sem kettőkor, háromkor húzza le a rolót? Egyáltalán miért tartjuk plusz egy láncszemn-lc a termék út­ján a magán Tüzép-tele- pet? Azért mert. drágábban árusít. Es milyen furcsa: nAa majdnem mindenből megtalálható az igényelt méret és szín. Ez akkora öröm a vevőnek, hogy még az sem keseríti meg a száj­ízét. hogy esetenként szám­lát sem kap. Tudja ugyan­is. hogy minden egyes újabb utazás pénzbe kerül és máshol szinte biztos, hogy nem kap, amit kér. Hát ezért is olyan drága a fürdővíz, s nem tudnak a családi jövedelmek és tá­mogatások lépést tartani az építők költségeivel. Hogy időnként a fürdővízzel « gyerekei is kiöntjük, ér­vényes példánkra is A lakásépítési kölcsönök­nél az állami támogatás közvetett formája a kamat- kedvezmény 320 ezer forin­tos kölcsön után íz állami kamatkedvezmény 35 év után 3*? ezer forint Ez az állami támogatás az épít­tet őtől gyakorlatilag át­csúszik a hiánygazdálkodás vámszedőinek zsebébe Tisztelet a kivételnek. B. C. állt össze az első, egyéves ga­ranciális szemlén. Csak körül kell nézni! A legkevesebb, hogy sorra hullanak le a fo­lyosón a fal szegélykövei. Megnézheti, itt vannak mind, toronyba állítva. Ugyanez a helyzet a zuhanyozók csem­péivel is. De nem is érdemes belemenni jobban, mert na­gyon szomorú dolgok derülné­nek ki. Azt például egyáltalán nem értem, hogyan lehetett, ilyen megoldást tervezni két épü­letrész összekapcsolására. Egy üvegborítású vasszerkezet ékelődik két fal közé, ami egyre inkább szétfeszíti egy­mástól a falakat. Szemmel láthatóan növekszik a rés, a repedés. Kíváncsi vagyok, mi­kor nyomja ki teljesen egyik fal a másikat. Ráadásul, ha esik, minden viz a földszinti folyosón köt ki, és az épület hátrább levő részeit nem is lehet utcai cipőben megköze­líteni. Lakati Zoltán elbeszélésé­nek illusztrálására mindjárt ott voltak az üres képszögek, amelyeken az átadás idején még valamilyen, otthonossá­got kölcsönző képek lehettek. Most csak a vízfolyás nyo­mai díszlenek. Mindennek ellenére szemmel láthatólag igyekeznek megőrizni a men­tőállomás méltóságát: a „ro­mokon” elkövetnek mindent, hogy tisztaság és rend legyen. Dudás Zoltán (Folytatjuk.) Biztos izzó-győzelmek Kettős fordulót bonyolítot­tak le a hét végén a megyei kézilabda-bajnokságban. Szombaton idegenben, vasár­nap pedig hazai pályán ját­szott az Izzó, és mindkét mérkőzésen biztos győzelmet aratott. Csepel Autó—Váci Izzó 23-31 (10-13). Góllövők: Mik­iién 7, Flaskai—Sebestyén 5—5, Jámbor 4. Wiez! 3, Ne­mes 3, Pálffy 2, Telek—Szú­nyogéi 1—1. Végig a vendég váci együttes irányította a játékot és ilyen arányban is megérdemelt győzelmet ara­tott. A találkozó érdekessé­ge, hogy másfél évi szünet után sérüléséből felépülve is­mét játszott a beállós Wiezl, méghozzá igen jól. Cs. Autó ifi—Váci Izzó ifi 15-22 (4-9). Góllövők: Bach 10, Tóth 7, Majoros—Bacsó 2—2, Hegyvári 1. Vasárnapi eredmény: Váci Izzó—GEAC 30-11 (13-5). Góllövők: Szavlik 8. Sebes­tyén 5, Rácz—Pálffy 4—4, Bognár—Mikiién 3—3, Flaskai II családi intézet másfél évtizede Dicséret és kitüntetés Szüret után lesz az eskü­vőm — mondja a nóta. Az idén elhúzódik a szőlő leszedé­se, préselése, talán ezért moz­galmasak a hétvégek szep­temberben a családi intézet Köztársaság úti épülete előtt. A váci Technika Házával, az anyakönyvi és a népesség- nyilvántartási hivatalokkal kö­zös fedél alatt végzik fontos és szép munkájukat a családi intézet dolgozói, István Kál­mánná igazgató és munkatár­sai. A kulturált irodahelyisé­gekben, s a sokak által meg­csodált emeleti nagyteremben ma már zavartalan a tevé­kenységük. 1962-ben kezdődött a polgá­ri szertartásokat szorgalmazó mozgalom Vácott Akkor még a tanácsháza térre néző, eme­leti termeben mondták ki a fiatalok a bodogító igent, s ott fogadták az állampolgárok sorába az újszülötteket, öt év­vel ezelőtt jöttek ide, erre a helyre, ahol szép környezet­ben dalgozihatnak. Amikor a Parlamentben tanácskoztok a családi intézetek és irodák ve­zetői, a váci igazgató öröm­mel számolhatott be a váci eredményekről. A fejlődésben nincs megál­lás. Ma már technikailag le­hetőség van videofelvételen megörökíteni a házasságköté­sek, a névadók vagy a teme­tések szertartásait. Jól együttműködnek a ta­nácsi vezetéssel, az iskolákkal, üzemekkel. Figyelemmel kísé­ri a váci családi intézetet a családi és társadalmi esemé­nyek országos koordinációs bizottsága. Többször járt ná­luk Rácz Zoltán, a korábbi Népművelési Intézet osztá»y- vezetője, akinek nevéhez fű­ződik hazánkban ennek az újszerű és korszerű szertartási formának a meghonosítása, az első C-SÜRI-k életre hívása. Munkájuk eredményességét elismerik, a legjobb aktivistá­kat jutalmazzák. Legutóbb a művelődési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben része­sítette Kapos Mihálynét, az Árpád úti általános iskola ta­nárát, akiinek tanulói verssel, énekszámokkal teszik színe­sebbé a családi ünnepségeket. Miniszteri dicséretet kapott Kápolnai Jenő zenetanár, aki hosszú évek óta orgonái eskü­vőkön, névadó ünnepségeken, s mint a fúvószenekar vezető­je, együttesével közreműködik állami ünnepségeken, családi eseményeken. Elismerték Ur­ban Tamásné versmondó mun­káját, s megjutalmazták Cső­ke Judit Forte-gyári aktivistát, aki . szervezőmunkájával évek óta segít azoknak, akik életük fontos állomásához érkeztek. Papp Rezső Ä spuri és a szakszervezet A város is magáénak érzi A szakszervezeti sportnak több évtizedes hagyományai vannak hazánkban, a mai kö­zépkorosztály mégis inkább a hamvába holt kezdeményezé­sekre, erőltetett kampányokra emlékezik. Fel lehet-e eleve­níteni a jelenlegi anyagi felté­telek mellett, a többletmunká­ra kényszerülő dolgozók kö­zött — figyelembe véve a köz­hangulatot is — ezt a régi jó hagyományt? — Erről beszél­gettünk a Szakszervezetek Vác Városi Bizottságának elnöké­vel, Kovencz Antallal, és tit­kárával, Bacsa Tamással. — A SZOT három évvel ez­előtt hozott határozata, a ma­gyar szakszervezetek XXV. kongresszusa hosszú távú fel­adatokat adott a testnevelés, a sport és a turizmus fejleszté­sére — kezdte a beszélgetést Bacsa Tamás. — Ebben az év­ben az SZMT sportbizottsága vizsgálta a határozatok vég­rehajtásának tapasztalatait, és elemezte az előrelépést nehe­zítő tényezőket. Én a gondokat leegyszerűsítve úgy fogalmaz­nám meg, hogy az emberek­nek kevesebb az idejük, hogy a szabadidősport egyes terüle­teken egyre inkább luxussá válik. Hogy van rá igény, azt bizonyítja a sportvállalkozások léte is. Ök abból élnek, amit mi nem tudunk vagy nem tudtunk megcsinálni, eredmé­nyeink ellenére sem. — A szabadidősportnak van­nak jó hagyományai Vácott — vette át a szót Kovencz An­tal. — A kispályás labdarúgó­2, Szunyogh—Wiezl—Jámbor 1—1. Színvonaltalan mérkőzést játszott a két együttes, első­sorban a vendég GEAC jó­voltából, akik közül mind­össze hatan jelentek meg a találkozón. A váciak végül könnyed játékkal, biztosan nyertek ★ Hétfőn tovább folytatódott az úttörőbajnokság, melyen nem született meglepetés. Eredmények: lányok: Há- mán—Juhász 6-15. Ld,: Hu- szák—Dávid 2—2, ill. Tóth 4. Farkas 3. Petőfi—Árpád 12-5. Ld.: Ottó—Kővári 4—4, ill. Kovács 2. Gábor—Radnó­ti 32-4. Ld.: Molnár A 7, Tol­di—Balogh 5—5, ill. Csáki 3. Fiúk: Gábor—Radnóti 5-10. Ld.: Kalácsba 2, ill. Papp 5. Hámán—Juhász 23-10. Ld.: Varga 10, Steidl 6, Csenterics 5. ill. Kollár 8. Petőfi—Árpád 23-0. Ld.: Gaíba 7, Szerény!— Pálinkás 5—5. A következő fordulót októ­ber 5-én bonyolítják le. —rí bajnokság már évek óta fo­lyik, és harminchét csapatban körülbelül ötszáz főt mozgat meg. Most Szobon is indult ilyen bajnokság... A városi sporttalálkozók rég; hagyomá­nyát tavaly újítottuk fel. Si­kere volt, idén ismét megren­deztük. Ez a siker buzdított bennünket arra, hogy szor­galmazzuk a megyei szintű rendezvényeket is. — Lényeges, hogy alaposan előkészített, jól megszervezett legyen egy rendezvény — vet-, te át ismét a szót a bizottság titkára. — Érezzék a résztve­vők, hogy értük történik, te­hát a családok minden tagja találja meg a szórakozását. Fontos, hogy ne kampányokat szervezzünk, hanem folyama­tosan adjunk lehetőséget a szabadidősportra mindenki­nek. — Ha már a számoknál tar­tunk — folytatta Kovencz Antal —, el kell mondanom, hogy a megyei sportnapon legalább hatszáz ember vett részt a futásban, a labdarú­gást négy pályán bonyolítot­tuk le, két pályán folyt a ké­zilabda-vetélkedő. Mind a tíz sportágban szép számú résztvevő volt. A jó előkészí-’ tés fontosságáról mondottak­kal egyetértek; ennek a sport­napnak a sikere is nagyrészt ezen múlott. A pályák előké­szítését a DCM sportköre, szakszervezeti bizottsága vé­gezte, de szívügyének tekin­tette maga az igazgató is. nagy segítséget adott a kom­munális üzem, a vízművek az uszodáját bocsátotta rendel­kezésre és az úszóversenyek lebonyolítását is vállalta, a Petőfi Sándor Általános Is­kola öltözőjét, tornatermét, ebédlőjét „adta” a rendezvé­nyekhez, a tejüzem hatszáz csomag tejet küldött a futás résztvevőinek. A Senior divat- bemutatót tartott, • a Tungs­ram ritmikus tornászai azért megszakították programjukat, hogy itt bemutatót tartsanak, a tombola díjait többen aján­lották fel... — És lehetne sorolni tovább — szólt közbe Bacsa Tamás összegezve pedig azt mon­danám, hogy a város is ma­gáénak érezte ezt a rendez­vényt, közösséget vállaltak si­kere érdekében. Ez a lényeg Tulajdonképpen mindenkinek külön-külön is köszönetét kel­lene mondani, vállalatoknak, intézményeknek, aktíváknak. És a köszönet mellett leszűr­ni égy nagyon fontos tapasz­talatot: hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben, a soka­kat bizonytalanná tevő válto­zások időszakában is elevenné lehet tenni a szabadidős spor­tot. B. J. ISSN 0133-2759 (Vád Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents