Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

1987. SZEPTEMBER 29., KEDD &£Mod 5 Hitel, pályázat, társadalmi munka Faluház az egykori kúriában Tragédia a Mária-napi búcsún Példája ma is emberformáló Ha tanácselnök lennék, bi­zony irigyelném Nádasdi Lász­lót, a szadai testület vezető­jét. Annyi mindennel gyara­podott ez a falu az elmúlt években, hogy az elnök nyu­godt szívvel állhat az emberek elé. — Mindenekelőtt a gyer­meknevelés feltételeit akartuk a kor színvonalára fejleszteni, hiszen ez a jövő alapja — mondja Nádasdi László. — Az iskoláink 1983-ban épült fel, ezt követte a tornaterem és a sportpálya. Elkészült a vezeté­kes ivóvízhálózat, fogorvosi rendelő és új posta épült. Meg­van a gázbekötés tanulmány­terve, már dolgoznak a szol­gáltatóházon, a befejezéshez közeledő faluházban már iga­zán jó körülmények között működik az óvoda. Avatás lesz . $ Alig fél esztendővel ezelőtt készült fényképeket tesz elém Kelemenné Boros Zsuzsa, a Székely Bertalan Általános Művelődési Központ közmű­velődési igazgatóhelyettese. A fotók az egykori kúriát ábrá­zolják — borzasztóan elha­nyagolt állapotban. Ha akkor mondja valaki, hogy ebből hat-hét hónap múlva faluház lesz, nem hiszem el. Pedig az óvoda, a konyha már be is köl­tözött. Az épület többi részé­ben még dolgoznak a villany- szerelők, a festők. A látvány meggyőz: néhány hét múlva itt bizony avatás lesz! Kelemenné Boros Zsuzsa lekesen kalauzol a még üres heyiségekben. — Az ebédlő — az iskolá­sok és az óvodások is ezt hasz­nálják —, egyben a nagyterem szerepét is betölti majd. Két szobát és egy kis raktárai kap a könyvtár. Itt, a másik szárny­ban lesz a rendezvény- és há­zasságkötő terem. De ez a tá­gas előtér sem marad kihasz­nálatlan. Csak a berendelésre, a felszerelésre meglegyen a pénz! Erre a falu erejéből már nem futja, ezért az Országos Közművelődési Tanácshoz ad­tunk be pályázatot, hamarosan erről is megszületik a döntés. Mibői telik ? A szadai általános iskola az új épület elkészülte óta álta­lános művelődési központként működik, tehát közös irányítás alá tartozik az óvoda, az álta­lános iskola, a könyvtár és a közművelődés —, ez utóbbi kü­lön intézmény nélkül. Sok helyütt összevonták így, a minden bajra gyógyírként ki­kiáltott általános művelődési központ név alatt a különböző intézményeket, anélkül, hogy a tartalmi munkában ez bármi változást is hozott volna. Hiszek a közművelődési igaz­gatóhelyettesnek. hogy Szá­dén nem szorult háttérbe a közművelődés, hogy működtek eddig is a kiscsoportok, s más rendezvényekben sem szenve­dett hiányt a falu lakossága, így kellett ennek lennie, kü­lönben nem valószínű, hogy a település vezetése és maguk a szadaiak pénzt és munkát ál­doztak volna a faluházra. Ha népművelő lennék, iri­gyelném Kelemenné Boros A Képzőművészeti Kiadó új kötete Album Kovács Mihályról Nem ismerjük eléggé XIX. századi festészeti örökségün­ket. Több kiváló tehetségű emberről eddig nem jelent meg átfogó monográfia. Tartozást pótol most az a reprezentatív album, amely a Képzőművé­szeti Kiadónál látott napvilá­got, az 1980-ban útjára indí­tott Nagy magyar mesterek cí­mű sorozat 12. köteteként. Az olvasó most a Kovács Mihály művészetére emlékező könyvet veheti a kezébe. Ez mutatja be először művei so­rát illő gazdagságban. Az al­kotó 1818-ban született, „tisz­tességes módú lakosok” gyer­mekeként. Tehetsége korán ki­tűnt. Pap akart lenni, mert úgy gondolta, hogy így élhet rajzolni, festeni vágyó kedv­telésének. Pesten gimnáziumba, majd rajziskolába járt, utána a bé­csi Képzőművészeti Akadé­miára került, ahol sikeresen sajátította el a szükséges mód­szereket és a művészi meg­oldás lehetséges eszközeit. Színes, sokrétű korrajzot ad a róla elkészült kötet, Ludányi Gabriella könyve, amely Ko­vács Mihály festőművész meg­ismerésén túl is érdekessége­ket tartogat. Kovács Mihály ugyanis nemcsak a nagykö­zönség előtt, hanem a szűkebb művészi körökben is kevéssé ismert mester, pedig munkás­sága az európaivá válást segí­tette a nemzet számára. Élt Itáliában, alkotott Spanyolor­szágban, Becsben, de igazi ha­zájának mindig a» magyar föl­det, s városának Egert val­lotta. A kötet segítségével sze­mélyében egy egész korszak művészi-emberi magatartás- formáját ismerhetjük meg. Az album érdekessége, hogy nemcsak a képek segítségével mutatja be az alkotót, hanem gyakran idéz Kovács Mihály naplójából, amelyben ismert kortársaira vonatkozó megál­lapítások és a kor művészeti életére utaló észrevételek ta­lálhatók. A művészeti album 29 szí­nes reprodukciót és 114 feke­te-fehér katalógusképet tar­talmaz, német nyelvű össze­foglaló egészíti ki. A budapesti Kossuth Nyomdában készült, Kass János sorozatterve alap­ján Csatlós János tervezésé­ben. Geröly Tibor Zsuzsát, hiszen ma nem a mű­velődési intézméhyek építésé­nek idejét éljük. Nem is ha­gyott nyugodni, hogy miből fu­totta a falunak erre a szemre sem filléres beruházásra? — A kúria teljes felújítása tizennégymillió forintba ke­rült — hökkentett meg a ta­nácselnök a vártnál is na­gyobb számmal. — Ebből hat­millió forint a társadalmi mun­ka értéke. Február óta 60—80 ember töltötte számos hétvé­géjét bontással, alapozással és egyéb munkával. De a Rákos­völgye Termelőszövetkezet nél­kül így sem jutottunk volna semmire. Kaptunk tőlük vissza nem térítendő támogatást, ad­tak területet parcellázásra, aminek a bevételét 50—50 százalékban osztottuk meg. Ezekből a zártkertekből erre az évre hatmillió forint bevé­telt terveztünk. Mindezekhez föl kellett még vennünk hat­millió forint középlejáratú hi­telt is. De ha ez még mindig nem lenne elegendő, a tsz-től is számíthatunk kölcsönre az OTP-éhez hasonló feltételek­kel. S végül a lakosság a falu­házra szavazta meg az ötszáz forintos tehát, ami a víz- és gáztársulások miatt nem is lett volna kötelező. Törlesztetlek Nádasdi László mindezt úgy mondja el, mintha a világ leg­egyszerűbb dolga lenne össze­szedni tizennégymillió forintot egy művelődési intézmény épí­tésére. S még hozzáteszi befe­jezésül — mintegy' mellékesen —. hogy természetesen a terv­időszak végére ki fogják fizet­ni az adósságaikat, mert a kö­vetkező ötéves tervre is ma­radt még tennivaló bőven. A szennyvizeivezetést akarják megoldani, a megkezdett gáz­programot is be kell fejezni, s hát kellene még egy sportcent­rum is... Tulajdonképpen nem is az elnököt, nem is a népművelőt, hanem a szadaiakat irigylem. M. Nagy Péter Nézem Bogdán Flórián tize­des utolsó fényképét és azon tűnődöm, vajon milyen ember lehetett ez a megnyerő tekin­tetű, jóképű fiú. Milyen élet- utat járt volna be, ha az 1963. szeptember 8-i tápiósülyi ár­vízi mentés közben nem ra­gadja el az áradat. Negyvenes évei derekán járna, megálla­podott családfőként talán első unokája érkezését várná. A szép reményeket azonban el­ragadta azon szeptemberi na­pon, huszonnégy évvel ezelőtt a megáradt fápió. Amikor Bogdán Flórián a csatárlánc utolsó tagjaként a sodrásból mentette egy idős nénike hol­miját. A leckét felmondták Csaknem negyedszázad telt el. Tápiósülyt azóta Sülysáp­nak hívják, az alattomos Ta­plót szabályozták, s ha nem hallottunk volna a ’63-as ára­dásról, nehéz lenne megérte­ni, miért is kell a keskeny kis erecskének ilyen mély és szé­les betonozott meder. Vajon emlékeznek-e még a települé­sen arra a fiatal katonára, aki azon a rettenetes napon életét adta a lakosság mentésénél? A tanácsházán a fiatalasz- szony — aki az elnök távollé­tében fogad — láthatóan kissé tanácstalan. Természetesen emlékeznek Bogdán Flóriánra — mondja. — Ő volt az a fia­tal katona, akit a mentésnél elsodort a Tápió. A tanács munkahelyi kollektívája az ő nevét viseli és a közeli papír­üzem brigádja is Bogdán Fló­rián nevét vette fel. A tanács állíttatta a síremléket a fiatal­ember szülőhelyén, Jászárok- szálláson. A sírnál is jártak. A bejegyzés a naplóban arról szól, hogy az elhunyt édesany­ja meglehetősen rossz körül­mények között él, így a kol­lektíva elhatározta, hogy rend- zeresen támogatja. Ez az utol­só bejegyzés a névadóval kapcsolatban, mellette ötszáz forint feladását bizonyító utal­vány. A dátum: 1981. szeptem­ber. Ez r paradicsom ugyan nem rekordméretű, de az én kísérletezésem eredménye — mondta özv. Szilva Imréné. HONFOGLALÁS GÖDÖN Várakozással teli vették át a hét végén a gödiek a felújí­tott művelődési házukat. Az első előadásokra a jegyek már hetekkel ezelőtt elkeltek, így a későn „ébredők" csak az időjárás közbeszólásával fér­hettek színpadközeibe. Vasár­nap délelőtt Havas Endréné óvónő vezetésével bábokat ké­szítettek kicsik és nagyok. A nyugdíjasoknak terménybe­mutatás, hobbykiállítás foglal­ta le a napjukat. Délután Le­vente Péter műsorától és gyer­mekkacajtól volt hangos a ház. KJ kopog az ú| ajtón? — Levente Péter éj Gryl- lusz Vilmos műsora ... Erdösi Agnes felvételei »..és a hálás hallgatóság. Bogdán Flórián, a Magyar Nép­hadsereg hősi halottja negyvenes évei derekán járna Az általános iskolába be­lépve Bogdán Flórián képét pillantja meg először az em­ber, az ő nevét vette fel az úttörőcsapat. A pedagógusok minden év elején beszélnek a gyerekeknek Bogdán Flórián­ról, magyarázza az igazgató­helyettes, miközben a tanuló­szobára igyekszünk. A diákok nem is titkolt örömmel fo­gadnak, hiszen néhány perc­re mással foglalkozhatnak, a lecke helyett mégsem marad­hatunk sokáig. Arra a kér­désre, mit tudnak Bogdán Flóriánról, néhányan jól- rosszul visszaadják azt a né­hány mondatot, amely a ka­tona képe alatt olvasható az iskola előterében. Arra a kérdésre, hogy szüleik, nagy- szüleik beszéltek-e nekik ar­ról a szeptember 8-i napról, csupán egy-két kéz emelke­dik bátortalanul a levegőbe. Balladák ma is születnek Balladák manapság is szü­letnek, gondolom, miközben Ofella • Sándort hallgatom, aki az 1963-as sülyi árvíz után verset írt Kétarcú Tá­pió címmel. A néhol döcögős, de a népballadák minden for­mai, tartalmi jegyét magán viselő versezet azóta is ter­jed. Kézzel másolják, stenci- lezik, éneklik, szavalják Tá- piószecsőn és környékén. S sokan meg vannak győződve arról, hogy népköltés. — Nagy búcsú volt 1963. szeptember 8-án Tápiósüly- ben, a patak közelében — meséli Ofella Sándor. — A felhőszakadás hirtelen étke­zett és olyan gyorsan duz­zadt fel a Tápió, hogy szinte szétszéledni sem volt ideje a vigadó tömegnek. ,.A búcsút is elsöpörte, / Cukor, játék szerteszét. /So­dorta, pozdorjává törte / Sát­rait, s a lövöldét. / Házakba is tódul az ár ... Keresztet hány nagyanyád / Hetven éve ismerlek már, / De így so­ha, Tápió.” — Az áradat alámosta a vasúti töltést, volt ahol két­méteres mélység tátongott, a leállított vonatok utasai a talpfákon egyensúlyozva igye­keztek biztonságba jutni. Tíz önkéntes érkezett a tópiósze- csői laktanyából menteni. „Ide fiam! Segíts testvér! / A gyermekem mentsék meg! / Homlokukon dagad az ér / Mind az árral küzdenek. / Hálálkodnak a mentettek. / Most tudják, hogy élni jó, / Pe­dig mindent elvesztettek... El­vitte a Tápió." Mentenek, ha keH — Bogdán Flórián a Ma­gyar Néphadsereg hősi ha­lottja — mondja dr. Csonka István alezredes, a tápiósze- csői helyőrség parancsnoká­nak politikai helyettese. — Emlékét ápolni tehát nem- csa katonai, hanem emberi, erkölcsi kötelességünk is. A század KISZ-alapszervezete Bogdán Flórián nevét viseli, akárcsak a KISZ-klub, ahol most éppen felújítási munká­latok folynak. Bár a szemé­lyi állomány változik, az emlék ápolása változatlan. Tartjuk a kapcsolatot Bog­dán Flórián édesanyjával, ka­tonáink segítenek a sír apó- tasaban. Jövőre lesz huszonöt eve a tragédiának, ügy ter­vezzük, hogy az alakulat iro­dalmi színpada Ofella Sándor Balladájának dramatizálasá- val emlékezne meg az évfor­dulóról. Erdős Pál nyugalmazott őr­nagy, a nyugüíja&klub veze­tője azon Kevesek közé tarto- zík, akik még ismerték Bog­dán Flóriánt. — Kedves, szorgalmas, fe­gyelmezett es készséges fiú volt — emiekezik. — Vem soitkal volt túl az eskün, de mar kitűnt tarsai közül. A tragédia előtti napon segített nekem a sportpályán, ha jói emieKszem, kerítést építet­tünk. Elbeszélgettünk, egye­nes, őszinte ember volt. Parancsot teljesített, ami­kor az idős néni kopott búto- toraiért az aradat közepére ment, bár a mentésre önkent jelentkezett. Nem mérlegelt, nem ellenkezett. Ö állt a csa- táriánc vegén. Talán megcsú­szott, talán átcsapott fölötte a tajteK. Agyagcsomót találtak a szájában. „Napfelkelte megtalálta.../ Tápióvölgy kesereg. / Bogdán életét áldozta, Hogy életet mentsen meg. / Anyai szív majd megreped... / Sirat minden gyászoló. / Üj arcod­ról ismerünk meg / Csörge­dező Tápió.” — Minden bekerülő fiatal katona megismerkedik Bog­dán Flórián hőstettével — folytatja Erdős Pál. — Hiszen ezen a példán keresztül ért­hetik meg, hogy a katona bé­kében is kerülhet veszély- helyzetbe, olyan szituációkba, amikor akár élete kockázta­tásával kell teljesítenie egy- egy feladatot, parancsot. Mégis, azt hiszem ennek a je­lentőségét akkor értik meg igazán, amikor átesnek egy- egy ilyen bevetésen. A tápiószecsői helyőrség ka­tonái gyakorata nyújtanak se­gítséget lakástüzeknél, vonul­tak már búzatábla. oltásához, mentettek hóból vagy éppen elkóborolt gyereket kerestek erdőben, kukoricásban. Ott voltak a hírhedt mendei vas­úti szerencsétlenség mentésé­nél, amikor több mint negy­ven holttestet szedtek ki a roncsok közül. — Az a katona, aki egy- egy ilyen feladat végrehajtá­sánál kipróbálta magát, más­képpen vélekedik a helytál­lásról, a kötelességtudatról, s ilyenkor érti meg igazán mindannak a jelentőségét, amiről Bogdán Flóriánnal kapcsolatban hallott. Ezért is kötelességünk, hogy ne csak formálisan, hanem tetteinkkel bizonyítva gondoljunk rá. Sülysápon új házak állnak a kétarcú Tápió partján. A szabályozott, mederbe terelt patak ma már nem jelent veszélyt a környéken álló há­zakra és lakóikra. De emlé­kezni azért illene. Móza Katalin A tápiószecsűi Ofella Sándor bal- ládát írt az 1963-as tápiósülyi ár- vízről Erdősi Ágnes felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents