Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

1987. SZEPTEMBER 29., KEDD A Huniperek még az ősszel dolgozni kezdenek Akár egy valóságos kombinát Manapság kevés olyan mezőgazdasági nagyüzemben fordul meg az újságíró, ahol ne a gondokkal kezdenék a beszélgetést a vezetők. Néhány kivétel azért akad, mint például a Uer- eeghalmi Kísérleti Gazdaság, amely az utóbbi időben több­ször is elnyerte a Kiváló Vállalat címet, s megkapta a minisz­térium termelési nagydíját iss Góg Mátyás igazgató szavaiból kiderül, hogy e kimagasló sikerek mögött az egész kollektíva erőfeszítései húzódnak meg, ám ki kell emelni, hogy Herceg- halomban máshol ritkán látott szigorú és következetes a ve­zetés, s nagyra becsülik azt, ha valaki folyamatosan, megbíz­hatóan és jól dolgozik. Sok jellemző esetet sorol­hatnánk arra, hogyan igye­keznek baj nélkül kormányoz­ni a nagyüzem hajóját a gaz­daság háborgó tengerén, óm tálán két példa is elég. Né­hány percet várnunk kellett az igazgatóra, s amikor nyílt az ajtó, egy fiatalember lé­pett ki — mint utóbb meg­tudtuk — a főnöke kíséreté- k ben. Versenyeznek az építők K — Kénytelenek leszünk fel- BMnondani ennek az embernek mondja Góg Mátyás, mi­közben hellyel kínált. — Képzelje el, lopott. A takar­mánykeverő üzemből műanyag zsákokat vitt el, ezzel több "ezer forintos kárt okozott ne­künk. Persze tudom, hogy ez most nagyon kelendő, hiszen a szüretelők így szállítják a szőlőt, de erre nem lehetek tekintettel. Aki pedig megká­rosítja azt a közösséget, amely befogadta őt, nem érde­mel más sorsot. A másik példa. Alig kez­dünk beszélgetni, csörög a te­lefon. Hamar kiderül, hogy az egyik útépítéssel foglalkozó vállalat vezetője keresi az. igazgatót. Megtudták ugyanis, hogy néhány kilométeres út­szakaszt fel akar újítani a gazdaság, s a munkát másra akarják bízni. — Még nem döntöttünk — válaszolja a telefonba az igazgató. — Aki kevesebbet kér. azé lesz a megrendelés. Versenytárgyalást tartunk. De különben is, a múltkor már egyszer szóvá kellett tennünk a gyenge munkátokat. Ha most mégis benneteket választunk, akkor ezt nem ismételhetitek meg ... Rövidesen küldjük a részletesebb tájékoztatást... Herceghalomban már korán megtanulták, ha élni, gyara­podni akarnak, üzletelni kell. Ha valóban megvan a szán­dék, mindig lehet olyan meg­oldást találni, amely vala­mennyi félnek előnyös. Talán ennek a szemléletnek is kö­szönhető, hogy az ésszerű koc­kázattól sem visszariadva, az elmúlt esztendőkben több olyan vállalkozásba kezdtek, amely ma már évről évre je­lentős bevételhez és tisztessé­ges haszonhoz juttatja a nagy­üzemet. Erre példát már az alapítás utáni időkből is em­líthetünk, hiszen a HKG-t 1949-ben azért hozta létre a minisztérium, hogy a szom­szédban működő Takarmá­nyozási Kutatóközpont kísér­leteihez ők adják a nagyüze­mi hátteret. Ebből az együtt­működésből nőtt ki azután egyebek között a Hungahib sertéstermelési rendszer, mi­után a gazdaság megvásárol­ta a kutatóktól a tenyésztési és tartási technológiát. A Hungahib napjainkban orszá­gos hálózattal rendelkezik, a százhetven partnergazdaság­ban jelenleg mintegy hetven­ötezer kocát etetnek, s sza­porulatukkal nem kis részt vállalnak a hazai húsellátás­ból. Premix és illóolaj Ez azonban csak egy példa a sok közül: ugyanígy említ­hettük volna a növényter­mesztés és az állattenyésztés más területeit. Az ötezer hek­táron gazdálkodó herceghal­miak hatszázötven dolgozóval csaknem egymilliárdos terme­lési értéket állítanak elő, s nyereségük — tessék csak fi­gyelni a számokat! — az el­múlt években átlagosan nyolc­tíz százalékkal nőtt. Az úgy­nevezett összhatékonysági mu­tatót összehasonlítva az orszá­gos ranglistán immár tartó­san az első tíz gazdaság kö­zött vannak. — Pedig az adottságaink olyanok, mint a nagyüzemek zömében — teszi hozzá ma­gyarázatként Góg Mátyás. — Talán abban különbözünk másoktól, hogy mi folyamato­san igazítjuk hozzá termelé­sünket a változó piachoz, s az nem képzelhető el, hogy egy tartósan alacsony nyereséget hozó terméket sokáig gyárt­sunk. ötleteink mindig van­nak, s ezek egy részéből olyan áru lesz, amely biztosítja a sikert, a megfelelő hasznot. Példaként említhetném a ta­karmánykeverékek és a külön­böző premixek előállítását, vagy az illóolajat és az aro­mát, amely nemcsak ideha­za, hanem külföldön is kere­sett cikk. A kísérleti gazdaság hír­nevét öregbítették azok a me­zőgazdasági gépcsaládok is. amelyeket saját szakembereik elképzelései alapján fejlesztet­tek ki. Sok helyen használják a Hunirak rakodókat, vagy a Huniszóró vegyszerkijuttató berendezéseket, ám az utóbbi időben a Huniper család hozta a legnagyobb elismerést a HKG-nak. A Világbank által kiirt versenyen négy tőkés or­szágbeli és egy hazai gyártó előtt a herceghalmiak nyerték el a mintegy 2,3 millió dollá­ros megrendelést, amelynek értelmében több magyar szö­vetkezetnek ők szállítják a működési paramétereiben a nemzetközi színvonalat elérő, sőt sok területen túl is haladó, úgynevezett művelőutas fo­lyékony műtrágya-kijuttató gépeket. Herceghalom nevét hatá­rainkon kívül sok helyen is­merik. Indonéziában a Hunga- hib-rendszeren keresztül te- nyészsertéseket és tartási tech­nológiát adtak el, egy holland cég pedig harminc permetező- gép alvázát és futóművét ren­delte meg tőlük. Ügy látják, többre is képesek lennének, ám a hazai háttériparral na­gyon elégedetlenek. — Számunkra a jelen is na­gyon fontos, de még fontosabb a jövő — mondja az igazga­tó. — Ügy látom, hogy a fe­gyelem és rend erősítésével — s ez nem csak egy kisebb kol­lektíva feladata kell hogy le­gyen — sokat tehetünk ,a ha­tékonyság növelésére, a becsü­letesen dolgozó emberek bol­dogulásának segítésére. Per­sze, jó döntések is kellenek. Mi a gépgyártás mellett a premixekben látunk nagy jö­vőt, ezért e terület fejleszté­sét tűntük ki célul. Üj laboratórium Az első lépéseket már meg is tették. Harczi Dániel főága- zatvezető, miután a mindent ismerő gazda alaposságával bemutatta a telepet, az utób­bi idők eredményeit sorolja: — öt éve kezdődött a gyár­tás, ám azóta sok a változás. Nemrég például kooperációs kapcsolatot alakítottunk ki a nyugatnémet Kraftfutter Meyer céggel, amely különbö­ző vitaminokat, nyomelemeket éS más ásványi anyagokat szállít nekünk. Ezeket fel­használva mi két premixet, a szuper- és a komplett keve­réket állítjuk össze. Termé­keinket szinte valamennyi gazdasági állatfaj számára gyártjuk, csakúgy, mint ta­karmánykeverékeinket. Gya­korlatilag az országban fel­használt ilyen jellegű takar­mányok mintegy tíz százalé­kát állítjuk elő ebben az üzemben. S hogy javítsuk munkánk feltételeit, néhány napja adtunk át egy új szo­ciális épületet, amelyben he­lyet kapott egy laboratórium is. S hogy a jövőről is szól­jak: már folynak a tárgyalá­sok egy külföldi céggel közös vállalat alapításáról, amellyel jelentősen segíthetnénk a ha­zai fehérjeprogram megvaló­sítását. S lapzárta előtt nem sok­kal kaptuk a hírt: a Herceg­halmi Kísérleti Gazdaság kol­lektívája vállalta, hogy a Vi­lágbank által finanszírozott Huniper permetezőket a szer­ződésben megszabott határidő előtt átadják a hazai nagy­üzemeknek, hogy azokat még az őszi talajmunkák során használni tudják. Furucz Zoltán Alkalmazkodásra kényszerít a piac Rugalmasabban, gyorsabban Alkalmazkodás a változó körülményekhez. Gyakran hangzik el az utóbbi esztendőkben ez a halaszthatatlan követelményt megfogalmazó mondat a különböző vitá­kon. S nem ok nélkül, hiszen a tények azt bizonyították, hogy minden szándék ellenére a termelés szerkezetének átalakítása nemcsak a hazai követelményektől marad el, hanem olyannyira lassan idomul a világ fejlődéséhez, hogy jelentősen nőtt az elmaradásunk a nemzetközi élvonaltól. Nyilvánvaló tehát, hogy minél előbb olyan helyzetet kell kialakítani, amely kikényszeríti az alkal­mazkodást. Több az export Persze; hiba lenne azt ál­lítani, hogy a vállalatok egy része meg sem próbálkozott a versenyben maradással, S erre megyénkből is említhetünk példákat. Az elmúlt évtized­ben talán a budakalászi Buda- flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat erőfeszítései hozták a legtöbb eredményt. A textil­iparban elsőként kapták meg az önálló külkereskedelmi jo­got, s ezt kihasználva számos piacon érzékelhetően megnőtt a kereslet termékeik iránt. Ám felismerték azt is, hogy önma­gában az export—import bo­nyolítása, s az ehhez kapcso­lódó szervezet kialakítása ke­vés. A szélesedő kapcsolatok­kal szinte egy időben megkezd­ték a belső szervezeti rend korszerűsítését, jelentősen bő­vítve például a gyárak önálló­ságát. Nagyobb lehetőséget kaptak a döntéshozók is. ám ezzel a felelősségük is meg­nőtt. A piaci információk — amelyeket nagyrészt a külke­reskedelmi irodájuk szerez meg és továbbít — meghatá­rozó jelentőségűek a termelés­ben dolgozók számára. Manap­ság nem ritka, hogy egy várat­lanul jelentkező igényt néhány hót alatt ki tudnak elégíteni, s ez végső soron a vállalat eredményeiben is jelentkezik. A vállalati önállóság növe­kedése más kollektívákat is a szervezet korszerűsítésére ösz­tönzött. A gödöllői Ganz Árammérőgyárban például még 1983-ban határozták el, hogy jelentős változásokat haj­tanak végre a belső szervezeti felépítésben. Időben és jókor léptek, hiszen akkoriban még gyorsan nőtt a kereslet a tő­kés piacokon termékeik iránt, s így az országos átlagnál na­gyobb arányú volt a fejlődé­sük. Jellemző, hogy 1983-ban a vállalati jövedelem mintegy tíz százalékkal emelkedett, az egy főre jutó termelékenység pedig tizennyolc százalékkal volt magasabb az előző évinél. Eltorzult hatások Az önállóság — amelyet a Ganz Műszer Művekből tör­tént kiválásuk hozott meg — azonban önmagában kevés — ismerték fel az árammérőgyá­riak, s 1984. január 1-jétől je­lentős változásokat vezettek be. A lehetőségeik bővülése­kor ugyanis csak arra tellett erejükből, hogy a hiányzó szervezeti egységeket — pél­dául a pénzügyi, valamint a bel- és külkereskedelmi appa­rátusokat — létrehozzák. Ám már a kezdetekben látszott, hogy a műhelyekben és a kü­lönböző osztályokon a változó Keresettek a Herceghalomban gyártott premixek is takarmánykeve­rékek is« .(Erdösi Agnes felvételei) . A gazdaság a Huniper permetezőkkel világbank! versenytárgyalást nyert: több hazai nagyüzemnek szállítanak, s a gépek már ezekben a hetekben, határidő előtt megérkeznek a megrendelőkhöz. gazdasági környezet hatásait meglehetősen tompítva és gyakran eltorzulva érzékelik, ezért a döntések nem megfe­lelőek. A szervezet korszerűsítésé­nek elhatározását a tapaszta­latok összegzése, konkrét ja­vaslatok kidolgozása követte. Létrehoztak például egy ötta­gú munkacsoportot, amelyben helyet kaptak fiatal közgazda- sági, műszaki és szervezési szakemberek is. Célként azt jelölték meg, hogy az átszer­vezés után az új felépítés adjon lehetőséget és ösztönzést a vállalati érdekeket szolgáló egészséges kockázatvállalásra, az önálló gazdálkodásra, s az önelszámolási rendszer révén a különböző középvezetők anyagi és erkölcsi megbecsü­lése a kollektíva eredményei­hez való hozzájárulás arányá­ban jusson kifejezésre. Hogyan tovább ? A tapasztalatok azt mutat­ják, az akkori elhatározás jó alapot teremtett ahhoz, hogy ma a Ganz Árammérőgyár — ha nem is oly kimagasló ered­ményeket ér el, mint három esztendővel ezelőtt — gyorsab­ban és rugalmasabban tudjon alkalmazkodni a piaci köve­telményekhez. Csakúgy, mint az ikladi Ipari Müszergyár, amelynek vezetése viszont ta­valy indította el e halasztha­tatlan lépés megtételét. Szá­mukra ugyancsak egy hajléko­nyabb, az információkat jól hasznosító és vállalkozóbb szervezeti rend jelenthette a megoldást. Elképzeléseiket be­folyásolta, hogy időközben az IMI-ben is megalakult a vál­lalati tanács s ezzel jelentősen nőtt az önállóságuk. Felismer­ték azt is, hogy a piaci keres­let és az annak kielégítésére rendelkezésükre álló erőforrá­sok összehangolását saját ma­guknak kell megoldaniuk. Kö­vetelményként fogalmazódott meg az is, hogy alapvetően az önfinanszírozásra építve el­sősorban saját erőforrásaikra kell támaszkodni üli, s csak megfelelő pénzügyi feltételek megléte esetén igényelhetnek külső segítséget, például az export bővítésére. Mindezeknek megfelelően az átszervezés során a felső irá­nyító apparátust is érintő dön­téseket hoztak. Négy igazgató­ságot — az általánost, a fej­lesztésit, a termelésit és a gaz­daságit — alakítottak ki, s csökkent a főosztályok, az osztályok száma is. így az in­formációk ma már gyorsabban jutnak el az érintettekhez, s ez hatékonyabban segíti a vál­lalat életét meghatározó elkép­zelések megvalósulását. A szervezet korszerűsítése — s az említett három válla­latnál ezt sem hagyták figyel­men kívül — természetesen emberi konfliktusokkal is jár. Az átszervezéssel általában csökkent a vezetői posztok száma, s így néhány munka­társuknak azt kellett monda­niuk: köszönjük, amit eddig tett, de a jövőben más beosz­tásban kell dolgoznia. Akad­tak. akik alacsonyabb munka­körbe kerültek, mások maga­sabba. Ám általános tapaszta­latként fogalmazhatjuk meg, hogy ott, ahol e fontos lépést kellő előkészítés, majd a dön­tést követően megfelelő tájé­koztatás után tették meg, ke­vesebb vitával, sértődéssel kel­lett szembenézniük. Az elkövetkező hónapokban, években várhatóan több vál­lalatnál is az alkalmazkodás igénye élesebben vetődik fel, mint eddig. Hogy hol, milyen választ adnak a hogyan to­vább kérdésére, arra most még nehéz lenne tippelni. De az biztos, hogy néhány helyen eddig nem vállalkoztak a szer­vezet lényeges megváltoztatá­sára. F. Z. Nem versenyezni akarnak Kicsik, de jól dolgoznak Az utóbbi hetekben, hóna­pokban mind kevesebb volt a panasz megyénkben a szövet­kezeti húsüzletek ellátására. A jól értesültek szerint a növek­vő húsárak és az exportból visszamaradt termékek növek­vő mennyisége okozza ezt az állapotot. Ha azon ban jobban megvizsgáljuk a dolgok hátte­rét, tapasztalhatjuk, hogy egé­szen másról van szó. Amellett, hogy az áfészek szakemberei és a kiskereskedők általában igyekeznek minél jobb, tetsze­tősebb áruval megjelenni a piacon, több kisebb szakcso­port, vagy más termelő egység kapcsolódott be az ellátás ja­vításába. A Tápiószele és Vidéke Afész például évente mintegy 2000 sertés levágásával járul hozzá a környező falvak friss húsel­látásához. Mint azt Tamás Já­nos felvásárlási osztályvezető elmondta, öt helyen — melyek közül egy a Jászságban talál­ható — veszik át a kisterme­lőktől az állatokat, s azt saját leszúróhelyükön dolgozzák fel, illetve készítenek belőle tölte­lékárut. Ebben az esztendőben már 1600 sertést vágtak le, de a további néhány száz darab felvásárlása, illetve eladása sem jelent gondot, hiszen az áfész felárat fizet, amely csá­bítja a termelőt. A fogyasztót viszont a kitűnő minőségű, egészséges és mindig friss áru vonzza. A Cegléd és Vidéke Áfésznél sajnos nem foglalkoznak leszú- rással, illetve feldolgozással. Évente mintegy 70 tonna nyá­lai, több mint 300 ezer napos­baromfit vásárolnak, illetve ér­tékesítenek, de emellett majd­nem 300 tonna sertést is át­vesznek a kistermelőktől. A környező mintegy tíz község­ben működő szakcsoportoknak minden segítséget megadnak, de az élő állatok helyben tör­ténő feldolgozása helyett a Bu­dapesti Húsipari Vállalattal és a Pest-Nógrád Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat­tal kötnek szerződéseket. A Nagykörös és Vidéke Áfész több ezer kistermelővel áll kap­csolatban, s ez a zöldségpiacuk mellett az állatfelvásárláson is meglátszik. A jelenleg műkö­dő hét szakcsoportjuktól, il­letve az egyéni kistermelőktől évente mintegy 20 ezer nyúl at, több millió forint értékű hízó­sertést. valamint kisebb meny- nyiségben vágógalambot vesz­nek át az áfész szakemberei. Zabodul Balázs, a nagykő­rösi kisvágóhíd üzemvezetője elmondta, hogy külön enge­déllyel évente mintegy 2600 sertést szúrnak le, illetve dol­goznak fel. A 28 áfész-boltban értékesítésre kerülő hús egy- harmad részét tőkehúsként, a többit pedig feldolgozott álla­potban szállítják. A kisvágó- hídon készülnek töltelék-, füs­tölt-, vörös-, valamint sült­áruk, illetve kolbászfélék. A 9 főt foglalkoztató. vágó­hídra a kisgazdákon kívül szakcsoportok, illetve három 250 férőhelyes hizlalda viszi az alapanyagot, s az első félév­ben sikerült is túlteljesíteni a tervet. A környező falvak hús- boltjainak ellátásában viszony­lag kicsi a szerepük — az egész kínálathoz képest mind­össze 18 százalék —, ám a mi­nőség javításában, vagyis a friss áru biztosításában annál nagyobb feladat hárul a nagy­kőrösi kisvágóhídra. B. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents