Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

Munka folyik, nem vita... Vízhelyzet Zebegényben Több kommunikációs esz­köz is foglalkozott már a Ze- begény vízellátásában zavart okozó szeptember 14-1 ese­ménnyel, az 1000 köbméter napi teljesítményű két besza­kadásával, illetve ennek kö­vetkezményeivel. A helyreállí­tási munkákról, a község la­kóinak vízellátásáról és a ki­látásokról érdeklődtünk Szij- tjártó Tibortól, a Duna Men­ti Regionális Vízmű és Víz­gazdálkodási Vállalat főtech­nológusától. — Amikor a kút beszaka­dása megtörtént, megállapí­tottuk, hogy a homok és a kavics ellepte a búvárszivaty- tyút — mondta a főtechnoló­gus. — Mind nagyobb erőiekéi próbáltuk a szivattyút ki­emelni, de nem sikerült. Ezért, 18-án, megkerestük a szakvállalatot, a VIKUV-ot, hogy legyen segítségünkre. Hétfőn már itt is volt a vál­lalat szakembere, s a hely­színi vizsgálat alapján új technológia kidolgozását ja­vasolta. Másnap elkészítettük a szükséges szerszámokat, és a következő napon, szerdán, sikerült kiemelnünk a szi­vattyút. Csütörtökön meg­kezdtük a kút helyreállítását. — Várhatólag meddig tart a helyreállítási munka? — Körülbelül egy hetet vesz igénybe, de ezután el kell végezni a kút tisztítását, amely további egy hétig tart... — A lakosságot mikor tá­jékoztatták a helyzetről? — Az esemény másnapján már javasoltuk a tanácsnak a vízkorlátozás elrendelését, és egyben arról is tájékoztat­tuk, hogy milyen vízellátási lehetőségek vannak. Ezt 16- én írásban is megerősítettük, a községi ’tanács pedig meg­tette az intézkedéseket... — Milyen a vízhelyzet ma Zebegényben? — A vízellátást szolgáló másik, kisebb kút, az úgyne­vezett forrásfoglalás, folya­matosan üzemel. Ennek vízhozama 240 köbméter na­ponta, és ez fedezi a vízel­látás hetven százalékát. Szob- ról három lajtos kocsi napon­ta 130—15ű köbméter vizet szállít át. A magasabb pon­tokon a vízellátás szakaszos, vagyis reggel és este van víz, itt segítenek a lajtkocsik. — Van-e a községnek kri­tikus pontja vagy pontjai? — Igen, az üdülőterületen van gond. A terepadottságok miatt a lajtkocsi nem tud fel­menni. Szerencsére, az üdü­lési szezon végén járunk, így kevesebb az üdülő. Nekik a faluból kell vizet szerezni­ük... — Ha sikerül helyreállítani a kutat, mi a biztosítéka an­nak, hogy a korábbi eset nem ismétlődik meg? — Éppen emiatt született szeptember 22-én egy vállala­ti döntés, amelynek értelmé­ben összekötjük Szob és Ze- begény vízhálózatát. ezzel megteremtjük az üzembiztos vízszolgáltatást a községben. Ezt soronkivüli beruházás­ként végezzük el, mintegy másfél millió forint ráfordí­tásával. És hogy a kút helyre- állításával járó esetleges meglepetések ne hosszabbítsák meg a vízkorlátozást, üzem- igazgatóságunk már hozzá is kezdett a munkálatokhoz. Dolgozóink szombaton és va­sárnap is folytatják a mun­kát, hogy az összeköttetést a tervezett időre, október 11-re, megteremtsék — fejezte be a tájékoztatást Szijjártó Ti­bor főtechnológus. Búcsú Hegedűs Károlyiéi Nyolcvanöt éves korában, hosszú és súlyos betegség után elhunyt Hegedűs Károly, a munkásmozgalom régi har­cosa. Fiatal korában bekap­csolódott a szervezett mun­kások mozgalmába. A felsza­badulás után a szociáldemok­rata párt váci szervezetének titkáraként segítette az újjá­építést. Nyugdíjazásáig betöl­tött fontos párttisztségeket, dolgozott a város fejlődéséért. Munkásságáért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetést, a városi tanács — közéleti tevékenységének el­ismeréseként — Vác díszpol­gárává választotta. Hegedűs Károly búcsúztatá­sa ma délután 3 órakor lesz a váci alsóvárosi temetőben. ünnepségek, kiáltás Szeptember 28., hétfő: 9 óra­kor a művelődési központ nagy­termében előadás Egészséget veszélyeztető kockázati ténye­zők címmel, majd ugyanott diákfórum. — 17 órakor az MHSZ bázisközpontban ün­nepség a fegyveres erők napja alkalmából. — 18 órakor a Népszínház táncegyüttesének bemutatója a művelődési köz­pont színháztermében. Egyide­jűleg — Tulipánok földjén — diavetítés a 8-as teremben. Szeptember 29., kedd: ábra­kor a művelődési központ nagytermében előadás Az : egészséges ifjú munkás cím­mel, majd ugyanott diákfó­rum. — 16 órától a képzőmű­vészeti szakkör foglalkozása a 24-es teremben. — Ugyanott 18 órától a HNF-nőklub sza­bad foglalkozása. Szeptember 30., szerda: 14 órakor a Forte-gyárban MHSZ- klubünnepség, kitüntetések át­adása a fegyveres erők napja j alkalmából. — 17 órakor a pe­dagógusklubban Séták francia földön címmel Búza Domokos vetítettképes élménybeszámo­lója. — 18 órától női kondicio­náló torna a művelődési köz­pontban. Október 1., csütörtök: Ellen­fényben címmel fotókiállítás a bűnözés megelőzéséről az eme­leti galériában. — 16.30-tól né­met nyelvű óvodát vezet a mű­velődési központban Neumann Józsefné (22-es terem), 17 óra­kor az eszperantócsoportban nyelvtanulás, társalgás. Október 2., péntek: 14 óra­kor MHSZ-klubtitkárok érte­kezlete a Sztáron Sándor utcai bázisközpontban. — 16.30-kor Kocsis István kiállításának megnyitója a Madách galériá­ban. — 17 órakor : az Interdia Show megnyitója. Október 3., szombat: A Ha­jós Alfréd Űttörőház kerékpár- túrát vezet a Szigetcsúcsra. — A Pest megyei kispályás lab­darúgó-bajnokság döntője Vá­cott. — A ifjúsági klub tagjai kirándulnak Zebegénybe. — 15 órától az Interdia Show má­sodik napi vetítése, Október 4., vasárnap: Repü­lőgéppel Weimarba utaznak a pedagógusklub tagjai. — 14 órakor kezdődik a Vác—Zala­egerszeg NB I-es mérkőzés az alsó városi stadionban. — 15 órakor Interdia Show (ered­ményhirdetés, díjkiosztás). Ksüíriun A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 224. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 28., HÉTFŐ Parázs hangulatban Ütköző érdekek a Burgundián Amikor a tavasszal Lengyel László, a Mártírok útja és környéke — közismert nevén Burgundia — tanácstagja a Katona Lajos Könyvtárban megtartotta beszámolóját a megválasztása óta végzett munkáról, meglehetősen pa­rázs hangulat alakult ki a vá­rosrész rendezési tervei körül. Akkor Philipp Frigyes, a vá­ros főépítésze ígéretet tett ar­ra, hogy a részletes tervek el­készülte után ismét eljön ide, és újból megvitatják a kör­nyék lakóival, mit szeretne itt változtatni a város, milyen fejlesztésekre számíthatnak az itt élők... A minap társadalmi vitára, fórumra invitálta választóit a tanácstag. S ígéretéhez híven ott volt a főépítész is — Vég ti Marianna, a városi tanács kö­zelmúltban kinevezett műsza­ki osztályvezetője és Duray Krisztina építészmérnök, az osztály műemlékekkel foglal­kozó munkatársa társasagá­ban. Kisebb telkek Philipp Frigyes bevezetőjé­ben arra kérte a fórum részt­vevőit, mondják el, hogy mi­lyennek képzelik ezt a város­részt, mondjuk egy évtizeddel az ezredforduló után. (Mivel­hogy ezek a tervek, nagy va­lószínűséggel körülbelül ak­korra valósulhatnak meg tel­jességükben.) Milyenek legye­nek az utcák, szélesek vagy keskenyek, milyenek az újon­nan épülő házak, alacsonyak, esetleg földszint, plusz tető­tér-beépítésűek ? S választ vártak számos más kérdésre is, így arra, hogy az itt lakók telkeik milyen mér­tékű kisebbítését tartják még számukra is elfogadhatónak (annak érdekében, hogy újabb házhelyeket alakíthassanak majd ki a jövő nemzedék csa­ládjai számára is). Gyorsan felizzott a hangu­lat. Elsőként Kovács Ferenc lakóbizottsági elnök, a kör­nyék hivatott társadalmimun­ka-szervezője kért szót. hogy a kertmozi és a lovardába ter­vezett sportközpont ellen pro­testáljon. A kertmozi ügye visszaköszönő panasz ebben a városrészben, ahol többségé­ben idős emberek laknak. (A mozi zajos, késő estig nem nyithatnak ablakot a környék házaiban). Így talán érthető, hogy előre „fáznak” attól, hogy az egykori lovarda, ké­sőbb nemzetközi méretű kézi- labdacsamok, majd öntőmin­taraktár után most egy diák­sportcentrum jöjjön létre. Még ennél is többeket ag­gaszt a házakhoz tartozó ker­tek esetleges kisajátítása. Ez pedig óhatatlan, ha a terveket valósággá akarják az elkövet­kező évtizedekben változtat­ni. — Akinek nincs telke, nem tudja, mit veszít el — kezdte hozzászólásának ezt a részét a lakóbizottság elnöke. — Mi nem megyünk a piacra, nem vásároljuk fel mások elől a terményeket, megtermeljük, ami saját konyhánkra kell. Nem beszélve arról, hogy mit fog érni egy-két év múlva, amit kapunk érte! Azt kérte a műszaki osztály illetékeseitől, hogy a lehető leghumánus abban bánjanak az itt élő idős emberekkel, s csak azt vegyék el tőlük, amit okvetlenül muszáj. Psrkclás — Mindenki tudja — foly­tatta —, én a lakók szolgája vagyok. — Ez a minőség, s ennek átérzett felelőssége su­gárzott minden szavából. A főépítész nyomban meg­erősítette azt a bevezetőjében is hangoztatott alapelvet, hogy mindenki érdekére figyelem­mel, s azokat a lehető legki­sebb mértékben sértve Szán­dékozzák a Burgundia város­részt rendezni. A következő hozzászóló a körzet tanácstagja volt. Azt javasolta, ezen a területen a környékbe jól illeszkedő, ma­viesen ebben a családban, hogy hát a Jóskával már nem lehet ezt tovább csinálni, pe­dig most próbálják negyed­szer. „Negyedszer” — írnánk be tesztelöfüzetünkbe, s ro­hannánk, hogy időben elké­szüljünk modellértékű és emelkedett felmérésünkkel. Ahol aztán az üvegdobálós család már csak egy lenne a többi közt. Ha pedagógusok lennénk, azonnal következtethetnénk, lám az ilyen családokból ér­kezik a kezünk alá a gyerek, és ugyan mi várható tőle, ha otthon „ez" megy állandóan. £s azonnal bevésnénk nap­lóinkba: „Hátrányos helyze­tű". De lehetnénk mitesszeres gimnazisták is, akik éppen Marit vagy Zsuzsát nyomor- galnánk a kapu alatt, amikor repülne a zokni. S lenne rá poénunk rögvest: ..Látod, szi- vi. ezért nem veszlek én lé­ged feleségül. Te is így do­bálnád a cuccaimat két-három éven belül.” Mari vagy Zsú jót kuncogna karunkban, s már vihetnénk is őket kólázni vagy házibuliba. Czóval sok mindent tehet- nénk mi ezzel a kis tör­ténettel. Ha — ne adj’ isten — írógép lenne előttünk, ak­kor befűznénk egy üres pa­pírt, s ilyen történetekkel ijesztgetnénk az olvasót. A vé­gén még a vállait is megszorí­tanánk. s ennyit mondanánk neki: „Bakk’T Rab László f) épülnék az ablakon kifelé a sörösüvegek, aztán egy kivénhedt barna bőrtáska, az­tán ruhák és megint üvegek, mindenféle. Fentről üvöltés is hallatszik, mert a kis jelenet a harmadikon játszódik le. Egy zöld színű üveg irtózatos csattanással zuhan a Trabant tetejére. Egy ilyen jelenettel sok mindent lehet csinálni. A színfalak mögé lehet például kukkantanunk, oda, ahol egy középkorú nő áll, s dühében éppen megragadja férje ko­pott farmernadrágját és egy határozott mozdulattal sutty, kiröpiti az ablakon. A férj szemben áll, ő is ordít, de az ő ordításában már a bor játssza a főszerepet. Meglepő­dik azért, mégiscsak furcsa, hogy most ruhástul, üvegestül kiteszik az utcára. A jelenet persze a sopán- kodásra is igen alkalmas. Ahogy ott állunk néma járó­kelőként, elmondhatjuk azt, hogy lám, miféle népek élnek itt együtt a lakótelepen. Hogy ezek még egymás gatyáit is kidobálják az utcára, nincs ezekben már semmi tapintat a család belső életét illetően, meg, hogy nem fognak vissza az indulataikon, nem nézik azt sem. hogy gyerekek is lát­ják, mi folyik itt. De sopánkodhatnánk a szörnyű alkohol támadásai miatt. Ehhez különben is na­gyon értünk, különösen, ha más issza le magát. Olyankor mindig elmondhatjuk, hogy az összes baj forrása a szesz, csak akkor hallgatunk böl­csen, amikor mi magunk he- verészünk sörösüvegek között. De szoktunk mi jajgatni ak­kor is, ha végigsétálunk min­denféle kisvárosi korzókon és nem tudunk lépni a szeméttől. No, akkor mindig dühösek vagyunk, hogy így pusztul a lakókörnyezet meg úgy, de jobb híján a csikket nagy ív­ben röptetjük. Es az erdein- ket is féltjük szörnyen, de azért, ha úgy adódik, mi ma­gunk csavarjuk ki a fákat tö­vestül. Ezt csináljuk akkor is, ha gyűlésekre, meg ankétok­ra. meg előadásokra járunk, ahol szép, nagy és felelős szájjal elhadarjuk, hogy mit kéne tenni, de hazafelé menet már eszünk ágában sincs ko­molyan venni azt, amit ott mondtunk. De lehetnénk szociológusok is, akik éppen készülő család­szociológiai vizsgálatunk kel­lős közepén járnánk, s pont kapóra jönne nekünk az omi­nózus perpatvar. Vágtatnánk fel a harmadikra, s kérdőíve­ket dugdosnánk a feldühödött asszonyka orra alá. Válaszol­nának nekünk szépen, illedel­ximum egy emelet plusz tető­tér-beépítésű házak építését engedélyezze az építésügyi ha­tóság. Azt is szorgalmazta, hogy maradjon meg a kör­nyék jellegzetes utcaképe. Urban Dezsőné azt kérte hogy vigyázzanak jobban a ligetre, tiltsák meg az autók parkolását a Hétkápolna kö­rül. és ennek a tilalomnak szerezzenek is érvényt. A találkozó végén mindenki konkrét kérdésére is választ kapott. Majoros Istvánná a Quell Rudolf utcából, s hason­lóképpen Nagy Márta a Már­tírok útjáról megnyugodhatott, lakását, ingatlanát nem érin­tik a tervezett kisajátítások. Megnyugodva Beszéltek még a Géza ki rály tér szomszédságában most folyó ásatásokról, s arról, hogy a város a korábbinál sokkal több pénzzel támogatja az ide tervezett romkert kialakítását. Mint egy 1680-ban készült tér­kép bizonyítja, a ferencesek kolostora félig ráépült az I. Géza által építtetett székes- egyházra. A már megkutatott területen a városgazdálkodási vállalat segítségével még vár hatóan ebben az évben védő­tető kerül a maradványok fö­lé, jövőre pedig szeretnék a nyilvánosság éjé tárni a lele­teket. A késő estébe nyúlt fórum után a résztvevők a tervek is­meretében, s ami ennél is fontosabb, megnyugodva in­dultak haza, azt remélve, hogy az itt elhangzott elvek szel­lemében rendezik a Burgun­dia sorsát. Bányász Hédi Korszerű gépsor A Tungsram váci gyáregy­ségében ez év elején helyez­ték üzembe azt a korszerű fénycsőgyártó gépsort, ame­lyen energiatakarékos világí­tócsöveket állítanak elő. Ezek a fénycsövek 10 százalékkal kevesebb áramot fogyaszta­nak. A gépsor legérdekesebb újdonsága a képen látható vízszintes szerelési rendszer. A fénycső elektródáinak be- forrasztását Bergmann Antal ellenőrzi (Vimola Károly fel­vétele) Több gép a tsz-nek Az idén a tavalyinál tíz százalékkal több, összesen mintegy 250 millió forint ér­tékű géphez juthatnak a tsz- ek lízingügylet alapján. A Termelőszövetkezetek Értéke­sítő, Beszerző és Szolgáltató Közös. Vállalata (TSZKER) az Általános Vállalkozási Bank Rt. finanszírozásával a korábbinál bővebb választé­kot kínál számukra a talaj­művelő, növényvédő és beta­karítógépekből. A gazdaságok igényei alap­ján megkezdték a helyi élel­miszer-feldolgozáshoz szüksé­ges berendezések forgalmazá­sát és a szokottnál több gé­pet kínálnak a nagyüzemek­nek a gépjavítást és az ipari tevékenységet segítő forgá­csoló- és más fémmegmunkáló eszközökből is. Mozi Ságvári Klub (Deákvár): szeptember 28-án este 6 órai kezdettel a Sólyomasszony cí­mű amerikai filmet játsszák. Rendezte: Richard. Donner. Főszereplők MatheW Brode­rick, Rutger Hauger és Jonh Vood. Vácról a hazai lapokban A Fejér Megyei Hírlap mun­katársa látogatást tett a pol- gárdi tsz-ben. A Taurus váci gyáregysége 20 ezer olyan fémdobozt rendelt náluk, amelybe 5, illetve 25 kiló fes­téket, vagy ragasztót csoma­golnak. A Szövetkezet Dalos diplo­mácia címmel írt a váci KISZ-kórusról, abból az alka­lomból, hogy az együttes 60 tagja két hetet töltött az NSZK-ban a versmoldi és braunschweigi . zeneiskolák vendégeként. Az Esti Hírlap tudósított a váci Izzó stadionjának kor­szerűsítéséről : az alsóvárosi sportpályán kibővítették a né­zőteret, így az állóhely olda­lon a korábbinál háromezer­rel több szurkolót tudnak el­helyezni. A DMRV Híradó új s^áma beszámolt arról, hogy év vé­gére elkészül a Nagymaros— Vác közötti szennyvízelveze­tő csatorna. A közel 11 kilo­méteres létesítmény beruhá­zási költsége 105 millió fo­rint. A Szövetkezeti Elet üdvö­zölte a Váci Áfész kezde­ményezését: a nyári vásár al­kalmával 20—30—40 százalékos engedménnyel árusítottak sok-sok szép portékát Vá­cott, Kosdon, Rádon, Foton és Ácsán. Az Élet és Irodalom közöl­te Vári Attila Betonfuthall című írását, melyben a szer­ző a váci csapat NB I-be ju­tása kapcsán feleleveníti a labdarúgással kapcsolatos él­ményeit, eszmefuttatásait. A Népszava ismertette a legutóbb kitüntetett amatőr együtteseket, köztük a váci városi KISZ-kórust. A művé­szetpolitika fontos partnerei, öntevékeny és lelkes, helysé­gükben népszerű csoportok. A Szabad Föld fényképes tudósítást közölt a váci kis- állat-vásártelepről, ahol gaz­dag a kínálat és aránylag el­fogadható áron lehet tyúkot, csirkét, malacot, nyulat és más állatot vásárolni. A Nógrád című megyei lap arról írt, hogy a Senior Váci Kötöttárugyár kazári gyáregy­sége nyolc éve foglalkozta* bedolgozókat, számuk egvie gyarapszik, ma már nyolc­vanötén dolgoznak otthonuk­ban. A Csongrád Megyei Hírlap megemlékezett Zoó Jánosról, az első szentesi rajzoktatóról, aki Damjanich II. gyalogezre­dében a hatos üteg tűzmes­tere volt. s Isaszeg, Vác. Bics­ke bevételénél vitézkedett. K. S. Olvasóink írják Szép gesztus A közelmúltban a szociális otthon mikrobusza elromlott, így az időskorúak klubjából nem tudta hazaszállítani azon klubtagokat, akik mozgásuk­ban valami oknál fogva kor­látozva vannak. Két taxit ren­deltünk számukra, azzal szál­líttattuk lakásukra az időseket. A taxisok — Nagy Péter és kollegája — nem fogadtak el pénzt az útért. csupán embe­riességből tették meg a fu­vart. Köszönetét mondunk ezért a szép gesztusért. Időskorúak klubja ISSN 0183—27S9 (Váci Hírlap) Üveg és farmernadrág

Next

/
Thumbnails
Contents