Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-28 / 228. szám
1987. SZEPTEMBER 28., HÉTFŐ 5 Tv-figyelő Anyagi támogatás az iskoláknak Az innováció a közoktatásban A Magyar Nemzeti Múzeumban Az elmúlt századból ta körzetében számítás technikai alaptanfolyamot hirdetnek, a váci Hámán Kató Általános Iskolában pedig az oktatómunkában kívánják alkalmazni a számítástechnikát. Dunakeszin a szakmunkásképzőben a testi nevelés, az állóképesség fejlesztésére fordítják az anyagi hozzájárulást, az intézet alsó tagozatos szaktanácsadói pedig alkotó munkaközösséget hoznak létre és alcsoportos tanulásszervezéssel foglalkoznak. A felsorolt témáknak ítéltük az idei anyagi -támogatást, amely összesen 170 ezer forint volt. Ne csak a falak közt — Túl azon, hogy a felsorolt oktatási intézmények megkapták a pénzbeni hozzájárulást a kísérletek lefolytatására, milyen haszna van a megye többi iskolájának ebből? — Azt szeretnénk, ha az értékek nem maradnának meg egy-egy adott intézmény falai között. Valamennyi innovációs elképzelésünknek ez a célja. A mostani pályázatosak egy komplex rendszer, az intézet innovációs politikájának a része. így tudjuk föl térképezni az iskolák belső tevékenységét, majd a jól bevált módszereket elterjeszteni a megye teljes oktatási hálózatában. Körmendi Zsuzsa az emigráció tevékenységét Jeles személyiségek — így Batthyány, Teleki Blanka, Széchenyi és Kossuth — egykori használati tárgyai, az 50-es évek irodalmának, művészetének jellegzetes alkotásai mellett bemutatják az 1861—65-ös országgyűlésnek, valamint Deák Ferenc politikai tevékenységének dokumentumait A kiegyezést közvetlen megelőző esztendők társadalmi-politikai viszonyait és főbb eseményeit reprezentáló levéltári anyagok mellett láthatók lesznek egyebek között Deák Ferenc Angol Királyné szállodabeli szobájának berendezési tárgyai. A tárlat a tervek szerint az év végéig látogatható. írók, költők portréi Arcképcsarnok Sajnálatosan kevés olyan gyűjtemény van, amelyben röviden megtalálható a magyar irodalom nagyjainak életrajza, rövid portréja. Különösen ritka az olyan, amelyikben az írók sorát Janus Pannonius- szal kezdik és az élő irodalom alkotóival fejezik be. A Múzsák Közművelődési Kiadó Magyar irodalomtörténeti arcképek címmel ezt a hiányt pótolta, s nem is akárhogyan! A portrékat írók, illetve esszéírók készítették. A gyűjtemény tehát azt mutatja be, hogy miként vélekedett például Balassi Bálintról Radnóti Miklós, Vörösmartyról Babits Mihály, Petőfiről Ady Endre, Móricz Zsigmondról Kodolányi János, József Attiláról Déry Tibor vagy Illyés Gyuláról Németh László. A kiadó olyan arcképcsarnokot kívánt összeállítani, amelyben a portré tárgya és festője egyaránt igényt tarthat az olvasó érdeklődésére. Pomogáts Béla, a könyv szerkesztője bevezető áttekintésekben vázolta fel az adott történelmi folyamat nagyobb korszakainak jellegzetességeit, illetve lexikális rövidséggel összefoglalta a méltatott írók legfontosabb életrajzi adatait. Külön erénye a kötetnek, hogy az esszék mindössze egykét oldal terjedelműek. A Dráva menti szülőház környéke biztosan költőibb, mint Budapesten a Thököly úti bérház szűk világa, ahol Barcs János írja most a verseit, novelláit. A szoba-konyha komfortos lakás patyolat- tiszta kis főzőhelyiségében élénk színű, virágmintás tálak díszítik a falakat, s mindenütt otthonos rend uralkodik. Jobb híján az előszoba pótolja az írás szentélyét, ahol a meny- nyezetig érő polcokon rengeteg könyvet és iratot tárolnak. Ezek alatt simul a falhoz a munkaasztal, ahol a versek végső formát öltenek a most hatvanéves kőmíves-irodal- már keze alatt. — Hatvan? — kapom fel a fejemet az évek gyors múlásán meglepődve. Hiszen mintha ma lett volna, S akkor még alig volt több ötvennél a szerző, amikor egy költészetnapi ünnepségen a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában Czine Mihály irodalom- történész méltató szavai nyomán megismertem. Lám, így szorít bennünket szigorú gyűrűjébe az idő. Mert hát alig két megállónyira lakik a szerkesztőségtől, s mégis messze van ahhoz, hogy gyakrabban találkozzunk. Pedig szívesen olvasom á verseit, melyek első kötetes gyűjteménye még szerényebben hatott rám, míg a másik kettőben, a Fekete barázdákban és a Földre hajló égben mind több szép érzést kifejező sorokat, költői képeket élvezhettem. Üjabb kötetét, melynek a címe: Falak oltárán. születésnapja tiszteletére adta ki Barcs, a szülőváros tanácsa; válogatott verseit jelentették meg. A könyv első lapjain a költőről szóló, lapokban megjelent írásokból közöl részleteket a szerkesztő. Bajor Nagy Ernő, Czine Mihály, Bella István, Danyi József méltató sorai mellett idézi lapunk 1984. évi egyik írását „Édestestvére ez a látásmód a népköltészetnek és Sinka István költészetének” írja róla a Magyar Ifjúságban Kárpáti Kamii. így igaz. Szépségük mellett közvetettségük ragadja meg soraiban az olvasót. Néha már azt hinnénk, semleges költővel van dolgunk, pedig nagyon is fontos, amit mond, például a Futnak a világok című versében. „Futnak a napok / futnak a világok / de a percek örökkévalósága / itt marad melletted / elfut majd a föld fsa vadgalambok i szárnyívelése Kamélías. Nyilatkozatokat erről ugyan nem olvashattunk, de a képzőművészetek iránt érdeklődő nézők minden kétséget kizárva tapasztalhatták, hogy Szikora János ifjú rendezőnk, A kaméliás hölgy című tévéjáték dirigense nagyon ismerheti és szeretheti a francia romantikus festészetet. Ifjú Alexander Dumas világhíres drámáját ugyanis úgy vitte képernyőre, hogy annak igen sok kockájától áradt ennek a piktúrának az emléke, hatása. Ugyanazok a ködöspárás felületek töltötték ki a teret, mint azokon, és a színek szolid, belső tüzektől fénylő árnyalatai js úgy harmonizáltak, akár a most emlegetett vásznakon. S mindehhez ráadásul maguk a témák, azok a pikáns társasági jelenetek szintén annyi rafinériával voltak felépítve, hogy mozgalmas kontúrjaikért bizonyára nagy-nagy dicséretet mondott volna valamelyik XVIII. század végi, XIX. század eleji mester. Több és más leleménye aztán nem is volt Szikorának, mert — valljuk be töredelmesen — ezt az elnyűhetet- len melodrámát amúgy igazában nem lehet megforradalmasítani. A kaméliás hölgynek, nevezetesen Marguerite Gautier-nek a legtehetségesebb dramaturg sem formálhatja át úgy a jellemét, sorsát, környezetét, hogy az emalatt 1 tavaszi folyópart szalad / futnak a világok ha van hozzá erőd / emeld föl a világot...” / A váci kapcsolatok több, mint egy évtizede kezdődtek. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában akkor saját költőjüknek tekintették az irodalombarátok. Talán éppen azért, mert mint munkás, aki kőművesként tartja el magát, s családját, ezt a sorsot tudja kifejezni. Például a kőmívesét. „Falak oltárán áldoz a napnak / Ujja bögyébe téglák harapnak. /” A HAGY-ba ma is ellátogat, ha hívják. Más váci kapcsolatok is szövődtek. Több szerzői esten szerepelt. A múlt év őszén a Tungsram Váci Gyárában ismét Czine Mihály mutatta be. s Kun János szavalta a verseit. Annak a korszaknak persze ma már vége, amikor a Híradásban országos eseménynek számító esteket rendeztek, s ott szerepeltek a péidaadó legnagyobbak, akik közül azóta Illyés Gyula, Szabó Pál, Nagy László, Veres Péter az élők sorából is elmentek. A tízgyerekes parasztcsaládból nagyon nehéz az út a Parnasszus lépcsői felé. Hiszen első a megélhetés, amiért Barcs már a felszabadulás előtt is küzdött. Aztán az ötvenes években Sztálinváros és Budapest házain dolgozott. A munkásemberek természete szerint sohasem kilincselt, tanácsot jobbadán magától kért Az ilyen embernek önkéntes menedzser kellene, mert magától nem keresi. Ha verset ír, postára teszi, s van olyan szerkesztő, aki nyolc év után hívja, hogy végre megismerhesse, miután közölté költeményeit. Maga sem tudja, hogy kerültek munkái az 1984-ben megjelent Balatoni üdvözlet című bolgár antológiába, később egy hasonló lengyel kiadványba, s most a Somogy című folyóirat fő- szerkesztője értesítette, hogy 1989-ben egy világantológia háromnyelvű kötetében is szerepelni fog. Kisiskolás korában minden iskolai ünnepélyen ő szavalt. Később a saját verseit is előadta. Berzsenyi és Babits hatott rá először. Barcs János hatvanévesen nyugdíjas lett. A gyerekek felnőttek, megállnak a maguk lábán. Most már több időt szánhat az írásra. Üj versesköteten dolgozik. Frontszolgálat címmel regényt szeretne írni. A nagy munkának most jött el az ideje. Kovács T. István berszabásúbb, hétköznapian test- és lélekközeli legyen. Kihúzni lehet ebből a színműből, hozzátoldani is ezt-azt, de önmaga törvényei ellenére megmásítani, az újabb korok emberének ízléséhez pászítani nem lehetséges. így aztán két típusú nézőnek tetszhetett többé avagy kevésbé ez a ki tudja, milyen ötlet alapján megvalósított felújítás: azoknak, akik a szövegre és a játékra kevéssé figyelve azt ízlelgették, hogyan komponál Szikora, és ezeket a kétségkívül kiváló ízlésről s tagadhatatlan képírói tehetségről tanúskodó beállításokat milyen érzékenységgel, a fo- tografálás milyen rafinériájával örökíti meg Bánhegyi István operatőr; -és azoknak, akik életkoruk, pillanatnyi lelkiállapotuk avagy olvasói, színházbaráti iskolázottságuk az ilyen nagy nekibuzdulásokat, végletes kiborulásukat tartja ínyencségnek. Az előbbiek nyilván nem is nagyon figyelték a szereplőket. s ha mégis-mégis mérlegre tették, milyen Marguerite volt Eszenyi Enikő, legföljebb, ha olyasmit hümmög- tek magukban, hogy affektált, elmeiodrámázta ezt a komolyan nehezen vehető szerepet, az ifjú Armand alakítója, az egyelőre alig ismert Mertz Tibor pedig még éretlen az ekkora feladatokra; az utóbbiak — mármint a romantika által beinjekciózottak, megfer- tőzöttek — pedig akár köny- nyekre is fakadhattak, mert átélésben, a fátyolos hangok megrebegtetésében aztán nem volt hiány. Teleiére. Az ősz beköszöntél nemcsak az órák visszaállítása, az esők hullása jelzi, hanem bizonyos televíziós sorozatok újbóli megjelenése is. Köztük Vitray Tamás kedvelt Teleferéjéé, amely vállalkozás már igencsak belopta magát a készüléktulajdonosok szivébe. Ezúttal sem csalatkozhattunk, és ezúttal is bosszankodhattunk egy icipicit, mert most megint belevettek olyasmit, amit talán nem kellett volna. Poór Péterrel például kár elhitetni, hogy egy sikeres nagylemez gazdája lehet, és ugyanígy a legvégül látott hölgynek sem jósolhatunk valami fényes színjátszói karriert. Feszengve nyugtázhattuk csak ezeket az ország-világ elé kiszabadított teljesítT elt házakban fut a nem mindennapi, megrázó erejű film a magyar mozikban. Miguel Littin világhírű chilei filmrendező a filmművészet történetében egyedülálló cselekedetet hajtott végre: a száműzetésből — megváltoztatott külsővel — titokban visszatért hazájába, s az életveszélyt is vállalva filmet forgatott Chile mai valóságáról, a kegyetlen diktatúra hétköznapjairól. A könyv, amelyet ajánlok az olvasóknak, erről a különös kalandról, a filmkészítés körülményeiről szól. A kötet írója Gabriel Garda Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, akinek Littin elmesélte különös kalandját. így született meg ez a riportkötet, amely ugyanazt a nevet viseli, mint a film is: Titokban Chilében, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg, s amely bővelkedik fordulatokban, krimit idéző eseményekben, izgalmakban, váratlan, néha hátborzongató jelenetekben. S mire az ember végigolvassa a különben, alig 150 oldalas kötetet, emberileg is közel kerül a történet főszereplőihez, s megismeri a mai chilei világot. Littin mondotta kalandjáról az írónak: „Nem ez a leghősibb tette életemnek, de a leginkább emberhez méltó.” Ügy gondolom, hogy az írói és a filmrendezői szándék ezt a mondást szentesíti, mert valóban nagyon emberi dolog, és egyben nagy bátorságra valló Az oktatási törvény életbe lépésével — akárcsak a gazdaság területein — a minőség és a hatékonyság került a közoktatás fejlesztésének középpontjába. Az értelmes célok megvalósításához azonban folyamatos belső tartalmi korszerűsítésre van szükség az iskolákban. Ebben a munkában támogatja őket a Pest Megyei Pedagógiai Intézet szakmai szolgáltató- és fejlesztő tevékenysége, amelynek célja és feladata a pedagógiai gyakorlat szükségszerű megújulásának segítése, a tartalmi, minőségi fejlődés támogatása. Az említett komplex feladatkörben fontos helyet tölt be a pedagógiai innováció, azaz az újítások, a pályázati rendszerek, a bázis-iskolahálózat kiépítése és sok más egyéb. Ezek közül most a pedagógiai gyakorlatot fejlesztő pályázatok eredményeiről beszélgettünk Mikus Katalinnal, az intézet módszertani csoportjának munkatársávaL Évenkénti pályázattal — Az év elején hirdettük meg a pályázatot, amelynek keretében az iskolák innovációs tevékenységének megvalósításához mód volt pénzügyi támogatás igénylésére. Jelentkezni lehetett saját tartalmi-fejlesztő program kidolgozásával és megvalósításával, vagy másutt bevált program helyi nevelési rendszerbe történő adaptálásával. A pályázat pénzügyi keretét a lehetőségek függvényében a megyei tanács művelődési osztályvezetője és az intézet igazgatója minden évben meghatározza. A pénzbeni támogatás csak a beterjesztett program személyi (bérjellegű) kiadásainak fedezetéhez adható. Ez az anyagi hozzájárulás mindig egy tanévre szól, tehát folyamatos innovációs tevékenység esetén a támogatás elnyeréséért minden esztendőben pályázni kell. A beérkezett munkákat egy bizottság értékelte, s döntött az igények jogosságáról, valamint a támogatás mértékéről. — Milyen eredménnyel zárult a pályázat? — A felhívásra 18-an jelentkeztek részletes elképzeléseikkel. Tizenöt pályázat felelt meg a kiírás követelmécselekedet: visszamenni egy olyan országba, ahol az emberi jogokat sárba tapossák, ahol oly könnyen börtönbe csukják az embert, sőt „eltüntetik”, hogy soha többet meg ne szólalhasson. Az író könyve bevezető részében bemutatja Miguel Littin t, aki azon ötezer száműzött egyike, akiknek a legszigorúbban tilos visszatérniük hazájukba. Littin azonban 1985 elején hat héten át illegálisan Chilében tartózkodott, s több tízezer méternyi filmet forgatott hazájáról a tizenkét évi katonai diktatúra után. Elváltozott arccal, eltérő beszédmóddal, hamis iratokkal, az illegalitásban működő demokratikus szervezetek segítségével és védelme alatt sikerült tervét megvalósítani. Eredménye egy négyórás televíziós film, és egy másik, kétórás mozifilm. amelyeket napjainkban az egész világon vetítenek. A könyvből megtudjuk, hogy miként csalódott a filmrendező, amikor tizenkét évi száműzetés után visszatért Santiago de Chilébe Hogyan néz ki a főváros, mennyire lett má- sabb, mint amikor elhagyta? S a viszonylagos városi fények mellett mennyire nagy a nyomor, és él a félelem az emberekben, hogy felnőtt egy nemzedék, amelynek tagjai a diktatúra évei során váltak felnőttekké. S akik már bátrabban merik követelni jogaikat. Megtudjuk a kötetből azt is, nyeinek. Az általános iskolák közül az érdi 2. számú, és 6. számú és a szigetmonostori általános iskolából, valamint a Fóti Gyermekvárosból egy- egy pályamunka, Gombáról és a vád Hámán Kató Általános Iskolából 2—2, a nagykőrösi Arany János Általános Iskolából pedig 3 pályázat érkezett. A szakmunkásképzők közül a Dunakeszi 201. Számú Gárdonyi Géza Szakmunkásképző Intézet adta be elképzeléseit, de jelentkezett terveivel a nagykátai számítástechnikai munkaközösség és két programot adott be a mi intézetünk alsó tagozatos szak- tanácsadói csoportja is Felzárkózás, állóképesség — Milyen témakörökkel foglalkoztak a pedagóguskollektívák ? — Az iskola egész rendszerének fejlesztését célzó program jött Érdről és Szigetmonostorról, a többi egy- egy részterületet kíván fejleszteni. A gombaiak felzárkóztató, képességfejlesztő módszert dolgoztak ki, valamint komplex módon kívánják fejleszteni a számítás- technikát, Nagykőrösön tehetségfejlesztő és napközis szakköröket kívánnak szervezni, és anyagi támogatást kértek az iskolán belüli továbbképzés megvalósítására. NagykáÜj, nagyszabású történelmi kiállítás, a kiegyezés időszakát bemutató tárlat nyílik a közeljövőben a Magyar Nemzeti Múzeumban. A 120 évvel ezelőtt történt eseményeket, az Osztrák—Magyar Monarchia létrejöttéhez vezető út egyes állomásait felelevenítő tárlatot több hazai múzeum, levéltár és könyvtár gyűjteményéből állították ösz- sze. Gazdag írásos és tárgyi anyag, eredeti dokumentumok és relikviák idézik majd a világosi fegyverletételtől a Deákpárt felbomlásáig, Deák Ferenc haláláig, 1876-ig tartó korszakot. Jelzik az önkény- uralom időszakának társadalmi viszonyait, a különböző rétegek politikai magatartását, hogy mi lett azokkal, akik megmaradtak, s azokkal, akik száműzöttek. Az olvasás során megismerkedhetünk a mai valósággal, Santiago öt égtájával, a titkos rendőrség embereinek a lépten-nyomon felbukkanó jelenlétével, az állandó igazoltatással, a szigorú, már-már félelmet keltő örökös zaklatásokkal, az emberi méltóságot semmibe vevő módszerekkel. S azzal a sok kalanddal, amelyben Littinnek része volt az alatt a hat hét alatt, amikor a filmjét forgatta. Elképzelhetjük, hogy mit érzett, amikor egyszer csak az egyik sarkon befordult az anyósa. Mi lesz, ha felismeri, mit mond neki, nem leplező- dik-e le, hátha felkiált: „Miguel, fiacskám, sikerült hazajönnöd, jaj, de nagyszerű.” Mit csináljon? — villant át hirtelen az agyán, s pillanat tört részeként határozott; tovább megy, mintha nem is anyósával találkozott volna. „Ügy döntöttem, hogy megyek egyenest tovább, s rászegezem a tekintetemet, s. amilyen merően csak tudom, hogy azonnal figyelmeztethessem. ha felismer. El- haladtában alig emelte fel a tekintetét, belenézett kimeredt- rémült szemembe anélkül, hogy abbahagyta volna a beszélgetést Mina nénivel. Rám nézett, de nem is látott, olyan közel mentünk el egymás mellett, hogy megcsapott a par-; filmje illata, láttam szép, meleg tekintetű szemét, s nagyon tisztán hallottam, amit mondott: »Amikor felnőnek a gyerekek, még több velük a gond.« De ment tovább.” Hány és hány ilyen találkozás. Mennyi izgalom, félelem, miközben megszületett egy titokban készített film, ami hűen dokumentálja mindazt, ami ma Chilében van. Azt az embert, aki a diktatúra szembeni tiltakozásként a ka- tedrális előtt felgyújtotta magát. De megmutatja azokat, akik meghaltak a szabadságért, a demokratikus világért, de örökké élnek, mint Allende. A mindvégig izgalmas, igaz történet, amelyet lényegében ketten írtak: Littin, a filmrendező. aki elmondotta bravúros cselekedetét, s az író Márquez, aki ezeket a szavakat olyan irodalmi keretbe szerkesztette, hogy felér egy valódi regénnyel. S ajnos a mi világunk, a XX. század utolsó két évtizede produkál ilyen cselekményeket. őszinte, igaz könyv a Már- quezé, érdemes elolvasni, mert még jobban megértjük, hogy mi is történt Chilében. S hogy az, ami ott történt, nemcsak a chileiek ügye, hanem az egész emberiségé is. A fasizmus, a katonai diktatúra ellen mindenütt, mindig küzdeni kell, hogy végre soha-soha ne üthesse fel kígyófejét, vagy ha igen, a világ legjobb erőinek összefogásával le kell ütni, hogy mindannyian félelem nélkül, szabadon és boldogan élhessünk. Ennek a könyvnek ez a tanulsága. Gáli Sándor Barcs János hat évtizede Költő az előszobában menyeket. Akácz László Riportkönyv egy filmforgatásról Száműzött titokban Chilében
