Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

1987. SZEPTEMBER 28., HÉTFŐ m Fogadalmat tesznek a felsorakozott alakulatok. A haza védelmére esküdtek (Folytatás az t oldalról) kezdte az eskü szövegét. Akik utána mondták, talán még nem is fogták fel igazán, mi­lyen jelentős és megmásítha­tatlan fogadalmat tettek, s most csak arra koncentráltak, ne hibázzanak, s meg tudják mutatni: nem hiábavalóan telt el a bevonulás óta a vég­telennek tűnő egy hónap. A szülők és hozzátartozók sok­kal inkább érezték, tudták, milyen jelentős lépést tettek ezek a kiskatonák az életük­ben. A több mint négyhetes elő- észítésnek megvolt az ered- rténye, s Évin Sándor vezér- rnagy egy igazán fegyelme- ett kis csapatnak mondhatott őszöntést a fogadalomtételt övetően. Kiemelte, hogy a tagvar Néphadsereg legfia- alabb sorállományú katonái- a az eddiginél jóval nagyobb eladat vár. ,;iA nemzetközi po­fiké, bán' mTKdefmápos feszűlt- égek megnehezítik a békéért, leszerelésért küzdő erők helyzetét. A Magyar Néphad­sereg katonái azonban nem­csak a kiképzésben állnak helyt, hanem a nehéz gazda­sági körülmények szükségessé teszik, hogy a fiatal honvé­dek egy része a termelőmun­kából is kivegye a részét. A tábornok köszöntője utál! Berla Ferenc, a városi párt- bizottság titkára mondta el üdvözlő beszédét, amelyre az újonnan esküt tettek nevében Albrecht Sándor honvéd vá­laszolt. Az ünnepség a most már igazi katonákká vált fiatalok fegyelmezett díszménetével ért véget. S ekkor végre el­jött a hozzátartozók ideje is. Sokan egészen a laktanyáig kísérték a fiatalokat, ahol aztán ők átöltözve a kimara­dásra vagy eltávozásra szóló iratokat is átvehették, hogy legalább ezt a napot vagy hétvégét családi körben^ él­vezhessék a nagy esetmeny után. B. Gy. Kitüntetés, avatás Dabason Kibővített munkásőrbázis A Himnusz elhangzása után Boruzs Erzsébet, a helyi gim­názium tanulója mondta el Garai Gábor Bizalom című költeményét, majd Kovács Já­nos, a megyei parancsnok he­lyettese köszöntötte a megje­lent politikai és állami veze­tőket, valamint a társ fegy­veres testületek képviselőit. Borbély Sándor országos parancsnok ünnepi parancsá­nak felolvasását követően Rá- gyánszki Pál, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka és Simon János, a Pest megyei pártbizottság tagja, osztályve­zetője adták át a kitüntetése­ket, elismeréseket. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát vették át: Balogh Gyula, a Törökbálinti Állami Gazdaság rendésze, Czmorek Károly, a Medosz-központ osztályvezető­je, Nagy Sándor, a Gödöllői Gépgyár munkavédelmi elő­adója, Udvari Sándor, a Pest Megyei, Állami Építőipari Vál­lalat telepvezetője; ezüst fo­kozatát: Antal Sándor, az abonyi Ságvári Tsz dolgozója, Bujdosó Lajos, a dunabogdá- nyi Úttörő Tsz állattenyésztő brigádvezetője, Molnár János, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának köszörűse, Tolnai Antal, a Budapesti Elektromos Művek személy­zeti munkatársa, Tatay Berta­lan, a dabasi ÉKÜ gépkocsi- vezetője; bronz fokozatát: Jarabek Lajos, a Tarpa és Vidéke Áfész esztergályosa, Kozma István, a dabasi Fe­hérakác Tsz Tej GT vezetője és Schubert Miklós, a Dunai Kőolajipari Vállalat főelekt- rikusa. Az ünnepségen bejelentet­Együtt a Béres család. „Hogy megnőtt, mióta nem láttam!” Szakszervezeti nagyaktíva a fővárosban Javuljon a családok Több mint ezer tisztségviselő részvételével szombaton szakszervezeti nagyaktiva-értekezlclet tartottak az épí­tők székházában. A tanácskozáson részt vettek az MSZMP Központi Bizottságának, a megyei pártbizottsá­goknak és az állami szerveknek a képviselői is. Az ér­tekezleten a SZOT vezetői elemezték a gazdasági-társa­dalmi kibontakozással összefüggő szakszervezeti felada­tokat. Baranyai Tibornak, a SZOT főtitkárának megnyitója után Gáspár Sándor, a SZOT elnö­ke A kibontakozás és a szak- szervezetek címmel tartott előadást. Részletesen szólt a gazdasá­gi-társadalmi kibontakozási program és a kormány mun­kaprogramja kidolgozása so­rán képviselt szakszervezeti álláspontról, hangsúlyozva, hogy a szakszervezetek vala­mennyi kérdésben együttesen vették figyelembe a társada­lom és a dolgozók érdekeit. Hangsúlyozta, hogy ma már a program végrehajtása a fel­adat, s ez a szakszervezeti mozgalomtól is több munkát, a feladatok újszerű megköze­lítését követeli meg. Részletesen beszélt arról, hogy meg kell javítani az irá­nyító munkát a szakszervezeti mozgalomban, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsától egé­szen az alapszervezetekig. Mint mondta, az egész szak- szervezeti munkát a tagság el­lenőrzése alá kell helyezni. Nagy Sándor, a SZOT tit­kára vázolta a szakszerveze­tek részvételét a kormány munkaprogramjának megvaló­sításában, s kifejtette az adó­rendszerrel kapcsolatos szak- szervezeti álláspontot. Az ország gazdasági hely­zetéről szólva kiemelte, hogy az elmúlt két esztendőben ta­pasztalt negatív tendenciák­ban évtizedes gondjaink je­lentek meg koncentráltan. Az idei első félévben bizonyos kedvező irányú elmozdulás már tapasztalható volt, de ami a gazdaság hatékonysá­gát, jövedelemtermelő képes­ségét illeti, abban nem követ­kezett be lényeges, fordulat- szerű változás. Ebben a hely­zetben kellett szembenéznie a politikai vezetésnek és a szakszervezetnek is a tenni­valókkal. A kormány munka- programjának főbb célkitűzé­sei élénk vitában fogalmazód­tak meg, s e viták alapján körvonalazódtak azok a fel­adatok, amelyeket a szakszer­vezeti mozgalomnak is vállal­nia kell, még akkor is, ha az intézkedések átmenetileg ked­vezőtlenül érintik a lakosság életszínvonalát, hangulatát. Ezután arról szólt, hogy a személyi jövedelemadó előze­tes társadalmi vitájában sok­szor felmerült a kérdés, sze­mélyre szóló vagy a család egészét együttesen kezelő adó­nemet vezessenek-e be. A szakszervezetek inkább egyet­értettek volna a családi jöve­delemadóval, amely az önálló keresettel nem rendelkező el­tartottakat is figyelembe ve­szi, de ennek bevezetése pénzügyi korlátokba ütközött. A szakszervezetek támogatják azt a törekvést, hogy a csalá­dok helyzetét a lehetőség sze­rint a mai viszonyok között is javítsák, s az ország anyagi lehetőségeinek megfelelően tovább emeljék a családi pót­lékot. A szakszervezetek javasol­ták azt is, hogy a bérek brut­tósításáért a költségvetés vál­laljon garanciát. Ezt azonban nem sikerült elérniük. Az il­letékes szervekkel folyta­tott viták során viszont meg­állapodtak, hogy a bérek brut­tósításához kedvezményes hi­telt vehetnek igénybe azok a vállatok, amelyek átmenetileg nem tudják vállalni a bruttó­helyzete sítás terheit, de megvan a le­hetőségük arra, hogy gazdál­kodásuk javításával a későb­biekben ezt biztosítani tud­ják, s visszafizethessék a hi­telt. Előfordulhat azonban, hogy emiatt egyes szakma- csoportok vagy alágazatok nehéz helyzetbe kerülnek, s akkor szükségessé válhat, hogy kormányzati vagy SZOT-, illetve iparági, ága­zati szinten kell állást foglal­ni a helyzet megoldására. Nem kizárt, hogy ilyen ese­tekben a költségvetési eszkö­zökért kell majd folyamodni. A szakszervezetek nem fogad­ják el, hogy a bérek bruttósí­tása netán a munkanélküliség forrásává váljék azért, mert esetleg csak az elbocsátással megtakarított bérekből tud­nák fedezni a vállalatok ott maradó dolgozóik bérének bruttósítását. Szólt arról, hogy számolni kell a reálbérek csökkenésé­vel és a foglalkoztatásban egyfajta bizonytalansággal. Nem szabad azonban, hogy a gazdasági hatások elviselhe­tetlen családi gondokat idéz­zenek elő. Szociálpolitikánkat — mondotta — több tekintet­ben is hozzá kell igazitani a jelenlegi helyzethez. Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára az agitációs és propagandamunka tenni­valóiról tartott előadást. Só­lyom Ferenc, a SZOT titkára a szakszervezeti tagdíjrend­szerben várható változásokról szólt. Elmondotta: az új tag­díjrendszert úgy kívánják ki­alakítani, hogy a tagdíj a dol­gozók nettókeresetének egy százaléka körül alakuljon. A nagyaktíva-értekezlet^ Ba­ranyai Tibor zárszavával ért véget. Megvitatta a KISZ Központi Bizottsága A kibontakozás programja A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága szombaton ülést tar­tott. Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára az ifjúsági Szombaton délelőtt tartották meg a fegyveres erők napja alkalmából rendezett kitüntetési ünnepségeket Pest megye munkásőrei. Az esemény színhelyéül azért választották ez alkalommal Dabast, mert az ünnepség második részében avatták fel a városi jogú nagyköz­ség munkásőregységének kibővített új bázisát. ték, hogy ma a Munkásőrség országos parancsnokságán Szőke Károly, a gödöllői Ganz Árammérőgyár kísérleti műhelyének vezetője a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, dr. Borbás Antal, a nagykátai Szakorvosi Rendelő Intézet szakorvosa pedig a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát veszi át. Munkásőr Emlékjelvényt kaptak huszonötén a testület munkájának segítéséért, majd dr. Szabolcsi János rendőr ezredes, a megyei rendőrfő­kapitányság vezetőjének he­lyettese a Közbiztonsági Ér­demérem arany fokozatát nyújtotta át Kovács Jánosnak, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka helyettesének és Csörgő Tibor hegesztőnek, a megyei törzs munkásőrének. Rágyánszki Pál megyei pa­rancsnok ünnepélyesen adta át az új bázist Balázs Fe­rencnek, a dabasi Kossuth Lajos munkásőregység pa­rancsnokának. Köszönetét mondott a Dabasi Tanács épí­tőipari és költségvetési üzeme dolgozóinak a kifogástalan munkáért, továbbá a társ fegyveres testületeknek, ame­lyek a bázis berendezésében közreműködtek. Ádori Károly, az MSZMP Dabas Városi Jogú Nagyköz­ségi Bizottságának első titká­ra hangsúlyozta: munkásőr- egységük mindig kiváló minősí­téssel oldotta meg e felada­tait, s jelentősen hozzájárult Dabas és vonzáskörzetének fejlődéséhez, ezért nagy öröm, hogy most már bázisuk is méltó az elmúlt évtizedekben nyújtott teljesítményükhöz. Cs. S. Erre! olvastam A boldogságnak ára van Ö nfeledten nekifogtam A tulajdonlás legjobb szimulációja a bérbeadás cí­mű dolgozat olvasásához. A primitív fo­kon megrekedt kapitalistákon hamar túl­jutottam. Kezdetleges módon szervezett gazdaságukban a vállalkozó a tulajdoni jogosítványok összességének birtokosa. Maga dönthet mindenről. Az üzemeltetés összes operatív kérdéséről, az alkalmazot­tak felvételéről, elbocsátásáról, bérezésé­ről, a profit felhasználásáról. Fia akarja, vagyonát átcsoportosíthatja, de ha úgy látja jónak, személyes szükségletei kielé­gítésére fordíthatja. De hát én nem va­gyok kapitalista, engem e módszerük ke­véssé érdekel. Annál inkább a tulajdon­lás komplex szimulációjának megoldása nálunk. De mindig közbejön valami. Ép­pen a forint pántlikázásánál tartottam, amikor egy kéz a folyóiratom fölé tolta az újságot. A kéz ujja rábökött egy fotóra. Már-már kitört belőlem az ősember, sze­memet azonban megfogta két másik ujj. Két gyerekujj. Megbabonázva néztem a fényképet. Ta­lán egy óráig is. S rendületlenül olvastam a három sor és két szónyi szöveget: Ti­zenkilenc kisdiák kezdte meg az idei tan­évet a Tolna megyei Nak község iskolájá­ban. A körzetesítés miatt eddig máshol tanuló gyerekek boldogan vették birtokba a kultúrházból sok társadalmi munkával kialakított iskolát. A fotón a tizenkilenc­ből négy kisdiák látható. Háttal. A tanító­nő szemből. A széles fekete tábla szintén szemből. A tanítónő mosolyog. A kép jobb sarkában ülő fiúcska fejét balra fordítja, ő is mosolyog. A hajában széles masnis kislányra mosolyog biztatóan. A kislány jobb keze á' magasban, mutató- és közép­ső ujjával V-betűt formál. Viktória. Győ­zelem. A kislány aligha gondol ilyesmire, ő csak jelentkezett, mert tudni véli a ta­nítónő feltette kérdésre a választ. Az viszont biztos, hogy boldog. Tizen­nyolc társával és tanítónőjével együtt. Boldogok a szülők, akik sok társadalmi munkával kialakították a kultúrházból az iskolát. Boldogok, akik kiharcolták az. is­kolát. Csak én nem vagyok boldog. Én csak álmélkodom. Az én bajom. Miért szület­tem olyan régen. Olyan régen születtem, hogy már akkor is olvastam újságot, ami­kor megszüntették a Nakhoz hasonló fal­vakban az iskolákat. Emlékszem az akko­ri boldog gyermekekre. Mutatták őket, amint birtokukba vették a körzetesített is­kolát. Álmélkodva néztek körül, jé, mi­lyen szép, milyen tágas, milyen nagy az iskola, mennyi terem van benne. S mi­lyen izgalmas, reggelente buszozhatnak. Délután is buszozhatnak. Csillogó szemű kislányokat, kisfiúkat láttunk, örömtől el­telt szülőket, tanítókat. Most már nem lesznek hátrányos helyzetben a gyerme­keink, nyilatkozták büszkén a szülők, a körzetesített iskolában a többiekhez ha­sonlóan magas fokon sajátíthatják el az ismereteket, s megnyílnak előttük a leg­magasabb szintű oktatási intézmények. Mi lesz az elhagyott iskolaépületek sorsa — kérdezte a riporter. Nem hagyjuk el­pusztulni, válaszolták öntudatosan, kul- túrházat, klubot rendezünk be. A fiatalok­nak, az időseknek. Földünk azóta fordult néhányat, s lám az iskolaügy is fordult egy nagyot. Az akkori boldogok tán nem is értik, miért boldogok a maiak, de hát sokféle boldog­ság van. A minap hallottam az illetékes miniszterhelyettest, aki szerint hétszáz- nyolcszáz település van, ahol nincs, ahová vissza kell telepíteni. Száznegyvenben már visszaállították az iskolát. S ok helyütt állnak az épületek, sok he­lyen viszont újat kell építeni. Minő boldogság lesz itt a következő években, s mennyi társadalmi munka. A meglévőket visszaalakítani, ahol nincs, újat építeni. Majd birtokba venni. Kiapadhatatlan bol­dogságforrás. Most már bogozhatom tovább a tulaj­donlás legjobb szimulációjának komplex módozatait Kör Pál mozgalom nyáron végzett po­litikai munkájáról adott tájé­koztatást. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. Hámori Csaba egyebek kö­zött arról szólt, hogy a KISZ- táborokban az elmúlt hóna­pokban a mozgalom aktivis­tái megismerkedtek az MSZMP KB gazdasági-társadalmi ki­bontakozási programjával és felkészültek a következő idő­szak feladataira. Ezt követően Nagy Imre, a KISZ KB titkára terjesztette elő a javaslatot, amely meg­fogalmazza a gazdasági-társa­dalmi kibontakozási program megvalósítását elősegítő ifjú­sági mozgalmi feladatokat. Az elfogadott testületi állásfogla­lás többek között leszögezi, hogy az elkövetkező években a KISZ-nek is új körülmények között kell dolgoznia, és hogy növelje befolyását a fiatalok között, meg kell újítania sa­ját munkáját is. A napirendi pont vitájában többen hang­súlyozták, hogy az ifjúsági szö­vetség a párt programjának, a gazdasági-társadalmi reform­nak és az Országgyűlésen nemzeti programként elfoga­dott kormányprogramnak a platformján áll. A KISZ KB találkozót kezdeményez a kormány és a KISZ vezetői között. Néhány fontos kérdésben — mint pél­dául a lakásgazdálkodás re­formja — módot teremtenek, hogy a KISZ-tagok jelentős része elmondhassa véleményét, amelyre a KISZ KB álláspont­jának kialakításához feltétle­nül szükség lesz. A KISZ KB javaslatot dolgoz ki a 90-es évek elején munkát vállaló, nagy létszámú korosztályok elhelyezkedésé­nek megoldására. Az elfoga­dott határozat hangsúlyozza: a KISZ kiáll azért, hogy a kormány még a legnehezebb időszakban is jelentősen nö­velje az oktatásra fordított anyagi eszközöket. A szövet­ség aktívan bekapcsolódik egy új ifjúsági törvény előkészí­tésébe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents