Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
5 Í987. SZEPTEMBER 31., CSÜTÖRTÖK 71J íért, miért nem, a kötelező olvasmányok méri azokban a gyerekekben is viszolygást keltenek, akik nyakra-főre bújják a könyveket (bár sajnos Ők vannak egyre kevesebben), hát még azok hogyan vesznek kézbe egy tana- által előírt elolvasandó regényt, akik nincsenek közeli barátságban a betűvel? Nos, ami kötelező, azon úgyis át kell rágniuk magukat! Van azonban számos olyan könyv, ami elkerüli a szülők figyelmét, holott lényegesen megkönnyíti a tanulást, a fölkészülést, és az érdeklődő diáknak jól használható információkat ad. Maga a tény pedig, hogy nem muszáj elolvasni, esetleg arra ösztönözhet, hogy időnként lapozgassák ezeket • köteteket. Mostani válogatásunkban ilyen, a tanulást segítő, az érdeklődést fölkeltő kiadványokat ismertetünk. Nem muszáj, de nagyon hasznos! Évszázadok bölcselői Lengyel Dénes rendkívül népszerű a kamaszok között, hiszen számos nagy sikerű mondagyűjteménye szinte minden gyerek könyvespolcán megtalálható. A régi magyar mondák mellett földolgozta a török- és kuruckori mondákat is. Néhány esztendeje megjelent az Ókori bölcsek nyomában című kötete, s ezt követte — mintegy folytatásként, ismét a Móra Kiadónál — az Újkori bölcsek nyomában című könyv, amelyben a kor legkiemelkedőbb etikai gondolkodóit mutatja be. A színesben megírt gyűjteményben Machiavellitől Robes- pierre-ig több évszázad szépírói, filozófusai, bölcselői vallanak arról, milyen erkölcsi felfogással éljen az ember a társadalomban, mit tartson vezérlő elvének, hogy a legfontosabbat: a lelki nyugalmat megtalálja. Olyan hősökkel ismerkedhetnek meg a diákok, mint Rabelais Gargantuája, Cervantes Don Quijote-ja, Voltaire Candide-ja, Swift Gulliverje. Képet kaphatnak Morus Tamás Utópiájáról, Rousseau nevelési elveiről — hogy csak néhányat említsünk. A portrékkal és egykorú rajzokkal gazdagon illusztrált kötetet nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is haszonnal forgathatják. A versírás titkai Még a bölcsészkari hallgatóknak sem könnyű tantárgy a poétika, a különféle versBeszédfej lesztő Pedagógusok a megmondhatói, milyen nagy számmal lépnek be az iskola kapuján olyan gyerekek, akik nem tudják kifejezni gondolataikat, ugyanígy nehézséget jelent számukra mások megértése is. Márpedig megfelelő beszéd és viselkedés híján a kisdiákok személyiségfejlődése. gondolkodása is elmarad. Murayné Szy Éva elsősorban a szülőknek ajánlja játékos beszédneveiés című könyvét azzal a meggyőződéssel hogy közreműködésük nélkül lehetetlen a kisgyermekek beszédhibáinak maradéktalan gyógyítása. A kiadvány a folyamatosan alakuló beszéd- készség fejlődési zavaraival, gyors felismerésükkel és ki küszöbölésükkel foglalkozik — közérthető módon. Éppen ezért a gyakorló anyukák, apukák kézikönyveként nél külözhetetlen szolgáltatásokat nyújthat. Emellett a bölcsődei, óvodai nevelők is nagy hasznát vehetik, annál inkább, mert ezen intézmények gon dozói a gyerekek elsődleges beszéd- és viselkedésmqdell jei. A Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában megjelent könyv mintegy százhúsz oldalnyi beszédfejlesztő gyakorlatot tartalmaz. Olyan játékos, rímes anyagot, amely könnyen tanítható és amely elsajátításához nincs szükség semminemű szakmai gyakorlatra (A szerző hangsúlyozza, hogy a kiadvány nem helyettesíti a képzelt logopédus beavatkozását, amennyiben arra szükség van.) Nem kevésbé hasznos az a hatvan lap.ame Iveken egyszerű anyagokból és eszközökből elkészíthető bábok rajzait, szabásmintáit találjuk, mint a beszédnevelés keresetlen, kiegészítő játékait. formák meg-, illetve felismerése. Az ember ilyenkor segédkönyvek után kutat, remélvén, hogy könnyebben fölfogja a fölfognivalókat azokból, mint a tankönyvekből. Gálái László munkája, Ismerjük meg a versformákat! ' címmel, 25 évvel ezelőtt jelent meg először, s már akkor is hiánypótló könyvnek számított, hiszen népszerűén megírt, de tudományosan megalapozott mindaz, amit a versformákról leír. Jól meg lehet ismerni belőle a magyar verselés valamennyi csínját- binját. A Móra Könyvkiadó most ismét megjelentette a kötetet, amelyben szó van a vers születéséről, alkotóelemeiről, a versmértékről, a rímről, a versszakról, a szabadversről, valamint a nyelv és a vers kapcsolatáról. A különféle fő fejezeteken belül részletesen tárgyalja a magyaros, a görög-római, valamint a nyugat-európai 'sorfajokat. A versformákkal már az alsó tagozaton ismerkedni kezdenek a gyerekek, s az irodalomórákon évről évre visz- szatérően tanulnak mindig újabbakat. Minden bizonnyal haszonnal forgathatják a könyvet, de hasznos szolgálatot tehet a tanároknak és azoknak a diákoknak is, akik — mint mi is valaha — verseket írogatnak. Az összeállítást írták: Körmendi Zsuzsa, Szilas Zoltán, Cjj Írisz, Vennes Aranka. összesen tizennégy névhez kötődnek a történetek, amelyeknek alapját régi írások szolgáltatták. A címadó Má- ria-legenda eredetileg Temesvári Pelbárt, Nagyszombatban 1500-ban megjelent könyvében szerepelt. Az Árpád-monda pedig 1742-ben iáíott napvilágot, Pozsonyban. Javára lehet írni az összeállításnak, hogy s’zámos magyar vonatkozású személyiséggel is foglalkozik. Pannónia tartományban, Savaria városában élt Szent Márton Constantinus és Julianus római császárok idejében, akit püspökké is avattak. Saroltáról, István anyjáról, Szent László királyról, magyarországi Szent Erzsébetről s Szent Margitról úgyszintén megemlékezik a kötet. Zalán futását a Tolnai Világtörténete alapján dolgozta fel Sinko Veronika. Felnőttként örömmel olvastam a magyar nyelv régies változatát — amelynek egykét formájával nagy ritkán magam is élek —, de nem biztos, hogy ezzel a gyerekek is így vannak. A Móra Kiadó ugyanis nyolcéves kortól ajánlja a könyvet. Szerencsés lenne éppen ezért, ha egy felnőttel együtt forgatná a kisdiák a kötetet. Tv-FI GYE LŐ' Valóságos irodalmi szenzációt jelentettek egykor Örkény István híres- nevezetes egypercesei, ezek a mininovellák, amelyekben bizony több dráma, tragikum és komikum sűrűsödött össze, mint más szerzők rétestészta módjára elnyújtott trilógiáiban. Ez a műfaj teremtő írónk pompásan ráérzett a jelenkori olvasó hajszoltságára, s csupáncsak addig vette igénybe a figyelmét, amíg a teljes azonosulására számíthatott, s ugyanígy arra is rádöbbent, hogy milyen nagy szellemi éhség áhítja a tények szavát. Ezért hát apróhirdetést ugyanúgy beleszőtt remek miniatűrjeibe, mint ahogyan a legszemélyesebb hangvételű levelet, az újsághírekhez pedig, ha úgy látta jónak, programbeszédeket társított. S ezekből a mellé- rendelésekből, citátumszövetekből hátborzongató mozaikja épült fel a második világháború rémségeinek, egyáltalán mindannak, ami e világégés kapcsán emberrel, állattal, tárgyakkal és persze hitekkel, gondolatokkal történt. Noha olvasmányélményként hatnak erőteljesen ezek az ör- kény-féle lelemények, azért színészek által felmondva sem hűlnek ki — különösképpen akkor, ha jó művészek szájába adják a monológokat, dialógokat. Esztergályos Károly, a televízió ifjú rendezője, aki Szövegek címmel vitte képernyőre Örkény István életművének egy dokumentatív erejű, ihletettségű csokrát, az esetek túlnyomó többségében jól választott, mert olyan szereplőket szerződtetett, akiknek elegendő emberi hitelük van az efféle keserédes, vagy bom- basztikusságukban is torokszorító fogalmazások előadására. Sulyok Máriát beszéltette például abban a könyörgésben, amely egy hadszíntéren elvesztett fiát mániákusan kereső anya reménykedését önti szavakba, s Szabó Sándort, aki meg a kis Szenes eltűnését mélázgatta el. Egyikük is, másikuk is remekelt: amit tőlük most hallhattunk, az mesz- sze több volt, mint színészkedés, alakítás — a lét tragikumának kikristályosított esz- szenciája volt. S ugyanígy vállalták és teljesítették jelen feladatukat a többiek is. Bodrogi Gyula például, aki mindeddig jobbára csak szinkronszerepeiben jelezhette. hogy a szó nemes értelmében vett drámázáshoz is van köze, és aki most szótlanul vagy szólva, szintén nagyon súlyos valaki lett. Hau- mann Péter pedig ezúttal abból kollokvált jelesre, hogy mi is az a mértéktartás, ellenszegülés az oly nagyon csábító bohóckodásnak. Egyáltalán nem mellesleg i mondva, maga Esztergályos is igen-igen mértéktartó volt e Szövegek tálalásában, mert csak ott iktatott be dokumen tumfilm-részleteket, s csak ott váltott át a monoton barná ból-szürkéből színesre, ahol annak oka és értelme mutat kozott. Egyébiránt makacsul ragaszkodott az eszköztelen- séghez, s végtére is ezzel nyert csatát, azaz rendítette meg a nézői lelkeket amúgy örkény- módra, Örkényi stílusban, erővel. Nemzeti. Ugyancsak le a kalappal a nagy sokára megtért Kepes András vez.ette Stúdió egyik riportja előtt, amely a majdan — de végre mikor? — felépítendő Nemzeti Színház körüli hercehurcákról szóit. Még aki mániákus következetességgel követi az e témában megjelenő cikkeket, mindenféle híradásokat, az is talált ebben újdonságot, mert például amit az Építőművészek Szövetségének elnöke, Borvendég Béla elmondott, az úóvum volt a javából. Elégedetlenkedése ugyanis arról szólt, hogy az általa vezetett testületet mintegy kifelejtették az előkészületekből a lóhalálban végig- ha.iszolt terveztetés során. S ez csak az egyik bosszantó malőr a sok — de milyen rengeteg! — közül... Akácz László Heti filmtegyzet Vlahovics Edit (Erzsi) és Ráckevei Anna (Nagyezsda), a Malom a pokolban főszereplői. Malom a pokolban „Kié volt az elfojtott sóhajtás, / Mi üvölt, sír e vad roha- natban, / Ki dörömböl az ég boltozatján, / Mi zokog, mint malom a pokolban? / Hulló angyal, tört szív, őrült lélek...?" Emlékszünk a hatalmas Vo- rösmarty-vers, A vén cigány tépett lelkű, látomásos soraira? Ha igém, választ kapunk az új magyar film címére: a Malom a pokolban a fenti sorokból került — még 1968-ban — a Moldova György-regény élére. S ha nem emlékeznénk a versre, üssük föl a Vörös- marty-köretet, olvassuk el a magyar költészetnek ezt az egyik legmegrendítőbb darabját —, és akkor választ kapunk talán (vagy: egy kicsit) arra is, mi foglalkoztatta Mol- dovát e regénye írásakor, miről akart beszélni, talán éppoly keserűen, éppoly tragikus eseményekre emlékezően, mint tette annak idején Vörösmarty. Amennyire emlékszem (nincsenek most kéznél a korabeli kritikák), Mtíldova regényének fogadtatása meglehetősen szélsőséges végletek között mozgott. Tizenkilenc évvel ezelőtt nem akármilyen vállalkozásnak számított, hogy valaki a személyi kultusz legkeményebb esztendeiről írjon regényt, s ráadásul olyant, amelyben többszörös tragédiába torkollnak az események, feloldhatatlan emberi konfliktusokkal találkozunk, és a könyv végén nem részesít bennünket az író semmiféle feloldozásban, nincs megnyugtató kibontakozás, csak halottak vannak, morális összeomlás van. Nem meglepő, hogy egyesek keményen elutasították ezt a korrajzot, az úgynevezett „ötvenes évek” ilyen keserű, illúzióktól és mentségektől távol álló ábrázolását, s hogy mások meg, épp ellenkezőleg, nagyra értékelték Moldova témaválasztásának és témakezelésének bátorságát, azt a tettet, hogy az elsők között mert irodalmi alkotásban is beszélni azokról az évekről. A Malom a pokolban, innen nézve, kórkép, látlelet, dokumentum is. Moldova olyan történetet és olyan figurákat választ, amelyben, s akik sorában ott tükröződik ennek a retenetesen hányatott pár esztendőnek szinte minden problémája, de kitekintést ad az előzményekre is. Az egyik főhős, Altschuler, a mindenható katonai főügyész, szovjetunióbeli emigráns volt, s mint ilyen, a saját bőrén tapasztalhatta a sztálini koncepciós perek és konstruált vádak-ítéle- tek minden rettenetét. Megjárta a száműzetést, a börtönt —, és amikor kiszabadult, s hazatért, itthon, egy hasonló politikai légkörben, maga is részesévé vált annak a hatalmi gépezetnek, amely ugyanilyen koncepciós pereket gyártott. Hogy ennek a rideg és érzéketlen embernek is megvolta maga keresztje — a nyomorékká lett lánya, Nagyezsda, súlyos teherként is nehezedett Altschuler életére, meg az élete egyetlen értelme is volt —, az törvényszerű. És amikor Moldova éppen ezt a szerencsétlen, a betegsége miatt is, apja pozíciója miatt is őrlődő lányt hozza össze a korszak másik tipikus figurájával, a különböző helyzetek gravitációs törvényei szerinti életutat. bejáró fiatal Flanderával, akit előbb egy korosodó újságírónó, aztán egy tisztaszívű kis villa- moskalauz-iány ajándékoz meg a szerelmével, már előreveti az árnyékát a tragédia. Flanderát épp Altschuler juttatja börtönbe, ahol összeverik. S épp Nagyezsda hozza ki onnan, hogy aztán, apja révén, mindent megadjon a fiúnak, feleségül menjen hozá. Majd amikor Flandera újra találkozik Erzsivel, a kalauzlánnyal, aki már a fia anyja is, és ebből megérti, hogy a férfi mégsem az övé, öngyilkosságot kövessen el. És az is a dolgok logikája, hogy ezt a tulajdonképpen karrierista Flanderát az az Altschuler lövi le, akit épp ott ért halálos csapás, ahol egyedül sebezhető volt: a lánya halálával. Jól helyezkedő fiúk és lányok hasznot hajtó káderházasságai annak idején elég szép számmal köttettek. Egyetemi felvételhez, szovjet ösztöndíjhoz, jó beosztáshoz nem jött:, rosszul az ilyesmi. De azt már kevesen emlegették, milyen emberi kapcsolatok születtek ezekből a házasságokból. Moldova a végletekig, a lehetséges tragikumig vitte el a maga történetét, és azt is tudjuk, hogy bizony ilyen tragikus históriák is voltak. A könyv tulajdonképpen ma is, majd’ két évtized múltán is, izgalmas olvasmány. Talán kissé riportszerű, talán kevesebbet elemez, mint mesél, de amit mond, azon az eltelt esztendők keveset vagy majdnem semmit sem módosítottak. Hogy a könyvből most Maár Gyula filmet készített (ő és maga Moldova írták a forgató- könyvet), az nem meglepő. Manapság elég divatos téma a magyar filmekben az „Ötvenes évek”. Csak nemrég mutatták be a mozik a Szamárköhögést; ez ugyan 56-ban játszódik, de a személyi kultusz éveiről ebben is szó van. Emlékezhetünk Mészáros Márta filmjére (Napló gyermekeimnek), vagy a Kettévált mennyezetre, s az Angi Verára, hogy csak néhány címet említsünk. A Malom a pokolban filmváltozata ehhez a sorhoz kapcsolódik, s bár alapvonásaiban hű a regényhez, annyiban mégis más, hogy érzelmesebb, olykor melodra- matikus, és itt is szívesebben vennénk több elemzést, mint amennyit Maár adagol. Egyes jelenetei feszült légkörűek, a kor külsőségeinek felidézése általában hitelesnek tűnik —, de a sorsok, a cselekedetek mozgatórugóinak feltárása, a miértek alaposabb kutatása e sikerült részek jóvoltából talán még erősebben hiányzik. A hangsúlyok valamiképp áttolódnak a Flandera—Erzsi— Nagyezsda háromszögre. Pedig ennél sokkal bonyolultabb a Malom a pokolban világa. „Hulló angyal, tört szív, őrült lélek” zokog itt, „mint malom a pokolban”. Ez a zokogás, az ég boltozatján dörömbölés hiányzik ebből a filmből. Garas Dezső (Altschuler) és Ráckevei Anna (Nagyezsda) játéka néhány torokszorító pillanatban mégis megérzékeltet valamit a történelem viharában összezúzódó emberi sorsokból. Takács István Nigériai kalandozások család kalandjai egy ismeretlen, de létező világ mindennapjairól szólnak. Bognár Ró- bertnek megkönnyítették A verekedős szellem című könyv megjelentetését a képekhez mondott, magnóra rögzített történetek. A Wirth család kalauzol bennünket igalaföldre, Idah- ba, a Niger folyó partjára. Szinte mesébe illő történeteket olvashatunk a gonosz és jámbor dzsudzsukról, a testet öltött szellemekről, akik álarcban jelennek meg, s közvetítik a nagy ősök üzenetét. Vannak persze barátságos és rosszindulatú dzsudzsuk is. Erről bővebb felvilágosítást kaphatunk a másfélszáz oldalas könyv mintegy 10 színes, fényképes oldalán. Megismerkedhetünk igala- föld természeti adottságaival, állat- és növényvilágával. Bemutatják a népművészet alkotásait. lakóházaikat, viselkedési szokásaikat, eledeleiket. Ez a könyv segít abban, hogy elfogadhatóvá tegye már a gyermekek számára is azt a tényt, hogy földünkön, de akár a közvetlen környezetünkben is létezhetnek a mieinktől különböző világok, szokatlan szemlélet- és gondolkodásmódok. A Bognár Róbert és Vvirth Péter által írt, a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában megjelent Nigériai kalandozások teremtik meg azokat a számolatlanul múló pillanatokat, amikor szinte észrevétlenül tanulunk. A Wirth Legendás nevek Igencsak régen volt, alighanem két évtizednél is régebben, hogy legendákkal foglalkozó könyv jelent meg nálunk. Így a mai gyerekek alig ismerik Sárkányölő Szent György, Szent Miklós püspök, Szent István király vagy Szűz Mária legendáját. Ez utóbbi egyébként a könyv címadója is.
