Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
1987. SZEPTEMBER 22., KEDD Nagy termés, kis export Szerződéses fegyelmezetlenség Több gond az átvételnél Mint ismeretes, a zord tél és az elkésett tavasz jó néhány növényi 'kultúra vetését, illetve növekedését gátolta, s éppen ezért a termésátlagok is alacsonyabbak lettek. Sajnos emiatt felborult a piaci egyensúly több termék esetében, illetve a szerződéses fegyelmet sem mindig tartották be. Pest megyei három, nagyobb forgalmat bonyolító felvásárlóhelyét kerestük fel, hogy megtudjuk, miként alakult a zöldség- és gyUmölcskínálat, a felvásárolt mennyiségből szál- litottak-c külföldi piacra, s a kistermelők mennyire vették komolyan a megkötött szerződéseket. Bosnyák téri árakkal ? A Tápiószele és Vidéke Áfész öt felvásárlóhelyén dinnyéből 68, szilvából 12, paprikából 28, paradicsomból 30, szőlőből 10, léalmából pe^ dig mintegy 20 vagont vásároltak, illetve fognak felvásárolni a kistermelőktől és a gazdaságoktól. “ Az átvétel során több gondunk is volt — mondja Tamás János felvásárlási osztályvezető. — Problémát okozott, hogy a termelők egy része nem hozta a tudomásunkra, milyen mennyiségű terméssel rendelkezik, s először a magasabb árat fizető vásárlóknak próbálta eladni. Amikor már nem volt semmi reménye, akkor fordult hozzánk. Aztán az idei nagy dinnyetermés is komoly feladat elé állított bennünket, hiszen a rossz időjárás miatt az NDK-ba és Csehszlovákiába irányuló export egy része meghiúsult, s a felesleges termést hazai piacon kellett elhelyezni. Emellett a rakodásnál is mutatkoztak fennakadások, hiszen korlátozott volt a vagonok száma, no és a minőség sem felelt meg mindig a követelményeknek. — Szállítási költségeinket nevelte, hogy a ' Nagy Kör Őri Konzervgyár nem tudta átvenni a felvásárolt szilva- mennyiséget munkaerőhiány miatt, s így Kecskemétre kellett eladni a gyümölcsöt. Ugyancsak gondot okozott, hogy bizonyos termékek esetében az export meghiúsulása miatt kevesebbet tudtunk fizetni. Ez elsősorban a termelőket viselte meg. de tudni kell. hogy mi előbb kötünk velük szerződést, mint a kivitelt bonyolító Hunaarofruct a külföldi partnereivel, s fgy csak a bizonytalanra tervezhetünk. A szerződéses fegyelemre nem mondható el egyértelműen, hogy korrekt módon kezelné azt minden kistermelő, ugyanis egy részük a Bosnyák téri árakhoz szeretne igazodni, ilyen irreálisan magas árat azonban az áfész nem tud fizetni. Az ellenpólus az Agro- skála, amely viszont túl alacsonyan tartja az árakat, s ezért a felvásárlásukat még olcsóbban szeretnék megoldani. Jövedelsmérdekeltség A Cegléd és Vidéke Áfész felvásárlóhelye az év elejétől jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozik, s ez eredményeiken meglátszik. A tavalyi első félévet veszteséggel zárták, most az első hat hónap mintegy 2 milliós nyereséget hozott, ök meggyből 12, dinnyéből 60, szilvából 45, léalmából 10, paradicsomból 65, paprikából 12, téli almából mintegy 280 vagont vettek át, vagy vesznek majd át a termelőktől, hogy a termés nagy részét exportra szállítsák a Hungarofructon keresztül. — A mostani kitűnő eredményt és a felvásárlás növekedését a jó téli kitárolással, illetve a munkaerő-ráfordítás csökkentésével tudtuk elérni — mondja Terstyánszky Zoltán felvásárlási osztályvezető. Majd hozzáteszi, hogy ennél többet is produkálhattak volna, csakhogy a kellemetlen időjárás több külföldi partnert is a gyümölcsimport mérséklésére sarkallt, valamint a hazai értékesítés is nehezebb lett. A különféle gyümölcsökből először a „közvetlen’’ fogyasztókat látják el, aztán kerül sor a nagyüzemi feldolgozásra, míg zöldségből csak a konzervgyárba szállítanak. A felvásárolt termés egy részét saját bolthálózatukon keresztül értékesítik, s egy ugyancsak jelentős hányadot — mintegy 60—70 vagonos meny- nyiséget — tárolóházaikban tartanak. A felvásárlóhely a szokásos zöldségek és gyümölcsök mellett gyógyszernövényeket is átvesz. Kamillából több mint 200 kilót vettek, de bodzavirágból és bojtorjángyökérből is sikerült nagyobb mennyiségre szert tenni. A ceglédi felvásárlótelep vegyes cikkekkel foglalkozó részlege növényeken kívül állati termékek felvásárlásával is foglalkozik, valamint az első félévben mintegy 14 tonna mézet vásároltak a környékbeli méhészektől. — A szerződéses fegyelemmel a vegyes cikkek esetében nincs különösebb gondunk — mondja az osztályvezető —, ám a zöldségnél és gyümölcsnél már más a helyzet, mert a környéken is járó. „parti- zánkodó” felvásárlók kicsit magasabb árat tudnak fizetni. mint mi, s ezért a termelők őket részesítik előnyben, holott velünk vannak szerződésben. S ez annak ellenére, hogy kötbért még nem .kellett fizetnünk, ugyancsak próbára teszi a szakemberek munkáját. hiszen a kevesebb termékhez magyarázatot, a többhöz pedig újabb piacot kell adni. Vc'ltozd igények Igazán szép számokkal dicsekedhetnek a Nagykőrös és Vidéke Áfész felvásárlótelepének munkatársai is. Mint azt Godó Ferenc felvásárlási osztályvezetőtől megtudtuk, körülbelül 4000 kitermelővel állnak üzleti kapcsolatban, s az általuk beszállított mintegy 900 vagon termés kilenctized része konzervgyári feldolgozásra kerül, s így külföldre nem is visznek az átvett nagy mennyiségből. Uborkából 220, paradicsomból 160, paprikából 120. patisszonból 40, meggyből 30, cseresznyéből 10, kék szilvából 40, míg léalmából mintegy 20 vagonos mennyiséget sikerült vagy sikerül felvásárolni. A paradicsomra és patisszonra jellemző óriási csökkenés oka elsősorban a felhasználási igények változásában, illetve az alacsony árakban kereshető. — Lényegét tekintve ugyan nem ilyen jelentős a vegyes ágazatunk — mondja az osztályvezető —, ám szakcsoportjainkkal nincs is annyi probléma, mint a zöldség- és gyümölcstermelők egy részével. Sajnos néhány, a környéken portyázó kereskedelmi, vagy csak éppen üzletelni szerető cég lecsap a velünk leszerződött árukra, s ez nem teremt kellemes légkört. Kötbérlehetőséggel nem élünk, mert a termelőkkel már többéves jó viszonyban vagyunk; ám abban bízunk, hogy a jövő évtől ezeknek a gazdaságoknak, illetve vállalatoknak sem lesz lehetőségük, hogy a termésért jóval magasabb árakat fizessenek. Nem élnek jogaikkal Mint látható, a zöldség- és gyümölcskereskedelemben érdekelt nagyvállalatoknak néha egyenlőtlen küzdelemhez kell a szorítóba lépni, "s kiszolgáltatottságukból eredően még törvény adta jogaikkal sem érdemes élniük. Valóban csak abban bízhatunk, hogy az időjárás biztosabb külpiacot biztosít számukra, valamint az itthoni szabályozók majd elvonják a kereskedelembe kon- tárkodó, illetve felelőtlenül licitáló egységek hazardírozás- ra szánt pénzét. Bánsági György Felmentés, választás A Szentendre városi párt- bizottság 1987. szeptember 21- én ülést tartott. Az ülésen személyi kérdésekről is döntöttek, mivel a pártbizottság július 14-i ülésén Román Pált, a városi pártbizottság titkárát saját kérésére felmentette tisztségéből. Németh Ferencet, a megyei pártbizottság politikai munkatársát, a városi pártbizottság és végrehajtó bizottság tagjának, valamint a pártbizottság titkárának megválasztotta. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Balog Pál, a megyei pártbizottság titkára. Szájtátva 101 kiskutya Tündérl volt a kicsinyeknek szóló rajzfilm, vaskosabb a felnőtteket célba vevő mindennapos valóság. A 101 (új) kiskutya ugyanis most nem film, hanem — a gúnyra a cselekvésnél könnyebben kapható üzemi címkézök szerint — vállalatok egy csoportja. Ezek a vállalatok ugyanis (augusztus végén éppen százegyen voltak) úgynevezett általános külkereskedelmi joggal rendelkeznek. Nincsen megkötve tehát a kezük, ami nem szerepel a kivételi listán, azzal foglalkozhatnak és foglalkoznak Is. Mert éppen így találkozhattam a 101 kiskutya egyik képviselőjével, a közéjük nem tartozó vállalatnál, ahol „mit szaglászik ez itt” alapon fogadták, s az még hagyján, de így ebben a stílusban tárgyaltak is vele. Ami már nagyobb baj. Nem csoda, hogy nem lett üzlet a szaglászásból. Ami nem az adott kiskutya képviselőjén múlott. Megyei cégek elfogadható nagyságú csapata van az állandó és általános külkereskedelmi jogot élvezők között (mint például a Boscoop Agráripari Közös Vállalat, a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, megyei gyáregységekkel érdekelten a Ganz Danubius Hatjó* és Darugyár, a Kohászati Gyár építő Vállalat), s emlékezvén a viharokra, amelyek az állandó (de nem általános) külkereskedelmi jog megadása idején dúltak, most szájtátva áil az ember, micsoda dolog az, hogy csupán 101 kiskutya stílusú (színvonalú) ellenkezésre, ódzkodásra futja?! Aggódunk. Már a maguk sikertelenségeit a mások kudarcában való reménykedéssel ellensúlyozni vélők is kiveszőben vannak? Mi lesz így a világgal, ha annak az egynek, aki csinálja, nem drukkolnak tízen, hogy bukjon már bele, ne legyen már különb, mint ők?! Ezek szerint már erre sincsen erő? Avagy megfordulóban van a széljárás, s azért a 101 kiskutyás nyelvöltögetés, mert a nyelvöltögetők kezdenek rájönni, esetleg ők bukhatnak bele? Na nem a kisku- tyázásba, hanem abba a' gondolkodásmódba, amit takar .. • MOTTÓ A szlovák nemzetiség helyzete Átalakulóban a kis közösségek ^ Ácsán, a Kastély Szálló- £ ban tartott kihelyezett ülést 4 tegnap a Magyarországi f Szlovákok Demokratikus ^ Szövetségének elnöksége, amelyen ott volt Jakab ^ Róbcrtné, az MSZDSZ fó- ^ titkára, dr. Bárd András, ^ az MSZMP Pest Megyei , ^ Bizottságának osztáiyveze- £ tője és Oberczán József, a ^ Pest Megyei Tanács osz- 4 tályvezetö-helyettese. Rom- í hányi András, a Ha- ^ zafias Népfront Pest Mc- ^ gyei Bizottságának titkára ^ tartott tájékoztatót a Pest £ megyében élő szlovák ^ nemzetiség helyzetéről. Ma ^ a megyei tanács végrehajtó í bizottsága a megyében élő 4 összes nemzetiség helyzetét vitatja meg. Ez a téma sze- repel a megyei tanács jö- í vő heti ülésén is. Pest megye 35 településén 25 ezer főnyi a szlovák nemzetiségű lakosság, amelynek egyik jellemzője: kicsi a tudatos értelmiségi réteg — főleg pedagógusokból áll —, amely jórészt o nemzetiségi környezettől elszakadva él. Ez a további asszimilációt gyorsítja. A délszlávok és németek növekvő aktivitásával szemben a szlovákok körében egyfajta passzivitás tapasztalható. Egyebek között Harmatcseppek A VÉSŐ NYOMA Lombok sátra susog itt vigaszt a vigaszra szorulónak, s altatódalt az örökké alvóknak. Fejfák, frissen földbe szúrtak, s moha lepte sírkövek, repkénnyel öleltek- takartak. A tenyérnyi dombos részen hatalmas tüskékként feketemárvány oszlopok. Nagykáta valamikori ura volt a család. Fizikai valójuk régen köddé oszlott, emlékvalójuk márványba zárva. Az alapító, az elsőnek ide érkező neve alatt a két évszám. 1742—1801. A véső nyomát koptatta, de el nem tüntethette az idő. Az idő! öt esztendő híján két és fél évszázad! Milyen lehetett? Amikor megszületett, nem más, mint a többi kisded. Rúgkapáló, gő- gicsélő, csecs után csücsörítő. S azután? Később, harminc, negyven esztendő múlva? Gőgös? Kedves? Igazságos, igazságtalan? Szép, vagy mint a többiek általában, mert átlagosak? Akkor született, amikor ... Amikor nagy nehezen, tengernyi szenvedést, bánatot maga után hagyva, lassan visszahátrált az országból a pestisjárvány, öt év alatt háromszázezer lelket ragadott magával! Akkor született, amikor Perliczy János Dániel összeállította emlékiratát egy magyarországi orvosi főiskola létrehozásának szükségességéről. S az irat el is kerül kilenc esztendő (!) elteltével az uralkodóhoz. Mária Teréziához ... Mi tehát az idő?! Az akkori kilenc, s a kisded születésétől fogva eltelt kétszáznegyvenöt esztendő? Harmatcseppek a történelem bokrán. A cseppben ott az ég kékje, a föld zöldje, a rebbenő madár. A parányi vízgömb egyszerre befogadó objektív és vetítő tükör, ám jön a gyenge szellő, az első napsugár, s már zsugorodik, kileheli parányi teste páráját, látszatra semmivé lesz, hogy holnap ismét kiüljön a levelekre, látni, láttatni, feledtetni és emlékeztetni egyszerre, egyidőben. Vajon mit akart az emlékezetbe vésetni és mit a feledés szárnyaira bízni az az ember, aki 1801 óta itt pihen a földben, aki örökáron vette meg nyughelyét, de meg- vehette-e az emlékezést és a feledtetést? Asszonyok. Fekete ruhában, csak úgy, köznapiasan. Kapák, kannák, kerékpárok, kardvirágok, dáliák, törökszegfűk. Jónapot, szervusz, adjon isten, dicsértessék ... Köszönések, köszöntések. Hétfő, kedd, szerda ... s megint élőiről, hétre hét, hónapra hónap. Mi a feledés, mi az emlékezés?! Két kicsi fiú fut át a sírok között, fo- gócskáznak. Van, aki csóválja a fejét. Hová jutott a világ! Gyermek a temetőben, s játszanak.., Mintha ö. ök nem ezt tették volna, mintha évszázadokon át nem éppen a temető lett volna a kicsinyek és a nagyobbacskák játszásának tere! Mi tehát a bánat és mi a vidámság? Született, meghalt. Évszámok kerítette sorsok. Mi préselődött, hullott beléjük, mi volt bennük a hamis és az igaz, az emberi és az embertelen, a szép és a rút? Ki tudja már! Hiszen 1742—1801. S a többieké? A friss hantok alatt nyugvóké? Azt tudhatni? Kopog a kőfaragó kalapácsa, tompán jajául és csikorog a kövön a véső. fii kő készül, új név, új évszám. S róla számla, anyag- és munkadíj, a megrendelő fizet, hasonlítgatja a többiekével, jó-e, szép-e... Szép? Egy sírkő? S mégis, azt mondják a kőfaragó mellett elmenő asz- szonyok, szép lesz Pista ...! Mi tehát a szép és mi a csúnya? Megpihent végleg és visszavonhatatlanul 1801-ben. Körülötte a család későbbi tagjai, leszármazottak serege. Egy-egy sors, egy-egy márványtű a tenyérnyi dombocskán, esőtől mosottan, portól lépetten, viselve a véső tépte sebet, amebrre hajnalonta harmatcseppek ülnek ki, s illának el, amikor szólítja őket a napsugár. Ok a vésőt fogó kézre emlékeznek. Mészáros Ottó csökken a szlovák nyelv iránti érdeklődés is. (Tudjuk, történelmi okai vannak annak, hogy sokan ma sem szívesen nevezik magukat szlovákoknak.) Ennek ellenére — az országos tendenciákkal egyezően — megyénkben is az a jellemző, hogy a szlovákok a magyar lakossággal egyenrangú állampolgárokként élnek és dolgoznak. Részt vesznek a helyi közéletben, a települések fejlesztésében, több helyen a tanácsi vezetők is közülük kerültek ki, s ott vannak a megyei, országos testületekben. £íő az anyanemzethez fűződő kapcsolat, s ezt nemcsak a személyes, rokoni kötődések magyarázzák. A Vác környéki falvaknak például a csehszlovákiai Levlce- és Nőve Zámky- járással van évék óta politikai, gazdasági és kulturális kapcsolata, ami nemcsak a nemzetiségek közérzetét javítja, de erősíti a szomszédos népek barátságát is. A társadalmi változások arra késztették a megyei vezetést-, hogy az új helyzethez igazítsa a nemzetiségi politika irányítását. Ennek első lépésként újjászerveződött a Pest Megyei Tanács mellett működő nemzetiségi albizottság, amelynek tevékenysége máris biztató: javult az információ- áramlás és elkészült a tennivalókat megjelölő középtávú program. Megalakult az országos választmányi tagok és kongresszusi küldöttek megyei csoportja is, amelynek munkáját a HNF Pest Megyei Bizottsága koordinálja. A cső port létrehozásának az a célja, hogy a kongresszusi küldöttek még aktívabban vegyenek részt a nemzetiségi politika helyi megvalósításában, összekötő kapocsként szolgáljanak az országos és a megyei szervek között s érezzék, hogy a két kongresszus között is számítanak munkájukra. A nemzetiségi lét elválaszthatatlan az anyanyelv ismeretétől. Ez tükröződik abban a törekvésben, hogy lehetőség legyen a nemzetiségi nyelvoktatásra, illetve kétnyelvű foglalkozások megtartására mindazokban az óvodákban és általános iskolákban, ahol arra igény van. Ennek ellenére az utóbbi öt évben nem növekedett azoknak a száma, akik a szlovák nyelvet tanulják, az óvodai előkészítőkön is kevesen vesznek részt. Ennek fő oka az — ahogy már említettük —, hogy megcsappand az érdeklődés. Akadnak jó példák is: Pilisszántón nemrégiben, a pilisszentkereszti általános iskolában pedig az idén indult meg a kétnyelvű tanítás. Cél az, hogy a továbbtanulók számára is megteremtsék ennek lehetőségét. Ahogy például a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban, ahol a szakköri formát választották. A dabasi gimnáziumban és a két megyei szakközépiskolában már az előkészületeknél tartanak. Átalakulóban van a kis közösségek tevékenysége: a 70-es években elsősorban az általános jellegű klubok és a pávakörök iránt volt igériy, most viszont növekszik az érdeklődés a nemzetiség múltjával, történelmével kapcsolatban. Az elmúlt években Pilisszántón, Bahason, Szentendrén rendeztek honismereti táborokat. Sok településen működnek amatőr művészeti együttesek, amelyek közül nem egy a határainkon túl is ismert. A tanácsokon kívül számos intézmény, szervezet, vállalat vesz részt az együttesek fenntartásában. Ennek ellenére egyre több az anyagi gondjuk és a szakmai vezetés sem findig megfelelő. Sok a felbomló, csak névlegesen létező, majd újjászerveződő csoport. Segítésükre regionális módszertani központokat hoznak létre, egy-egy nagyobb művelődési házra alapozva. A megyei könyvtár a hetvenes évek második felében kialakította a letéti rendszert és így biztosította az ellátást a nemzetiségi irodalomból. Jelenleg harmincegy ilyen könyvtár működik, s több mint kétezer művet kínálnak, örvendetes, hogy a pénzszűkös időkben is növekedett a könyvbeszerzésre fordítható összeg. K. L. Gázelosztó Ilyen hatalmas csöveken és csapokon keresztül érkezik a gáz hazánkba, majd szűrés és kezelés után kerül a megye különböző részeire a gáz. Képünkön a vecsési Gáz- és Olajszállító Vállalat központi elosztója látliató (Vimola Károly felvétele) /
