Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

1987. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ Sikert arattak a híradástechnikai újdonságok Közönségnap a vásárvárosban A fogyasztási cikkek szak- kiállítása, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár vasárnap nyitástól zárásig a nagyszámú közönséget fogadta. E hét vé­gi közönségnapon felkereste a BNV-t Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A rendkívüli érdeklődést jellemezte, hogy már a regge­li órákban gongot okozott a kocsival érkezőknek a par­kolás. Jobban jártak azok, akik buszra szálltak, vagy a Keleti pályaudvarról félórán­ként közlekedő különvonattal érkeztek Kőbánya-felsőre, mert onnan néhány perc alatt ké­nyelmesen elérhették a vá­sárt. Különösen a hazai könnyű­ipar újdonságait bemutató A pavilonban volt nagy forga­lom, a látogatók már a nyi­tást követő percekben bené­pesítették a kiállitóteret. Nagy sikert aratott látványos be­mutatójával az elelmiszer- pavilon, ahol négyszáz válla­lat, szövetkezet és állami gaz­daság mintegy 4000 termékét vonultatták fel. A MÉM élel­miszer-szakmai bizottságának koordinálásával összeállított kiállítás reprezentatív ke­resztmetszetét adja az iparág kínálatának. Nemcsak a szak­emberek, a nagyközönség is úgy ítélte meg, hogy méltán nyertek el az élelmiszer-ipari termékek tíz nagydíjat. 38 vásárdíjat és 33 KÁF-okleve­let. Egész nap csúcsforgalom volt a híradástechnikai új­donságokat bemutató pavilon­ban. Sok csodálója akadt az új televízió-készülékeknek, az Orion gyár műholdas adás­vételére alkalmas parabolaan­tennájának. Sokan érdeklőd­tek afelől is, mikor kezdi meg a Videoton a francia Thom­son céggel kooperációban ki­fejlesztett nagydíjas TS 4350 típusú televíziójának sorozat- gyártását? A válasz: a tervek szerint a jövő év második fe­lében már kapható lesz a ké­szülék a hazai üzletekben. A gyár egyébként az elkövetke­zendő években mintegy 15 milliárd forintos befektetéssel több jelentős fejlesztési prog­ramot hajt majd végre. Több mint hetven vállalat, szövetkezet és magán-kiskeres­kedő árusítja a vásáron ki­állított termékeket. Nagy si­kerük van a Centrum és a Skála divatos ruháinak, ci­pőinek. Sokan vásárolják a kozmetikai újdonságokat és a műszaki cikkeket is. Az autó- technika pavilonjában nagy a keletjük a vásáron bemuta­tott újdonságoknak — az NDK-ból származó kis teher- utánfutónak, a Budaflax köny- nyűszerkezetes sátorgarázsá­nak, a kerti napernyőknek, hálózsákoknak, kempingfelsze­reléseknek — amelyek itt elő­jegyezhetek. Nemcsak a szervizek, de magánszemélyek is érdeklőd­nek az új hazai gyártmányú Testomat elnevezésű motor és elektromos diagnosztikai készülék iránt. Az Autótech­nika személygépkocsi-alkatré­szeket is árusít a vásáron. Az alkatrészellátásról elmondták: több termékből, amelyek ko­rábban hiánycikknek számí­tottak — ilyen például a Tra­bant és a Wartburg karosz- széria — ma már teljes egé­szében ki tudják elégíteni az igényeket. A Lada gépkocsik­hoz azonban változatlanul nincs elegendő karosszéria. A vásáron is tárgyalnak külföl­di szállító partnereikkel, s várható, hogy sikerül a hiány­zó cikkekből is valamivel többet beszerezni a jövőben. A vásárlátogatók szórakoz­tatására számos műsoros ren­dezvényt, divatbemutatót tar­tanak a kiállítók. Nagy kö­zönséget vonzott egész nap a 16-os pavilonban a Colorou- lette Casino, ahol a játékos kedvűek kipróbálhatták a Vas­ipari Kutató- és Fejlesztővál­lalat szabadalmaztatott új­donságát, amely nem pénz­nyerő automata, ezért a Bel­kereskedelmi Minisztérium en­gedélyezte forgalmazását. Az elektronikus rulettjáték első­sorban a játékosok kézügyes­ségét és megfigyelőképességét Újjávarázsolt iskola Vaikón Széles körű összefogással Balázs Gézáné meleg szavakkal köszöntötte az iskola építőit. Mellette Sziráki Mihály. (Vimola Károly felvétele) Szépen sütött az őszi nap szombat délután. A valkóiak úgy néztek a valóságos pa­lotává terebélyesedett általá­nos iskolára, mintha varázs­lat történt volna. Sziráki Mihály, a nagyközségi közös tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Az átadás örömteli pillanataira érkező is megértette: mit jelent a kétezerkétszáz lelkes falu éle­tében ez az esemény. Balázs Gézáné, a Pest Me­gyei Tanács elnökhelyettese erről is szólott meleg hangú köszöntőjében: — Több mint tizenhét éve fogalmazódott meg a gondo­lata, s most itt áll a hat tantermes iskola, amelyben ti­zenkét tanulócsoport is el­fér. Megszűnik tehát a har­mincéves két műszakos okta­tás. Helye lesz a szakkörök­nek, a tehetséggondozásnak. A gyermekek esélye megha­tározó módon javul: az új technikai eszközök használa­tával a szaktantárgyak, a fa­kultáció, a második nyelv oktatása is lehetővé válik a 231 általános iskolás számá­ra. A beszéd után a kisdiákok bensőséges hangulatú műsora következett, majd pedig a két és fél millió forintot érő tár­sadalmi munkát végzők közül tizenötöt elismerésben része­sítettek. Balázs Gézáné a nemzetiszínű szalag átvágá­sával megnyitotta a 21 mil­lió forintból megújult iskolát, amelyhez a Pest Megyei Ta­nács 16 és fél millió forinttal, Valkó és társközsége, Vác- szentlászló a tehóval járult hozzá. A tágas, világos épületben jut hely a napköziseknek s a két kisegítő osztálynak is. Ebédlő, tornaterem, a tetőtér­ben kis színházterem, könyv­tár és olvasószoba várja a tanulókat. V. A. Puma cipők a Pemü kiállítá­sán teszi próbára. A feltaláló, Hollósy Lajos készséggel adott felvilágosítást a nem csekély számú érdeklődő vállalati szakembernek és kiskereske­dőnek. Mint elmondta, a vál­lalat az osztrák Novomatic céggel kooperációban igény szerinti mennyiséget tud az automatából előállítani. Az eddigi tárgyalások alapján a következő három évben vár­hatóan négy-öt ezret szállíta­nak Angliába, de japán üzlet­emberekkel is tárgyaltak már. A hazai vállalatok közül az IBUSZ érdeklődik a játék iránt. A vásár szervezői gondos­kodtak arról, hogy a mintegy százezer látogató jól is lak­hasson. Ez különösen vasár­nap volt fontos, amikor sokan egész napos programul válasz­tották a vásárlátogatást. A vendégeket 24 vállalat mint­egy negyven éttermében, bü­féjében és árusítóhelyén vár­ták. Üj vendéglátó helyekkel is bővült tavaly ősz óta a BNV: az A pavilon mögött a korábbi ideiglenes büfék he­lyén a Pest-budai Vendéglátó Vállalat, a Délker és a Novi- tax Kisszövetkezet közösen korszerű gyorsétkező-helyet lé­tesített. A BNV-n ma megkezdőd­nek az üzleti élet hétköznap­jai, a szakmai programok. Szájtátva Rajzolgatnánk Valójában ugyan az Is­kolatanács megalakítását előkészítő megbeszélésre jöttek össze az érintettek, de — meglehet, az éppen ott tábatlankodó hírlapíró­ra tekintettel — sorolni kezdték, mennyi szaladgá­lás, bosszúság vár a szü­lőkre egy-egy tanév kez­detekor. Holott legtöbbször — amint azt a szülői munkaközösség választ­mányi képviselője megfo­galmazta — valami primi­tíven egyszerű dolog hiányzik. Ha azonban hiányzik, rögtön nem pri­mitíven egyszerű, hanem fontossá növi ki magát, mint például... például a rajzlap. Hónapok óta nincsen a nagyközségben. Busszal be a városba. Ott sincsen. Vonat. Budapest. Ott sem kaptak. Csak nyugtatási. Mibe kerül ez — kérdezte a két iskolásgyermeket ne­velő asszony — a szülő­nek és mibe a népgazda­ságnak, hiszen az ilyen fö­lös futkosások miatt idő vész el, fokozódik a tö­megközlekedési eszközök zsúfoltsága ... Rajzlap időnként tényleg nincsen — tudta meg később az újságíró. Nincsen, mert hazánkban nem készítenek ahhoz szükséges alapanya­got. A szakosítás és a munkamegosztás jegyében a rajzlapot a KGST-tag- országok egyikétől vásárol­juk. A szállítás viszont nem folyamatos és egyen­letes. A miért nein-re — mondták az illetékesek csakis akkor adható vá­lasz, ha sokféle tényezőt veszünk figyelembe ... rajzlap persze időnként akkor sincsen. Ez utóbbit már nem az illetékesek, hanem a szaladgálásra késztetett szülők mondják, Nekik meg csemetéiknek ugyanis nem magyaráza­tok, hanem rajzlapok kel­lenek (kellenének), mert ez utóbbiak híján egészen másról készítenek rajzot (képet), mint eredetileg feladatuk lett volna, rajz­lapok birtokában. S mi­közben el-elrajzolgatnak ezen a módon, de rajzlap nélkül szülők és gyerekek, el-eltöprengenek azon, az így kirajzolódó kép miatt kik kapják az elégtelent?! MOTTÓ Kinek van igaza? Méltatlan érdektelenség Közömbös az ifjúság — hangzott el ismét a jól is­mert általánosító vélemény. Pásztor Béla, Veresegyház ta­nácselnöke szinte indulatosan utasította vissza a megállapí­tást: a fiatalok nem közöm­bösek, még akkor sem, ha éppen érdektelenséget mutat­nak olyan dolgok iránt, ami­ket mi találunk ki számukra. A hiba bennünk vap, hagy­nunk kell, hogy az ifjúság azt tegye, amit szeretne. Nekünk kell az ő kezdeményezéseiknek az élére állnunk. Kicsit anakronisztikusnak hatott mindez Nagykőrösön az értelmiségi fiatalok me­gyei találkozóján, amit — Nagy Sándornénak, a megyei pártbizottság titkárának jelen­létében — mindössze ötven if­jú értelmiségi előtt nyitott meg dr. Kiss Jenő, a KISZ megyei bizottságának első tit­kára. Ezt a rendezvényt senki nem kényszerítette a fiatalok­ra, ők találták ki saját ma­guknak, saját magukról, sa­ját magukért. így különösen nehéz magyarázatot találni az érdektelenségre. Az okokat persze lehet — s akiknek ez a dolguk, azoknak kell is — keresni. Valószínűleg a szer­vezés nem volt elég alapos, lehet, hogy voltak olyanok, akik az előre meghirdetett program változása miatt — Pozsgay Imre, a HNF főtit­kára az Országgyűlés miatt nem tudta megtartani előadá­sát — maradtak távol. S vé­gül, ha nem is szívesen, de számolni kell azzal, hogy a fiatalok valóban ilyen közöm­bösek? Pedig éppen a távollévők­nek lett volna hasznos, ha meghallgatják Bánlaky Pál szociológus előadását az értel­miség helyzetéről és szerep­vállalást lehetőségeiről. A tör­ténelmi visszatekintéssel meg­alapozott előadás ugyanis vi­lágos képet festett arról, hogy mit vár ma a társadalom az értelmiségtől, no meg arróL, hogy milyen tényezők aka­dályozzák e funkció maradék­talan betöltésében. Az elméletet a délutáni egyik szekcióülésen gyakorla­ti példával illusztrálta Pász­tor Béla: meggyőző erővel mutatta be, miként szervező­dik a hatezer lakosú Veres­egyház élete, teret és lehető­séget adva mindazoknak, akik készek tenni valamit lakóhe­lyükért. A szociológus ezt az „alulról szerveződő társada­lom” modelljének nevezte, hozzátéve, hogy ez manapság még nagyon ritka. A modellértékű veresegyhá­zi példa esetében minden bi­zonnyal igaz. amit a tanács­elnök az ifjúságról mondott. A megye értelmiségi fiataljai ezen a hétvégén viszont is­mét a másik állítást támasz­tották alá... M. N. P. Hungaroton hanglemezhetek Egy jubileum ürügyén Több jót fogok írni, mint rosszat, pedig elégedetlen va­gyok. Hiába, idén tizedik al­kalommal rendezik meg a Hungaroton hanglemézhete- ket, és ettől a jubileumtól többet vártam. Nem a kiad­ványok számában, ami eltér az évek óta megszokottól, és idén tizenhétre emelkedett, hanem a repertoártól és a színvonaltól. De úgy is fogal­mazhatok, hogy ünnep ide, évforduló oda, a hanglemez- piacra idén is a szokványos választék került. Mert lassan már annak tekinthető a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Schola Hungarica vagy Kocsis Tv-FI GYE LŐ' kODllÓS. Sehol másutt, csak­is az általa alapított és mű­ködtetett Mikroszkóp Színpa­don lehetett felidézni Komlós Jánosnak, a tehetsége teljé­ben, igen korán elhunyt szer­kesztőnek, irodalmi és szín­házi mindenesnek az emlékét, s ugyan ki más szólhatott ró­la, beszélgethetett a technika alakmegőrző képességének há­la vele, mint az a Marton Frigyes, aki nemcsak rende­zőként szolgálta, de aki barát­ként is jó társa, hűséges vita­partnere volt. Megszámlálhatatlanul sok magán- és társas számot en­gedtek ők közösen mind a Mikroszkóp pódiumára, mind más fórumok közönsége elé, így hát volt miből válogatni, s volt miből megrajzolni azt a portrét, amire az utókor né­zője is rábólintott: igen, ez volt a Komlós, igen, mindez együtt forrt, pezsgett, szikrá­zott abban a mindenre fogé­kony s szintén mindenre rea­gálni kész agyban. És ráadásként a jól kisze­mezgetett mutatványokhoz Marton Frigyes számos olyan túlélőt is megszólaltatott, aki szerzőként, ilyen-olyan mun­katársként valamiképpen kap­csolatba került Komlóssal, il­letőleg, aki csak egyszerű ba­rátként élvezte a társaságát. Ezek a szerencsés rövidségű, néhány markáns vonással jel­lemző monológok szintén ab­ban a hitében erősíthették meg a nézőt, ami már amúgy is megfogamzott benne, hogy tudniillik ez a férfiú tényleg egy csodabogár volt a maga nemében, hiszen egyszerre több életet élt: ugyanakkor gyakorolta a műfordítás mun­káját igen magas színvonalon, amikor ertö és alapos kritiká­kat írt. és megint csak egy idő­ben tudta megosztani magát a mások menedzselésével és az örökös konferálással, tár­sulatvezetéssel. Tényleg föl- foghatatlan az a munkabírás, ami jellemezte! Hogy mikor pihent, titok, hogy mikor ötölte ki és mikor tanulta be mondókáit, szintén titok, hogy mikor társított poént poénhoz, az is; csupán az nem titok, hanem — sajnos, már túlha­ladott — valóság, hogy esté­ről estére kilépett annak a kicsi színházacskának a dobo­gójára, és annak a néhány száz embernek a fülébe olyas­miket mondogatott, hogy ar­ról igen-igen hamar az egész orszán beszélt. Akárcsak hí­res elődje. Nagy Endre és kedves kollégája. Kellér De­zső. ő is milliók számára ter­melt sugdosni-, kuncogni- és hahotáznivalót. A konferanszié című — két egymást követő estén levetí­tett — egyáltalán nem gyá­szos hangulatú, hanem éppen a megidézetthez illően vidám — összeállítás mindemellett még két fontos tanulsággal is szolgált. Az egyik az, hogy igazi politikum nélkül nincs virágzó kabaré; csakis a leg­elevenebb közéletiség tudja éltetni ezt a formájában vál­tozó, de örökkön örök műfajt. A másik meg az, hogy egy vérbeli szóvivő a formai mó­dik változását is kihasználja, vagyis bevonja a bevonható technikát. Lám. Komlós is mi­lyen ügyesen applikálta bele a maga műsorába a televíziót, hogyan társalkodott a képer­nyőn megidézett nagyságokkal és apróságokkal. Modern gon­dolkodású ember volt ő e te­kintetben is. RoCkíOjjttlfkOZáS. Az imént dicsért Komlós-műsorok mel­lett a Rockfogyaikozás című visszatekintés is a közelmúl­tunkat idézte, a tíz, húsz év­vel ezelőtti rockvilág felvi­rágzását, majd lassú hervadá- sát próbálta meg bemutatni, megmagyarázni. Idő múltával, tapasztaltabb szemmel — netán mind több- és többdioptriás szemüvegen át — nézve, bizony sok csa- csiság, értetlenség hátráltatta annak idején e gitáros ének­mondást. A jó modor hivata­los pásztorai ugyanúgy bele­kötöttek a nekik nem tetsző frizurákba, mint ahogyan ár­tatlan szövegekre is nemet mondtak. A furcsa csak az, hogy amikorra ezek a tilal­mak sorra feloldódtak, maga a mozgalom is kifulladt, s ma már jobbára csak a nagy öregek nosztalgiázásában, a középkorú felnőttekké vénült egykori tinik emlékeiben él. Iparrá, szakmává szürkült bi­zony ez a zenekarosdi is .. Akácz László Zoltán és a Fesztiválzenekar egy-egy újabb albuma. De addig jó, amíg ezek az elő­adók tartják szokásos színvo­nalukat. Kétségtelen tény ugyanis, hogy ezt rendez­vénysorozatot elsősorban Ko­csis Zoltán kiváló játéka emeli ki a szürkeségből. Ö az egyetlen, akit fenntartások nélkül dicsérni szabad, sőt Liszt- és Bartók-f elv étele jól hallhatóan tudatos, érlelt munka eredménye. Utóbbiban kiváló partnere Fischer Iván és az általa dirigált zenekar. Kár, hogy Schubert-lemezük már nem ennyire egységes zeneileg. A IV. szimfónia I. tételének indítása, a sejtelmes hangzás egészen zseniális. A zenei csúcspontok felé köze­ledve azonban a produkció veszít intenzitásából. Persze ezt talán a koncertfelvétel számlájára lehet írni. A többi műről csak nagy vonalakban ejtenék néhány szót. A rövid összefoglalások azonban magukban hordozzák a tévedés lehetőségét is, ezért kritika helyett tekint­sék véleménynyilvánításnak A Liszt Ferenc Kamarazene- kar Vivaldi Négy évszakjá­val és Bach Branderburgi versenyek-jével jelentkezett. Az előbbi mind előadói, mind felvételtechnikai szempontból jobb az eddig kapható variá­cióknál. Ugyanakkor egy ilyen sokszor feldolgozott mű újbóli felvételénél talán jog­gal várnám el az új szemlé­letet, a sajátosan az előadóra jellemző felfogást. Bach mű­vének megszólaltatásáról na­gyon kérdőjeles képem van. Igazán se jót, se rosszat nem tudnék kiemelni. Viszont a csúcstechnika kedvelői éppen ezzel az alkotással ismerked­hetnek meg CD-kiadásban is. Ami viszont — hogy, hogy nem — már egy hónappal hamarabb megvásárolható volt. Üj színfolt az Amadinda ütőegyüttes korunk zenéjéből merítő összeállítása. A bo­nyolult ritmusok hangzása legalább annyira dallamos, mint az együttes neve. Ezt a lemezt jó szívvel ajánlhatom azoknak is, akik inkább a régi klasszikusokért rajonga­nak. Sz. L. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents