Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

1981. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ rr • • • 9 r BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) ban a Minisztertanács — az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — évente tegyen javaslatot. Ugyancsak elfogadták azt a módosító javaslatot, hogy a pénzügyminiszter kapjon fel­hatalmazást a fogyasztói adó­val terhelhető termékek és szolgáltatások, valamint a fo­gyasztói árkiegészítésben ré­szesíthető termékek és szol­gáltatások után megállapítha­tó adó, illetve árkiegészítések mértékének és részletes szabá­lyainak rendeleti meghatáro­zására. Beható vita után a két bi­zottság a többi módosító ja­vaslat elfogadását nem aján­lotta. Ezek közül azokat, ame­lyeket a javaslattévő képvi­selők továbbra is fenntartot­tak, a két bizottság elbírálás­ra a törvényhozó testület plé­numa elé tárta. A pénzügyminiszter összefoglalója Az adóreform része a munkaprogramnak A vitát lezárva Medgyessy Péter pénzügyminiszter emel­kedett szólásra. Bevezetőben köszönetét mondott a képvise­lőknek az észrevételekért, a támogatásért, s azért a segít­ségért, amelyet már az elő­készítő munka során is ka­pott a pénzügyi kormányzat. Ha a képviselők elfogadják a törvényjavaslatot, a pénzügyi kormányzat is számit erre a segítségre, elsősorban az adó­törvény társadalmi elfogadta­tása terén. Már az eddigi vi­tából is kitűnt, hogy az adó­reform szerves része a kor­mány most elfogadott munka- programjának. A két új adó fontos eszköze a munkaprog­ramban megfogalmazott célok ' megvalósításának, elősegíti a stabilizálást, s eszköze a ki­bontakozásnak is. Arra a képviselői kérdésre, hogy miért nem magyaráz­ta meg a pénzügyminiszter, mi a következménye, ha nemmel szavaz az Országgyűlés, Medgyessy Péter most elmon­dotta: ez esetben az elképzelt- nél magasabb áremelkedéssel valósítható meg az életszín­vonal szükséges csökkenése. Ennek társadalmi, politikai hatásai beláthatatlanok és rendkívül kedvezőtlenek. Ked­vezőtlenebbek, mint amilyen következményeket az adórend­szer bevezetése során vállal- "rtunk kell. A másik lényeges különbség, hogy az új adó­rendszer magában hordozza a kibontakozás lehetőségét, amellyel a régi eszközrendszer nem rendelkezik. A SAJTÓ SEGÍTSÉGE fizető rétegeket. Emellett e megoldás alkalmazása esetén a 70 ezer forintnál kisebb évi jövedelemmel rendelkezők fi­zetését nem bruitósítanák. Ám a következő években az ő jö­vedelmük is emelkedik, bele­kerül az adózósávba, egyszer­re jelentős adót kellene fizet­niük. ami hirtelen nagy meg­terhelést jelent. Ennek a meg­oldásnak az is hátránya, hogy a kedvezmények egy bizonyos körét semlegesítené. Ilyen len­ne a fiatalok egy részénél a lakásmegtakarítási kedvez­mény, vagy a közművel kap­csolatos kedvezmények, illet­ve a nagycsaládosok kedvez­ményeinek egy része is. Ilyen indokok miatt az indítványt nem támogatja a kormány. Egy másik javaslat szerint a 48 ezer és a 120 ezer forint közötti évi jövedelem adó­kulcsa lineáris legyen, a prog­resszív elvonás helyett. Ennek az elgondolásnak a megvaló­sítása azonban igen nehéz helyzetbe hozná az alacsony átlagbért fizető ágazatokat, a többi között a könnyűipart. Elhangzott olyan vélemény is, hogy támogassuk a viszony­lag alacsonyabb mértéket tar­talmazó adótáblát, s ugyanak­kor a magasabb lakásmegta­karítási kedvezményt fogadja el az Országgyűlés. Érthető ez a fajta közelítés is — mondta a miniszter —, azonban nem biztosít igazi alternatívát. El­fogadása ugyanis másfél-két milliárd forintos terhet jelen­tene a költségvetés számára, s ennek finanszírozására je­lenleg nincsenek meg a forrá­sok. Sok képviselő foglalkozott az újításokkal. E téren a pénz­ügyminiszter megerősítette a2 expozéban kifejtett vélemé­nyét, miszerint az újítási díja­kat a vállalatok a költségek között számolhatják el. így lehetőségük van arra, hogy olyan díjakat állapítsanak meg, gmelyek fedezik a jöve­delemadót is. Medgyessy Pé­ter felhívta arfigyelmet arra az adórendszertől nem lehet elvárni, hogy helyreállítsa a kívánatos jövedelmi viszonyo­kat is. A kormánv tudja, hogy a kiemelkedő szellemi teljesít­ményeket külön is el kell is­merni. Ezért a találmávvok terén jelentős kedvezményeket kíván biztosítani. MŰVÉSZETI JAVADALMAK Igen nagy vitát váltott ki a művészeti kedvezmények kér­dése is. A pénzügyminisztei emlékeztette a képviselőkel arra, hogy a szerzői jogvéde­lem alá tartozó tevékenysé­geknél a törvényjavaslat ér­demleges kedvezményeket biz­tosít: 200 ezer forintig a jö­vedelemnek csak 35 százalé­ka az adóalap, tehát a fenn­maradó 65 százalék költség­ként számolható el. A kétszáz­ezer forintos éves jövedelenr felett is csak 60 százalék a*, adóalap. Ez is mutatja, hogy a kormány értékeli a művé­szi tevékenységet. A pénzügy kormányzat egyébként készer áll arra, hogy felülvizsgálja i honoráriumok jelenlegi hely­zetét, és áttekintse: milyer eszközök állnak rendelkezés­re a tehetségek nagyobb mér­tékű elismerésére. A kormány egyetért azzal hogy a nyugdíjasok számára lehetőséget kell biztosítón, nyugdíjuk kiegészítésére. Fon­tos, hogy ne csökkenjen sen Az ülésszak végén Kádár János gratulált Medgyessy Péternek, középen, Marjai József miniszterelnök-helyettes (Hancsovszki János felvételei) az alacsony, sem a magas nyugdíjjal rendelkezők érde­keltsége a munkavállalásban. Ebből a szempontból egyaránt hátrányos a 96 ezer forintos, vagy a 120 ezer forintos adó­mentes határ megállapítása. Amikor ugyanis a nyugdíjas évi jövedelme meghaladja a megállapított adómentes . sá­vot, akkor jelentős mértékű adót kell fizetnie. Ezért a pénzügyi kormányzat semmi­képpen sem ajánlja az ilyen korlátot állító variáció elfoga­dását. A TÁRSULÁSOK TÁMOGATÁSA A szaktudás megszerzését célzó kedvezmények további szélesítése viszont támogatást érdemlő szándék. A törvények végrehajtási rendelete már tartalmaz bizonyos kedvezmé­nyeket az országos tudomá­nyos kutatási alap keretei kö­zött végzett tevékenységeknél. A következőkben megvizsgál­ják : indokolt-e ezeket valami­lyen módon kiegészíteni: En­nél nehezebb kérdés a köz­Medgyessy Péter vitázott és érvelt válaszában Az adórendszer előkészíté­sének társadalmi vitája s a parlamenti tanácskozás is őszinte eszmecserére adott al­kalmat. A vita során az adó révén olyan súlyos gazdasági­társadalmi kérdésekről is ki­alakult a véleménycsere, mint a szociálpolitika jelenlegi rendszere, a bérezési rendszer, az állampolgári erkölcsök kérdése, a közgondolkodás alakulása. Az eszmecserék so­rán többen megfogalmazták azt a kérdést: vajon elő van-e készítve az adóreform a be­vezetésre. Szakmailag ezt a pénzügyi kormányzat megfe­lelően előkészítette. Termé­szetesen ennek ellenére — amennyiben az Országgyűlés törvénnyé emeli a tervezete­ket — megfeszített munkára van szükség ahhoz, hogy a részletekbe menő megoldások közül is megtalálják a leg­jobbat. Ami viszont az adó­reform társadalmi előkészíté­sét illeti, a válasz már bi­zonytalanabb. Sok minden tör­tént az elmúlt hónapokban, de még számosak a tennivalók. A kormány nyitott arra, hogy az adórendszer működésének egy­éves tapasztalatait értékelje, és a szükséges következtetése­ket levonja. Külön köszönetét mondott a pénzügyminiszter a tömeg­kommunikáció munkatársai­nak, mert kifejezésre juttat­ták a társadalomban felgyü­lemlett feszültségeket s rész­letesen ismertették az adó­reformmal kapcsolatos külön­böző nézeteket, elképzelése­ket. Hangsúlyozta: nagy szük­ség van arra, hogy ez a mun­ka a következő időszakban is — egy kicsit átgondoltabban, tudatosabban — tovább foly­tatódjék, segítve az adórend- •zer alkalmazását. A vita tanulságai alapján helyesnek bizonyult, hogy a kormány a törvényjavaslat tervezetében bizonyos kérdé- »ekben alternatív megoldáso­kat fogalmazott meg. Az al­ternatívák közötti választás során azonban figyelembe kell venni a következménye­ket is. A különböző mértékű kedvezmények alkalmazásá­nak más és más a konzekven­ciája, ezek részletes mérlege­lése szükséges. A legnagyobb vitát a sze­mélyi jövedelemadó tervezete váltotta ki. A személyi jöve­delemadó fontos eszköze a tel­jesítmények szerinti differen­ciálás megalapozásának, kiter­jesztésének. Az elkövetkezen­dő években a munkából szár­mazó jövedelmek között a je­lenleginél lényegesen na­gyobb különbségek fognak kialakulni. Olyan körülménye­ket kell azonban teremtenünk, hogy a növekvő különbségeket a társadalom elfogadja, s en­nek legfontosabb eszköze a bevezetendő személyi jövede­lemadó. Az új adórendszer természetesen nem csodaszer, eredményt csak jól szervezett, célirányos munkával lehet el­érni. Ehhez azonban megfe­lelő feltételeket kell teremte­ni. A pénzügyi kormányzat azt várja az adórendszertől, hogy a dolgozókat többlettel­jesítményekre fogja ösztönöz­ni, amivel meg lehet alapoz­ni a növekvő évek gazdasági stabilizálását, majd a kibon­takozást. A KEDVEZMÉNYEK MEGFELELŐ MÉRTÉKE A továbbiakban a pénzügy- miniszter az adórendszerben alkalmazandó kedvezmények­ről szólt. Elmondotta: e téren nagyon vigyázni kell arra, hogy megfelelő mértéket tart­sunk. A kedvezményeket ugyanis az adózók fizetik meg. A pénzügyi kormányzat el­képzelése az, hogy a jövőben tovább szélesíti az adófizetők körét, s így lehetővé válik az adó mértékének csökkentése. Ez pedig a kedvezmények to­vábbi szélesítése ellen szól. Sokan megfogalmazták azt a kérdést is, melyek a felté­telei annak, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer kifejt­se a kívánatos hatásokat. Medgyessy Péter erre úgy vá­laszolt: az adórendszer haté­konysága nagy mértékben mú­lik a kormány munkaprog­ramjának következetes végre­hajtásán, a megfogalmazott gazdaságpolitikai célok és teendők következetes érvénye­sítésén. Az adórendszer hatásait rontaná, ha nem társulna hoz­zá következetes gazdaságpoli­tika, ha elmaradna a reform folytatása. Nagyon fontos a visszarendeződés megakadá­lyozása, ez ugyanis az egész eddigi munka eredményeit semmisítené meg. A továbbiakban a pénzügy- miniszter konkrét képviselői javaslatokra válaszolt. A par­lamenti vitában sokan fog­lalkoztak a családok anyagi helyzetének alakulásával. A kormány nagy felelősséggel munkálkodik azon — mon­dotta —, hogy a társadalom legfontosabb egységei, a csalá­dok számára megfelelő élet- feltételeket biztosítson. A kor­mány azt javasolja, hogy a befizetendő személyi jövede­lemadó-rendszerben első lé­pésként a három- és többgyer­mekes családok esetében gyer­mekenként havi ezer forintpt az adóalapból le lehessen von­ni. Természetesen az lenne az igazán jó, ha minden gyermek után járna ez a kedvezmény. De figyelembe kell venni a realitásokat. Jelenleg csak ar­ra van lehetőség, hogy egy ilyen jövedelemarányos ked­vezményt biztosítsunk. Ebből természetesen nem részesül­nek azok, akik nem dolgoz­nak, de minden becsületesen dolgozó nagy család számára segítséget jelent. így a legszo- rítóbb helyzetben levő társa­dalmi réteg helyzetét sikerül bizonyos mértékben javítani anélkül, hogy más területen az adórendszert jelentősen szigorítani kellene. S ugyan­akkor a családi pótlék 400 fo­rinttal történő megemelése valamennyi család anyagi helyzetét — ha kis mérték­ben is — javítja. Ennek el­lenére vannak olyan képvise­lők, akik komolyabb intézke­dést tartanak szükségesnek. Egy javaslat szerint például minden gyermek után szá­moljanak el 8400 forintos évi adókedvezményt. Ennek azon­ban nemcsak az a hátránya, hogy a javaslat megvalósítása esetén szigorítani kellene az adótáblát, hanem a leginkább rászorulók — a három- és többgyermekesek — számára is kedvezőtlenebb feltételeket biztosítana. A kormány javas­lata alapján ugyanis ők évi 12 ezer forintos adókedvezmény­ben részesülnének gyermeken­ként. A pénzügyminiszter újó­lag megerősítette, hogy a kormány nvitott hosszabb tá­von a családi jövedelemadó bevezetése iránt. Ezt azonban alapos vizsgálatnak kell meg­előznie, feltárva az új rend­szer minden előnyét, de hátrá­nyait is. A VÁLLALATOK ÉS AZ ÚJÍTÁSI DÍJ Az a javaslat, amely szerint az adómentes jövedelemsáv határát 48 ezer forintról 70 ezer forintra terjesszék ki — folytatta a miniszter — azt jelentené, hogy az állampolgá­rok 44 százaléka nem fizetne adót, sőt, az alkalmazotti ked­vezményt is figyelembe vé­ve, ez az arány 50 százalék fölé is emelkedhetne. Így igen hátrányosan érintené az adó­HATAROZATHOZATAL, SZAVAZAS Pest megyei képviselők a Parlamentben ban az ülésen visszavonta mó­dosító javaslatát, mondván: az Országgyűlésben az utóbbi napokban megnyilvánult egy­séget ezzel nem akarja meg­bontani. Ugyanakkor kérte a pénzügyminisztert, hogy az al­ternatívát, a művészek hono­ráriumainak emelését tartsák napirenden. Zsigmond Attila — csatlakozva az előtte szó­lóhoz — ezt a módosító ja­vaslatát visszavonta. Polgárdi József (Pest m., 17. vk.) indítványozta, hogy az újításból származó jövedelem elkülönítetten, más jövedel­mekkel való összevonás nélkül 20 százalékos kedvezményes kulccsal adózzon. A kormány javaslata szerint az újításból származó jövedelem után az adót az általános szabályok szerint kell megfizetni. Az Or­szággyűlés — 21 ellenszavazat­tal és 11 tartózkodással — a kormány eredeti javaslatát fo­gadta el. Nagyiványi András (Buda­pest, 19. vk.) javasolta, hogy a takarékbetétből, értékpapír­ból származó jövedelmek adóztatását 1990-től vezessék be. A kormány fenntartotta eredeti elképzelését,. amely szerint 1988-ban az adót a ta­karékbetétek kamata után a pénzintézetek fizetik meg, a lakosság csak 1989-től tartozik adót fizetni. Az Országgyűlés ellensza­vazat nélkül, 9 tartózkodással a kormány eredeti javaslatát támogatta. Módosító indítványok ér­keztek a képviselőktől a há­rom- és többgyermekes csa­ládok adóalapcsökkentő kez­deményezésére vonatkozóan is. Szentágothai János (orszá­gos lista) indítványozta, hogy ezek a családok három gye­rek után 5 ezer forint és minden további után újabb 5-5 ezer forint adóvísszatérí- tésben részesüljenek. Viola Károly (Pest m., 14. vk.) azt javasolta, hogy a családban élő gyermekek, valamint: min­den eltartott időskorú után — akinek havi jövedelme a mi­nimális nyugdíj összegének 80 százalékát nem éri e! — havi 700, összesen évi 8400 forint adóalapcsökkentést ál­mutarsulasok keavezmenyeze- se. A kormány ebben a kér­désben rugalmasságot tanúsít­va a korábbi elképzeléshez képest a kedvezmény mérté­két 20-ról 30 százalékra emel­te. A vitában azonban elhang­zott olyan javaslat, amely töb­bes hozzájárulás esetén 40 százalékos kedvezményt tart szükségesnek. E téren azon­ban egyszerűen nem áll ren­delkezésre több pénz a ked­vezmények nyújtására. A vitában elhangzott egy olyan képviselői javaslat is, amely kérte, hogy az adóbe­fizetés elmulasztásánál az el­ső évben — ha ez nem szán­dékosan történik — ne al­kalmazzanak büntetést. A pénzügyminiszter hangsúlyoz­ta, hogy ezt méltányosság alapján lehetővé teszi a tör­vénytervezet az első esztendő­ben. ; Végezetül ismét megköszön­te a képviselők észrevételeit, javaslatait, és Széchenyi Ist­ván .gondolataival zárta vála­szát: „Éljenek a haladás em­berei ás szaporodjanak, a tes- pedés hősei is éljenek, de ne szaporodjanak”. Az Országgyűlés elsőként a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavas­latra vonatkozó 23 módosító javaslat sorsáról döntött. Mi­vel ezek közül 19-re a plená­ris vita során újabb észrevé­tel nem érkezett, az Ország- gyűlés elnökének javaslatára ezekről az indítványokról együttesen szavaztak: a kép­viselők, a bizottságok és a kormány — együttesen kezelt — 19 módosító javaslatát az Országgyűlés 7 ellenszavazat­tal és 15 tartózkodással elfo­gadta. Ezt követően rátértek azok­ra az indítványokra, amelye­ket a kormány és az ország- gyűlési bizottságok nem fo­gadtak el, illetve azokra a pontokra, amelyek a törvény- javaslatban eleve alternatívá­kat tartalmaznak (a nyugdí­jasok adózására és a lakás­építéssel kapcsolatos adóked­vezményre vonatkozóan). Bol­dizsár Iván és Zsigmond Atti­la képviselők együttesen ja­vasolták, hogy a törvényja­vaslatban szereplő, a művé­szekre vonatkozó szabályozást változtassák meg: 200 ezer fo­rint helyett 400 ezer forint jövedelemig adózzanak kere­setük 35 százaléka után és csak ezen összegen felül le­gyen az adóalap a kereset 60 százaléka. Boldizsár Iván azon-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents