Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
4 pF.sr « Mf C f'ff/ 1987. SZEPTEMBER 18., PÉNTEK TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 3. oldalról) letve a tegnapi vitában erről viszonylag kevés szó esett. Ezért kötelességemnek érzem, hogy felhívjam szíves figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi teljesítmény között meglehetősen nagy a különbség. Vissza van még ebből az esztendőből több mint három hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási program jobb pozícióból induljon. A parlamenti vitában elhangzott minden egyes javaslatot megvizsgálunk. Egyeseket — ha szükséges — a munkaokmányban is rögzítünk. A többieket sorba vesszük, rendezzük. részben a parlamentnek. illetve az előterjesztő képviselőnek visszaigazoljuk. A javaslatok nagy része beépülhet az ágazati programokba, illetve a gyakorlati munka során alkalmazható. SZIGORÍTOTT ÁRELLENŐRZÉSEK Nagyon fontosnak tartom azt a figyelmeztető jelt zést, miszerint’ az adórendszer kidolgozásánál, elfogadásánál számoljunk azzal, hogy e rendszernek hosszú távú junkciót kell betöltenie a magyar gazdaságban, tehát a pillanatnyi gondok miatt nem köthetjük meg kezét-lábát, mert akkor nem tud eredményesen működni. Ez igaz. Itt van azonban egy valódi nagy dilemma: ez a rendszer — még akkor is, ha tudjuk, hogy majd többször kell igazítani rajta — hosszú távra épül be a magyar gazdaságba, de mégiscsak a mai valóság talaján jön létre. Számolnia kell tehát azokkal a gondokkal, problémákkal, amelyek megoldásán ma itt munkálkodunk. Ezért a rendszer — bármilyen nehéz is nekem ezt megfogalmazni — már eleve a születése pillanatában is tartalmaz kompromisszumos jegyeket. Ezért bizonyos idő után visszatérünk majd arra, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk és kezdeményezzük a megoldásra érett kérdések rendezését. Az adórendszer csak így épülhet be a magyar gazdaságba. A továbbiakban arról szólt, hogy felvetődött a vitában a szigorú árellenőrzés követelménye. Teljesen jogos ez az igény. A közelmúltban megvizsgáltattam hat nagykereskedelmi vállalatnál összesen 15 500 árucikk áremelkedésének okát. E termékek árai általában 15 százalékkal nőttek. Azt tapasztaltuk, hogy minden áremelkedésnél volt valamilyen valós ok, de sehol sem volt indokolt akkora áremelkedés, mint amekkorát végrehajtottak. Furcsa volt, amikor ugyanannak a csavarnak az ára 2 és 98 százalék között különböző mértékben emelkedett más és más kereskedelmi cégeknél. Nehezen tudtunk arra is magyarázatot Vége a napi munkának. (Hancsovszki János felvételéi) I kapni, miért emelkedett a virágcserepek ára rövid idő alatt 30 százalékkal. Az is zavarba ejtett bennünket, hogy a bútorok ára 2 és 20 százalék között emelkedett, akkor, amikor a Kermi ellenőrzése szerint a megvizsgált termékek 50 százaléka nem felelt meg a minőségi előírásoknak. Talán ez az egyik magyarázata annak, ami a Magyar Nemzeti Bank jelentéséből töprengésre ad okot: az elmúlt évhez viszonyítva a vállalatok pénzügyi helyzete jelentősen javult. Hallottunk néhány javaslatot az idegenforgalommal kapcsolatban is. Nagyon fontosnak tartom, hogy rangjának megfelelően kezeljük ezt a területet, amely az elmúlt években mind nagyobb szerepet töltött be a magyar gazdaság éleiében. Néha persze a hazai lakosságnak bosszúságot is okoz, de örvendetes jelenség, hogy ilyen jelentős az idegenforgalom. Ez meggyőződésem szerint elsősorban azoknak a társadalmi és politikai viszonyoknak köszönhető. amelyek ezt az országot hosszú évek óta jellemzik. Másrészt nyilvánvalóan szerepet játszik az a tény is, hogy fogyasztói áraink kemény valutában átszámítva rendkívül kedvező feltételeket teremtenek az idelátogató turistáknak. Azt tapasztaljuk ugyanakkor, hogy ez a gyors növekedés együttjár kellemetlen jelenségekkel js. Olyanok is mind többen megjelennek az országban, akik gondot, problémát okoznak, és fegyelmezetlen magatartásuk a nyugalomra vágyó, hazánkba pihenni látogató turistákat is zavarja. Célszerű, hogy a jövőben fokozottabban fejlesz- szünk bizonyos idegenforgalmi ágakat, például a gyógy- turizmust vagy a konferenciaturizmust. Számolnunk kell viszont azzal a ténnyel, hogy a bevásárlóturizmus ilyen árviszonyok mellett tartósan megmarad. Az egyik képviselő nagy sikert aratott a vitában egy fontos gondolatsorával. Azt mondta, hogy a nyugati árak után a nyugati béreknek is be kellene gyűrűzniük az országba. Teljes mértékben egyetértek a felszólalóval, de két apró pontosítást szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. Az egyik a sorrendiségre vonatkozik, a másik az észrevétel tartalmára. Először hanosítsuk meg nálunk a „nyugati” munkát, termelést. Utána jöjjön a bér, majd azt követően az ár. Ha ezt a menetrendet közösen meg tudnánk valósítani, akkor nagyobb lesz a termelés, lesz mit és miből megvásárolni. Felvetődött a hozzászólásokban a szabályozók kérdése. Jogosnak tartom, hogy a vállalatvezetők sürgetik a jövő évi szabályozók megjelentetését. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy október előtt máskor sem ismerhették meg a szabályozókat. Reméljük, októberben ki isi tudjuk maid adni a jövő évi gazdálkodást befolyásoló jogszabályokat. KÖZÉRZET RONTÓ TÉNYEZŐ Az élelmiszer-kereskedelem problémáit Hellner Károly tette szóvá. Nekem is az a véleményem, hogy a élelmiszer-kereskedelem helyzetén változtatni kell: anyagi körülményei miatt ez a terület ma hazánkban a kulturált áruellátás akadályává vált, és az egyik közérzetrontó tényező lett. örültem, hogy a képviselők nagy tetszéssel fogadták azt a gondolatot, hogy vissza kell állítani a tudás bécsületét. Itt van a leggyorsabban és leghatékonyabban mozgósítható tartalékunk! Ennek kapcsán vetődik fel — két felszólalásban is szó volt róla —, hogy alacsony a diplomások aránya, akár európai mércével mérjük, akár az összlakossághoz viszonyítjuk. A kormány tagjai a program visszhangját hallgatják Ezt elfogadom. De engem sokkal jobban nyugtalanít az a tény, hogy a kiadott diploma és a mögötte levő tudás között nincs . meg a kívánt összhang s valóban kötelességünk aggódni azokért a leendő diplomásokért, akik ma még általános iskolába járnak, de én azokért a diplomásokért aggódom elsősorban, akik ma nem a diplomájuknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Sokan nemcsak azért nem tudják hasznosítani a megszerzett tudást, mert nem fizetik meg őket, hanem azért, mert sok helyen nem is adnak nekik a végzettségüknek' megfelelő munkát. A kormányzatnak, a minisztériumok végrehajtó apparátusainak, a vállalatvezetőknek, a társadalmi szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy a diplomások végzettségüknek megfelelő munkához jussanak, és ilyen színvonalon legyen a jövedelmük is A műszakiak jobb anyagi elismerésének kulcsa szerintem a vállalatok, és nem a kormányzat kezében van. Más a helyzet a pedagógusok, és egyéb humán területen dolgozók bérezésénél. TÖRŐDÉS AZ SDŐSKORÚAKKAL Örülök annak a javaslatnak, hogy a kormány rendszeresen vizsgálja felül azoknak a nyugdíjasoknak a helyzetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívánatos, hozzon intézkedéseket anyagi helyzetük javítására. Ez kishíján egymillió embert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznia. Több felszólaló is említette a bürokratizmust, ezzel kapcsolatban szeretnék beszélni az apparátusokról. Én azt az utat látom járhatónak, amelyet Kádár elvtárs is említett: tevékenységi köröket kell felülvizsgálni és nem beosztásokat. Meg vagyok győződve arról, hogy sok olyan szorgalmas munkás van az államigazgatásban, a különböző intézményeknél, akik valóban dolgoznak, de nem tehetnek róla, hogy amit csinálnak, arra nincs szükség. Nem tőlük függ, hogy tevékenységük hasznos-e vagy sem. Valóban vannak olyan munkakörök, amelyek megszüntetésével kell kezdeni az egyszerűsítést, s majd utána lehet egy olyan apparátust létrehozni, amely eredményesen és hatékonyan dolgozik. Megvallom: én nem látok akkora tartalékot az apparátusok csökkentésében, mint amekkora az itt elhangzottakban megfogalmazódott. Az adminisztratív apparátus persze leépíthető, le is kell építeni, de nem azért, hogy valameny- nyi pénzt megtakarítsunk, hanem azért, hogy a megmaradó hatékonyabban, eredményesebben működjék. A mi gondunk nem az, hogy sok embert tartunk el, hanem az, hogy intézményeink és apparátusaink nem működnek elég operatívan, elég hatékonyan, s elég igényesen. Természetesen kötelességünknek tartjuk, hogy e témakört áttekintsük. Felvetődött a megyerendszer megszüntetése. Azt tanácsolom: ne döntsenek ebben a kérdésben még egy darabig! Mióta én csak visszaemlék- szem, mindig akkor szerveztük át az országot, amikor baj volt. S akkor sem hozott semmit a konyhára, minden átszervezés nagyon sok pénzbe került, s ma nincs erre pénzünk! A bérreformmal kapcsolatos észrevételekkel egyetértünk: 1983-ban megkezdjük kidolgozását. De úgy érzem, ehhez a bérreformhoz ma valamiféle illúzió tapad. Sokan azt hiszik, ha lesz bérreform, lesz több bér is. Ha következetesek akarunk maradni a programban megfogalmazottakhoz, akkor a reálbér nem növekszik automatikusan. Csak a termeléssel összefüggésben. Ha ebben nem tudunk egységes álláspontra jutni, >s azt nem tudjuk betartatni, akkor semmit nem értünk el az adórendszerrel, azzal, hogy most átmenetileg megpróbáljuk a fogyasztást csökkenteni. Grósz Károly ezután kitért arra is, hogy a vitában felvetődött az Országgyűlés ellenőrző szerepének kérdése. Kijelentette: Tisztelt ház! Kérem, döntsenek, milyen módszert tartanak szükségesnek és kívánatosnak a kormányzati munka ellenőrzésére. Mi nem tudunk olyan módszert elképzelni, amely számunkra kellemetlen lenne. Nincs a világon olyan kormány, amelynek ne az lenn'e a legjobb, ha munkáját állandóan ellenőrzik, ha látják. mit miért tesz. Elhangzott — joggal —, hogy áldozatot kérünk a társadalomtól. Most kikerülhetetlen. hogy két számjegyű inflációt vállaljunk, de terveink szerint 1989-ben 8—9 százalékos. 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflációval lehet számolni. Pontos számokat természetesen csak akkor tudunk majd mondani, s felelősséggel csak akkor tudunk nyilatkozni, amikor az első év eredményét látjuk. Azt azonban hangsúlyozni szeretném: az életszínvonalat csak olyan mértékben csökkentjük. amilyen mértékben az feltétlenül szükséges. S csak addig, ameddig az elkerülhetetlen! Az infláció nem ok. hanem következmény. Az okokat kell megszüntetnünk. s nem a következményekre kell koncentrálnunk. A REFORM NEM CÉL, HANEM ESZKÖZ Higgyék el nekem, nincs kedvesebb megbízatása egy kormánynak, mint az életszínvonalat emelni. Csökkentésében eddig még egyetlen kormány sem lelt örömet. Nekünk is csak addig és olyan mértékben kell tehát ez utóbbit felvállalnunk, ameddig, s amilyen mértékben kikerülhetetlen. Az embereknek el kell hinniük, hogy érdekükben nyeljük le ezt a keserű pirulát is. Sok reformjavaslat fogalmazódott meg, s egy sincs, amellyel ne értenék egyet. A reformot azonban nem önmagáért fejlesztjük, a reform nem cél, hanem eszköz. Tehát olyan ütemben kell előbbre haladnunk, ahogy az az egész társadalom fejlődését és felemelkedését biztosíthatja. Képviselői ajánlásként hangzott el: a miniszterelnök őrizze meg tisztaságát. Ünnepélyesen kijelentem önöknek, hogy nem lehet tartósan „ártatlan” a miniszterelnök! Nem lehet azért, mert felelősségteljesen akar élni azzal a bizalommal, amelyet — ha a programot megszavazzák — maga mögött érez. Kikerülhetetlen, hogy felvállalja a konfliktusokat, s akkor nincs garancia arra, hogy a miniszterelnök nem téved, nem követ el hibát, s hogy minden döntése megfelel a kor pillanatnyi követelményeinek. (Bár talán ennek inkább, kevésbé az utána következő megmérettetésnek). Azt nem tudom ígérni, hogy hiba nélkül fogok, fogunk dolgozni. Azt azonban igen: mindent elkövetünk, hogy_ a legkevesebb hibával tegyünk eleget kötelességünknek. Lesz bennünk erő szembenézni gyengeségeinkkel, lesz bennünk bátorság, hogy bevalljuk tévedéseinket, s hiszünk abban, hogy lesz erőnk ezek kiigazítására is. Köszönöm türelmüket, figyelmüket, segítőkészségüket. Szeretném még elmondani, hogy amikor a kérdés elhangzott: van-e garancia arra, hogy előbbre jutunk, sokat töprengtem, mit is válaszoljak. Én két garanciát tudok. Az egyik, hogy ez a nép élni, alkotni akar, nyugodt jövőt vár, így szeretné tervezni holnapját. És ez nagy. kényszerítő erő mindig, minden vezető számára! A másik: az ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett, áldozatkész. politizáló emberek nagy közössége dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfrontmozgalomban, a különböző társadalmi szervezetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre — s ha ez áldozat volt. önként tették! Tehát ha garanciát keresünk. akkor én két következtetésre jutottam: az egyik az érdek, a másik pedig az elkötelezettség, az öntudat. E házban a vita során számosán idéztek nagy gondolkodókat. Én is idézem József Attilát: „Az érdek, mint gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag, s ma már sejteni kezdi sok szegény.” A költő nekem azt üzeni, hogy nemcsak anyagi érdek létezik, hanem erkölcsi érdek is. A mi erkölcsi érdekünk — az ország boldogulása ! Egyhangú igent mondtak Crósz Károly viharos tapssal fogadott vitaösszefoglaió- ja után szavazás következett. Sariós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Ország- gyűlés támogatólag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munkaprogram-tervezetét, a miniszterelnök bevezető vitaindítóját és összefoglalóját. A képviselők egyhangúlag elfogadták a programot. Az Országgyűlés őszi ülésszakának második napja — amelyen Sarlós István. Cser- venka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejeződött. A képviselők ma reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a tnagánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával folytatják munkájukat. A törvényjavaslatokat Medgyessy Péter pénzügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Külföldi sajtóvisszhang A világsajtó élénk figyelemmel kíséri a magyar Országgyűlés munkáját. Csütörtökön sok nemzetközileg ismert lap terjedelmes tudósításban ismertette és értékelte a magyar kormány stabilizációs programját — Grósz Károly előterjesztését és Kádár János felszólalását. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív, tekintélyes nyugatnémet lap a miniszterelnöki expozé alapján egyebek közt megállapítja. hogy Magyarország más szocialista országok tapasztalatait is figyelembe veszi saját reformpolitikájában, és bátorságot merít mások reformkísérleteiből. A cikk szerint Grósz Károly olyan intézkedéseket helyezett kilátásba, amelyek jelentős mértékben megterhelik az élet- színvonalat, de egyidejűleg hangsúlyozta, hogy kormányának új és következetes politikája nyomán a helyzet jobbra fordulhat. A Die Welt című nagy példányszámú, jobboldali nyugatnémet lap arról ír, hogy „a magyar kormány az állampolgárok nyugati utazása terén . messzemenő liberalizálást jelentett be”. Az újság ugyacsak emlékeztet arra az intézkedésre, amelynek értelmében a jövőben megszüntetik a Magyarországot elhagyó személyek javainak állami lefoglalását. Az AP amerikai hírügynökség Grósz Károly beszédéből kiemeli, hogy a kormányzat jövőre tervezi a nyugdíjreformot, s a kormányfő „esetleges bér- és árreformról beszélt”. Az Aszahi Simbun című japán lap szerint „amennyiben a reformjavaslatok megvalósítása sikerrel jár, abban az esetben 1987 az új magyar gazdaságirányítási rendszert bevezető 1968-cal azonos jelentőségű évvé válhat”. A cikkíró azonban hozzáteszi: „ha a gazdasag radikális szerkezeti átalakítására nem kerül sor, akkor 1989-ig az exportból származó devizabevételek 92 százaléka a kamattörlesztésekben emésztődik fel”. A Financial Times című londoni gazdasági napilap me™llapítja. hogy „Kádár János személyes felelősséget vállalt a múltban elkövetett súlyos gazdasági hibákért, és sürgette a képviselőket, fogadják el a kegyetlen gazdasági szigort és széles körű reformokat előirányzó kormányprogramot’. Az olasz kommunisták lapja, a L’Unitá egyebek közt ezt írja: „a miniszterelnök a maguk nyers valóságában adta elő az ország gazdasági válságáról szóló adatokat, s a rendszer mélyreható reformját helyezte kilátásba". A Kádár János felszólalásét ismertető TASZSZ-jelentés kiemeli azt, hogy elengedhetetlen a párt vezető szerepe, valamint azt is, hogy tökéletesíteni kell a demokráciát. 4
