Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
1987. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK rr m MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA • • r abba az irányba, amelyet úgy fogalmaztam: a szocialista rendszer elveinek szem előtt tartásával megteremteni a hatékony és racionális gazdálkodás feltételeit. Kérem, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a munkát, annak tudatában, hogy az idő cselekvésre sürget. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság munkájával szemben támasztott általános igényeket a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalása tartalmazta. Ezeket most nem részletezem. A lényeg: meggyőződésünk szerint a gazdasági és társadalmi kibontakozás feltétele a szocialista tervgazdálkodás az ésszerűen szabályozott és épített piac törvényeinek figyelembevételével; a gazdasági reformok következetes folytatása, a szocialista tulajdonformák fejlesztése. Segítsük elő a tőkekoncentrációt, ne legyenek holt pénzek az országban. Tegyük lehetővé a jól prosperáló és becsületesen nyereséghez jutott vállalatoknak, hogy beruházhassák a rendelkezésükre álló anyagi javakat, ösz- szegeket saját termelésük fejlesztésére, vagy akár más, velük kapcsolatban álló üzemek tevékenységének a javítására. Lehetővé kell tenni, hogy a termelő kollektívák dolgozói — részjegy vásárlásával vagy más alkalmas formában. — a vállalat, a szövetkezet résztulajdonosaivá válhassanak. Határozottan és bátran kell ezeket a kérdéseket megvizsgálnunk, majd a lehetséges, reális változtatásokat bevezetnünk. Ugyanilyen határozottnak kell lennünk abban, hogy a magánkisiparra, a magán-kiskereskedelemre — persze nem az üzérkedésre — a szocialista rendszerben történelmi távlatokban nézve is szükség van. Ezért támogatjuk tevékenységüket. Éveken át óriási viták folytak a kisegítő gazdasági tevékenység különböző formáinak létjogosultságáról is. Közöttük a legkiterjedtebb a mezőgazdasági háztáji gazdálkodás. Ezeket továbbra is határozottan, energikusan támogatjuk. Hasznosan segítik a gazdasági tevékenységet az iparban, a szolgáltatásban létrejött különböző, vállalaton belüli és . egyéb gazdasági munkaközösségek is. Ezzel összefüggésben szeretnék emlékeztetni arra. hogy van nekünk egy több évtizedes hagyományú, nagy társadalmi tiszteletet érdemlő szocialista brigádmozgalmunk. Mostanában gyakran elhangzik a kérdés: szükség van-e rájuk, mi lesz a jövőjük? Bizony szükség van! Az előrehaladás újabb motorjává válhatnak, hiszen ahogy a vállalatvezetés feladatot adhat a vállalati munkaközösségeknek, éppúgy kaphatnának megbízást — mintegy szerződéses alapon — a szocialista brigádok is. Már van is erre' példa, és érdemes ezt a kezdeményezést folytatni. A Minisztertanács 1990 végéig szóló munkaprogramja a Központi Bizottság által meghatározott feladatcsoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs szakaszra helyezi. E- nem lehet másképp, hiszen csak így teremthetjük meg r kibontakozás jobb feltételeit A stabilizációs szakasz terhekkel jár. Áldozatokat is kíván, ahogy a dokumenturr fogalmaz: a közületi és a la kossági fogyasztás átmene' visszafogása, csökkentése elkerülhetetlen. Másképp az egyensúlyi helyzet nem teremthető meg. Az igazságos közteherviselés helyes, szükséges. Ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy a bér és a jövedelem a teljesítmények szerint alakuljon, vagyis aki többet teljesít, az többet keressen, aki viszont nem teljesíti az átlagot, annak a fizetése is az átlag alá süllyedjen. Nyilvánvaló, hogy minden állampolgárnak jövedelme arányában kell hozzájárulnia a közteherviseléshez. Ha tehát valaki nálunk munkája után sokat keres, hadd tegye, de akkor másoknál többel is járuljon hozzá a közkiadáshoz. Az adózásban nem lehetnek kivételek. Lehet segíteni a nehéz helyzetben lévő embereket, de kivételezésre nincs mód, mert akkor nem lesz megállás. A szociális kérdésekre lehetőség szerint figyelmet’ fordít a kormány és gondoskodik az arra rászoruló rétegek segítéséről. Elhangzott itt a? is, hogy most megoszlik a közvélemény. Tudom, valóban így van, de ismerem sok ember véleményét, munkásokét, parasztokét, akik azt mondják: ha áldozatot kell hozni, hozzuk meg, de teremtsünk rendet dolgainkban. Ez is tömeghangulat! így vélekedik az ország lakosságának tisztességes többsége. Az állami közigazgatásban, de más területeken is, mindenképpen csökkenteni kell az ügyintézés bürokratizmusát. A statisztikák szerint Magyarországon az apparátusok létszáma összességében nem A vezetők mércéje ez elért eredményük kettős nuljamegoldást javasolta Európában és a világ más részeiben. Mi is emellett vagyunk. Pártunk, kormányunk aktívan tevékenykedik a nemzetközi küzdőtéren. Erejéhez, lehetőségeihez képest kiveszi a részét a béke és a haladás közös céljaiért folytatott harcból. Kijelentem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével támogatni fogja a kormányt 1990 végéig szóló munkaprogramjának és a kormányelnök nyilatkozatában elhangzott törekvéseknek a megvalósításában. A párt számít arra, hogy a társadalmi és tömegszervezetek — a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a népfrontmozgalom — Is segíteni fogják ezt a folyamatot S mindenekelőtt építünk néKövetkezetesebben! pünk megértésére, cselekvő támogatására. A kibontakozás lehetővé teszi, hogy tovább haladhassunk a szocialista fejlődés, népünk szebb és jobb jövőjének útján. Én bízom a jövőben. Pártunk, népi rendszerünk felelős kormányai már voltak ennél nehezebb helyzetekben, megoldottak nehezebb feladatokat is. Ezzel nem akarom csökkenteni mostani teendőink súlyát, de azt igenis mondom, hogy most több és nagyobb az erőnk, mint a korábbi nehéz helyzetekben volt. Nagyobb az erőnk azért is, mert népünk sokat tanult a történelmi tapasztalatokból, s politikailag érettebbé vált. Értékeli eddig elért, alapvető vívmányainkat, és ennek tudatában lát -hozzá a mostani feladatok megoldásához — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. Atomfegyverme&tes világért harcolunk Tisztelt Országgyűlés! Hazánk nemzetközi téren is aktívan dolgozik, ápolja kapcsolatait a szocialista országokkal, a világ haladó erőivel. Én is csatlakozom Grósz elvtárs megállapításához: nem könnyű, de világtörténelmi jelentőségű az a megújulási folyamat, amely most végbemegy a szocialista világban. Különböző okok miatt ez nem egyformán zajlik a Szovjetunióban, a többi európai szocialista országban, Kínában, de mindenütt napirenden tartják. Ennek örülünk. Volt egy időszak, amikor a reformok nyomán olyan hírbe keveredtünk, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. Most már nem vagyunk egyedül a szükségszerű újításokban. Magyarország is része az átfogó megújulási folyamatnak, amely nemcsak a szocialista rendszer, hanem az egész emberiség szempontjából igen jelentős. A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak, más szocialista országoknak a külpolitikai programja: harc az atomfegyvermentes világért. A kapitalista országok egy részében még mindig az atomelrettentés szükségességéről beszélnek, ezzel szemben a szocializmus országaiban arra törekednek, hogy az emberiség atomfegyvermentes világban éljen. A nemzetközi helyzet — a szocialista országok fellépésének eredményeként — az utóbbi időben enyhült, reális közelségbe került a megegyezés a közepes és rövid hatósugarú rakéták felszámolásáról. A Szovjetunió az úgynevezett Fodor László (Borsod-Abaúj -Zemplén m. 19., vk.), a Népszava főszerkesztője kijelentette, hogy a kormány munka- programjának fő törekvéseit — megyei képviselőként, s a SZOT-elnökség tagjaként is — támogatásra és elfogadásra alkalmasnak tartja. Czoma László (Zala m. 5. vk.) a keszthelyi Helikon Kastély- múzeum igazgatója hangsúlyozta: a program kimunkáltsága mellett is szándékprogram, azt ugyanis most még nem lehet tudni, hogy milyen mélyre rágta magát a nyilvánvaló gazdasági és lappangó társadalmi válság. A helyzetfelismerés és a szándék azonban tiszta és világos. A képviselő szerint kívánatos hogy a kormány háttérbe szorítsa az elharapódzó tárca- és megyei szemléletet. Az utóbbiak kedvezőtlen , kihatása egyes köztisztviselők lezüllé- se, korruptsága is. Méhes Lajos (Budapest 44. vk.) a SZOT nyugalmazott főtitkára elmondotta: a gazdasági hatékonyság növeléséért elsősorban a vállalati tanácsok, a gazdasági vezetők a felelősek. A szociálpolitika ellenőrzése pedig továbbra is a szakszervezet feladata. Szabó Imre (Hajdú-Bi- har m., 11. vk.), a Hajdú-Bi- har Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy a becsületesen dolgozó emberek, tudomásul veszik, hogy áldozatokat kell a jövőben hozniuk, ha látják, hogy ennek a jövő megalapozása érdekében van értelme. Pásztohy András (Somogy m., 4. vk.) a szentgáloskéri Béke Tsz elnöke indítványozta, hogy az Országgyűlés az eddigieknél határozottabban és következetesebben ellenőrizze a kormányzati munkát, kísérje jobban figyelemmel az elfogadott törvények, programok végrehajtását. Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese egyebek között hangsúlyozta: hazánk tőkeszegény ország lévén mindenképpen rászorul arra, hogy hiteleket vegyen igénybe, de azokat jó fejlesztési célokra kell felhasználni. Apró Antal (Csong- rád m., 1. vk.), az Országgyűlés nyugalmazott elnöke, az MSZBT elnöke javasolta, hogy a kormány vizsgálja felül az Országos Tervhivatal tevékenységére vonatkozó törvényeket, rendeleteket, és az intézmény elnökét mint miniszterelnök-helyettest kötelezné arra, hogy évenként egyszer, a zárszámadás idején — rendszerint júniusban —, az Országgyűlésen számoljon be a munkaprogram végrehajtásáról. Tóth János (Budapest, 37. vk.), a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára a kormánymunkaprogram leglényegesebb elemének azt tartotta, hogy felismeri a korszakváltással kapcsolatos tennivalókat, és következetesen cselekedni is kíván. A képviselők a szünetben bélyegeket Is vásárolhatnak a folyosón. (Hnncsovszki János felvételei) Kapolyi László ipari miniszter felszólalásában hangsúlyozta: az ipar felelőssége a kormányprogram végrehajtásában a súlyából adódik. Hazánk gazdasági szerkezetében — hasonlóan a többi szocialista országhoz — az ipar képviseli a legnagyobb részarányt, a megtermelt nemzeti jövedelem mintegy kétharmadát, a bruttó termelés 60 százalékát, a tiszta jövedelem felét adja. A szűkös erőforrásokat szelektíven, a már ma is hatékony, versenyképes, s a nemzeti jövedelem gyors bővítésére képes termelési kultúrák intenzív fejlesztésére koncentrálják. előmozdítva a progresz- szív iparágak, szakmakultúrák, vállalatok fejlődését. Kijelölték azokat a visszafejleszton- dő területeket is. amelyek korszerűtlenségükből, piaci hátrányaikból. gyártó kapacitásuk kihasználatlanságából eredően rontják a gazdálkodás hatékonyságát. A piacépítés során a belső, a rubel-, illetve doUárelszá- molású piacot egymással összefüggő rendszernek kell tekinteni — hangsúlyozta a miniszter. A stabilizációs program sikere a vállalatoknál dől el. Nemcsak a termelési, hanem a fejlesztési célokat is — a piac igényeinek alárendelten — a vállalatoknál kell kijelölni, vállalva a fejlesztések kockázatát is. Nyers Rezső (Bács-Kiskun m., 1. vk.), az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója hangsúlyozta, hogy a munkaprog-- ram akkor valósulhat meg, ha nem a minisztériumok ügyeként kezeljük, hanem a politika lesz a hajtóereje; ha nem silányul ügyeskedő adminisztrálássá, hanem az emberi észt és akaratot lesz képes széles körben mozgósítani. Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője szorgalmazta a hazai szén-, ásvány-, szénhidrogénbányászat lehetőségeinek kiaknázását, s állást foglalt amellett, hogy a hazai energiaforrások tervezésénél az eddigieknél fokozottabb figyelmet fordítsanak a termálenergia hasznosítására. Kaső József (Baranya m., 13. vk.), a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója hangsúlyozta, hogy a gazdasági kibontakozás érdekében szélesíteni kell a gazdasági mozgásteret — megteremtve ennek szervezeti, irányítási, ösztönzési feltételeit is. Nem szabad azonban lehetőséget adni az ügyeskedőknek, az önző érdekeket képviselőknek, hegy indokolatlanul emeljék az árakat. Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen felváltva elnökölt Sarlós István, Péter János és Cservenka Ferencné — befejeződött. Ma reggel a kormány beterjesztett munkaprogramjának vitájával folytatódik az ülésszak. túlzottan nagy más országokhoz viszonyítva, de a szükségesnél azért már nagyobbra nőtt. Csökkenthető azzal a kifejezett céllal, hogy világosabb, körülhatároltabb, tényleges és hasznos feladatokkal működjenek. Kisebb létszámú és feltétlenül jobban fizetett apparátusokra van szükség a jövőben. Sok szó esik manapság a közvagyon óvásáról, a pazarlás, a károkozás megakadályozásáról. Ehhez csak egyetlen példát akarok említeni: az idei első félévben tűz következtében 220 millió forint kár keletkezett.. A múlt év első felének hasonló adatait már említeni sem merem. S ha megnézik a károk, a tűzesetek okait, legtöbbször emberi hanyagságra lelnek. Ez megengedhetetlen. Más közmorál, hozzáállás kell a kisebb és a nagyobb ügyekben egyaránt, hogy csak a munka nélküli jövedelemkiáramlás forrásainak elrekesztését vagy a gazdasági bűncselekmények megfelelő büntetését említsem. jövőben is. A Központi Bizottság — a politikai struktúrával összefüggésben napirendre tűzi a párt vezető szerepének megvizsgálását. Pártunk politikájának vannak állandó, és változó ele-1 mei. Ezek kapcsán emlékeztetnék arra, hogy közvetlenül a II. világháború befejezését követő időszakban vagy három évig folyt a harc, milyen útra lépjen az ország. Ez eldőlt, Magyarországon népi hatalom született, Magyarország a szocialista fejlődés útjára lépett. Ez politikánk két állandó eleme, ami másodszor abban a történelmi krízisben erősödött meg, amikor ugyancsak erről volt szó: Magyarországon fennmaradjon a népi hatalom, s népünk a szocializmus útján menjen tovább. Politikánk állandó eleme, hogy kétfrontos harcot folytatunk. Bizonyos értelemben még ma is meg kell küzde- nünk szektás, dogmatikus nézetekkel, amelyek mostanában leginkább a változás igényével szembeni vonakodásban jelennek meg. A másik irányzat, a revizionizmus, a jobb- oldaliság is jelen van a közéletünkben. Harcolni fogunk mindkettő ellen, úgy, ahogyan eddig is tettük, építve bevált szövetségi politikánkra, a társadalom osztályainak szövetségére, a politikai erők ösz- szefogására. A társadalom egységét erősíteni akarjuk. Ezt célozza a szocialista demokrácia fejlesztése, az egész reformpolitika. Ez is forradalmi törekvés, mert a forradalom — győzelme után — reformok útján fejlődik tovább. Ennek semmi köze sincs a reformizmushoz. Mi úgy akarjuk megválaszolni az új kérdéseket és úgy akarunk változtatni a gyakorlaton, hogy rendszerünk, politikánk állandó elemei változatlanul fennmaradnak. azonban meg akarom említeni: meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági irányítás korszerűsítése, a struktúraváltás hatással van — s kell, hogy legyen — a társadalom politikai szervezetére is. A változást igénylik is — ebben nincs vita. Nálunk egypártrendszer van — történelmileg így alakult, de nem lehet nem észrevenni: lassan ugyan, de valami változott, önállóbbak lettek a különböző állami, társadalmi, gazdasági szervek, szervezetek. Lehet, hogy a szükségletekhez mérve még nem eléggé önállóak, de ilyen irányba léptünk, s lépünk a A káderkérdésről Grósz elvtárs is beszélt, én is foglalkoznék vele. Minden vezetőt — és természetesen nemcsak országos vezetőkre gondolok — azonos módon kell megítélni, aszerint, hogyan és milyen eredménnyel hajtja végre feladatát. Olyan vezetőket, akik nem ütik meg ezt a mércét, nem bír el az ország. Nyíltan, demokratikusan kezeljük a káderügyeket, amelyek intézése az időik folyamán jelentősen változott. Többesjelölési rendszer már nemcsak a képviselőválasztásoknál működik, Az új vállalati irányító- szervek már demokratikusa b- bak, hiszen választás alapján, a kollektíva szeme előtt dolgoznak. Nincs szükség tehát semmiféle misztifikációra a káderügyek intézése körül. Véget kell vetni annak is, hogy ha valaki az egyik vezető poszton csődöt mondott, akkor egy másikra teszik, s ha ott is csődöt mond, továbbkerül. Tisztelt Országgyűlés! Felhasználom az alkalmat arra, hogy a jelenlegi témánktól látszólag távolabb eső kérdésekről is szóljak. Már csak'azért is, mert az utóbbi években a vezetést ért bírálatok egyike az volt, hogy csak gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, saz élet más, fontos területeit elhanyagoljuk. Ez így nem igaz. Valóban sokat és nagy súllyal foglalkozunk a gazdaság ügyeivel, de jelentőségüknek megfelelően folyamatosan áttekintjük a tudomány, a közoktatás, a kultúra időszerű kérdéseit is. A pártvezetés nevében mondhatom, hogy nagyra értékeljük és tiszteljük a kulturális tevékenységet. A szocialista fejlődéshez hozzá tartozik kultúránk gyarapodása és fejlődése minden területen. Fontos feladata, hogy segítse a közösség iránti felelősségérzét kialakulását, erősödését, a köz- erkölcs formálódását. Ariinál is inkább, mert e tekintetben aggasztó jelek tapasztalhatók a társadalomban. Kitől várhatjuk, ha nem elsősorban a kultúra munkásaitól, hogy a haza, a család, a szülő, a gyermek, az emberi normák tiszteletére intsenek? Kérem, hogy a kultúra művelői segítsenek ebben. Való igaz. manapság a legtöbbet a gazdaság dolgaival foglalkozunk. Hogy miért? Világosan meg kell érteni: mindennek ez az alapja! Bármely tennivalót veszünk sorra, azonnal felmerül megvalósításának az anyagi fedezete. Amikor tehát gazdasági kérdéseket tárgyalunk és azok jobb megoldására törekszünk, akkor ezt a közoktatás, a tudományos fejlődés, a kultúra érdekében is tesszük. A gazdasági és politikai intézményrendszer összefüggéseinek elemzésébe most nem akaróik belebocsátkozni, azt Az ipar felelőssége adott
