Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

Ünnepélyes évnyitó az MLEE-n Végzettek köszöntése ' Megkezdődött az új oktatá­si év az elmúlt héten a Marxizmus—L eninizmus Esti Egyetem általános és szako­sító tagozatán, valamint to­vábbképző tanfolyamain! Ti­zenegy osztályban, 220-an ta­nulnak az idei évben A hét általános tagozatú osztály kö­zül kettő Szobán, egy Vámos- mikolán működik. A szakosí­tó tagozat I. és II, osztályá­ban 40 hallgató tanulmányoz­za a politikai gazdaságtant. Speciális továbbképzés kereté­ben a politikai munkához ad segítséget a politikai vezetés, a pártmunka gyakorlati kér­dései tanfolyam. A politikai rendszer változásaival, idő­szerű kérdéseivel ismerkednek a tanácsok és a tömeg-szerve­zetek dolgozói. Az ünnepélyes évnyitó és bizonyítványosztó ünnepsé­gen cir. Olajos Mihály, az MSZMP Vác Városi Bizottsá­gának első titkára szólt a ta­nulmányaikat megkezdő és befejező hallgatókhoz. Idősze­rű politikád kérdésekről adott tájékoztatást. Az első titkár 66 végzős hallgatónak nyújtotta át az iskola elvégzését tanúsító bi­zonyítványt. Külön köszöntöt­ték a kitűnően végzetteket. A szakosító tagozaton Birk Zol­tán, a 204. Sz. Szakmunkás­képző tanára, ár. Kollár Ág­nes, a Szőnyi Tibor Kórház orvosa, és Kozmáné Vinnai Zsuzsanna, a váchartyáni ál­talános iskola tanára szerzett kitüntetéses bizonyítványt. Az általános tagozaton Hortobá­gyi Ferenáné, a szobi Gyü­mölcsfeldolgozó Vállalat fő­könyvelője és Könczöl Fe­renc, a Masterfil váci gyárá­nak dolgozója végzett kitű­nően. Pr. L. Egyenest a gyárból Tisza-mintabolt Bezárják a főtéri gyermek- cipőboltot. Rövid felújítás és némi átalakítás után október 6-án délelőtt 10 órakor nyit­ják meg benne a Tisza Cipő­gyár új mintaboltját. Mint megtudtuk, a gyár valameny- nyi terméke kapható lesz itt, s valamivel olcsóbban, mint a többi cipőboltokban. Nyugdíjasíalálkozó A Pest Megyei Nyomda Vállalat szeptember 17-én, csütörtökön találkozót rendez nyugdíjasai részére. A meg- -hívobtak délelőtt 10 órakor tájékoztatót hallgatnak meg a nyomdaüzem mai életéről a nyomdaközpont kultúrtermé­ben. majd megtekintik az üzemet. Külön autóbusz viszi Őket Törökmezőre, ahol tár­sas ebéd után sétálhatnak, beszélgethetnek. A délutáni órákban érkeznek vissza Vác- ra. Kaptam egy ieveiet... Sokszereplős, keserű történet A NYÁR FOLYAMÁN fog­lalkoztunk az idős emberek életével, mindennapjaik örö­meivel, gondjaival. Elsősor­ban a nyugdíjasokkal, közülük is az egyedül élőkkel, a külső segítségre szorulókkal. Mind­ezt a nyári üdülési szezon kü­lön is aktuálissá tette, mert köztudott, hogy amikor a fia­talok nyaralni, túrázni men­nek, ha a családban otthon marad valaki, akkor az rend­szerint az idős, beteg hozzá­tartozó, aki éppen egészségi állapota miatt nem vállalhat­ja a nagy utazások fáradal­mait. Vác városában közel hat­ezer nyugdíjas él. Ebből a számból is sejthető, hogy so­kakat érint az idős. beteg csa­ládtagok ellátásának, gondozá­sának kérdése akkor, amikor az otthonuk elnéptelenedik. A legkülönbözőbb helyeken ke­restem fel idős embereket, hogy elmondhassák, mi nyom­ja a szívüket, mire van szük­ségük vagy egyszerűen csak kibeszélhessék magukat, éle­tükről, tapasztalataikról me­sélhessenek. Ám egy helyen még nem jártam: egy nyugdí­jas munkahelyén. A levél, amit kaptam, egy több mint évtizede nyugdíjas asszonytól származik. Még mindig dol­gozik. A néni által elmondot­takból igyekeztem képet for­málni egyes emberek maga­tartásáról, abban bízva, ami­ben ő is, hogy talán mások­nak szolgál majd tanulságul. Ma sem tudom eldönteni, hogy kit tekinthetek a törté­net, a családregény főszerep­lőjének: az olvasót, aki a le­velet írta, a hálátlan unoká­kat, a hűtlenül, s váratlanul elszökő menyet, vagy a ké­nyelmes jólétet, azt, hogy nem ismerték a szfikölködést? Talán kezdjük a családot há­látlanul elhagyó mennyel, aki ma is szép, vonzó nő. Amikor férjhez ment, jómódú család­ba került. Megkapott mindent, amit csak megkívánt, az anyós — vagyis levélíró — ágyba vitte neki a reggelit. Családi ünnepek alkalmával a virág mellé mindig futotta va­lamilyen drága ékszerre. Ha a fiatalasszony főzőcskézett, a mama mindig elvonult a ma­ga szobájába, mert jól tudta, hogy „egy csárdában két du­dás” nem fér meg, s eleve el akarta kerülni az ilyenkor gyakori konfliktusokat. Autót is kapott a meny... HOGY MÉG MI MINDEN jó jutott ki a menynek, talán nem is lényeges félsorolni, an­nál is inkább, mert azt nem sikerült megtudnom, hogy mindezért cserébe mit várt el a család tőle, az egykori sze­gény lánytól. Tény, hogy a meny, amikor már megvoltak a gyerekei, egy napon leküld- te a férjét a boltba, hogy ve­gyen valami vacsoránakvalót a család számára. Mire az hazaért a finomsá­gokkal, az asszonyka már nem volt otthon, elvitte a gyereke­ket is. A fiú akkor hét hóna­pos volt. Azóta az a fiú is és a kislány is felnőtt, persze ők is a nagymama védőszárnyai alatt, kellő anyagi segítség mellett. A kirándulások, a bal­lagási ruhái!;, az egyéb aján­dékok szintén a nagyszülők nagyvonalúságát bizonyították. És mégis... De nem vágok az események elébe. A nagypapa a közelmúltban baleset áldozata lett. Az egye­dül maradt idős asszony nem vállalhatta a nyaraló, s a hoz­zá tartozó kert gondozását. A család hát elhatározta, hogy értékesítik az ingatlant. Jött is a vevő. aki 550 ezer forin­tot hajlandó volt kifizetni a nyaralóért, s le is tette a száz­ezer forint foglalót. Csakhogy a jogszabályok értelmében az ügyletbe beleszólási joga volt a valamikor hűtlenül s várat­lanul eltávozott menynek. G valamiért késlekedett aláírni az adásvételi szerződést, holott a tulajdonosnak sürgős volt a dolog, mert átalakítani, épít­kezni akart. Az üzlet végül is visszament a vevő türelmet­lensége, a meny késlekedése miatt. Hát új vevő után kellett nézni, aki azonban csak 450 ezret kínált a nyaralóért. S akkor robbant a bomba, mert az unokák, akik a nagypapa után örökösök, a nagyobbik összegből származó részt el­kezdték követelni az özvegy nagymamán. Nos, itt tart most az ügy. A nagymama, vagyis a levélíróm ugyan ma sem nyomorog, s nem is fog éhenhalni, ha per­re kerül a sor (amire meghí­vott). Neki valami egészen más fáj. a meny. a dédelgetett, sze­retett unokák kapzsisága, há­látlansága, amit levelében úgy fogalmazott meg, hogy a gye­rekek ki akarják őt forgatni mindenéből. Nem tudom, mit lehet még hozzátenni ehhez a sajnos mindennapi történethez. Elein­te talán tanácsokat várt tőlem az idős asszony. De amikor személyesen is találkoztunk munkahelyén, s beszélgettünk, azt hiszem, rájött, hogy én so­hasem fogom tudni megolda­ni azokat a problémákat, ame­lyek évtizedek távolában gyö­kereznek. Végül is a dolgok ilyetén alakulásáról az egész család tehet együttesen. Va­lamikor, valahol, valamit alap­vetően elhibáztak ezek az em­berek. Hogy mit? Mit vétettek egymás ellen, amiért idáig fa­julhatott a dolog, hogy a két­felé szakadt család perre megy egymással, nem tudom. Az ő életüket ők ismerik. Hibáikat saját maguknak kellene belát­ni. S hogy egyáltalán miért ve­tettem papírra ezt a szokvá­nyos történetet? Mert az öz­vegyasszony alighanem azt akarta tudtul adni — hiszen sorban elolvasta az utóbbi hó­napokban a nyugdíjasok éle­téről szóló írásaimat —, hogy hatvanon túl nemcsak a sze­génység, a magány, az elha- gyatottság okozhat fájdalmat, megoldhatatlan gondokat az embernek. MERT UGYE RÉGI dolog, hogy a pénz — jó, ha van, de — nem oldja meg az ember minden problémáját. A szere- tetet. a megbecsülést pedig so­hasem lehetett megvásárolni. Aszódi László Antal L apunk nyári számait la­pozgatva — gondolom, másnak is — feltűnik, hogy hány írás jelent meg túrák­ról, kirándulásokról, utazások­ról. Vállalataink is nagy számban szerveztek turisztikai programokat, a közművelődési intézmények sem maradtak el ebben — nem is beszélve a fiatalokról. És ne felejtsük ki az idősebb, a nyugdíjas kor­osztályt sem: nem egy szer­vezett kirándulásukról számol­tunk be lapunk hasábjain. Az úti élményekről született írások viszonylag nagy száma azonban nemcsak a turisztikai programok dús voltát tükrözi, hanem legalább annyira azt is, hogy mekkora élményt je­lent egy utazás. S hogy ezt az élményt sokan szeretnék meg­osztani másokkal is. Olyanok­kal, akik nem utaznak — vagy mert nincs lehető­ségük, vagy mert nincs rá igényük... Ignácz Rózsa megírta az „Utazások emlékkönyvé”-1, mert egy „eredeti élményeket szerzett utazó bizony csak ad­ja át másoknak tapasztala­tait”, és talán hasonló vágy munkál azokban is, akik egy- egy kirándulásukról beszámol­nak a lap hasábjain. És biz­tosan van, aki így — leírva — akarja megőrizni élményeit, hátha emlékezete rostáin egy­szer kihullanak... Most, a nyár és az utazási szezon vége felé, akár össze­gezhetnénk is — ha lenne ér­telme —, hányán és hány táj­ról számoltak be nekünk, ol­vasóknak, néha azt is megkí­sérelve, hogy elmondják: mit jelentett számukra megismer­ni új városokat, új embereket. Szokták mondogatni, hogy az utazással több lesz az ember — a mondás sablonná ko­pott —, igazságához azonban nem férhet kétség. Mérni ugyan nem mérhető, hogy mennyivel — és miért — lesz több, gazdagabb az ember, ha egyszer átutazott a Békás­szoroson vagy néhány órát csavargóit Párizsban, esetleg megállt a krétai Knosszosz- ban, a palota félig vagy tize­dig helyreállított romjainál... Vannak persze „mérhető” élmények is. Például Belg- rádban, hogy úgy is ‘lehet lakótelepet építeni; Grazban, hogy percek alatt varázsolható játszótér egy város közepére — műanyag gyep és néhány hinta meg mászóka segítségé­vel; Madridban, hogy miként lehet éjszaka tisztára vará­zsolni az este még szeméttel borított utcákat. Ilyen, „mér­hető” élményeket gyűjthetnek (és biztosan gyűjtenek is) a szakemberek — akár az olasz- országi, igen hatékonyan mű­ködő kisüzemekről, akár a görögországi, a miénknél jó­val egészségesebb, étrend­ről... Lapunk nyári számait lapoz­gatva megint csak meg kell állapítanom; jó dolog, hogy A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 8X7. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 16., SZERDA Hiányoznak 32 önkéntesek Vörös kakas a lakóházakban f Szobon öt évig vonultak a tűzesetekhez az önkéntes $ tűzoltók egy le nem vizsgáztatott, gépjárművet, míg az- J tán parancsnokuk megelégelte ezt a lehetetten helyze- % tét, és lemondott. Ezután a testület is j eloszlott... Gya- korlatilag nincs működőképes tűzoltóság o gödi, a verö- I cemarosi, a kosdi, a váchartyáni. a nagymarosi, a zebe- 't gényi tanácsok területén. Az Ipoly-völgyi települések ? tűzvédelmét ellátó testület, úgy tűnik, csak az igen ak- ^ tív vámosmikoiai tanácselnöknek köszönheti létét; a % rendelkezésükre álló technika — egy fecskendővel el- ^ látott 18 éves gépkocsi — kevéssé lelkesíti a „csapatot". % Ha ez a testület is felosztana, a Váci Tűzoltó-parancs- !I; nokság még nehezebb helyzetbe kerülne, és kétséges len- $ ne beavatkozásuk sikere — ugyanis ebbe a térségbe a l kivonulási idő mintegy 60—80 perc ... A Váci Tűzoltó-parancsnok­ságnak az önkéntes tűzoltók hiánya nagyon komoly gondot jelent, tükröződik ez a lakóhá­zakra vonatkozó tűzkársta­tisztikában is. (Egyre nagyobb károk keletkeznek a Váctól tá­volabb eső települések lakó­házaiban.) Viszont ahol van­nak önkéntes tűzoltók — a vállalatoknál —, igen eredmé­nyesen működnek: az 560 ön­kéntes tevékenységének kö­szönhető, hogy a keletkezett tüzek 28 százalékát még az ál­lami tűzoltóság megérkezése előtt sikerült eloltani — és ez­zel nyilván jelentős értékeket mentettek meg. A váci tűzoltók működési te­rületén 5 év alatt így is a két­szeresére nőtt a tűzesetek szá­ma, a keletkezett tűzkár pedig ötszörösére emelkedett. Érthe­tő, hogy ilyen helyzetben egy­re nagyobb figyelmet fordíta­nak a megelőző tűzvédelemre. Évente átlagosan 92 esetben végeznek átfogó, részletes el­lenőrzéseket — a tűz- és rob­A Magyar Autóklub váci szervezeténél is készülődnek a hét végi jelentős Dunakeszi esenáényre. Vácróil is népes csoport indul a társváros MHSZ-repülőterére, hogy ennyien utaznak és jó dolog, hogy ennyi új élményt, ta­pasztalatot szereznek... De az is eszembe jut, hogy való­színűleg nem figyelünk elég­gé ezekre a beszámolókra, a mások által szerzett tapasz­talatokra. Mert ha figyel­nénk, nem próbálnánk időt és fáradságot nem kímélve ki­találni azt, amit másutt már kitaláltak, nem esnénk bele azokba a hibákba, amelyekbe mások már beleestek, nem hinnénk azt, hogy ami má­sutt megtörtént, az csak a határainkon kívül történhet meg... Lassan-lassan merünk már utazni és lassan-lassan tudunk is már utazni — aki utazott, tisztában van vele, hogy ezt is tanulni kell —, ahogy pedig gyakorlatra tettünk szert az utazásban, megszereztük azt a képességet is. hogy lényeges dolgokra figyeljünk odakint. (Persze még mindig vannak, akiknek figyelme nem terjed tovább a Mariahilferstrasse kirakatainál, de már azért egyre kevesebben ...) Ízt hiszem, a következő " lépésként azt kell meg­tanulnunk, hogy a tapasztal­takat — legyen szó akár a közlekedési morálról, akár az üvegvisszaváltás megoldásáról — hogyan hasznosíthatnánk itthon... Bur go János banásveszélyes objektumokat évente vizsgálják —, és a meg­előzés érdekében már a nagy tervezővállalatok&al is együtt­működnek, hogy a szakható­sági előírások eleve beépülje­nek a tervekbe, a tervezett technológiába. Komoly munkát jelent szá­mukra a telepengedélyek szak- hatósági véleményezése is. Az engedélyek esetleges megta­gadása pedig sok feszültséget okoz, s akadnak, akik helyze­tükkel visszaélve próbálják át­hágni az előírásokat vagy ki­bújni alóluk. Az éves tűzkárnak csak 2,6 százaléka keletkezik az ipar­ban, rosszabb a helyzet a me­zőgazdaságban — elsősorban az erdőtüzek okoznak gondot —. a legrosszabb pedig a lakó­házakban. A tűzkárok 38 szá­zaléka itt keletkezik. A felvi­lágosító és propagandamunka is e területre irányul, sajnos azonban, az állampolgári fe­gyelem lazulása e téren is érez­részt vegyen a közlekedésbiz­tonsági nap programjában. Nevezéseket elfogadnak a helyszínen. Motoros ügyességi verseny, kerékpáros ügyességi verseny, olimpiád ötpróba ke­rékpárverseny szerepel a többi között a műsorban. A Magyar Autóklub helyszíni szolgáltatásai: CO-mérés, mo- tordiagnosztika, fényszóróállí­tás, műszaki tanácsadás. Az MHSZ távirányítású re­pülőgép™ odell-bemutatóval, gokartversennyel, film- és videovetítéssel kedveskedik az érdeklődőknek. teti hatását. Sok meg nem ér­téssel találkoznak a tűzoltók. Bár — mint a megyei pa­rancsnokság és a városi tanács megállapította — az egység jól szervezett és jól irányított, a szakmai munka szervezése kiváló, a megelőzésben és tűz­oltásban is jó eredményeket értek el, felszereltségük pedig jobb is az átlagosnál, a váci parancsnokság nagyon sok gonddal, problémával küszkö­dik. Mint már szó volt róla, kevés az önkéntes községi tűz­oltó (összesen 615), nehezen érhetők el a távolabbi hely­ségek, s addig nincs, aki a tü­zet legalább lokalizálja. Maga Vác város is gondot okoz: nehéz a mozgás a bel­városban, sőt, a teherautók néha szinte lehetetlenné teszik, külön problémát jelent a Föld­vári téri lakótelep és a Szé­chenyi utca. Nem segíti meg­előző munkájukat a szabály­sértési eljárások lefolytatásá­nak gyakorlata sem. Technikai felszerelésük ugyan az elmúlt évben egy igen korszerű mentőszerrel gyarapodott, ám a két normái gépjárműfecskendő 10, illet­ve 11 éves, a habbal oltó spe­ciális járművük ezelőtt 23 év­vel állt munkába (műszaki ál­lapota 10 százalékos), gépeze- tes tolólétrájuk kis teljesítmé­nye miatt az életmentéshez csak részben megfelelő..'. Ebben a helyzetben teljésen érthető és támogatandó Kiss Imre tűzoltó alezredes, a Váci Tűzoltó-parancsnokság veze­tőjének az a véleménye, hogy a városban nagyobb összefo­gásra lenne szükség a tűzese­tek megelőzésére, és a közvet­len élet- és vagyonveszély el­hárítására is egy adott hely­zetben. Eredményesebbé akkor te­hető munkájuk, ha mind a lakosság, mind a tanács szak- igazgatási szervei jobban tá­mogatnák tevékenységüket, a vállalatok pedig partnerek len­nének egy olyan technikai háttér megteremtésében (pél­dául dózer, daruskocsi, víz­szállító jármű stb. készenlét­ben tartásával), amely baj ese­tén — tömegbaleset, belvíz, ne­hezen megközelíthető terepen történő baleset — gyorsan mozgósítható lenne, és hatha­tós segítséget tudna nyújtani a készültségi vonulós egység­nek. B. J. A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a követkelő üzleteit: 195. sz. ABC-büfé, Vác, Pokol-sziget. 155. sz. Fésűs italbolt, Kerepestarcsa, Rózsa út 22. 306. sz. Pokol csárda, vendéglő, Vác, Pokol-sziget. 416. sz. Berek büfé, Dunakeszi, Szt. István út 24. 476. sz. pavilonbüfé, Göd-felső, Napsugár út 1. 493. sz. modul 7. büfé, Vác. Tájékoztató adatokkal a vállalat váci igazgatósága szolgál, szeptember 28-ától. A versenytárgyalás október 20-án 14 órakor lesz az igazgatóságon: Vác, Széchenyi út 19. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Váciak Dunakeszin Közlekedésbiztonsági nap / A messziről jött ember

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents