Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
1981. SZEPTEMBER 15., KEDD 5 V ác kizárólag átmenő idegenforgalommal bír napjainkban. Turizmussal, vendéglátással foglalkozó szakemberei pedig remény- teljes tervekkel. Az álmok nem alaptalanok. Három évtizeddel ezelőtt ez a város volt a Dunakanyarba induló turizmus egyik központja. Azzá tették egyedi adottságai. A magukra adó külföldi utazók is pontosan tudják, hogy a település hol terül el. No, nem azt jegyezték meg, hogy Magyarországon Budapest mellett, hanem azt, hogy „azon a ponton, ahol a Duna délnek fordul'^. A visegrádi hegyek és a Börzsöny egyaránt láthatók a váci korzóról. Bárki meggyőződhet róla, hogy milyen csodálatos természeti adottságai vannak a he- gyes-völgyes medencét alkotó környezetnek is, amely csak a pesti síkság felé nyitott. Igaz, a bizonyságért el kell utazni Vácra. Márpedig csakis a természeti adottságokban való gyönyörködésért nem olyan sokan kelnek útra napjainkban, amikor a kí- váncsibbja bizonyos kényelmi szempontokat is megfontol: kapni is akar valamit a pénzéért... Ne csak a váci búcsúból éljünk! A siker titka az összefogás A száüó segít — Ha a várva várt szálloda egyszer megnyílik, Vác a csillagtúra központja lehet! — kezdte mondandóját a legfontosabb feltétellel Szikom János, az IBUSZ váci irodájának vezetője. — Hiába van kétszázötven személyes MTESZ-székházunk, művelődési központunk, zeneiskolánk, ha nem tudjuk elszállásolni vendégeinket! Persze azt is ki kell találniuk a városi turizmus jövőjét tervezőknek, hogy miként tudják megállítani és ott marasztalni az embereket néhány napra. Ebből következik, hogy a szállodaépítés csak az egyik sürgős teendőjük. Emellett programokat is kell szervezniük. amelyek vonzzák a turistákat ! Múzeumokat, kiállításokat kell telepíteniük a meglévők mellé. Az idegen- forgalom fejlesztése ugyanis elképzelhetetlen szálloda, vonzó programok és múzeumok, kiállítások nélkül. Ügy tűnik, ezt a helybéliek is tudják: Nem múlik el egyetlen tanácstagi beszámoló, gyűlés és népfrontfórum anélkül, hogy valaki ne tenné szóvá a szálloda hiányát — állította Ritecz György tanácselnök-helyettes. — Most, hogy a városi rendőrkapitányság épülete megüresedik, a kezünkben a lehetőség. Már meg is állapod tünk az átalakítási munkálatokról a Pest Megyei Vendéglátó-ipari Vállalattal! Gondoltam, végre valami, amit kitalálnak, megterveznek (ugyanis a leendő hotel teljes műszaki terve js elkészült időközben), és már nincs is más hátra, mint a megvalósítás. Azután Molnár Miklós, az említett vendéglátó vállalat területi igazgatója már a nehézségekről beszélt: — Szeretnénk megépíteni a szállodát, még akkor is, ha ez a vállalkozás hetvenöt milliót kóstál és üzemeltetése nem látszik túlzottan nyereségesnek. Megpályáztuk, de nem nyertük el az Országos Idegenforgalmi Alap támogatását. Harmincötmilliós ígéretünk volt! Végül tízmilliót kaptunk volna, amit nern fogadhattunk el, mivel nekünk mindössze huszonötmillió forint áll rendelkezésünkre. A vállalat többféle megoldással próbálkozik, így például megkeresték a helyi gazdasági egységeket, hátha sikerül társulni velük. Ugyanígy felvették a kapcsolatot huszonöt nyugati céggel is. — Nagyon kérem, írja meg, hogy nem feltétlenül ragaszkodunk a jelenlegi vállalkozóhoz. Ha kell, az ördöggel is cimborálunk, hogy szállodánk legyen! — kért az elnökhelyettes rosszat sejtően. Végül js az ő szemszögükből igazuk van. Ha a vendéglátósok nem tudják megoldani a gondjaikat, más után kell néznie a tanácsnak. Nem hihető, hogy nincs egyetlen cég sem, amelynek ne érné meg egy ilyen befektetés. Józsa Kálmán, a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság Duna bal parti bizottságának titkára elmondta, hogy a város több mint harmincmillió forintot kapott az Országos Idegenforgalmi Hivataltól az elmúlt tizenkét évben. Ebből a pénzből alakították ki a Du- na-korzót, rendbe hozták a műemlékeket, segítették a, kulturális intézményhálózat kiépítését. Azután az eltűnt hagyományokra és a leendő tervekre terelte a szót: — Tudja, milyen vízi élet volt itt annak idején? Tizenegy csónakkölcsönzőnk üzemelt! A vízi turizmus feltételei ma is adottak. Szabadtéri előadásokat is rendezhetnénk a dómtéren: ami Visegrádon, Szentendrén lehetséges, azt mi is meg tudnánk csinálni. Szerintem nagyon is sokat segítenének Szentendre nyári tehermentesítésében, hiszen az ott lakók már alig győzik... Nem véletlenül hallani, hogy a „kétszázezeregyedik vendég már igazán átmehetne a Duna bal partjára!” A szakembereknek igazuk lehet: amellett, hogy nincs okuk irigykedni a váciaknak a szomszédok sikereire, mindkét félnek könnyebb lenne, ha közösen fogadnák az egyre sokasodó turistaáradatot. A váciak nem rivalizálni akarnak, sokkal inkább kiegészíteni szeretnék az idegenforgalmi szervek tevékenységét. Ehhez, persze, egyenlő esélyekre van szükség. Lábai László, az MSZMP Váci Városi Bizottságának titkára summázza a lényeget: — A műemlékek értékeit tekintve a nyolcadik helyen állunk az országos rangsorban. Az idegenforgalomban viszont nem vagyunk az első tizenöt között! Végre eljött az a pillanat, amikor tovább léphetünk. Többek között azért is, mert folyamatosan tisztul a Duna vize. Megmenthetők a régi szép strandok a Szúnyogszigeten, az alsóvárosban, a liget előtt és másutt is! Azután itt van a Pokol-sziget, ami ugyan nem hozzánk tartozik közigazgatásilag, mégis tennünk kell a kihasználása érdekében, hiszen a külföldiek nem csak a csárdát látogatnák szívesen. Nem tiltani, hanem megoldani kell a nyári fürdőzés gondjait. Ez csakis úgy lehetséges, ha közös erővel, mindannyiunk érdekeit figyelembe véve megszüntetjük a Dunakanyar egyoldalú jobb parti terhelését. Lábai László felhívta a figyelmet a sződligeti lovagiá- si lehetőségekre, amelyek a Nyúlásban és Katalinpusztán is kialakíthatók. Említette a kempingek égető hiányát is. Azonnali cselekvésre késztető a kollégiumi szálláshelyek kihasználásának lehetősége is. Nyolcszáz vendéget tudnának fogadni nyaranta a diákotthonokban ! Jellegzetes programokat — Mondjuk ki végre, hogy Vác idegenforgalmi szervezőközpont lehet — mondta dr. Bóth János tanácselnök. — Kérdés, hogy ki tudjuk-e használni a potenciálisan jelen lévő értékeinket? Szálláshelyek nélkül nem tudjuk megállítani az átmenő idegen- forgalmat. Nincs éjszakai szórakozóhelyünk és önkiszolgáló éttermünk sem. — Nem szabad beérnünk a váci búcsúval! Hagyományteremtő, váci sajátosságokra jellemző programot kell kitalálnunk, méghozzá olyanokat, amelyekkel nem okozunk gondokat a lakosságnak! Megvalósítandó terveik közt szerepeinek a Beck családnak és Gádor István keramikusnak a hagyatékából rendezendő tárlatok. Rendbe akarják tenni a zsinagógát is, amelyben Váci György könyvkötőművész dolgozhatna és taníthatna. Ki akarják építeni a 2. számú főút elkerülő szakaszát, továbbá még egy ben- zjnkútra is szükség lenne és a komp átkelési helyét a törAz idegenforgalom az ősz eleién sem csökken a Dunakanyarban. A váci komp most is szállítja az autós turistákat. (Erdősi Ágnes felvétele) nem tudok elképzelni! A Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó Országos Idegenforgalmi Hivatalnak vannak pályázattal elnyerhető javai. Visz- sza nem térítendő támogatásokra, állami alap juttatásokra gondolok. A váciaknak nagyon sok szép és jó elképzelésük van. Csak hasznukra válhat, ha ezeket ütköztetik a valósággal. — Elképzelhetőnek tartja, hogy akár magántőke igény- bevételével is segítsék a tervek megvalósítását? — Ez már természetes módszer manapság! Emellett a tanácsi szervek is kezdeményezhetnének a település gyarapodása érdekében. Külföldön bevett szokássá vált, hogy városok lakossága, jgyekszik profitálni az idegenforgalomból — a vezetőiken keresztül. Ez úgy történik, hogy szállodák, vendéglátó-ipari egységek, egyáltalán: minden turizmusból élő vállalkozó százalékot, afféle idegenforgalmi adót fizet a tanácsnak, amely összeget természetesen a település fejlesztésére fordítanak. Eddig a váci tervek és a megvalósítás nehézségei, illetve a megszívlelendő tanácsok. Legyünk derűlátók: a váci kezdeményezők mellett szól, hogy nem csupán lelkesedéssel, de önkritikával, tárgyilagos szemlélettel is bírnak. A helyi eltökéltség biztató, a felismerésben reménykedhetünk: egyedül nem megy... Szitás Zoltán ténelmi városmagtól távolabb kellene kijelölni... Találékony emberek Hogy mennyi pénzre van szükség az álmok megvalósításához? A szálloda hetvenöt-, a kemping nyolc-, a Du- na-part húsz-, a múzeum átalakítása tizenegymillióba kerül. Mennyire jó üzlet az idegenforgalom? Hiszen mikorra jövedelmezne a szálloda, már felújításra szorul. Kétségtelen, hogy eddig is nagyon sok valutát képes kitermelni a népgazdaságnak. — Az ország idegenforgalmi adottságai korántsem kihasználtak — állítja dr. Jenkei László, aki Bem csupán a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatalt vezeti: húsz hasonló egységből álló szövetség vezetésével is megbízták. — Fejletlenség, elégtelen működési mechanizmusok jellemzik munkánkat. Igyekeznünk kell, ha azt akarjuk, hogy piacképesek maradjunk. Vannak sajátos gondjaink is: Pest megye Budapest körül terül el. így a fővárosba érkező turisták — a hazánkba belépő külföldiek nyolcvan százaléka — csak kirándulni jön megyénkbe. Nem kényszerülnek arra, hogy szállást is a mi vonzáskörzetünkben igényeljenek. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szűkölködünk vonzó idegenforgalmi értékekben. — Biztatóak-e a turizmus gazdasági tapasztalatai? — A Dunatours elmúlt évi tapasztalatai jók. Ennek egyik oka lehet, hogy az áraink roppant kedvezők, ám tudnunk kell, hogy ez csak ideig-óráig tartó állapot. A konjunktúra erősítésére kell fordítanunk minden energiánkat. Nem hiszem, hogy nem tudunk javítani anyagi helyzetünkön. A siker titka az összefogásban van. — Mennyire tartja életrevalóknak a váci elképzeléseket? — Ez a város a térség fővárosa. A település a Börzsöny kapuja, egyúttal a bal part bejárata is. A beutazóforgalmat pedig Parassapuszta közelsége garantálja. Meggyőződésem, hogy ugrásszerűen megnő a forgalmunk, ha elkészül a szálloda. Kérdés, hogy meg tudják-e teremteni az egyensúlyt, a fogadóképesség és a helyi, turizmust élénkítő adottságok között? Előzetes piackutatás nélkül aligha. Egyedül nem megy — Ma már kevés olyan cég van, amely mindenre képes önmaga erejéből. Különösen érvényes ez az olyan ágazati tevékenységekre, mint az idegenforgalom. Az összeadott javakra viszont hitelt lehet felvenni, ha a gazdálkodási pozíció lehetővé teszi ezt — a gyakorlati keresletet kiszolgáld társulásnál jobb formát Két évszázada született A főbíró emlékezete Kétszáz esztendeje született Bakos Ambrus, Nagykőrös egyik eredeti gondolkodású, európai léptékkel mérve is tudós koponyája. Az ő életének. munkásságénak tiszteleg az az emlékkiállítás, amelyet a nagykőrösi Arany János Múzeumban nyitottak meg. Dr. Novak László kandidátus, a múzeum igazgatója a korabeli dokumentumok értékére hívta fel a figyelmet: a mögöttük rejtőző eredeti szellem tehetsége, szorgalma a várost történelmének legvirágzóbb korszakába vezette. A gazdag anyag — amelyet a kor hangulatához illő arcképek is színesítenek — október 25-ig tekinthető meg. Elismerés a műemlékvédelemért Szívügye lett a kastély sorsa Ülve maradt még egy másodpercig, annyira meglepődött, amikor a nevét meghallotta. „A műemlék- védelem érdekében kifejtett áldozatos és eredményes munkájáért Adám Fe- rencné, a Gödöllői Városi Tanács csoportvezetője elismerő oklevelet kap.” A pécsi országos műemléki konferencia százaktól visszhangos halijában teremtünk két kávé mellett némi csöndet. Szinte még most sem tudja elhinni a jó hírt, pedig kezében tartja az elegáns, bőr- borítós lapot. Igaz, ami igaz, hosszú évek óta nem akadt hasonló esetre példa Pest megyében. Ugye, a kastélyról akar írni? — kérdezi. Hiszen arról könyvnyit tudna mesélni. De valahogy úgy i fogalmazzak, hogy őróla ne essék szó. Hiszen semmi különöset nem tett. Aligha fogadható el az érvelés egy ilyen esemény után. Hiszen a nevető szemű, temperamentumos asszony környezetében élők egészen másként vélekednek. Mindenki tudja róla, mennyire szívén viselte mindig is a Grassalko- vich-kastély sorsát. Olyannyira; hogy. két, esztendővel ezelőtt emiatt hívták a városi tanácshoz — amikor is az Állami Tervbizottság kiemelt műemléki értékű kastélyok közé sorolta a magyar barokk jellegzetes, méreteiben is kiemelkedő jelentőségű épületét. Természetesen addigra ő már minden fellelhető könyvet, anyagot áttanulmányozott. Tulajdonképpen ezért is esett rá a választás. Ám rendkívüli érdeklődése a kastély iránt sokkal régebbi keletű. Huszonhét esztendővel ezelőtt történt, hogy találkozott egy főiskolai tanárával — ugyanis az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán végzett —, akinek elpanaszolta, hogy másmilyen munkát szeretne. Volt tanára véletlenül tudót is egy állásról — Gödöllőn. A Dunakanyar fotóklub küldetése A diaporáma fesztiválja Pécsett rendezik meg október 23-tól 25-ig a IV. nemzetközi diaporáma-fesztivált. Hat ország — Belgium, Csehszlovákia. Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia és az NSZK — közel 60 művésze küldte el jelentkezését. A diaporáma alkotások versenybemutatója után szakmai konzultációkat tartanak. A fesztiválhoz kapcsolódóan Harnóczy Örs és Borbély Tamás fotóművészek alkotásaiból kiállítás nyílik. A diaporáma csaknem két évtizede honosodott meg hazánkban — lényege, hogy két állókép egymásra vetítéséből egy harmadik, minőségileg magasabbrendű, új tartalmat hordozó kép jön létre. A mű hangulati hatásának fokozását szolgálja a látványhoz komponált vagy vágott zene, szöveg, zörej. A diaporáma bevezetését, megismertetését a Dunakanyar fotóklub vállalta a hatvanas évek közepén. Már 1966-ban rendeztek Vácon nemzetközi fesztivált, ezzel hazánk a harmadik nemzet volt — a francia és a belga után — amely meghonosította ezt a művészeti ágat. Hosszú évek kitartó munkájának eredménye, hogy napjainkban már több városban dolgoznak diaporámások, működnek klubok, nemzetközi fesztiválokon díjakat nyert művészek — többek között Dozvald János, Eifert János, Kocsis Iván, Tám László — alkotnak. A műfaj hagyományos műhelyei — Vácon a Dunakanyar fotóklub, a pécsi ifjúsági ház diaporáma-stúdiója, Miskolcon a diósgyőri Vasas Művelődési Központ — mellett jelentős a makói műveiődési központ fotókörében végzett alkotó munka, valamint a szolnoki és a szegedi klubok tevékenysége is. A szakmai továbbképzést szolgálja a Makón létrehozott dia- és diaporáma alkotótelep> ahová kétévenként várják az alkotókat. A műfaj iránt érdeklődőknek a váci Dunakanyar fotóklub létrehozta a diaporáma információs szolgálatot, amelynek feladata a diaporámások szakmai segítése. Ezt a célt szolgálják a Magyar Diaporáma és Multivízió Egyesület konzultációs órái is az Országos Közművelődési Központ épületében. Adám Ferencné a XIV. országos műemléki konferencián vehette át az elismerő oklevelet. (Erdősi Ágnes felvétele) Amikor leszállt a HÉV-ről, s meglátta ezt a gyönyörű környezetet és a kastélyt, azt mondta: én itthon vagyok. S soha nem ment vissza dolgozni Pestre. Jóllehet az akkori s későbbi megbízatásai a vonzáskörzetben biztosítottak munkát számára. A mostanit megelőzően öt esztendeig a pé- celi építőipari és költségvetési üzem vezetője volt, de a városban lakott. Ma sem tudna máshol élni. A műemlékvédelem külön tudomány — állítja —, s ezért kezdett foglalkozni régészettel, falkutatással, építészettörténettel. Csak úgy, saját kedvtelésből. S egyre inkább szívügye lett a kastély sorsa. Amikor az Országos Műemléki Felügyelőség felkérte a városi tanács műszaki osztályát az ÁTB-határozatban előírt teendők ellátására, szinte természetes volt, hogy rá esett a választás. Az OMF-től külön megbízást kapott szerződések megkötésére, a különösen nagy értékeket képviselő restaurálási és falkutatási munkák elvégzésére. Mögötte majd’ három évtizednyi szakmai gyakorlat. Mégis úgy érzi most, hogy ez kevés. Könyveket vásárol, tanul. Vizsgázott építőipari árkalkulátor, de „szinten tartóra” jár, mert csak így tud felelősséggel szerződést kötni. Amikor beszél, derűs, nyugodt, mondatai megfontoltak. Alighanemv ez már fél siker lehet a tárgyalásoknál — jut eszembe. Vagy talán éppen azért ilyen mindig mosolygós, .mert az életét sikeresnek érzi? Igaz, leánya nem építész, hanem külkereskedő, de a munkájával éppen olyan szeretettel és szorgalommal foglalkozik, mint az édesanyja. K ortyolgatja a maradék kávét, most hatol csak tudatunkba környezetünk nagy zsivaja. Leteszi a poharat, s felém fordul: „Igyekszem a lehető legjobban megfelelni a rám bízott feladatoknak, s ehhez a lehető legnagyobb támogatást kapom a munkahelyemen. Hidd el, hogy a lakótelep vagy a gimnázium építése ugyanennyire szívügyem.” Vennes Aranka
