Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-14 / 216. szám
4 1987. SZEPTEMBER 14.. HÉTFŐ Van elegendő megrendelés a Pefémné! Kedvező piaci helyzetben Beloiannisz utca nézhetem magát gazembernek is í; Amikor megjelentek a fölmérő emberek, a Be- j loiannisz utca földszintes házaiban lakók alaphanguia- íj tát a zűrzavar pöttyözte be. Nem tudtak semmiről, sej- ^ tésük sem volt arról, mit és miért mérnek föl a föl- ^ mérők. Hiányzott az elemi információ, mégis telitő- ? dött (rém) hírrel a környék. Ijedség, homály és indu- latok — semmi bizonyosság. Könyvek sora elemzi az í ilyen szituációt. .Jól sikerült az év első hat hónapja a Pest Megyei Fémipari Vállalatnál: mintegy 4,7 százalékkal nőtt árbevételük, a 14 millió forinttal lett több nyereségük az előző esztendő hasonló időszakához képest Ezt a jó eredményt helyenként igen radikális intézkedésekkel érték el. Csökkentették a nem gazdaságosan termelő létszámot, egységeket vontak össze — így a vállalati központot és a szentendrei gyáregységet törzsgyárrá alakították ki —, és megszüntették a gazdaságtalan tevékenységeket. Már év elején a megszokottnál jobban indultak. Megnövekedett a termékeik iránti érdeklődés, s a megrendelések lekötötték szinte teljes gyártási kapacitásukat. Ezáltal nem volt munkaellátottsági gondjuk, s most is úgy látszik, ez az előnyös állapot az év végéig kitart. Az egyik fő profiljukat Jelentő esztergatokmányokbó 1 az idén körülbelül 8500 darab legyártását kérték megrendelőik, ami kismértékben meghaladja a vállalat jelenlegi termelési kapacitását. Ez a tény azért is jelentős, mert az elmúlt években a vevők sokkal kevesebbet igényeltek, mint amennyit valójában gyártani tudnak. A vállalat háttéripari jellegéből adódóan más ipari nagy- vállalatoknak készít alkatrészeket, részegységeket. Ügy tűnik, ezek a partnercégek ia kedvező piaci helyzetben vannak: termelési kooperációs igényüket nemcsak fenntartották, de egyes termékeknél — így például a közúti jármű- és hajóalkatrészeknél — még többet is rendeltek. M ielőtt elmentünk volna három hete Budmericé- be, a Szlovák Irodalmi Alap alkotóházába, megfogadtam, ha hazajövünk, rendet teszek a kertben, levágom a füvet, hiszen a gyomnövények már nagyon nyújtogatták nyakukat. Pedig az idén már háromszor vagy talán négyszer is füvet nyírtam, volt mit, hiszen a sok esőtől kövér lett a gyep, s ha vendéget vártunk, büszkélkedni akartunk a kerttel, a fákkal, a virágokkal. Igen elkeserített a kicsit el- vadultnak látszó kert, s azt mondtam magamban, lám, mennyire szereti a természet, ha dédelgeti az ember, ha gondozza a fákat, a virágokat, s ha kitesszük a lábunkat röpke két hétre, sír utánunk minden. Ezért is jöttünk haza másfél nappal korábban, hiszen már mindent láttunk, mindent megbeszéltünk frissen szerzett barátainkkal, eleget kirándultunk Szlovákiában, még Csehországba is átmentünk egy napra, szóval, miért maradtunk volna tovább? Amúgy is hazasóvárog- tunk az egykori Pálffy-kastély negvvenhektáros kertiéből- parkjából, hiába szedtük a fekete szedret félliteres papírpoharakba, hiába sétáltunk naphosszat a kertben, ez az itthoni kert már nagyon hiányzott. És persze a barátok, a szomszédok, akiket azonnal összetrombitál tünk, hogy gyertek át élménybeszámolóra, van szepesi borovicska, pozsonyi Jubilejna sör, ottani aprósütemény, sósrudacska, s élmény, élmény két kosárra való. Ezt nem értették kint szerzett barátaink, Márta és Julius Lenko, a kitűnő költő és műfordító, akikkel a német volt az összekötő nyelv, hogy honnan ez a nagy barátkozás, amelyben mi itthon az életünket éljük. Hiszen nekik is van egy chatájuk, a szomszédos Szomolányban. De hiszen mi oly sokat hallottunk a szomolányi vár szépségéről, csodáiéról, hogy kitaláltuk: menjünk át négyesben, nézzük meg azt a várat is. amely ma a Szlovák Tudományos Akadémia alkotóháza. Az is Pálffy-kastély volt, mint ezen a környéken minden vár, például a most tatarozás miatt Tartva az erre az évre nehezedő gondoktól, rendkívül takarékosan gazdálkodott a Pefém. Ez javította ugyan az első félév eredményét, de nem segítette elő a vállalati eszközök technikai színvonalának emelését vagy akár szinten- tanását. Ezért a második félévben inkább a fejlesztésre koncentrálnak. Legsürgősebben a kovács- és forgácsoló- műhely berendezéseit modernizálják új gépek telepítésével, a régiek felújításával. A második félévre tervezik a korszerű hazai alapanyag fel- használásával működő — autóbusz-kapaszkodó elemek bevonására szolgáló — porszóró berendezés üzembe állítását. A pénzügyi feltételek megteremtésén most munkálkodnak. nem látogatható Vöröskő vára, vagy a pezinoki (mi Ba- zinnak ismerjük ezt a várost) Pálffy-vár, hadd kíváncsiskodjunk át egy bátor huszárcselre. A végén öten mentünk, mert velünk jött Martin, a tízéves unoka, éppen elfértünk kényelmesen a Ladában. S annál inkább is kapva-kaptak az alkalmon, mert hiába laknak nyaranta a szép Szmoleni- cében, még a várat sose nézték meg. De hát akkor most elfoglaljuk magunknak legalább egy órára. így is történt. Mindössze húsz kilométert autóztunk Szomolányi g, s aztán ahol ki volt téve a Behajtani tilos tábla, szépen behajtottunk, hiszen a várban lakó tudósok is felmennek valahogy autóikkal a felvezető szerpentinen, közben kétszer is megálltam fényképezni, mert a látvány fantasztikus volt, egy igazi hegyre épült várkastély előtt találtuk csakhamar magunkat, amely nyitott kapukkal fogadott. Julius kereste a kancelláriát, szerencsére sehol egy hivatalos ember. Na, akkor most elfoglaljuk a várat. És bejártuk előbb a várudvart, az alsó bástyasort éppen tatarozzák, felállványozták, de a főépület szinte kínálta magát fényképezőgépemnek. S aztán bejártuk a palotát. Ez a szomolányi vár egészen más, mint a budmerici, hiszen itt egy ősi vár megújulása következett el, amikor a múlt század végén Pálffy József rendbe hozatta, újjáépíttette a várat tornyával, erődrendszerével. Nem találkoztunk mi senkivel sem, aki utunkat állta volna. Már majdnem végigjártuk a palotát, amikor valahonnan egy rendkívül mérges férfiú rohant felénk, s legszívesebben lángpallossal űzött volna ki a várból. De Lenko barátom lecsillapította, talán hatott, hogy írók vagyunk, hogy mi is egy másik alkotóház lakói vagyunk, mindenesetre már nem kérte a hivatalos pozsonyi engedélyt, megGyógyszereSlátás Elegendő menny iségd orvosig áll rendelkezésre az ősszel és télen az ilyenkor gyakrabban előforduló felsőlégúti megbetegedések gyógyítására: e készítmények, elsős vrban láz- és köhögéscsillapítók, valamint antibiotikumok raktári készlete már most meghaladja <s.z ilyenkor szokásos mennyiséget — tájékoztattak az Egészségügyi Minisztériumban, Elmondták: a. Gyógyáruért ékesítő Vállalat és a gyógyszertári központok az Őszi-téli gyógyszer- vásári ási csúcsra gondolva kellő mennyiségű tablettát és injekciót szereztek be. Előfordulhat persze olyan helyzet is, hogy néhány gyógyszer az antibiotikumok közöl a hiánycikkek listájára kerül, ára ezeket, a medicinákat Lehel azonos hatású szerekkel helyettesíteni. A O vitám in ellátás évele óta visszatérő gondot jelent a Gyógyért Vállalatnak, mivel e készítmény hatóanyagát Magyarországon nem gyártják, importálni kell azt. Az egészségügyi kormányzat ezért az idén júniusban megtiltotta a gyógyszertáraknak, hogy közülieteknek — nem gyógyászati célra — C-vitamint adjanak ki. Nem kaphattak tehát ebből a fontos szerből a C-vita- mintartalmú kozmetikai és élelmiszer-ipari termékek előállítói. elégedett egy húszkoronással, amely megnyitotta a még nem látott termek és szobák ajtaját. így foglaltuk el hát Szomo- lány várát, még megnéztük a falusi templom melletti Pál- ffy-mauzóleumot, s aztán irány Lenkóék hétvégi háza a Szamócás-völgyben. Éppen csak annyit kanyarogtunk, hogy elmaradt mögöttünk a vár felkiáltójel tornya, már balra is kanyarodtunk. És aztán kitárult előttünk a völgy: közepén patak kanyarog, jobbról, balról hegyek magasodnak, igazán szép látvány, jó az útja, a völgy bejáratánál vendéglő, csakugyan, mi kell ennél több? De a völgy közepén kemping, leginkább keletnémetek napoznak, főznek, merthogv közeledik a vacsoraidő. S aztán Julius stopot kiáltott. Megérkeztünk. Már csak a mezőn mentünk át, a patak hídján keltünk át, s megérkeztünk. Fák védelmében áll egy iker faház. Lépcsőn megyünk föl. Márta nyitja az ajtót. Sajnos, a múltkori vihar megroppan- totta a tetőt, most kell majd megcsináltatni, mert egyelőre beázik. Bizony a vödör, lavór félig teli esővízzel. Lámpát gyújtanak. Ablakot nyitnak. Martin máris megy szaladgálni, vadászni, mi ieülünk, dicsérjük a házat, ők erre esküsznek, mi a tyúkostetőire. S mert ajándékot vinni kell, hogy ott maradjon bélőlünk valami, Sári szedi elő a kis csomagot, benne szépen csomagolt kis zsákocskában paprika, aztán Lipton tea, meg csokoládé. A házhoz kert nem tartozik. Itt az egész völgy az övék. A közvetlen szomszédjukkal nem szoktak találkozni, a többiekkel sem, nem is tudják, kik a szomszédok, nem járnak ki. És mi erre elmondtuk a mi életünket: hogy alig várjuk, újra kimehessünk Szentendrére, alig várjuk, hogy vendégek kopogtassanak be hozzánk, hogy be van osztva ax Beloiannisz utca 18. Az Ecseri nővérek egyszer réges- régen már átestek egy ingatlan-kisajátításon. Mária 81, Erzsébet 79, Janka 76 esztendős. Akkoriban a szemközti, azóta eltűnt házat lakták, a Beloiannisz 5-ben, nem kellett tehát messzire költözni. Mondta is nekik a tanácsi osztályvezető: nyugodtan hur- colkodjanak át, azt a házat legfeljebb a huszonegyedik században fogják kisajátítani. Sok-sok évvel ezelőtt történt mindez, 1982-ben. — Ö, hát egy hajszállal sem volt különb az akkori eljárás. Sőt! Most borzasztó precízen mértek föl mindent. Nagyon aranyos emberek voltak, állítólag a Pest Megyei Tervhivataltól meg a Szolnoki Tervhivataltól. Először tavasszal, március 28-án fél négykor állítottak be. Dehogyis ijedtünk meg tőlük. Mert tíz nappal előtte szólt itt az utcán az ingatlanügynök — már csak úgy feketén ügynök ez —, hogy kaptunk-e papírt a honvédségtől, merthogy a honvédség építene itt házakat. Szóval idejöttek márciusban, végigmentek a lakáson, fölmérték a párkány szélességét is. Az egyik azt mondta, állítólag kisajátítás lesz, de csak úgy 3—4 év múlva. Na — gondoltuk — ilyet már hallottunk. Egy hétre rá megint. Föl- irták egy papírra az összes bokrokat, az orgonát, az ibolyát meg a rózsákat. De egész szeptember, mikor megyünk Majorékhoz Mária-na- pot köszönteni, mikor fogadnak Staud Gaborék vacsorával, mikor mondják el Tamás- káék portugáliai élményeiket, s mikor lesz nálunk sztra- pacskavaesora, hogy ' végre felbonthassuk azt a három- literes pezsgősüveget, amelyet nemrégiben én kaptam a szomszédaimtól a születésnapomon. Nem, legyintenek Lenkóék, náluk ez ismeretlen. Kár, teszi hozzá az asszony, mert a világon a legjobb dolog a barátkozás és a barátság. S amikor még azt is elmeséljük, hogy tél végén megtartjuk a téltemetést, egészen elképednek. Meg is állapodunk, hogy el kell jönniük mihozzánk, s nemcsak Budapestre, hanem ide ki, a Tyúkos-tetőre, hogy üljünk a teraszon, igyunk, együnk, beszélgessünk, barátkozzunk. — Nyitottan éltek — szögezik le. — Kedvünkre valóan — mondjuk mi. Amilyen jó volt elmenni Budmeritébe, olyan jó volt hazajönni. Leszedtük az almatermést, a vállamig sem érő almafácska 14 almát adott, mindegyike 35 dekás, csodájára jártak a környékbeliek, a naspolya majdnem megszakad a termésétől, az idén már szépen fizetett a négy cseresznyefa, s a négy meggyfám is kitett magáért. A szilva is jelzi néhány kék szemével: már többet ad. S ezen a szeptembert reggelen végignéztem a napkeltét. Mire legyűrte a felhőket s rámmosolygott, már nyolc óra volt. Ilyenkor már lehet füvet vágni Az osztrák gyártmányú, de Fiat motorral ellátott fűnyíróm olyan szépen dolgozott, hogy háromnegyed óra múlva a kétszáz négyszögöles kert újra megifjodott, hamvas-ezüstös lett a fák alja, s mintha nagyot nyújtóztak volna tu- jáim, s gyümölcsfáim. Nézem a teraszról a világot. Lent a völgyben füvet égetnek. Menynyi Káin és mennyi A bel, gondolom. Lassan terjeng a füst. aműayis párás ez a délelőtt, szeptember első vasárnapja. amolyan rendes úriemberek. Az egyik még fényképezett is, na nem minket. A térképén, amit hoztak, rajta volt, hogy 12 méter szélesen kell nekik a terület, és már jövő májusban hozzáfognak a házakhoz. Figyelmeztettek, hogy a tatarozásba meg a konyhafestésbe egyáltalán ne vágjunk bele. Nem tudom, mi lesz most velünk, biztosan kell valami házat keresnünk. Ügy mondják, hogy ha ilyen kisajátítás van, akkor a honvédség segít költözködni. Adnak autót. Beloiannisz utca 20. Sze- leczky Jánosné 87 esztendős. Betegsége miatt évek óta nem tud kimozdulni a lakásból. — Először kutat akartak fúrni benn az udvaron. Kérdem: Van engedély? Nincs. Hát akkor itt nem fúrnak semmit. Nem? Nem! Erre azt mondja nekem: Nem is magyar ember maga! Ügy emlékszem, a tanácsból jött. De aztán csak nem hagytak nyugton. Másodszorra az egész házat akarták fölmérni. Ekkor már a lakóm kérte az írást. Az nem volt. Mondta az az ember, hogy Szolnokról jött, és a tanács küldte ki. Állt vagy egy óra hosszat itt a gangon az asztal mellett, és csak hajtogatta, hogy nincs abban semmi, ha 6 fölmér. Hát jól van, mérjen. Fölírta még az ólat is. Ügy látszik, ez nem volt elég, mert később visszajött azzal, hogy elfelejtette a fákat fölmérni. Azt meg miért kell csinálni? — kérdeztem tőle. Mert úgy többet ér a ház. De ne idegeskedjen, nem nyúlnak itt hozzá egy ideig semmihez, mert nincs a tanácsnak pénze semmire. A végén meg itthagyott egy névjegy- kártyát, hogy ha valami van, akkor hívjam föl. Hack Miklós termelési osztályvezető, Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalata. Legutóbb meg múlt hét pénteken jöttek, de most is minden papír nélkül. Mondtam neki, hogy nem engedem be. Nézhetem én magát gazembernek is. Annyi mindent írnak mostanában az újságok. Magam vagyok itthon, ha beengedem, leüt valamivel és ... ■k — Mit szándékozik tenni a Ceglédi Tanács a szóban forgó területtel? — Egy korábban rögzített beépítési terv a Széchenyi út, Mária utca, Áchim András utca, Beloiannisz utca által határolt részre többszintes házakat képzelt el, olyanokat, amelyek a tíz- és ötszinteseket átvezetik a családi házakhoz. Ennek az elképzelésnek a felülvizsgálatakor kiderült, hogy sok telek egyidejű kisajátításáról lenne szó, s ennek a megvalósítása pénzügyi akadályokba ütközik. Le kellett tehát mondanunk a terület nagyobbik részének beépítéAz NSZK-ból vásárolt használt gépkocsik értékesítését kezdte meg Pécsett a Garancia Szállító és Szolgáltatóipari Szövetkezet. A fővárosi Ra- movill után, vidéken elsőként, a mecsekaljai városban is lehet már valutáért háromévesnél nem régibb, kétezer köb- centiméternél nem nagyobb űrtartalmú motorral működő személyautókat vásárolni. A főtevékenységként fuvarozást folytató pécsi szövetkezet — a Construmex Külkereskedelmi Betéti Társulás közvetítésével — öt NSZK-beli céggel állapodott meg, és egymillió márséről. A terv persze nem dőlt össze teljes egészében, de jócskán módosult: megmaradt belőle építési célokra a Beloiannisz utcai es a Széchenyi úti szakasz. A többire elrendelt. építési korlátozást föloldottuk — mondja Sós János tanácselnök-helyettes. — Tehát akkor nincs alapja a szóbeszédnek? — A városi tanácsnak nincs pénze erre a feladatra, úgyhogy mi legalább öt évig még nem nyúlnánk hozzá a területhez. De közben jelentkezett a honvédség azzal, hogy lakások számára helyet kérnek. Elmondtuk a lehetőségeket: Beloiannisz utca, Ságvári utca, Széchenyi út, öregszőlők. Ami ebben a pillanatban biztos. az az, hogy a Ságvári utcai és a Széchenyi úti rész nem felel meg nekik. Vagyis, ha egyáltalán építkezésbe fognak, akkor a városban a Beloiannisz utca jöhet számításba, annak is a Széchenyi úttól a Sárkány utcáig terjedő szakasza. De még nem döntötték el, mi sem tudjuk, hogy mi a szándékuk. Abban az egyben állapodtunk meg, hogy ha igényt tartanak a területre, a házak, porták állami tulajdonba vételét a városi tanács intézi. — Csakhogy a fölmérők járják a házakat, nem kis riadalmat keltve. — A szükséges térképek a műszaki osztályon rendelkezésre állnak. A méretek miatt tehát fölösleges a házakba bemenni. Gondolom amiatt járkálnak mégis, hogy megtudják, mekkora vételi ösz- szegre számíthatnak. Ezeket a fölméréseket egyébként, úgy tudom, szolnoki és pesti cégekkel végeztetik. — Volt-e akadálya annak, hogy a lakosságot időben tájékoztassák? — Mi sem kaptunk a hon.yéj^sggtől, .eddig olyan, a bizonyossággal felérő információt, amelynek nyomán megalapozottan tájékoztathattuk volna az ott lakókat. Ráadásul nem akartuk fölöslegesen zaklatni azokat, akiket nem érint a dolog. Ha a honvédség döntéséről tudomást szerzünk, akkor természetesen rögtön megbeszéljük a Beloiannisz utcaiakkal a további teendőket, s lesz bőven idő választaniuk a lehetőségek közül, ★ Az információ viszonylagos. Ami a tanácsnak bizonytalan, az a lakosságnak megnyugtató (lett volna). Vagyis, hogy a honvédség lakásokat szándékozik építeni a Beloiannisz utcában, ám végső elhatározása előtt fölméréseket végez. Ennyi. Ennyin múlott a most tapasztalható zűrzavar. Nem tudom, miként alakúinak az események, ha Janó még a vörös ingesek támadása előtt értesíti Boka Jánost arról, hogy a Pál utcai grundnak így is, úgy is vége van, mert a grund helyén emeletes házak épülnek. Akkor talán nem lett volna érdemes összecsapni, és a Ne- mecsek... De hát az a Pál utcában történt, emez meg a Beloianniszban. Varga Sándor kás üzletet kötött velük erre az évre. A gépkocsi devizaára az OTP Baranya Megyei Igazgatóságán nyitott számlára utalható át. A valutáját itthon elköltő vevő, illetve a megajándékozott, kedvezményben is részesül, mert ötven helyett csupán húszszázalékos vámot keli fizetnie, s ezt külön engedéllyel részletekben is leróhatja. A szövetkezet rövidesen megnyitja vámszábad területként működő bemutatótermét is, ahol megtekinthetők és kiválaszthatók az autók, amelyekre egyéves garanciát adnak, és javításukat is vállalják. Hollandok Tápiószelénél Bugáéról Egerbe tartott ez a három holland turista. Útközben kedvük szottyant egy kávéra és Tápiószele határában megpihentek. Pillanatok alatt megterítettek az erdő közepén és kényelmesen iszogatták a forró feketét. (Csécsei Zoltán felvétele) Takács Tibor: Szeptemberi vasárnap Vámkedvezmény a vevőnek Használt kocsik valutáért
