Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 214. SZÁM 1987. .SZEPTEMBER 12.. SZOMBAT Úgy várják, mint a postást A délebéd gépkocsin érkezik Minél több évtizedet tud maga mögött az ember, éle­te annál több szállal kötődik a környezetéhez, a családhoz, a lakóhelyhez, a munkahely­hez. Ezek a szálak idővel any- nyira megerősödnek, hogy az ember el sem tudja képzel­ni nélkülük az életét. Ez ak­kor is így igaz, ha a szálak egynémelyike konfliktusok egész sorával kapcsolja össze a hétköznapok apró-cseprő küzdelmeit. Ha mindezt tudjuk, akkor el­képzelhetjük, hogy mekkora fordulatot jelent az ember életében, ha ezek a szálak sor­ra egymás után vagy akár egyszerre elszakadnak. A ma­gány, az elhagyatottság sen­kinek sem jó. de különösen megviseli az életüket átdolgo­zó, megöregedett embereket. Ök már nem tudnak változ­tatni a sorsukon, sokkal nehe­zebben kötnek ismeretséget, s találnak új barátot. Az eddigiekből sejthető, hogy elsősorban a nyugdíja­sokra gondolok, közülük is azokra, akiknek ma már lét­kérdés a külső segítség bár­milyen formája, ami nem ke­veseknek egyben a kapcsolato is jelenti a társadalommal, í külvilággal. Az idős, nyugdíjas és nem­ritkán egyedül élő embereke keresve, egy fiatal férfival is­merkedtem meg: Magyar Ár­páddal. Ö a városi egyesitet szociális intézmény gépkocsi- vezetője és anyagbeszerzője Rendszeresen járja a piacokat boltokat, hogy nyersanyagoka vásároljon a kétszáz adago: konyha számára. S amikor a; év más-más időszakában be­érnek a gyümölcsfélék, be­szállnak a gondozónővérek a; autójába, s együtt mennek i kosdi szövetkezethez, az Alag Állami Tangazdaság szobi ke­rületébe. hogy maguk szedjél- le a fákról a barackot, a szil­vát, a körtét, az almát vág} például a málnát, amit nerr tudna megvásárolni az intéz­mény a bolti felárral. Aznap délben szálltam b< Magyar Árpád gépkocsijába A nagy ételhordókban akkor­ra már elvitte az ebédet a ket­tes számú otthonba, a nyug­díjasok klubiába. a főtéri le- rakathoz, s járt két idős em­ber lakásán is. Még vagy har­minc cím volt hátra a város legkülönbözőbb pontjain, há igyekeztünk, hogy az idős emberek a megszokott időbér ülhessenek asztalhoz vagy hogy egviknek-másiknak í gondozónő időben ágyba vi­gye a finom étket. Az első megállónk Csatame­zön volt. ahol a hetvenöt éve1 Ratkó István már várta a: ebédet hozó fiatalember érke­zését Az idős ember énoeo e kertjében matatott, talicskája Nem sokkal több idő jut be­szélgetésre — hiszen az ebé­det 30—40 címen várják —, mint amennyi a két ételhor­dó kicserélésére kell, de arra is szüksége van az idős em­bereknek. S Magyar Árpádnak és Ratkó Istvánnak mindig van egy-két kedves szava egy­máshoz le sem téve jött- elibérík, s szinte fiaként üdvözölte a so­főrt. Kicserélték a tteli és az üres ételhordót. S már indul­tunk is a következő címre. De annyi időnk azért volt, hogy megtudjam a bácsitól, bolgár származású, így nem véletlen, hogy egész életén át magán- gazdálkodóként kereste a ke­nyerét. Napjainkra azonban magára maradt, nyugdíj nél­kül, hát hogyne kelne el a segítség. A Földvári téren és kör­nyékén egészen más körülmé­nyek között élő emberekhez tértünk be az ebéddel. A kí­vülálló számára csupán érde­kesség, újabb tapasztalat, hogy volt. ahol megelégedtek azzal, ha az ajtón beadta a fiatal­ember az ételhordót, s elvit­te az üreset. másutt segített is a patentfedelet felnyitni vagy éppen tálalni. S közben min­denkihez volt egy-egy jó sza­va. Várták mindenütt az ebé­det. Szociális gondozónővel is találkoztunk, például Jakab Jenönével, aki több mint hét éve ágyban fekvő beteg em­bert gondoz. Sok-sok ajtó nyílt meg előt­tünk a többórás út alatt. Az ajtók mögött emberi sorsok­ba pillanthatunk be, félper­cekre. Hamar rájöttem, hogy mennyire lényegtelen a vala­mikori társadalmi hovatarto­zás. Ebben a korban mindegy, hogy ki munkás, ki meg ér­telmiségi volt aktív korában, hogy kis vagy nagy családban élt egykor. Sorsuk annyiban azonos, hogy míg korábban év­tizedeken át ők tették le a közös asztalra munkájuk ered­ményét, amiből mások megse­gítésére is jutott, most ők, a magukra maradtak igénylik, hogy ne feledkezzenek meg róluk azok, akik ma egészsé­gesek. akik ma is dolgozni képesek. Nehéz, időnként lelkileg megrázó munkakör ez, a Ma­gyar Árpádé. És mégis azt mondja, hogy szép, amit csi­nál, szereti az öregeket, ök pedig szinte családtagként ke­zelik. várják. Pedig neki is megvan a maga gondja; né­gyesben élnek odahaza, fele­ségével, tizenhat éves lányuk­kal és a tízéves fiúkkal. Az ő foglalkozása megtanítja őket is arra, hogy kell bánni az em­berekkel, megtanulják megér­teni, tisztelni az öregeket. Hi­szen egyszer majd a Magyar szülők fölött is elszállnak az évek, s egyáltalán nem min­degy, hogy mit tanulnak el tő­lük gyermekeik, hogy mire számíthatnak majd, ha nagy­mama és nagypapa lesz a két felnőttből Aszódi László Antal Ügyfeleknek is Helyben vásárolnak Noha már jó néhány hete megnyílt, mégis kevesen tud­ják. büfé van a városi tanács emeletén, a tanácsterem szomszédságában. A Vác és Vidéke Áfész új egységében nemcsak a hagyományos bü­féáruk, hanem kenyér, felvá­gottak, s az alapvető élelmi­szerek közül is jó néhány kapható, azzal a nem titkolt céllal, hogy az apparátus tag­jai helyben vásárolhassák meg a háztartásban legszüksége­sebb élelmiszereket, ne kell­jen munkaidő után még a boltokat járni. Az üzletben természetesen nemcsak a tanács dolgozói­nak, hanem az ügyes-bajos dolgaikat intéző állampolgá­rokat is kiszolgálják. Próbál a kórus Megszólal az Emberi Hang AMIKOR MÁR teljesen el­csendesedik a ház, akkor is, egészen háromnegyed tízig zeng a dal a Madách Imre Művelődési Központ egyik tágas előadótermében. Hétfőn­ként és csütörtökönként pró­bál ott a Vox Humana ének­kar, Makiári József vezetésé­vel. A kórus több évtizedes fennállása alatt határainkon kívül is elismerést szerzett. Gyaki’an utaznak külföldre. Nyáron az NSZK-beli Passau- ban jártak, most ősszel pedig Spanyolországba készülnek. A tagok között gyermeklá­nyoktól kezdve meglett csa­ládapákig minden korosztály képviselteti magát. A fiatalab­bak, ha kérik őket, hogy me­Csak a manó hiányzik — Nézd, papa, tej folyik a Gombás-patakban! — lelken­dezett kislányom az erkélyen, mikor reggel kinézett. Valóban, tejfehér folyadék (víznek nem éppen nevezhe­tő), enyhén fenolszagú valami folydogált, az amúgy is gaz­tengerrel benőtt mederben. Ki érti ezt?! Számtalan írás je­lent meg már erről a patak­ról, sok vita tárgyát képezte. Magam 1985. április 27-én ír­tam erről, csakhogy akkor vö­rös volt ez a patak. De volt már sárga, sőt kék is. Csak a manók hiányoznak belőle, hogy igazi mesebeli vízi láp lehessen ... Megtudtam, hogy ezt a „ka- méleonságot” a patak melletti üzemek okozzák. Pénzbírságot is fizetnek ezért. És ezzel minden rendben is van ? Meny­nyi lenne a büntetésem, ha mondjuk én a szemetemet, a A hetvenhét éves Nagy Károlyné ajtaja egész nap nyitva áll. A sofőr csak belép, köszön, s máris teszi az asztalra a teli ételhordót, nyitja az erős patentot (A szerző felvételei) Rendőrkapitányság, KBT A félfogadás új rendje Új épületbe leöltözik a Vác Városi Rendőrkapitányság. Szeptember 14-től, azaz hét­főtől már a Zrínyi utca 7. szám alatt, az egykori járási hivatal épületében intézhetik a váciak az útlevéllel, szemé­lyi igazolvánnyal, gépjármű- vezetői engedéllyel, gépkocsi- átírással kapcsolatos ügyeiket. A költözéssel egy időben megváltozik az ügyfélfogadás rendje is. A változás lényege, hogy szerda délután is lesz félfogadás. Hétfőn 9—12 óra és 13—18, kedden: 8—12. szer­dán: 9—12 és 13—18 óra kö­zött, csütörtökön nincs félfo­gadás, pénteken: 8—12 óra között várják az ügyfeleket. Változatlanok maradnak a telefonszámok (a mellékállo­mások számának nagy része is). Az új épületbe való köl­tözés eredményeképpen kul­turáltabbá válik a félfogadás, elkerülhető lesz a zsúfoltság, és jobb körülmények között dolgozhatnak a személyi ál­lomány tagjai is. A rendőrkapitányság új épületébe költözik — a Sztá­ron Sándor Utcai irodából — a közlekedésbiztonsági tanács is: E hét péntekjén, tehát 11-én, a félfogadás — a szokott rend szerint, 8— 12 óráig — még a ré­gi helyen zajlott. Pénteken, szombaton, vasárnap a beje­lentések, panaszok felvétele is még a jelenlegi épületben lesz, tehát hétfő reggelig a városi kapitányság itt tart ügyeletet. Széchenyi utca kereszteződésé­ben szórnám le? Előre is tudom, hogy írásom­ra válaszul újabb tiltakozó le­velek érkeznek, s fogják bizo­nyítani, hogy ez nem az ő dol­guk. ők nem tehetnek semmit. Mivel nem tudom én sem meg­nevezni, nem mondom hát va­lakinek, de elmondom minden­kinek a válaszomat most és előre. Szabad és lehet választa­nunk, együtt élhetünk a har­madik évezredben — szép len­ne —, de lehetünk együtt a föld utolsó nemzedéke is! Radányi Lajos Orvosi ügyelet Hétfőtől (14-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot, a városban: hétfőn dr. Csupor Éva, kedden dr. Bucsek Ti­bor, szerdán dr. Tóth Mária, csütörtökön dr. Ágoston Má­ria, pénteken dr. Kiss , Péter, szombaton és vasárnap dr. Hajmer Viktória, A körzetben 18- án dr. Kernács Károly, 19- én és 20-án dr. Mácsik István. Az ügyeletes gyermek- orvos szombaton és Vasárnap dr. Stul Aranka. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Már­cius 15. tér 9. Telefon: 11— 525) található. Fogászati ügye­letet vasárnap reggel 8 órá­tól délig tart dr. Nairn Adél, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben. séljenek, szerényen azt fele­lik: a régieket kérdezzem, azok tudnának igazán. Ne­hány év nem a világ, bár él­mények ezalatt is bőven adódtak. Inkább csak a sze­rénység, a tisztelet adatja át a szót. A „régi tagok” már több évtizede kitartanak. Talán csodabogárnak tart­ják őket, talán becsülik hűsé­güket? Is-is! Úgy hiszem mindkettőben van részük. Kí­vülről azonban csak üresek le­hetnek ezek az ítéletek. Miért énekelnek együtt fiatalok és idősek? Miért vállalják a két­órás prób.ákat, hetente két­szer? Énekelni mindenki tud — vélik sokan. Mégis más itt, egészen más kottával a kéz­ben. Természetesen félhango­kat sem lehet tévészteni. De ez még nem minden. Sőt, ta­lán az se elég, ha valakinek jó hallása, csodálatos ének­hangja van. Makiári Józsefről az, aki egyetlen próbáján is részt vesz, megállapíthatja, hogy nem csak szakmailag irányít, de a közösséget is erősen ösz- szetartja. Talán elsősorban az ő érdeme, hogy néhány éves tagsági múlt itt még csekély múltnak számít. Úgy látszik, nem nehéz ottragadni! Énekelni önmagában is fel­emelő és ezt csak színesíti, élvezetesebbé teszi az anek- aotázó, könnyed hangulat, amire két karmesteri beintés között szinte számítani le­het. A kiemelkedő művészi munka az a plusz, amire ke­vesen képesek, kevés hasonló kórus. Lehet, hogy csak a kí­vülálló számára tűnik izőr- szálhasogatásnak, , ha egy-egy hangra nagyot mordul a kar­nagy. Mi volt a baj? Aztán árúikor újra, egyben szólal meg a mű, már kihallatszik a különbség. A siker titkát nehéz recept­be tömöríteni, összetett vala­mi. Látva azonban, miként alakul, formálódik egy rag­time vagy egy gregorián dal­lam a maga sajátos hangula­tára, hogyan forr ki a végső változat, sokkal közelebb ke­rülhetünk a műhöz és az elő­adókhoz egyszerre. LEGKÖZELEBB mikor? Még nem alakult ki pontosan a koncertnaptár, de a külföl­di szereplés után türelmetle­nül várjuk az itthoni, fellépé­seket! Dudás Zoltán Dinnye - két forintért Valaki megszámolta: Újpest és Vác között 12 helyen áru­sítanak dinnyét a 2-es főút­vonal mentén. Arról írtunk korábbi piaci jelentésünkben, hogy a görögdinnyét a sze­zon elején három számjegyű árral jegyezték. Szeptember második - hetének keddjén a A hogy a művész összegyűj- ti művének apró része­it, úgy takarítja be így nyár végén munkája ered­ményét a természet és az ember. A hevesen tűző nyá­ri nap az elmúlt hónapokban nemcsak melegét, hanem szí­nét is átadta a növényvilág­nak, amelyben rendeltetésé­nek megfelelően koncentrá­lódtak az életformák. A ga­bona beérett, kipergett belő­le a jövő. A virágzás pompá­ját a gyümölcs váltotta fel. Termésük súlya alatt roska­doznak a fák. A szőlőtőkén is szüretre érik már a má- morító, édes nedű. A gyűjtés, raktározás ideje ez. Az élet dereka. Ember­nek és természetnek a mér­legre rakás legfőbb időszaka. De a nyár tobzódó hevét föl­váltja szeptember bágyadt melege. Kimért léptekkel köl­tözik a nyár. Bevégezte mun­káját, emberre hagyva meg­annyi gazdag kincsét. Hely kell az ősznek. Neki is van küldetése: tökéletes fokra juttatni a növényvilágot, a fejlődés szépségét. Mert újra és újra el kell pusztulnia az új életet záró formáknak, hogy belőlük újabb életerők szülessenek. Először csak a föld alatt, a gyökerekben, aztán kibújva a védőkéreg oltalmából megindul a föld feletti élet. A természet örök körfor­gása ez, rendíthetetlen rend­Ki jön, ki megy kisnéraedi Aranykalász Mgtsz nagy mennjnséget hozott a váci központi piacra, és 2 (két!) forintért kínálta kiló- íá\. A csarnoki őrjárat után tehát a piacon is körülnéz­tünk ... Paradicsomot láttunk 10 fo­rintért is, de a török fajta ennek kétszerese volt. A pap­rika tarifája széles skálán fut: 8-tól 17, sőt 22 forintos árat is feltüntettek. A burgonya átlagos ára drágább, mint ta­valy szeptemberben, 12—14 forintért kínálták, igaz, na­gyon szépet. A fejes káposzta és a kelkáposzta 9—10 fo­rint, répát gyökérrel kilónként 28—30 forintért kínáltak. Meg­jelent a szőlő is 30 forint kö­rüli árban, 20—30 forint az őszibarack, körtét látni 20 és 30 forintért is. A különféle iparcikket kí­nálók átmenetileg a Lőwy Sándor utcai piac belső terü­letén kaptak helyet. Sokan keresik ma is a Rá- di úti vásártérre irányított élőbaromfi-piacot, amit a Széchenyi utcai építkezések miatt kellett kitelepíteni a 10-es ABC-áruház mögül. Ugyanakkor a Földvári téri lakótelepen élők örülnek, hogy közelükbe került a baromfi­árusítás. A tisztított barom­fit és az aprólékokat válto- zatlaqul a régi piacon árusít­ja a gödi Dunamenti Mgtsz pavilonja. Nagy a választék az mgtsz hentesboltjában is, a korábbi sertés- és malac­húsok mellett mostanában marhahúst is kínálnak. A PENOMAH boltja sem ma­radhat el, ők is igyekeznek feltölteni mind nagyobb vá­lasztékkal az eladópultokat. P. R. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) á V je. S ebben a körforgásban — amely oly gazdag volt az emberi erőfeszítésben, mun­kában. eredményben, olykor küzdelemben — lassan meg­pihenhet az ember. De a lát­va nézés, az okulva tanulás időszaka is ez egyben. A munka eredményének összeg­zése. Mert „ki mint vet, úgy arat”, tartja a bölcs közmon­dás. Tudja ezt a diáklány is, aki baráti, jó szándékú figyel­meztetésnek szánta mindezt diáktársának, aki sápadt, ag­gódó arccal éppen pótvizsgá­ra készült. Remélhetőleg okulva tanult ő is saját pél­dájából. s az új tanévet már ilyen szellemben kezdi sok száz diáktársával együtt. Az elmúlt napokban bizony benépesült a város. Vicáit, tereit, minden zugát betöltöt­te a diákok vidám hangosko­dása, szertelen, színes forga­taga. Megindult a diákélet, felpezsdült Vác vérkeringése. De így igazi, így önmaga ez a város, velük, a fiatalokkal együtt. Megérkeztek a kollé­gisták a körzet legtávolabbi pontjairól is. Kezükben ha­talmas csomagok, hiszen köl­tözők ök is. Arcukon és szí­vükben a várakozás, az új és ismeretlen iránti aggodalom. Talán nekik legnehezebb a tanévkezdés, mert ők már ki­szakadtak a család eddig féltő, gondoskodó szereteté- ből és védelméből. Az önálló­vá válás útja nem könnyű út. Mint ahogy hosszú és fá­radságos út előtt állnak azok a szárnyas kis „világutazók” is. akik mérföldeket tesznek meg a nap melegéért. Micso­da hallatlan életösztön! Már augusztus közepén megfigyel­hettük ezeket az izgalomban röpködő, útrakész fecskéket. Ott ültek, gyülekeztek a vil­lanydróton, hangos, véget nem értő csiviteléssel. Szár­nyuk nyugtalan rebbenése ta­lán már a hosszú út izgalmát érezte. S az útnak nekibáto­rodott még a legfiatalabb, a leggyengébb madárfióka is. Közülük hányán térnek visz- sza, s hányán vesznek oda az úton, nem tudni. A falusi ember minden­** esetre visszavárja őket háza eresze alá, s örömmel nyugtázza, ha tavasszal fecs- kecsiviteléstől hangos az ud­var. Milyen szépen írja Csa­tái Varga László költő, a „Költözők” című versében: „ ... ősszel seregeitek / útra keltek í s lettek az ég / fo­gyó holdja / gerendára hagy­ván / a fészket / villanydrót­ra / a csicsergést." Szórád Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents