Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

A tanévet színesítik Ajánlatok igazgatóknak Szerencsére a mai iskolá­sok, bár sokat töltenek az iskolapadban, de gyakran ki is mozdulnak onnan, hogy az osztálytermen kívül szerezze­nek élményeket a tananyag­hoz. A szülők talán el se tudják képzelni, honnan van az a sok program, amire folyton mennek a gyerekek. Csak azt hallják, be kell ad­ni ennyit meg ennyit. Nem nagy összegekről van szó, sőt legtöbbször egy fillérbe se kerül, ha közösen megláto­gatnak egy múzeumot vagy megnéznek együtt egy tanul­ságos színdarabot, filmet. Harmadik éve állítják ösz- sze az iskolaigazgatók részére ajánlatukat a Madách Imre Művelődési Központ munka­társai. Idén kiadványuk, tar­talmassága mellett, formára is megfelelőbb lett: lapozha­tó, vastagabb fedelű, fényké­pekkel is illusztrált. A kulturális ajánlatok kö­zül első helyen szerepel a bérletkínálat. A legkisebbek­nek mesebérlet, a nagyobbak­nak Tízen Túliak Színháza. Általános és középiskolások számára szervezik meg az Országos Filharmóniával kö­zösen a hangversenyeket, amelyek 'programjára szintén lehet bérletet váltani. Pályázatokban se lesz hiány. Október múzeumi hó­nap, ekkor idén újra rendez­nek helytörténeti-történelmi vetélkedőt az általános isko­lák között. Tehetségkutatás a célja a Kedvenc mesém-me- sehösöm című pályázatnak, amelyre irodalmi élmények ihlette alkotások várnak. A beadásra novemberben kerül sor. majd a beérkezett anya­got decemberben állítják ki. A természet- és környezetvé­delmi napok keretében, szin­tén nem először rendezik meg a madarak és fák nap­ját. Itt természet- és környe­zetvédelmi témában mérhetik össze tudásukat a gyerekek, előre összeállított csapatok­ban. A rendhagyó órák. napkö­zis foglalkozások már meg­szokottak, idén is sok progra­mot kínálnak majd. Ugyan­így a sikeresen működő Ma- dách-napok is. A kiadvány általános tud­nivalókat is tartalmaz, még­pedig a Magyar Színházmű­vészeti Szövetség előadómű­vész köréből. A gyermekek­nek ajánlott műsorok címé­vel és az előadók nevének is­meretével, főleg, mert ismert művészekről van szó, könnyű a választás. Végül a szakköri életet mutatja be: természet- fotó, számítástechnika, me­teorológia, csillagászat, tánc, képzőművészet, mesterségek Mindezek közül kedvükre vá­logathatnak igazgatók, peda­gógusok — a gyerekek javá­ra. D. Z. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 1., KEDD Erőpróba előtt A kapcsolatok átrendeződnek? Ilyen a formánk A váci IBUSZ-iroda mint­egy 70 ezer forint értékű jegyet adott el a Forma—1 versenyeire. Mégis, inkább panaszkodnak, mint dicse­kednek. Ugyanis a koráb­bi jegyvásárlók most őket ostromolják telefonon és személyesen: mikor tud­hatják meg, hogy jegyük­kel nyertek-e? Hiszen .an­nak idején reklám reklámot követett, hogy a szerencsés jegytulajdonosok között ér­tékes nyereményeket sor­solnak ki. Az iroda illetékesei pe­dig telefonálgatnak, próbál­ják elérni a szervezőket, a reklámozókat, hogy felvi­lágosítást kapjanak. Mind­máig eredménytelenül. — gó Szeptemberi előzetes Egészségvédelmi napok Néptáncszínház - Klubélet Művelődési intézményeink számára szeptember mindig az új évad első hónapját jelenti. Még nem olyan gazdag a kí­nálat, mint a későbbi, idő­szakban, de már kapunk íze­lítőt kulturális életünk több eseményéből. A hónap utolsó hetében Az ege.tséged: felelősség címmel rendezik a váci egészségvé­delmi napok programját a művelődési központban. Elő­adás hangzik el a szerelem­ről és a családról, az alkohol, dohányzás, narkománia egész­ségkárosító hatásáról, s az emberi kapcsolatokról. A Caola cég megrendezi a ti­nikozmetikusok bemutatóját, a Natura GT az egészséges élelmiszer-ipari termékek ki­állítását. Érdekesnek ígérkezik a N éptáncszínhaznak, a Népszínház táncegyüttesének a bemutatója Györgyfalvay Katalin vezetésével. A Börzsöny természetjáró kör 13-án és 27-én viszi tag­jait és az érdeklődőket a kör­nyék legszebb tájainak meg- tekintésére. A Dunakanyar fotóklub tagjai Budapesten, Egerben és Székesfehérváron mutatták be alkotásaikat. He­tedikén indul a hagyományos, hétfő esti vetítés a 8-as te­remben. Témák: Vác, Auszt­ria, Dél-Amerika, Hollandia és Belgium. A Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete kétszer tart fogadóórát, várva a lakosság észrevételeit, ja­vaslatait. A gyermekprogramok kere­tében, 16 órától népi játékok­kal, agyagjáték-készitéssel, papírhajtogatással ismertetik meg a legkisebbeket. Lesz mesedélután is. A szerda dél­után a pedagógusklub tagjaié. Ünnepélyes évnyitón megbe­szélik a következő tíz hónap feladatait. A hagyományos hármas kézfogón dr. Jávor Gyuláné, a , városi tanács osz­tályvezetője köszönti a kez­dőket, a nyugdíjba menőket és a színes diplomásokat. Galam­bos Ferenc Bajmóc várához vezet kirándulást, dr. Iványi József athéni élményeiről. Bú­za Domokos franciaországi út­járól beszél. Az éremgyűjtök egyesülete 10-én bemutatja tagjainak, a monarchia utolsó uralkodójá­nak, IV. Károly királynak a pénzvereteit. Továbbra is a Katona Lajos Városi Könyv­tárban találkoznak, csütörtö­kön 16—19 óráig. Az ifjúsági klubban ötödikén lesz az évadnyitó. Videofilm-vetítés, zenés klubest, táncverseny várja e korosztály tagjait. A cukorbetegek klubjában Ben- csik Klára főiskolai adjunk­tus tart előadást e betegség­ben szenvedőknek. Az életre- formklub, dr. Oláh Andor főorvos vezetésével csak ok­tóbertől folytatja a munkáját. Nagy érdeklődés előzi meg a szeptembertől induló tanfo­lyamokat. Oktatnak angol nyelvet és német nyelvet kez­dő, középhaladó és haladó fo­kon. Vállalják a nyelvvizsgá­ra történő előkészítést. Lesz szabás-varrás tanfolyam, szá­mítógépes tanfolyam és or­szágjárás-vezetésre képesítést adó idegenvezetői tanfolyam. Lesz női kondicionáló torna is, heti egy alkalommal, 18— 20 óráig. P. R. Vajon hogyan fogadná a testület, ha egyszer csak húsz­harminc ember beállítana a tanácsülésre? A kérdés költői, ugyanis hiába nyilvánosak a tanács­ülések, a lakosság nem vesz részt rajtuk. És nem vesz 'részt a tanácstagi beszámoló­kon sem: a tanácstag becsön­get, cédulát dob be, s ha tíz­nél több választója megjele­nik, akkor már csaknem elé­gedett ... Önkritika „Űj módszerekkel növeltük a tanácsülések nyilvánossá­gát" — szerepel a Vác Városi Tanács V. B. beszámolójában, amelyet a Pest Megyei Tanács V. B. vitatott meg a közelmúlt­ban. — „A tanácsülések idő­pontját. a tárgyalásra kerülő témákat a helyi sajtóban tu­dattuk a lakossággal. A ta­nácsülés anyagát az érdeklő­dök számára elérhetővé tet­tük." Tény, hogy a ‘ tanács egyre inkább törekedett a lakosság bevonására a helyi közéletbe, igyekezett véleményét, még a döntést megelőzően, megismer­ni. Például a lakásgazdálko­dásról szóló tanácsrendeletet — a testület ele terjesztését, el­fogadását megelőzően — több társadalmi fórumon vitatták meg. a városrendezési tervek testületi tárgyalása előtt szin­tén társadalmi-lakossági fóru­mokra került sor. Mindezek ellenére, abban a beszámolóban, amely a váro­si tanács lakossági kapcsola­taival foglalkozott, és amelyet a párt-végrehajtóbizottság vi­tatott meg, az szerepelt, hogy „a lakosság egyéni megjelené­sére alapozott rendezvények kevésbé voltak sikeresek”. Szervezettebbek és Iátogatot- tabbak voltak a különböző ér­dekközösségek által összefo­gott fórumok, és nagyobb ér­deklődésre tarthattak számot egy szűkebb közösség, egy ki­sebb terület problémáit tár­gyaló összejövetelek. A beszámoló önkritikusan állapítja meg: „A lakosságnak Jegyzet A szolgáltatásetikáról A buszpályaudvar körüli reggeli nyüzsgésből fiatal nő válik ki, egyik karján pó- lyásbaba, másikban táska. Kissé tétovázik, aztán oda­lép a járda mellett várakozó taxihoz. Talán túl elegáns neki a Dunataxi feliratot vi­selő kocsi, ezért is próbálja óvatosan, szinte tisztelettel nyitni ajtaját. A gépkocsi vezetője, szintén fiatal ember, nem segít. Még csak nem is fordul a nő felé. Az végre kinyitja az ajtót, és halkan kérdez valamit. Valószínűleg azt, hogy elvinné-e ... A taxisnak még mindig csak az arcélét látom: to­vábbra sem fordul a nő felé. De egy — számomra észreve­hetetlen — biccentéssel meg­adhatta az engedélyt, mert a fiatal nő óvatosan becsukja az első ajtót, majd ugyan­ilyen óvatosan kinyitja a hát­sót, és kissé ügyetlenül meg­próbál beszállni. Először a táskáját teszi be. aztán úgy fordul, hogy a karján lévő csecsemővel be tudjon csusz- szanni az ülésre. Végre sike­rül, becsukódik az ajtó, az elegáns autó elindul... ... nekem pedig sok min­den jut eszembe. Nem túl nagy számú taxiélményem Nyugat-Európában, aztán egy külföldi ismerősöm felhábo­rodása, amikor egy pesti ta­xis rágyújtott a kocsijában anélkül, hogy tőle. az utas­tól megkérdezte volna, hogy megengedi-e, nem zavarja-e a füst... Eszembe jutottak a sajtó­viták a magántaxik megjele­nése idején a várható hatal­mas konkurenciaharcról az utasok megnyerésére, és eszembe jutott az is, hogy a népi ellenőrzési bizottság nemrég vizsgálta a magán- szektor 1 szerepét a szállítási igények kielégítésében. Igaz, csak a teherfuvarozókét... De azt hiszem, hogy ha a személyszállítás lenne a té­ma, a fenti eset akkor sem tarthatna érdeklődésre igényt. Hiszen a magántaxis nyilván rendelkezett jogosítvánnyal, fizette az adóját, szabályos iparengedélye volt, s látha­tóan gépkocsija is tökéletesen megfelelt mind a műszaki, mind az esztétikai követelmé­nyeknek. A szolgáitatásetika pedig — legalábbis ebben a vo­natkozásban — nem tartozik még a vizsgálandók közé. És tartok tőle, hogy egy szolgál­tatásetikai bizottság létreho­zása sem változtatná meg annyira a fent említett fiatal­ember viselkedését, mint mondjuk az, ha rajta kívül még nyolc-tíz taxis várakozna állandóan az állomáson, utas­ra várva... B. J. az átfogó és nem csupán a közvetlen környezetét érintő döntésekbe történő bevonását és aktív véleményformálását még nem tudtuk kellően meg­oldani” ... Majd az adó Mi lehet az oka a közöm­bösségnek vagy — ahogy egy tanácsi tisztségviselő megfo­galmazta: az általános érdek­telenségnek? Hiszen az is tény, hogy a tanács munkáját ár­gus szemek figyelik és élénk kritika kíséri. Talán az, amit — ugyan követelményként — a tanács egy másik tisztség­viselője fogalmazott meg: te­vékenysége igazodjon a min­dennapi élethez... És lehet, hogy a mindenna­pi élet már túllépett a ha­gyományos formákon, és hogy nem több, hanem alaposabb információt igényel a lakos­ság. És nem elégszik meg az információkkal, hanem véle­ményt is akar nyilvánítani — de csak akkor, ha a vélemé­nyét viszontlátja a meghozott döntésben —, keresve azokat a fórumokat, amelyek képesek érdekeit képviselni, érvényesí­teni. A tanács és a lakosság kap­csolatának nagy ..erőpróbája” csak ezután következik. A sze­mélyi jövedelemadó bevezeté­sével sokkal inkább nyomon követhető lesz, hogy hova ke­rül a lakosság által befizetett összeg, és mire használják fel. Ma még nehéz megjósolni, hogy ez a változás azt ered- ményezi-e. hogy a tanácsülése­ken zsúfolásig megtelik az ülésterem, hogy a tanácstagi beszámolókhoz legalább egy tornaterem nagyságú helyisé­get kell igénybe venni, de a kapcsolat jellege minden bi­zonnyal megváltozik. Állami akarat Óriási feladat áll a tanács­testület és az apparátus előtt: amellett hogy az eddigieknél jobban, hathatósabban kell ér­vényre juttatnia az állami akaratot — alkalmazni szank­ciókat is —. a lehető legjob­ban kell „sáfárkodnia” a la­kosság pénzével, készen állva arra, hogy bármely pillanat­ban számon kérheti valaki: miért pont arra költötték az én pénzemet!? Borgó János Gázprogram Göd belterületén megkezdték a gázvezeték építését. A kivi­telezők: a ráckevei Aranyka­lász Tsz dolgozói Göd alsó te­rületén munkálkodnak, a fóti Müfa Kisszövetkezet emberei Göd felső területén jelentek meg. Az idén a 2-es számú főút­vonalig fektetik le a fővezeté­ket. Jövőre a 2-es út és a Duna közötti összekötő szaka­szon, a Rákóczi és a Dózsa György utat érintve épüi ki a hálózat. Fogarasi Antal, a Gödi Tanács építési csoportve­zetője felhívta arra a figyel­met, hogy az idén kiépült ve­zetékekre csak a jövő év ta­vaszán lehet csatlakoztatni a lakásokat. Mint mondta: alap­talan az a híresztelés, mely szerint csak ez az egy veze­ték lesz kiépítve. Gondoskodnak a bekötések­kel járó intézkedések meg­könnyítéséről is. A váci Sigma gmk irodát nyit az autóspi­henő mellett, s előreláthatólag 300 forintért átvállalj^i a tel­jes bonyolítást. Példák az önzésre Nyaraló a Balatonnál ISMERŐSÖM javasolta: az önzésről írjak, erről a min­dent átfogó, behálózó bűnről, amely egyre inkább hatalmá­ba keríti az egyes ember mellett a családokat, sőt egész falvakat. Az önzés romba dönt minden emberi tisztes­séget, hamvába hamvaszt el minden jó szándékot. Hidd el, hogy az önző ember szétzül­leszti, megkeseríti egész kör­nyezete életét. A mások érzel­meivel, hogy másoknak fáj­dalmat okoz. hogy életeket tesz szerencsétlenné, azzal ő végképp nem törődik, csakis saját sorsa, saját érvényesü­lése érdekli. De amikor az önzés teljesen hatalmába ke­ríti, rabul ejti, már önmaga sorsa sem izgatja. A kemény szavak után kö­vetkeztek az ijesztő példák. Van ember az egyik faluban, aki már a harmadik házát építi. Az első kicsinek bizo­nyult, meg a felszabadulás után újonnan osztott házhe­lyeken épült, ö a faluba vá­gyott, hát itt épített új házat, s alig heverte ki annak anya­gi terheit, most a régi gazdag soron emelkednek emeletes házának a falai. Egy-egy munkanap után úgy támogat­ják fel a márványlépcsőkön. Felesége a templomban pihe­ni ki magát, s lopva ad az unokájának egy-egy százast, ha sikerül a piacon valamit eldugnia a bevételből. Van ember az egyik falu­ban, aki beteg feleségét reg­gel kiviszi a határba, egész nap dolgoztatja, s nem hiszi, hogy az orvosok szerint az asszony egészsége végleg megromlott, már-már gyó­gyíthatatlan beteg. Pihennie kellene, de a férjnek a gon­dolkodása meghatározza az asszony sorsát. Van ember a faluban, aki­nél háromszor járt gyermeké­nek az osztályfőnöke: enged­je továbbtanulni — kérte a gangos-rangos porta tulajdo­nosát. — Minek? — kérdezett vissza zordan az apa, s arra kapacitálta a tanár urat. mu­tatná meg a takarékbetét­könyvét, s ha az abban levő összeg megközelíti az övét: akkor tanulhat a gyerek. Az osztályfőnök megpróbált győz­ködni, szólt a hatalmat jelen­tő és adó tudásról, de az apa csak nevetett. A tanár meg- szégyenülten, elkeseredetten távozott. Van ember a faluban, aki a feleségét tavasszal leviszi a balatoni villájukba, amely­ben nyolc szoba van, s az asz- szony négy-öt hónapon át szolgálja a vendégeket, a fi­zetőket, a forintot forintra fialókat. Húzza a tiszta ágy­neműt, mossa a szennyest, porszívózza a szobákat. Lo­csolja, nyírja a gyepet és mo­solyog a vendégekre. Leírtam a példákat, aztán fellapoztam az értelmező szó­tárt, s megnéztem, mit mond az önzésről: önző az olyan (személy), aki csak a maga javát, hasznát, érdekeit te­kinti, azt hajhássza, s mások­ra nincs tekintettel: egoista. A felsorolt emberek ilye­nek? Valószínű. Az biztos, hogy a pillanatnyi lehetősé­gek kínálta alkalmat használ­ják ki, még önmaguk egész­ségének veszélyeztetését is vállalva, a vélt sikerért, anya­gi haszonért. De nekem az a meggyőződésem, hogy egy-két évtized után felismerik az igazi érdeküket, kezdik vizs­gálni mit, hol rontottak el, hogyan kellett volna másként élni, dé a legtöbbször elkés­tek: már semmit nem lehet helyrehozni. Elképzelhető, hogy az önző ember megszedte magát, ta­lán feltört valamilyen rang­létrán — miközben sok-sok embert lelökött a létra foká­ról —, habzsolta az élvezete­ket, övé volt a világ, de köz­ben kiüresedett az élete, ki­hullott belőle házastárs, gye­rek, barát, kihullott minden, ami emberi, ami időálló ér­ték. Azt mondja az ismerősöm, jó lenne a felismert baj ellen valami orvosságot javasolni, valami gyógymódot alkalmaz­ni. Hát van ilyen? Sokat gondolkodtam a kérdésen. Ta­lán meg kellene tanítani a gyerekeket közösségben gon­dolkodni. Az iskolai, munka­helyi, művelődési kisközössé­gek segíthetnének. A baráti kollektívák. NEM ÖNZÉS ilyen baráti közösségekről szólni, írni el- anyagiasodó, elidegenedő, az önzést napról napra szülő ko­runkban? Nem tudok kiiga­zodni. F. M. Ez már olyan bűcsúféle Tartogatott ugyan még néhány szép napot számunkra az augusztus — és ezt a váci strandon iá is használták a nap szerelmesei —, de ez már amolyan búcsúféle volt. A diákok­nak búcsú a vakációtól, és búcsú mindannyiunknak a nyár­tól ... ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents