Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-11 / 214. szám

is PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! fw MA XXXI. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM Ára: 1,110 forint 1987. SZEPTEMBER 11., PÉNTEK A Minisztertanács ülése A kabinet meghatározta a jövő évi terv és költségvetés irányeíveit — Az adóigazgatási eljárás szabályai A Minisztertanács csütörtöki üléséről a Tá­jékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvi­vője a következő tájékoztatást adta: a Minisz­tertanács jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károly miniszterelnök beszámolóját a Lubo- mír Strougallal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökével folyta­tott tárgyalásairól. A kormány áttekintette és értékelte a nép­gazdaság ez évi fejlődését, és az állami költ­ségvetés végrehajtásának helyzetét. Meghatá­rozta az 1988. évi népgazdasági terv, valamint a költségvetés kidolgozásának irányelveit. A Minisztertanács jelentést hallgatott meg a küszöbön álló adóreformmal összefüggő ter­melői árváltozásokról, és javaslatot tett az adóról szóló törvények hatályba lépéséig szük­séges átmeneti intézkedésekre. Egyúttal ha­tározatot hozott az adóigazgatási eljárás és a pénzügyi ellenőrzés szabályozásáról. A kormány a gazdaságfelügyeleti bizottság elnökének előterjesztése alapján megvitatta és elfogadta az 1988—90-es évek várható munka­erőmozgásának állami irányítási programját. A kormány szóvivőjének tájékoztatója A kormány ülését követő tájékoztatóján Bányász Rezső elsőként a magyar—csehszlo­vák kormányfői tárgyalásokat kommentálta. Mint mondotta, ez a baráti munkalátogatás jól szolgálta egymás helyzetének még mélyebb megismerését, a tapasztalatcserét, a kétoldalú kapcsolatok bővítési lehetősé­geinek áttekintését. Az orszá­gaink fejlődésével összefüggő feladatok számos olyan kér­dést vetnek fel, amelyek meg­oldásánál az ilyen magas szin­tű tapasztalatcserék igen jól hasznosíthatók. Utalt arra, hogy a kormányfők a gazda­sági együttműködés fejleszté­sében nagy jelentőséget tulaj­donítottak a közvetlen válla­lati kapcsolatoknak, a meglé­vő együttműködési megálla­podások továbbvitelének, il­letve újak létrehozásának. Megállapították, hogy a Bős— Nagymaros vízlépcső építése a közös ütemterv szerint halad, és megállapodtak az építkezés meggyorsításában. Foglalkoz­tak az idegenforgalom felté­teleinek javításával is. Meg­állapították, hogy mindkét or­szágban nagy gondot fordíta­nak a nemzetiségek egyenjo­gúságának érvényesülésére, kulturális és társadalmi fej­lődésére. A tárgyalásokat a közvetlen, személyes, baráti hangnem jellemezte. A mun­katalálkozóknak ezt a gyakor­latát kívánjuk a jövőben is folytatni. A népgazdaság helyzete A szóvivő a népgazdaság idei fejlődéséről nyilatkozva mindenekelőtt kiemelte, hogy a testület igen széles körű, négy és fél órás vitát folyta­tott arról, hogyan is áll gaz­daságunk, s milyen irányel­vek alapján dolgozzák ki a jövő évi tervet és költségve­tést. A vitában megállapították, hogy az év eddig eltelt idő­szakában az 1985—86-os ked­vezőtlen tendenciákhoz képest bizonyos előnyös változások már tapasztalhatók a gazda­ságban, de a szükséges for­dulat még néni ment végbe. Az ipari termelés kissé élén­kült, a növekedés szerkezete viszont kedvezőtlen. A válto­zékony időjárás hátrányosan érintette a mezőgazdaságot. A konvertibilis elszámolású ki­vitel emelkedett, a behozatal kismértékben csökkent, az áruforgalom egyenlege azon­ban körülbelül a tavalyi, pasz- szív szinten van. A rubelel­számolású kivitel a behozatalt meghaladóan nőtt. A lakosság jövedelmei a tervezettnél ma­gasabbak lettek, a vállalati vásárlóerő növekedése miatt ott is élénkültek beruházások, ahol ez nem kívánatos. A gaz­dasági folyamatok romlása egészében ugyan megállt, de a kedvezőtlen tendenciák ki­váltó okai ma még jelen van­nak a gazdaságban. Fejlődé­sünk tehát csak részben felel meg a terv céljainak. A vitában igen nagy szere­pet játszott a jövő évi költség- vetés előkészítése. Már az idei költségvetés teljesítésének is az a vezérelve, hogy a be­vételeknél mérsékeltebben nö­vekedjenek a kiadások. A mostani adatok szerint a de­ficit a költségvetésben ere­detileg előirányzott 43.8 mil- liárddal szemben várhatóan 34-35 milliárd forintra le­szorítható. Jövőre a cél a költségvetési hiánynak az idei­hez hasonló ütemű, további lényeges csökkentése. Ehhez a jövedelemképzés és -fel- használás kellő aránya szük­séges. A kormány most azzal bízta meg a tervezési szerve­ket, hogy munkájukat ennek az elvnek rendeljék alá. A fizetés nem csökken Bányász Rezső kitért arra is, hogy a kormányprogram vitájában az elmúlt hetekben sokan szorgalmazták: az adó­reform miatt várható nega­tív társadalmi hatásokat fo­kozottabban ellentételezzék szociális intézkedésekkel. Mint mondotta, a kormány igen ütemesen dolgozik, de nem akar felelőtlenül ígérgetni. Megfontolt javaslatokat csak alapos számítások birtokában tehet. A mostani ülésen az is elhangzott, hogy a képvise­lőknek a közeli napokban át­nyújtják azt a kiegészítő ter­vet. amely ezekre a szociális intézkedésekre vonatkozik. Egy kérdésre válaszolva is­mertette az adóreform életbe lépéséig szükséges átmeneti intézkedéseket. Az Elnöki Ta­nács elé terjesztendő törvény- erejűrendelet-tervezet pél­dául előírja, hogy a személyi jövedelemadó bevezetésekor az úgynevezett bruttósítás — fel­szorzás — során a munkálta­tónak átlagosan olyan mér­tékben kell emelnie a dolgo­zók keresetét, hogy a kézhez kapott fizetés ne csökkenjen. Ami a takarékbetétek kama­tait illeti: a betétek titkossá­gának megőrzése mellett a tervezet szerint o bank tíz- százalékos adót von le a ka­matfélék után, ugyanakkor a bankkamatot a levont összeg Diplomaták Becs-Kiskunban Németh Károlynak, az El­nöki Tanács elnökének és fe­leségének meghívására a bu­dapesti diplomáciai képvise­letek vezetői feleségeik társa­ságában csütörtökön Bács- Kiskun megyébe látogattak. arányában megemeli. Magya­rán: senkit sem ér semmiféle veszteség. A reformot folytatni kell A szóvivő (a Magyar Nem­zet kérdésére) emlékeztetett arra, hogy a kormány mun­kaprogram-tervezetét nem­csak testületek vitatták meg. hanem a sajtó segítségével lé­nyegében az egész lakosság véleményt nyilvánított. A megjegyzések, javaslatok alapján számos alkalommal átdolgozták az eredeti prog­ramtervezetet, tehát az a vál­tozat, amely a jövő héten az, Országgyűlés elé kerül, már igen sok ember elgondolásait, javaslatait is tartalmazza. Az eszmecserék során kikristá­lyosodott: teljes az egyetértés abban, hogy o reformot foly­tatni kell, és nem késleked­hetünk tovább az ehhez szük­séges intézkedések következe­tes keresztülvitelében. A kor­mány felelőssége teljes tuda­tában dolgozta ki az évtized végéig szóló, a gazdaság sta­bilizálását és az ezt követő kibontakozás megalapozását célzó cselekvési programját. — Meggyőződésem, hogy az ország helyzetét jól ismerő képviselők éppúgy támogatni fogják a programot, mint (Folytatás a 3. oldalon) Máltai vendég Guido de Marco Grósz Károlynál Grósz Károly, a Miniszterta­nács elnöke, csütörtökön a Par­lamentben fogadta Guido de Marcót, a Máltai Köztársaság miniszterelnök-helyettesét. A szívélyes légkörű megbeszélé­sen részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes. Je­len volt Maurice Lubrano, a Máltai Köztársaság Budapesten akkreditált nagykövete. Toshiba- >-Sok hadiipari szakértő megkérdőjele- zi azokat az állításokat, melyek sze- per rint a Szovjetunióba exportált szer­számgépekkel és egyéb technológiákkal csendes járású — tehát nehezebben felderíthető — tengeralattjáró­propellereket is elő lehet állítani.” (2. OLDAL) Mérhető lesx „Űj, drága és korszerű esz- , _ . közökkel gyarapodott a me­Cl méi'hetefletl gyei rendőrkapitányság, bő­vült a trafipaxállományuk, gazdagabbak lettek Yama- ha-motorkerékpárokkal — az autópályákon, az autó- utakon, de másutt is rendszeresebb, szigorúbb ellenőr­zésre nyílott ezáltal lehetőségük. Az új rendelkezések szerint az ittas vezetőktől mérlegelés nélkül bevonják a jogosítványt.” (3. OLDAL) Csatárok »Az ang°lokat a belga légierő . - gépei szállították a Brize Norton-i Kerestetnek katonai légitámaszpontról a Za­venten repülőtérre, ahonnan erős rendőri kísérettel az igazságügyi palotába vitték a dicstelen társaságot.” (7. OLDAL) WßSXßhrhctt „Nyolc-tíz kilós harcsák ha­_ _ ,g. , sukkal felfelé, szédülten úsz­€3 halállomány tak a patakban. Mivel ide­jében érkezett meg a jelzés a Tehagba, lezárták a rendszert, s nem került szennyezett víz a gazdaság ta­vaiba. A teghapelőtti mérgezést követően tegnap reg­gel a Benta-patakban ismét hasonló jelek utaltak arra, hogy szennyező anyag került a vízbe.” (8. OLDAL) Japán gazdasági vezetők látogatása Kádár Jánosnál Szaito Eisiro, a Japán Gazdasági Szervezetek Szövetségének elnöke Kádár Jánosnál Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a Központi Bi­zottság székházában fogadta Szaito Eisirót, a Japán Gaz­dasági Szervezetek Szövetsé­gének elnökét, aki a Magyar —Japán Gazdasági Klub meg­hívására tartózkodik hazánk­ban. A találkozón véleményt cse­réltek a magyar—japán kap­csolatok, különösen a gazda­sági együttműködés fejleszté­sének helyzetéről. A megbeszélésen jelen volt Ivata Kazuo, a Japán—Ma­gyar Gazdasági Klub elnöke. Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Székács Imre, a Magyar—Japán Gazdasági Klub elnöke is. ' Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra ugyancsak csütörtökön fo­gadta a japán gazdasági veze­tőket. Tudományos konferencia A tervezésről A tervgazdálkodás beveze­tésének 40. évfordulója alkal­mából csütörtökön kétnapos nemzetközi tudományos ke- rekasztal-konfernecia kezdő­dött a Magyar Tudományos Akadémián. A tanácskozáson a hazai szakemberek mellett számos külföldi szaktekintély — köztük szovjet, lengyel, kínai, francia, holland és ja­pán tervező — tart előadást a tervezés mai szerepéről, ér­tékéről és lehetőségeiről. Az előadások után szakmai vitá­kat rendeznek. Csikós-Nagy Béla, a Köz- gazdasági Társaság elnöke megnyitójában hangsúlyozta: a népgazdasági tervezés négy évtizedes hazai gyakorlata alatt a tervezés a gazdaság- politika tudományos koordi­náló folyamatává alakult át. A magyar közgazdász társa­dalmat a tervezőmunka job­bításának szándéka vezérli, különösen most, amikor sok évtizedes strukturális feszült­ségek feloldásán munkálkod­nak, és a kormányzati mun­kában is előtérbe került a stabilizáció megszervezése. A konferencia első napján több külföldi vendég ismer­tette hazája tervezési gyakor­latát, majd a tanácskozáson részt vevő tervezőkkel és vállalatvezetőkkel megvitat­ták a tapasztalatokat. Megismerkedtek Kecskemét és a megye gazdasági, kultu­rális életével, nevezetességei­vel. A látogatáson részt vet­tek Nagy Gábor, Bényi József és Barity Miklós külügymi­niszter-helyettesek is. VÁLTÁS T ermészetes rendje az életnek, amikor egy- egy szervezet éléré új ember kerül. Ez a szerve­zet lehet egy vállalat, szö­vetkezet, iskola, egészség- ügyi intézmény vagy ép­pen tanács, politikai testü­let, a (vezető)váltás sokfé­le és messzire gyűrűző ha­tásokkal jár. Ezeknek a hatásoknak bizonyos része kiszámítható, előre tudha­tó, egy másik rész azon­ban meg nem jósolható. Véljük tapasztalataink bir­tokában, a váltás sikere, a minél kevesebb zökkenő, az átmenetiség időszaká­nak lerövidítése azon mú­lik, miként alakul ennek az említett, kétféle hatás­nak az egymáshoz viszo­nyított aránya. Napjainkban a megye három iparvállalata várja a pályázatokat az első szá­mú vezető hely betöltésé­re. A Pest Megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat ve­zérigazgatói, a Forte Foto­kémiai Ipar Vállalat igazga­tói, az Erdészeti Gépgyár­tó Vállalat igazgatói mun­kakörbe keres megfelelő jelölteket. Az utóbbi céget megbízott igazgató irányít­ja jelenleg, a megelőző kettőt pedig olyan szemé­lyek, akik rendkívül hosz- szú időt töltöttek el poszt­jukon és nyugállományba vonultak. A dolgozók közössége előtt egyik helyen sem ti­tok a váltás. Az sem, hogy pályázat útján tölthető be a hely, azaz bárki szóba kerülhet, aki égyébként megfelel a pályázati felté­teleknek. Ami azonban mindennek mögöttes terü­letét illeti, például azt, hogy mennyire szólnak be­le a majdani döntésbe kül­ső erők és milyen mérték­ben hatnak a belső ténye­zők, a .dolgozók egy része csak találgat. Nincsenek ugyanis pontos, megbízha­tó ismeretei arról, miként is zajlanak le az ilyen, valóban nem egyszerű ügyek, bár persze azt tud­ják, hogy a végső döntést egy szűk körű testület (a vállalati tanács) hozza majd meg mindannyiuk nevében. A döntés szemé­lyek kicsiny csoportjához kapcsolódik általában min­den ilyen ügyben — elvo­natkoztatva most már a három említett cégtől —, a következmény viselője azonban az egész közösség. S örömmel viseli, ha a következmények jók, ám ha rosszak? Ha téves meg­ítélésről tanúskodnak majd? Hibátlan, teljes bizton­ságú személyi döntéseket lehetetlen hozni, bár két­ségtelenül ezt óhajtaná a közösség, az emberek erről beszélnek. S azért beszél­nek erről, mert — furcsán hangzik, de úgy igaz, a tapasztalatok ezt mutatják — féltik a maguk bizton­ságát, kenyerét, a munka­helyhez kötött boldogulás holnapját. Érdekes ta­pasztalatnak tartjuk (nem csak a példaként említett három vállalatnál, hanem szélesebb körben úgyszin­tén észlelhető ez), hogy minél ■ erősebb a kötődése személyeknek, munkacso­portoknak a munkát adó szervezethez, annál több bennük a kétség, az aggo­dalom, a félsz. Amit sú­lyos politikai hiba lenne — holott lelhetni erre saj­nálatos példákat — elma­rasztalón, gyengeségként említeni, minősíteni. Egé­szen másról van szó ...! Arról a felelősségérzetről, amelyet egy-egy cég rég­óta ott levő, kulcshelyeket elfoglaló, nagy tapasztala­tokat szerzett dolgozói éreznek — és teljesen mindegy, hogy ezeknek a dolgozóknak a beosztása, munkaköre micsoda, ez nem függvénye említett magatartásuknak — a cég holnapja miatt. Ez a fele­lősségérzet természetesen nem kizárólag az önzetlen öntudat mezejének virága. Van benne önzés is, ne­mes egoizmus, annak a felismerésnek a tükröződé­se, hogy az egyéni boldo­gulás és a munkahely bol­dogulása (és nem kevésbé az egyén hífe, rangja, persztízse) szoros egységet alkot, kölcsönhatásban áll, egyik a másikat gyengít­heti vagy erősítheti. Fontos-e az előbbiekben vázolt felismerés? Rendkí­vül fontos! Ez a magja (a közös sors vállalása és az ezért a közös sorsért érzett felelősség) a sokat emlege- fet, a (szavakban) nagyon óhajtott (de a valóságban némely irányító szerveze­tek részéről kellemetlen nyűgként kezelt) tulajdo­nosi tudatnak, azaz ebből a magból csírázhat ki (ha hagyják) az a növény, amely (majd) alapvetően megváltoztatja a tulajdon­lás mai térképét. L ehetséges, hogy túlsá­gosan nagy szerepet tulajdonítunk az ér­zelmeknek olyan objektív folyamatokban, mint pél­dául a (vezető)váltás ? En­nek a tényezőnek nem le­het eléggé nagy szerepet, fontosságot tulajdonítani, mert az ember mindenfé­le hatást, benyomást, ta­pasztalatot végső soron érzelmileg dolgoz fel, rak­tároz el, s ennek megfe­lelően ítél meg. Furcsa módon azonban gyakran mellőzzük váltások idején ezeket az érzelmi ténye­zőket, úgy vélve, minden­ható az értelem, a száraz logika, s ha az sem, ak­kor a hatalom pozíciójából hozott verdikt. Csakhogy a hatalom verdiktjeit ho­zók is megítéltetnek egy­szer ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents