Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

4 1987. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Vegyes az összkép Csökkent a jövedelmezőség Villanófény Hónapok óta figyelem, hogy új szelek fújnak az Észak- Pest Megyei Sütőipari Válla­lat szentendrei gyárában. Nemcsak a sütemények voltak a normálisnál kisebbek pont az áremelés napján, hanem ko­ra tavasszal piacra dobták a túrótlan túróst is. Igaz, az el­nevezés tőlem származik, a vállalat ugyanezt a terméket túrós táskának hívja. Külsőre válóban a megtévesztésig ha­sonlít a szép karriert befutott népszerű testvéreihez, a kü­lönbség csak a lényegében van. Amikor március elején először vásároltam belőle a vállalat gyárudvaron lévő mintaboltjában, gondoltam vé­letlen a tészta kis testi hibá­ja. Aztán harmadszor és ne­gyedszer is változatlanul üres volt a batyu. A minap azonban felpapriká- zódtam. Olvastam a vállalat igazgatójának nyilatkozatát, miszerint más, de bosszantó termékhibáiknak az oka, hogy kevés az üzemben a szakem­ber, a segédmunkás, felmon­dott az üzemvezető. De minden megoldódik, jó úton haladnak, a jövőben másként lesz. Mondom, ezek a kijelentések felbosszantottak, mert csak­nem két évvel ezelőtt egy írásom kapcsán a vállalat igazgatójával a megye egyik tanácsi vezetőjéhez voltunk hivatalosak, ahol csaknem szó­ról szóra elhangzottak ezek a mondatok. Azóta számtalan kifogás el­hangzott a szentendrei kenyér­gyár egyes áruinak minőségé­vel kapcsolatban, számtalan mentség, magyarázat jelent meg a cég vezetőitől, állandó maradt viszont a meg-megúju- ló lakossági és tanácsi kritika. fin az Észak-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalatot adósomnak tekintem. Mert a gyártó és eladó között a készpénzfizetés­sel létrejött szerződést hosszú idő óta megszegi. Tudom, hogy tiltakozásom csupán morális jelentőségű. A toll egyet tehet. Felhívja az emberek és az illetékesek fi­gyelmét a tényre! Vigyázat! A nehezen megkeresett forintért itt túrótlan túróst adnak! A forgalmat irányító, tere-' lő táblák nélkül moccanni sem lehetne. Hiszen az ide­gent, a Szentendrére látoga­tót ezek a táblák kalauzolják a városban. Mit, hol talál, merre tekerje a kormányt, ha üres a tank, s például benzin­re van szüksége. Aki Buda­pest felől érkezik, s az Áfor- kutat keresi, a Dunakanyar körúton, a Hómai sáncköz csomópontjában észleli az el­igazító táblát: benzinkút. Az első már kétszáz méterrel előbb felhívja a figyelmet, a második pedig a kanyarodás­nál. Jó dolog lenne ez, ha azok a táblák teljesen indo­kolatlanul nem. terelnék a forgalmat az Attila utcába, mely szűk, keskeny, áteresztő­képessége kicsi, az úttest nem bírja el a nagy súlyú jármű­veket. S mert az utca szűk, szinte minden második kocsi felhajt a járdára. S nemcsak a gyalogosokat riogatják, ha­nem a járdát is szétverték már. s hovatovább az épüle­tek állagában is maradandó károsodást okoznak. Pedig ahogy régen, most is a Vasúti villasoron és a Dunakanyar körúton lenne a helyük a tábláknak, s az Áfor kútjához iparkodó ati- tóknak. De ahogy az már lenni szokott, a táblák nem élnek önálló életet, lábuk sincs. így aztán az istennek sem akarnak odébb állni Az csak természetes, hogy gazdá­jukat, az Áfort a legkevés­bé sem izgatja az Attila ut­cában kialakult helyzet. Eset­leg észre sem vették, vagy ha igen, úgy gondolják, főjön emiatt a tanács feje. Pedig a provizórikus megoldásként ki­tett tábláknak itt már semmi keresnivalójuk. A tanács jó régen befejezte a Villasor közútja egy szakaszának át­építését, s átadta a forgalom­nak. A józan ész azt diktálná, rakassa át. megfelelő helyére a terelő, információt adó táb­lát a város. Hát ha ez olyan egyszerű lenne! Csakhogy a szabály az szabály, s a táb­lát — mint. írva vagyon — csak tulajdonosa helyezheti át. Ahogy annak idején is. Gyanítom, akkor a gyors cse­lekvésre a szolgáltatáson túl az üzleti érdek is sarkallta a vállalatot, illetve szentendrei Az MSZMP Szentendrei Vá­rosi Bizottsága a közelmúlt­ban áttekintette a városban és a vonzáskörzetben működő egységek gazdasági helyzeté­ről készült jelentést. Az esztendő eddig eltelt időszakában a múlt évhez vi­szonyítva jelentősen növeke­dett a tőkés export. Különö­sen a Budaflax jeleskedett. Ök folyamatos. aktív piaci munkával érték el az ered­ményeiket. Jelentős mérték­ben gyarapította konvertibi­lis kivitelét a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság. A komoly erőfeszítések ellenére is csök­kent a tőkés exportja az író­szer Szövetkezetnek és a Pev- di írószer gyárának. A be­szerzési nehézségek ellenére 4 százalékkal növekedett az import, s 29 százalékkal az export. Az elmúlt év azonos idő­szakához képest a termelését és árbevételét jelentősen nö­velte a Szinkron Műszaki Szolgáltató és Szövetkezeti Közös Vállalat, a Szentendrei Építőipari Szövetkezel, az Erdészeti Gépgyártó Vállalat, a Munkaterápiás Intézőt, és a Papíripari Vállalat szent­endrei papírgyára. Csökkent képviselőit. így aztán néhány átirat megfogalmazódik még addig — a tanácstól az Áfor- nak címezve — mire a táb­lák visszakerülnek eredeti he­lyükre. A papírért nem kell sokat fizetni, nem is kár ér­te, ám az Attila utca esetle­ges rendbe hozatala zsebbe vágó dolog lesz, s a közösség, a szentendreiek látják kárát. Mert valahonnan elő kell te­remteni erre is a pénzt, ne­tán elvormi máshonnan ... V. E. Mit idézzek a szavaiDÓI, mennyit mondjak el a saját benyomásaimból, mi tagadás, nem tudtam eldönteni ezen írás befejezéséig sem. Visky Éva testnevelés és földrajz sza­kos tanár ugyanis, aki 1952 óta tanít, ritkán tapasztalható lel­kesedéssel beszélt a munkájá­ról, s magam is, aki évtizedek óta ismerem, kiváló embernek, pedagógusnak tartom. Sok-sok kitüntetés birtokosa, de a leg­büszkébb az 1987 tavaszán ka­pott Gyermekekért érdem­éremre — Az összes többi elismerés eltörpül ez utóbbi mellett. Mindet odadnám érte. Mert ebben benne van a gyermekek minden bánata, mosolygása. Kár, hogy az ember a pályája végén kapja. Pedig meggyőző­désem. hogy fiatalon többet teszünk a tanítványainkért. Hiába, fogy az energia. Igaz, több a tapasztalat, a bölcses­ség. Amit fiatalon rosszaság­nak tartottam, azt ma már megértem. Hiszen annyi min­dent lát, átél az ember a hosz- szú évtizedek során. A gyer­mek minden konfliktusa, örö­me ott tükröződik az iskolai munkájában. Ezért nagyon fontos a megértés. Csak az le­gyen pedagógus, aki tud a ne­bulókért élni. — Mi jelenti az örömöt a pe­dagógusnak? — Ha egy-egy gyerek sorsá­nak alakításában felismerheti a saját munkáját. Egyébként az én véleményem szerint azt, hogy jól dolgoztam-e vagy sem, a termelés a Pevdi Írószer- gyárában és a Közép-Duna Menti Vízgazdálkodási Társu­latnál. * V. A jövedelmezőség legerő­sebben a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalatnál esett vissza. De lemaradt a tervezettől a Közép-Duna Menti Vízgazdál­kodási Társulat, a Pevdi Iró- szergyára, az Erdészeti Gép­gyártó Vállalat, és a Pomázi Faipari Szövetkezet is. A körzet üzemeiben tovább csökkent a foglalkoztatottak száma. Sok gazdálkodó egy­ség kevesebb adminisztrátort dolgoztat. A Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalatnál továbbra is munkaerőhiány tapasztal­ható. Az MSZMP Szentendrei Vá­rosi Bizottsága fontosnak tartja, hogy helyi egyeztetési problémák miatt az ellátás színvonala ne szűküljön. Ezért szükséges, hogy a kereskedel­mi egységek és a tanácsok megfelelően működjenek együtt. Nem megengedhető az, ami a fél év folyamán több­ször előfordult: egyeztetési problémák miatt azonos vagy közeli körzeteket ellátó bol­tok egy időben zártak be. A lakossági bejelentések keze­lése továbbra is hosszadal­mas. A törvény által lehető­vé tett szigorral sem élnek mindig a tanácsok. Ezt a meg­állapítást támasztja alá a NEB több vizsgálata is. Pél­dául a termőföld védelmét szolgáló törvényt nem hajtják végre kellő erényei, a tana-- csők kereskedelmi szakigazga­tási szerveinek is vannak még eszközei a lakosság ellá­tásának javítása érdekében. A testület a körzetünkben működő gazdasági egységek számára fontos feladalKént je­lölte meg. hogy az esztendő hátralevő részében az export időben és kiváló minőségben kerüljön teljesítésre. A vál­lalatoknak 1987 utolsó negye­dében — valószínűleg — fel kell készülni az új adózásra. Rossz helyen vannak a táblák Járda, épület látja kárát Dunabogdány és Tahitótfalu után Áfész-bolt a Józsefvárosban A főváros egyik legzsúfol­tabb és talán legpatinásabb kerületében, a római VIII-al számozott Józsefvárosban, a Rákóczi vásárcsarnok mögött meglepetés vár a gyanútlan sétálóra. A Déry Miksa utca elején ízléses tábla adja tud- tul: Szentendrei Afész 351. sz. építőanyag-telepe. A magyar műszaki haladás egyik kiváló­ságáról elnevezett utcában ta­lálható a szövetkezet első bu­dapesti üziete! Lerobbant lakások A szerződéses bolt egyik ve­zetője. Fekete Lászlóné kész­ségesen kalauzol körbe a csak­nem IfiO négyzetméteres terü­leten, ahol a dunabogdányi és tahitótfalui tüzép-telep után, itt a főváros szívében nyitotta meg kát hónappal ezelőtt har­madik boltját a szövetkezet. Az embereknek nagy az igényük olyan árukra, anya­gokra. amelyek segítségével tatarozhatnak, korszerűsíthe­tik otthonukat. — A fürdőszoba-felszerelé­sektől a tégláig, a kötőanya­goktól a csempéig, burkoló­anyagig sok mindent árulunk. Meglepetés volt számunkra, hogy milyen érdeklődés mu­tatkozott a faanyagok, nyílás­zárók iránt — mondja Fekete Lászlóné. — Milyen árukészlettel in­dultak? — Tekintettel, hogy a nyár kellős közepén nyitottunk, nem akartunk túl magas kész­lettel „rajtolni”. Jelenlegtöbb mint 600 ezer forintos az áru­készletünk, de ez hamarosan eléri majd a 800 ezer forintos értéket. A 9—10 milliós éves forgalom nem képzelhető el, ennél alacsonyabb készlettel. Mint szavaiból . megtudom, az i'tt kapható térfnékek ská­lája szélesedni fog, hiszen kez­dik kitapasztalni, mit keres­nek a legjobban a vásárlók. Az azonban már most leszö­gezhető: a kis tételben csoma­golt mész, cement, homok máris nagy síként aratott. Az ilyesmivel sok ugyan a habra- munka, de ahol meg akarják fogni a vevőt, hogy máskor ide jöjjön, ott ezzel a többletmun­kával nem szabad takarékos­kodni. Feketéné azzal biztat, ha egy hónap múlva jövök, a gyek nyujd./ja, de még nem tudok rutinoul tanítani. Sze­rintem nincs olyan óra, amit valaki a kisujjából ráz ki. Bi­zony készülni kell. Ez a lé­nyeg. Elhatározásom, hogy ha szükség lesz rám, tovább dol­gozom. — Csalódások, a harmincöt év alatt? — A gyerekek szeretetében nem lehet csalódni. A kollé­gákban sem szükségszerű. Mindig realista voltam. Fel­mértem, mit lehet tenni és mit nem. Kitől mi várható el. Bizakcdással tanítottam, mert azt csinálhattam, amit szeret­tem. Azt viszont nagyon saj­nálom, hogy normális tornate­remben soha nem tanítottam. Most úgy tűnt, hogy végre megvalósul az álmom. Itt áll a kész csarnok az udvaron, de tűzveszélyessége miatt hasz­nálhatatlan. Ügy megyek nyug­díjba, hogy egy órát sem tart­hatok ott. Befejezésül hadd kívánjam a fiatal kollégáimnak, hogy le­gyenek olyan boldog pedagó­gusok, mint ón voltam. mostaninál nagyobb áruválasz­tékot találok. Vagy ad, vagy nem — De vajon honnan lesz áru? A kérdésre nem jön nyomban válasz. És ez nem véletlen. Az üzlet vezetői elő­re ezt gyakran maguk sem tudjak. Igaz, az áfész, mint erről nemrég e hasábokon be­számoltunk, szerződéseket kö­tött több termelővállalattal, így a Romhányi Kerámiagyár­ral, a Hódmezővásárhelyi Ma­jolikagyárral és a Zalaeger­szegi Kerámiagyárral. Csak­hogy sok terméket csak hóna­pok múlva kapnak meg. S mi­közben a központi lapokban a Belkereskedelmi Minisztérium jelentése alapján arról olvas­hattunk, hogy kiegyensúlyo­zott az ellátás építőanyagból, az üzlet vezetői országjáró anyagbeszerző útjaik során egészen mást tapasztatnak: a jó minőségű, színvonalas áru változatlanul kevés, sőt egyre kevesebb. S ki hinné 1987-ben. hopv jó néhány helyen szóba sem állnak egy áfész-üzlet képvise­lőjével — Csak a nagykerek­nek adunk árut — jelentik ki dölyfösen. Pedig az iiyen meg- különbözr«tést tiltja rendelet. Csakhogy azok a gyárak, ter­melővállalatok, ahol a kere­sett árukat készítik, maguk diktálják a feltételeket, fittyet hányva a rendeleteknek. Hiá­ba megy Fekete Lászió- né a gyártó céghez, hogy ol­csóbban szerezze be az árut, ott azt tanácsolják, forduljon a nagykereskedelmi vállalat­hoz. Az pedig vagy ad vagy nem... A Szentendrei Áfész józsef­városi üzletében állami tüzép- telepi árakkal várják a vásár­Leányfalu Tanácsa a közel­múltban foglalkozott a nagy­község közbiztonságának helyzetével. Több olyan jelen­ség is fellelhető, amely nem kívánatos, s később komoly problémává nőhet. Leányfalu egyre kedvel­tebb üdülő- és kiránduló- hely. Különösen a strand és a fürdő vonzza a látogató­kat. A hétvégi házak sora pe­dig immár Szentendrétől Ta- hitótfaluig húzódik. Ezek a tények szülik azokat a nega­tív jelenségeket, amelyek megszüntetésére a testület fi­gyelmeztet. A személyi tulajdont káro­sító lopások rövid idő alatt megduplázódtak. A strandon a fürdőzők könnyelműen őri­zetlenül hagyják értékes hol­mijaikat, nem veszik igénybe a megőrzőt. Itt főként a mű­szaki cikkeknek, ékszereknek, a készpénznek kél sokszor lába. Külön gondot jelent a kem­ping. A kerítése több szaka­szon rongált, a kapusok, éj­jeliőrök kevésbé éberek, a házon belül működő büfét számos szesztestvér keresi fel a kívülállók közül. A rend­őrség már többször felszólítot­ta az üzem°ltető vállalatot a lehetetlen állapotok megszün­tetésére, mindeddig eredmény nélkül. Míg a strandon és a kem­pingben csak szezonban lop­nak (nemrégen kaptak el egy kiskorú csoportot, amelynek tagjai rendszeresen dézsmál­ták a kempinglakók holmija­it), a hétvégi házak vidékén egész évben serénykednek a betörők. Ügy tűnik, vannak emberek, akik nem tanulják meg, hogy a nagy forgalom­tól távol eső ingatlanukban tél­re ne hagyjanak értékes felsze­reléseket. A rendőrség amúgy sem bőséges kapacitásának te­kintélyes részét leköti a fi­gyelőszolgálat, amelyet a so­rozatok megszakítására, a be­törők elfogására szerveznek. A tanácstagok véleménye sze­rint a propaganda sem elég hatékony az értékek fokozot­tabb védelme érdekében. A Leányfalui Nagyközségi lókat. Mindössze 7 százalékot tesznek a beszerzési árra. Hogy havonta 4000 kilométert is elautózik Feketéné és segí­tője? Ez már más lapra tarto­zik. A cél az, hogy az üzlet­vezetők és az áfész is megta­lálja számítását, s a vásárló is elégedetten távozzon az üz­letből. Tasnádiné Sajti Gabriellá­nak, az áfész áruforgalmi osz­tályvezetőjének is az á véle­ménye: ezzel az első főváros­ban nyitott üzettel meg kell, hogy találja számítását az áfész. Annál is inkább, mivel a sűrűn lakott kerületben jó­val nagyobb a vásárlóerő, mint a fail vakban, nagyközségekben. Az árubeszerzés gátjai talán zsugorodnak valamit, ha azok a vállalatok, amelyekkel az áfész szerződést kötött, betart­ják Ígéretüket. Bizakodásra ad okot, hogy az áfész szakembe­rei nemrég Lengyelországban, az egyik nagy sziléziai fo­gyasztási szövetkezetnél 3 mil­lió forint nagyságrendű ter­mékcsoportot választottak ki üzleteik számára. Ennek a té­telnek jelentős részét a tüzép- telepeken árulják majd — ha beérkeznek. Majd novemberben S addig? Bosszúságokra mindenesetre számítani kell. Olyasmire például, hogy a jú­liusban elküldött levélre augusztus végén jött a válasz, a Déry Miksa utcába, S eb­ben értesítette a gyár az üz­letvezetőt, hogy november vé­gén talán lesz a kért ikertég­lából. Holott a hideg beálltá­val. mind kevesebben vágnak bele itt a Józsefvárosban is lakásuk korszerűsítésébe. Kovái Iván Tanács testületé külön fejeze­tet szentelt a fiatalkorúak bűnözésének. A körzeti meg­bízott példákat is említett. A 14—15 eves gyerekek éjszaka látogatják a presszókat, csa­varognak az utcán, bőgetik a motorjaikat. Általában ugyan­azokkal gyűl meg a rendőr­ség, az iskola és a gyámha­tóság baja. A szülőkkel, ne­velőkkel az illetékesek sok­szor elbeszélgettek, minden eredmény nélkül. Sőt, a gyer­mekek otthonában senkinek nem tűnt fel, hogy a fiatal idegen ruhákat, értéktárgya­kat hord haza. (Ezek egy ré­sze a kempingből szárma­zott.) Ez utóbbihoz meg­jegyzésként, általánosságba a testületi véleményen tű álhumánus módon elnézök vagyunk az életmódjuk, nem­törődömségük miatt a saját gyermekeiknek kárt okozó felnőttekkel szemben. Vajon mi indokolja ezt az indoko­latlan toleranciát? Leányfalun a közlekedés el­lentmondásai csaknem akko­ra gondot okoznak, mint a fiatalkorúak bűnözésének emelkedése. Napos nyári hét­végeken több száz kocsi par­kol, főként a fürdő környé­kén. Égetővé vált újabb vá­rakozóhelyek építése. Ebben az évben, már a buszmegál­lóban is várakoztak személy- gépkocsik. Aki ismeri a li­es számú főútvonal Leányfa­lun átvezető szakaszát, az tudja, hogy milyen baleset- veszélyes a torkolat az ABC előtt. Akadt olyan autó. ame­lyet elszállittattak, mert lehe­tetlenné tette a forgalmat. Roppant érdekes, hogy sem a fürdő környékén, sem má­sutt nem alakítottak ki fize­tő parkolót, ahol az őrök munkájának hasznossága nemcsak a tanács bevételének növekedésében, hanem a ven­dégek útbaigazításában is testet öltene. Az oldalt összeállította: Vicsotka Mihály Fényképezte: Erdősi Ágnes Duplázódtak a lopások ^8 Fiatalok az éjszakában az dönti el, hogy milyen em­bereket engedek ki a kezeim alól. Itt van Hóiba Zoltán Európa-bajnokunk sorsa. Cin- gár, harmadikos, szemüveges apróság volt. amikor elvittem Gödöllőre egy futóversenyre. Első lett. Kézen fogtam, s be­állítottam vele a KSI-be. A továbbiak ismertek. De maradjunk a hétköznapi dolgoknál! Nekem nagy öröm, hogy hajdani tanítványaim között egyetemi oktatókat, ta­nárokat tarthatok számon. Hogy éppen a testnevelés sza­kot választották. Hogy lépten- nyomon rám köszönnek az ut­cán. Fontosnak tartom, hogy aki teheti, hosszú ideig tanít­son egy helyen. Mert nagy boldogság az, amikor a régi tanítvány szülőként jelenik meg az évnyitón. — Nem e sorokból értesül­nek arról az olvasók, hogy csapatvezető, és csaknem 20 éve alapszervezeti párttitkár is az iskolában. Nem túlságosan sok ez egy embernek? — Amikor fiatal voltam, Jászberényben olyan igazgatóm volt, aki a pedagógusaitól tel­jes erőbedobást várt el. Így szoktam meg. Reggel bejövök, délután öt óra körül hazame­gyek. De mondom az ifjabb kollégáknak, hogy ezt nem sza­bad így csinálni. — Milyen tervekkel vágott az új tanévnek? — Azzal a tudattal, hogy mint mindig, most is változtak a követelmények, mások a gye­rekek. Ebben a tanévben me­Mosoly és bánat Aki mindig realista volt

Next

/
Thumbnails
Contents