Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 9., SZERDA Állják a versenyt A vevő mindig a minőséget nézi A minőség javítása, mint alapkövetelmény, nem először fogalmazódik meg a Tungs­ram váci gyárában, azonban vezetők és beosztottak ilyen komolyan talán még soha nem vették. Intézkedési ter­vek születtek, munkacsopor­tok jöttek létre, és a gyárve­zetés számára a minőség ja­vítása első számú stratégiai kérdés lett. — Mi az oka ennek? — Erre kerestük a választ, er­ről kérdeztük Eröss Bélát, a minőségirányító bizottság ve­zetőjét. — Azt ma már vezető és beosztott egyaránt tudja, hogy a világpiaci verseny mennyi­re kiéleződött, és fennmara­dásunkhoz a legkényesebb piacon is helyt kell állnunk. A versenyben a legfontosabb tényező a minőség. A vevő, a felhasználó a termék minősé­gét veszi legelőször szemügy­re. A minőségi program, me­lyet meghirdettünk, vonatko­zik a készárura, vagyisl a fénycsövekre és az alkatré­szekre, mellyel szinte az egész vállalatot mi látjuk el. — A késztermékeknél mik azok a tényezők, amelyek be­folyásolják az áru minőségét? — Legelőször is a fénycsö­vek műszaki paraméterei. A Békés Megyei Népújság beszámolt arról, hogy Békés- szentandráson az általános is­kolában 481 diák tanult ta­valy. Közülük ötven úttörő egy Vác melletti táborban nyaralt, jutalomüdülésen. A Népszava hosszabb cikk­ben méltatta Aranvossi Pál életútját, aki száz éve szüle­tett és akinek tevékenysége építőkő volt a magyar mun­kásmozgalomban. Szentendrén született, s Vácon járt iskolá­ba. A Nógrád című megyei lap öt képpel illusztrált rioortot közölt a Senior Váci Kötött­árugyár kazár! gyáregvséséről. A legutóbbi hat hónapban százhatvanmillió hatszázezer forint volt az árbevételük. A Magyar Hírlap megszó­laltatta az Ipari Épületterve­Rendelkezünk olyan korszerű technikával és technológiával, melyet a felhasználók elvár­nak tőlünk. A minőség nagy­arányú javításához vezetett a saját fejlesztésben előállí­tott fénycsőgyártósor is, amely a közelmúltban kezdte meg működését. Az ezen a soron előállított takarékos fénycső műszaki paraméterei elérik a világszínvonalat, és megállják a helyüket a legkényesebb piacokon is. Azonban tennivalónk van bőven. Hiszen a minőség fo­kozatos javítása mennyiségi növekedéshez vezet. Tevé­kenységünk magában foglal­ja az előállításhoz vezető út .valamennyi elemének minő­ségét, a vezetés, az irányítás, az anyagbeszerzés, a fejlesz­tés, a szervezés és üzemfenn­tartás minden elemét. De a vevő számára az sem közöm­bös, hogy milyen a kivitel, a csomagolás, a raktározás és a szállítás pontossága. — Mely területeken sike­rült nagyobb eredményeket elérni? — Elsősorban' ütőképes gyáregységi szervezetek ki­alakításéval kívántunk na­gyobb teret biztosítani az ön- tevékenységnek, kezdeménye­zőkészségnek és a felelősség­ző Vállalat új igazgatóját, aki elmondta, hogy a Váci Ce­mentgyár rekonstrukciójánál hangsúlyt kapott a tervezők munkája, a versenytárgyalá­soknál. A Dolgozók Lapja (Tatabá­nya) bemutatta a 23 éves Fló­rián Erikát, aki a váci Siket­némák Intézetében tanult, majd varrónőként szakmun- kás-bizohyítványt szerzett, s ma egv bánya varrodájában dolgozik. A Magyar Nemzet tudósított arról, hogy Verőcemaroson Orbán László születésének 75. évfordulóján, a róla elneve­zett iskola falán emléktáblát helyeztek el. ahol Lábai Lász­ló. az MSZMP Vác Városi Bi­zottságának titkára is elhe­lyezte koszorúját. vállalásnak. Egy olyan fej­lesztési csoport létrehozását kezdeményeztük, melynek el­sődleges feladata a krónikur san visszatérő minőségi prob­lémák kiküszöbölése. Előadá­sokkal, propagandatevékeny­séggel segítjük elő a minősé­gi szemlélet kialakulását. Látványos statisztikáért, rö­vid távú termelési előnyökért nem teszünk minőségi enged­ményt. Arra törekszünk, hogy veszteségadataink a valós helyzetet tükrözzék, hiszen csak így tudjuk feltárni, hogy hol sürgősek a teendőink. — Milyen eszközökkel tud­ják ezt feltárni? — A minőség érdekében javítanunk kell az informá­ciós rendszert. Ahhoz, hogy a beavatkozások időben megte­hetők legyenek, a különböző területek számítógépesítésére kell törekednünk, a megfele­lő anyagi és személyi feltéte­lek biztosításával. A minősé­gi ösztönzésben olyan alapel­veket kell érvényesíteni, mint a termékminőségi szintektől függő vezetői prémiumok, a vevőreklamációk visszaszorí­tása. az exportképes rész­arány növelése és a gyári költségek csökkentése. Ma mér súlyos fegyelem- sértésnek minősül a , hanyag anyagkezelés, a csomagolási előírások megsértése, poros, törött termékek kiszállítás^. A minőség javítása érdekébei) olyan gyári programot fogal­maztunk meg. mely magában foglalja az ösztönzés, képzés, tudatformálás minden eszkö­zét, épít a szocialista, brigád­mozgalom lehetőségeire és minden dolgozói réteget moz­gósít. A korábbi évek kudar­cai megtanítottak mindenkit árra, hogy megfelelő árszin­tet elérni csak megfelelő mi­nőséggel lehet. A váci gyár első féléves eredményei biztatóak, a mi­nőség fokozatos javításával sikerül mintegy 15 százalék­kal kedvezőbb árszintet elér­ni. Ennek különösen nagy a jelentősége a konvertibilis piacokon, hiszen a gyár ter- mé''ei Nvugat-Európábán és az Egyesült Államokban egy­aránt megtalálhatók, és e°vre inkább állják a versenyt a nagy világcégekkel. Papp László Vác a hazai lapokban IV'l agyarék nyaralnak. Ebben nincs semmi különös. És abban sem. hogy mostanában messzire kerülik a Balatont. Öreg Magyar már tavaly tö­rölte a listáról a méregdrága tó vidékét „Nem. anvus, nem' megyünk mi már oda többet” — jelentette ki egy hűvös hétfői reggeli előtt. Aztán így folytatta: „De itt van például ez a Miskolctapolca, fürdünk majd nagyokat és sétálunk az erdőben kedvünkre Megyek is, megnézem, kipécézték-e már előttünk a helyet az iro­disták.” Mert Magyar megtanulta az évek folyamán, hogy ő maid mindig oda jut el a családjá­val, ahová már nemigen ke­rül jelentkező Sopronba. Ba- latonfüredre főidényben még nem sikerült neki eljutnia, mert a szakszervezeti üdülő­jegyzéket rafináltan ki sem biggyesztették a faliújságra, mondván, ha nem tudnak ró­la a népek, legalább nincs belőle vita. Az „irodisták” sok esetben titkolták is. hol üdül- tette őket a szakszervezet Vagy ha nem titkolták, hát nem verték nagydobra Csakhogy az idén Magyar elhatározta, ha törik, ha sza­kad, 6 bizony eljut egy menő üdülőhelyre, s az időpontot is megjelölte: augusztusban megy. nem szeptember köze­pén S Gergely, a bizalmi is látta, az öreg Magyar ször­nyen nekiszánta magát, azt mondta lenn a műhelyben, hogy ha még az ő huszon­nyolc eltöltött éve se .számít, akkor kilép a vállalattól Be is irta Magyart, Magyarnét meg a kis Magyar gyerekeket jó előre, még március elején, Miskolctapolcára. Aztán ahogy elérkezett az indulás napja, behívatta az öreg maróst az irodájába, s a markába nyom­ta a zacskónyi bigyulát. — Hát ez meg mi franc? — húzta el a száját az öreg. — Kupon, Magyar bácsi, kupon — magyarázta a bizal­mi. — Ezzel csak be kell menni az étterembe, s pénz helyett lehet használni Ezt a szakszervezet adja. Magyar bácsi, egy kupon tíz forintot ér. De itt van a lista is, hol használhatják, mert nem min­denütt fogadják ám el Az öreg ekkor még nem sejtette, hogy a kuponok in­nentől kezdve rendesen lekö­tik majd a gondolatait. Az utazás előtt megszámolta, megvan-e mind a kilencven kicsike, kör alakú lapocska. Aztán az asszonynak magya­rázta, jó, hogy van ez a ku­pon, mert a kilencven darab az éppen kilencszáz forintot ér és majd ő kezeli, mert Ma- gvarné csak összekeverné és olyan helyen is kuponnal akarna fizetni, ahol nem sza­bad. Csak azt nem értette Ma­gyar bácsi, hogy miért nem adott r.eki a bizalmi kilenc­száz forint, készpénzt, mond­juk egy ötszázast meg 'négy darab százast Akkor ugye lis­ta sem kellene De az is meg­lepte. immáron az üdülőhe­lyen, hogy a pincér az egyik étteremben következetesen ti­kettnek szólította az ő ku­ponjait És dühöngött is. mert a legelső estén nyakára hág­tak a kuponok felének, a má­sodik este pedig huszonötöt kellett 'legombolni négy üveg sörért. „Te, Józsi — kérdezte az asszony —, kétszázötven forintba kerülne ez a négy üveg langyos sör?” Miskolctapolcai souvenir Megszépül a buszpályaudvar Lépésben alakítják, észrevétlen Átalakítják a váci autóbusz­pályaudvart — hallottam a hírt, bár elképzelni nem tud­tam, mit is lehetne változtatni rajta. Ez csak a megszokás miaitt van így, azt ahogy ép­pen van, nehezen tudjuk más­képp látni. Átalakítás? És mi lesz addig a forgalommal? Kishitű kérdés. Természete­sen. a forgalom akadálytalanul zajlik tovább, majd elnézést kérnek a kellemetlenségért — gondoltuk. Igen, így szoktuk meg. Most azonban nem lesznek kellemetlenségek. Miért? Baraczka Tamás, a helyi Volán igazgatója el­mondta, hogy régi szándékuk praktikusabbá, használhatób­bá, csinosabbá tenni ezt az ál­lomást. — Nem lesz látványos, amit csinálunk. Sajnos kevés pén­zünk van erre, s ezért csak lépésben haladhatunk, egy-két munkással — magyarázta, mi­közben egy, a szemünk útjá­ban levő hirdetőtábla kidön­tését figyelte. Ez is része a tervnek. Ahogy megközelíti az utas a pályaudvart, virágokat, zöld füvet lásson, a feliratok olvas­hatóak legyenek, és könnyű legyen tájékozódni. — Nézzen csak ide — mu­tatta —, ha itt áll az indító előtt és végignéz, keresi hon­nan indul a busz, meg tudja állapítani? Ugye nem, vagy csak nehezen. A táblák elfor­dítva állnak, a kiírások nem eléggé feltűnőek. Ezt is meg­változtatjuk. Áttekinthető lesz, melyik kocsiállásból, melyik járat indul. De erre valamivel később kerül sor. Azt ugye itt járva naponta nem vette ész­re, hogy lefestettük az esőbe­álló vas tartórúd jatt? Pedig ez is nemrég készült el. Ami jó és szép, az nem tűnik fel, csak ami sérti a szemet. Mint ez a WC felirat is itt a fa törzsén. Kicseréljük! De nem ugyanoda tesszük vissza. Kü­lön helyet kap. — Tehát szisztematikusan dolgoznak, előre meghatáro­zott tervek szerint? — Így van. És azt szeret­nénk, ha az utazóközönség tudná, hogy mindezt az érde­kükben tesszük. — Van még valami, amit nem vettünk észre, vagy ez­után változik át, észrevétle­nül? — Igaz, hogy még szerény palánták, de reméljük hama­rosan kiterebélyesednek a cse­répből — mutatott az eső­beálló alatt, a fejünk fölött ló­gó virágtartóra, s az abból ki­kandikáló kék szirmokra. — Ugye nem vette észre? — Bevallom nem! — Semmi baj! De ugye, otthonosabb így? Változtatunk a menetrend kiírásán is. Az érkezés, indulás könnyebben nyomon követhető lesz. — Figyelni fogjuk! Egyéb­ként ez a hirdetőoszlop kidön­tése is elég látványos volt. Ho­vá kerül innen? — Ne hözöng: — repükázott az öreg —. nem tarthat a ku­pon örökké. — És a harmadik estén — egy híján — el is fogyott mind Zavarta Ma­gyart. persze hogy zavarta, hiszen ezentúl már mélyen a zsebbe kellett nyúlnia, ám egy kis öröm is vegyült az ürömbe Nem kellett tovább szégyenkeznie, hogy ő egy zacskó alumín' mkarikáva! a kezében iár szórakozni. S hirtelen a gúnyosan mosolygó külföldi párocskára gondolt, akik csendesen kinevették őt. amint éppen a kuponjaival zörög az asztal alatt Azt az egyet viszont, ami a sörök után megmaradt, gon­dosan elrejtette Először a za­kója belső zsebébe csúsztatta, aztán egy ejste. amikor már az asszony meg a gyerek aludt, a pénztárcájába gurí­totta Otthon pedig egvszerűen bekente az áltízforintos há­tát enyvvel. s végleg bera­gasztotta a zsírosra fogdosott buksza belébe Oda. ahol az aprópénzek szoktak gurogni A tíz- és húszfilléresek úgyis elvándorolnak onnan, a kupon v .szont ott ragad örökre. Em­lékezteti majd az öreget az idei nyárra. Vagy Miskolcta­polcára. Rab László A látképen valóban nem vehető észre változás, legalábbis egy­előre. Ki tudja, mit hoz a jövő? Itt szoktuk meg a hirdetőtáblát. A szemnek nem fog hiá- , nyozni. Itt gyülekeznek az utasok. Sok apró változtatás előtt áll ez a terület. A tartóoszlopok mindenesetre már átfestve állnak. (A szerző felvételei) — A tanács engedélyével te­lepül ük át az újságosbódé mellé. — Megígérhetem, ezt észre fogjuk venni! Dudás Zoltán Őrjárat a csarnokban Őrjáratot tartottunk az al­sóvárosi vásárcsarnokban és a környékén. A közelmúltban csupán örvendeztünk a vásár­téri újpiaci csarnoknak, ez al­kalommal az árak felől ér­deklődtünk. A csarnokban, .belül, mind­össze tíz árusítóüzletnek van helye. Már megírtuk, hogy ezek közül még nem mind működik. Nyitásra vár még az eszpresszó, a trafik, a sa­vanyított termékeket árusító bolt stb. Az utca felőli bejáratnál zöldség- és gyümölcsüzlet működik. Itt a befőzési para­dicsom 6,50-ért, a dinnyék közül a görög 5, a sárga béiű görög 7 forintért volt kapha­tó. A körte 15. a szőlő 36 fo­rint volt. Nagyon bőséges volt egyébként az áruválasz­ték. A csarnok szenzációja (nemcsak szerintem) a város­ban oly régen óhajtott és nél­külözött halasbolt. Mennyit olvastuk már, hogy együnk minél több halat, mert az nagyon fontos táplálék! Hát most itt az alkalom, mert a boltban élő, szeletelt és fa­gyasztott hal is egyaránt kap­ható. A nálunk régen eltűnt hek kilója 60 forint, a ponty egyben 95—97 forint, szelet­ben 140. A kecsege kilója 150 forint, míg a pisztráng — ez is van bőven — 200 forint. A szeletelés következtében természetesen kapható ha­lászlének, illetve levesnek főzhető vegyes hal is. (Fej, farok és belsőség.) A Goíri-sütödében, az íze­sítéstől függően, 7—20 forint között a legváltozatosabb fi­nomság kapható. A hambur­ger, a hot dog 16,80-ért kap­ható. Megnyílt már a „házike- nyeres” bolt is. A különféle kenyereken kívül van itt ka­kaós csiga, briós, túrós táska, pogácsa stb. Az itteni árak hasonlóak a város más terü­letén lévő boltokéihoz. Megtudtuk azt is, hogy a lassúság oka az volt, hogy a boltosoknak maguknak kell kialakítani az üzletük terét. Mivel az anyagi lehetőségeik nyilván nem azonosak, így a megnyitás sem történhetett egyszerre. A múltkori, piaccal kapcso­latos írásunkban azt a remé­nyünket írtuk le, hogy az ABC-k körüli (kettő van) magánpiac is áttelepül majd. Sokan kifogásolták ezt a megjegyzésünket. Miért írtuk ezt? Mindenekelőtt azért, mert bar azt hinné az ember, hogy a kirakodópiac olcsóbb, ez nem így van. Annak ellenére, hogy itt az ABC-k környékén nem kell „helypénzt” sem fi­zetni, az árak itt magasab­bak, mint a belső, városi pia­con. Tapasztalatból tudom, mert magam láttam, amikor egy asszony (ismerem, és tudom, hogy van termelői igazolvá­nya is) még egy 10—15 tagú családnak is túlzott mennyi­ségű árut vásárolt a városi öreg piacon ... és másfél óra múlva az ABC előtt láttam árulni, ugyanazt az árut kí­nálta (amit nem ő termelt), nem éppen egy autóbuszjegy árával drágábban ... —yi ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents