Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

4

1987. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ

Ültetési távolság, állattartás

Viták és perek forrásai

Az emberi együttélést írott és íratlan szabályok irányítják. Együttélésünk nem zökkenőmentes, kisebb-nágyobb súrlódások mindig előfordulhatnak a szomszédok között. Ezeknek az összetűzéseknek több oka is szokott lenni. Az egyik, hogy a telekhatártól milyen távolságra lehet ültetni növényeket. A ma is érvényben levő rendelet az úgynevezett védőtávolságokat (a telekhatártól számított legkisebb ültetési távolság) a következő módon állapítja meg:

Belterületen és külterületen Tártkerten belül eső részen szőlő vagy 3 m-nél magasabbra nem növő gyümölcs- termő és egyéb bokor esetén 0,50 m. Három méternél magasabbra növő gyümölcs- és egyéb fa, gyümölcs- és egyéb bokor (élő sövény) esetében 2 m. Külterületnek a zártkerten kívül eső részén gyümölcsfaiskolai nevelés, szőlő, köszméte, ribiszke, málna 0,8 m. Minden gyümölcsbokor (mogyoró) 2 m. Birs, naspolya, birsalma, oltott körte 2,50 m. Törpe alma, meggy, szilva, mandula 3,50 m. Alma, körte, vad alanyon kajszi 4 m. Cseresznye 5 m. Dió, gesztenye 8 m.

Külterületnek a zártkerten kívül eső részén, amennyiben a szomszédos földterület szőlő, gyümölcsös, vagy zártkert, a szőlőt és gyümölcsfát 0,8 m-re, illetve az előzőekben a zártkertre vonatkozóan meghatározott távolságokra, egyéb

1 m-nél magasabbra nem növő bokrot, élő sövényt 0,8 m-re,

2 m-nél magasabbra nem növő bokrot, élő sövényt 1,2 m-re, a 2 m-nél magasabbra megnövőt pedig 2 m-re telepíthetünk. Fát 8 m-re.

Közúttól, vasúttól és zártkerttől — az előbbiek területén — minden alacsony fát és bokrot 1,5 m, a 3 mrnél magasabbra növőket 2,5 m távolságra szabad ültetni.

Természetesen sokat számít a megegyezés is. Leggyakrabban a telekmegosztások után keletkeznek ezek a gondok, hiszen ki akarna szántszándékkal borsot törni a szomszéd orra alá, azzal, hogy a „mezsgyére” ülteti diófáját.

Sok esetben praktikusan meg lehet egyezni. Megoldás lehet a - kritikus, átnyúló ág levágása mind a két részről. Korábbról meglévő fák esetében a kertet a meglevőségek- nek megfelelően kell megtervezni. Lehetőleg ne vágjunk ki fát azért, mert közel esik B kerítéshez.

A másik vita- és perforrás az elhanyagolt szomszédos' kert. A gyakorlat az, hogy

miután elmondják a szomszédok egymást mindennek, futnak a tanácsra, bíróságra bejelentést tenni. Pedig számtalan olyan eset van, hogy magatehetetlen, idős embereket, akik a házukat sem képesek már rendben tartani, nemhogy a hozzá csatlakozó portájukat, feljelentik, mert „nem kapálják a kertet és átjön a gyom mihozzánk”. Ahelyett, hogy átmennének, megbeszélnék a kérdést, esetleg felvállalnák felesben vagy bérben. Végső esetben még abban is meg lehet egyezni, hogy a kerítés mellett 1—1,5 méter széles sávot a reklamálók légy omir tózzák.

A harmadik leggyakoribb vitaforrás az állattartás. Tudomásul kell vennünk, hogy az állatot azért tartják, hogy húst, zsírt, tojást, tollat termeljen, és az állatnak szaga van.' Igaz, lehet állatot tartani úgy is, hogy kisebbek az illatfelhők, és a légy is kevesebb. A trágyatároló medencét légmentesen kell lezárni, a trágyaszag ellen pedig köbméterenként 50 gramm szuperfoszfát adagolásával lehet eredményesen védekezni. Természetesen a szippantással, gödörürítéssel sem muszáj megvárni, hogy csordultig teljen a medence.

A trágyalécsatorná is zárt legyen. Az állatok alatt pedig — főleg nyáron — naponta kétszer is ki kell takarítani. Az állattartónak kell gondoskodnia a légymentesítésről is. Erre különböző palackos készítmények vannak, de használható az Umifosz 50 EC és a Ditrifon 50 WP is, amelyek megfelelő koncentrációban a legyeket megölik, az állatra (sertésre, tehénre, baromfira) viszont ártalmatlanok.

Gondot szokott okozni a kutyák sétáltatása is, mert sokan félnek tőlük. Kutyát, legyen íz; .B^jánílyep" nagy vagy kicsi, jámbor, vagy, szelíd, közterületen csak pórázon, szájkosárral szabad sétáltatni.

Ne engedjék be a homokozóba az állatot. Igen sok fertőzésnek lehet forrása a levizelt homok, ezért kérjük a tisztelt ebbarátokat, ilyen helyen ne sétáljanak hűséges házőrzőjükkel.

S végül egy jó tanács: a konfliktusokat békésen oldjuk meg, ne veszekedjünk, ne járjunk apró csipcsup ügyekkel a bíróságra és ne mindjárt a jogszabályok paragrafusait bújjuk, hol tudnánk a szomszédnak ártani. Többet ér a béke a jognál, bár a jog is kell a békéhez.

Fenyvesi Gábor

Kényszerpihenő

A szélsőséges időjárás próbára teszi a mezőgazdákat. Az elmúlt hetekben sok helyen lehullott 30—50 milliméter csapadék olyannyira megáztatta a még lábon levő rozsot, hogy az „elfeküdt”. A pilisi Aranykalász Tsz ágazatvezetője, Puksa Károly az átnedvesedett rozstáblát szemléli, mögötte indulásra készek a kombájnok. (Vimola Károly felvétele)

Tartósítószer nélkül

Biotechnológiai

szabadalom

A világpiacon keresett, tartósítószer nélküli, úgynevezett bioélelmiszerek gyártását készítik elő a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet biomérnöki osztályának kutatói. Az intézetben megkezdték a sok vitamint és ásványi anyagot tartalmazó zöldség- és gyümölcskoktélok receptúrá- jának és termelési technológiájának kifejlesztését. Az eddigi kísérletek eredményeként már hat jó ízű, kellemes illa- ,tú, élénk színű .rostos üdítőitalt készítettek cédciátiól, tormából, varadicsomból, paprikából, fehér- illetve sárgarépából. A szabadalmat már át is adták az Alkotó Ifjúság Egyesülésnek, hogy az gyártót keressen és elvégezze a piackutatást hazánkban és külföldön.

Az italokat a kutatók többéves alapkutatási munka eredményeként készítették el. A fermentációs technológiák fejlesztésével együtt már hosszú ideje dolgoznak az úgynevezett pektinbontó enzimkészítmények előállításán.

Az eredmények alapján az intézetben megkezdték a tej- savbaktériumokkal erjesztett zöldségkoktélok előállításának kísérleteit.

Egy hétre kitágult

NÉHA KEVÉS A SZŐ..:

Átadhatatlannak bizonyulnak érzéseink, mintha béklyót vetnének rájuk a hangok, a betűk. Ezért hát újabb szavak futnak ki a toliból, csak hogy pontosítsák az előzőeket, mondatokat vagyunk kénytelenek írni, esetleg hosszú fogalmazásokat Legtöbbször még így is közhellyé torzul az erőlködés. örömtől csillogó szemek ... Segíteni akarás... Hányszor olvassuk ezeket, hányszor húzzuk el szánkat. Hányszor látjuk szegényesnek a leírtakat Mindig ott bujkál a sorok mögött valami kife- jezhetetlen, éppen az, amitől olyan kivételessé vált egy pillanat, egy óra, egy délután. Talán az irodalom... A művészember zsenije talán meg tudná ragadni... Nekünk viszont, többieknek jobb híján az események tudósítására yan csupán módunk.

Hetedik alkalommal szervezett tábort a Vöröskereszt a fogyatékos gyerek'k üdültetésére. Idén először szerepelt a programban hajókirándulás. Eddig a hír. De vajon hogyan lehet tudósítani erről? A rakparton várakozó tolókocsikról. A beszállás izgalmairól. Hisz ez a beszállás a..nyira más, mint a többi. Hogyan lehet elmesélni az első másodperceket a fedélzeten? Mintha minden kinőné saját kereteit. A gyerekek legtöbbje talán csónakban sem ült soha. Számukra a kirándulás maga a csoda, a Nagy Kaland. Megil- letődöttek? Boldogok? Ismét az elmondhatatlan határához értünk.

Pedig valamiről írni kell. A Dunáról esetleg. A megigézett szemekről. Egy sodródó lombról. No és a hajó. A padok a tetőn. Ezzel aztán tényleg nem lehet betelni. Üjra és újra megmásszák a lépcsőket — de sajnos nem mindenki. Néhá- nyan az utastér ablakán keresztül figyelik a túlpartot Tolókocsiból. Elszomorító, mennyire kiszolgáltatott így az ember, mennyire mások segítségére van utalva. Most azonban, ha csak pár órára is, elfelejtődik minden. Közben pedig állandóan működik egy kamera. Az egész kirándulást, sőt a tábor egész hetét videóra veszik. Dokumentumként, emlékeztetőként. Az anyagot a Vöröskereszt szeptemberi küldöttértekezletén fogják levetíteni. Addig is, azután is bárkinek szívesen kikölcsönzik a kazettát, ha kéri. Ha látni akarja, mi történt 7 nap alatt a gyerekekkel...

A Vöröskereszt ugyanis hatalmas hiányt pótol. Ezeknek, a zömmel általános iskolás fiúknak és lányoknak, máshogy nem lenne megoldható

az üdültetése. Vácról, a környékbeli falvakból, Gödről, Maglódról, Pomázról, idén összesen negyvenötén érkeztek a törökmezői turistaházba. Mindannyian olyanok, akik állandó orvosi vagy szülői felügyeletet igényelnek. Mozgás- sérültek, epilepsziások, hátrányos helyzetűek. Kisegítő iskolában tanulnak, gyermek- otthonokban, esetleg a családjukkal élnek, nem ritkán az ágyhoz kötve. Nekik csak pár méter a világ. Az egyetlen lehetőséget a környezetváltozásra ez a tábor jelenti.

És még valamire. Arra, hogy néhány napig ők is olyanok legyenek, mint bárki a világon. De amikor tényleg olyanok! Kiabálnak és örülnek, dühösek, csendesek, érzékenyek, vadak. Gyerekek. Játszani szeretnének, nyaralni, szórakozni. A tábor pont ezt tudja nyújtani. Itt nem akarnak gyógyítani, rehabilitálni. Az egyedüli cél, hogy minden* ki legjobban érezze magát. Kirándulások, versenyek, bábműsor, videovetítések próbálják emlékezetessé tenni a napokat. No meg persze az a bizonyos hajóút. Ki tudja, mivé állnak össze egyszer a Budapest és Nagymaros közti kilométerek, a szentendrei házteTutajos nyomában a Kis-Balatonná!

A berek mesél és mesélni fog

Halkan csobban az evező a szelíd vízen, melynek felületén alig-alig mozdul valami. Csupán az evező tolla vet lágy fodrokat, amik lassan beleolvadnak a hosszan elnyúló folyamba. Persze nem folyam ez, csupán egy csatornács- ka, a páhok—hévíz egyesített csatorna, mely keresztülvág a Kis-Balaton berkén és úgy ömlik a Zalába. Némán gyönyörködünk a látványban, a fodrokon lebegő vízitökök hatalmas levelében, négyszirmú sárga virágjaiban, a fehér tündérrózsákban, a békalencsék apró pikkelyeiből összefonódott természetes takaróban.

Olyan ez, mint a mese. Szinte hihetetlen, hogy eljutottunk ide, hiszen — szigorúan védett terület lévén — nemigen juthat idegen a Kis- Balaton területére. Pedig gyanítom, hogy Fekete István Tüskevár című regénye után, amelyet a televízió jóvoltából sok generáció megismer, alig akad Magyarországon olyan ifjú, aki ne szeretne, csak egyszer életében, Tutajos helyében lenni. Kis kunyhóban lakva ismerkedni a nádi világgal, s hallgatni a bölcs Matula bácsi rövid, de nagyon velős tanácsait, magyarázatait a berekről, törvényeiről. Sőt, nemcsak a gyermekekben, a felnőttekben is él a vágy, hogy bebarangolják a vidéket. S ez nem túlzás, hiszen, mi magunk már régen elhullattuk csikófogainkat, mégis egy téli napon arra az elhatározásra jutottunk, hogy e nyáron ha törik, ha szakad, elmegyünk a Kis-Ba- latonra.

A csökkenő tó

Bizony kellett a nagy elhatározás, mert nagyon hosszú levelezésre volt szükség ahhoz, hogy végre beköltözhessünk a magyaródi madárvártába, amely nem más, mint egy régi, nem éppen jó karban levő parasztház. De amint kilépünk az ajtón, előttünk a víz, alig száz méterre.. n „

Ex' á SZfkrázóSri csillogó felület, melyen a lenyugvó nap aranyabbnál aranyabb hidat fest, valójában az új Kis-Ba- latonhoz tartozik. A régi mögöttünk van, még szűz terület, közvetlenül a nagy Balaton mellett.

Hogy mit takar ez a megkülönböztetés: régi és új

Kis-Balaton? Nem is oly régen, pár generációval ezelőtt, még úgy mondták, a Balaton Vörsnél kezdődik. S ma ki ismeri Vörs nevét? Legfeljebb a környéken élők, hiszen az üdülőket, idegenforgalmat vonzó tó valójában ma már jó pár kilométerre van Vörs- től. A nagy tekintélyű pozsonyi tudós, Bél Mátyás körutat tett a XVIII. században e környéken, s az ő leírásáa világ

tők, a találkozások a kajakosokkal? Milyen furcsa mozaikra gondolnak majdan vissza az itteni gyerekek?

És essen szó azokról is, akik lehetővé tették az utazást. Szabó Attiláról, a BKV osztályvezetőjéről, és dr. Za- humentzky József vezérigazgatóról, akik három különjáratú hajójuk közül a legszeb- biket bocsátották a tábor rendelkezésére. Az utasellátó önköltségen adott ebédet. A személyzet önként vállalta ezt a nem éppen könnyű feladatot. Azután a tábor... Társadalmi összefogás nélkül képtelenség lett volna megszervezni. Vállalatok, szocialista brigádok, vöröskeresztes alapszervezetek segítenek évek óta. A gyerekekkel foglalkozó 14 gondozó fizetett szabadságot kapott munkáltatójától erre a hétre. Ügy tekintik őket, mintha dolgoznának.

DOLGOZNAK IS. Éjjelnappal figyelik, vigyázzák a tábor életét De ugyanígy vigyázzák szabadság nélkül, akár szabad idejük rovására. És beszélni kell a szülőkről, akik magukkal hozták a saját gyereküket, hogy senki ne érezze kevesebbnek magát. Ám a szavak megint gyengék ehhez ...

Falusy Zsigmond

ban úgy olvashatjuk, hogy a Zala folyó Hidvégnél kiszélesedik, s ott kezdődik a Balaton. Hidvég pedig még mesz- szebb van a tótól, mint Vörs, vagyis kétszáz éve jóval nagyobb volt a magyar tenger. Persze bizonyos jelek, mint a fenékpusztai ásatások, arra utalnak, hogy volt időszak, mikor a mai határok szabták meg a szárazföldi életet a környéken. Egy szó mint száz, a mi kis tengerünk elég sűrűn változtatta méretét, és formáját.

A Bél Mátyás korabeli és a jelenlegi Balaton közötti különbség közel hetven négyzet- kilométer; a Zala torkolata, s az alsó folyását követő rész a Kis-Balaton. Nádas, mocsaras, mezőgazdasági művelésre nemigen alkalmas terület ez a vidék. Már a környék egykori gazdái, a Festeticsek is meg akartak szabadulni ettől a lápos vidéktől, melynek elmocsarasodása a legnagyobb mértékben a múlt század végén indult meg, mikor a Siócsatorna segítségével egy állandó szintre állították be a tó vizét. Így már a Festeticsek megkezdték a lecsapolá- sát, ami tovább folyt e században is. Sajnos az így nyert hektárokon ma sem terem meg a silány fűnél egyéb, viszont e beavatkozással tönkretették az itt kialakult természetes világot. A madarak, növények, ásványok, szerves és szervetlen anyagok egyensúlya megbomlott. Egyre több szennyeződést szállított a Balatonba a Zala, melyet részben a vízgyűjtő területeiről hozott, részben a pusztuló környezet elhalt élőlényeitől származott. Egyre több intő jel figyelmeztetett a természethalálra, míg végre megszületett a döntés, hogy a Balaton, a növény- és állatvilág megóvása érdekében vissza kell állítani a régi Kis-Bala- tont, amely természetes szűrőként tisztítja meg a nagy tóba érkező vizet.

Első lépésként — két esztendővel ezelőtt — a magyar tengertől távolabb eső területeket — a mai új Kis-Bala- tont — töltötték fel. Egy zsilip rendszeren keresztül folyik ide a Zala vize, amely megtisztulva, felfrissülve kerül vissza a folyóba, s onnan vissza a Balatonba. Matula bácsi és Tutajos története az első ütem és a Balaton közötti részen játszódik, ez a régi Kis-Balaton, amit a következő évtizedben kell feltölteni. Bár az élet lehetőségei bővülnek — mind a növényzet, mind az állatvilág számára —, a feltöltés után eltűnik, víz alá kerül, a szépséges Diás- sziget, s az az apró madárvárta, ahol valamikor Fekete István írta a Tüskevárat, Homoki Nagy István forgatta a Cimborákat, s a legutóbbi Vadászati Világkiállításon Fü- löp herceg lakott. Szerettünk volna mi is eltölteni itt néhány éjszakát, de a kis erdészház mindig foglalt. Csupán nappal jöhettünk el vízi úton, a páhok—hévíz csatornán és a Zalán.

Vízen járó récék

Ahogy beljebb és beljebb hatolunk a vízi világban, távolodunk a gépkocsik zajától, egyre több madár röppen fel körülöttünk. S habár köztünk van olyan, aki feladatban kapta meg a madarak tanulmányozását, igazából keveset értünk e színes világhoz. Kísérőnk, Futó Elemér, a környék tájvédelmi felelőse, annál nagyobb értője a természetnek. Röptéről ismeri fel a barna rétihéját, mely ilyenkor párjával együtt kering a nád felett. A folyó két oldalán bokrok húzódnak, amelyekből az evező csobbanására bakcsók röppennek fel. Behúzzák nyakukat, kinyújtják lábukat, s már eveznek is a levegőben egy nyugalmasabb helyre.

— Erről a madárról szól a Csip, csip csóka, vakvarjúcs- ka című gyermekdal — magyarázza Futó Elemér.

— Miért épp erről, hiszen nem hasonlít sem a varjúhoz, sem a csókához?

— Esténként járnak élelem után, s mikor párjukat keresik, azt mondják: vakk, vakk. Így maradt rajta a vakvarjú név.

Kikötünk egy fából készült stégnél, s elindulunk a hatalmas fűzfák között meghúzódó ösvényen. Távolabb egy madárles, arra megyünk fel a keskeny lépcsőkön, s a magasból elénk tárul a Kis-Balaton. Jobbról is, balról is egy-egy kisebb tavacska, rajta a hazai madárvilág majd minden képviselője. Méltóságteljes fehérkócsagok, amelyekből néhány esztendővel ezelőtt alig pár madár fészkelt itt, s ma legalább százötven párról tudnak az ornitológusok. Kontyos récék, vöcskök bújnak a víz alá, s ott egy hattyú is, nyomában a fiókákkal. A négy sötétszürke jószág szomorúan úszik a tojó nyomában. Ámulunk kecsességükön, de Futó Elemér nem osztja örömünket.

— A somogyi ember ilyenkor mondja, hogy a rosseb enné meg őket, mikor idejöttek. Kiállhatatlan madarak, senkit nem tűrnek meg a környezetükben. A gúnár szinte minden más madarat elkerget, s jövőre már a saját fiókáit is elüldözi. — S ahogy ezt kimondja, látom, hogy esik neki a hím a közelükben landoló nyári lúdnak.

Lehet, hogy agresszív jószág a bütykös hattyú, de.nagyon kecses és nagyon szép. Hogy jönnének hozzájuk a récék, kormoránok, amelyek nagyokat toppanva a vízen repülnek fel a magasba? Gyakran húsz-harminc métert is futnak, szökdécselnek a víz színén.

Nálunk volt az evező

Hetekig el lehetne gyönyörködni a kanalasgémek röptében, a kiálló ágakon várakozó kárókatonákban. Ez utóbbiak szintén nagyon elszaporodtak az új Kis-Balaton feltöltése óta. Tehetik, hiszen a víz halban gazdag, s ameddig hal van, lesz kárókatona is.

Mellesleg a halnak nemcsak a madarak, a helybéli horgászok, orvhorgászok is örülnek. Egy-egy éjszaka bőséges zsákmányra tesz szert bárki, aki kiveti hálóját, bedobja horgát. Hogy ez itt tilos?

— Kérem, a viz hozzá tartozik az életünkhöz. Itt nőttünk fel, ladikja van majd mindenkinek, a kertem végében a Kis-Balaton, nekem senki nem tilthatja meg. hogy itt horgásszak — mondja Magyarod legismertebb orvhalásza.

— S ha engedélyt kérnek, ha el akarják magukat zavarni?

— Volt már olyan. Jöttek nekünk motorcsónakkal, de nálunk ott van az evező. Elmentek. Itt, kérem, farkastörvények uralkodnak. Ha mi nem vesszük ki a halunkat., egymást eszik meg a vízben. Így is túl sok már a ragadozó, amely nemsokára egymásnak esik — mondja a maga igazát, amelyről azonban lehetne vitatkozni. Aztán elbúcsúzik, megy haza aludni. Éjjel kinn volt a vízen ...

A természetben farkastörvények uralkodnak, s az marad fenn, amelyik erősebb. Az ember erősebbnek hitte magát és lecsapolta a mocsarat. Eltűnt a berek, és elkezdődött a lassú halál a vízben. De szerencsére az ember rájött, hogy mégiscsak ő a gyengébb, s meghajtva a fejét a természet előtt igyekszik visszaállítani az egykori rendet, helyrehozni, amit elrontott.

Fiedler Anna Mária